Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-30 / 306. szám
Á vőlegény nyolckor érkezik Uf magym film Magyar József előre megfontolt szándékkal arra szövetkezett a film operatőrével és népes szereplőgárdájával, hogy másfél órán keresztül nevettesse a közönséget, miközben helyenként szatirikus eszközökkel leleplez egy •tna is élő kispolgári magatartást. A szándék nemes voltához semmi kétség nem fér, különösen most, utólag, amikor már az is kiderült, hogy Magyar József első játékfilmje nem okozott csalódást. Igaz, eléggé kitaposott utat jár a film, elkerüli az ábrázolás mélységeit, s borotvaél helyett olykor bizony bugylibicskán táncolnak a helyzetek. Mégis kellemes, jó szórakozást nyújt a film. S ezt a körülményt manapság nem szabad lebecsülni A vőlegény tehát nyolckor érkezik, mégpedig egy csodálatos amerikai sportkocsin. A dúsgazdag amerikai család sarja jóképű, kisportolt legény, csak egy hibája van: reverendát visel, tehát pap az istenadta. Szerencsére ezt csak mi, a közönség tudjuk és egy pincér, aki az elegáns balatoni hotel teraszán a reverendára ügyetlenkedj a főzeléket. Egy kényszerű és gyors átöltözés, s már előttünk áll a farmemadrágos amerikai, a „jó parti,” a nagyszerű „férj-anyag.” És előttünk áll természetesen a remek vígjátéki lehetőséget kínáló téma is. Eltúlozni ugyan nem érdemes, de tény, hogy manapság divat a menyasszonyexport. Nemcsak magyar specialitás ez, másutt is buknak a lányok a külföldi fiúkra. Különösen, ha amerikai és hozzá még gazdag is a férjnek vagy a szeretőnek való. Az utóbbi variáció ebből a filmből teljesen ki van zárva, hiszen mint láttuk, Betti tisztességes leányzó, aki nem kalandra, hanem házasságra vágyik. Természetesen nem suta vőlegényével, hanem a gazdag amerikaival Ea így egymagában is nagyszerű vígjátéki lehetőség. Magyar József, az író és rendező azonban csavart néhányat a jól ismert helyzeten. Figyelmünket ugyanis nem a lányra és a fiúra tereli. hanem az életből kissé bárgyúra koplrozott kispolgárt, nevezett Kotlár Jenót állítja a gúnyolódás középpontjába. A szóbaníorgó kispolgár a vendéglátó szakmában dolgozik, s a történet időpontjában éppen azon fáradozik, hogy az osztályvezetői székből átsétáljon a főosztályvezetői posztra. Hősünk a kispolgárok azon csoportjába tartozik, aki csak mímeli a balöldaliságot, * ha érdeke kívánja, az ellenkezőjére kereszteli az egész családok fis ez szó szerint is értendő, hiszen Kotlár két vasat is melenget a tűzben: a vállalati keretek között» keresi, sőt hajszolja az érvényesülést, de ugyanakkor megpályázza a másik nagy lehetőséget, a dúsgazdag amerikai vőlegényt is. S amikor úgy tűnik, hogy a kapitalista ló a biztosabb, akkor gyorsan felrak rá mindent és megjátssza a hit- hű családapák A befejezés esaíds a szereplőknek hoz meglepetést A csinos Betti felkínált bájai csődöt mondanak, a férjjelölt papi fogadalma kivédi a támadást Aztán az éppen kéznél levő párttitkár, aki érti az angolt s így beszélni is tud az idegennel, leleplezi a farmernadrág titkát A felvázolt történet is sejteti, hogy ebben a filmben nem a külföldiekre rácsodálkozó és luxusfiúkról álmodó lányokat veszik célba, inkább a szülőket, akik még önmaguk kifordítására is képesek egy-egy jó parti reményében. S a kispolgári bot- ladozások, a felsült akamo- kok mindig magukban hordják a humor lehetőségét, s ! mi jót nevetünk rajtuk akkor is, ha tudjuk, hogy magatartásuk a valóságban sokkal veszedelmesebb. A film néhány részletét lehetne vitatni, sőt bírálni is. El lehetne mondani többek között részletesen azt is, hogy különböző stílusok keverednek a filmben, hogy néhány szereplőnek és helyzetnek nincs dramaturgiai funkciója, vagy nem kaptak az írótól lehetőséget arra, hogy megfogalmazzanak egy figurát. Mindezek ellenére, mégis jói szórakoztunk a moziban. Magyar József, mint rendező elsősorban ritmusérzékével jeleskedett, s igazi vígjátéki tempót diktált, s nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem arra, hogy megnevettesse a közönséget Ez a sokat-akarás, a mindenáron való nevettetés szándéka okozta a stíluszavart, ez keverte a filmbe a btirleszk és e kabaréelemeket is. Elismerés nieti a rendezőt a főszereplők kiválasztásáért is. A mozivászonra visszatérő fvagy inkább megtérő) Pong- ráez Imre fanyar humora, karakteres színészi játéka, amely elsősorban figurate- nemtó képességében nyilvánul meg, viszi a produkciót A tehetséges Schubert Éva a féleség alakjában igyekszik túlnőni a rosszul megirt szerepen. Andai Györgyi teljes szépségével játszotta Bettit, míg Kőszegi Péter, passzivitásra ítélt amorózó szerepében mutatott az alkotói szándéknak megfelelő tartózkodó magatartást A humort és a gyakorta csattanó poénokat szoigálta a népes szereplőgárda, elsősorban Gobbi Hilda, ínke László, Zenibe Ferenc és Bánhidy László megbízható játéka. Az ironikus képsorokért Bánok Tibort illeti elismerés, aki első filmjében megbízható technikai tudását is bizonyította. Markasz László Három kokéra szatyorban Hatvanban a nőtakirály Hárma» voltak királyok. Cselényi, Orbán Sándor, László Imre. Egyik temperamentumával hengeréit. Másiknak tulajdona a szívekig hatoló, csendes elbeszélő stílus volt. Imre bácsi nótái pedig a fénylő, érces magasságot keresték. Kettő közülük elment. Maradt a harmadik. Hetvenhat évesen. Átvészelt infarktussal. Nem mondva le szenvedélyéről, a cigányzenéről és magyar- aőtáróL Noha hódit a beat, a dzsessz, csatát nyert a népdal, s apadnak a nóta- estek, ritkul közönségük. — A népdal elsőbbségét sem tagadéin, de nem mondok te a nóta létjogáról sem! S úgy vagyok vele: ha percnyi vigasságot csopög- tetbam valakibe, már nem éltem hiába Hogy fogynak híveim? Menj él, öcsém, disznótorba, 1 agába, névestekre, a hallgasd, mit fújnak pohár csengés közepette! Nálunk ez a kettő mindig fiwwafcartoBott -... jó nótaének«... fin színipályára készültem, főiskola után leszerződtem Pécsre. Aztán egy év múlva már fővárosi éttermekben énekeltem. Azóta bejártam az egész országot. Pestnek nincs valamirevaló étterme, vendéglője, ahol ne léptem volna fel, nótáztam a két háború között mágnásoknak és egyszerű iparegyleti vacsorák jókedvű közönségének, s most, nyugdíjban immár, még el-eljárok régi sikereim színhelyére, egy-egy városba, faluba ... Infarktusból talpraállva az volt az első kérdésem az oryoshoz: énekelhetek-e tovább? Módjával, mondta. Biztos vagyok benne, ha letilt, már nem élek. kérdés első felére bólintottam, mert világéletein bee udvarias ember voltam ... Anyám szive... Leszáll a esendes éj... Vecsemyére szól a harang... Máig játszott, a rádióban naponta visszatérő nóták, amelyeknek a szerzője szintén László Imre. — Aki nótázák, sokat dalol, az óhatatlan megpróbálkozik a dalszerzéssel. Ilyen volt Dankó, Fráter Lóránt, ilyen Kun Pista, 5 így nyúltam én is ceruzához, kotta- papírhoa, Valahogyan úgy voltam, hogy jó a pillanatnyi siker, boldogító a taps és ünneplés, de ugyanekkor jó lenne, ha ideje betegével, dalaiban legalább, tovább élhetne az emberi — Hogyan lesz valaki nótaénekes? — Nem lesz, hanem születik! Legalább is a vérbeli. Beszélgettünk róla, kinek lehet szívből, igazán muzsikálni, mert László lnn e szerint a jó produkció a közönségtől függ. Kedves, érzékletes a példa! — A gyáros Goldberger azzal jött be egyszer a mulatóba,, ahol énekeltem, hogy menjek el a harmincéves házassági évfordulójára, tiszteljem meg vendégkoszorúját jelenlétemmel, nótáza- sornmaL Elfogadtam a meghívást, s beállítottam rózsadombi villájába a jelzettestén. Rémes volt! Egész «te egy felszabadult arcot nem láttam, a tucatnyi gyáros és bankár folyton, tőzsdei árfolyamokról, üzleti tranzakciókról beszélt, s kötötte az ebet a karóhoz, hogy megbuktatja Gömbös Gyulát a kilencvenöt pontjával Legszebb dalaim szárnyszegetten hullottak alá, könnyű fekvésben durva hibákat vétettem. El is köszöntem hamarosan a házigazdától, aki ezt kérdezte tőlem a szalon- ajtóban: A kilencvenöt pont ellen tüntetsz, vagy a vendégeimet nem állód? Csak a — Azt mondják, olykor mesés honoráriumot tett zsebre egy-egy nótakirály, ha ehhez illő vendége akadt! — Volt nekem is mesés honoráriumom, ezt még elmondom .. Kevéssel a felszabadulás után,, mikor az ember hasa volt a legfőbb ur, Nagymágocson énekeltem Boross Jolánnal. Vége a dalestnek, amikor odasün- dörög hozzám a helyi olvasóegylet elnöke, s kezembe akasztja egy szatyornak a fülét: fogadja, művész , ur, itt a tiszteletűi}' Lenézek.s megdobban a szívem. Bárom gyönyörű kakas a gyékényszatyorban, csendes "békével. Idáig rendben. Hanem a mi kakasaink sehogy sem tűrték az utazást, az akkori temén télén átszállást, s hajnal tájt, a kecskeméti váróteremben, kitört közöttük a háború. A veszedelemből egy kiskatona menekített ki bennünket, e!nyisszantva a harcias jószágok nyakát. Amiből aztán az következett, hogy betértünk régi cimborámhoz az állomás szomszédságában, 's reggelire szőröstől, bőröstől bekebeleztük a mágoosi honoráriumot Ritka alkalom, de László Imre magyamóta estjére megtelt a hatvani Aranyfácán, s a közönség derekasan megtapsolta a „nyugdíjas nótakirályt” hetvenha- todik születésnapján. — Tudjátok, mit mondok? — nézett köszöntőire. — Egyezzünk meg! — Ha ilyen meleg ünneplést csaptok, ígérem, nálatok, Hatvanban tartom a századik születésnapomat is! Moldvay Győző Fekete Sándort Pártmegbízatása: Sa ff ©terjesztés gandista, aa utóbbi évek óta ; pedig a vállalati pártbizott-: ság propagandaanyag tér-' jesztője — mondja érdeklő-} désünkre. — A vállalathoz f érkező politikai irodalmat; főleg a Kossuth Könyvki-; adó termékeit szállítom az; alapszervezetek sajtófelelő-; seihez. — Milyen kiadványok a * legolvasottabbak a Finom-; szerelvénygyárban? — A Pártéleten kívül százhatvan rendszeres vásárlója J van a Lányok—Asszonyok J című lapnak, népszerű a J Fáklya, UNIVERSUM, s a! „Világpolitikai események J dióhéjban” című . füzetek. ; _ Az év folyamán melyik; k önyv volt a legkeresettebb; o finoníszerelvénygyári dől- \ gőzök körében? I — A Petőfi-évfordulöraI kiadott sorozatban a „ Vihar-; madár” című kötetből pil-! lanatok alatt elfogyott száz! darab, sajnos újabb szállít-! mányt nem kaptunk ebből a; keresett könyvből. ■•’.! És egy hír a Finomszerei- ! vénygyár pártcsoport-híradó- jából: „Babos József, az egri Fi-1 nomszer élvény gyár raktáro-l sa, a politikai kiadványok I terjesztése terén végzett ki-. emelkedő munkája etisme-' réseként tízéves „pártiroda-■ lom-terjesztő", aranyfokozatú kitőittetést kapott." EIETE ,tingedd meg, hogy szerethesselek...’ Babos József raktárost nagyon sokan ismerik az egri Finomszerelvénygyárban. A bervai gyár útjain hol itt, hol ott tűnik fel tovagördülő megrakott targoncája. Népszerű alakjához az elengedhetetlen svájcisapka éppen úgy hozzátartozik, mint a villamostargoncáján szállított megannyi sajtótermék. — 1959 óta vagyok nropadeeembö szóinkul Háromnegyed év télt el azóta, hogy Petőfi a Pesti Divatlaphoz állt. E rövid idő alatt tüneményes gyorsasággal országos irodalmi nevezetesség lett — az övéhez hasonló hirtelen és meredek felemelkedésre nincs példa irodalmunkban. 1845 tavaszán azután, mintha csak ellenőrizni akarná népszerűségének mértékét, elhatározta, hagy felvidéki körútra megy. Felmondott Valrot Imrének és 1845. április elsején a gyorsszekéren, Eperjes felé indult. Ütijegyzeteit erről, az 1845-ös felvidéki utazásról írta Petőfi. Sok irigy írótársát bosszantó, s kicsit csakugyan kamaszosan őszinte, de teljesen jogos büszkeséggel , számolt be arról, hogy hány helyen köszöntő ttél; fákly ás zenévei, ünnepi lakomákkal, mennyire szereti s diákifjúság. Minden ember örül a sikernek, különösen a művészember. Petőfi számára azonban a felvidéki diadalát nem egyszerűen arra ffiiAlyált. jjQgjf költői hiúságát kielégítse. Az ifjúság iránta tanúsított vonzalma segítette őt abban is, hogy a maga hivatását megértse, rádöbbenjen történelmi feladatára, amely a puszta költői szerepnél többet követel tőle: tevékeny részvételt az ország felszabadításában, a magyar szabadság kivívásában, az elodázhatatlan társadalmi reformok kiharcolásában. Amikor a költő kezdte megérteni, hogy mit vár tőle az ország, azt is felfogta, hogy egyedül nem teremthet olyan irodalmat, amely az időszerű politikai eszmék jegyében vállalja a harcot is. Előbb talán csak ösztönösen, később teljes tudatossággal azt akarta, hogy az Ifjú írók zárt tábort alkossanak. Baráti csoportosulások, körök, asztaltársaságok máskor is kialakultak a magyar irodalomban. Petőfi nagy újítása az,' hogy mozgalommá fejlesztette baráti körét! Mindezt azért kellett épp telvidáki útja kagxxAU elmondanunk, mert az Ott Jegyzetek egyik nagy meglepetése és újítása az a mód volt, ahogyan Petőfi tartózkodás nélkül „reklámozta” barátait és csepülte ellenségeit Még jobban megrázta, valósággal elképesztette az irodalmi életet az a mód, ahogyan a régi, elavult költészet elleni támadásait minden teketória nélkül egybekapcsolta a saját népszerűsítésével. A nemesi-úri iróvilágban azt követelte az illemszabály, hogy a költő szerény ábrázattal ajánl- gassa .szerény munkácská- ját” valamelyik nagy úr- ' nak vagy a „nagyérdemű közönségnek” — Petőfi ezzel, szemben azt tartotta, hogy az igazi költőnek joga van szerénvkedesi pózok nélkül, önértéke tudatában megnyilatkoznia — saját magáról is. Ha Pesten az egyhangúságot unta meg, felvidéki utazása során a változatossággal telt el. Rimaszombaton „Isten és Gömör megye kegyelméből” tiszteletbeli táblabíró lett, de azzal meg is elégelte a dicsőséget és kezdett hazafelé kívánkozni. Hazafelé, ami azt jelentette, hogy Pestre. Gyerekként két évet, felnőttként alig egy esztendőt töltött a városban, s mégis igazi pestinek érezte magát, mert ott zajlott az irodalmi élet. 1845 június utolsó hetében érkezett vissza Pestre, tele új élményekkel, bizakodással, reményekkel. Petőfi még nem gondolt politikai forradalomra, amikor versein már a közelgő forradalom, előjelei ütköztek ki. A kiváltságosok előbb csak meglepődve figyelték e kihívóan nyers népi hangot, azután hirtelen észbekaptak és rászabadították irodalmi szolgáikat (köztük, mint utólag kiderült, hivatásos rendőrügynököket is) a „botrányt okozó” ifjú költőre. Persze nemcsak a reakció, a maradiság emberei sorakoztak fel a költő ellen. Mérsékelten haladó vagy éppen derék reformbarátok is akadtok Petőfi gyorsan Szaporodó eiímwígeinek sorában, olyan különben tisztességes irodalmárok is, akik ízlésük korlátái miatt nem érthették meg az új költészetet. Sokakat taszított Petőfi modora, tüskés magatartása is, de a legtöbb irodalmi ellenfélben egy igen egyszerű, igen természetes, ám alantas érzés dolgozott; az irigység. Az ócsárlóik kórusába tehát sokféle hang vegyült —t a hatalom vak eszközeinek rikoltozásaitól a sanda pályatársak pusmogásáig. De amikor együtt és szinte vezényszóra zúgott ez a kórus, már nehéz volt különbséget tenni és a költő nem' is akart. Válaszaival nem csökkentette, hanem növelte ellenségei számát. De a barátaiét is. A közönség gondolkodó részét az elfogult és tajtékzó támadások még inkább az üldözött újító mellé állították. De az új és új hívek között — a dolog természetéből következően — nem sok jómódú ember akadt. Mindenütt Petőfiről beszéltek, rajongtak érte, vagy ócsárolták, könyvei azonban nem fogytak olyan mértékben, hogy biztos megélhetését lehetővé tegyék. Felvidéki útján sok helyütt országos nagyságnak tisztelték, de hazaérkezése után nem egyszer napi gondokkal kellett küzdenie, A '45-ös esztendő további csalódásokat is tartogatott számára Huszonkét és tél éves volt. Gyermekszerelmek, majd az Etelka iránt érzett álom-szerelem, s legfeljebb futó fellángolások, ismerkedések, kalandok álltak mögötte, megérett az idő egy igazi szerelemre, ö maga is így érezte, kereste, várta, szinte sürgette az alkalmat, amely végül is elébe hozta. Mednyánszky Bertát, egy hercegi jószágigazgató szőke leányát. (FolyUtijuk.}
