Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

Olvastuk DAMOKLÉSZ KARDJA A feleségem nem ért meg. dé félek, hogy ez egyszer majd bekövetkezik! TANÁCS Ovakadj attól, hogy lebe­csüld a nőket! A kivétel: ha az életkorukról vagy testsú­lyukról van szó. __ EZ A RELATIVITÁS! A boldogságot nem lehet pénzzel- mérni. Lehet, hogy ;az, akinek tízmilliója van, kevésbé boldog, mint az aki­nek csak kilenc, A VEGZET A férj, miközben hazavi­szi a feleségét és újszülött gyermekét a klinikáról, fel- sóhajt: — úgy látszik, bár­mit teszünk, annak mellék­következményei vannak! KÖLCSÖNHATÁS Attól, ahogyan kihasználod a mát, függ majd az, mit tesz veled a holnap. DIALÓGUS — Minden jött — Köszönöm, más ter­veim vannaK tavasz a télben... Aforizmák A gyermekek azért mon­danak annyi ellent a szüleik­nek, mivel szüleik mar nem, otthon dolgoznak. Egy pa­rasztgazda vagy rézműves családjában a gyermekek látják apjukat dolgozni és segítenek a munkájában. Ma viszont apjuk valamiféle ti­tokzatos helyre távozik na­ponta és a jó isten tudja, mit müvei ott. Az otthonon kívü­li munka felfoghatatlanná válik a dolgozó környezeté­nek szemében. (Bertrand de Jouveneí) Aki értelmesen néz a vi­lágra. arra a világ is értel­mesen néz. (Hege!) önmagunkat szeretni — az az idill, amely egy életen át tart. (Oscar Wilde» A zene sakkal határozot­tabb valami, mint a szó, és ha szavakkal kívánjuk meg­magyarázni, akkor csalt el­homályosítjuk. (Mendelssohn) Olaszország, ahogyan Gina lollobrigida látja Néhány nappal ezelőtt jelent meg Gina Lollobrigida 191 fényképből álló kötete »Italia mia” címmel, Alberto Moravia előszavával. „Nagy szeretettel jártam az országot, elsősorban az elém kerülő emberek és tárgyak „lelke” érdekelt. Kezdet­ben csak hobbyról volt szó, később azonban a fényképezés szenvedéllyé, egyéniségem legjobb kifejezőeszközévé vált. Végül körülbelül 2000 képből válogattam össze azt a 191- ta, amely a könyvben megjelent. Vannak közöttük híres emberekről készült portrék, a mindennapi élet pillanatké­pei és tájképek egyaránt”. Hazai és külföldi lapokban számos képes riport jelent már meg Gina Lollobrigida aláírással. Nem ez az első eset, hogy a neves színésznő fényképezésre adja a fejét. Szálloda — Díogenészeknek A nyugat-németországi Rüdesheimben Hans Smerlíng merész újítást vezetett be a szállodaépítkezésben. Üj szál­lodájában csak luxuslakosztály van, de minden lakosztályt régi boroshordóbői alakítottak ki. Smerlíng távolról sem Bacchus, han<;m Diogenész híve — ez utóbbitól kölcsönözte a különleges ötletet. S hogy efe- lől senkinek ne legyen kétsége, a szálloda bejáratánál szi­gorú figyelmeztetés olvasható: „Csak filozofálásra hajla­mos egyéneknek. Szeszes italok fogyasztása szigorúan tilos” fl világ körül - 69 óra alatl Phileas Pogg, Veroe Gyula Nyolcvan nap alatt a Föld kö­rül című regényének hőse, srá- mos követére talált, utazok tu­catjai próbálták megdöntenl Fogg rekordját. A közelmúltban pontosan Verne bősének útjára indult Jean Mazaret francia új­ságíró. A 39 3t>0 km-ea utat re­pülőgépeken tette meg. Miután 14-szer szállt át és 12 pilóta vit­te gépein, Jean Mazaret «9 óra 1 perc múlva tért vissza kiin­dulási helyért. Segítség a régészeknek Szíria felett heves vihar szá­guldott végig, amelyet záporesők köveitek. Az esőzések vetetlenül nagy szolgálatot tettek a ré­gészeknek. Az Eufrátesz part­ján Deirez-Zor város közelében az esőzések következtében több olyan építmény került felszínre, amelyeket 2000 éven át vastag horaokréteg borított. A régészek számára a legér­dekesebb az a medence, ame­lyet köböl vésett oroszlánszob­rok díszítenek. * Az én jó tündérem asfnifig is az édesanyám volt Látogathatott ben­nünket a legnagyobb szegénység, simogatás, jó szó, néhány krajcár mindig jutott nekem. Valahány­szor rágondolok, jó érzéssel telik meg a szívem, Akkoriban gyógyult meg. Elfe­lejtettem a betegségemet én is, tel­jesült két kívánságom. A harma­dik hiányzott; a legszebb kará- sonyía. Nem dicsekedhettem soha- :em a decemberekkel. Szaporán írtam a leveleket M- ■akítottam a füzetemből, megcí- íeztem a Jézuskának, összehaj- igattam és beledobtam a piros ló­iba. Nem jött rá üzenet — Jól megírtad? — JÓL El is küldtem, Dugdostara a filléreket. Rossz arisnyaszárba csomóztam,, s be a _ ■ifon alá. Hét vegén anyám kezem- ' >e nyomta a pénzt szaladhattam iianáért. A maradékot összegyűj­töttem. Közel járt már a kará­csony, két pengőre beváltottam. Apám meglátta. — Jó sorod van. — Dianát hordok érte. Ismertem a boltosokat. Közel asett hozzánk Sajtosék üzlete. Va­lahányszor benyitottam, csengő szólalt meg fejem felett. Kinéztem az ajándékot is. Az iskolában sokat hazudtam. A mi házunk volt a legkülönb, apámnak aranyórára futotta, sok­sok könyvre, de annyira, el se fért a szobában. Nagyotmondásból — elsők közé jutottam. Akkor, kaptuk a szünetet. A mal­mosék fia nevetett — Megvan a fám. Este láttam. — Az enyém nagyobb — hazud tam. — Nem hiszem. — Akkor is nagyobb. Be se fér a házba. Vele tartottam, Átszaladtunk a suwcs me piactérre, a köves úton. Topogtam a konyhában, lekaptam fejemről a kucsmát. A szobában tisztaság, szép bútorok, az ablaknál hatalmas fenyőfa. — Estére díszítjük. Kicsit fent hordta az orrát Egy­szer összevesztünk. Öra alatt tele­firkálta a füzetemet Művészi raj­zokat készített nagybetűkkel ír­ta: HŰJE. Meghúztam a haját A tanító úr észrevette. — Tartsd a tenyeredet! El se piteyeredtero. A nádpálca eltörött. A tenyerem másnapra megdagadt Meleg lett a nagykabátra Ki­gombolni se mertem, nem hogy levetni. Alatta hordtam anyám el­használt bekecsét. Elól-hátul bigy* gyeszkedtek a foltok. — Te mindig hazudó!. — Nem hazudok. — A fa se igaz. Nincs olyan nagy karácsonyfád. — Van, majd megmutatom. Apám hozta. Csak szerettem volna. Délután megálltam a Sajtosék üzleténél. Markomban szorítottam a két pengőt, kezemet zsebre dug­tam. A gyertyákat néztem. Szép díszek mosolyogtál, csalogattak. Csengő szólt, rebbent a kopott függöny kilépett az öreg. — M kell? — Disz Az mennyi?. A má­sik? Leszedegette, a pultra rakosgatta Szép sorjában. Csillogtak, villog­tak a szürke délutánban — Veszel? — Nem. — Akkor minek nézed? — Ilyet szeretnék. — Dianát viszel? — Azt se. Fábián Gyula bácsi üzletet rs szerettem. Sok petróleumot haza kannáztam onnan. Hajthattam a mákdarálót, megizzadt az ingem. Mindig így szólt: — Mit viszel, bikfie? Soroltam, ő meg rakta, adogatta. Hitelre. Voltak a boltban. Közel furakod- tam, szemem-szám kinyílott, sárga, kék, fehér papírú szaloncukrok. — Adjak, bikfie? — Most nem kérek Kisurrantam. Dóczi néni trafikja felvidított. Kincsesbánya volt. Irkák, ceruzák, színesek, képeslapok garmadája, semmi se hiányzott. Hányszor arra kerültem az iskolából, megálltam a kirakatnál. Örömre vált bennem. Sietve nyitottam az ajtót. Letet­tem minden pénzemet. — Ezért mindért kérek. Radirgumit, ceruzát, színest, fü­zetfedő papírt, tollhegyet, füzetet, tintát kaptam. Alig győztem haza­vinni. Sötétedett. Anyám ült a kemen­cénél. Asztalra borítottam a kin­csestáramat. öszecsapta a kezét: — Mind a Jézus hozta? — Hogyisne. Vettem. Megjött apám. Üres marókkal. Senki se szólt. A kanapén gub­basztottam. —<• Nem akartátok, hogy kará­csonyfám legyen. Sokáig szipogtam. Anyám közel hajolt: — A Jézuska, meg a Jóisten is |(>MAAMAA/WSMAAA\A/VVVWWV/^^ , ////MAM/ZMAAAAAAA Cserepes Margit házassága Gondolatok Fejes Endie új könyvéiől A várakozás izgalmával vettük kézbe Fejes Endre új könyvét: a Magvető Könyvkiadó most jelentette meg aZ író Cserepes Margit házassága című drámáját. A várakozás indokolt volt, hiszen elsősorban az izgatott bennünket hogy a Rozsdatemető írója tüllepett-e azon a válságon," amit a Jó estét nyár, jó estét szerelem című regényének gyengébb művészi teljesítménye jelentett pályáján? Á vá­rakozás reményében csalódtunk ugyan, de rátaláltunk fe­jes Endre válságának hű dokumentumára. Különös történet példázza a könyvben a művészi alko­tómunka nehézségeit: „Cserepes Margit szép lány Komisz Kacérkodik mindenkivel. Es férje Vitok Pál, a tisztakezű megöli. Nem tehetmust mondja a dráma iró-szereplöje. Vitok Pál a tisztakezü és szebbre vágyó ember azonban nem gyilkol. Elhagyja Cserepes Margitot, és — hiába az írói szándék! — elmegy Dorogi Zsuzsával, a testi prostitú­cióból tiszta lélekkel kiemelkedő lánnyal. Együtt mennek otthont és boldogságot teremteni. Az életre hívott hősök tellá/^idnak az alkotóművész szándéka ellen: jellemüknek megfelelően cselekszenek, az élet valósága legyőzi a ki­agyalt szándékot. Vitok Pál felismeri, hogy Cserepes Mar­git kacérsága és felszínessége nem méltó az ő tisztaságá­hoz. Hasztalanul akarja gyilkosságba taszítani az író, ő nem jut Hábetler Jani és a „sötétruhás fiú”, a „kis görög” sorsára. Okosabbnak, értelmesebbnek látszik azoknál. Mint­ha újtipueú „pozitív hősre” talált volna Fejes Endre. A dráma problémája azonban nem ez. Sajátos „vita drámával” van dolgunk, amelyben a történet csak példá­zatként szerepel. Az lró (Fejes Endre gyötrődéseinek hor­dozója) az igazi hős, aki a valósággal kerül szembe, és küzd annak művészi ábrázolásáért. Az esti színházi elő­adásra készülő író-szereplő mondja el Cserepes Margit há­zasságának történetét a közönséggé előlépett takarítónőnek Hősei azonban kilépnek a történetből, vitába szállnak ve le, s ily módon Fejes Endre bepillantást enged műhelyébe. ‘ A szereplők ismerősen testesítik meg Fejes Endre er­kölcsi fogalmait. Nem új dolog, hogy elutasítja -a könnyel­műséget, támadja a képmutatást, és gyűlöli a lelki prosti- tuciót. Vajon miért kellett mindezt Iróniával, öngunnya! szemlélnie? Mi, az olvasói, a rengeteg kávé és elszívott cigaretta ellenére is elhisszük Fejes Endrének, hogy min­dig hű akart maradni a munkásokhoz, hogy ő nem olyan író, aki „annyi gerincet hord tarisznyájában, ahány kong­resszus lezajlik”... Vagy éppen Fejes Endre nem hiszi ezt önmagáról? A dráma író-hősének egyetlen méltó vitapartnere van. Vitok Pál, a tisztakezű. öntudatos munkás. Csakhogy az ő alakját is távolról, néha rokonszenwel kevert gúnnyal né­zi az író. Pedig — sematikusnak tűnő viselkedése és be­széde ellenére — ő az igazi Fejes-hős. A csillagokkal ra­gyogó szép szerelmet keresi, a tartalmas emberi kapcsola­tot, s amíg a Mocorgók, a Vigyoriak és Hábetler Janik- élete hajótörést szenved, ő lemossa a szennyet szerelméről is. S épp^n, ez $ tette,pHenkezik- az-írói szándékkal. Vajon nem lehetne igaz képet rajzolni a munkásról romantika. ■ anarchia és semátirinüjf nélkül? Maga Fejes Endre adott már erre jó példát! A Rozsdatemető realizmusának azon­ban máig sincs folytatása Fejes Endre pályáján. E. Nagy Sándor N/V*V*W*VVVVVVV ■ \ WWvVW > * falhoz zsineggel Ügy csüngött ~ a szobában. — Igazán szép — szolt anyáin —, felöltöztetjük. Mi. mindent talált ki. Kettétörte a kockacukrokat és belecsavargat- ta krepp-papírba. Cérnával kötözte az ágakra. Gyertyacsonkok ke­rültek elő a sifon aljából. Papír­ból virágokat vágott s teleszórta a fenyőt. Szép volt. — Majd elfelejtettem, dió is van. Hozta örömmel. Felrakta a szí­neseket, ceruzákat, még a radir­gumit is. Aztán dobozt vett a ru­hák alól. Addig sohasem láttam. Fehér, csillogó koszorút őrizgetett benne: Letépte a gyöngyöket, hosz- szú cérnaszálakra fűzte. — Mit csinálsz? — Csillagokat. Ezek lesznek a csillagok. Lángolt az arcom. Nem díszítet­tem a fát, csak csodáltam. Ez volt a legszebb fenyőm. A kanapéra húzódtam és nem tudtam a sze­memet levenni róla. — Ezt mégse kellene. Anyám mit sem törődött már a szavakkal. A gyöngyös koszorúból számtalan kis dísz született, a fehér fonalból meg angyalhaj. Ültünk a sötétben. Anyám keze végigjárt az arcomon, fejemen. — Minden kívánságom teljesült — mondtam. — Szegényeknek is lehet kará­csonya. Hirtelen lángraiobbant a' papír. Végigfutott a fán. Mire apám le­verte, eloltotta, fekete lett minden. A csillagokból kormos, szutykos golyócskák maradtak. Lepotyogtak a szoba földjére. Sírni se tudtam. Anyám dereká­hoz nyomtam a fejem, Sokára mondtam: — A hazütjozásért kaptam. Töredelmesen bevallottam a be­teg testvérkét, a kitalált .arany-, órát,'a sók-sok nemlétéző könyvet, a süteményt, mindent az égvilá­gon. Lassan-lassan eleredt a köny- nyem. — Ne sírj, fiam. Ilyen hazugság nem bűn a szegénynél. Máig is hiszem, hogy igaza volt. mi vagyunk. Szegény istennek szü­lettünk. — Mindig ezt mondod — Jóra fordul, meglásd. — Legyen karácsonyfám. Eszembe jutott a templomkert, ahol hatalmas fenyőfák nőttek. — A harangozó ismer. Ad fát. — Tőle kérjünk? — Biztosan ad. Szaladtam. A Selyemkütnál már kipirult az arcom, szaporán szed­tem a levegőt. Ahogy közeledtem, elbátortalanodtam. Nem is ismer. Szóltak a harangok. Mire a piac­térre értem, elhallgattak. Felsza­ladtam a lépcsőkön. A kisajtónál találkoztunk. — Beteg a kistestvérem és nin­csen karácsonyfája — mondtam. — Az nagy baj. — Itt vannak fák. Nem mozdult. Jövögettek a templomba. Feketében, prémes ka­bátokban. Pihent már az este. Vártam. A harangozó nem szólt. — Hordok vizet a kútról maguk­nak — vált sírásra a hangom. — Na hiszen ... Hatalmas alsó ágat fűrészelt. — El se birod. — Viszem én. Csak húzni tudtam a kocsiúton. Meglátszott a nyoma. Anyám a boltnál várt. Kis zacs­kót szorongatott. Elámult. — Mihez kezdel ezzel a fával ? Húztuk. Pihentünk. Nem- sokan jártak már az utcán. Ablakok vi- lágoltak. — Felállítjuk? — kérdeztem apámat. — Bajosan. Fejszét vett elő. A ház oldalához támasztotta a fát, magasabbra ért a nádtetőnél. Kettévágta. A ge­rendához erősítette, a hegyét meg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents