Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-24 / 303. szám
\ 3ÍfiIv«88A... ;..'hogy érdekes-e ma »regnek lenni? Nem „érdemes”-«, .mert ekkor egyrészt azonnal a szociális problémák, örömok és gondok útvesztőjébe kerülünk, másrészt maga a kérdés is oktondi lenne... öregnek sohasem érdemes lennie az embernek. Az öregség relatív, de könyörtelenül bekövetkező állapot Relatív, mert a nyolcvanévesnek a hatvanéves korántsem tűnik annyira öregnek, mint a húszévesnek és könyörtelen is az öregedés, mert tulajdonképpen a születés pillanatával és pillanatában kezdődik De érdekes-e ma öregnek lenni? Ez már aligha tűnhet botor kérdésnek. Gondoljanak bele a mai huszonévesek, akik ezen a földön, ebben az Európában és ebben a kis országban születtek, s akiknek már a felszabadulás ténye is vizsgaanyag volt általánosban, egyetemen egyaránt. Sőt, még a koalíciós harcok ideje is. Gondoljanak bele a mai huszonévesek, sőt a mai harmincasok is, hogy mit éltek meg és mit értek meg a mai öregek, ó, nem a matuzsálemek! Azok, akik most mentek egy-két éve nyugdíjba, vagy éppen most tartanak a nyugállomány csendes napjai felé, ők mit láttak, tapasztaltak, minek voltak a tanúi, tudatos, vagy tudatlan szemlélői, cselekvő, vagy passzív résztvevői. Gondoljanak belel Éppen ezt teszem matt én is, a negyvenen már túl, az ötvenen azért még jócskán innen, sokak által már öregnek, de szerencsére még legalább ugyanany- nyiak által — ha nem is fiatalnak, de legalább... — nem öregnek tartva. Azt hittem, hogy én már nagyon sokat éltem és nagyon sokat tanultam, mindent láttam már és láttam már a „Mindent*' is talán. Mígnem bele nem gondoltam a mai hatvan-, hogy ne mondjam a hetvenévesek életébe és életük történetébe... Amikor megszülettek, gyakorlatilag csak az akkor még egyszerűen „fantasztikus"-nak, ma seifiknek titulált regényekben szerepelt csak a repülés és a rádió, a transzplantáció és az atombomba; az autó és a kerékpár bolondoknak és milliomosoknak való időtöltés; szó sem volt, vagy ha volt, szégyenlősen szűk körben csak, nehogy kinevessék, aki szólt a levegőszennyeződésről és szólt a műanyag-csomagolásról, amit ét lehet dobni. Aztán meglódult a világ, először az éhezés és nyomor elől milliók lódultak át Amerikába, aztán már csak a csatamezőkre lódulhattak, — első világháború! Szenny, vér benne és vassá ötvöződött a munkásosztály. Tanácsköztársaság itthon, amelyet el- és megbuktatnak. Győztes Októberi Forradalom Pétervá- roB és kegyetlen fehérterror, mintha Moszkváért is itthon „fizetnének”. Es megint munkanélküliség és megint nyomor és éhezés. Diplomával boldogság, ha hólapátoláshoz juthat az ember Háromgyermekes anya, aki a Turulmadárról, az egykori Ferenc József-híd tetejéről veti magát a Dunába gyermekeivel együtt, beteljesítvén Arany János billadájáhak tragikus látomáséi Tüdőbaj és csendőrtollak, numerus elausus és zsidóüldözés és kommunistaüldözés és emberüldözés és mindennek üldözése, ami emberi. a második világháború! A világháború, amely a második jelzőt kapta, pedig valójában ez volt az emberiség történetének legvéresebb, legszennyesebb és egyben a legnemesebb első valóban világháborúja is. Szenny és vér és örök szégyen azok számára, akik kirobbantói és örök dicsőség, akik szembeszegültek vele az emberért! t& az azóta eltelt negyedszázad, vagy immáron több is, az atombomba és a hidegháború, Korea és Vietnam, földosztás, államosítás, a munkáspártok egyesülése, az értelmetlen és elpocsékolt évek, az ellen- forradalom és a konszolidáció és a színes televízió, a negyedmillió személygépkocsi, hűtőszekrény és a KRESZ és az IBUSZ-szal a piramisokhoz, és ember és gép a holdon... Es... és... és! fis a tizedét sem soroltam fel annak, ami e századba belefért Mert e század nem egyszerűen a huszadik volt, a tizenkilencedik után, ez a század a maga minden ellentmondásával, szépségével, s borzalmával nem egyszerűen megelőzi a 21-et, hanem átvezet egy új évezredbe. A harmadik évezredbe! A ma öregjei voltaképpen vállon hordtak végig egy évszázadot, abban is roskadtak meg. A ma öregjei elvezették jól, vagy rosszul, de elvezették az emberiséget az új évezred küszöbéig Nálunk bevezették egy új emberi társadalomba. S mos* rajtunk, gyermekeiken, unokáikon a sor, hogy átlépjük ezt a küszöböt továbbépítsük mindazt, aminek alapjait ők rakták le, ajtót nyissunk az utánunk jövőknek egy új évezred, tíz évszázad vi- . lágára. Amely — reméljük — nem kis mértékben éppen a ma hatvan-, avagy hetvenévesek jóvoltából, talán végre a béke évezrede lesz az emberiség számára ... 1 Vagy ne kalandozzunk el oly messzire előre az évszázadokba? Elégedjünk meg a béke nyugalmával és a nyugalom békéjével ebben az évezredben? Az sem kevés boldogság? De hiszen, az ember azért ember, mert diófát ültet. Hogy unokái élvezzék a termését! Érdekes ma öregnek lenni? Érdekes! De rettenetesen fárasztó lehetett és lehet. Mit éltek és mit megéltek ők! Késői nemzedékek, bocsássátok meg a vétkeiket, miképpen mi is megbocsátjuk a magunkét. Csak a gyilkosok vétkét • soha, azok vétkeit ne, akik , miatt fáradtak lettek ők, mire megszépült körülöttük a világ. . .. Kiautheim Márta grafikája A^AAVCK^AAAVAAAWAAAAA^MAAAAAAAAAAAA^^V^AAA, BOOR ANDRAS: Karácsony Züzmarás csönd éji virágom Fekete gyöngyszem libben a fakon Lendül a szánkó- szikra a talpa Szél-kacagását hó betakarja Városi álmok. futnak a fényben Ablak-üvegszem hajnalig ébren Olvad a gyertya éji virágon) £ Fekete gyöngyszem libben a lakon B -ház apró völgy ölelő karjai között áll, krisztustövises sövénnyel szegett, nagy kerttel, udvarán betongyűrűs gémes kút- tal, bácsi tos fészerrel, tört gerincű' nyári konyhával, hegybe vágott, ácsolt pincével, aprított tűzifávaL Balra a domb vízárkolta derekán hitvány - akácerdő, jobbra fonnyasztott gyepű rét, s aztán a szemhatárig pucér dombok. Egy loboncos kutya érkezik futva üdvözlésemre, s hogy körülugatva, szándékom kifürkészte, a hátam mögé maradva vak kantás nélkül kísér. A kapuban vár a ház gazdája, kezet rázunk — szervusz, fiú!“, ^szervusz, ember!“ — ölelkezünk. Vidám Äet **8» b«» * házban, faparázs szagú jó meleg. Kínáló étek kerül asztalra mindjárt, fagyos kolbász, kemény szalonna, arra fanyar rizlingbort szürcsölgetünk, és — „hogy vagy, mint vagy?" — az élet közömbös dolgairól indul a szó. — Nyűvöm az időt, de akárhogy is teszek, csak fel- gyülekszik bennem, mint a víz, amit gáttal elrekeszte- nek... Szűkös ez a konyhának használt szoba. Vágható tömören gomolyog a cigaretta csípős, keserű füstje az alacsony mennyezet alatt József barátom, kivel gyermekkorom évei teltek, s kivél együtt sodortuk újságpapírba száradt krumpliszárból, akáclevélből színivalót aprókat kóhécsel és ajtót is tár a friss levegőnek, mert nem állhatja a füstöt — fin is szívtam, sókat füstöltem és leszoktam róla. Ott bent... Egy fejmoadulat a bizonytalan irányba; „ott bent..." József barátom ugyanis hét esztendőt töltött börtönben. Ott bent... Majd negyven esztendejéből — rácsok között és rácsok mögött — hét bő esztendőt — Csak sose Írjál meg engem! Az én sorsomat én éltem, más azt úgyse értené meg. Büntetlen előéletű embernek számítok, az erkölcsi bizonyítványomból törölték ezt a priuszt Csak belőlem, restelkedő meg szégyenkező bensőmből nem tudja kitörölni semmi és senki. Ne fáraszd magad, mert hiába, kárba veszett idő... Igyál inkább az egészségemre, én meg iszom a te egészségedre ... iszom hát József barátom egészségére, ő meg iszik az enyémre. Reszket a keze, mikor újból tölt a megüresedett csuprokba. Egy ideig nézi a földet, s fanyar mosolya késéi űségbe rándul az arcáig . József a keresztfán — Úgyse érti ezt senki.»! Nehéz megérteni. Nehéz felfogni: miért hogyan és mikor bomlott szét benne a ragaszkodásnak szándéka is. Nehéz felfogni, hogyan lett a hétköznap emberéből, az egyszerű ónozó munkásfiúból „politikai menekült” odakint itthon pedig „hazaáruló.”. Hogyan lehetett, mikor azt sem tudta, mi fán terem a politikai menekültség és a .hazaárulás fogalma. Azon is gondolkoznom kell: ilyen bűnnel terhelten miért döntött úgy, hogy hazajön? A gyermekkor emlékeinek bokrai között kutatok, ott keresem a megnyugtató és igazoló választ Végigélem az iskolás éveket a csínytevéseket, csintalan pajkossá- gokat s mind a kegyetlenke- dő tréfákat is... Ez a József esetlen, gyámoltalan fiúcska volt Csendes szótlansága, szelíd jámborsága, medve- bocs mozgása ingerlőén hatott társaira, akik féktelen, vigyori ördögök, virgonc csikók voltak mellette. Minden gúny és tréfa csak őt célozta, mindig és mindig lépre csalták ártatlan hiszékenysége miatt s mindahányszor ő volt szenvedője a mások vétkeinek. Bármi is történt tettesként az ő nevét -zengte az iskolai kórus, ettől aztán úgy megrémült, hogy ijedelmében csak dadogni birt és az ő fenekén, körmén, tenyerén csattogta el fájdalmas nótáját a tanító úr gyűlölt nádpálcája. Nem lett különb sorsa, mikor az iskolapadból kinőtt s munkába állt a nádasdi lemezgyárban. Aztán jött a katonaság kemény világa, az 50-es évek elején. Gyámoltalansága miatt itt köszöntött rá igatóból a „feketeleves” korszaka. S egy éjszakán, mikor őrségben állt, a könnyítő menekülést választotta. Attól; a pilanat- tóT „politikai menekült” lett . egyszerre. — Kár ezt megírni, úgyse értheti senki...! Nem értheti, miért fontos az, hogy milyen színe van itthon a plafonnak,. s milyen a traiskircheni lágerban. Csak az értheti ezt ,aki ott feküdt a priccsre vetett szalmazsákon és órákon át, heteken át bámulta nyitott szemmel. Nincs kecmec! Hazudni kell a Szabad Európa riporterének. És szemrebbenés nélkül alá kell írni a nevét arra a nyilatkozatra, amit készen,, megszövegezve az ember orra elé tolnak. Akkor vége a plafont bámu-. ló - lágeréletnek1 és jön talán valami jobb. — igyunk inkább, nem érdemes erre az egészre még gondolni sem,.. Jön talán valami jobb? Jött is. Kemény és piszkos csélédsors Burgenlandban, az Eszterházy-birtokon. Nehéz volt és nagyon hosszú ideig tartott. Az olcsó napszámos munkás, a félbérért dolgozó, kapáló, szüretelő, istállót almozó „politikai menekült” fejében de sokszor megfordult a gondolat: ha egyszer haza lehetne menni... . És 1956 októberében, mikor az ellenforradalom vérzivatara határvonalainkat is szétmos- ta, elindult, Tíz.- és' tízezrek özönlöttek ki az országból, hogy a „szabad világ” földjén megkeressék a Kánaánt, hogy szerencsét próbáljanak, ő minden élelem nélkül» fáradtan és piszkosan — hazafelé tartott. Hajtóttá a reménység, csakhogy újra itthon lehessen. Magyaróvárnál olyanokkal találkozott, akik az országból kifelé tülekedtek. Próbálta őket lebeszélni, hogy az autó, a nagy dohány a gyöngyélet csak hazug mese, higgyék el neki, ő onnan jön. A Kánaán-kere- sők ávós spiclinek és kommunista bitangnak nevezték, s csak a-szerencséjén múlott, hogy a lincselést megúszta. — Csak na irj Ilyeneket! Ss egyáltalán semmit se írjál! Úgyse hiszik él... ’ Miskolcra hozta első útja, éjszaka zörgetett be hozzánk. Ott sírt, zokogott ajtónk előtt: „En vagyok, Róza néném, eresszen be __!" A nyám a hangjáról mindjárt megismerte. Forró mosdóvizet készített neki. Három lavór víz kellett, hogy tisztára mossa magát. Az eléje rakott ételt úgy falta magába, mint a farkas. Éjjel teljesen belázasodott és félrebeszélt. Nem értettük egy szavát se, 'mert németül beszélt. — Sokat leveleztünk, míg katona voltam. Emlékeztem a címre, így találtam hozzátok ... Ahogy elült a vérzávatár, elment a kieg-parancsnok- ságra, visszakapta a személyi igazolványát, polgári okmányait. Elment a rendőrségre is, hogy hazajött idegenből és itthon akar. élni,, dolgozni. „Tudom, hogy törvényszegő vagyok és a büntetést nem kerülhetem el. Ha kell, jöjjenek értem__” El is mentek ér te. Nem rémült meg, csak a fanyar mosoly keserűségbe rándult az arcán. „Ha üzennek értem, magamtól is jelentkezem, hogy itt vagyok, rendelkezzenek velem...” A katonai bíróság itéüttaett felette és Ő esztendei ’ b5r- f'öfiif’-Szabott- kr■ rá: A nyolcból hetet kelleti ielülténie. — Milyen volt? — Azt is meg lehet szokni... — Az ellátás? — Nem lehetett panaszkodni miatta... — Hogyan bántak veled? — Megértőén... És kitanultam a szabómesterséget. Még szakmunkásbizonyítványt is adtak róla ... —1 Nincs benned harag, amiért börtönbe csuklak? — Csak a szégyen van. — Ezért költöztél el a faluból is, hogy egy ideig nem hallottam rólad? — Ezért... . — Rosszul tetted. — Kijavítottam jóra, amikor visszajöttem újra... Csend van a szűkös szobában, A kanna után nyúl, de annak már nagyon a mélyéről loccsan. . Összeszűkül a szeme. — Ugye, te soha nem tartottál hazaárulónak engem ... ? — Soha... — mondom és összeszorul a torkom. ölelkezéssel búcsúzunk egymástól. Egészen a kapuig kísér. — Majd megkereslek Egerben ,— szöx'ítja a kezein. ★ :..Evek múltak el. régi beszélgetésünk óta. Józsefet hiába, vártam, nem jött hozzám, nem keresett. Annyi hírt hallottam róla, hogy újra otthagyta szülőfaluját. Aztán váratlanul összetalálkoztunk á nyáron. Keresett a szerkesztőségben, mondták, hogy csak később jövök be. Egész délelőtt várt rám az utcán. Már messziről megláttam, nyugtalanul és idegesen sétált fél s alá a járdán, tűző napon. Csinos fiatal nő és „egy., szőke kisfiú volt vele. — Azért jöttem el hozzád, Öcsi — kaparta körmével a nadrágja varrását, — hogy megmutassam neked a kisfiámat... Ez az asszony meg... a feleségem ... •Később újra megkeresett, hogy unja a gyárat, szabó- mesterségéy.el se tud annyit keresni, bőgj' igazán, gondtalanul, hármasban megéljenek. Halottá, indul valami gépkocsivezetői tanfolyam, ha megtenném .hogy szólok az érdekében, biztosan felvennék, Szóltam, ’ kérvénvt írtam a nevében, s felvették. Ha nincs szolgálatban és far összefutunk, akkor • jük azt a fanyar ri .' s poharat koccintunk. Jó egészséget! Paíafcy Dttóó
