Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

Gyermekváros Két jellemző történet: Jólöltözött fiatalasszony állt tanácstalanul az épület előtt, mintha mérlegelné: jo helyre tér-e be. A nevelőnő észrevette, készségesen segí­tett. Erre az .asszony elmond­ta, hogy kislányát keresi, akit csecsemő kara óta nem látott. Nem volt látogatási •idő,, ő. azonban erélyesen kö­vetelőzött, anyai jogaira hi­vatkozva, megfeledkezve ar­ról, hogy gyermekétől ó óhajtott mindenáron meg­szabadulni. Amikor az igazgató irodá­jában ültem, kopogtatott, s zavartan belépett egy másik asszony. Tekintete tükrözte, hogy nagyon szeretne vala­mit, de alig meri kimondani, mert fél attól, hogy elutasítás lesz a válasz. — Tiszanánáról jöttem. Azt kérdezném, igazgató úr, hogy legalább a teli szünet idejé­re hazavihetnék-e egy öt­hat éves kisfiút.. Rákérdeztem, kiderült hogy gyermektelenek, s épp ezért kétszeresen ragaszkod­nak az apróságokhoz. Akkor is, ha máséi. Az asszony sze­me előbb könnytől fátyolozó- dik, majd kitör-belőle a zo­kogás. Csak akkor nyugszik meg, amikor meghallja, hogy ünnep eőtt jöhet a gyerekért, viheti haza. A sok apróság közöl egy­nek már kellemes karácso­nya less. Talán ez az épölet az, ahonnan legszebb a kilátás. A Cse bokszári városrész épü­letein túl feltűnnek a várost övező hegyek. Talán csak elképzelni le­het ennél otthonosabb épü­letet, hiszen az összkomfortot a gyermekek is természetes­nek tartják. Mégis, talán sehol sínes olyan hely, ahol annyi kese­rűség, kimondott vagy szót- lan cipelt sérelem csapódna le, mint az Egri Gyermekvá­rosban. — Háromszázhúszan élnek, tanulnak itt: óvodáskortól ■« nyolcadik 'osztály elvégzé­séig nyújtunk otthont a gyermekeknek, megpróbálva pótolni azt, amit ■sajnos le­hetetlen: a szülőket, a har­monikus családi otthont. Jó­részt az apák, anyák felelőt­lensége, erkölcstelen élet­módja, alkoholizmusa miatt kerülnek ide a sebzett lelkű fiatalok. Az is előfordul, hogy sokgyermekes családoktól ál­lami gondozásba, majd hoz­zánk kerül egy-két gyerek. S még egy elszomorító tény: a szülők zöme gyorsan elfelej­ti fiát-lányát, eszébe sem jut látogatni, felkeresni őket, pe­dig minden gyerek ezt remé­li, várja, ezért nyugtalan, emiatt ideges. Feloldani ezt a feszültséget valamennyire is kielégíteni azt a természe- . tes és nagyon érthető vára­kozást, ragaszkodást nem könnyű dolog — összegezi a pedagógusok gondjait Brozman János igazgató, akit a gyerekek leveleikben minden: titulus nélkül „csak” János bácsinak szólítanak. ök dolgos, józan életű embe­berek, sokat segítettek a bá­tyámon is. Apám ma is olyan, mint gyermekkorom­ban volt. Anyám sem szeret dolgozni. Kemény szavak, de a sértés íze nélkül, nem a tisztelet­lenség mondatja Lacival, ha­nem sok év keserűsége. Ezen már túl van, csak mint tényt említi. Aztán arról beszél, hogy jól érzi magát a gyer­mekvárosban, hiszen a tanu­lás mellett jut idő a sportra is. Focizik a Dózsa serdülő csapatában, valaha boxolt is, de rájött, hogy a kettőt nem lehet egyszerre csinálni. Kü­lönösképpen akkor, ha va­laki annyira szereti az álla­tokat mint ő, mert délutá­nonként a nyulaival foglal­kozik. Jövőjét is tervezi: esztergályos szakmát szeret­ne tanulni a VILATI-náL Külsőre olyanok mint « többi gyerek. Tanulnak, ját­szanak, szórakoznak, neveté­süktől hangosak a folyosók. Ám. ha jobban megnézik őket, feltűnik először a hasonló ru­ha, a néha elkalandozó, az olykor ideges, nyugtalan te­kintet, a kissé felnőttes bi­zonytalanság. Sokat láttak, s a legtöbb rosszat azoktól kapták, akiket folyvást vár­nak: a szüleiktől. K. Laci nyolcadikos, hét éve a gyermekváros lakója. Története valóságos regény. — Gyálról kerültem ide, elszakadtam öt testvéremtőL Ketten nevelőszülőknél, ket­ten meg a Fóti Gyermekvá­rosban élnek, a Pityu, az ötödik már keres, házat is épített. Azért kerültem ide, mert apám állandóan része- geskedett, elitta minden pénzét, s nekünk ennivaló sem jutott. — Meglátogatod szüléidét? — Nem hozzájuk megyek, hanem keresztapámékhoz. december nmázas» Igen, Laci ennyi év után már otthonosan érzi magát, akárcsak társai. Az út azon­ban hosszú volt idáig, meny­nyi törődésre, figyelemre volt szükség, amíg behegedtek á régi sebek, s kialakult az újabb kötődés. Erről a neve­lőmunkáról beszél az igazga­tó s az elsősök nevelője, Apá­ti József né: — Próbálkoztunk azzal, hogy keressük, bevezessük a leghatékonyabb módszereket. Igen sok bevált, s ma már meg sem tudnánk lenni nél­külük. Az alsó tagozatosok I kedvelik az egész napos is­kolát. Délelőtt, délután ta­nulnák, közben persze jó né­hány órát játszanak, szóra­koznak. Házi . feladat nincs. Gyakorlás közben mindent megtanul a gyerek. Egységes intézetünkhöz mért jutalma­zási-büntetési rendszert dol­goztunk ki, olyat, amely sar­kallja a jobbra, a többre a fiúkat-lányokat. Feledtetni akarjuk, legalábbis vala­mennyire a szülői ház hiá­nyát Ezért fogadtuk és fogad­juk szívesen a patronáló bri­gádokat, házaspárokat. Ezért is vezettük be a csoportok részére az önálló gazdálko­dást. A gyerekek megkapják a ruhára, mozira, a színház­ra szánt pénzt, s maguk dön­tik el, hogy mit vásárolnak, miként költik el a forintokat. Arra törekszünk, hogy a szak­köri foglalkozásokat kötetle­nebbé formáljuk. A barká­csolás kedvelői műhelyt kap­nak, ahová szabad idejükben bármikor bejárhatnak, s dol­gozhatnak. — Idegesek, nyugtalanok a kiesik, az otthonról hozott emlékeket nem könnyű tö­rölni tudatukból. A nevelő­nek szülőnek is kell lennie, állandóan figyelemmel kísér­ni minden apróságot, dicsérni a legkisebb sikert, jutalmazni az .igyekezetét, hiszen a kel­lemetlen emlékeket csak a pillanatnyi öröm törli „Csak azt szeretném írni, hogy megint megyek a gyer­mekvárosba, mert szeretnék beszélni János bácsival a családi körülményekről... Ne tessék meglepődni, ha megint megyek. Sok mondanivalóm lesz, de ezt majd még meg­beszéljük. .. Sokszor csókol­juk János bácsit mindany- nyian.” „Igazgató bács, kérem szé­pen, tessék szíves megírni, hogy Mezei Rozi és én, elme- hetnénk-e karácsonyra a Gyermekvárosba? És Igaz­gató bácsi nagyon szépen kö­szönöm, hogy sokat tetszet­tek küszködni velem.” Egy nagyon is életrevaló fiú — volt is elég gond vele — lányismerősét keresi, cí­mét kéri: „Nem dicsekvésnek szá­nom, de egy kicsit megvál­toztam, és ennek örülhetnek a volt nevelő és vezető taná­rok. .. Én csak erre kérem János bácsit, mert hisz az igazgató mindent tudhat, ami e nagy közösségen belül . történik. Gyermekváros. Maga a név is érdekes, jelzi, hogy fiata­lok. apróságok serege él itt szülők nélkül. Nem otthon, de azt szeretnék pótolni. A volt növendékek levelei beszélnek arról: miként si­került... Pécsi István R megyék „leg"~jei Heves megye az élen az utak minőségében — legtöbb itt a 3 szobás lakás FIGYELEMRE MÉLTÓ összehasonlításra ad alkal­mat, hogy most került ki a nyomdából a megyei statisz­tikai évkönyvek 19. — tehát utolsó kötete. Az alábbi kiragadott ada­tok egybevetésével nem szán­dékunk rangsorolni a me­gyéket. Az eredmények vagy lemaradások „leg-jei” talán mélyebb következtetések nél­kül is gondolatébresztők le­hetnek. Kezdjük — a statisztikai évkönyvekhez hasonlóan — a népmozgalmi adatokkal. A legnépesebb megyék sorrend­je Pest (897 ezer), Borsod (778 ezer) és Bács (564 ezer). A legkevesebb lélekszámúak, 250 ezer körül mozognak: Zala, Tolna, Nógrád. Már érdekesebb adat, hogy hol volt a legnagyobb a termé­szetes szaporodás: Szabolcs­ban^ 8,4, Hajdúban 5,6. (Fel­tűnő, hogy a megyeszékhe­lyek között Veszprém 11,7- tel kiugróan vezet.) A sza­porodás legalacsonyabb szá­mait Somogy és Csongrád­iban találjuk, ahol ez az adat csak nulla egész néhány ti­zed. Az ezer lakosra jutó halálozásban a legmagasabb szám Somogyé és Zaláé, azo­nosan 13,4, ami magasabb a 11,6 tizedes vidéki átlagnáL A legnagyobb házasodási kedv — az adatok szerint —, Hajdú és Pest megyében volt, míg a zalaiak bizonyul­tak a „legóvatosabbaknak”. (Arról már nem szólnak a számok: vajon a nők, vagya férfiak magatartása miatt keletkezett-e ez a házasodási „lemaradás”.) Néhány adat* jövedelmet közlő rubrikákból: az ipar­ban a legmagasabb összeg, 2744 forint, Komárom me­gyénél, a legalacsonyabb, 1901 forint, Tolnánál szere­pel. A mező-, erdő-, és víz- gazdálkodásban dolgozóknál kisebb az első és felső határ közötti differencia: Nógrá- dot kivéve, ahol 1809 forint , a kimutatott, jövedelem, á többi megyénél mindenhol, kétezren felüli összeg talár­ható. A kereskedelemben dolgozó vidékiek átlagjöve­delme 2078 forint, ezen alul — néhány forinttal —, csak Borsod, Komárom és Zala megyeiek kerestek. Bizonyá­ra többeket érdekel, hogy a budapesti és vidéki átlag- jövedelmek összevetése nem mutat nagy eltérést és ak­kor sem mindig a fővárosiak javára. Az iparban például vidék 2200, a főváros 2311 forintos átlaggal szerepel, az építőipar vidéken 2500, Bu- dadpesten 2803 forinttal, de a kereskedelemben a buda- dapesten 2803 forinttal, de a szolgáltató iparban a fő­városiak 1920, míg a vidéki­ek' 1962 forintos átlagjöve­delemmel zárták az évet HOL, MIRE, MENNYIT költöttek? — kérdésre a' 19 megye kereskedelmi adatai nyújtanak némi tájékozta­tást Az egy lakosra jutó forgalmat tekintve, az élen Csongrád áll évi 14 és fél ezer forinttal. Az élelmiszer- boltokban a legnagyobb for­galom Pest, Borsod, Komá­rom megyében volt, a ven­déglátóipar Nógrádban és Veszprémben, a ruházati ke­reskedelem pedig Hajdúban ért el a többinél nagyobb eredményt A motorizáció . korában különösen érdekes összevet­ni. a megyék néhány közle­kedési adatát A tízezer la­kosra jutó személygépkocsik számával Baranya kiugróan vezet: 389, az utána követ­kező. Komát-om már csak 295. A. viszonylag, .legkeve­sebb kocsitulajdonos .Sza­bolcsban van. Az már nem­csak a kocsitulajdonosokat érinti, hopr a kiépítetlen közutak aránya Bácsban és Tolnában a legmagasabb, te­hát ott nagyobb a lemara­dás az útépítésben. Vasban és Hevesben az utaknak csak 0,3 százaléka kiépítetlen. Az idegenforgalom megyei statisztikáinak táblázatából ezúttal csak egyetlen furcsa adat: a vidéki szálloda-férő­helyek kihasználtsága egyet­len helyen sem érte el a 60 százalékot. Tolnában és Nóg­rádban alig haladta meg a 40 százalékot (Az igazság­hoz tartozik, hogy a látszó­lag folytonos helyhiánnyal küzdő Budapesten is csak 72 százalékos az átlagos szállo­dái telítettségi) Örvendetes számok olvas­hatók a lakásépítési adatok között: a tízezer lakosra jutó épített lakások számát ille­tően — a 76-os vidégi átlag­gal szemben —, Somogy 96, Győr-Sopron 92, Veszprém és Csongrád is elérte a 90- et (A sor végén feltűnően lemaradva 54-gyel Baranya áll.) Az épített lakásokból három vagy többszobás ép­pen két' olyan megyében — Tolnában és Hevesben — épült a többieknél nagyobb számban, ahol az épült la­kások abszolút száma nem túl magas. AZ EGÉSZSÉGÜGYRŐL szóló rubrikák szerint az át­lagos vidéki helyzetnél sok­kal jobb képet mutatnak az adatok Baranyában és Csongrádban. A dunántúli megyében tízezer lakosra 30 orvos és 54 kórházi ágy, -az alföldi megyében 29 orvos és 63 ágy jut Szabolcsban ugyanannyi emberre 11 or­vos és 31 ágy. Sokszorosan elgondolkodtató az is, hogy a betöltetlen orvosi körzetek arányával a fővá­roshoz közeli Fejér megye után Szabolcs és Hajdú kö­vetkezik és nincs egyetlen megye sem, ahol 3 százalék­nál kevesebb orvos hiányoz­na. Ide kívánkozik, hogy egy általános- és gyermek-kör­zeti orvosra mindenütt 250.0- nál több lakos jut. A „fehér foltos” Szabolcs mellett Győr-Sopron megyében is egy orvos körzetéhez > 2700- an tartóznák. Az- oktatás és népművelés adatai a kötetek utolsó táb­lázatain találhatók, de fon­tosságuk nem kisebb a meg­előzőknél. A kollégiumba jutó középiskolai tanulók száma tovább emelkedett: jelenleg Békés és Csongrád vezet 26 százalékkal. (Sajnos még a vidékről naponta be­járók aránya Fejér, továbbá Győr-Sopron megyében 29 százalék, Komáromban és Somogybán is felül van a 20 százalékon.) Figyelmeztető adat, hogy a folyamatos is­kolaépítések ellenére, az egv osztályteremre jutó általános iskolai tanulók száma Haj­dúban még- 42, Szabolcsban 40 és csak Gvőr-Sopronban, Zalában, Békésben és Csongrádban van 30-on alul. A mozilátogatásók tovább csökkentek, csak Debrecen­ben és Szombathelyen néz­nek , meg- .az emberek tíznél többször filmet .egy évben, a községekben-a..hajdúságiak a leggyakoribb, a csongrádi­ak pedig a legritkább mozi­látogatók. AZ 1971-ES ADATOKAT összegező táblázatok bizo­nyára már több vonatkozás­ban elavultak. Hadd remél­jük, hogy elsősorban, azért, mert a most záruló évben a megvék eredményei tovább nőttek. Pálos Miklós Az elhagyott gyerekek fel - nőnek, szakmát tanulnak, el­kerülnek Egerből. A kötődés, a ragaszkodás azonban ma­rad, valami olyanfajta ér zés. amilyet apja-anyja iránt táplál a felnőtt gyermek. Er­ről tanúskodnak azok ä le­velek. amelyeket nap mint nap hoz a posta. Ezekből idé­zünk __________ Domonlios mindenese, „bírá'a és szo’gája” Régi ismerősömmel Síke Mengyi Sándorral, Szentdo­monkos egykori „útkaparó- já”-val találkoztam, akiről tudtam, hogy jól látta, jól egyengette azt az utat, ame­lyet évtizedekkel előbb rá­bíztak. Most is ezt teszi, mert nincs a faluban olyan ese­mény, akció, amelynek őne lenne aktív részese, kezde­ményezője. n Azt mondták róla, hogy ő Domonkos „mindenese”. Mit jelent olyan kis falu­ban, mint Szentdomonkos mindenesnek lenni? Egyben a falu „bírájának és szol­gájának”, aki egész életét, napjait, perceit a község ér­dekében tölti. — Nem sok ez egy nyug­díjasnak? — Nekem ez az' életele­mem. Nyugdíikorban va­gyok ugyan, de társadalmi tanácselnök, párttitkár, így hát nem félek a munkától. Nem derogál nekem, ha be­állók a sorba járdát ém'teni, a kultúrházat rendbehozni, vagy a népi együttest diri­gálni. Nem akarom elhinni, hogy az emberek rfem készek dolgozni a faluért, csak a nyelvükön kell beszélni... és közéiük állni, ha mun­káról van szó. A domonko- siak a gyerekektől az ag­gastyánokig mellem álltak, és a tervezetthez kénest sok­kal több járdát megépítet­tünk. Gondolatban gzámnlía h munkát, amit a faluért eb­ben az ügyben tett, és azt mondta: — Házat én-fthettem volna annyi munkával, azzsú az erővel —-, s kérdően néz rám, elhiszem-e? Elhiszem, még akkor is, hogy ismerem őt is, a do- monkosiakat is szorgalmuk­ról, tettrekészségükről. De úgy látszik, kell a gyú jtózsi- nór akkor is, ha már fe­szül a robbanásra kész anyag, energia. Ez a békés „robbanás” már bekövetkezett itt, Do­monkoson —, nem utolsósor­ban Sike Mengyi Sándor jó­voltából. Kész a járda, szebb a falu, csinos a kultúrházés ha jól sikerül a „sokadik há­zasság” a szomszéd közsé­gekkel —, amelyet már a népköztársaság Elnöki Taná­csa jóváhagyott .. —, -még gyorsabb fejlődés vár erre a hegyaljai falura. Különösképpen akkor, ha ilyen emberek egyengetikaz utat. Sike Mengyi Sándor, aki együtt él, lélegzik a falujá­val, nemcsak a jelen mun­káinál található; de szabad idejében a község múltját kutatia. rögzíti papírra, ad­ja elő megyei hírnevet szer­zett társulatával e palóc, vi­dék hagyományait.-—- Az egri vármúzeum pá­lyázatot hirdetett és most kantom meg a munkámért a tisztel “tdf tat. Három „da­rabomért”. ha így lehet ne­vezni ezeket az írásokat... — Előadták már? — Háromszor játszottuk itthon és a nézők nem fértek el a kult''r->tthouban. Ez a Fonó című írásom volt. Biz­tos em1 ékszel még a Ka^sa Verőn házira ... arra a fo­nóra? — idégi fel a múlt emlékeit Azt hiszem, itt halt ki legutoljára ez a szokás. Mármint a fonó, ahol min­den közös volt a legények által lopott fától a főtt ku­koricáig, a játékoktól kezd­ve' a petróleumig —, amit .ha jól emlékszem, te hordtál a világításhoz. Mennyi játék, szép szokás. Ezt próbálta átmenteni a mai kor számára Sike Meh- gyi Sándor. — Esténként leülök és csak jönnek a gondolatok, emlé­kek, szójátékok, viccek, szo­kások, nóták ... leírom- eze­ket Ennyi az egész.. Nem ennyi. Sándor bácsi a darabjaival nemcsak Domon­koson aratott osztatlan isi­kért, de a környező községek­ben, Bükkszenterzsébeten, Fedémesen és a járási vetél­kedőkön is. Kétszeres ismét­léssel __Ezúttal népdalokkal, m ajd a Szomszédolás című, általa írt jelenettel. — Mégsem jutottak tovább. Látóm az arcán, hogy nem valami kellemes emlékeket kapisgálok. - • ; i : . —t Nem jött értünk az au­tó; Nem tudtunk eljutni Ver­néiéire, a megyei versenyre. Pedig egyenjogúnak ítéltek a többiekkel, akik-a tévében is szerepeltek augusztus 20- án. Ez egy időre kedvünket szegte, de most újból meg­próbáljuk. Elkészült ugyanis az új darabom, a Cselédfo­gadás. Olvassa belőle a részlete­ket, ízes palóc nyelven, írás­ban visszaadhatatlan foneti­kával és árad belőle a hu- snpr § hjtekggég, Akik élnek még a „szerep­lők” közül, esküsznek rá, hogy valóban így történt ez, a kisbíró, bakter, postás, ke­rülő, csordás, kondás, liba­pásztor „félfogadása”, ahogy Sike Mengyi Sándor leírta. Nagy ceremóniával, áldomás­sal, alkudozásokkal, élcekkel, nótákkal, még ilyen kis falu­ban is, mint Szentdomonkos. Sokan. segítenek abban, hogy hitelesek legyenek ezek a „színdarabok”, vagy jele­netek, a megírásában is és az előadásában is;Málika néni, aztán Rozgonyi Xmréné taní­tónő, a családból Ignácz test­vére és az sa '20 főnyi szerep- - lőgárda, amely életre vará­zsolja a régi hagyományokat. A jó mesélő kedvű Sándor bácsi természetesen nem áll meg - az első sikernél, hiszen most jönnek az ünnepek, a tél, amikor .újabb darabokkal lehet előrukkolni. — Milyen témák várnak még megírásra? — Sok.. . Csak az a kérdés, lesz-e elég időm? Annyi a más munka, itt a tanácsnál, a pártnál, meg máshol, is. -A népfróhtelhökségből már' le­mondtam; dé még mint- igaz­gatósági tagnak a takarék­szövetkezetnél és áz AFESZ- nél is számítanak munkám-, ra. . A vacsora.utáni idő, az éj­szaka az Írásé. Rengeteg a megírásra varó téma. Pél­dául a Vizitáció, Vasárnap délután, Követválasztás, le­het, hogy a Csempészeket is megírom és még mennyi... mennyi- más itteni történet. Csak ne lennék már nyugdí­jas korban — sóhajtja lever­tem Azt nem mondja, hogy öreg... ki hinné el róla, aki őt ismeri. Domonkos minde­nesét, „bíróját és szolgáját”.' SLovács Esőt®

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents