Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

üveg művésze A bíró Az vers. valamint a Világsza- badsag című rovat. A Martyn Ferenc Petőfi-rajzaival il­lusztrált számban — többek között —- a következő alko­tók szerepelnek műveikkel: Benjámin László, Csanádi lin­kre, Fodor András, Illyés Gyu­la, Nagy László, Somlyó György, Szécsi Margit és Weöres Sándor. Kéziratha­sonmással közreadott versek­kel, tanulmányokkal, illetve vallomásokkal' cikkekei;. Fe­kete Sándor, Király István, Köpeczi Béla és Szabolcsi Miklós, s megszólalnak Kö- zépkelet-Európa legjelentő­sebb írói. tezés, munka folytatását. Ta­nulmányai idején határozta el ugyanis, hogy az olcsó, praktikus, de ennek ellenére dekoratív háztartási üveg­tárgyak tervezéséi-e speciali­zálja magát. S mi lesz a másik álommal, a művészi tervek megvalósí­tásával? Nem mondott le ró­la. Előbb azonban a gyakor­latot, a rutint szeretné meg­szerezni, hogy legyen tápta­laja, bátorsága komolyan — mert csak így lehet, vallja — játszani az üveggel. Fes­teni szeretné, viliódzó szí­nekkel kiégetni. fehérrel, kékkel, barnával, vörössel, narancssárgával feszültséget adni az egyedi formáknak. Később az üvegplasztikát szeretné csinálni, mindig vonzották az anyag. átlátszó­ságából, a vastagságából és tetszés szerinti formálhato- ságából adódó lehetőségek. Fiatal, telve ötlettel. Van érzéke, adottsága, sőt lehető­sége megvalósítani az elkép­zeléseit. Csak maradjon meg ez a fiatalos lendülete, ener­giája, hogy valóban az üveg igazi művészévé érhessen, f szilvás) Volt-e színészi tehetsege Petőfineki Termete nem le­hetett előnyös színpadi szem­pontból, a hősi meg ( szerel­mes szerepekhez megkívánt dörgő vagy olvadozó hang­hoz éppenséggel hiányoztak adottságai. De ez csak a régi fajta „sírós-éneklős” színját­szás szemszögéből számítolt hiánynak. Ami pedig az elő­adói alakítási képességet il­leti, arról Jókai Mór egyér­telmű elismeréssel nyilatko­zott: „magyarul szavalni, he­lyesen, érzéssel, változatos, jellemző hanghordozással szavalni” csak a leghíresebb magyar színművészek tud­lak úgy, mint Petőfi, „amel­lett alakító tehetséggel is bírt, kitűnően tudott paró- diázni”. A sokoldalú tudo­mányos vizsgálat Jókai ítéle­tét támasztja alá. A legen­dákkal ellentétben a költő­nek igenis voltak színészi si­kerei. Nem azért nyomorgott te­hát továbbra is. Fehérvárott is, mert nem volt tehetsége a színészethez. A pártoló kö­zönség hiányzott. Petőfi tár­sulata kénytelen-kelletlen odébbállt. Közben azonban, 1842 ka­rácsonyán a költő fellatoga- tott Pestre és megkereste a magyar irodalom két, álta­la legjobban tisztelt vezér­alakját. Bajzát és Vörös- martyt. Vörösmarty már elő­zőleg is azt mondta Bajzá­nak, hogy a Petőfi név alatt valami ismertebb régi író rejtőzhet. (Folytatjuk.) Megálmodta a jövőjét A majdnem a mennyezet­ig érő gépsorok között való­sággal eltörpül az ember. A kivilágított, üvegfalú csar­nokban alig egy hónapja, óra­mű pontossággal, gombnyo­másra működnek az automa­ták. Különleges szerkezetek: eukorrépamag-tisztító, -keve­rő és drazsírozó gépek. Az emberek és a gépek munká­ját is irányítja és összefog­ja valaki: az üzemvezető. Dr. Kunsai Imre, a Mátra- vidéki Cukorgyárak selypi répamag-drazsírozó üzemé­nek vezetője fiatal ember, alig haladta túl a harmadik X-et. — Heves megyei vagyok, gyöngyösi születésű. Édes­apám, aki kovács volt, mű­szaki pályára szánt, én még­is a mezőgazdaságot válasz­tottam. Nyíregyházán, a Sza- bolcs-Szatmár megyei Nö­vénytermeltető Vállalatnál is­merkedtem meg az ipán nö­vényekkel, , elsősorban a cu­korrépával. Ez a növény nőtt leginkább a szívemhez, en­nek a fejlődése és agrotech­nikája foglalkoztatott. Kunsai Imrében feszítő erőként élt a vágy szakmá­ja iránt. Alkotni, cseleked­ni akart, melyhez azonban több tudásra, magasabb kép­zettségre, új ismeretanyagra és megfigyelésekre volt szük­ség. —- Felvettek a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetemre ahol még közelebb kerültem a cukorrépa-termesztéshez. Ehhez néhai kiváló tanára­im; dr. Holtai Károly, dr. Láng Géza és dr. Pe - nylgei Dénes, nagyban segí­tettek. 1957-ben, amikor dip­lomát szereztem, az akkori Élelmezésügyi Minisztérium­ban jelentkeztem azzal a szándékkal, hogy cukorrépa­termesztéssel szeretnék fog­lalkozni. Szerencsém volt. Hazakerültem Heves megyé­be, a Hatvani Cukorgyár ré­paosztályára, ahol, mint spe­cialista, hozzáláttam e nö­vény biológiai tulajdonságai­nak és agrotechnikájának elemzéséhez! Hosszú, több mint egy év­QjimMM 9m december Zi., vatáruap tizedes kísérletezés, vizsgá­lat, sok irányú szakirodalmi tájékozódás, földrajzi es köz- gazdasági elemző munka eredményeit doktori disszer­tációban foglalta össze. — A Hatvani Cukorgyár répatermelő körzetét vettem „nagyitó” alá. Évekig gyűjt­ve az adatokat, azt kutattam, hogy az időjárási viszonyok hogyan befolyásolják a cu­korrépa-termesztést. Olyan összefüggésekre sikerült rá­mutatnom, amelyek azt bi­zonyítják, hogy a kedvező ta­laj-előkészítésen kívül az idő­járási tényezők még mindig nagyban befolyásolják a ré­patermesztés mennyiségét és minőségét. Bár a tudomány újabb eredményei alapján az időjárás szélsőségeit öntözés­sel és kémiai anyagok alkal­mazásával már csökkenteni lehet. Dolgozatának egyik érde­kessége az egycsírájú, dra- zsírozott cukorrépa-vetőmag előállítására irányuló törek­vés volt. — Ma már szinte elképzel­hetetlen a hagyományos mód­szerekkel termelni a répát. A tudományos-technikai for- jadalom itt is érvényesül. Dolgozatomban néhány olyan új., módszert javasoltam, ame­lyek javítják a cukorrépa­termesztés színvonalát, ennek egyike a drazsírozott vető­mag bevezetése. A módsze­rek vaímennyi hazai mező- gazdasági nagyüzemben be­vezethetők és alkalmazhatók. Ezzel' kapcsolatosan kísérle­teket is folytattam, mind ki­próbáltam, a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem Nagy­gombosi Tangazdaságában és a Berettyóújfalui Állami Gaz­daságban, eredménnyel. Finom, barna bevonatú ve­tőmagvakkal teli, műanyag dobozt helyez az asztalra. — Ez a jövő — mutat a kerek magvákra. A drazsí­rozott, egycsírájú vetőmag. Óriási előnye, hogy forradal­masítja a répatermesztést, géppel szemenként vethető és a rendkívül nehéz egye lést is megszünteti. A jövő évtől Kelet-Magyarország mezőgazdasági üzemeit in­nen, Selypről látjuk el egy­csírájú, drazsírozott vető maggal. Dr. Kunsai Imre s/.ú.a beszél a holnapról is. — Munkatársaimmal a cu­korrépa-vetőmagvak csírázó­képességének fokozására kezdtünk kísérleteket. Ehhez nincs magyar szakirodalom, ezért főként a német iroda­lomból merítünk módszere­ket. A következetes. kitartó munka eredményesnek bizo­nyult. Dr. Kunsai Imre ad­dig perelt a sorssal, amíg ki­csikarta tőle a régen vált ál­mok teljesedését. (M. K.) A Magyar írók Szövetségé­nek folyóirata, a Kortárs, nagyszabású ünnepi számmal emlékezik meg Petőfi Sándor születésének 150, évforduló­járól. A közeli napodban meg­jelenő, több mint 80 szerzőt felvonultató Összeállítás Kö- zépkeiet-Európa 11 nemzeti irodalmának Petőfi iránti hó­dolatát tolmácsolja. A rövid bevezető magyarul, bolgárul, csehül, szlovákul, lengyelül, németül, oroszul, ukránul, ro­mánul. szerbül és horvátul összegzi a szerkesztői célki­tűzést, s ugyanezeken a nyelveken olvashatók az Egy gondolat bánt engemet című Fekete Sándor: A nyári szünidőben szoká­sa szerint barangolt az or­szágban, megkereste szüleit is, akik támogatást ígértek arra az esetre, ha tovább ta­nul. 1842 október végén, az új tanév kezdetén, újra meg is jelent Pápán. De olyan munkát nem talált magának, amelyből megélhetett volna, elszegényedett szüleinek nem akart terhűkre lenni. „ ... mit tehettem egyebet — írta Orlaynak — mint föl­vettem sapkámat s amerre sildje esett, arra indultam.” De ez a sápka okos jószag volt, mert tudta, merre kell esnie .. .Fehérvár felé muta­tott, ahol éppen egy új szín- társulat szerveződött. 1842. november 5-én már a társu­lat tagja volt. Elkezdődött színészéleté­nek harmadik — leghosszabb és legeredményesebb — idő­szaka. Művész és költő . . V Fehérvárra utazása előtt • ii levelei írt egy volt is- kolalársának. Megérethetjük belőle, milyen nehezen szán­ta el magát e sorsdöntő lé­pésre: „Egy borzasztó mélység előtt állok, melyet átlépném kell, s e lépéssel talán két szivet (szülőimét) repesztek meg. S mégsep tehetek más­képp. .. színésszé kell len­nem, kell, nincs semmi me­nedék. .. Mondjam-e, hogv nem csak a mindennapi ke­nyér keresés célom (mert úgy kocsissá vagy béressé lennék, s bizonyosabb kenyeret eend- ném) hanem, hogy maga­sabbra törekszem, s a célt szemem elől soha elveszteni nem fogom. Művész és költő! barátom, mint hevülök. De már rég meg van mondva, hogy én középszerű ember nem leszek: aut Caesar aut nihil”. Vagy Caesar, vagy semmi.. . Egyelőre közelebb áll az utóbbihoz: a fehérvári társu­latba készségesen felveszik, de mert a súgó történetesei i megbetegedett, a súgói lyuk­ból kell újrakezdenie az annyira áhított művészi pá: lyát. De hamarosan szerepe­ket is kapott, kezdetben csak párszavas ..inas-szerepeket”, azután komolyabbakat is. Abban az időben alkalmi kis plakátokkal „cédulákkal” hívták fel a tisztelt nézők fi­gyelmét a műsorra. Egy iro­dalomtörténészi felületesség következtében száz éven át azt terjesztette a költő min­den életrajza, hogy Petőfi is csak amolyan „cédulaosztó” volt Fehérvárott (és később Kecskeméten), nem is szí­nész, Méltánytalan tévedés és igazságtalanság ez a beállí­tás! A feltárt okmányok, az előkerült színlapok bizonyít­ják, hogy a költő — Rónai és Borostyán néven, majd Pető­fi Sándorként — igenis a szí­nészek névsorában szerepelt, (a cédulaosztást másokra bíz­tak». ___ . . A z Egri Megyei Bíróság ta- nácsvezető bírója, dr. Mihá­lyi János, jászapáti diákosko- dása idején még arra gon­dolt: író lesz, a széppróza művelője. Hogy ez miért nem így alakult? — Volt Jászapátiban egy bíró, idős. ősz hajú ember. Nagyon tiszteltem, mert va­lami varázserő sugárzott be­lőle; úgy éreztem, hogy egy mindenki felett álló, maga­sabb rendű ember... Ügy hívta mindenki, hogy elnök úr, s személyéből kü­lönös tekintély áradt. Az ő léte sorsdöntő lett számom­ra. Amolyan tizenötéves for­ma voltam akkor. Arra gon­doltam: olyan szép dolog le­het ez a bírói pálya, hogy én is az akarok lenni! A tudományágak között nem a legkönnyebbnek tart­ják a jogot — mint ahogyan valóban nem az,... Aki azon­ban akar, annak minden si­kerül — Mihályi Jánost ki­tüntetéssel avatták doktorrá. Az újabb nehézség csak ez­után kezdődött, s egy kis sze­rencsére is szükség volt. — Miután annak rendje és módja szerint befejeztem az egyetemet, fogalmazói állás­ra pályáztam, ez pedig akko­riban nehéz ügy volt. 1934- ben az egész országban csak száz fiatal kapott kinevezést.» valahogy magam is közöttük voltam. Sokáig aztán bün­tetőbíróként tevékenykedtem. Az' volt az elvem, hogy ne csak az elkövetés szűkén vett körülményeit vegyük bonckés alá, hanem az em­beri körülményeket, az okok egymásba kapcsolódó, néha igen meghökkentő láncolatát is. Szóval: a dolgok mögött mindig az embert, az életet kerestem. • — Ma már polgári peres ügyekkel foglalkozik... — A szakmában a polgári jogot tekintik általában ma­gasabb rendű jognak, izgal­masabb feladatnak. Igyekez­tem ide kerülni, erre a vo­nalra, Az elmélet be is bizo­nyosodott. Nemcsak ember­ismeretre van ám itt szük­ség! Széles látókörre is, a méhészettől a bányászatig.,. 'és ismerni minden szabályt, sajátosságot. Tehát bíró let­tem, ahogy valamikor meg­álmodtam, s nem is csalód­tam. Nagyon szép pálya. És nemcsak nagyon szép, hanem felelősségteljes is, ahol az élettapasztalat a jogszabá­lyok kiegészítője. Azt nem mondhatom, hogy egyértel­műen hálás munka is, hi­szen. .. nehéz meggyőzni azo­kat az embereket, akiknek — nincs igaza. Ha az indok­lásomban csak általános ér­vényű dolgokat mondanék, nem sokat érnék' el vele. „Otthon” kell lenni minden egyes ügyben! Elmondom, milyen a bíró éjszakája. Az ügyeket az ember akarva- akaratlanul, hazaviszi és to­vább töpreng, újra átvilágít­ja a dolgokat és fogalmaz, hiszen holnap reggelre tűzte ki az ítélethirdetést... Dr. Mihályi János termé­szetére a kedves, .nyugodt de­rű a jellemző, s ez soha nem került ellentmondásba azzal a ténnyel, hogy közel negy­ven esztendő alatt a pulpi­tuson az élet árnyékos olda­lával viaskodott. Pihenés? —' Ha szerét ejthetem, hogy kigyalogoljak a természetbe, minden megszépül. Ez a szenvedélyem, a turistásko- dás, fogalmazó korom óta. A természet adja a derűt és az új lendületet, amikor más­nap nekiülök egy újabb, bo­nyolult ügynek. (kátai) Petőfi tiszteletére Jubileumi s/amma! jelentkezik a Kortárs Ha van csadálatos anyag, akkor az üveg az. Amíg át- tüzesedve, izzón fénylik, úgy hajlik, mint a lágy ■ szélben a nádszál. Amikor kihűl, nem más. mint egy sajátos anyag, amelyből a sivító csiszolóko­rong varázsol értékes díszt, vagy egyszerű használati tár­gyat. Az üveggel bánni szép, de egyáltalán nem könnyű fel­adat, nehezen adja meg ma­gát. Evek kellenek hj^zá, míg valaki alaposan megis­meri apró. rejtett ellentmon­dásait, s rájön formálásának és csiszolásának fortélyaira. Évek kellettek Dienes Anná­nak is. mire megfejtette az üveg titkát, s művésze, f.or- málója lett ennek az anyag­nak. Főiskolán tanult, hogy majd üvegbe formálhassa az elképzeléseit. A vágya telje­sült. amikor januárban meg­kapta a diplomáját. Iparmű­vész lett, üvegtervező a pa- rádsasvári üveggyárban. Öt­letekkel. megálmodott, vagy már rajzban kész tervekkel érkezett a mátrai üzembe. Még egy éve sincs, hogy dol­gozik, máris megszületett az első elismerés: az általa ter­vezett pohársorozat második díjat nyert egy hazai pályá­zaton. Azóta tervezett már több­féle pohársort, likőrös-, tál- és dohányzókészletet. Hogy ezek közül melyik a legked­vesebb? Erre nem tud vá­laszolni: minden megszüle­tett darab, mégha egy apró pohárka is az, egyformán örömet jelent számára. S a főiskolán elkezdett kísérle­t

Next

/
Thumbnails
Contents