Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-24 / 303. szám
Majd elmegyek fíetrajzok akit néhány sorba is belefér. Kétkezi xnunkáscsaládból indultak el a mérnöki diplomáért, majd bizonyítás évei után horgonyt vetettek, s pályájuk cserdben, egyenletesen haladt felfelé. Ügy Is mondhatnám: befutottak. Hiszen alig lépték még túl a harmadik évtizedet, felelős posztot bíztak rájuk a termelésben, a legutóbbi pártválasztáskor pedig rájuk szavazták a titkári funkciót Titkosan, egyetlen ellenszavazat nélkül. Rakusz Józsefet, az Egri Küzúti Építő Vállalat, Popo- vics Ferencet pedig a Vörös Csillag Traktorgyár egri gyáregységének kommunistái tartották méltónak a titkári funkcióra. Régóta tervezem már, hogy írok róluk. Egyrészt, mert van már mit elmondani életükről, munkájukról, másrészt magam is büszke vagyok barátságukra, gyakran „váltjuk meg együtt a világot”, s közben, ha módját találjuk, ha jólesik, koccint- gatunk is a közös sorsra, sikereinkre, kudarcainkra. Vajon miért van az, hogy egyre nagyobb számban kopognak be hozzájuk a pártirodára boldogok, boldogtalanok, párttagok, párton kívüliek egyaránt? Ki tudja, hogy hányszor ültünk már egymással szemben, vagy egymás mellett, de még sohasem kérdeztem ezt meg tőlük, pedig engem is izgat a kérdés. Végre most erre is sor került... — Van egy fiatalember az Egri Közúti Építő Vállalatnál, aki néhány évvel ezelőtt még a KISZ-ből is kilépett. Nem volt rossz gyerek, inkább bohém, lezser. Egyszer csak bejön hozzám, és elmondott néhány dolgot életéről, munkájáról, viselkedéséről. Meghallgattam, aztán én is elmondtam, hogy mi a véleményem róla, s adtam neki néhány baráti tanácsot is. Ma ez az ember már megtalálta a helyét. Van lakása, belépett a munkásőrségbe és felvettük a pártba is. Vagy itt van egy másik eset. A mi vállalatunk két megyében is dolgozik, a nős napi 20, a nőtlenek/napi 15 forint különélési pótlékot kapna. Van egy olyan rendelet, hogy a nős embereknek negyedévenként igazolniuk keli, hogy együtt élnek a család iáikkal, mert az igazolás nélkül a 20 forintos különélési költség helyett csak 15-öt kapnak. Mindenki tudja, hogy egy-egy ilyen igazolás beszerzése sok időbe telik, az építőiparban dolgozó embereknek nincs idejük papírok után szaladgálni. Sok vita, panasz is volt ezzej kapcsolatban. Engem is foglalkoztatott a kérdés, aztán nemrég eszembe jutott: mi lenne, ha ezeket az igazolásokat a vállalat kérné meg rendszeresen a tanácsoktól. Kis dolog, mégis mekkora örömet jelentett... — És Popovícs Ferihez miért -neJc szívesen az emberek? — Mert én is szívesen találkozom velük. Még olyan Ügyekben is segítséget képnek, amelyek már nem is biztos, hogy egy párttitkárra tartoznak. Nemrégen is bejött hozzám egy kolléga és aat mondja: a lánya terhes, az udvarló viszont még nem akar nősülni, — Ilyen ügyben mii tehet egy párttitkár? — Megkerestem a fiút és elmondtam neki, hogy ez így nem jó, hiszen tönkre tehet egy embert, egy családot Azt válaszolta, hogy igazam van. De, hogy végül is mikor és mivel bizonyítja be, azt ma még nem tudnám megmondani.. — Egy párttiffcár sem tód mindenben segíteni. Mi van akkor, ha azt kell mondani: sajnos nincs rá lehetőség... — Ilyen is van. De — legalábbis én így látom — még ilyenkor is megoyukszanak az emberek. Mert tudod, hogy van ezzel az ember. Örömét, bánatát is szívesen elmondja, legalábbis barátainak, csak, hogy meghallgas- ság. hogy így megkönnyebbüljön... — Nem vitás tehát: a „felmegyek a párttitkárhoz” alapja a bizalom, az őszinteség. De vajon szerintetek ez a bizalom a pártnak, vagy nektek szól? — A párton keresztül nekünk — vette át a szót Rakusz Jóska — és rajtunk keresztül a pártnak. Remélem, nem hat szerénytelenségnek, ha még azt is hozzáteszem: ebben a kapcsolatban, bizalomban azért meghatározó szerepe van a párttitkár személyének. — Es szerinted, Fért? — Teljesen egyetértek a Jóskával. Mert, ha egy párttitkárt csak megválasztanak, de emberileg nem fogadják el, akkor legfeljebb csak a hivatalos kapcsolat alakulhat ki. Ez pedig a politikai munkához nagyon kévé*. — Zavar, vagy segít benneteket. hogy a párttagság zöme idősebb, tapasztaltabb nálatok. Ha jól tudom, az Egri Közúti Építő Vállalatnál csak tíz kommunista fiatalabb a párttitkárnál. — Ez is azon múlik, amit Feri mondott, a kapcsolaton. Nemrég meghibásodott egy gépünk. Este hazavittem a gyerekeket, utána kimentem megnézni az embereket, hogyan haladnak a gép javításával. Nem ellenőrizni mentem, nem arra voltam kíváncsi, hogy ki hogy dolgozik. Csak izgatott, hogy mi van velük, örültek a váratlan találkozásnak, s mi tagadás, nekem is jól esett, én is örültem. Szerintem, ha a kapcsolat ilyen, vagy ehhez hasonló, akkor nem lehet baj, ha egy párttitkár még fiatal. — Neked sincsenek ttyen gondjaid, Feri? — Nem, nincsenek. Amikor párttitkárnak megválasztottak, annyit mondtam: csak együtt tudunk jól, eredményesen dolgozni. Ha valamennyien egyet akarunk és részt vállalunk a közös munkából. Lehet, hogy túl szépen hangzik, de az az igazság, hogy az idősebbek nemho&y irigyek tennének, a párftitkárhoz A KGST program részeként rr Egerből gépek inkább szinte gyermeküknek tartanak, s büszkék rá, hogy ott nőttünk fel velük, közöttük. — Több olyan kommunistát ismerek — lehet, hogy nálatok is vannak ilyenek — aki nem éppen örül annak, ha a párttitkár diplomás ember. Sokan még ma is szívesebben veszik, ha a munkapad mellől emelik ki a párttitkárt. Gondolom, nem először hallotok erről __ — Nekem ilyen gondjaim nincsenek. Talán azért, mert én szakmunkásként kerültem az erri VÖCSI-be, s több mint 10 évet dolgoztam az üzemben. — Jóska, te már mint mérnök kerültél a vállalathoz... — Szerintem ma már egy párttitkár csak akkor tud partnere lenni egy mérnök- igazgatónak, egy mérnök, vagy közgazdász osztályvezetőnek, ha maga is -tanult ember, ha szakmájában is el tudja fogadtatni magát beosztottjaival. Persze, alapjaiban minden attól függ, hogy milyen az a diplomás párttitkár. Emberségében, hitvallásában, magatartásában. — Nem hat ez túl szépnek, amit itt most elmondtatok? — Van egy ötletem, gyere el a taggyűléseinkre, s ott kérdezd meg a többieket is. Ügy is ritkán írtok az üzemi pártmunkásokról. Legalább arról is meggyőződhetsz, hogy alapszervezeteink tagjainak döntő többsége nem csak párttag, hanem kommunista is... Lehet hogy ez olyan szépen hangzott, hogy bele se írod majd a cikkedbe. Pedig hidd el, ez így van... Már nem is emlékszem, hogy melyikük mondta. De nem is az a fontos. Az a lényeg. hogy így igaz, hogy így érzik. _ Koós József Hosszas előkészítő tárgyalások után, a magyar—szovjet kormányközi bizottság legutóbbi ülésén megállapodás született, miszerint szovjet tervdokumentációk alapján Magyarországon megkezdik a szőlőművelő gépek gyártását A sorozatgyártáshoz — melyet az Egri MEZŐGÉP Vállalat műhelyeiben végeznek majd — januárban látnak hozzá. Szovjet megrendelésre elsőként tíz gépsort gyártanak: szőlőka- csoló, szőlőfelújító és talajfúró, univerzális talajművelő és bogyószedó gépeket. Ezeket a Szovjetunióban próbálják ki,, az ottani különleges terepviszonyok között Néhányat azonban Magyarországon, az egri egyesület termelőszövetkezet szőlőiben, az ostorosi Kossuth Tsz-ben, valamint az Alföldön, a Törökszentmiklósi Állami Gazdaságban, is bemutatnak működés közben. Megvizsgálják, hogy hegyvidéki, illetve síkterülétű szőlőkben mennyire alkalmazhatók gazdaságosan. A szőlőművelő gépek iránt a Szovjetunión kívül a bolgár és a csehszlovák mező- gazdaság szakemberei is érdeklődnek. A KGST program részeként a következő három évben ezekbe a szocialista országokba is eljutnak Egerből ezek a gépek, a szőlőművelés könnyítésére. Beosztásuk: vezető Sókat beszélnek rólak Hogy hatalom van a kezükben, hogy visszaélnek vele, hogy csodálatra méltó' a teherbírásuk, hogy sokat hogy keveset dolgoznak. A sokféle vélemény egy dolgot mindenképpen bizonyít: fontosabbak lettek a közvélemény előtt. Nem minden, de több múlik rajtuk, a vezetőkön. Jóval több, mint a korábbi esztendőkben. Ezért több szó is esik hibáikról, erényeikről; akár józan mérlegeléssel, akár felszínes általánosítással. Nem akarunk tévhiteket eloszlatni: valami alapja minden véleménynek van. Beszélgetésünkkor a megye vállalatvezetői közül néhányat kiválasztva a gondokkal küszködő, a sikereknek örülő embereket szólaltattuk meg. ■ ■ ■ ■ — Az egyetem után műszaki osztályvezető, majd főmérnök lettem. Különböző szinteken, de vezető beosztásban. Most igazgató vagyok, 3100 ember munkáját irányítom, őszinte legyek? Főmérnöknek lenni jobb volt... Balogh Tibor nem egészen egy esztendeje került igazgatóként. a VOLÁN 4-es számú vállalathoz. Nagy ambícióval, a fiatal szakember lendületével. — Mi a helyzet akkor, ha az ember idegenként kerül a vállalata élére? Jó is, rossz is. Jobban tartanak tőle, hiszen nem ismerik emberi gyengeségeit. De nem is segítik úgy a munkáját, ahogyan az szükséges lenne. Velem ez volt a helyzet. A megoldást először legfelül kezdtem: a legfelső vezetői testületbe a korábbinál több szakembert hívtam meg, nekik részük lehetett az összes lényeges vállalati döntésben. — S hogyan alakult ki a kapcsolat a kétkezi munkásokkal? — Itt vannak ezek a lapok; rajtuk felsorolva minden munkahelv a vállalatnál. Melléjük odaírom, mikor jártam ott, mindegy, milyen ügyben. Igyekszem mindenhova eljutni, minél gyakrabban. Ha panasszal jönnek, mindenről feljegyzés készül — nem azért, hogy az adminisztráció növekedjék. Érezze a dolgozó: figyelnek rá. Hogy fontosnak tartják az ügyét Egyébként az a véleményem, hogy vitás kérdésben, ha csak lehet a munkásnak kell igazat adni. — Az igazgató munkáját végső soron persze nem ezzel mérik. Azt nézik, eredményes-e a vállalat, lesz-e prémium. Röviden szólva, a többi a mi dolgunk. Ez nálam szigorú beosztással napi tíz órát jelent s szerencse, ha éjszaka nem hívnak telefonon. Például: műszaki hiba a vasútnál. Éjszakai telefonhívás, harminc autóbusz kell, a dolgozókat elszállítani. Két óra múlva legyen ott a harminc autóbusz. Annak azért örülök, hogy a feleségem éjjel kettőkor is úgy veszi fel a telefont, mintha délután két óra lenne. A család támogatása, megértése nélkül lehetetlen jól dolgozni. .. BIBI Csillésfiúként kezdte, most üzemigazgató. Izig-vérig bányászember. A vezetői módszerekről beszélgetünk, s ő elmesélte, hogyan jutott mindig feljebb a ranglétrán. — Ez az én módszerem alapja — mondta. — Ismerem a „legkisebb” ember gondjait is. Csak úgy tudok felelősséggel dönteni, ha megpróbálom megérteni az embereket. Pap János az egercsehi bányában kezdett dolgozni, ott, ahoi most ö ül az igazgatói székben. — Jó eredménnyel végeztem a segédaknász-tanfolya- mot. és nem engedtek vissza a föld alá. Neked tanulni kell — mondta az üzemvezetőm. A feleségem nem járult hozzá az iskolához, de aztán akadt ember, aki őt is meggyőzte. Így következett a Vörös Akadémia, a szakérettségi, az esti egyetem. Kemény munkával, sok álmatlan éjszakával. 127-en kezdtük az egyetemet Sopronban; harminchétén kaptunk diplomát. — Újra az életbe kerültök, ahonnan jöttetek, ne felejtsétek el, hogy honnan indultatok — ezzel bocsátottak bennünket útra... — Család volt, gyerekek születtek. Nem foglalkoztam velük annyit, amennyit kellett volna, egyszerűen azért, mert alig voltam otthon. A feleségem féltett, őt is meg lehet érteni. Lehet, hogy nem jól tettem, lehet, hogy boldogabb lennék, ha este, letéve a bányászszerszámot, gondtalanul hazamennék. Csinálom, kell, ez a feladatom. Nem fordulhatok vissza. — Most marxista esti egyetemre járok. Őszintén szólva, hétköznap nemigen jut idő a könyvekre, szombat, vasárnap veszem elő őket, ha nincs más rendezvény. Én úgy érzem, tudok szót érteni a bányászokkal. A negyvennégy évemmel fiatalnak számítok a vezetők között. Vannak még lehetőségeim, sokat tehetek még, hogy a nehéz helyzetben levő bányában jobban menjen a munka. Nem. elégedett az nem vagyok. .. Boldognak lenni ? Ez sem könnyű... ■ BBS — Hogy mi a vezető legfontosabb tennivalója? Először is az, hogy irányításra alkalmas embereket gyűjtsön maga köré. Ne ő legyen s legokosabb, aki nélkül semmi nem megy rendben. Másodszor: egységes legyen 3 vezetés. Ne kelljen a nap minden órájában arra gondolni, hogy mit mondanak róla, hol játsszák ki a döntéseit. Ha ezt megszervezte, nyugodtan vállalkozhat társadalmi munkára, dolgozhat a közélet más területein is. — Elvárják azt, hogy társadalmi munkát is végezzen a vezető? — Persze. De egyúttal így több tapasztalatot is szerezhet saját munkájához, illetve átadhatja saját tapasztalatait. Domán László, az. Egri Dohánygyár igazgatója. Egyúttal a Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szövetsége megyei szervezetének titkára. Jól képzett szakember. — Az időbeosztás nagyon fontos. Egyre jobban kell megszervezni minden órát, ha azt akarom, hogy nyugodtan dolgozhassak. Azt mondják, a vezető nem lehet fáradt, ideges, mindig nyu- godtnak, frissnek kell mutatkoznia. Ezt az állapotot újratermelni nem könnyű dolog. A társadalmi tevékenységgel kapcsolatban pedig az a véleményem, hogy amíg fiatal valaki, addig kell neki feladatokat adni. — A család hogyán viseli ezt el? Nem nagy örömmel. A gyerek sem mindig érti meg, hogy „majd később játszunk”. Mindenképpen keli azonban néhány nap, amikor csak a családé az ember*. Nem sok jut havonta, de kell. Nagyon fontos. Emellett igyekszem úgy beosztani az időmet, hogy néha úszni, futballozni is eljárhassak. Nemcsak korán reggel úszom, ha úgy adódik napközben is. — Tudja, mi a legkínosabb? Ha előzetes megbeszélés nélkül benyit hozzám valaki. Nem lehet mindenkinek azt mondani, nem érek rá, majd máskor. Ilyenkor felborul az egész nap. Nem a gőg mondatja ezt velem; csak hát lassan az idő lesz s legnagyobb kincsünk... Hekeli Sándor 1372. december 21., vasárnap
