Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

Külpolitikai összefoglaló AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA; BtrrOs Az Egyesült Államok vezetői beismerrjc ujrc bom­bázzák repülőgépeik az egész VDK-t, a halphongi kikötő elakhásitását Is folytatják. — Az 1973. évi terv törvény­ről és az állami költségvetésről tárgyalt az SZKP Köz­ponti Bizottsága és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa. KBDDl Véget ért New Yorkban az ENSZ-közgyiílés 27. ülés­szaka. — Visszaérkeztek a földre az Apollo—17 űrutasai. SZERDA] Amerikai bombázók a haiphongi kikötőben elsüly- lyesztettek egy lengyel hajót. — Sztárjkok az angol autó­iparban és a kikötőkben a szakszervezet-ellenes törvény elleni tiltakozásul. CSÜTÖRTÖK Jubileumi illés Moszkvában, Leonyid Brezsnyev nagy­beszéde. — Berlinben aláírták a két német állam közti alapszerződést. Magyar kormánynyilatkozat ■ VDK elle­ni terrorbombázásról. P&ITBK: Kádár János felszólalása a mgszkvai jubiláns ülésen. A VDK kormánya nyilatkozatban tiltakozott az amerikai légi terror eilen. SZOMBAT} A Német Demokratikus Köztársaságot sorozatosan is­merik el a semleges államok után a harmadik világ álla­mai is, a NATO-tagországai tárgyalásokat kezdeményez­nek a diplomáciai kapcsolat felvételére. így látja a hetet hírmagyarázónk, Pálfy 3ózsef: NIXON ELNÖK szemelye- sen adott parancsot az ame­rikai légierőnek, hógy ismét bombázza a Vietnami De­mokratikus Köztársaság egész területét, két hónapig sem volt ,hát érvényben az az előző ..döntés, hogy a 20. szélességi; foktól északra eső részen abbahagyják a légi­háborút. igaz, ezt két héttel az amerikai elnökválasztás előtt jelentette be, akkor, amikor képviselője Párizsban megszövegezte a VDK kül­döttével a fegyverszüneti megállapodást is. A terror- támadások felfüggesztését csakúgy, mint a VDK-val való megállapodás megfogal­mazását akkoriban az óvato­sabb politikai megfigyelők hajlandók voltak mindenek­előtt választási kortesfogás­nak minősíteni. Ahogy teltek a napok-heiek, s ahogy ké­sett a már elfogadott meg­állapodás hivatalos aláírása, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Nixon „agytrösztje” va­lamin mesterkedik. Kissin­ger, az amerikai elnök kü- lönmegbízottja azzal tért vissza Párizsba a VDK kül­döttségének különleges ta­nácsadójával folytatandó újabb megbeszélésekre, hogy egyre-másra módosítást kö­vetelt a már elkészült meg­állapodáson. Azóta tudjuk, hogy szám szerint 126 (!) ki- sebb-nagyobb, főleg elvi váL toztatást akart elérni.., A VDK tartotta magát a hosszas tárgyalásokon, fárad­ságos munkával — és mond­juk meg, nem kevés enged­ménnyel — elért megállapo­dáshoz. A VDK nem mehe­tett bele abba, hogy Wa­shington ne ismerje el a vietnami nép önrendelkezési jogát, hogy az USA végle­gessé tegye az ország ketté­szakítottságát. Az amerikai kormány visszalépése az ok­tóber végén már megtárgyalt megállapodástól, azt jelen­tette. hogy ismét elzárkózik annak a ténynek az elfoga­dása elől; Del-Vietnamban két, kormány, két hadsereg van, s három politikai irány­zatot lehet ott találni, mivel fellép egy semleges csoport is. Az USA diplomatái ezen­— a vietnami nép Igaz ügye mellett, teljes támogatásukról biztosítva ezt a hős népet. A hét másik nagy esemé­nye a Szovjetunió fél évszá­zadának ünnpelésére Moszk­vában megrendezett jubileu­mi eseménysorozat volt. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a Kremlben tartott együttes ülést. Az ünnepsé­gen 116 országból érkezett magas rangú delegáció volt jelen. A magyar népet, párt­ját és kormányát Kádár Já­nos vezetésével küldöttség képviselte. Az ülésen Leo­nyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára tekintette át nagy be­szédben a Szovjetunió 50 esztendős fejlődését, a jelen­legi világhelyzetet és a szov­jet párt és állam előtt álló feladatokat. Különös figye­lem kísérte a szovjet—ameri­kai viszonyról mondott sza­vait: az egyetemes béke ja­vára és a két ország népei­nek érdekében új lehetősé­gekről is említést tett a szov- jet—amerikai viszonyban, de figyelmeztetett, hogy sok függ attól, miként alakulnak a legközelebbi jövőben az események, különösen bedig attól, hogy milyen fordulat történik a Vietnami háború dolgában. A KÉT NEMET ALLAM között létrejött az úgyneve­zett alapszerződés — ez a hét harmadik nagy, történe­lemformáló eseménye. Azért nevezik alapszerződésnek, mert nemzetközi jogi szerző­désben tisztázza, milyen ala­pokon nyugszik ezután az NDK és az NSZK viszonya. De nemcsak a két német ál­lam egymásközti kapcsola­tait alapozta meg, a szerző­dés széles utat nyitott az NDK nemzetközi elismerése előtt. A teljesség igénye nél­kül említhetjük, hogy a szer­ződés aláírása óta diplomá­ciai kapcsolatot teremtett az első német békeállammal Svédország, Ausztrália, a Je­meni Arab Köztársaság. In­donézia, Nepál. Januárban történik meg a diplomáciai kapcsolat felvétele az NDK és Svájc között, a NATO- tagállamai közül Dánia és Norvégia tárgyalásokat kezd a diplomáciai kapcsolat megteremtéséről, Franciaor­szág — az első nyugati nagy­hatalomként! — szintén kez­deményezett ilyen tárgyaláso­kat, Olaszország pedig az NDK római kereskedelmi ki­rendeltségének közvetí­ciai munkához... Pedig a nyugatnémet kormány még két hete is, Brüsszelben, a NATO miniszteri tanácsülé­sén, szerette volna visszatar­tani a szövetségeseit, ne sies­sék el, várjanak az NDK el- ' ismerésével. A JELEK SZERINT a né­met munkások és parasztok államának nemzetközi előre­lépése szinte már befejezett tény. tésével kíván hozzálát­~ ni az előkészítő diplomá­Tiftakozésok világszerte Újabb éjszakai bombázás Hanoi térségében Találat érte a magyar képviselet épületéi m HANOI. Kormányalakítás Japánban Japán politikai körökben sokkal inkább „frakció-kor­mánynak” mintsem a hatal­mon lévő konzervatív párt „egységét” tükröző admi­nisztrációnak minősítik a Tanaka miniszterelnök által megalakított új kormányt Megfigyelők bizonyosra ve­szik, hogy az elkövetkező időkben az eddiginél is ke­vésbé érvényesül a Japán kormánypolitikában a Tana­ka által beharangozott len­dület és frisseség. Annál is inkább, mert a húsz tagú kormányban tizenkét olyan politikus foglal helyet, aki miniszterként szolgálta az ugyancsak konzervatív Sza- to-kormányt. A parlamenti választáso­kon tapasztalt baloldali elő­retöréstől megrettent Tanaka arra törekedett, hogy pártjá­nak minden számottevő frakciója helyet kapjon az új kormányban. A szombatra virradó éjsza­kán az amerikai kalózgépek tovább folytatták Hanoi tér­ségének és a környező tarto­mányok területének barbár bombázását. A főváros la- kóssága egész éjszakán át az óvóhelyeken tartózkodott, mert egymást követték a tá­madó gépek berepülései. A bombák robbanása ez alka­lommal általában távolabb­ról hallatszott a város köz­pontját ezen az éjszakán csak egy alkalommal érte ta­lálat. A pénteken hajnalban már lebombázott Bach Mai kórház romjait támadták iá­mét. A város védői erős tűz­zel vették fel a harcot a vá­ros i védelmi övezete fölött átrepülő támadókkal. Túlságosan sok már a bombasúlytotta helyszín a vietnami fővárosban, mind­egyiket már meg sem győz­zük látogatni. A magyar ke­reskedelmi kirendeltség épü­lete megsérült. Megsérült az NDK és az BAK nagykövet­ség ts. Így már nyolc kül földi képviselői, szenvedeti károkat a barbár, amerikai bombatámadások következté­ben. TOKIO: Szombaton 103 neves ,ia: pán tudós, köztük két Nobel- díjas táviratban szólította fel Nixon amerikai elnököt a Vietnami Demokratikus Köz­társaság elleni terrorbombá­zás azonnali beszüntetésére és az októberben kidolgozott vietnami fegyverszüneti meg­állapodás aláírására. \ NEW YORK: Az Egyesült Államok leg­jelentősebb vallási közössé­geinek 41 képviselője pénte­ken pásztorlevélben ítélte'el az Bszak-Vietnam elleni • amerikai bombázások eszka­lációját, -s követelte a• bom­bázások leállítását, a háború beszüntetését. OTTAWA: Reuben Baetz, a nemzet­közi társadalombiztosítási ta­nács elnöke arra sürgette: Nixon elnököt, hogy szüntes­se be Észak-Vietnam bombá­zását. WASHINGTON: ■ A háborúban eltűnt aroe erikái foglyok "hozzátartozói­nak szervezete ázzál vádolta Níxon elnököt, hogy cser­benhagyja a foglyokat „s az amerikai közvélemény sze­me láttára feláldozza életü­ket”. A szervezet utalt a „Hanoi Hilton” néven emle­getett fogolytábor csütörtöki lebombázására a leszögezte: „E tábor ismert, a Nixon-ad- minisztráció tudja, hol fek­szik, ezért a tragédiára nine» mentség". ( Kép a Holdról Nyilvánosságra hozták m első képeket, amelyeket az Apolló 17. asztronautái készítettek a Holdon. Sziklatőmb a leszállóhely közelében. (Népújság TWefol»; — AP—MTI—KS) Vádoló dátumok Vietnami karácsony kívül meg akarták változtat­ni a fegyverszüneti ellenőrző bizottság összetételét és te­vékenységét is, holott már erről szintén megállapodás­ra jutottak októberben. Hogy követeléseinek na­gyobb — és félelmetesebb — nyomalekot adjon, az Egye­sült Államok elnöke kiadta a bombázási parancsot. Ha­noi ennyit még nem szenve­dett a háborúban, mint most De az amerikai légi- kalózok sem voltak kényte­lenek ennyi veszteseget el­tűrni. mint most: a VDK légvédelme a szovjet gyárt­mányú rakéták segítségével, a szovjet gyártmányú va­dászgépek bevetésével tucat­szám szedték le a betolako­dó gépeket. AZ AMERIKAI BOMBÁ­ZÁS újrakezdése megdöbbe­nést és felháborodást keltett szinte az egész világon. A tókésországok kormányai is nyugtalanságuknak adtak hangot, súlyosnak, és fájdal­masnak mondták az ameri­kai politikában bekövetkezett fordulatot még NATO-orszá- gok is akadtak, amelyeknek vezető politikusai és polgári lapjai szintén találtak mó­dot és alkalmat az amerikai politika helytelenítésére. A szocialista országok kormá­nyai határozottan, egyértel­műen ítélték el az amerikai agresszió fokozódásét és hi­tet tettek — mint a Magyar Népköztársaság kormánya is f»> MäniiisÜQ v ­ÜK2. december 24„ vasárnap A karácsony ősidők óta " ’ mindenekelőtt a béke ünnepe. Hosszabb ideig úgy tűnt, hogy ebben az eszten­dőben éppen ilyen értelem­ben kerül nagyon régen várt ajándék az emberiség fenyő­fája alá. Mondjuk ki: mi, emberek, öt kontinens lakói, azt reméltük, hogy legkésőbb addig az estéig, amelyen a szikrázó fa alatt, tágas, szép otthonokban, vagy éppen nyomorúságos viskókban, a hó szűzi fehérségébe burkolt tájakon, vagy rekkenő hő­ségben bólogató pálmák alatt, összeülnek a családok — az indokínai pálmák között is elhallgatnak a fegyverek. Méghozzá nemcsak' az ünnep egy-két napjára vagy akár néhány órájára, ahogy az el­múlt években történt, hanem véglegesen. 1. Sajnos, nem így történt. Amerikai részről újra fele­lőtlen, cinikus taktikai meg­gondolások diadalmaskodtak emberéletek mérlegelése, mindenféle elemi morál fe­lett. Nehéz lenne megmonda­ni, Indokínával kapcsolatban Washingtonból immár há­nyadszor vezetik félre a leg­közvetlenebbül érdekelteket, a vietnami és az amerikai né­pet és az egész emberiséget. Az amerikai magatartás miatt nem lehet tudni, mit hoz a közeljövő. Lehet, hogy a világ tiltakozása, az ame­rikai tömegek szava és el­sősorban a vietnami nép hő­siessége viszonylag gyorsan mégiscsak rákényszeríti Ri­chard Nixont és munkatár­sait a tulajdonképpen már kész megállapodás elfogadá­sára. Mégis azzal, hogy az Egye­sült Államok megfosztotta a vietnamiakat és a földkerek­ség minden népét a béke csodálatos karácsonyi aján­dékától, újabb tettel bővült azoknak az amerikai bűntet­teknek a listája, amelyekért a Fehér Háznak nemcsak a jelen, hanem a jövő‘ ítélő­széke előtt is vállalnia kell a felelősséget. Az olyan közelinek látszó öröm kilátásai piilanatpyüag szertefoszlottak. És a remé­nyek — talán csak ideigle­nes — romjai között a vi­lágsajtóban újra az, egyik leggyakoribb szó, a „holt­pont” kifejezés lett. Talán semmivel sem érzékeltethet­nénk jobban, milyen intenzi­tással és kiket vádol ez a ki­fejezés, mint azzal, ha 1972 karácsonyán a nagyon sok közül felidézünk néhány em­lékezetes dátumot a vietna­mi háború történetéből. 1945. szeptember 2-án. Ho Si Minh, a fásiszta Japánnal szembefordult ellenállási mozgalom vezetője, ünnepé­lyes nyilatkozatban függet­lenné nyilvánította 1893 óta francia gyarmati sorban élő hazáját. 1946. márciusában a franciák elismerték a Ho Si Minh vezette egész Vietnam függetlenségét. Ugyanannak az évnek a decemberében ki­derült, hogy ez csak idönye- rő taktika volt: frissen érke­zett expedíciós csapatok meg­támadták Vietnamot 1954. május 3-án, a szabad­ságharcosok elfoglalták Dien Bien Phut a francia kolonia- listák utolsó erődjét A hábo­rú, a vietnami nép győzel­mével, eldőlt 1954. július 21- én, a genfi konferencia elren­delte, hogy két éven belül ossz-vietnami választásokkal egyesíteni kell a két ország­részt Az amerikaiak azonban megakadályozták, hogy a viet­nami nép le is arathassa tör­ténelmi diadalának gyümöl­csét A 17. szélességi foktól délre a nép nyakába ültették Washingtonból hozott embe­rüket, a hírhedt Diemet aki 1955. júliusában — és most a Time című, amerikai hetilap november 6-i számát idézzük — „amerikai segítséggel el­szabotálta az újraegyesítési választásokat Eisenhower el­nök — folytatja a Time — később beismerte, mindez azért történt mert Ho Si Minh kétségtelenül megnyer­te volna a választásokat”. t Az elkeseredett dél-vietna­mi nép partizánháborúba kezdett. Az amerikaiak „ta­nácsadók” tömegével segítet­ték a saigoni rezsimet. 1959. július 8-án halt meg az első két amerikai Vietnamban. 1960. májusában az USA túl­lépte azt a katonai létszámot, amelyet Washington „maxi­mumnak” jelölt meg. Ekkor a DNFF harcosainak már gyakran amerikaiakkal kel­lett szembenézniük. 1963. má­jusában kirobbantak Dél- Vietnamban az emlékezetes buddhista tüntetések. A csa­patok a tömeg közé lőttek és lángba borította magát az el­ső önégető szerzetes. 1964. augusztus 2-án Wa­shington azt állította, hogy dióhéjnyi vietnami naszádok „megtámadták” a Maddox és a Turner Joy nevű úszó acél- koloszusokat. „Az amerikai hajókon senki és semmi nem sérült meg és az ügyet nyil­vánvalóan felfújták.” —. írja a Time idézett száma. John­son azonban ennek az úgy­nevezett Tonkin-öbölbeli in­cidensnek a nyomán indítot­ta el a VDK elleni, hadüze­net nélküli háborút. 1965. március 6-án, partra szálltak Vietnamban az első tengerészgyalogos egységek: Washington megkezdte a hír­hedt eszkalációt, amely né­hány éven belül több mint félmilliós amerikai harcoló hadsereget jelentett Indok' nában. Diámét ekkor már k éve meg - és a saigoni re­zsim élet képtelenségét bizo­nyította, hogy volt olyan ti­vsenküene hónap, mélynek so ran tizenhárom kormánya volt Dél-Vietnamnak. A sokat szenvedett ország további története már közis­mert. 1968. március 31-én Johnson elismerte, hogy bele­bukott a háborúba. Utódja, Richard Nixon azzal az ígé­rettel került a Fehér Házba, hogy beszünteti a harcokat. Még 1968. május 13-án meg­kezdődtek a párizsi tárgya^ lások, amelyek azóta is foly­nak. Johnson utódja mind­eddig mégsem tanult előd­je példájából. Meghirdette a „vietnamizálás”, doktrínáját és ezzel — mint egy amerikai kommentátor írta — „az el­nöknek sikerült elérnie, hogy megváltozzék a Vietnamban elesettek bőrének színe”. Ez azonban sem a vietna­mi, sem az amerikai népet nem elégítette ki. 1972. őszén a választások előtt, úgy tűnt, hogy a Fehér Házban végre megértik: a katonai győzelem kilátástalan és az USA mo.- rális, politikai értelemben már régen elszenvedte Indo­kínában a maga Dien Bien Phu-ját. 1972. október 8-án, Kissinger gyakorlatilag meg­kötötte Le Due Tho-vai a bé- Kemegállapodást Nixon vá­lasztási eredményénei: nyil­vánvalóan ez a megállapodás, volt a leg to ni -.abb faktora. 3. EX e a választások után Washingtont ism elő­vette régi betegsége, a „fe- ’edéi-' - riúibb és ' H ‘ tárna-köztük jj néiúny olyat, ami­ről ők maguk tudják a leg­jobban, mennyire irreálisak.

Next

/
Thumbnails
Contents