Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS NAPILAPJA SWLÄG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! «fáid elmegyek a pártiitkárhoz Beszélgetés két fiatal párttitkárral. írásunk la punk 3. oldalán. Beosztásuk: veietö „Beszélgetésünkkor o gondokkal küszködő, a st kereknek örülő embereket szólaltattuk meg...” Mun­katársunk riportja a 3. ol dalon olvasható. XXIIL évfolyam, 302. szám ARA: 1.20 Ft 1972. december 24.. vasárnap Együtt Efarwsoity a béke, a szeretet, etz órümazerseé*, ex ** ajándékozás ünnepe. A világ különböző tájain más és más szokásoknak hódolva köszöntik a népek e napot. Hazánkban szikrázó fa alatt,- meleg otthonokban ün­nepiünk. A fenyő alatt évről évre gazdagabb az aján­dék, a kellemes meglepettét. Mint ahogyan a nagy csa­lád, az ország télapója egyre gazdagodik, úgy gyarapszik a melegség, a kedvesség, az adni tudás öröme, a legkisebb közösség, a család fája alatt is. Az ország fája alatt meg­valósult, életre kelt beruházások, gazdagodó városok, vá­rosiasodó falvak, új létesítmények és félben levő, épülő óriások, a család fája alatt valósággá vált álmok, meg­valósult, vagy megvalósulóban levő tervek. Egyik-másik fa alatt ott van a hívattan vendég, a gond is, a „kevés" is még. De mind ritkább helyen kopogtat ma már, egy­re több helyen talál zárt ajtókra. . .. A fák alatt nyugodt, elégedett, bizakodó, a békét vágyó és élvező, a békéért sokat tevő milliók. Olyan em­berek sokasága ÜL, a békét is szimbolizáló, csillogó zöld gallyak alatt, akik bár egy vagy két világháborút meg­értek, mégis a szörnyű nélkülözés, szenvedés már meg­kopott emlékükben. Es olyanok, akik — a maguk és a vi­lág szerencséjére is — csak hallomásból tudják mi az, hogy háború. Ne is tudják meg sokai A karácsonyi dallamok kiváltotta békésen andalító hangulatot azonban időnként jeges szél űzi tova. A világ távoli részéből 'Vietnamból megdöbbentő hírek érkeznek. A világ sok táján pompás otthonokban, vagy éppen nyo­morúságos viskókban hótál csillogó, fagydermesztö tája­kon vagy hőségtől kákadó pálmák alatt összeülnek és a békés életre koccintanák a családok. Nem így van ez az indokinai pálmák között. Repülő- erődök, zúdítják pusztító terhüket rizsszalmatetös, falusi táskákra, ß fák árnyékában meghúzódó, békés városok­ra, iskolák és ‘ kórházak válnak pillanatok alatt romhal­mazzá vagy semmivé. A repülök és rakéták nyomában halott gyerkek és öregek hevernek, Hanoi és Haiphong ut­cáin és a romos kórházak műtőiben sebesült szenvedők. A világ legfejlettebb, leggazdagabb tőkés országának tartott Amerika, a világűrt ostromló, a holdat többször megjárt Amerika, a rekordot rekord után megdöntő „leg­ek? országa, az USA visel szörnyű és emberiségellenes háborút — évszázadunk második felének legpusztítóbb és legszennyesebb háborúját — egy nagyon sokat szenve­dett, nemrég szabaddá vált, szegény nép eUen. Eszközei­ben és pusztító kedvében, álnokságában és hitszegésében ez a mai amerikai kormány nem ismer határt, gátlásta­lan szemtelenséggel kát és szeg meg szerződéseket, ve­zeti félre nemcsak saját népét és szövetségesét, hanem az egész világot. A világon arkánszerűen söpört végig a tiltakozás. Egyházi személyiségek, polgári és jobboldali politikusok, haladó és baloldali kormányok ítélték el a szörnyű tö­megpusztítást. A szovjet kormány nyilatkozata és Brezs- nyev élvtárs, a Szovjetunó 50 éves jubileumát köszöntő ünnepi ülés szónoka figyelmeztette Washingtont, milyen következményekkel járhatnak az ilyen akciók, a Magyar Népköztársaság kormánya, a békéért felelősséget érző ma­gyar néppel együtt és nevében követelte az amerikai ter­rorbombázások azonnali beszüntetését, az agresszió hala­déktalan befejezését. Ez a karácsony sem hozta meg az oly régen várt iga­zi békét Vietnamnak, a világnak. Népünk, a szocialista országokkal szilárd szövetség­ben, a haladó, a békéért tenni a karó népekkel együtt to­vábbra is támogatja a vietnami nép jogos, igazságos, ön­védelmi harcát és mélységesen elítéli a vietnami háború legelképesztőbb szörnytettét. B ékés, nyugodt, egyre szépülő és gyarapodó hazánk­ba a fenyőfák alá messzi földről, testvéreinktől, szenvedésről, pusztító embertelenségről érkeznek a hírek. S hogy meddig, ez egyetlen, a békét, az emberi jogot, sza­badságot szerető és becsülő embernek sem lehet kö­zömbös. Papp János Úttörők ünnepe a Parlamentben A Parlament kupolacsar­nokában teljes ünnepi dísz­ben tündököl a 100 éves óri­ásfenyő, a hagyományos ka­rácsonyi gyermekkarnevál főszereplő' A tűzoltók több napig tar­tó munkával díszítették fel fő ékességével, a 70 kiló sza­loncukorral. Ezen kívü mintegy 300 ragyogó múa- ayagdísz, — hókristályok, feines neonfigurák — pom- ÉBSSS9Í S& Z&Mm- Utoljára helyezték e! a fénypalás í a 200 színes égői. A kisdobosok és úttörők idei parlamenti fenyőfaün­nepségére mintegy hatezer budapesti és vidéki kisdiák kapott meghívót. December 25-én délelőtt a kisdobosokat látják vendégül, majd mind­két ünnep délutánján vö- rösnyakkendős úttörők lesz­nek hivatalosak a? ünnep­ségre, végül 26 -án este az ifjúsági vezetők bálja Zárja a pro«td£S@fe | KARÁCSONY 1972 (Foto: Tóth Gizella) Kádár János vezetésével hazaindult Moszkvából a magyar párt» és állami küldöttség \ Szombaton délután eluta­zott Moszkvából a magyar párt- és állami küldöttség, amely Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának vezetésével részt vett a Szovjetunió öt­venedik évfordulójával kar ■ csolatos, jubileumi ünnepsé­geken. A szovjet fővárosban eltöltött néhány nap alatt a delegáció koszorút helyezett el a Lenin-mauzóleumnál és az ismeretlen katona sírjánál. Készt vett a Kreml Kong­resszusi Palotájában megren­dezett, központi jubileumi ünnepségen. A Kongresszusi Palota nagytermében meg­tartott ünnepi ülésen, hazánk nevében Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára tolmácsol­ta a magyar dolgozók üdvöz­letét az ötvenéves Szovjet­uniónak. A delegáció tagjai a szovjet főváros köznapi és kulturá­lis életével ismerkedve, töb­bek között meglátogatták (a „Hazánk a Szovjetunió” cím­mel megrendezett képzőmű­vészeti kiállítást. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke és Ko­mócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tag- ia, szombaton délután, kitű­nő hangulatban búcsúzott a ssoyjst veadéalatc&tói és § megjelent magyar személyi­ségektől a moszkvai Kijev- pályaudvaron. Szovjet részről a búcsúzta­tásnál jelen volt Arvid Pelse, az SZKP Politikai Bizottsá­gának tagja, Jurij Andropov, az SZKP Politikai Bizottsá­gának póttagja, Nyikolaj Bai­bakov, a szovjet miniszter­tanács elnökhelyettese, az. SZKP Központi Bizottságá­nak tagja Felhívás „a világ „Mi, a Szovjetunió több mint száz nemzetének és népcsoportjának képviselői, akik a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának 50. évfor­dulójával kapcsolatban gyűl­tünk össze Moszkvában, a béke, a barátság és a test­vériség üzenetével fordulunk a világ valamennyi népé­hez.”— kezdődik az a felhí­vás, amelyet az SZKP KB, a Szovjetunió, valamint az Oroszországi Föderáció heg- felsőbb Tanácsai közös ju­bileumi ülésen fogadtak el. A felhívás a továbbiak­ban hangoztatja, hogy a szovjet ország dolgozói ,mi­után megvívták a szocialis­ta forradalmat és megterem­tették a munkás-paraszt ha­talmat, a világon elsőnek kezdték meg annak a nagy célnak a valóraváltásít, hogy § Uzsákmámoláítól «gates népeihez* társadalom felépítése nevé­ben egységbe forrasszák a hatalmas ország népeit, vé­get vessenek a nemzetek kö­zötti ellenségeskedéseknek s a népek közös életét a biza­lom és a barátság alapjaira helyezve megteremtsék a népek testvéri egységét. Ha végigtekintünk az elmúlt' 50 esztendőn, büszkék lehetünk arra, hogy a Szovjetunió ezekben az években válto­zatlanul azoknak az oldalán állt, akik a népek szabadsá­gáért és boldogságáért küz­denek, hogy a Szovjetunió minden lehetőt megtett és megtesz az igaz ügy győzel­méért. A felhívás a továbbiakban egységbe szólítja a világ valamennyi népét az impe­rialista agresszorok bűnös elgondolásainak meghiúsítá­sára és a béka meaazüárdí- úmttk -------* B t üveg irűvésze A parádsasvári üveggyár- egyik fiatal üvegtervezőjé- ról ír munkatársunk a lap 4. oldalán. Megá modta a iüvttiéi Dr. Kunsai Imre selypi üzemvezetőről rajzolt port­rét munkatársunk a 4. ol­dalon. illődet szerettem és az embereket Erdemes-e tsz-elnöknék lenni — erre a kérdésre keres választ munkatár­sunk írása az 3. oldalon. A barátság vott a munkájUK A Barátság II. kőolajve­zeték Heves megyei épí­tőiről, az ecsédi régi bá­nyászokról szól Gyóni Gyula riportja a lap 5. oldalán. tehet j ezer forinttal iaob...i Életünk egyik kísérője a hitel. Erről ír Márkusz László lapunk 6. oldalán. Tanyán Egyre szűkül a tanyavi­lág. Lebontott épületek, el­hagyott házak jelzik, hogy az emberek elkívánkoznak a magányból. Vannak azon­ban olyanok is akik nem ■ tudnak elszakadni ■ onnan, ahol életük java részét töltötték. A hatvan—szol­noki út melletti tanyavilág egy régi portájára nyit ab lakot írásunk lapunk 6. ol dalán. flz Íróasztalon innen is tói A tanács hivatali műnk.', járói soroljuk fel tapaszta­latainkat a tanulság ked­véért a 7. oldalon. Traktor a tanteremben A pétervásári Mezv_ ddsági Szakiskolában oktatás korszerűsíié. irányuló törekvésekről s írásunk a 7. oldalon. Gyermekváros Hogyan él, tanul, sz . kozik háromszázhúsz fia. jz Egri Gyermekvárosb■ Erről ír Pécsi István l punk 8. oldalán. lőcsei a keresztfán Egy „hazaárüló” kiU-j. sorsáról szól Pataky Dez. , riportja, a 9. oldalon.

Next

/
Thumbnails
Contents