Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-23 / 302. szám

f Gyógyszerész Aki túllát a a közéletben tégelyeken A LEXIKON szerint az első gyógyszertár 754-ben, Bagdadban nyílt meg. Ma­gyarországon a XXV. század­ból maradtak ránk ónálló gyógyszertárak létezését bi zonyító feljegyzések. Átlói kezdve már bizonyított, hogy a „Gyógyszereknek. orvosi rendelésre, adagokban való elkészítése és a megállapított gyógyszereknek árusítása” a gyógyszerészek, mint akkor nevezték: anothekaríusok feladata volt. És ahogy tel­tek, múltak az évszázadok, valahogyan természetessé vált, hogy mint Jack Cooper, a neves amerikai kutató­gyógyszerész írja egyik cik­kében: a gyógyszerész affé­le „okleveles kereskedő” — vagy ahogyan hazai körök­ben félig tréfásan mondják, „diplomás boltos”. Hihetet­lenül erősen tartja még ma­gát a szemlélet: a patikus adja ki a gyógyszert, marad­jon meg tégelyei mellett, s ezzel be ie van fejezve kül­detése. Persze akadtak és akad­nak. akik igyekeznek kitör­ni, kilépni ebből a bűvös körből, ki az emberek közé, velük élni, értük tenni, rójuk hatni. Akarásuk, igyekeze­tük még mindig megérdem­li az úttörő jelzőt. , Kolozsvári/ András, a* abasári gyógyszerész közéjük tartozik. Vallja, hogy „a ma gyógyszerésze” régi, főleg gyógyszerkészitő jellegét nagymértékben elvesztette és szerepe szocialista társadal­munkban mind szakmai, mind erkölcsi szempontból más. mint azelőtt.” Igazán jól betölteni ezt az új sze­repkört — az élet mottója, ezt példázza minden csele­kedete. MA IS OTT LOBOG ben­ne az egyetemi évek lelke­sedése. mellyel választott hi­vatására készült. Nem he­lyezkedni akarás. törtetés, karrierizmus volt az akkori „nyüzsgése”, most 10 év után sem csökkent benne egy jot­tányit sem a hév: elérni, megközelíteni a mai kor gyógyszerészideálját. Mint friss diplomás, 1962- ben Egerben kezdte beosz­tott gyógyszerészként a mun­kát. A füzesabonyi és erdő­telki évek után 1967. au­gusztusában vette át az aba­sári patika vezetését. Ekkor­ra már munka mellett elvé­gezte a kétéves gyógyszer- ismertető-gyógyszerészképző tanfolyamot, majd a követ­kező három évet a mar­xista egyetemnek szánta. Közben nem feledkezett meg a szakmai továbbképzéséről sem, önkéntes toxikológiai tanfolyamot végzett Buda­pesten. fis arra is futja ide­jéből (éjszakáiból?!), hogy kamatoztassa hallgató korá­ban az egyetemi lapnál szer­zett újságírói készségét. A Évzáró az Anonym Színpadnál (Ba.ra.iiyt f-mre tudásftámk- föl): Megtartotta évzáróját * gyöngyösi Anonym Színpad. A fiatal csoport ebben az évben kilenc műsorával mint­egy 20 alkalommal lépett a közönség elé. A helyi fellé­pések mellett bemutatkoztak Visegrádon, Egerben, Hat­vanban, Visontán, Csányban es Mátrafüreden is. igyekeznek a csoport fejlő­déséhez szükséges feltétele­ket biztosítani. Segítségükkel gyakrabban kijutnak majd a járás községeibe, hiszen ren­delkezésükre áll esetenként a művelődési autó. Továbbra is segítik a visontai Gagarin Hőerőmű állami és társadal­mi ünnepeinek sikeres lebo­nyolítását, részt vesznek a gyöngyösi TÜSZSZI egy-egy rendezvényén. Fekete Sándor: Műsoruk közül szívesen emlékeznek Somlyó György . „ Cantata tremenda című óra-; tórikus játékukra, amelyet ! meglehetősen vegyes kritika- ! val fogadtak a fellépések so­rán (nézők és szakmabeliek < egyaránt). Két szerelmi ösz- szeállításuk, Weöres-műso- j ruk, Karinthy Az emberke! tragédiája című paródiajáté- í kuk egytől egyik a csoporti tagjainak sokoldalúságát,, érettségét bizonyítja. Az év során szívesen Iá-< tott vendégei voltak a közsé- < gi művelődési házaknál, if* < iúsági kluboknak és könyv- < táraknak. Jó kapcsolat ala- < kult ki az együttes tagsága, < valamint a mátraíüredí, a; Berze Gimnázium, a főiskola; és a Könyvbarát-klub között, ahol a jövőben ie szeretné-; nek gyakran bemutatkozni. Az együttes jövő évi tervei ; között szerepel a Petőfi-év- ' fordulóra készített műsor, \ József Attila műveiből szer- 1 kesztett stúdiómúsor, vala­mint Rákos Sándor Anyasira­tó jának színpadi átdolgozó- ■ »a. Állandó szereplői lesznek a ; már hagyományossá vált író- ; olvasó találkozóknak, ame-; lye&et a könyvtárban rendez- ; nek. A rrtegyei ifjúsági szín -; paddal körösen vesznek részt; Heves megye képviseletében.! a júliusban megrendezendő; egri nyári karneválon, ahová; az ország más részéből vár-! nak amatőr báb- és irodalmi; színpadi együtteseket. A színpad vezetősége és < tagsága fiatal szereplők be- ; kapcsolásával folyamatosan; gondoskodik az utánpótlás; neveléséről is. Jelentős ered-; ménynek könyvelik el, hogy; a korábban szinte teljesen diákokból álló csoport egyre; több dolgozó fiatalt is foglal-; koztat. A jövő évben a fenntartói szervek, — a művelődési. központ és a könyvtár — j Magyar Gyógyszerészeti Tár­saság lapjában, a „Gyógy- szerészet”-ben a fiatal gyógy­szerészek problémáiról írt cikkével hívta fel a szakmai körök figyelmét. 1970. szeptembere ismét az „iskolapadban” találja. A marxista egyetem filozófiai szakosító tagozatának hall­gatója most. S ahogy be­szélgetünk, világossá válik, hogy minden tanulmányá­nak pontos helye van tervei­ben, gyógyszertáron kívüli munkájában. Hobbyja a fi­lozófia. kedvenc időtöltése az egészségű gyi felvilágosí­tás. TIT-tevéken.vségéhez po­litikai éleslátásra kell töre­kednie. s ezt csak állandó képzéssel szerezheti, tarthat­ja meg. Két éve vették fel a pártba, s az akkori tanács­választások szervezésében főmunkatársként vette ki részét. Rendhagyó módon a Vöröskereszt; abasári szerve­zetének elnöki tisztét is ő tölti be. örül ennek a meg­bízatásnak, mert a falu egészségügyi kultúrája eme­lésének egyik legfőbb terü­lete, fóruma ez. Elismerésre méltó, lelkiis­meretes az önként vállalt Kö JÁI,-munka végzésében is. Mint 9 környező község toxikológiai felügyelője, fá­radhatatlanul járja és ellen­őrzi a termelőszövetkezete­ket. és a növényvédő szere­ket árusító üzleteket. Tévedés ne essék: KrflfflíS- váry András azzal, hogy túl- léoett a tára t— gyógyszer­tári pult —. melletti mun­kán, nem igazi hivatására, a beteg ellátására akar ke­vesebb energiát fordítani. Legfontosabbnak természete­sen szakmai továbbfejlődését tartja, így közeli tervei kö­zött szerepel farmakológiai — gvőgvszerhatástanl —, doktori értekezésének elké­szítése. CYÖGYdEERfiS*. W kép­zett. minden újjal lépést tar­tó gyógyszerész akar lenni, de nem a patika hermeti­kusan elzárt üvegbúra vi­lágában, hanem kint. az éledben, a-/ emberek között. T. Mányi Jndft Feltárták a Kárpát-medence legnagyobb avar kori temetőjét A Nemzeti Múzeum régé­szei hamarosan befejezik az 1972-es kutatási évet. A gaz­dag eredmények közül ki­emelkedik a kiskörei vízlép­cső térségében már nyolc éve tartó leletmentő ásatás, amely felszínre hozta a Kár­pát-medence legnagyobb avar kori temetőjét. Tisza­füred keleti határában. Ma­joroshalmon több mint száz avar sír került napvilágra, amelyek között voltak férfi-, női-, gyermek- és lósírok. Patay Pál vezetésével befe­jeződött a Csörsz-sáncárok feltérképezése is a Duna— Tisza közén. Képünkön: az avar kori temetőben feltárt leleteket dr. Garant Éva ku­tató rendszerezi. (MTI-foto.) Az egri zenetanárok hangversenyéről Ab Egri Zeneiskola és a ne: az egri Ho Sí Minh Ta- Megyei Művelődési Központ ■ narképző Főiskola gyakorló rendezésében, az egri zeneta­nárok kamarahangversenyt adtak a Bartók-teremben, Kodály Zoltán műveiből, szü­letésének 90. évfordulója al­kalmából. Jólesik megint tudomásul venni, mennyire nagy hatás kíséri Kodály Zoltán életmű­vét. személyes példáját és azt a művészi, tanári, nevelői, nemzetnevelői munkát, ame­lyet kifejtett és alkotott. A népi fogantatás ma már köz­hely Kodály és Bartók zené­jéről szólva, de mindig meg­lepi a hallgatót ez a felfede­zés, valahányszor Kodály mélyebben szántó, drámai szépségű és nagyon is mai alkotását élvezi. Ennek a ka­marahangversenynek csak a bevezetője volt a vokális ze­általános iskolájának gyerek­kórusa adta elő Szepesi Györgyire lendületes vezény­lésével a Nagyszalontai kö­szöntőt és az Egyedem-be­gyeden» című kórusművet A Meditáció Halmai Kata­lin zongorajátékában már a belső gondokkal viaskodó, az emberi élet nagy kérdéseit vizsgáló, a ritkán hallott Ko­dályt. idézte. S mintha csak az intim, a szellemes és szó­kimondó Kodály bemutatását akarta volna Szepesi György, klarinéton az Epigrammákat adta elő. Egy tipikusan iro­dalmi műfajt ültetett át Ko­dály a zene nyelvére, mert formában is kereste a megfe­lelőt a tartalmi újdonságok­hoz. K. Pálvölgyt Agnes a Szé­kely keservest játszotta zon­gorán, s ehhez zárkózott fel hangulati töltésben a Radnó­ti Tibor által előadott Kállai kettős, Halmai Katalin kísé­retével. A hegedű és zongora együttese sokkal szikárabban és drámaibban érzékelteti azt á zenei anyagot, amelyet a kórus lágyabbá és csillogób­bá tud tenni. A műsor betetőzése az I. vonósnégyes első tétele volt, az Egri Vonósnégyes előadá­sában. Radnóti Tibor, Lévai Zsolt, Szabó József és Far­kas István színes, egybefor­rott játéka mintha már elő­leg és ígéret lenne egy egész estét betöltő műsorukhoz szeretnénk minél gyakrab­ban hallani Egerben és a megyében ezt a négyest. (farkas) ETE 4. E szerencsétlenségből fa­kadt katonaéletének legna­gyobb szerencséje. Az ezred- orvosnak feltűnt a vézna ba­ka. aki olvasnivalót kért tő­le — nem szokták ilyen ké­réssel zaklatni. A derék or­vos szolgálatképtelennek mi­nősítette az olvasgató köz­legényt. majd felülvizsgáló bizottság elé küldte. „Gyen­ge testalkat, hajlam a tüdő­bajra és a szívedények tá­gulására” — állapította meg a bizottság 1841. február 28- án kapta meg „búcsúleve­lét”, az otxsitot. Tizennyolc éves és kéthó­napos volt akkor És már obsitos. 71 ... CsiHátiilani kezdeti tlßnßim szerencsecs Az ifjú obsitos 1841. feb­ruárjában tűnt fel Sopron­ban. Egy rend viseltes egyenruhát, egy pár bakan­csot, fehérneműt és egy fe­hér posztókucsmát kapott az obsit mellé, szerzett még egy görcsös botot is — így je­lent meg soproni barátai körében. Azok örömmel fo "adták, de segíteni nem dtak rajta. Továbbállt hát, Pápára gyalogolt. Keresete nem volt, szülői támogatásra aligha számíthatott. kiegpróbáiko­iüag is om... zott a tanulással, de nem érezte jól magát Pápán. Itt sem állomásozott hát sokáig, néhány heti barangolás után hazaindult — szüleihez, Du­na vecsére. A szülők, akik másfél évig nem láthatták fiukat, bizo­nyára szeretettel fogadták. Ezt olvashatjuk ki abból a levélből is, amelyben késő maga a költő mesélte el v. szontagságait egy volt iskola­társának: „...örültek, hogy a katonaságtól megszaba­dulta«^ de — képzeld bará­tom! — azt akarták, hogy mészáros legyek, én és mes­terember! Ennek két oka volt. Először az atyám en­gem mindig jobban szeretett volna látni: húst mérni, mint jambusokat, trocheusokat fa­ragni. Másodszor — s ez már fontosabb! — szüleim elsze­gényedtek. annyira, hogy en­gem tanulásomban segíteni nem voltak képesek. Azon­ban — gondolhatod — hogy ha még tíz olyan fontos ok lett volna is, ebben velők meg nem egyezem.” Nem is egyezett. Két hónapig volt ideje arra, hogy viszonylag nyugodt körülmények körött felmérje a helyzetét. Világo­san tudta, hogy nem folytat­hatja apja mesterségét, hiva­tásérzetével ezt nem lehetett volna összeegyeztetni. Munka nélkül viszont nem maradha­tott Dunavecsén, szülei ter­hére. Keresnie kellett egy olyan pályát, amelyen művé­szi vágyainak élhet és meg is élhet. Nem volt más vá­lasztása — vándorszínésznek kellett állnia. Így lett 1841. nyarán egy vándortársulat tagja. Sokat nem tudunk e három hóna­pos kóborlásról. 1841 őszén már ismét Pápán bukkan fel, innen írja egy barátjá­nak, hogy „szerencsecsillaga némileg csillámlani kez­dett” ... A szerencse mindenekelőtt abból állt, hogy Pápán taní­tott akkoriban a tudós Tarczy Lajos professzor, ki már tavasszal Is továbbtanu­lásra biztatta Petőfit. Most is segített a költő felvételében — megengedték neki, hogy a gimnázium VII. (logika, böl­cseleti) osztályába járjon, no­ha Selmecen, a VI. osztály­ban, félévkor megbuktatták. Tarczy tanítványt is szer­zett neki, egy ügyvéd kislá­nyát kellett tanítani, kosz­tért és pár forint havi bé­ért. Társaitól különböző ru- iadai'abokat is kapott, fek­helyet hol egyiknél, hol má­siknál talált. Minti új környezetben rendszerint, ezúttal is nehe­zen engedett feL Önképzőkö­rt — akkoriban úgy mond­ták: képzőtársasági — sikerei egyengették ezt a folyama­tot. A társaság könyvtárából a világirodalom és az új ma­gyar literatúra alkotásait le­hetett megszerezni. Rá is ve­tette magát a könyvekre, minden bizonnyal itt kezdett behatóan foglalkozni Schil­ler, Heine, Lenau műveivel. Még fontosabb, hogy itt már nemcsak írni lehetett, hanem hallgatóságra is ta­lált, többször is fellépett sa­ját költeményeivel. Pápai zsengéi közül ké­sőbb csak egyet vett fel köte­tébe, azt a versét, amely el­sőként jelent meg nyomta­tásban, mégpedig nem is akárhol, hanem az élő ma- gya irodalom nagy tekinté­lyű lapjában, az Athenaeum- ban. 1842. május 5-én küldte el néhány versét Bajza Jó­zsef szerkesztőnek, megvesz­tegethetetlen ítéletű kritikus­nak. A levelet feladni és kézbesíteni, a lapot szedni kellet — s mégis, 22-én meg­jelent A borozó. Vagyis a szerkesztő nem habozott, nem ijedt meg az ismeretlen nevű kezdő felléptetésétől — elolvasta a verset és betette az Athenaeum következő számába. Maga a borda! nem üt ef élesen a kor átlagától. Igazán csak annak mondhat sokat, aki már tudja, mi mindenen ment át ez a hányatott ka­masz, mennyire nem szóvi­rággal él. ha a kínok fúriái­ról beszél. Hogy egy diák művét az ország első folyó­irata közölje, az valóságos szenzációnak számított. S hogy ez a diák éppen az ob­sitos lett, az már szinte cso­dával volt egyenlő. Szúrós modora miatt továbbra sem tolongtak körötte a barátok, de tekintélye megnőtt — Pápa az első ,iely Petőfi éle­tében, ahol niegízlelhette a költői dicsőséget. Különös módon azonban még mindig nem látta be, hogy mi az ő igazi hivatása. Bizalmas barátai körében megintcsak a színészi álmait dédelgette^. Három Jjgazi mflvészlélek volt a kollégiumban. Petőfi és a megemlített Orlay Pet­ries ScjtHÍa mellett a harma­dik —jk afókai Mór, a későbbi nagy ^Romantikus író. Ekkor még ' t mindhárman téves irányban keresték tehetségük érvényesítését. Orlay, a ké­sőbb jeles festő, költői áb­rándozásokba merült, Petőfi szenvedélye a színpad volt, Jókaié az ecset. „Egymásnak — írja Jókai — őszinte bá­muló! voltunk; Petőfi csak egy fokkal állt alább Eg- ressynél; magam is vala­hányszor a szöglet! bolt előtt elmentem, büszkén tekinték a címerül festett magyar kis­asszonyra, miért ne tudnék én is ilyet festeni valaha!” S ekkor színészek jöttek Pápára, kiváló művészek, klztük Egressy Gábor is. Va­lami szerelemféle megint fellángolt az ifjúban az egyik színésznő iránt, de még ko­molyabb eredménye lett a vendégszereplésnek, hogy a színpad iránti Kserelme el­lenállhatatlanná vált Min, den, ami történt vele és kö­rötte, a színház felé sodorta. Kilátástalan anyagi helyzete éppúgy, mint sikerek Utolsó pápai dicsőségei *a képző társaság év végi záró­ünnepélyén aratta. Két ver­se is díjat nyert a szokásos irodalmi pályázaton, egy-egy arany jutalmat kapott értük. Dé talán még jobban őrült a harmadik aranynak, amelyet szavalóként szerzett. Bizonyítványa tűrhető lett, magyarból, németből, föld­rajzból éppenséggel kitűnőt szerzett, de ő már tudta, hogy nincs értelme tanul­mányai befejezésének. Ha újabb nélkülözések árán el is végezhetné iskoláit, mi érne vele? Alacsonyrendi hivatalnok lehetne valam irodában. ^ (Fclvtatjükf

Next

/
Thumbnails
Contents