Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-17 / 297. szám
Új könyvek Egy kisregényt iss 12 elbeszélést fog össze „A bánatos bohóc”, Mesterházi bajoo új ICO te te. Húsz évet ölelnek fel • művek, s ezen belül olyan eazterwióket, amilyenekre nehéz próbaként emlékezünk. l«y azutan vidám és komor •sínek keverednek, nevettető és fájdalmas események váltakoznak a könyv lapjain, különösen az. „Egy élenjáró termelőszövetkezet kimagasló eredményei"-ben. A szertó, szóljon bár nyíltan vágj- áttételesen — előbbire • „Magnéziumláng”, utóbbi - te a „Jelente* a túlvilágról” « példa —, végső soron azt • tegnapot idézi, amit nemcsak átéltünk, hanem közösen ts csináltunk. | Hasonló munka a Szépír o «Salmi Könyvkiadó másik újdonsága is, Hegedűs Géza „Valló Bonifác történetei" című könyve. Hőse szerint „nem az az erdekes, mit él at az ember, hanem az, hogy ki éli át. ” Lehet benne igazság, hiszen Bontfácunk — Oki tipikus értelmiségi, *n- Bák nyitott szemű, mindem Apróságot eszrevevö fajtájából — remek történeteket kerekít' hétköznapi esetekből, legyen a színhely egy háborús hómező — „Amikor én göróg tolmács voltam” —, vagy egy öreg batár; „Jónás, a személygépkocsi.” Több, mint harminc rövid írás: villanásokból összerakott élet. • ami lényeges, érdekes élet A Szépirodalmi harmadik újdonságaként Kristóf Attila „Pléhkrisztus”-át említjük. A szimbólikus regény — főhőse, az Öregember alakját, környezetét körbejárva — erra keresi a választ, hol húzódik a határvonal értelmes és fölös dolgokkal telt aorsok között A csehszlovák könyvkiadással kötött egyezmény •lápján kerülhetett a könyvesboltokba egy Bratislavá- baa megjelent újdonság: Várni Bilak 1967 októbere és 1970 decembere között elmondott beszédeinek, megjelölt cikkéinek gyűjteménye, „Az igazság fényében” címmel. A több mint 30 megnyilatkozást összefoglaló kötet elősegíti a szomszédos testvéri országban lezajlott ismeretes események jobb megértését Továbbra is a politikai kiadványoknál maradva: » papjaink kérdései” sorozat friss kötete Szeben Éva munkája, a jövedelmek is termelékenységHasznos ösz- szefüggések megnsmertetóje, a legfőbb tudnivalók sum- mázata a könyv, így a többi között a nemzeti jövedelem és a személyi jövedelmek közötti kapcsolatoké, a bérár mechanizmusé. A szerzi nemzetközi áttekintést is ad, s a záró részben a további haladás útjait, módjait vizsgálja. A Kossuth Könyvkiadó egy másik sorozatának, az „Üj falu”-Tiak most megjelent tagja Zsuffa Ervin tanulmánya, lrA termelőszövetkezetek kiegészítő tevékenységének továbbfejlesztése.” E sokat vitatott kérdéskört előnyök és hátrányok együttes elemzésével mutatja be a szerző, félreértéseket oszlat el, — így az ún. ipari tevékenység hasznos és rossz vonalainak egy kalap alá vevését —, s ugyanakkor a szabályozás korszerűsítésének lehetséges módozatait is fölvázolja. Szintén Kossuth -ú j donság Zoltaj Dénes vállalkozása, „Az esztétika rövid története.” A tíz fejezetre oszló kötet válóban vállalkozás, mégpedig annak tömör bemutatására, miként váltakozott az ókor, a középkor, a felvilágosodás esztétikája, milyen volt a romanticiz- mus korában, s milyen napjainkban. Az olvasóközönség szélesebb rétegeinek szánt munkáról lévén szó, Zoltai művét több rész vázlatossága ellenére is sikeresnek tarthatjuk. A világbajnoki páros mérkőzés, majd a sakikolimpia — s azon a szép magyar siker — minden bizonnyal tovább növelte az érdeklődést e nemes játék, sajátos sport, nehéz művészet, bonyolult tudomány iránt A Zrínyi Katonai Kiadó Ozsvátih András sakkmester könyvének — Harcászat 64 mezőn” — kinyomtatásával tehát aligha vállalt kockázatot, már csak azért sem, mert a mű témája, a középjáték elmélete, egyike a legtöbb újat kínáló területeknek. A jól tagolt, játszmák leírásával gazdagított munkát hasznos függelékek egészítik kx Tallázásunk befejezéseként a Corvina Kiadó szép kiállítású albumát emeljük ki az újdonságok halmából. Kétségtelenül ritka, hogy egyetlen könyvben 549 színes nyomat legyen, de ettől még nem válik azzá Michael Levey műve, amit címe után — .A festészet rövid története” — várunk. A nyugateurópai piktora tömör krónikája csupán a munka, Giot- totól Cézannéig, s valójában nem ad többet, mint tények korrekt közlését. A nyomatok többsége minőségét tekintve megfelelő, néhány azonban, a színek „átváltozása” miatt hamisra sikeredett M. O. Petőfi a Szovjetunióban A moszkvai Znanyije Kiadó gondozásában kiadvány jelent meg Petófi születésének 150. évfordulója alkalmából. E, V. Umnyakova tanulmányaiban elemzi a nagy magyar költő pályáját és részletesen foglalkozik verseinek műfordításával is. Oroszországban Petőfi már a múlt század ötvenes éveiben Ismertté vált. A fokozódó cári cenzúra ellenére számos költeménye jelent meg M. Mihajlov, V. Benediktov, N. Akszakov, M. Sel- gunov, A. Plesc.sejev tolmácsolásában. E koraj időszak legsikeresebb fordításai Mi- hajlovnak, a forradalmár költőnek, Herzen és Cser- nisevszkij barátjának nevéhez fűződnek. Mihajlov és Petőfi költészete, pályafutása több vonatkozásban azonos vagy hasonló vonatkozásokat mutat: nem ismerték a megalkuvást, hősiesen kiállták politikai meggyőződéseik mellett, fiatalon kellett befejezniük a rövid, de gazdag és tartalmas életű tat. A nyekraszovi iskola költőjét, Puskin szabadságszerete- ténék rendíthetetlen ápolóját Szibériában, hosszú száműzetésének elején ragadta el a halál A Biok egyik róla szóló tanulmányában is azonosítja a két költő érzelem- és gondolatvilágai. Csak ennék tulajdonítható, hogy Mihajlov Petőfi* verseket fordított. A közvetlen tartalmi átélés, a vele azonosuló forma olyan fordításokat ihletett, amelyek jogosan kapnak napjainkban is helyet a „Válogatott versek” című kötctben. 1861-ben, Sz-p-ov álnéven, a nagy magyar forradalmár költőről tanulmány jelent meg (Russzkoje Szlovo). Szerzője Sz. N. Palauzov haladó szellemű történés/, a bolgár nemzeti függetlenségi mozgalom aktív harcosa. Cikkében Petőfi költészete „nemzetközi” rangot kap, s a világi orra dalom lantosának kiáltja ki. Hitvallás «a 48-as eszméink mellett, a cári önkényuralom sötétjében. Palauzov szerint: „.. e nagy költő versei alapján megismerhetjük és megszerethetjük a kultúrában, társadalmi rendben és gazdasági életben is Oroszországhoz közelálló Magyarországot...” A. Seller — Mihajlov dekabrista költő ötven Petőfi- verset fordított, s jelentős részét. az 1870-es évek elején a Gyelo című lapban publikálta, A magyar nyelvet, 6 sem ismerte; ugyanúgy, mint társa] a franciát és németet használta forrásként. Petőfi halálának 50. évfordulóját az orosz Intelligencia széles körei ünnepelték. „Szegénység, szerelem, haza- szeretet” — e hármas jelszó már akkor elválaszthatatlanul összeforrt a költő nevével. A reakció az önkényuralom elleni harcban Puskin, Lermontov és Ragyis- csev „értékrendjét” kapta: a cenzorok több versét betiltották. íme egy cenzori bejegyzés: „A költő életrajza — forradalmi személyiség dicsőítése. Tendenciózus verseivel az előzőt tetézi. Nyomtatásra nem alkalmas.” 1917-ig körülbelül 400 verse jelent meg, vagyis költészetének megközelítően a felét már az Októberi Szocialista Forradalom előtt ismerték Oroszországban. A szovjethatalom éveiben Petőfi második hazára talált: versei eddig az SZSZSZK 17 nyelvén szólaltak meg több mint negyven kiadásban (körülbelül egymillió példányban). A. B. Lunacsarszkij fordításainak előszavában Petőfit „korának legnagyobb bolsevikját”, Lermontovhoz, Byronhoz, Heinéhez hasonlítja. Iszakovszkij, Levik, Martinov, Marsak, Paszternák, Tyihonov, Csukovszkij tolmácsolásában az eredetiség, a hazaszeretet, a. forradalmi hév szlkrányit sem veszít tendenciózusságából. „Az orosz fordítások ritmusában gyönyörködve akaratlanul is elbűvöl a tartalom é^ forma hlbátlansága" (Simon Isi - van). A magyar nép ünnepe elválaszthatatlan a haladó, szabadságszeretó világ népeitől; az önök jubileuma a szovjet irodalom piros betűs napja ia — írja Petrusz Brov- ka belorusz költő. Üj versével már az évfordulót köszönti : „Versei szétropulnek a zöld földgolyón. Magyarhonban, külországban csendülnek a dalok. Sándor a miénk is, belorusz, szeretlek hát. tiszta szívből Kiskőrös.” Saiga AMI»- f' ' . *s |:«í■í!*:t ' ' ' V \y ' í ^ >' >v.v | _ ...... i-ä v“ 4* *** ' • ........Xv.... • *4' ' ,4. * ' ? < i 1 §f Ml- a A helikopter sä v— <?"' it ns?**» .....- a & , . A' to® .... ----Jti*----i— t udja kiszorítani a hagyományos kutyaszánt s szibériai tundrákról. (Foto: Zett ta B0&) BíBŐtSSÖSn — Sebösenl — szólt elébe az ass- «aonynak a sötétben. Az ledobta élébe a fél zsák dohán vt, Mas» is a teher után roskadt. — Itt van — lihegte. Kása legurította a zsákot a verembe, aztán fölemelte az első tégladarabot. — Kend ággyá, én mög majd rákom. Az asszonynak már az agyvelejét égette a belső láz, egyenként kente be malterral a téglákat, adogatta oda az embernek, az meg szép sorjában egymásra illesztette. Negyedóra múlva be volt falazva a verem. Az asszony csak nyöszörgőit, zihált, a verem oldalának esett, amikor fölemelkedett. — Nem bírom... Nem bírom tovább!... — lobbant él benne * borzalom. Az ember, Kása Kovács az arca fölé hajolt. A hangja rekedt és forró volt. — Má most ne féjj. A bor Is. mög a dohány is jó helyön van. Mán most nem tanájják mög égyi- ket sé. Megindult, az asszony roskadozva követte. Kása odabent leült. Zsófi megállott a kemence előtt. Nézték egymást. Az egyik lassan örvénylő, a másik hideg, eszelős- tekintettel. Kása szólalt meg. — Aztán, h^, gyünnek, ha nem, a verőm most mán tavaszig maradhat úgy, ahogy most van. Az egytK az asztalnál ült. A másik a kemence előtt állott, így köszöntött rájuk a virradat. Kint si vitelt a szél, bent bábán időnként sercent a lámpabél. Az asszony, Zsófii, ----s zorította a szívére a kezét: — Jaj, Istenöml — rebbent el *s ajkáról Az ember, a kedvese. Veszett Szabó Pál harmadszor nézett körül a szobában. — Sommi, na! — csitította u asszonyt. — A szél csikar gat ty a a kútgémot. Zsófi klvül-belül reszketett — fin nem tóm, olyan félős vagyok máma. — Tán mögíjesztött valaki? —■ Nem. Nem ijesztőit rám •önki. Megrázkódott az ablak, a kéményen át besüvöltött a vihar. Veszett Szabó lábat cserélt as asztal alatt Öntött magának a pír- kadt borból, fölhajtotta, eltörölte a szája szélét, aztán csak úgy, hogy mondjon valamit, odavetette: — Mikorra menta? Mármint Kása Kovács, az asz- szony ura. Mikorra mondta, hogy hazajön. Az asszony szorongott. Egyre a sötét ablakot leste. — Tűi a Tiszára mönt. Hónapnál hamarább nem fordulhat Kint bevágódott a padlásajtó Veszett Szabó előrébb könyökölt aa asztalon. — Nem. Ha csakugyan átra mönt — Hova mönt vóna? — Möhetett máshova Is. Kint fölmordult a kutya, utána kurtát vakkantott. Az asszony halálra váltan emelkedett föl a helyéről. — Möggyűtt... Veszett Szabó kitolta maga alól a széket. — Ki vóna Az urad? Az asszony már kapkodott. — Ü. Fölnyöszörgött. Olyan síró, kietlen félelem lepte meg, hogy egyszerre elhagyta minden ereje. A férfi az ajtóhoz lépett. FöAsza- kítóttá. — Akkor mék! Az asszony élébe vetette magát — Azóta kinn áll... Tanálkozá- auk lenne... Itt, mingyá, ide a ház előtt a verőmbe. A férfi kilódult Az aszony utána. Az ember lebuikott a verembe, az asszony visszafutott a szobába. Lerántotta az asztalról az abroszt,' elfújta a lámpát aztán úgy ruhástól beledobta magát az ágyba. A kutya kint kaparta a gyepet. Valaki megdöngette a* eresz alatt a földet. A sarat rázta le csizmájáról. Utána nyílt az ajtó. — Zsófi? Az asszony nyújtózott áz ágyban, mintha most érzett volna föl álmából. — Kigyelmed az? Fölkelt lámpát gyűjtött. Kása Kovács sarokba állította a botját. Aztán az aszony felé fordult. Homlokán sötét árnyék ült — Vótak? Zsófiban imbcűygott a lélek. — Kik? — A város em bőrei. — Nem. Nem járt itt sonka. Kása pillantást vetett az asztalra. Látta a sarkán a kenyérmorzsát, a kanapén még az odadobott abroszt. Tudott mindent. Fakó hangon mondta: — Akkor gyorsan. Lé kőül hozni a padlásmi a dohányt oszt lé- vettyük azt is a verőmbe, a bor mellé. Mer röggel akkor bizonyosan itt lösznek, oszt mógvámoíják mind a kettőt Az asszony megbotlott, de azért szaladt a padlásra. — Jaj, Istenöml — mondta negyedszer is, amikor felhágott a létrára, de már nem tudta, mit beszél Mire visszatért. Kása addigra a rneszet is kihozta a kamrából.
