Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-17 / 297. szám
400 b&'csndei, 950 óvodai felvételi kérelmet küldtek Férőhely hiánya miatt elutasítva Az eddigi üzemi, vállalati segítségnél többre van szükség A közelmúltban értékelték megyénkben a gyermekintézmények bővítését szolgáló fejlesztés időarányos teljesítését. Mint az összegző jelentésből kiderül: 1971—72-ben Heves megyében a bölcsődei 120, az óvodai férőhelyek száma pedig 742-vel bővült. A számok egyben azt is bizonyítják, hogy a tervezett tanácsi beruházások lényegé, ucii megvalósultak, sőt, a bölcsődei férőhelyek növekedése még a tervezettet is meghaladja. Egyre nő a zsúfoltság Mindezek ellenére sem mondhatjuk azonban, hogy csökkentek a jól ismert gondok, feszültségek. Megyénkben még ma is több mint 500 bölcsődés korú gyermek vár „bebocsátásra”, arról nem is beszélve, hogy az óvodai férőhelyek hiánya miatt 400, már óvodás korú gyermek sem tudott még búcsút venni a bölcsődéktől. Ugyancsak helyhiány miatt 950 óvodai és 301 napközi otthoni felvételi kérelmét utasítottak el az eltelt két év alatt. Az igények tehát változatlanul messze meghaladják a lehetősége két, egyre nő az óvodák, a bölcsődék, a kollégiumok zsúfoltsága. Ma már a meglevő létesítmények kihasználtsága az országos átlagol is meghaladva eléri a 125, 139 százalékot. Ezen belül is elsősorban a városokban a legsúlyosabb a helyzet Ahho* eddig sem férhetett kétség: a tanácsi szervek anyagi lehetősegeikhez mérten mindent elkövetnek — a 906 bölcsődei férőhelyből 722, a 6557 óvodai férőhelyből pedig 5968 tanácsi kezelésben van — az óvodai, bölcsődei hálózat fejlesztése érdekében. A megye negyedik ötéves terve további jelentős összegeket biztosít új óvodákra, bölcsődékre. * ' költségek azonban tyre nőnek, a taná- . ülönböző központi, • orrások maximális; :erü kihasználásával; sem tudják az igényeket; utolérni, annyi óvodát, böl- : csődét építeni, mint ahányra szükség lenne. Mert a bócsődék, az óvó- ' dák egyre többe kerülnek.' És korántsem csak a beruházás költségeit kell előte-; remteni, az üzemeltetés, a! tárgyi feltételek biztosítása1 súlyos anyagi terheket ró a ! tanácsokra. Hiszen, hogy | csak mást ne említsünk; hol; van ma már az az árszín-; vonal, amelyhez évekkel; ezelőtt megállapították pél-! dául az élelmezési normákat. I A különbözeiét már csalt' százezrekben, milliókban le- ' hét mérni. ; Las'Ctd lyüíkapé'Z •Hogyan lehetne mégis több ovo át, bölcsödét, kollégiumot építeni? A felelős szakemberek véleménye két java-latban is megegyezik. Egyik a társadalmi összefogás, az üzemek, a vállalatok segítsége. Az ötlet nem új, hiszen a megyei tanács és a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa még a múlt év elején m“gvrrTette közös akcióját, amelyben az üzemek, vállalatok segítségét kérték óvodák, bölcsődék épít1'"éhez. Azt nen mond- hatj >k, hogy nem talált megA ‘-'ire a ''■•'híyás — a Vörös Csillag Traktn-gyá- egri gváregvs4ge ka-el egymillió forintot ígért az Izzó gvöngvösi gyárának dolgozó' 6 közelmúltban tartottak kommunista műszakot, a ajánlották. fel munkájuk értékét óvoda építésére —, de a várt, á remélt összefogás azonban mégsem úgy sikerült, ahogyan tervezték, ahogyan szerették volna. Jóindulatból, megértésből ugyan nem volt hiány, de meglehetősen lassan gyűlik azóta ia a pénz, néhány üzem feltűnőén szűkmarkú is, eléggé lassú, vontatott az egész akció, így ma még alig van kézzelfogható eredménye az összefogásnak. Pedig a fölvételi kérelmek többségének feladója üzemi dolgozó, és az is tény, hojpi fokozatosan csökken a gyermekgondozási segélyt igénybe vevők száma' is. Az üzemek tárt karokkal fogadják a visszatérő dolgozókat, akiknek viszont rendkívül nagy gondot, a áldozatokat jelent gyermekeik felügyeletének, „őrzésének” a biztosítása, Az üzemek, a vállalatok ma már azt sem mondhatják, hogy jogilag nines lehetőségük effajta segítségnyújtásra, hiszen a 40/1969-as számú pénzügyminiszteri rendelet zöld utat biztosít az óvoda-, a bölcső- deépités anyagi támogatásához. Akár úgy, hogy ar. elhelyezett gyermekek ellátási költségeit térítik meg —<% észt:! egyben dolgozóik kiadásait is csökkentik —, akár ügy, hogy nagyobb összegekkel járulnak hozza az óvodák, bölcsődék építéséhas, fenntartásához. A 20 százalékos kőtelező tartalékot is fel kellene használni A tanácsi ’szervek ha nem is csálódtak, de nem is elégedettek a vállalatok^ eddigi segítségével Pedig .közös ügyről, közös érdekről van szó, ezert, mindenképpen nagyobb, eredményesebb akti- vitásra, nagyobb anyagi áldozatok vállalására van szükség a vállalatok, üzemek részétől. Az Országban már nagyon sok példa van rá, hogy vállalati támogatással építettek óvodát, bölcsődét, kollégiumot, iskolát. Nem hisszük és nem is igaz, hogy éppen a Heyes megyei üzemeknek nincs pénzük ilyen nemes célokra. De van, illetve lenne még egy másik útja, módja is az eriilített fejlesztések gyorsításának, az újabb költségek előteremtésének. Az óvoda, a bölcsőde, az iskola mégiscsak más, mint egy irodaház;, vggy egy sertéstelep, ezért a gyermekintézményi beruházásokat mentesíteni kellene a húsz százalékos tartalékképzési kötelezettség alól, így újabb százezreket, milliókat lehetne további fejlesztésekre, illetve a meglevő létesítmények szolgáltatási színvonalának emelésére fordítani. Igaz, ehhez a felsőbb, a központi szervek egyetértésére is szükség lenne. , De mindenképpen meg kell próbálni, és valanieny- nyi lehetőséget hasznosítani, kamatoztatni, mert óvodákról, bölcsődékről, iskolákról, koUégi uniókról van azó. És csak úgy lesz több hely * megye gyerroekmtezmeny«- ben, csak akkor épül több óvoda, bölcsőde, ha társadalmunk anyagi aldoeafcv-aj- lalásai mellett a megye szocialista kollektívái is kiveszik a részüket az anyagiak élőteremtéséből, s az eddiginél lényegesen nagyobb segítséget nyújtanak az óvodai, a bölcsődei hálózat fejlesztésére. Csak így csökkenhet . azoknak a leveleknek ,-a szama, amelyekben azt tudat jak a kedves szülőkkel, hogy gyermekük felvételi kérelmét helyhiány miatt elutasították. Koős József Számvetés, 9 sztorikkal a tücsök? Ugyan, dehogy! Ciripel. Így mondja a laikus, akit olykor szórakoztat, máskor meg idegesít a tücsökszerenád. Bakos Tamás, és kollégája Molnár László azonban határozottan állítja, sőt bizonyítja, hogy Edömér, a kedvenc kis tücsök énekel, méghozzá nem is akárhogy. Kár lenne vitázni velük, hiszen tételeiket nemzetközi — elsősorban tudósokból to- borzódott — zsűri szentesítette még novemberben, az az NSZK-beli Mainzban rendezett ifjú fizikus találkozón. Patkó József, Veres János az énekesmadarak szakértője, tételeik igazságát ők is Mainzban bizonyították. Hoztak jutalmat, elismerő oklevelet. S mindezt alig tizennyolc évesen, az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és Szakközépiskola negyedikes tanulóiként. Meghívást kaptak, éppen eredményes kutatómunkájuk elismeréseként. Most visszajöttek, élményekkel gazdagon, -sztorikat kértünk tőlük, amolyan pillanatfelvételeket a munkáról, a konferenciáról. .. Az a ravasz sárgarigó Először mondjuk el azt, hogy nem madártani szakértők, nem a rovartan avatott művelői, hanem fizikusok, akik mindössze biológiai témát választottak. — Kissé lakonikusan fogalmazott — szakit meg, mint később kiderül, joggal Patkó József, akinek barátjával együtt oly sok mindent meg kellett tanulnia az énekesmadarak lélektanából. — Először optimisták voltunk, azt hittük, ha megfogjuk a madarakat, majd énekelnek nekünk. Csalódtunk, rájöttünk arra, hogy természetes környezetükben lehet csak titkaikhoz férkőzni. Ez aztán igénybe vette türelmünket. Két napig álltam lesben — magnóval felszerelve. míg mikrofonvégre kaptam egy ravasz sárgarigót. Ott trillázott az ablakunk alatt, ám valahányszor indítottam a magnót, diplomatikusan elhallgatott. A gyakorlat teszi a mestert, vélekedik Veres János, bizonyítékul íme egy sztori: Ok, négyen. (Foto: 1 — Később felülkerekedtünk, mert észrevettük, hogy ha magnóról lejátszulc a madarak már felvett énekfutamait, a többieket lépre lehet csalni. Jöttek is csőstül, ám az erdei fülesbagoly magnós dallama csak megtréfált bennünket: alighogy meghallották, riadtan repültek még a környékünkből is. Népdalfutamok, madárajkon ? Eddig tartottak a kinti felvételek. Ez sem volt köny- nyű, ám ezután jött a nehezebbje, a munka, a laboratóriumban. Bakos Tamásnak Edömérrel, a tücsökkel gyűlt meg, nem is egyszer a ba- ■ ja: — ö is sztárkodott. pedig heteken át gondoskodtam róla, etettem kenyérrel, sárgarépával, hogy jóllakottal! trillázzék. Mégis nehezen jött meg a kedve. Megérte a fáradozást, mert a gazdag anyaggal már dolgozhattak a laboratóriumban. A műszerek? Segített, az iskola, segített, Szombathy Miklós tanár űr sok jo tanácsa, s természetesen a diákok ötletessége. Feltérképezték, fizikailag leírták a madarak, a rovarok hangját. Az utóbbi különösképpen érdekes, hiszen az országban senki nem foglalkozott még ezzel. íme egy-két mondat a fiatal kutatok felfedezéseiből, mellőzve természetesen a szakszavakat. —- Lekottázt.uk a madarak énekét, a legmuzikálisabb a sárgarigó volt. Egy kissé zenét is szerzett; dallamának részletei népdalízűek voltak. — Ki gondolná, hogy a lótetű is zeneértő. Mi sem fels. <ép' hittük, így hát a dálkoztunk, an gosnak néztek bei késő esténként u> kertben — mag reive, földre he tűk a felvétel i ;ill ans.- tát. Kézfogás Amstronggal Büszke lehetne ez a négy fiatal, hiszen az egész országból — két másik érettségizővel — ők képviselték a magyar színeket Mainzban, s riportokat készítettek velük világszerte ismert lapök munkatársai. Mindez nem tette hivalkodóvá őket. megmaradtak szerény diákoknál/, akiket csak a munka, saját felfedezésük öröme izgat. Ilyenek voltak Mainzban !s, ahol fogadások sorára cipelték el okét, ahol az ünneplés egy nap sem maradi; el. — Sosem felejtem e! s záróünnepségét. a díjkiosztás pillanatát. Klassz ..úttöró”- zenekar játszott, a hangszereket nem ismertem, de a játék tetszett: rezesbandastílus, modern felfogásban. I.áttam, láttuk, hogy mekkora a sürgés-forgás. Arra nem is gondoltunk, hogy nekünk szólna, hiszen várták Mainz polgármesterét, a zsűri neves tudósait. Akkor lepődtünk meg. amikor mégis mindenki minket, a tizenkét , európai országból crfcczétt\ fiatalokat köszöntötte, s az emelvényre lépett Nell Ams- trong, az első ember, akinek Holdra szállását végigizgulta az egész világ, s a díjakat, meleg szavak kíséretében, ő adta át nekünk. ‘ Pécsi István milb ifoga ma izzt írvi 2 :ÍM. áros me feló izagi vas jíü-fo Mid >AAAAAAAAAAAAAAAAAAMMAAV>AAMAAAMAAAAAAAAAVAAAA\WiAAAAA\AAA\AAAAAMAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA. A.AAAAAAAAAAM6®, 33. Meg kellene szervezni például, hogy hozzákössük magunkat a kéményhez. Mint a hajótöröttek az árbochoz. Mert ledőlhet a ház, a tető, de a . kémények mindig meg szoktak marad- OL ‘ Sötét van. Már nem látni a vizet, csak érezni. Ahogy sziszeg oiakinn, reszketted a falakat, hüllő-hideget áraszt magából. Hideg van. Ház. a hideg- Vagy neon az, '.a falak remegnek? Nem érzem, hogy fáznék. Tán az izgalom., teszi. Nem mindennap él át az ember ilyesmit. Ahogy a hírt hallottam, ahogy megbuliz- tam a kocsit, aztán a vita a pilótával. Margittal, az-öreggel.... Meg akart ölni.'’ Ha nem jön a vízi megfojt. Az. árvíznek köszönhetem az éíe- !em. ■ . , . :: * ■ Vagy ez csak határidő-módosítás? Az erősebb jögáT vett el a víz az öreg Sibol tői, hogy majd ő... ? . Jó lenne a két ■ malom! közül épen klcsusszáftni. No, az öreg már nem ve tzélyes Félreesett fejjel, ne hezen lélegzik, egyik keze az oldalán, ahol a nagy faijaimat érzi. Elbánhatnék , vele, ha. akarnák. Hanem a víz... De hisz a pilóta, meg Margit biztos riasztotta a segítséget!. Bokáid remény tárnád berniem. Talán már közelednek is a kétéltű ruszki kocsik! . Tüzet kell csinálni. Hogy lássák, hová, merre. — Mondja, nincs idefönn valami tízszer szám? Erőlködve nyit szájat, de hangja nincs, a szemével mutogat maga mellé Keresgélek mindenfelé, végre rá- jöfvok, hogy a vizes holmijára gondol. ; A kabátzsebben töltény- hüvelyből fabrikált öngyújtót találok.. A tűzkő persze elázott. Sodrok egyet á kerékén mi semmi. ■ AZ Öreg fúj. Súg a levegő a megnyft a‘kai közt. — Mi baja? ,Fűj. Aha. Fújni kell’ Fúihat- űk-mi már ezt! .1.. de azért éhéivéjsjj .kezdőm, s hogy órróbb legyen a levegő, zom. Adok az öregnek is. ■ Olyan sötét van már, Bi- K>k bácsinak a köv malait dig látom, fújkálbm a ben- rinszagú szerkentyűt, s közben gondolkodom. Azaz: hagyom a gondolataimat ide- oda röpködni, mint a galambokat. Ha megmenekülünk, minden másként lesz. Még Miska is meg fog enyhülni, két tartja, föl csavarodik akár ezer méter magasra is, ha akar, a fűben futkos. Mikor szerelmes, fölül az ágra, dalol. Fütyülök-e én még valaha? Ezt senkj nem veszi komolyan, pedig lehet nagyon szépen csinálni. De annyi igaz, alapozni nem lehet rá. Valami örökre lejárt az életemben. Nem vagyok kis hülye már. Valamit fölfedeztem magamban, amiről eddig nem tudtam. Valami súrlódik odalenn. — Úristen! A gerenda. Nyomást kapott, szétvágta a köteleket, a fél tetőt, volt — nincs. életet köszönhet majd Fü- ' lemülének. Most jó volna, ha valóban tudnák repülni. Szárnyra kapnék Jó lehet a madárnak Száll, ahova akar. Télen Afrika, nyáron itthon, se útlevél, se vízum Ha kedve Ha tíz eentiv’1 arrébb vagyok, főiken a keményre. Bőgni tudnák dühömben. Megint védtelenek vagyunk. Még egyszer nem tudom végigcsinálni a cipekedést. Nincs is mivel. Nincs mit tenni. Ahogy rántok egyet az öngyújtón, szikrát ad! Üvöltök egyet, rögtön visz- sza is fogom magam. Még nincs rendben semmi. A sötétben óvatosan rendbe kell hozni a kanócot, s kérdés, van-e benzin a tartóban. Csettegtetek, villannak a szikrák — semmi. Csak kitartson. Mert én — kitartok. — Nem — adom — fSL Nem — adom — föL Aztán — gyengén, kéké» — megül a láng a kanócon. Meglátom az öreget, meglátom a tető roncsát. Alattunk remeg a faL Papírt, rongyot, effélét keresek fél kézzel. Akkorka a kis halom, mint az öklöm, s nem akar tüzet fogni. Fújom. Büdös, füstös, de parázslik. Félrefordulva, sokáig köhögök, de a láng már áttelepedett Szilánkokat, fadarabkákai tördösök, míg biztos nem vagyok henna, hogy magmarad. A tüzecske lassan fészkelődül mélyebbre De jó találmány ! Haverunk évmilliók óta. Az ősemberek lehettek így, éjszaka, mindenütt ellenség, ők meg a tűz mellett. Lám, huszadik század ide, oda, mégis adódhat, hogy az ember csak magára hagg átkozik. Va jon ... ...minden megindul. Ax irgalma 'an ütést kis n ászleien', de még hátra tudom vetni magam, kezemb“ akad a kötél vége. A bei U falrész mellől keresztbe reped a padlás, a tető félrerogy. A megcsavarodó padlásdeszkák szétrepülnek, alattunk a fal siketftő csa írással mállik a vízbe. A tűz fele a mélybe hull, haliam a sistergések IFoluUitjuJQ X b*. a * btt JC & i öis az Úti'*
