Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-14 / 294. szám

y*“"

Mftfranhan — Szíria jövendőjéért

Magyar müvek arab fordítója

Először egy ifjúságvédelmi ankétem találkoztam vele. Később a hatvani kórház laboratóriumában, i majd a véradóállomás orvosi szobájában beszélgettünk. Mi ragadott meg benne elsődlegesen? Az a nagyfokú társadalmi érdeklődés, amely egész lényét áthatja, s fiatal élete egészére annyira jellemző. Ki is jelentette nyers- őszintén, hogy a politika legalább úgy érdekű, mint l.iboránsorvosi munkája. S azt hiszem, az ő esetében ez olyan evidencia, amiben nem kételkedhet az ember.

— Apámat a győztes nemzeti forradalom utolsó harcaiban lőtték le a francia gyarmattartók. Négyéves voltam ekkor! Később a belső reakció nyomorította meg az életemet. Nyolc évvel ezelőtt, ösztöndíjasként kerültem Magyarországra. Itt szereztem orvosi diplomát, Smost, a liberálisabb hazai viszonyok közepette, minden vágyam az, hogy képességeimet Szíria javára, az arab népek boldogulására, felemelésére kamatoztathassam...

Dr. Beszlan Beszlan a nálunk töltött nyolc esztendő alatt kitűnően elsajátította nyelvünket, de beszéli az angolt is. Mi több, e nyelvtudása révér, akar legelőször beleszólni az otthoni életviszonyokba.

— Több fontos .tanulmányt lefordítottam már arabra. Olyan műveket, amelyek laboratóriumi kutatások legújabb eredményeivel foglalkoznak, s a haematológia, bakteriológia kémia területét ölelik fel. Ezekből könyv lesz. Mint ahogyan a magyar véradóállomások munkáját, a hálózat felépítését is hosz- szabb ideje tanulmányozom, s tapasztalataimat tanulmánnyá kívánom ötvözni, amit egy esztendő múlva, amikor visszatérek Szíriába, ott felhasználhat az egészségügy. Bátran kijelenthetem, a hatvani kórház vezetői, valamint közvetlen munkatársaim mindenben segítségemre vannak, olyany- nyira, pedig, hogy ha nem 'lesz tökéletes ez a munkám, csak magamra vethetek, az csupán az én bűnöm!

Később a politikushajlam is kibújt az alig harmincesztendős orvosból.

— Kommunista vagyok, diákkorom óta a Szíriái Kommunista Párt tagja, amely párt ugyan még ma sem élvez teljes legalitást az ötmilliós arab államban, de két minisztere, a koalíciós kormány tagjaként, az utóbbi években sokat tett az országért. Nos, koalíciós kormány, egypártrendszer, laví- rozás múlt és jövő, kapitalizmus és szocializmus határmezsgyéjén, ez az otthoni állapot, S ez a táptalaja nagyon sok téves ■ eszmének, ami különben az egész arab világra jellemző. Én ebből az állapotból keresem a kivezető utat, s találtam meg a szocializmusban, kommunizmusban, amely elvek talán többféleképpen megközelíthetők, az alapok felöl azonban nem lehet vitatkozni. Sajnos, az arab világban ezt nem ismerték fel mindenütt. Vagy legfeljebb jelszavakban jut kifejezésre a szocializmus-vallása és vállalása. A nacionalizmus nagy lendítőerő, de kerékkötővé válik bizonyos határon túl. Hát ezekről a kérdésekről

Járási kommunista pedagógusaktíva Egerben

Az egri járás kommunista pedagógusai gyűltek össze szerdán délelőtt a megyei pártbizottság nagytermében, hogy — aktívaülés keretében —, megvitassák a közoktatás továbbfejlesztését megszabó párthatározatból fakadó legfontosabb helyi tennivalókat.

Gubán Dezsőnek, az egri járási pártbizottság első titkárának megnyitója után Marmoly György, a járási pártbizottság munkatársa tartott vitaindító előadást, Többek között arról beszélt, hogy a járási pártbizottság határozata nyomán — híven a párthatározat szelleméhez

—, milyen tennivalók várnak a járás pedagógusaira. Hangsúlyozta azt, hogy a határozat megvalósításának sikere jelentős részben a járás kommunista pedagógusainak '■ aktivitásán, kezdeményező- ■ készségén múlik.

A vitaindítót felszólalások ! követték. Szót kért — töb-! bek között — Molnár Lászióné, a Pedagógusok Szak-! szervezete Heves megyei Bi- 1 zottságának titkára, valamint! Kovács Sándor, a megyei ta- • nács művelődési osztályának 1 helyettes vezetője.

Az aktívaülés Gubán De-1 zső zárszavával ért véget.

Úi utcák Egerben

„Utcanévadó ünnepséget'’ tartott a közelmúltban aA Egri Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága.

A Hajdúhegyen a Kisfaludy — Ankli József —j- 'Mikes Kelemen utcák it összekötő utal Váczi Mihalyrol, az ezzel párhuzamos utat l'élsor utcának nevezte el.

A Szovjet Hadsereg és az Arany Janos utcákat összekötő ú.i utca neve Szarvas Gábor, a Grónav utcát és a Tévesztő közt összekötő utcát Remenyik Zsigmondról nevezték el. A Lajosváros- ban az. Aradi utcától északra levő közben nyitott új utcát Albert Ferenc, a Kassai és a Kolozsvári utca között épített új utat pedig Pápay Sámuel utcának nevezték el. Berze Nagy János nevét vette fel a Kolozsvári úttal párhuzamosan épített új utca, a Kolozsvári és a Kassai; úti tömbbelsőben megnyitott; utcát pedik Klskanda utcának nevezték el.; Az Iglói és a Lőcsei úttal! párhuzamosán elhelyezkedő! utcát I. István király utcá- J nak, a Hadnagy utcából a J Szuperett nyugati oldalán az! A b és az A ti jelú épületek! után végződő utcát Kodály! Zoltánról nevezték el. A! Hadnagy utcából az A/l és! az A 2 jelű épületek között! délre kiágazó utat Rövid ut-! cának, az A/3 jelű épület < keleti oldaláról kiágazó ut-" cát pedig Hell Miksáról ne-! vezték el. A Kocsis Bernát 3 úti lakótelepen a B/l és a! B 2 jelű ,épületek között ke-! leti irányba leágazó utcát; Tittel Pálról, a Vécsey-völgy! új utcáját pedig Berzeviczy; Gizelláról neveztek »1,

kívánok én cikksorozatot írni, mintegy a belülről látó ember szemszögéből világít va meg a problémát. Az anyag érett már bennem, csak formát vár, sőt a munka címét is eldöntöttem magamban. ,,Közel-Kelet és a téves eszmék.” Önöket érdeklő részeket szívesen bocsátók a Népújság rendelkezésére is . ..

— Ennyi munka, ilyen sok irányú érdeklődés közepette mi jut idejéből a szórakozásra? Milyennek látja kul túránkat?

— Valóban keveset törő dóm magammal! De azért a nyolc esztendő során jutott idő arra, hogy sokoldalúan megismerjem Magyarországot. Bach, Beethoven volt a két kedvenc zeneszerzőm, de ma már Bartók és Kodály művészete is sajátos szigetként él bennem. Irodalom? Ady Endre és Váci Mihály. Az ő közéleti töltésű lírájuk hatott rám leginkább. Nagyon sajnálom, hogy utóbbinak a „Nem elég” eímű versét még nem fordították le arabra, vagy hogy nem nálunk született. Annyira érvényes a költő minden sora az arab viszonyokra, ami népeink mentalitására!

Sokan megkérdeztek már Beszlán doktortól, éppen sok irányú érdeklődésére célozva, hogy mit tart az emberi boldogság forrásának?

— Az eredményes munkát! Persze, ez esetenként más megfogalmazást nyer. Egy parasztember akkor boldog, ha sertését látja gömbölyöd- ni, vagy tehene a gondos ápolás folytán fél liter tejjel többet ad ... Én, ahogyan József Attila is megfogalmazta élete értelmét, hazám népét szeretném jobbítani, s boldogságom forrása, amikor ilyen értelmű munkasikert érek el. Ez mai helyzetemben csak töredékesen jelentkezik, otthon annál több alkalmam lesz majd bizonyítani.

Ehhez kívánunk erőt, egészséget a halk szavú, tevékeny fiatal orvosnak, akire egyszer talán büszke lehet Hatvan, amely évekre' otthont, munkateret nyújtott I neki.

Moldva? Győrt

Aranyérem a borítékban

CSENDESEN, halkszavúan meséli el a történetet. Ügy. min Ura jelentéktelen apróság volna. Pedig aranyérmek sorsáról van szó, országos és nemzetközi versenyen elért első helyezéseikről. Arról, hogy egy kis falu hogyan vívott ki önerejéből rangot és elismerést, és arról, hogy most talán — az eredményekkel a tarsolyban még nehezebb mint a kezdet kezdetén volt.

— Helybeli vagyok — mondja Berta István, a szűcsi termelőszövetkezet elnöke. — Ezt azért mondom csak, mert fontos abból a szempontból, hogy ismertem a lehetőségeket és tudtam, hogy mire való az itteni föld. Szűcsiben mindig voltak jó szőlőik és jó borok. Almikor 1960-ban megalakult a termelőszövetkezet, a közösben ritkán látható —- akkoriban még nem úgy mentek a dolgok mint most — előrelátással tervezték a jövőt. A gazdaság területén talajmintákat vettek, és laboratóriumi vizsgálatok után született meg a döntés, hogy hova és melyik helyre milyen szőlőfajtát érdemes telepíteni. A telepítési munkák 1961-ben kezdődtek és tavalyelőtt fejeződtek be.

— Minek meséljem, hogy milyen nagy munka volt. Akik végezték, tudják. Má-. sokat úgysem érdekel. Az az igazság, hogy a kezdet kezdetén felülről sem köny- nyítélték meg a munkánkat. Négyszer jártaim kint Lenz Mosernál. Itthon is szerettük volna bevezetni a kinti tapasztalatokat.' Beton- iám helyett akácfát akartunk felhasználni. Jobb is, olcsóbb is. Nem engedélyezték. Szóval, nehezen mentek a dolgok.

— Abban az évben nagyon jó termés volt. Hatvannyolcban. Mi is kitanultuk már a nagyüzemi szőlővel való bánást, a pincemester jól értette a szakmáját. Egy esztendőre rá következett az országos és nemzetközi borverseny, elhatároztuk. hogy termelőszövetkezetünk mintegy a sokéves munka próbájaként, elindul a versenyen.

— Kilenc borral indultunk az országos versenyen. Mind a kilenc aranyérmet nyert. Még ugyanebben az évben Budapesten, a Vajdahunyad- várban került sor a nemzetközi borversenyre. Négy bort neveztünk be, négy aranyérmet szereztünk. Az országos és nemzetközi versenyt figyelembe véve —, mivel minden részvevő borunk aranyérmet nyert — az elsők lettünk valamennyi termelőszövetkezet között. Röviden ennyi a szűcsi bor története. Az azonban még hozzátartozik, hogy még annak az évnek pontosan az utolsó napján, szilveszterkor hozott a postás egy na^y borítékot. Az aranyérmek voltaic benne.

— Nem a nagy ünneplést hiányoltuk mi. csak azt, hogy az addig végzett rengeteg munkáért az aranyérmek mellé egy kézszoritás is járjon. Én úgy képzeltem el, hogy legalább a pincemesternek annyit mondanak, hogy ez igazán szép egy ilyen kis termelőszövetkezettől, Mert a megbecsülést igénylik az emberek. Sokszor az aranyéremnél is jobban.

— Nem tudom, hogy így van-e, de úgy érzem, mintha a kis termelőszövetkezeteket nem vennék elég komolyan. Mintha azok a gondok kisebbek lennének a gazdaság mérete miatt. Itt állunk a nagyszerű, gondosan telepített szőlővel. Magasan fekvő vulkanikus talajon kiváló bor terem. Építettünk egy kétszáz holdas táblához portalan ított utat, hogy tökéletes tegyen a szállítás, a földeket akkor is meg lehessen közelíteni, amikor a legnagyobb sár van, ki tudjuk vinni a műtrágyát a táblákhoz. Az idén a termés holdamként hatvan-hatvanöt mázsát is elért, Ha nem lett volna jégverés, óriási mennyiségű borunk van az idén. Még azt kell mondanom, hogy íeüg-med- uig szerencse, hogy iwn jött be az a nagy termés Nyolc- tízezer hektós pincét kellene építeni, hogy rendesen tároljuk a borokat. Nézzen ki az ablakon, most vettük azt a hatalmas tartályt. Abban fog állni a bor, télen mínusz tizenöt fokban, nyáron kánikulában. Nem nehéz elképzelni, mit jelent ez a minőségnek. Meg kellene építeni a pincét. Ezt mindannyian nagyon jól tudjuk. Feldolgozóval együtt körülbelül hat-hét millióba kerülne. Az ötven százalékos állami ártámogatást- harmincra csökkentették. A banknál a hosszú lejáratú hitelért versenyezni kell, ezeket * versenyeket a nagy alappal rendelkező nagy gazdaság nyeri.

— Szóval itt állunk. Megteremtettük a nagyüzemi szőlőtermesztést, most már valóban évről évre jobb eredményeik születnek, de hogy lesz-e még és mikor újra aranyérmes szűcsi bor, azt nem tudnám megmondani. Azt mondják, hagyományt teremteni a legnehezebb. Hát azt megcsinál tűk. A saját erőnkből. De akikor, amikor nekivágtunk, még könnyebb volt a kis terme - 1 őszövetikeze teknek.

AZÚTA sok minden elmaradt. Ugyanúgy, mint a borítékban küldött aranyérmek mellől a kézszoritás.

Szigethy András

V ándorkiállítás - fiataloknak

Most a Gagarin Hőerőmű üzemeit járja sorba az a kiállítási anyag, amely főként a fiatalok érdeklődését akarja felkelteni a társadalmi szervezésű családi ünnepségek iránt. Képek beszélnek a szavak helyett egy-egy névadóról, az ajándéktárgyak bizonyítják, hogy lehet emlékezetessé tenni külsőségekben is a házasságkötést egyházi szertartás nélkül is.

A gyöngyösi szervező iroda több hónapon át vándorol- tatja a kiállítás anyagát a város és a környék nagy üzemeiben, gyáraiban, intézményeiben, hogy bemutatkozzék a fiatalok előtt, feltárja, milyen lehetőségekkel rendelkezik az élet nagy fordulóit jelentő események, ünnepségek megrendezésében.

Minden kiállítást konzultáció előz meg, amelyen részt vesznek a társadalmi szervek vezetői is, támaszkodva az ifjúsági szövetség és a nőbizottság tagságára.

Az első bemútafkozás, amely a Gagarin Hőerőműben zajlott le, nagy sikert

hozott.

Tűién

30.

— Erő, egészség — mondom én. Muszáj köszörülni a torkomon.

Ott dermed a lépcső végében, magasba szegve a feje. A ritkás bajsza remeg, mint a macskáé. A vén kalap alatt, észreveszem, egy vastag ér lüktet a halántékánál.

Nem férek tőle lejjebb lépni: nem mozdul. A szeme mögém csúszik, aztán vissza rám. Aha, azt hiszi, cicázni voltunk odafönn.

— A lánya elment. Bibok bácsi. — Meg kell tömöm a csöndet. — Autóval... autó jött érte ... A szigetet elönti a viz.

Le kell lépnem, elmennem mellette. Megüti az orromat a szaga, mint afféle öreg parasztemberé; istállószag, ruhaszag, bagószag.

Megteszem a két lépést lefele, s hármat-négyet mellette, hogy megfordulhassak, szembe állhassunk. Ebbe az öt-hat lépésbe beleizzadok. De úgy, hogy érzem végig- tolyni a vizet a gerincemen.

— Miska várta a révnél. — Ez a hazugság egyszer már bevált. — Én meg itt- vmradtam ... — Azt akarom mondani: segíteni, de ha már

hazudok, hazudjak folyamatosan : — ... ittmaradtam,

csak egy hely volt a kocsiban.

— De az úristenit.

Alig hallom, amit mond. Káromkodna? Könnyedebbre kellene váltanom, kerüljük a fölösleges balhét. — Ha rám hallgat, amit lehet, magasabbra akasztunk, ami biztos, biztos — és finoman rá- mosolygok. — Én már egyet - mást föltramszferáltam. Kár volna a sok szép holmiért.

— Az istenit. — Ezt már érthetőbben lihegi. Intek kifele, de közben megyek is, jobb lesz tágasabb helyen, fene tudja, mit akar ez;

— A mérnök az életére esküdött, hogy a dombokat is ellepi a víz.

Sikerül kijátszanom magam a konyhába — mert már ott vagyok. S tovább fecsegek, játszom a derűset, a keményet...

... jókor fordulok mega most lódul ki. S a lócán kezébe akad egy kés. Krumplit metélt vele Margit.

— Nono! — mondom izgatottan. — Legyen esze, Bibok bátyám...

Most kezdi fröcskölni a szót. A 1 cgmocskosabbakat. S olyan fehér, mint a *»É*ano* az ábraaata. ___

D

e köztünk van a konyhaasztal.

Nincs időm félni. Érzem magamban, hogy nem félek. Nekem van Igazam. Figyelem a kést tartó kezét. Belém villan, hogy milyen hülye voltam, a padláson hagytam a géppisztolyt, azzal féken lehetne tartani.

Mikor sújt felém, etug- nők.

Részeg lehet, mert nekiesik a pad végének, onnan vágódik vissza.

— Ide mertél gyönntí — ezt mondogatja.

Gombóc támad a torkomban. Hülyeség, de; sírhatné- kom van. Jót akarok, s ez a hála. Közben kerülgetjük az asztalt: ha ő emerre, én arra.

— Wem érti, hogy mznttepá

él fog önteni a víz?

Nem hallja, csak moodj® a magáét S próbál fölmászni az asztalra.

Ugranom kellene, de nem megy. Csak húzódom * tear rákba.

A dühe ment meg. Hogy

nincs türelme egeszen föltérdelni. Fektéből dobja előre magát célt téveszt a kéé hegye a falba vágódik, megbicsaklik, ki a kezéből, & támla magé esik. fc iÜs-a zmaals igém Belém kap. S ahogy ugranék,*

súlya visszaránt. Leesünk az asztal alá, fájdalmasan megütöm a vállam.

Még most sincs harag bennem, nem is fogom fel, hogy az életemet akarja. Ki akarok keveredni a sötétből, az asztallábak s az öreg csapoló keze közül, amely a zubbonyomat tépi. Ide-oda há- nyom-vetem magam. A zajban, amelyet csapunk, hallok valami sistergést de elnyomja a nyögés, a lihegés, a kiabálás. Az öreg is, en is kiabálok, megfeszülve vonszolom kifele magam, és rántom magammal az öreget is.

így esünk ki hirtelen • konyha közepére. S ha verekszünk is, de test test ellen.

Egyszer le tudom rúgni magamról, de közben megkarmol, s ahogy a sebbel megvérződő ujjaimra nézek, időt kap, megint rámveti magát. Nehéz, mint a főid. Bénítóan erős a fogása. Érzem, hogy gyengülök. Hangos zúgás van a fülemben.

Ahogy a képembe markol, az annyira fáj, hogy belemarok a keze fejébe. Ordítunk mindketten a fájdalomtól. Kétfelé esünk, de én járok rosszabbul, mert arcra esek a ö elkapja a torkomat.

Fény gyullad a szemem előtt hogy szinte belevakulok, minden porokéin megfeszül, hogy kitépjem magam a szorításból, tátogok a kezemmel, az ordítás, amelyet ejszorít szétveti a tüdőm, vízhullám csap az arcomba és megtölti a szájamat megrendül alattam a vertföld padló, egész testem Vízben ázik...

... vége. V,:"" a szorításnak. Elérés/:. : Folyta' jvk.)