Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-12 / 267. szám
„...hogy engem állandóan bosszantanak” — írja levelében S. Kálmánná egri lakos, s ebben a levélben meglehetősen nagy egoizmusról ad számot. Mintha csak őt és senki mást nem bosszantanának, ha nem is állandóan, de meglehetősen gyakran. S. Kálmánnét többek között az bosszantotta, hogy az újságárus a kétforintosból elfelejtett — véletlenül? — visszaadni, pedig ötven fillér járt volna vissza; s aztán az is, hogy az eleddig híres-nevezetes és sokat reklámozott piskóta-tortalapok közepe újabban cementnek beillő lisztcsomóktól terhes. Ennyiből is kiviláglik azonban, hogy kedves levélírónk túloz, nem állandóan bosszantják, hanem csak több ízben, s nem is mindig ugyanazzal, hanem mással is bosszantják, így tehát arról, miszerint unalmas formában történne a bosszantása, szó sem lehet. Itt tartottam a morfondírozásomban, kicsit azért túlzásnak is minősítve S. Kálmánná kedves olvasónk mérgelődését e lényegében nem nagy ügyek, levelet aligha érdemlő méltatlankodások miatt, amikor... Igen, amikor tekintetem arra a hirdetésre esett, amely az osztrák licenc alapján készült csodálatos, utolérhetetlen, a maga, sőt a más nemében is páratlan Rajna margarint ajánlja nekem, a boldog földi halandónak, akinek megadatott, hogy e margarinnal egy korban éljen. — Ilyet miért nem veszünk? — kérdeztem meg a feleségem, aki általában nem a tömör lakonizmusáról ismert, de most e regi „görög” stilus szellemeben válaszolta — Mert nem tehet kapni. Meg a régi ügái sam3 Se mielőtt a szám csodálkozásra falhattam volna, hirtelen eszembe jutott, hogy tényleg... Tényleg, valamelyik nap olvastam, tehet hogy saját lapomban olvastam az illetékesek nyilatkozatát, éppen a Raima és egyéb margarin ügyekben. Nevezetesen: ha megpukkad a kedves magyar háziasszony, akikor sincs elegendő margarin, se hazai, se osztrák, se semmilyen. Több van, mint volt, több tesz, mint van, ezt szolgálja az osztrák licenc is* de elegendő 30 ideig me«p fess, £5 pnakttsaS Bmdbea van, töprengtem tovább. Aafc ágyán nem értem, ma sem értem és holnap sem fogom megérteni, hogy miért nyilatkoznak az illetékesek már ma úgy, hogy holnap sem less valami, ami ma sincs elegendő. De hát ehhez az illetékesek értenek, éa állítólag még áz újságíráshoz se nagyon. Az azonban valahogy nincs rendben, hogyha az illetékesek tudják, sőt talán tótok- .;. ban is tervezők, hogy mennyivel lesz kevesebb a mindenfajta margarinból, mint amennyi kelletik; nett akkor miért reklámozzák azt? Hagy engem állandóan bosszantsanak? Vrri. aligha hiszem. Végtére te állam! vállalatokról van sző, komoly vállalatokról, komoly vezetőkkel, akikről feltételezni sem merem, hogy állami pénzen cukkolnak «ngem_ hogy az adózó polgárok forintjaiból spannolják az emberek idegeit, hogy amikor már jó idegesek, megelégedetten dörzsöljék össze kezeiket; „.„.u, de jó szórakoztunk... Így mulat egy magyar vállalat!” Nem, ezt nem hiszem, az efféle genxMatók messze űzettek tőlem, mint az ördögöt űzik el a hit szenteltvizévé!. Akkor viszont miért hirdetik azt, ami nincs? — Van, kérem. Azt nem mondtuk, hogy nincs, csak azt mondtuk, hogy kevés van — mondják erre az illetékesek, ami hétköznapi nyelvre lefordítva így hangzik: van, amikor van, s van, ahol van. De nem mindig és nem mindenütt A reklám tehát arra való — szövögetem az ötletet és a megértés szálait tovább —, hogy ott vegyék meg a csodás Rama margarint, ahol van, s akkor vegyék, amikor van. De ez sem, kérem! A hirdetés nem azt mondja, hogy kedves szolnoki, egri, szegedi vásárló, most anno ennyi és ennyi év, ennyi hónapjának ennyi napján gyere be a mi kicsi kis boltunkba, most te kapsz Kama margarint... Erről ugyanis szó sincs. A Rama margarint hirdetik szerte az országban üptre és keresi a háziasszony ugyancsak üptre és hiába. És ekkor, mint ahogy a szenteket szánhatta meg annak idején a nagy megvilágosodás, vagy mint ahogy barlang mélyére a földcsuszamlás után berobbant a nap sugara, úgy világosodott meg nekem is elmém, hogy itt ismét egy régi és aligha bölcs szemlélet tért vissza. Új mechanizmus, új köntös, régi szemlélet. Emlékeznek? Locsolás! terv! Ügy van: esett az eső, de locsolt a locsolóautó.mert terve volt, s a tervet az öntudatos dolgozó mindenképpen teljesíti. Minden bizonnyal a Rama margarin hazai piacokon való bevezetésére propaganda-költségtervet dolgoztak ki. S ezt a pénzt, a reklámköltséget az utolsó polturáig elkölteni, kutya kötelességük az arra illetékeseknek. Nem engem akarnak tehát bosszantani, hanem csupán a tervet teljesíteni. Így mindjárt egészen más. Igaz, kedves S. Kálmánjáé? Eger várának legendás falai fölött 3 képzeletünkben ma te rőt színű lángok lobognak és fekete füstfelhóte gomolyognak, A törökök, akár a hangyák, nyüzsgő tömegben támadnak, létrákon nyomatodnak föl a falak tetejébe, s aztán szörnyű halálordítással hullanak vissza a magasból tüzes koszorúk záporában, üstök forró szu- rokzuhatagában. Seregbontó szakállaspuskák ropognak, ágyúk dörögnek, kardok, lándzsák, dárdák esapnak össze, a a kiömlő vért már « föld se issza be. ---Négyszázhúsz esztendővei ezelőtt itt, a bástyákon utoljára próbálkozott ostromló rohammal a török, hogy utána szégyenletes kudarccal, sietve elvonuljon a falak alóL Elült a csatazaj, nyugat lom telepedett a tájra, ám az Egér-patak messzire ballagó csendes folyású vize — „mely a vár falai alatt megy el” és a „Kiagidkhane folyójával egyenlő nagyságú” — csak sokára tisztulhatott meg az elfolyt vér pirosátóL Ki az, aki ne ismerné Eger vára védőinek hősi tetteit? Ki az, aki ne ismerné Dobó István egri vitézségét? Az egri várkapitány 1548. július 20-án foglalta el tisztségét, s erről 1552. november 25-én mondott le. A várostromról, Dobó István várvédelmet szervező és irányító tevékenységéről rengeteg munka, feldolgozás született Ennek köszönhetően jól és igen részletesen ismerjük életének azt a rövid, négyéves szakaszát, amit Dobó Egerben töltött Arról azonban egyáltalán nem vagy csak nagyon keveset tudunk: milyen volt élete az egri évek előtt, s hogyan élt, mi történt vele az egri évek után? Kiegészíteni a hiányos portrét, ez volt serkentője a kutatómunkában Szabó János Győző egri muzeológusnak, a vármúzeum igazgatóhelyettesének, s ez magyarázza szándékát, hogy őskori, népvándorlás kori, és kora középkori régész letere Dobó István ismeretlen életszakaszainak felderítésére vállalkozott Ä kutatás témája mindenképp időszerű: Dobó nagy alakja történelmünknek, s halálának 400. évfordulójára is most emlékezünk. Dobo István életének ismeretlen szakaszairól, a kutatómunka $oim csszeőíüjtátt Szökés a várbörtönből Adalékok Dobó István portréjához adalékokról beszélgettünk Szabó János Győzővel a honvédő hősiesség színhelyén, ax egri vár múzeumában. — Vizsgálódásaim egyik csomópontja a családtörténet — mondotta. — Egykorú forrásokban kutattam: milyen családi környezetbe született bele Dobó István, kik és milyen emberek voltak nagyszülei, szülei, milyen családi hagyományok hatottak rá, mit hozott magával hazulról, mi befolyásolta lényegesen élete döntéseiben? A családtörténetre vonatkozó ismert adatok eléggé hiányosak. Jellemző, hogy a legújabban megjelent történeti munka is: —Csípés Antal: Dobó István élete és szerepe Magyarország XVI. századi történetében —, amely különben más részleteiben kitűnő feldolgozás, a Dobó család történetét csak pár oldalon taglalja. S még ez a rövid bemutatás is régi adatokra, Gyárfás István 1379- ben megjelent tudományos dolgozatára támaszkodik. A kutatásaim során összegyűjtött adalékok igazolják, hogy Dobó családja környezetéből élő szokásokat, hagyományokat hozott magával és ezek szerint cselekedett. Itt van példának kései házassága. Negyvenhét eves volt, amikor 1550 októberében feleségül vette Sulyok Sárát. Adatokat találtam arra, hogy a kései házasodás szokás, erős hagyomány volt Dobó csaladjában. Apja és a nagyapja is jóval 40 éves koruk felett nősültek, amikorra családi életülthöz megfelelő anyagi alapokat teremtettek. — Mi lett a sorsa Dobó Istvánnak azután, hogy egri varkapitányi tisztségéről le- mondoül. Dobónak err® az élete szakaszáról nincsenek újabban feltárt adataim, inkább a már meglevő, de ezórvá- ayoe adatokat gyűjtöttem egybe, újabb szempontok szerint csoportosítva azokat^ A várkaprtánysagrói lemondva Dobó István politikai megbízást kapott: Ferdinánd király 1553. május 26-án Erdély vajdájává nevezte ki, Kendi Ferenc erdélyi birtokosai egyetemben. Ezen a poszton is megmutatkozott kiválósága, emberi nagysága, kivált a legválságosabb időszakban (1556) és bebörtönzése idején (1557). Erdélyben ez idő táján igen erőteljes rendi mozgalom bontakozott ki a Habsburgok ellen. Az erdélyiek — nyilvánvalóan török sugalm azásra — el akartak szakadni a Habsburgoktól. A rendi vezetők Dobót is szerették volna megnyerni ügyük szolgálatára, de ő nem hajlott az együttműködésre, kitartott a királynak tett esküje mellett. Az elutasítás miatt haragvó rendiek, hogy megtorlással vegyenek elégtételt, katonai lépésre szánták el magukat. Román és magyar fegyveres seregek vették körül Számos- újvárt, Dobó vajda lakóhelyét és ostrom alá fogták a várat. Dobó, akivel a török se tudott elbánni, kilenc hónapon át tartotta a várat, s bírta volna tovább is, ha nem jön éppen Ferdinándtól a királyi parancs: kössön egyezséget az ostromlókkal és az erődítményt adja át. A lengyel király követeinek közvetítésével létre is jött az egyezség: hadi eszközeivel (100 szekérrel) és embereivel (600 lovas) Dobónak szabad elvonulást engedélyeztek, de megszabott útvonalon. 1556. november 28-án indult el Szamosújvárról a hadi menet, ám Dobó, nem tudni miért, letért a kijelölt útvonalról. Jelentették is rögtön a Kolozsvárott tanácskozó országgyűlésnek: Dobó megszegte az egyezséget! Kisebb csapat indult a sereg elé, köztük a közvetítő szerepet játszó lengyel követekkel, azzal a szándékkal, hogy Dobót Kolozsvárra csalják azzal a meghívással: tegye tiszteletét az ifjú János Zsigmond királynál és az ő anyjánál, Izabella királynénál. Dobó mit sem sejtve elfogadta a hívást Ügy tervezte, hogy seregét a városon kívül majd táborba szállatja és csak esc- kely, kísérettel lovagéi m Kolozsvárra. Jöjjön csak as egész sereg! — volt az újabb invitálás. Kolozsvárott, mondván, hogy ilyen nepes seregnek szállást és élelmezést adni nem tudnak, széjjel vezették embereit a környező falvakba. S így most már, hogy senki védelmező mellette nem maradt rajta csaptak és lefogták Dobó Istvánt Szamosúj várra vitték, saját várának börtönébe zárták be rabnak. Börtönből írott leveleinek nagy része megmaradt, ezekből kiviláglik emberi nagysága, kitartása, helytállása. Egy esztendeig raboskodott a szamosúj vári várbörtönben Dobó István, s onnét igen izgalmas, kalandos körülmények között szökött meg 1557 november 6-a éjszakáján Fáradságos munkával falat bontott kiásta magát s kötélen ereszkedett le a várfalon, éppen akkor, mikor éjfélt kondított az óra. A várfal tövében egy ló várta. Nagy vágtában lovagolt haza Szamosújvárról Szerednyére, a Tiszán is átúsztatva, jó 300 kilométeren át, végig nyeregben ülve. Ez az „utazás” nem akármilyen teljesítmény, ha meggondoljuk, hogy Dobó ekkor már túlhaladta ötvenedik esztendejét. Meg is viselte a hosszú lovaglás, hiszen a menekülés közben kificamította a bal kezét, amivel egy hónapig gyengélkedett ezután. — Mit tudhatunk meg a forrásokból Dobó István életének utolsó szakaszáról? — Hadi jártassága, gazdag harci tapasztalata még idős korában is katonai poszthoz juttatta Dobó Istvánt. 1561 és 1564 között őrá bízták a bányavidéki főkapitányságot, amiről megint kevesen tudnak. Fontos beosztásában — Léván volt főkapitányi székhelye — nagy gondossággal sorra megszervezte a felvidéki banyavárosok védelmét S azt mondhatjuk, hogy mint katona a főkapitányságot letéve nyugalomba is vonult. Tisztséget ezután mar nem vállalt Megtartotta viszont Bars megyei főispánságát a haláláig. 1569. október 12-én újabb börtönbüntetést szabtál? ki rá, összeesküvés vádja miatt 1572. április 16-án szabadult, s ezután már nem sokáig élt. Életkorát senki nem tudja megmondani pon. tosan. Talán a hatvankilen- cet már betöltötte és a hetvenedik esztendejében járhatott, amikor meghalt fc... Eataky Dezső (0 1 *ö I > ö I-#-* í <D N á <D '<D Öl <I> I s-
