Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-12 / 267. szám

Szarvasmarha a háztájiban ANNAK A FEJLŐDÉS­NEK, amelyet a magyar me­zőgazdaság az elmúlt har­minc .év alatt elért, kéthar­mada, az utóbbi tíz esztendő­ben ment végbe. Arra az időszakra jellemző tehát a gyorsabb fejlődési ütem, amelyben a mezőgazdasági nagyüzemek kialakultak. Ha ,a mezőgazdaságon be­lül az egyes ágazatok hely­zetét vizsgáljuk, kitűnik: nem minden területen egyen­letes a fejlődés. Egészen más képet mutat például a búza-, vagy kukoricatermesztés ala­kulása, mint a cukorrépa- termesztésé, vagy a szarvas­marha-tenyésztésé. A múlt esztendő végén intézkedések egész sora született, amelyek azoknak a termelési ágaza­toknak a fejlesztését céloz­za, amelyeknek viszonylagos elmaradottsága feszültsége­ket okozott az, igények és a termelés között. A közel­múltban ' megszületett az a kormányhatározat, amely a szarvasmarha-tenyésztés fej­lesztését hivatott szolgálni. A határozat — főként a mezőgazdasági üzemek veze­tőd előtt — ma már közis­mert. Ismeretesek azok a cé­lok is, amelyeket a belső el­látás, az export érdekében el kívánunk érni Nagyon leegy* szerűsítye a feladatot: növel­ni kell az állományt, ezen. belül a-, tehénállományt, s ja­vítani-Ítéli a tejtermelést, a hústermelést, az ágazatban lekötött, eszközök, erők fel- használásának hatékonyságát. A kitűzött cél elérése sok irányú..'munkát követel, s aránylag hosszú időt igé­nyéi. Á tennivalók zöme a nagyüzemi gazdaságokban je­lentkezik. Ezekben kell, lehet kialakítani a magas színvo­nalú, iparszerű tej- és hús­termelőt. A REALITÁSOKKAL a nagyüzemi fejlesztés irá­nyainál: üteménél -számolni kell. Ugyanezek a realitások arra is intenek, hogy a ház­táji gazdaságokban,-a kisegít tő és egyét^kisgazdaságokb.an levő lehetőségekkel is tüze­tesen számoljunk. Ismerve a beruházási, anyagi lehetősé­géket, egyáltalán nem túlzás a megállapítás: az elkövet­kezendő esztendőkben csak akkor - ' lehet viszonylag gyorsan és jelentősen növel­ni az állományt, a hús- és tejtermelést, ha a háztáji és kisüzemi állattartók,' áz eddi­ginél erőteljesebben felka­rolják a szarvasmarha-te­nyésztést Az eddiginél na­gyobb, figyelmet, s főként többet keil tenni azért, hogy e gazdaságokban mérséklőd­jön, vagy szűnjön meg az ál­lomány csökkenése. A jó a.z lenne, .ha növekedne az ál­lomány. Az elmúlt években olyan mértékű csökkenésnek lehettünk tanúi, ámelyetnem volt képes a nagyüzemi fej­lődés kiegyenlíteni. A háztá­ji és.kisegítő gazdaságokban az elmúlt évben is számotte­vő volt a csökkenés. 1971. jú­niusának végén a háztájiban és kisegítő gazdaságokban 718 ezer szarvasmarhát tar­tottak. Ez év júniusában pe­dig 683 ezret Az igaz, hogy a tehenek és az előhasi üszők száma az idei nyáron na­gyobb volt ezekben a gazda­ságokban, mint egy esztendő­vel ezelőtt. Ennek azonban nem annyira a tartáskedv javulása, hanem az értékesí­tési korlátozás volt az oka. A tej felvásárlási árának, valamint a hízómarha felvá­sárlási árának növelésére ho­zott intézkedések a háztáji­ban is javítják a szarvasmar­ha-tartás jövedelmezőségét. Az a döntés, amely szerint tehenenként és évenként 1500 • forint támogatást keLl fo­lyósítani a háztáji és kise­gítő gazdaságok tehéntartói­nak, szintén az állomány megtartására, esetleges nö­velésére ösztönöz. A nőiva­rú állomány értékesítésének korlátozásáról szóló rendel­kezések sok háztáji állattar­tónak vették el kedvét. A felvásárlási árak növelése után ez a korlátozás a jövő év elejéből megszüntethető. Az üszőborjú felvásárlására indított akció révén értéke­síthető lesz a szaporulat is. Ezek az intézkedések módot adnak arra, hogy előrelátha­tóan és biztonságosan szá­molhassanak a kis gazdasá­gokban is a szarvasmarhá­val. AZ ÉRTÉKESÍTÉSI lehető­ségek szélesítése, a tehéntar­tás állami támogatása, a fel­vásárlási árak emelése ja­vítja a tenyésztési, tartási kedvet. Ezen az alapon sike­resek lehetnek azok a kezde­ményezések, amelyek azt tű­zik célul, hogy legyen tehén minden tanyán, legyen tehén mennél több háztáji gazda­ságban. A háztáji állattartók szán­déka, ‘ igyekezete azonban még nem minden. 'Törekvés- süket a tehén beállítására, a meglevő állomány növelésé­re csak akkor tudják megva­lósítani, ha a tartás egyéb feltételei is kialakulnak. A régi istállók még na­gyon sok helyen megvannak. Ha szükséges, könnyen alkal­massá tehetők a szarvasmar­ha-tartásra. Hely tehát. van. A jószág gondozását min­den háztájiban meg lehet ol­dani. A muinka nehezét se­gítő kisgépekből, eszközök­ből ennek ellenére is több kellene olyan áron, amely a kis gazdaság számára elfo­gadható. A takarmányozás nagyon sok helyen megoldatlan. A háztáji többségében a takar­mányozás nehézségei, bizony, talahsága miatt hagyták ab­ba a szarvasmarha-tartást. A háztáji szarvasmarha­tartás korszerűsítése, a ta­karmány-ellátottsága szoro­san összefügg a nagyüzem­mel. Nemcsak elméletben, a gyakorlatban is egy üzemág­nak kell tekinteni a háztájit — a termelőszövetkezeti kö­zös gazdasághoz tartozó üzemágnak. Sok jó, de még több rossz példa van szarvas­marha-ügyben közös és ház­táji kapcsolatára. A szövet­kezetek egy részében a ki­alakult hibás szemléleten szükséges mindenekelőtt vál­toztatni. Helyes szemlélet alapján a termelésben,' érté­kesítésben, s ezek feltételei­nek megteremtésében kölcsö­nösen előnyös kapcsolatokat lehet kialakítani. A • nagy­üzemi tenyésztés fejlesztése mellett a háztáji szarvas­marha-tenyésztés alakulása is jórészt a termelőszövetke­zeti közös gazdaságon mú­lik. MINDENEKELŐTT azt kell megérteni, hogy a háztáji le­hetőségek kihasználása révén gyarapítható ma leggyorsab­ban és legkisebb befektetés­sel az állomány. Ennek meg­oldása egyaránt szolgálja a termelésben, a tenyésztésben közvetlenül részt vevők és az ország érdekeit is. Almási István Fehér asztalnál a közigazgatás obsitosai húsz-huszonöt asszony, férfi a terített asztaloknál. Ke­nyere javát megette mind, s valahány a „torony alatt” szol­gált egykor. A városi tanácsnál vagy a járásnál. Ízlelgetik a jaffát, a bort, szendvicset és édes süteményt eszegetnek, amellyel a szakszervezeti bizottság vendégeli őket. A tanácselnök, Fehér István, köszöntőt is mond, s örö­mét fejezi ki, hogy már az első alkalommal ilyen szépen si­került összehozni a közigazgatás egykori munkásait, takarító­nőtől az osztályvezetőig, őrizve, ápolva a kapcsolat folyama­tosságát, Majd Vajda Pista bácsi, az építési osztály munka- érdemrendes veteránja köszöni meg a figyelmet, s kíván még sok-sok hasonló találkozót, ami azt bizonyíthatja, hogy a nyugdíjas nem elnyűtt cipő, melyet félre lehet lökni végér­vényesen. / Hallgatva az egybegyűltek megeredő szavát, jókedvű be­szélgetését, elmúlt évtizedek története, a közigazgatási pálya rögös, színes világa rajzolódik elénk hitellel. S önkéntelenül kérdés tolul az ember ajkára: az „obsitosok” ilyesféle meg­becsülése miért nem vált általánossá, magától érthetődővé mindmáig, holott haszontalandbb dolgokra is áldozunk oly­kor? (m. gy.) A hétköznapok igényességével Kórészy Károly, a makiá­ri Lenin Termelőszövetkezet pártfitkára, vaskos iratköte- geket vesz elő. — Hogy mivel foglalkozik most pártszervezetünk? Elő­ször js az oktatásról beszél­nék. Ilyenkor, ősz táján, már kevesebb a munka a szövet­kezetben s meg lehet kezde­ni a tanfolyamokat. Éppen a napokban indul meg két gazdaságpolitikai tanfolya­munk, a résztvevők megis­merkednek a gazdaságpoliti­ka alapfogalmaival, foglal­koznak az ipar és a mező- gazdaság fejlesztésének kér­déseivel, a párt. életszínvo­nal-politikájával, nemzetkö­zi gazdasági kapcsolataink­kal.. Az ilyen jellegű tanfo­lyamokat igen szeretik párt­tagjaink, hiszen az előadá­sok hozzájárulnak ahhoz, hogy • ■ a hallgatók a helyi problémákat is jobban lás­sák. Ezenkívül a községben két csoportban .fölynax a po­litikai vitakör foglalkozásai — ezeken is képviseltetik magukat szövetkezetünk tag­jai. S megemlíteném azt is, hogy decembertől február utoljáig úgynevezett réteg- gyűléseket szervezünk, ame­lyeket munkabrigádonként rendezünk meg. Ezeken a gyűléseken sok minden szó­ba kerül, a szocialista de­mokráciától kezdve egészen a közéleti aktivitásig. A ré­teggyűlésekbe nem csupán a párttagok kapcsolódnak be, hanem a szövetkezet tagsá­gának mintegy • hatvan szá­zaléka. — Az aktuális témán, az oktatáson túl, mivel foglal­kozik az alapszervezel? — Havonta tartunk tag­gyűlést, kéthetenként pedig vezetőségi ülést. A taggyű­léseken a legváltozatosabb té­mákat vitatjuk meg, mint például, hogy a propaganda- munkának milyen feladata van a kispolgári ideológia elleni harcban, vagy az idén megvitattuk a termelőszövet­kezet gazdálkodásának kér­déséit, a beruházások hely­zetét. Nagyon fontosnak tartjuk például, hogy a Központi Bizottság 1971. de­cemberi, a munka- és üzem­szervezéssel kapcsolatos ha­tározata alapján a termelő- szövetkezetünkben intézke­dési tervet készítettünk, amely a jövő feladatait tar­talmazza. Ebben a tervben nagyon sok elképzelés sze­repel, többek között célul tűztük ki egy meliorációs terv elkészítését, de szere­pel benne az is, hogy a jö­vőben miként alakuljon a vetésszerkezet és milyen erő- és munkagépeket vá­sároljunk. A taggyűléseken tehát ideológiai és gazdasá­gi kérdésekkel egyaránt fog­lalkozunk. Hasonló a hely­zet a vezetőségi ülések­nél. is. Vezetőségünk — néhány példát említve — . foglalkozott az idén a munkaverseny helyzetével, a szövetkezeti tagok munka­körülményeivel, a nők hely­zetével. Minden évben napi­rendre tűzzük egy-egy üzem­ág helyzetét is, részletesen elemezve az ottani helyze­tet. — Az alapszervezet és a vezetőség tehát néni csupán a politikai neveléssel, ha­nem a gazdálkodás kérdései­vel is foglalkozik? — Igén. Persze nem úgy, hogy a íőmezőgaadászaak mi mondjuk meg, hogy mikor MTZ­,.parancsnok” Horton Barócsi Sándorral, a horti mezőgazdasági termelőszö­vetkezet traktorosával kint a határban, a Grófné-dűlőben találkoztunk. Társaival együtt éppen akkor fejezte be az al­kalmi, mezei ebédet. — Nem könnyű a mun­kánk — mondja Barócsi Sán­dor, amint rövid ebédjét be­fejezve az ő masinájához sé­tálunk egy kis beszélgetésre —, de azért nem panaszko­dom. Nem panaszkodom, mert — bármily nehéz egye­dül róni a barázdákat, a ha­tárt evvel a géppel — még mindig könnyebb ez a mun­ka, mint hajdan a lovak után baktatni szántáskor-ve- téskor. És az életszínvonal, a magamé, a családomé. Tíz éve új, korszerű, berendezett saját házban lakunk. A pénz már autóra gyűlik a taka­rékban... Barócsi Sándor megalaku­lása óta tagja a horti terme­lőszövetkezetnek. Előbb kor­mos traktorral dolgozott, majd Hofferrel, T—28-cal, „Utos”-sal, Ue—28, K—25, s nemrégen MTZ-t kapott. Ezt tartja a legjobbnak eddigi „társai” közül. Szállításnál, szántásnál, vetésnél egyaránt „jól fut”, lehet vele normát teljesíteni. Most, egy jó hó­napja, amióta a vetést meg­kezdték, már több mint 600 holdon került a mag a föld­be az ő és gépe munkájával. — Napi 10 órás műszak­ban 15 hold a norma, de a Derűs déli pillanat a húszat is elvégzem átlagban. Igaz: reggeltől estig alig ál­lok meg. — Mennyire jön ki a ke­reset? . — Hát az nemcsak attól függ, hogy én hogy dolgo­zom. Egymásra vagyunk utal­va: ha mindén üzemág tel­jesíti a tervét, akkor jó a munkaegység értéke, s több a pénz. Mondhatom, nálunk évről évre szép a közös gaz­daság összeredménye, s így jól keres a traktoros is. Havi átlagban a múlt évben elér­tem az ötezer forintot. Ehhez jön még a feleségem kere­sete, aki ugyancsak a terme­kedvenc masina mellett. (Foto: Kiss Bélái Tőszövetkezetben dolgozik # kertészetben, no meg a ház­táji. Összejön így még azém százezer forint is... Indulás előtt még körbe­járja a gépet. Itt is, ott is megnézi. A többiek már be­indították a motort. Ö is ké­szülődik. Néhány nap múlva be kell fejezni az őszi vetést. Van még mélyszántásra vá­ró terület is. Sürget az idő­járás, meg — ha már végez­tek a nagy munkákkal — jól jön egy kis pihenés, téli kikapcsolódás, játék a két­éves kisfiú unokával. Otthon a meleg szobában. (faluöí) 9 jövő útján - a jelennek is Napjainkban mind nyil­vánvalóbbá -válik, -hogy lép­ten-nyomon követni kéll •' -a rfechniKa fejlődéséi, -Á 'kor1 szerűsités nem tűt' halász-- fást, s ha mégoly áldozato­kat igényel is üzemeinktől, feltétlenül érdemes ‘költeni rá! A felismerés — szerencsé­re Heves megyében sem új. S mi sem bizonyítja ezt job­ban, mint az, hogy vállala-* Iáinknál a legváltozatosabb műszaki elképzeléseket igyekszenek időről-időre megvalósítani. A Heves megyei Vas és Fémipari Vállalat például, mint legutóbbi be­szélgetésünk alkalmával Ve­res Albin igazgató elmond­ta: az idén kicserélte az ön­tödei tisztítóműhelyét. Üj épületet kapott a munka, s a régi gépeket, modem, len­gyel berendezéssel váltották fel. Teljesen gépesítették a mintaasztalosok műhelyét, kezdje meg az őszi szántást. Á gazdálkodás eredményei­ért, színvonaláért azonban a pártalapszervezet is felelős, s ezért a párttagok nagyon kritikusan felvetik az ese­tenkénti hiányosságokat. Másrészt azzal, hogy a gaz­dasági vezetők beszámolnak a taggyűlésnek a munkák­ról, a tagoknak alkalmuk van, hogy egészében is át­tekintsék a gazdálkodás fo­lyamatát. — Milyen a pártvezetőség és a gazdasági vezetők kap­csolata? — Jónak mondható. Hi­szen minden fontos kérdés­ben közösen döntünk s a végrehajtásért is közösen vagyunk felelősek. — Az utóbbi években uál- íozott-e a pártvezetőség munkamódszere ? — Igen. Én már közel egy évtizede vagyok párttitkár. Azt tudnám elmondani, hogy régebben a pártvezetőség ta­lán túl sok dologba is bele­szólt. Ma más a helyzet. A vezetőség csak a legfonto­sabb kérdésekben nyilvánít véleményt. Viszont nagyobb igényességgel és sokkal meg­alapozottabban. Kaposi Levente aztán áz öntödében, monorel- pálya építésével,, híddaru üzembe helyezésével könnyí-. tették- a nehéz anyagmozga­tást. JCét formázószérkeaetét vásároltak s további kettőt várnak még ebbetn az évben, s jövőre magát a formázó- csamokot is felújítják, har­madrészével bővítik, a mag­készítők pedig teljesen új „otthont” kapnak. ■ 'Ugyanekkor a vállalat másik nagy profiljában is jelentős fejlesztést végeztek. Értékes horizontmarót állí­tottak munkába, a komp­resszorgyártáshoz speciális tengelyköszörűt, a dugattyú­készítéshez célesztergát vet­tek a forgácsolóknak, s még két másik gépet is. Am, a program még koránt sincs befejezve! A IV. ötéves terv­ben fejlesztésre szánt 13 millió forintnak ugyanis több mint a felét különféle segédeszközökre, szerszámok­ra szánták. Örvendetes — újságolta az igazgató —, hogy tavaly és az idén, mondhatni 70 szá­zalékban sikerült már fel­frissíteni, felújítani a gép­parkot — s ez, egyre érez­hetőbben kamatozik máris. A petőfibányai gépüzemben Gömöri István üzemvezető nem kevesebb megelégedés­sel arról beszélt, hogy a Budapestről nemrégiben letelepített Hentes utcai részleg, szerencsére többnyi­re jó felszerelést ho­zott magával, aztán, ezen kí­vül korszerű, francia szög- vasvágót, darabolót sikerült beszerezniük az oszlopgyár­táshoz. Csomólemez-lyukasz- tót, nagy teherbírású autó­darut, zajmentes, hidraulikus szegecselőgépet tudtak ven­ni az idén, összesen több min t hatmillió forintért. S ugyanígy újabb szerzemé­nyeik között emlegethetik például a Tátra-vontatót is. Mindezekkel, szintén 70:30 százalékosra változott a kor­szerű és régebbi, elavult be­rendezések aránya — ami nem túlságosan rossz. Igaz, hogy a régebbiek között 30— 50 éves gép is akad, s egye­lőre, sőt jó ideig nincs is mód a kicserélésükre; hi­szen az utóbbi években re­konstrukcióra biztosított Í5 mühó forintos keretet már teljesen kimerítette az üzem, — ám hátrányuk, a moder­nebbek . mellett szinte el­enyésző. A további munká­ban, nem jelentenék külö­nösebb akadályt.. Az ipari szövetkezetek ben Ha valahol különösen szükség volt és van a fej­lesztésre, a megye ipari szö­vetkezeteiben: feltétlenül Közismert ugyanis, hogy többnyire mostoha körülmé­nyek között dolgoznak — szegényes örökséget „toldoz­nak, foltoznak” — jóllehet, a követelmények, velük szemben is folyton nőnek. Ennélfogva — a szűkösebb lehetőségeikből telhetőén —- a ktsz-ekben is minduntalan megpróbálnak áldozni kor­szerűsítésre. Így a következő évre 28,7 millió forintos fej­lesztést terveztek, zömmel szinttartó beruházásként. A saját erőforrások mellett, u szövetkezetek elképzelései­nek megvalósítását a Köl­csönös Fejlesztési Alapból is igyekszenek segíteni. Ez utóbbiból jövőre a Hevesi Építő Szövetkezetnek, illet­ve a hatvani Házi- és Kéz­műipari Szövetkezetnek bi. - tosítanak jelentősebb ossz get, míg az ötéves terv v géig, együttesen mintegy millió forintot osztanak s; több ktsz között. Jelien például a hevesiek tore sere, hogy gépparkjukat mostaninak 13-szorosára vánják növelni 1980-ig, ekkor már évi 60 millió rint értékű termelési p. rammal akarnak dolgozni. A megyeszerte tapaszt ható erőfeszítések — eg. séges igyekezetre vállár A munka gyorsaságát, h; konyságát akarják növ mindenfelé, a mennyiségi minőségi ered mén 3 ex ja\ sára törekszenek a stab;' a versenyképesség ér ben. Reméljük: mind teljes sikerrel! Gy. Gy. 157*. «ewete 12,, vasarnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents