Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-10 / 265. szám

Zagyvaszántói tanulság Betonkeverőből húscsibe Antikor az utolsó évi ráfi­zetés felől kérdem Forrai Jó­zsef főagronómust, összehúz­za magát. — Csak nem akarja meg­írni? t — Miért ne? — Igaza van. Miért ne. Nem titok ez. A tagságot is részletesen tájékoztattuk ta- ixisszal a melléküzemág csődjéről. Csak azután áll­tunk le vele... Legalább má­sok okulnak a kárunkon. Nem fognak olyasmibe, amihez se tehetségük, se megfelelő. szakemberük nincs. Mert ez volt a baj. A szakember hiá­nya. Mit ért az itteni pa­rasztember a betonelem- gyártó gépekhez? Semmit... Két esztendeje szánták magukat a zagyva- szán tó iák a betonüzem létre­hozására. Sok volt a mun-, kaerő. Legalább húsz asz- szonynak foglalatosság kel­lett. — Láttuk, néhol milyen saépen beváltak a különböző üzemek! Fogtuk magunkat, elmentünk Szentendrére, a gyárba, s vettünk negyed - millióért kimustrált gépeket, amelyeket a nagyüzem re­konstrukciója ott felesleges­sé tett. Elhoztuk őket, úgy pucéran. Itthon jutott csak eszünkbe, hogy egy-két sze­llő, előmunkas is kellett volna hozzá. Legalább, míg mindent összeszerelünk, ki­próbálunk. Később kiabál­hattunk, a légy se hajtott jajgatásunkra. Akkor oda­nyomtunk néhány férfit A szegélykőgyártás igényelte, meg a mozaiklap! Az se se­gített. Egyre drágábban ter­meltünk, egyre többet fizet­tünk a boltra. Pedig piac lett volna. A szolnoki TUZEP minden termékünket lekö­tötte, s lekötné továbbra is... Egymillió forint után szalad most az Arany­kalász Termelőszövetkezet. Ennyi úszott el két esztendő alatt a Ms üzemen. Ennyi miatt törli a szemét kétszáz tag. S ami a legszomorúbb, ez az összeg még növekedni fog, hiába álltak meg tava­szon. A betonelemgyártó gé­pek mai állapotukban ku­tyának sem kellenek, rend­be kell őket hozatni, mielőtt áruba bocsátanak. S azután is, akad-e rá vevő? Persze, ez egyik oldala az éremnek. Másikon ott álla­nak a szövetkezeti tagok, akik miatt szükség volt a kockázatos vállalkozásra, s akik kinyújtják kezüket a vezetőség felé: munkát, meg­élhetést adjatok! A vehetőknek volt bátor­ságuk szembenézni a tények­kel, leszámolni a múlt bot­Aranygyűrűs üvegfúvó Parádsasváron, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából, az üveggyár történetében első alkalommal, díszes, értékes pecsétgyűrűt kapott más ju­talma mellé a munkáshűség. Váratlan a hír, Karnagyai István — az egyik megtisz­telt dolgozó — szinte még ma sem hisz a fülének, szemé­nek. Pedig hosszú szolgálata alatt igazán megszokhatta volna már a■_ Msebb-nagyobb meglepetéseket ebben az üzemben! Hiszen előtte cse­rélték M, szinte teljesen a gyárat, s adtak igazán, be­csületet a kétkezi "'nkának, az. embernek! A meghatottságtól meg- megcsukiik a hangja, amikor az újabb elismerésről beszél, s elérzékenyedik. amint köz­napi sorsáról, eddigi életéről vall. — Munkanélküli apámmal együtt. 1928-ban kerültem Parádsasvárra. A szülőm a raktárban kapott feladatot, engem meg a hutába küldtek mindjárt Egy esztendeig be­hordó voltam, aztán pedig magam is beállhattam a fú­vók közé... Kettőnkön kí­vül senki más rokonról, is­merősről nem beszélhettem, így elég nehéz lett a tanuló­köröm : ugyancsak iparkod­nom kellett, hogy a szakmát elleshessem, megtanulhassam. S végső soron megkapasz- kodhassam a családi tradí­ciókra, szövetségekre épült gárdában ... Szerencsémre: sikerült. Ügy, hogy a háború után már én is mesterként dolgoztam. 1949-ig itt, aztán, hogy a gyárat hirtelen leállí­tották. a salgótarjáni üzem­ben. Ott. ahová egyébként, csakúgy, mint például Sajó- szentpéterre, már jóval ko­rábban is csaltak a sokkal nagyobb fizetés és más lehe­tőségek ígéretében, de soha­sem vitt a szívem ... Szóval, kényszerűségből mégis ide­genben folytattam a munkát. Mindaddig, amíg a lábam íájdogálni nem kezdett, s emiatt mind többet beteges­kedtem. Annyit, hogy ami­kor aztán egyszer a kórház­ból visszajöttem, el is tiltot­tak az üvegfúvástól, s köny- nyebb helyre tettek. A fes­tőbe ... Festőként is tértem meg Sasvárra, amikor újra megindult ez a gyár. Jó da­rabig a feleségemmel együtt dolgoztam. Világítási cikke­ket, lámpákat, csillárokat pingáltunk, dukkóztunk, s igazán mondom, hogy: tet­szett a munka. Olyannyira, a büUxiiviü c uek eUíiétt, m szakvizsgát tettem a festés­ből is. Még két esztendeje is festettem! Tovább azonban már nem maradhattam en­nél a munkánál sem... könnyebbet kerestek a szá­momra. Így helyeztek ide az alsó teherportára, ahol, mint latja ... ma is vagyok. S könnyes szemmel foly­tatja Kamogyai István, hogy — ma • is festőként kezelik. Ugyanúgy, mintha mi sem történt volna közben. —- Képzelje — magyarázza a nyugdíj felé hajló portás — legutóbb még a fizetésrende­zésbe is bevontak, nehogy' kevesebb pénzem legyen, mint a hajdani festőtársak­nak .. ! Bántott is a dolog, igazságtalannak éreztem ezt a túlzott gondoskodást. Csak akkor nyugodtam meg egy kissé, amikor megtudtam, hogy más rokkant emberrel is így tesznek ebben a gyár­ban ... Kényelmes, nyugodt mun­kahely számára ez a mosta­ni. Állandó délutános, s ilyenkor a forgalom is csen­desebb. Ha bezárja a nagy­kaput, egy-egy keveset elsé­tálgathat az üzemben, be­benézhet a hutába, gyönyör­ködhet az üvegfúvók mester­ségében, elégedetten szemlél­heti a maiak sokkal szebb életét, a jelenlegi tanulók övénél összehasonlíthatatla­nul derűsebb sorsát. — A huta nőtt legjobban a szívemhez, a kelyhekre, kor­sókra „iberfang”-vázákra em­lékszem legszívesebben visz- sza — meséli. — Ó, dehogy gondolnék arra, hogy tulaj­donképpen az üvegfúvóknál rokkantam meg! A világért sem neheztelnék egykori szakmámra! Sőt, ha a szak­társak nem neheztelnek rám, azt a gyűrűt is üvegfúvóként szeretném viselni életem vé­géig! Itt a portán, s majd nyugdíjas koromban odahaza is... Akkor is, ha sajnos messzi kerültem a kemencék világától... Kamogyai István többszö­rösen kitüntetett kiváló dol­gozó, máskor is jutalmazott régi törzsgárdista. Sokáig tar tó hasznos munkájával, hosz- szú hűségével pedig — mint az üveggyár széltében-hosz- szában beszélik —, igazan rá­szolgált az arany pecsétgyű­rűre is. Idős korára, az idei ün­nepre — szebb ajándékot aligha -kaphatott volna! ^óbI Gyula lásaival, s egy új úton el­indulni. Kivezetőnek a hús- csibeneveles mutatkozott. Nem megváltás ez a vállalkozás sem. Nem azt jelenti, hogy a vesztesé­ges melléküzemág helyett most olyan jellegű mezőgaz­dasági termelőmunkával szélesedett, gazdagodott az Aranykalász profilja, ami egy-kettőre behozza az el­vesztett milliót, mi több, jövőre hasznot halmoz! Ilyesmiről nem beszélhetünk, de arról igen, hogy ma már eltartja magát a gazdaságban az a 20—25 asszony, férfi, aki eddig másra szorult — Ezekkel az emberekkel hetvenötezer csibét nevelünk fel év végéig — mondja a főagronómus. — Most megy éppen az utolsó turnus, ügy igaz, hogy nyereségünk nem lesz rajta, mert a 6 forintos naposcsibét 13—14 forintból neveljük fel, s a baromfi­feldolgozó-ipar 22 forintot ad kilójáért. De legalább Itt tar­tunk. Jövőre pedig megdup­lázzuk a csibefarm állomá­nyát. Száznegyvenezer körül lesz az éves nevelés. Ha ez­zel párhuzamosán csökken­teni tudjuk a termetesre for­dított összeget, akkor ha­szonnal is zárhatja az 1973- as esztendőt ez a kényszerű­ségből született termelési ágazat. Az elsietett döntés annak idején ilyen viharfel­hőket, ennyiféle gondot ho­zott az egyébként jól gaz­dálkodó zagyvaszántói ter­melőszövetkezet nyakára. Nem hisszük, hogy Forrai József, Zarándi Vilmosáé, Kiss Ferenc és társaik ne okultak volna a fiaskóból, s ne arra törekednének most már, hogy mielőbb a múlt­nak, a feledésnek adják a nagyreményű „betonüzemet”. Ennek bizonysága, hogy' a „jobb későn, mint soha” közmondás hite szerint a húsc&ibe-előállítás fokozását szorgalmazzák a gazdaság­ban. A zagyvaszántói kárvallás igazi tanúlsága az lenne mégis, túl a helyi orvosi be­avatkozáson, ha fiaskójuk elriasztana megyénk más tá­jain mindeneket hasonló kí­sérletezéstől. Ennek hitében vetettük papú-ra határjárá­sunk legújabb tapasztalatait. Moldva? Győző flz ifjúsági szövetség feladatai 3 káros munkaerőmozgás csökkentésében Az intéző bizottság állásfoglalása A DOLGOZÓ fiatalok 30— 40 százaléka változtatott munkahelyet az elmúlt há­rom esztendő alatt, ez csak­nem kétszerese a felnőttek között tapasztalt aránynak — állapította még a közel­múltban a KISZ-kb intéző bizottsága. Az ifjú nemze­dék pályakezdői között a munkaerőmozgás érthető mó­don magasabb, mint a fel­nőtteknél, a túlzott „ván­dorkedv” azonban kedvezőt­lenül hat a társadalmi ter­melésre, nem utolsósorban az ifjúsági szövetség munkájá­ra is. A meggondolatlan munkahelyváltozás nem szol­gálja sem a közösség, sem a fiatal érdekeit. Az általános helyzet ma feltétlenül kedvezőbb, mint 1968 és 1970 között, mert az 1971-ben hozott kormányin­tézkedés lényegesen csökken­tette a fluktuációt. (1968 és 1970 között az összes dolgo­zók 20—25 százaléka változ­tatott munkahelyet, azaz évente másfél millió új munkaviszonyt létesítették.) Különösen sok a mozgás azonban még ma is a keres­kedelemben, az építő- és építőanyag-iparban, illetve a segédmunkások és a fiata­lok között. A fiatalok munkaerő-ván­dorlásának lényeges okai azonosak az egész dolgozó rétegre megállapítottakkal, mutatkozik azonban néhány különleges ok is. így példá­ul a legszámottevőbb és leg­inkább mobilizálható mun­kaerőt a tanulmányaikat be­fejezett fiatalok, szakmun­kás-utánpótlásunknak kizá­rólagos forrásai alkotják. Az általános iskolát elvégzett, tanulmányaikat nem folyta­tók foglalkoztatásának ne­hézségeit nemcsak a mun­kaalkalom hiánya, hanem al­kalmassági problémák is okozzák. A folyamatos fog­lalkoztatás és a megfelelő bérezés kedvéért más nép- gazdasági ágakban helyez­kedik el a mezőgazdasági technikusok nagy része és szakközépiskolák esetében pedig a képzettségüket gyak­ran lebecsülő beosztás vezet hasonló következményekre, laza és időszakos az egye­temre pályázó, de fel nem vett fiatalok munkahelyi kö­tődése. s jelentős a munka­erőmozgás azoknak a diplo­másoknak a körében, akik nem szakképzettségüknek megfelelő munkakörben he­lyezkednek el. Bizonyos szakisakban számbeli túl­képzés van. A FIATALOK munkaerő- mozgása szükséges — fog­lalt állást az intéző bizott­ság —, ha a népgazdaságilag hatékonyabb, nagyobb fejlő­dés előtt álló ágazatokban helyezkednek el, az egyes ré­tegek társadalmilag egészsé­ges átcsoportosítását eredmé­nyezik, s ha a fiatal dolgo­zó képzettségének jobban megfelelő helyen, kedvezőbb munkakörülmények között tevékenykedhet. Károsak vi­szont azok az álláscserék, amelyeket a társadalmi igé­nyekkel és lehetősegekkel el­lentétbe került fiatalok ir­reális és jogtalan követelő­zése jellemez. A KISZ területi és mun­kahelyi szervezeteinek fontos feladata, hogy állandóan fi­gyelemmel kísérjék a fiata­lok munkaerőmozgását, ele­mezzék annak okait, s ide­jében tegyenek javaslatokat azok megszüntetésére. Az if­júsági szövetségnek hatéko­nyabban kell közreműköd­nie a pályaválasztás és a pályairányítás segítésében, sajátos eszközeivel kell se­gítenie a fiatalok munkahe­lyi beilleszkedésének meg­könnyítését, fel kell használ­nia a munkahelyi kötődés segítésére az üzemi-szövet­kezeti demokrácia kiszélesí­tésének lehetőségeit. A KISZ-nek el kell érnie, hogy elmarasztaló erkölcsi és munkajogi konzekvenciák nélkül kerülhessen ele új munkahelyre azok a mun­kás—paraszt és értelmiségi fiatalok, akik jogos igényeik kielégítetlensége miatt ké­rik ki munkakönyvüket, AZ IFJÚSÁGI szövetség feladata, hogy a pályakezdő fiatalokat bekapcsolja a szo­cialista munkaversenymoz- galomba, s követhető mód­szer az is, ha a KlSZ-szer- vezetek olyan termelési moz­galmakat szerveznek szá­mukra, amelyek alkalmasak arra, hogy a pályakezdők bebizonyíthassák képességei­ket. (MTI) Tízéves a magyar—szovjet timíold-alumliiium-egyezmény Tíz évvel ezelőtt, 1962. no­vember 15-én írták alá a két ország miniszterelnök-he­lyettesei a magyar—szovjet timföld-alumínium egyez­ményt. Ez volt a nyitánya az iparág dinamikus fejlő­désének, amely egy évtizede alatt bauxitbányászatunkat és timföldgyártásunkat a nemzetközi élvonalba emel­te, s ez időszakban bontako­zott M nagyobb mértékben az alumínium félkész- s 'készárutermelés is. Az egyezmény feloldotta azt az ellentmondást, amely bőséges bauxitvagyonunk és energiaszegénységünk között fennállt és akadályozta _ a hazai alumíniumipar fejlő­dését. A megállapodás ér­telmében ugyanis a timföld- det a Szovjetunióba szállít­juk, ahol olcsó villamosener­giával kohósít ják, s mint aluminium jut vissza ha­zánkba. Évente 165 ezer ton­nányi alumíniumot kapunk vissza további feldolgozásra. Enrtyí alumínium hazai elő­állításához egész villamos- energia-fogyasztásunk csak­nem tíz százalékára lenne szükség; A kormány megál­lapodás alapján az első tim- földszállítmányok 1966-ban indultak a Szovjetunióba, s ettől kezdve napjainkig 67 százalékkal nőtt bauxitter- melésünk, megkétszereződött a timföldtermelés és 200 szá­zalékkal emelkedett az alu­mínium félgyártmányok elő­állítása. Az egyezmény által új le­hetőségek születtek. A táv­lati tervek szerint 1985-ben bauxitból évi 3 millió tonnát, timföldből 830 ezer tonnát és alumínium gyártmányból 260 ezer tonnát gyártunk. Ebben az óriási növekedsében az alumínium-előállítás vala­mennyi résziparága jelentős feladatot kapott. A Bakony­hegységben, ahol a legna­gyobb készletű bauxitbá­nyáink találhatók, újabb bá­nyák nyitására kerül sor, s csaknem kizárólag ezek . ad­ják majd a szükséges több mint félmillió tonna többle­tet. Izamajorban, Deákipusz- tán és Halimbán már meg­kezdték az új bányák nyitá­si munkálatait. Épül az új ajkai timföldgyár, amely 240 ezer tonnás évi termelésével egyik fontos végrehajtója az együttműködésben vállalt kö­telezettségeknek. Tovább fej­lődik az aluminium készáru­termelés és felhasználás is, 1985-ig várhatóan meghá­romszorozódik. A nagyszábású tervek csal; a műszaki fejlesztésre és a kutatásra támaszkodva való­síthatók meg. Ezért az alu­míniumipari kutatási prog­ramot kormányszintű tudo­mányos programmá emelte a Minisztertanács határozata. Üufés7erviz és javítóműhely épii! Péfervásárán “ ' W< m A pétervásári Gárdonyi Mezőgazdasági Termelőszövet­kezet saját építőrészlegével egy hónappal ezelőtt kezdett hoz­zá Pétervásárán egy javítóműhely és autószerviz építésé­hez. A közel ezer négyzetméter alapterületű, mintegy öt­millió forintos beruházásból épülő létesítmény a tervek sze­rint ez év december végéig elkészül. Elsődleges célja, hogy korszert» körülmények között végezhessed a nagy géppark­kal rendelkező termelőszövetkezet erőgépeinek javítását. Ugyanakkor — mivel a környéken a szaporodó magángép­jármüvek ellenére sincs megfelelő autószerviz — a megyei tanáccsal kötött megállapodás szerint évi 25 ezer szervizóra kapacitással lakossági szolgáltatást is végeznek majd a ter­melőszövetkezet szakemberek A beruházáshoz éppen ezért egymillió forintot adott a megyei tanács, s amint a termelő­szövetkezet vezetőitől megtudtuk, az autószerviz kapacitása szükség szerint távlatban bővítbető lesz. (Foto: Kiss Bélaj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents