Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-06 / 263. szám
i..h©gy lehet-e valaki büszke egy vakondtúrásra? A vakond feltétlenül! Az övé! És arról is fgaV* gzó, hogy valaki lehet-e büszke arra, hogy nagyvárosi? A nagyvárosi ember feltétlenül Az övé a nagyváros! Azt mondták nekem Nagytályáh, ebben az ezer lelket sem elérő kis, Eger melletti községben, hogy ilyen kis községben is élnek emberek, sőt jól élnek és egyáltalán nem szégyellik, hogy Nagytályám élnek jól — Az egy vakondtúrás! — mondta minap egy ismerős valamely kis település sorsáról dolgáról váltván szót egymással Es mondtam erre, talán még én is, ezzel is akaratlanul sértve a kis település lakóit, hogy a vakond számára a vakondtúrás az, amire joggal Lehet büszke. El viharzik a gyors a kis állomások előtt, még a település neveit sem tudjuk megjegyezni. Az autó átsuhan — ha ki nem kerüli az országút —, a néhány háziból, vagy néhány utcából álló településeken, s a városi. nagyvárosi utas legfeljebb csak annyit jegyes r na’ iszen, itt lakni.. És Magyarország lakóir 'om a fele a kis, vagy a közepes települései«, c te dolgos életét A nyolcszáz valahány lakosú Nagytalyán, vagy a néhány ezres Lélekszámú Füzesabonyban például. Több folton «(töprengtem asm a tneverdbffla. mefordithatatlan tényen: olyan ország a mienk, amelyek második legnagyobb városa a fővárosának egy kerülete lehetne csupán. Magyarországon nincs olyan jó értelemben vett ellensúly, mint akár a szomszédon Csehszlovákiában, vagy a NDK-hen, aácft Brno, vagy Pr—»I» Lipcse ilyen serkentő ellensúly a fővárosi centralizáció gondjaival szemben. Nálunk így van, s volt úgy, hogy volt Budapest és vett Mucsa. Múesa volt eihihea az országban Nagytálya és Pécs, Szeged is bizony, de Eger ja, meg Nyíregyháza és Ozora ja Mucaa VkbSfc. Provincia. Sötétség. Vaboodtúcá*. Csak hegy ez a gamvWet már nem fflrténehnj.leg- Mjrfih ma rnírr r*nir történeti Lehet. A kétmillióé főváros tényén változtatni már nem Lehet, de nem is kwff »»»Tiemi struktúránk, gratarágl, sőt politikai szerkeztünk hazánfeai illetően már így alakult ki. így szerveződött renddé. De azon lehet-c, keü-e változtatói, hogy e százéves, kedves és szeretett város egyed- .muflkodó jegyen-e, vagy csak uralkodó? Feltétlent Sitt sőt ksJaevesbé csak az állami ktititodéaek asgtteeck. itt — ’hnreftwat a kSSajeaésért —% e vdoondtArá»- patrióták eSísmerése és támogatása segít Megérteni és komolyan venni, bogy a ki»- és nagykőaségeinkfaen, a kisvárosainkban és a nagyobbakban élők, akik a hazai Uknwrfg jó kétharmadát adják, ókkal és joggal lehetnek Hnmdrék kicsike, vagy nagyobbacska hazájukra. Hogy a nagytályai faluszépdtési mozgalom ne váltson ki senkiből diszkrét mosolyt hanem inkább a szurkolás lelkes érzését hogy még szebb legyen ez a kis falu bt meg a többi is. Az ember a maga képére formálja a vflágeA, aaen igyekszik, hogy lakhelye az adott körülmények között a lehető legemberibb lakhely legyen. Ahol dolgozni lehet és szórakozni, ahol élni lehet és becsülettel meghalni is Miért kellene ezen gúnyolódni, miért nem kell az ilyen törekvést messzemenően támogatni és segíteni? A Hazafias Népfront ezt teszt Támogat Szervez. Nagyon jól teszt s ha a népírontmozgalmak vannak, mert vannak mélyen elismerésre méltó törekvéset hát az otthonszépítő mozgalmat támogató törekvése feltétlenül az. Aki „vakomdtúrásnyi” hazáját szereti és óvja, gondozza és büszke rá, az nagyobb hazáját egész szocialista országát szereti. A hazaszeretet nem csak fennködt fogalom, a költők verseiben csak az A valójában reális, kitapintható, anyagi valóság Az a köldökzsinór, amellyel anyánkhoz, ehhez az országhoz fűződünk, az a köldökzsinór, amely Nagytályát vagy Egert, Buga- oot, vagy Bergengóciát jelent az ott élő ember számára. Aki nem szereti nem becsüli környezetét, nem igyekszik annak sorsa, dolga jobbításán, az csak fecsegő hazafi, akiből folyót lehet rekesztemi, de gátak soha nem lennének a pusztító ár ellen. Lehet-e valaki büszke egy vakondtúrásra? A vakond feltétlenül! S ha jól belegondolunk, igaza van ám a népmesének: hasznos, bölcs és nagyon szorgalmas teremtmény e kis fekete bundás. És hűséges is a kertjéhez! IŐAAAAA^AAAA.Vv\V/vVAVAVW,/^!AAM/V\MAr///^WVV\íVVVW\AA(VwVW SZOKOLAY ZOLTÁN; A technika századában A technika századában egy fakeresztnek dűlt és kökényt vacsorázott. Traktor lökte földre. A technika századában örömökből és sóhajokból épített hidat az égre. Bádfibörögtek a tankok. A technika századában gyalog vágott neki a kerek világnak. Betuszkolták egy autóba. A technika századában mint a madár, szállt ágról ágra. Fűrészgép vágta ki a fákat. A technika századában óreg volt mar, ráncos arcú Megfiatalították, bár ő nem akart fiatallá válni Ember! Tanulj meg önmagád kalapáltja lenni! — — kiáltozta feléje a többi embes, Ekker, <9 etében először félni kezdett, mert nem Ismerte a katapult szét. Meghalt: valahol a föld és as cg főzött, ismeretlen helyen, ahol ember még sohasem járt. kAAAAAMA!hA«lAMMAAAAAAAAAAMAAAA.AAMM» NAPJAINKBAN á fe»v mány és a technika szédületes tempójú fejlődésének lehetünk tanút A mi sokat emlegetett „rohanó világunk” nem ismeri már „a régi jó idők" — relatív — stabilitását: még mielőtt megszoknánk az újat, az már ismét megváltoztatja arculatát, még mielőtt megtanulnánk a munkakörökhöz szükséges ismereteket, már újakat tanulhatnak. Korunkban elképzelhetetlenek az enciklopédikus műveltségű emberek. Az állandóan szaporodó és változó, elsajátítandó ismeretanyag az oka tanulóifjúságunk túlterhelésének is. Egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés, hogy mit és hogyan tanítsunk? Sarkad! László a Népszabadság egyik szeptemberi számában az oktatás válságáról, a „bőség” válságáról ír. Kiszámították, hogy az első tudományos folyóirat megjelenésétől (a XVII. század második fele) napjainkig közel ötvenezer tudományos folyóirat látott napvilágot. Ezek közül mintegy harmincezer napjainkban is megjelenik. A folyóiratokban körülbelül hatmillió cikket publikáltak. Ha például egy atomtudós megkísérelné, hogy a szaktudományához tartozó összes irodalmat elolvassa, napi tízórai olvasás mellett is csak egy év alatt teljesíthetné. De akkorára újabb heggyé növekedtek azok a cikkek és könyvek, amelyeket az olvasás alatt írtak. KÉTSCGBEESESRE. azért még sincs okunk: végül is a föld valamennyi élőlénye közül egyedül az ember tűnik ki azzal, hogy szinte korlátlan a képessége arra, hogy tanuljon. Legfeljebb arról van szó, hogy alaposan meg kell változtatnia a tanítástanulás „technikáját” Az iskola, a pedagógusok „szerszámosládája” lassan elavult. Korszerűség és katedra Az oktató-nevelő munkához az eddigieknél sokkal hatásosabb taneszközöket kell kifejleszteni és alkalmazni, ha az iskola korunk szükségleteit ki akarja elégíteni Az ember ismereteit az érzékszervei útján szerzi Számos pszichológiai kísérlet bizonyítja, hogy amit csak hallunk, körülbelül 20 százalékban, amit csak látunk, körülbelül 30 százalékban marad meg az emlékezetünkben. De amit egyidejűleg hallunk és látunk is, az már 50 százalékban és ha a hallási és a látási benyomások még saját cselekvésünkkel is párosulnak, akkor azt 70 százalékban rögzíti az emlékezetünk. Olyan oktatástechnikát kell tehát alkalmazni, amely a tanulás lélektani alapjait figyelembe véve, maximális hatékonyságú az ismeretszerzésben. Ezt közelítik meg a világszerte és nálunk is elterjedőben lévő oktatógépek. Az oktatógépek, a betáplált program alapján egyidejűleg biztosítják a látási és hallási ingereket, összekapcsolják azokat a tanulók aktív tevékenységével és azonnal tájékoztatják a tanulót és a tanárt egyaránt a tananyag elsajátításáról. A félreértések eloszlatása végett azonban meg kell jegyeznünk, hogy még a legjobban megszerkesztett oktatógép sem „csodaszer”. A diák erőfeszítése nélkül nem lehet soha semmit megtanulni és nem le hét az oktatógéppel sem. Még a legrafinái tabban megalkotott oktatógép is csak technikai segédeszköz lehet a tanárok és a tanulók számára. De mind a tanár, mind a diák esafe hasznot húr as automatizált oktatóeszközökből, ha értelmesen alkalmazza őket. MINDEN OKTATÓGÉPPEL való tanítás alapja a jól megszerkesztett oktatási program. Ma már az oktatóprogramok szerkesztésének tudományosan kimunkált módszerei vannak. Ezeket a módszereket el kell sajátítania a pedagógusoknak, ha az oktatógépeket eredményesen kívánják használni. Ehhez kívánt indítást adni a pedagógusképző intézmények oktatói számára a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán október 23-án megnyitott „Oktatógépek és oktatási programok” című tanfolyam. A főiskola audió-vizuális kabinetjében felszerelt MAG- NOCORR elenevezésű kollektív oktatógépet és a DIA- GORR egyéni tanítógépeket a Budapesti Elektroakusztikai Gyár tervezte és készítette. Várható, hogy ezekkel a berendezésekkel a közeljövőben felszerelik valamennyi pedagógusképző intézményünket. A berendezések egyelőre a főiskolai oktatók metódikai kísérletező, kutatómunkáját és a tanárjelöltek korszerűbb pedagógiai képzését szolgálják. E sorok olvasása közben önkéntelenül is felvetődik néhány kérdés. Az egyik az, hogy vajon — ismerve iskoláink felszereltségét — ez e a legsürgősebb feladat? Erre azzal válaszolhatunk, hogy ez is. Kétségtelen, hogy ma még nincsenek az iskoláinkban oktatógépek, de meggyőződésünk, hogy nem is olyan sokára lesznek, és a pedagógusképző intézmények akkor követnének el nagy mulasztást, ha e várható és belátható jövőre nem készítenék fel a pedagógusjelölteket. A KÉTKEDŐKNEK egy másik aggálya — minden bizonnyal — a pedagógus személyiségének féltéséből fakad. E félelem eloszlatására Walter R. Fuschs „Az új tanulási módszerek” című könyvének egyik ideillő megjegyzésével szeretnénk válaszolni: „Az az automatizálási folyamat, amely az üzemben, a munkahelyen kezdődött el, ma már bevonul a lakőkonyhába és a tanterembe egyaránt. De furcsa módon könnyebben folyik ez a technikai változás ott, ahol a serény háziasszony tevékenykedik, mint a „derék iskolamester” felségterületén. A nevelés technológiájának még mindig számolnia kell a legkülönzözőbb előítéletekkel: még egyetlen háziasszonynak sem jutott eszébe az a furcsa ötlet, hogy a mosogatógép egy szép napon őt magát teszi „felesle- ges”-sé(!), de tanár még mindig van olyan, akinek az a komoly véleménye, hogy az oktatógép egyszer majd teljesen „pótolni" tudja.” Az orvost sem pótolhatja az állandóan fejlődő műszerezettség és korszerűbb technika, sőt biztosabbá és eredményesebbé tesz: a gyógyító munkáját Ugyanígy válik a korszerűbb oktatástechnika az iskolai munka hatékonyságát növelő tényezővé a hozzáértő pedagógus kezében. Nyilvánvalóan ma sokkal inkább, mint valaha, minden pedagógusnak bizonyos. jártasságot kell szereznie a matematika, a természettudomány és technika módszerében és eredményeiben. MEG KEIX BARÁTKOZNUNK azzal a gondolattal, hogy ma a tudománynak és a technikának ebben a világában élünk, erre a világra kell nevelődnünk, hogy otthon érezzük magunkat benne. . Somos János
