Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-06 / 263. szám

A SZOVJETUNIÓBAN

TANULTAK

'Emlékek, élmények, tapasztalatok. Olyanok mondják el, akik személyes részesei, átélői voltak ezeknek. Evekig kinn tanultak szovjet egyetemeken, főiskolákon. Ma xxüameny- nyien a megyénkben dolgoznak, az élet különböző területein: az iparban, az élelmiszer-gazdaságban, a pártapparátusban. Munkatársaink írásai egy-egy visszaemlékezést örökítenek meg, amely ma már az élő történelem alkotó része.

Még most is frissek az élmények

dulm jöttünk, hanem * komoly, nehéz tanulás a feladatunk. Orosz nyelven, kellett természetesen vizsgázni. A rektor kiadta az utasítást, hogy ha kell, két napig is vizsgáztassanak bennünket.

— Eleinte voltak „bakik”* nyelvvel. A bocsánatkérést és az engedélykérést könnyen össze lehet keverni így történt, hogy egy kislány a metrón belehuppant egy «érti ölébe, és nem bocsánatot; hanem — engedélyt kért...

— A tanuláshoz minden feltételt biztosítottak a számunkra, s mindezek mellett nagy lehetőségünk volt a szovjet emberek életével, munkájával megismerkedni ök pedig... nem fegytak ki a kérdésekből, amikor megtudták magyar mivoltunkat.

— Ez az Ö4 esztendő sokat segített az életfelfogásunk kialakításában. Hogy mondjam... nagyon szeretünk dolgozni éljük, és nem játsszuk ezt a rendszert.

Nemcsak az élethivatást,

egymást is a Szovjetunióban, a denyecki egyetemen eltöltött öt esztendőnek köszönheti a Berecz házaspár. Bereez István, a KPM egri Közúti igazgatóságának a vezetője, felesége pedig az Egri Dohánygyár energetikusa.

— Tizennégy esztendődéi ezelőtt végeztünk. Az élmények — érthetően —, még most is frissek. Moszkvában hozott össze a sors bennünket. Együtt tanultunk, együtt jártuk be a városokat, s aztán-... együ tt indultunk -neki- az életnek. Két fiunk van, a nagyobbik 13, a kisebbik négy esztendős.

— Milyen nyelven beszélgetnek velük?

— Természetesen magyarul Csak olyan kérdésekről beszélünk előttük oroszul mint például a meglepetésszámba menő ajándékvásárlás...

— Milyen volt a fogadta^

tás az egyetemen?

— Kissé „meghökkentett?*. A rektor behívatott benőnkéit az irodába, és közölte, hogy kivételezésekről szó sem lehet, hogy nem kirán— Ss végül: ezóta többször is bejártuk hajdani élményeink színbeHisznek saját igazukban

Irodájában beszélgetünk szovjetunióbeli élményeiről Solyom Ernővel, az MSZMP Egri Járási Bizottságának titkárával Hároméves pártfőiskolán tanult Moszkvában, 1966-tól 1969-ig.

— Pontosabban: 1969. július 15-én kaptuk meg a diplomát. Ez a három esztendő, talán mondanom sem kell, hogy milyen rengeteget jelentett a munkám számára. S mindezek mellett sikerült egy alkotó ország népeinek életét és* nyelvét is megismerni Amit tanultunk.

QiMmisiq,

U72. november &, hétfő

ugyanaz a szemünk előtt is játszódott, s így ötvöződött a tanulás a tapasztalattal, a tudás a gyakorlattal *

— Mi volt a legemlékezetesebb élménye?

— Nehéz lenne a sok „leg” közül kiválasztani.. Nagy benyomást tett rám az a hatalmas munka, amely az élet minden területét jellemzi Találkoztam münkásembe- rekkel, kolhozparasztokkal, beszélgettem vezetőkkel is. A tapasztalat egyértelmű: hisznek és bíznak a párt politikájában. Hatalmas területet jártunk be, Leningrádtól egészen Szibériáig;

— Hogyan jellemezné a szovjet embereket?

— Egyszerűek, akik ha va lakit megszeretnek, életre szólóan kötik a barátságot. Nagy munkabírásúak, mert hisznek a társadalomban, és hisznek saját igazukban. Legrövidebben talán így tudnám jellemezni őket; dolgos és nagy szívű nép. Jártamban-kel lemben igen jólesett az a szeretet, amelyet irántunk tanúsítanak. Nagyra értékelik a munkánkat. Volt olyan érzésem, hogy elért eredményeinket néha ők jobban értékelik, mint mi...

— Ekkor járt először a Szovjetunióban?

— Korábban, 1958-ban már voltam ott egy Heves megyei delegációval. Ha most mennék, és bejárnám a régi helyeket, már nem a turista SBéQlével uÁv.nÁlc körű

„Tolmács Toltam Moszkvában”

magas gépi és technológiai stínvetnai lepett meg. HazaFiatalos lendület, alkotó munkakedv. türelem és kitartás. Az emberi élet, a boldogulás alapvető vonásai ezek. Nehézségek, idegtépő küzdelmek és eredmények. Elz a hármasság jellemzi Józsa Károly életútját Messziről indult a szabolcsi hámokról, és köcsel két évtizedes munka áll mögötte. A Heves megyei Növényvédő Állomás igazgatója, aki a Szovjetunióban került közel a mezőgazdasághoz.

— Nem sokkal a felszabadulás után bekapcsolódtam a munkásmozgalomba. Előbb Jánkmajtáson a Parasztifjú- sági Szövetség titkára voltam, azután Fehérgyarmaton, mint az Ifjúsági Népszövetség titkára tevékenykedtem. A megyei pártbizottság akkori vezetői javasoltak 1949- beo, hogy menjek tanulni * Szovjetunióba, és válasszam a mezőgazdasági pályát Bevallom, a földet már jóval korábban megismertem, s vonzódtam is iránta Miután szabolcsi vagyok, leginkább az aknatermesztés nőtt a szivemhez. 1950-től a Moszkva melletti Tankow megyeben, a Micstzrimsdsi Kertészeti és Gyümölcstermesztés! Főiskolán fanul tam öt év bizony bosszú idő, de megérte, mert élmény, tapasztalat bőven »iraö* Ami a legmaradandóbb és ma is bennem él, hegy tanáraim: Budagowsdo, a gyümölcstermesztés professzora, Razdowszká, a botanika és Nyekrószow a kémia tanára miaga* színvonalú előadásaikká]. és emberközelte- gükkél Bólénk oltották a szakmai szere tetet. Különösen a gyakorlati oktatás, a

Tíz

térve leginkább a kémiai és géptana ismereteket haszno sitottam. Bizony nem kis nehézség árán tanultam meg az orosz nyelvet De később olyannyira sikerült hogy ötödéves egyetemista koromban az akkori magyar nagy- követség megbízásából a moszkvai állandó mezőgazdasági kiállításon —, amely ma a népgazdaság eredménye» bemutató kiállítás —. a hazai delegációkat vezettem, mint szakmai tolmács. Azóta hosszú idő telt él, de ez nagyon kedves emlék maradt Most már évek óta dédelgetett vágyam, hogy Mi- esurinszkbán meglátogassam az egykori alma matert, ahonnan 18 éve elkerültem. Remélem, hamarosan, sikerülni fog.

r

ev

tudományos fokozattal

— Martinászcsaládből származom. Heten voltunk testvérek, én a legfiatalabb. Szinte egész kisgyermekként az egri káptalan ózdi birtokán dolgoztam, az erdészetnél. Azután jött a felszabadulás, beléptem a pártba és elsők között végeztem el a dolgozók iskoláját.

így kezdte vallomását dr. Szabó Béla, a mezogazdasá- sági tudományok kandidátusa, a gyöngyösi főiskolai kar tanszékvezető tanára. Az el- 6Ó sikert újabb követte. 1949- ben szakérettségit tett, ké- késóbb pedig a Szovjetunióba küldték tanulni

— A Harkovi Mezőgazda- sági Főiskola talajtani és agrokémiai karára kerültem ahol orosz nemzetiségű hall gatókkal laktam egy szobában a kollégiumban. Ami nekem a legmaradandóbb élmény ma is, hogy tanáraim megtanítottak a tudományos kutatómunka módszereire A csoportban heten voltunk magyarok, közülük hatan ma is tudományos és oktató munkakörben dolgozunk.

Dr. Szabó Béla összesen tíz évet töltött a Szovjetunióban öt évet Harkovban, mini egyetemista; 1960-tól 1965-ig pedig Moszkvában, a Tyimirjazev Biológiai és Agrokémiai intézetben, mint aspiráns.

szakmai irányításával Írtam kandidátusi disszertációmat Állandó levelező kapcsolatban vagyok a Tbiliszi Mező- gazdasági és Talaj vízvédelmi Kutatóintézet, a Harkovi Mezőgazdasági Kutatóintézet a Szovjet Állami Földvédelmi Intézet munkatársaival

Két alkalommal képviselte hazánkat a KGST ülésén, ahol a szénmeddők mezőgazdasági hasznosításáról tanácskoztak. Az utóbbi egy évben pedig húsz dolgozata jelent meg, melyek közül

—- Ma is aktív, személyes kapcsol a to • tartok a szovjet kutatókkal. Elsősorban Pe- tergurszkij professzorral, a mezőgazdasági tudománvok doktorával, akinek értékes

egyet-egyet a Nemzetközi Talajtani Társaság moszkvai folyóiratában és a Tyimirja- zev-intézet évkönyvében tettek közzé, ___________

Diploma Fiatal főmérnök egy ugyan csak fiatal, kibontakozása kezdetén levő gyárban. Taj- naföi László 1967-ben végzett a Szovjetunióban; először a VTLATI budapesti gyárában dolgozott, s nemrég került a vállalat egri gyárához, felelős beosztásba.

— Két évet végeztem itthon, a budapesti Műszáki Egyetemen. A harmadik évet már Leningrádban folytattam, automatika telemechanika szakon. Nálunk akkor nem vált még így külön ez a tudományág, az ottani egyetemen viszont már nagy hagyományai voltak. Gyaés feleség

korlatainkat a Kirov Szerszámgépgyár leningrádi különleges tervezőirodájánál

végeztük.

— Idegen nyelv, más oktatási rendszer. Nem jelentett ez nehézségeket?

— Két hónap után két

tárgyból kellett tennem különbözeti vizsgát orosz nyelven. Ez nehéz volt. A nyelvet különbén hamar megtanultam; rákényszerültem,

mert az évfolyamon csak én voltam magyar. Az oktatásban viszont feloldotta a feszültségeket az a jó kapcsolat, ami a hallgatók és .tanárok között kialakult.

— ötödévtől már önállóan végeztünk kísérleteket. Az én diplomamunkám egy esztergagép numerikus vezérlésének elkészítése volt. Saját műszerkészletem volt, önálló kutatáshoz. Hogy ez menynyit segített, arról azt hiszem nem kell beszélni.

Diplomamunkáját azóta több gyárban alkalmazzák. Elismert szakemberként tért haza. S ami még hozzátartozik a krónikához: az egyetemen ismerkedett meg a feleségével, áld szintén mérnök. Az államvizsgák szorongásait követő napokban egy körutat tettek szovjet tájakon. Arra a vidékre azóta is szívesen térnek visz- sza.„

A villanyszereléstől — a gabonakutatásig

Hevesi születésű. Apró gyermek volt, amikor megismerte a mezőgazdaságot. Vincellér édesapja maroknyi szőlőjében találkozott először a földdel. Azután a tudás iránti vágy vezette a gimnáziumba. Naponta kilométereket kerékpározott Hevesről Jászapátiba, hogy tudásszomját kielégítse. így indult dr. Szalui György élete és haladt a beteljesülés útján, amíg eljutott a kutatói pályára. Ma a Kompolti Növénytermesztési és Talajvédelmi Kutatóintézet igazgatója.

— A háború után a fővárosban dolgoztam, mint villany szerelő-tanuló, mert akkoriban más lehetőség nem akadt az elhelyezkedésre. Bekapcsolódtam az ifjúsági mozgalomba, a Szakszervezeti Tanonc és Ifjúsági Szervezetbe. Ennek központi iskolájára küldtek, ahol a Táncsics Mihály Kollégium titkára lettem.

Szálai György 1948-ban az akkor szervezett Agrártudományi Egyetemre került és részt vállalt fiatalon a párt- szervezet megalakításában.

kodtak a szórakozásunkról és mindent elkövettek, hogy jól érezzük magunkat.

— Ki gyakorolta önre a legnagyobb hutást?

— Jól emlékszem Polevie- kij professzorra, aki a mezőgazdasági géptant tanította. Könyve — amelyből tanultunk, már akkor európai hírű volt. Oktatási módszerét ellestem. A gyakorlatokon megtanított az erő- és munkagépek minden csínjára- bínjára. Ezeket nagyon jól hasznosítottam később Füzesabonyban, különösen a gabonafélék gépi termesztésénél.

— 1949-ben a párt javaslatára a Szovjetunióba küldtek. A Leningrádi Mezőgazdasági Egyetemen tanultam. Óriási energiát és szorgalmat követelt a szakma elsajátítása. de sok-sok buktató után mégiscsak sikerült

Vörösdiplomával végzeti Leningrádban, így került haza Heves megyébe, ahol a Füzesabonyi Állami Gazdaság igazgatója lett

— Egyetemi évei diait mi volt a legnagyobb élménye?

— A tanárok és a szovjet hallgatótársak igazi barátsága, a segítségnyújtás, amely végigkísérte ott-tartózkodá- sunkat Megszervezték a sendszeres tanulási» *oodo6Dr. Szalai György tíz éve

a kompolti intézet igazgatója. Sokat fáradozott korábban is és fáradozik ma is a magyar—szovjet tudományos kapcsolatok elmélyítéséért

— Intézetünk szakmai és baráti kapcsolatot tart fénn a Krasznodári Mezőgazdasági Kutatóintézettel és a Csu- vas Mezőgazdasági Intézettel. Mindkét helyen hasonló témákkal foglalkoznak, mint nálunk, Kompolton. Közös témacserékkel és a kutatók rendszeres tanulmányútjaival szeretnénk mind jobban elmélyíteni kapcsolatainkat

Írták:

HEKELI SÁNDOR KÁTAI GÁBOR MENTESZ KÁROLY

Foto:

KISS BÉLA