Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-06 / 263. szám
Lentntüro&i látogató* Ahol az olefin-program megvalósul A • valamikori mondás — miszerint a műanyagoké a Jövő —, egyre többet veszít misztikumából, mind közelebb kerül hozzánk a sejtelmestávolból. A jelenhez simul, napjainkra ugyanúgy érvényes, mint a későbbi évekre, évtizedekre. Hiszen a műanyagok életünk tartozékai már ma is, úgy hozzánőttek jelenünkhöz, hogy azt másképp szinte ed sem képzelhetnénk. Ha körülnézünk, a csomagolástechnikát, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, vagy a könnyűipar területeit, a bútor- és textilgyártást, vagy éppen az építőipart, villamosipart, a járműipart, a forgalomban levő megany- nyi közfogyasztási cikket szemléljük —, szinte felmérhetetlen a száma azoknak a termékeknek, amelyek korunkban műanyagból készülnek Pulóver, öltöny, kötözőanyag, falburkolat, ereszcsatorna, eipőtalp — s a jő ég tudja felsorolná hirtelen még csak azokat is, amelyekkel tepten-nyceaoo találkozunk» l, S miközben wHÜrig^l beleszédül az ember feje • számvetésbe — armafo- fel- fogasa jelent újabb megteav helést az agynak, hogy e sok mindem. voltaképpen benzinből, az alkotórészeire bontott üzemanyagból aztUa- tikUj' Roppan» väüaBoozftsck korát éljük, a szemünk előtt végez varázslatos munkát a vegyipar! S, hogy még jobban csodálkozhassunk: nemzetközi együttműködéssel, éppen itt, megyénk jsaamszód- ságábata*', Lenin város bon valósul meg a szénhidrogének ■nagy tömegű, széles bőrű hasznosításával kapcsolatos integrációs program, ív. ötéves tervünk egyik legjelentősebb célkitűzése. ■ ■ ■ ■ A mind többet emlegetett olefin-program valóra váltásával, a leninvárosi Tiszai Vegyi Kombinátban előállított etilént a közeli, kazincbarcikai BVK-n kívül a Szovjetunióba és Romániába, a propilént a Szovjetunióba, illetve Ausztriába, míg az úgynevezett „C—4 frakciós” terméket szintén a Szovjetunióba exportáljuk majd, hogy helyettük egéss sor mást kapjunk cserébe. Romániáiból például kor-' mot, aztán fenolt (amiből hazánkban préspor, műgyanta készül), ezen kívül gumiárut, bakéi itberméket. Lengyelországból poliészter rostot, -selymet, a Szovjetunióból pedig kis- és nagyfajsúlyú polietilént granulátumot, ütésálló polisztínoi granulátumot, akrirutrfl és szítról monomert, eöléngiikolt, illetve podiprea mugunut, ■ ■ ■ ■ *11’! !*fW 'A váHaDcozSs üuyeggjgu tavaly kezdődött a Tiszai Vegyi Kombinát több mönt 300 hektáros, hatalmas ipartelepén, a már meglevő etiléngyár mellett. S nagy munkát végeztek már te, jóllehet az emlegetett, leendő olefinmű egyelőre még mindig csak sejtett a tulajdonképpeni létesítményeket A jókora betonerdőből, oszlopok, pillérek sokaságából alig létezik más valami ja. Pecsenye Pál vezető diszpécser, szívélyes, készséges kalauzom, akivel a napokban az építkezést jártam. mosolyogva mondta,' hogy: később sem lesz itt sok épület, hiszen inkább szabadtéri az üzem. Mindössze a központi kapcsolóház, vezérlőépület, meg a komp- resszorcsarnofc tekinthető talán hagyományosnak, míg más berendezések egyszerűen. csak „az ég alatt” kapnak helyet Az a két toronyszerű vasszerkezet is, amit az első létesítmények között mutatott: csupán kemence. A pirolizáló, amiből egyébként majd nyolc lesz, s közülük hét állandóan bontja a benzint. Az egyik teljesen kész már, s a másikhoz sem sok hiányzik. A nagy beruházáson különben máris legalább ezren dolgoznak Leninvárosban. S ez a létszám folyton növekszik, hiszen 20—24 kivitelező vállalata is lesz a roppant építkezésnek. A kivitelezést — mint Bán Miklós beruházási előadótól megtudtuk —, 20 építési mezőre osztotta még annakidején a berendezéseket tervező és szállító nyugatnémet Linda cég, s a húszból IS már a szerelőket várja. Elég jól haladnak a munkák, remélhetően nem lsz baj a véghatáridővel Bíznak abban, hagy 1974. végén mór megkezdődhet az etüénygástás! , Az ember esafc a flCDSt lie- gyezi, a szemét mereszt geti, a ex egyiknek sem akar hinni Pedig, Igenis valóság lesz ma-holnap az álom, újabb csodáknak leszünk a tanúi rövidesen: hétköznapjainkat, változó életünket szolgálja majd ez az olefin- mű is. Gyón! Gyula-><nömgyvj 9z fisz Gyfingyfistarjfinban éeadkfvüB nines ebben a gyöngyöstarjáni őszben. Ami megtalálható itt a mátraalji tőségben, felfedezhető az közelebb és távolabb egyaránt & mégsem ugyanaz minden. A Győzelem Tsz elnöke, Németh András ugyan azzal kezdte a beszélgetést, hogy gondjuk akad bőviben, aztán kiderült ezek a gondok sem megoldhatatlanok, ha kiváltanak is néhány álmatlan éjszakát a vezetőkből De ki látott már olyan munkahelyet, ahol ment minden, mint a karikacsapás? , ■ ■ ■ ■ A betakarítással kezdtük, mint a legidőszerűbb témá- vaL Letették a szüret gondját, amiben jócskán akadt Üröm is. Negyvenkét mázsás átlagtermést terveztek, de tízzel kevesebbet szedtek le. Ha nincs a jégverés, akkor még a hatvan mázsa sem lett volna hihetetlen. De a kevesebb hozam ellenére sem lett könnyebb a szüret. Segítségre nélh szorultak, csupán a felső' iskolások jöttek el a tőkék közé néhány napra. Inkább úttörő becsületből, semmint a szükség kényszeréből. Igaz, derekasan helytálltak. A ósemégézést már korán megkezdték, mart érett a szőlő. Eleinte nem fizetett sokat a csemege, de nem tehettek ■ mást, hiszen olyan fajtájuk is van, amiből nem lehetett bort csinálni. Valahogy hasonló a helyzet a szőlő feldolgozásával is. A meglévő berendezés kényszeríti Iájuk ezt á munkát. így aztán, kétszer fejtett bort visznek eladni — a vendéglátó iparnak és a VOSZK- nak, nem feledkezve el saját poharazóikról sem. A csemege a várt közel hatvan vagon helyett alig futotta többre a tíz vagonnál. • ■ « B A gép törte le a kukoricát, ez volt a szerencse. Így minden munkabíró ember a szőlőben föglalatoskodott. A 86 holdról a termést előbb a szárítóba vitték, majd a tálsió helyekre. Valamit hozott • gondos munka Sa a verdBi idő a tervezett mennyiségen. Májusi morzsol than számítva 17 mázsát céloztak meg az ér elején. Éppen hússzal tudtak elszámolni végül js. Sok minden fordul meg ax oltványon. Még nem tudják, mire jutnak ezzeL Ronthat is, de javíthat is az oltvány, ha olyan lesz a minősége. Ez a nagy kérdés. Hiszen az év végi elszámolásba még döntő módon beleszólhat. Egyelőre nincs más, csak reménykednek. Ha arra gondolnak, mennyi csapadék hullott le az idén, milyen fukaron mérte az éltető fényt a Nap, óvatos várakozással tekintenek az oltvány hozama elé. . i..... g g g g iJól esik kimondani, hogy ez 1100 holdnyi őszi vetésből már csak 170 hold hiányzik. Aztán gyorsan hozzáteszik, éppen ez a darabka a legka- cifántosabb. Ugyancsak neki kell rugaszkodni, hiszen ez kerülne földbe a kukorica után. A gépek miatt nem fáj a fejük, de az üzemanyag hiánya szinte lehetetlen helyzet elé állítja őket. Ezen a napon is négy hordó gázolajért mentek Füzesabonyba. A szeptember végén megrendelt mennyiséget egy hónapos késéssel szállították le. Bár 450 hektó olajat tudnak tárolni, a tartályuk teljesen üres. Naponta hetvenöt hektó fogyna, ha volna. És akkor hátra van még az ötödfél száz holdra tervezett mélyszántás. Nem is tudják, mi lesz velük, ha a gázolaj ilyen gyéren csöpög majd ezután is, mint eddig B ■ ■ ■ A tarjániak dolgoznak, amennyit kell és amikor kell. Látják jól, mit várhatnak az idei évtói, ami ugyan nem lesz a legjobb, de volt már ettől rosszabb is korábban. Ha minden úgy alakul, ahogy kell és ahogy tervezik, akkor az idén a jövedelmek az előre meghatározott mérték körül várhatóak. Hogy vagy cg sem érik ért, a mértékét, csakugyan ax oltványtól függ. A földet művelő ember temed a saját erejét te, de azokat az erőket is, amelyek teremtő szándékát visszafogni igyekeznék. Ebben a küzdelemben egyelőre még változó eredménnyel vesz részt a földmunkás. Ahogy kitűnik ez most a gyöngyöstar- jániak példájából is. (CL Molnár T.) Mindennapos italunk - a tej? Äat ferflSfr rőhmft magyarokról, hogy szeretjük a gyomrunkat. Igaz is ez, hiszen, ha az elfogyasztott kalóriamennyiséget vesszük figyelembe, akkor a világ élvonalában állunk. Érdekes módon azonban, az egyik legtáplálóbb italból, a tejből nagyon keveset fogyasztunk. Hazánkban az egy főre jutó évi tejfogyasztás csak 110 Éter, míg a szomszédos Csehszlovákiában és Ausztriában megközelítően . 200. Nem is beszélve a skandináv országokról, ahol valóságos kultusza van a tejnek és a tejtermékeknek. Vajon miért van ez így? Mi magyarok talán nem szeretjük a tejet? A kérdésre nem nehéz válaszolni. Szeretjük, csakhogy kevés van belőle. Évi 2000 liter Heves megyében a termelőszövetkezetek tehénállománya mintegy 12 ezer, a háztáji tehénállomány pedig mintegy 8—9 ezer darab. A közös gazdaságokban évi átlagban egy telién a múlt évben 2000 liter tejet adott. Ez sajnos nagyon kevés. Nem beszélve arról, hogy igen nagy a szóródás is, hi^ szén amíg például a kerecsenen termelőszövetkezetben már 4 ezer Éter körüli az egy tehénre jutó hozam, addig jó néhány gazdaságban még az 1500 Étert sem produkálják. Kevés tehát az átlagos hozam, 8 ennék következtében kevés a megyében — de az országban te — az évente előállított árutej meny- nyísége. Hozzávetőleges számítások alapján évente mintegy 30 millió liter, 8 bár a szám nagynak tűnik, a valóság mégis az, hogy más megy ötből is kell hozzánk szállítani, hogy az ellátás biztosított legyen. S ha még azt te hozzátesszük, hogy megyénk jómé- hány községében a tejtermékekhez szinte egyáltalán nem lehet hozzájutni, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a tej és tejtermék ellátás elég sok kívánni valót hagy maga után. Ez tehát a jelenlegi helyset. De mi várható a jövőben? Köztudott, hogy M TWr- mány ebben az évben meghirdette a szarvasmarhaprogramot, mélynek a célja a hús- és a tejtermelés növelése, a lakosság jobb ellátása. A program következtében az eddig ráfizetéses szarvasmarha-ágazat nyereségessé válik. A tej felvásárlási ára a jövő év januárjától 1 forint 30 fillérrel emelkedik, s ez azt jelenti, hogy a gazdaság, vagy a háztáji termelő legkevesebb öt forint 30 fillért kap egy liter tej után. Nyilvánvaló, hogy a termelési kedv növekszik majd, erre már most is lehet példákat felsorolni. Alapos felkészülés Ahhoz, hogy a program megvalósuljon, alaposan fel kell készülniük a mezőgazdasági üzemeknek. Emelniük kell a szarvasmarhák számát, de különösen a tehenekét. Jobban ki keH használni az igen drága, ma már mintegy ötvenezer forintba kerülő férőhelyeket, s emelni szükséges a tenyésztés szakmai színvonalát. De talán még jobban ken készülni a tejiparnak. Ha jövőre még nem is, de a következő években valószínűleg jelentősen növekedni fog az előállított tej meny- nyisége. A tejet viszont fel kell vásárolni, fel kell dolgozni, el kell szállítani, És ez nem kis munka. Gondoljunk csak arra, hogy ma már sok az országban a sertés, de nincs elég vágókapacitás. A tejipar jelenlegi kapacitása sem elegendő a feladathoz. Remélhetően az új egri tejüzem jelentős változást hoz majd ezen a téren. S nem csupán mennyiségi, hanem minőségi szempontból is. Itt csupán arra szeretnénk Utahn, bogy a közkedvelt joghurtból még a megyeszékhely ellátása nem jó, nem beszélve más településekről. A fogyasztó ugyanis nagyobb választékot is vár a jó minőség mellett. Kulturált kereskedelem A növekvő tejtermelés következtében bizonyosan megjavul azoknak a terffteteknek a tejéllátása, ahol eddig ez nem érte el a kívánt mértéket. Felvetődik azonban a gondolat, hogy azokon a helyeken, ahol eddig is vöK tej, vajon többet isznak majd az emberek, mint eddig? Valljuk be őszintén, bizonyos ráhatások nélkül aligha. Mire gondolunk itt? Például jó reklámra. Azt ma már oldalas hirdetések adják hírül, hogy a Fabulon kozmetikád cikkek milyen előnyösek, de azt az átlagfogyasztó aligha tudja, hogy a tej az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen vitaminok arzenálját tartalmazza. Vagy elképzelhetetlen nálunk, hogy a háziasszony előre megrendeli a hétre szükséges mennyiséget, s minden reggel bekopogtat hozzá a bolti eladó, hogy asszonyom, itt a két liter tej, a négy kifli, a juhtúró, vagy a tíz dekagramm vaj. Ezek persze csupán ötletek a sok közül, s bizonyára a kereskedők több üzleti fantáziával rendelkeznek, mint az újságíró. Annyi azonban biztos, hogy a szarvasmarha-program lényegesen változtat az eddigi helyzeten, s mindenkinek mindent meg kell tennie azért, hogy valóban mindennapos italunkká váljék a tej. S persze az sem baj', ha több tejterméket is fogyasztunk. Kapóst Levente Egy emberles döntés nyomában Résziéit a Zagyvaszántó! Aranykalász Termelőszövetkezet 1972. október 2-án jóváhagyott alapszabályából: „A termelőszövetkezet, mindazon nőtagjainak, akik 55. életévüket, továbbá mindazon férfi tagjainak, akik 60. életévüket betöltötték 1973. január 1-től az évi bruttó jövedelmük figyelembe vételével, annak 3 százalékát fizeti év végén, zárszámadáskor a részesedési alap terhére." Ez a mondat azt jelenti, hogy a nyugdíj előtt álló termelőszövetkezeti tagok munkájuk utolsó öt esztendejében megkülönböztetett anyagi figyelemben részesülnek, hogy nyugdíjukat magasabb szinten állapíthassák meg. — A sablon a következő — magyarázza a fiatal föagró- nórnus Forral István. A termelőszövetkezetek megkapnak egy úgynevezett minta alapszabályt, amely tartalmazza a lehetőségeket, ezt a szót szeretném jó erősen megnyomni, szóval a lehetősegeket, amelyet minden termelőszövetkezet beépíthet az alapszabályába, ha akar. A minta tartalmazta azt a lehetőséget is, hogy a nyugdíjba készülőket évente plusz elérik, túlhaladják jövedelemhez juttassuk. Min áffi, vagy bukik a kérdés' Azon, hogy milyen vezetősége van egy termelőszövetkezetnek. Ha a vezetőség nincs rajba, hogy belekerüljön az alapszabályba egy ilyen, vagy hasonló erobertes intézkedés, valljuk be őszintén a tagok esetleg nem is fognak tudni róla, hogy lehetőség volt erre. Ezért kall többek között nagyon komolyan venni a hétköznapok demokráciáját és a vezetőség felelősségét. ★ Féldecit iszik a bisztróiban, . a kalapot a hüvelykujjával tolja hátrébb a fején. Oláh Ödön nem várja meg arrvíg kérdezek. — Én kérem mélós ember vagyok. Mindig fizikai munkát végeztem, úgy vagyok már benne a tsz vezetőségében nyolc éve. Hát ez az ügy nem simán. A fiatalabbak- elkezdték mondani a magukét, hogy így meg úgy, az az évi három százalék a részesedési alapból kerül kifizetésre, azzal meg az ő pénzük lesz kevesebb. Nehogy azt higyje, hogy a vezetőségben is rögtön egyet értett mindenki. De aztán mindenki beleegyezett. En még fiatalnak számítok a termelőszövetkezetben, negyvenhat éves vagyok, a legjava korban. Dehát egyszer én is meg fogok öregedni meg mindenki. így kell ezt elkezdeni, most elfogadtuk a három százalékot, azt mondom lesz ez még több is, így van ez jól, el kellett kezdeni valamikor. ★ — En már öreg ás vagyok meg beteg is. Az idén nyugdíjba megyek, engem nem érint már az intézkedés. Oldal Józsi bácsi megtörR a homlokát egy gyűrött szürke zsebkendővel, lassan beszél tovább. — Mégis őrülök neki Jó az a dolog, amikor érezni, hogy mások tesznek értünk valamit, mert higyje el, hogy az a legrosszabb az egész öregségben, amikor az ember már csak úgy van a világban, aztán már csak köszöngetnek neki. Az ilyesmi meg jobb kedvet csinál az embereknek öregségükre, a munkához ist meg az élethez is. ★ Ki*» Ferenc föállaltenyésztő: — Ebben a tsz-ben minden tábla föld sarkán egy gyár van. Itt az emberek, amikor túl jutnak az életük derekán, úgy tűnnék él vagy a cukor-, vagy a cementgyárba, vagy a csőszerelőkhöz, meg a Qua- litálba, hogy hírűket se fanjuk azután. Nagyon okosnak es emberségesneg is éreztem ezt a döntést, amely a nyugdíjasok javát szolgálja. Annak ellenére, hogy a megoldást csak egy teljes és központi nyugdíjkorhatár és minden egyéb nyugdíjjal kapcsolatos probléma komplex rendezéstől lehet várni, egy-egy ilyen, helyi intézkedés rengeteget jelent. Termelőszövetkezetünkből húszán mennek öt év alatt nyugdíjba. Ezeknek az embereknek nem mindegy, hogy öt év alatt hozzájutnak még plusz 15 százalék jövedelemhez és ismerve a mezőgazdasági nyugdíjasok reális helyzetét, egyáltalán nem közönbös, hogy száz-százötven forinttal többet hoz majd havonta a postás. Amikor meghozta a vezetőség ezt a döntést, elégedettséget éreztem, örültem neki. & tudja mi volt az egészben a legjobb, hogy az elnök még többet akart kérni a 3 százaléknál is, csak a könyvelés győzte meg, hogy a jelenlegi pénzügyi helyzetünk még nem bírja el a gazdaságon belüL ★ A jegyzetfüzet aljára egy eímvázlat kerül: találkozás a hétköznapi demokráciával. Szigethy András Jtérnim® 1952, november 4L, hétfő
