Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-06 / 263. szám
Vasárnapi gyerekek Mb hazánkban. 36 ezer álgyenek a családi élet boldogságának kialakítására és 9 hatóira visszatért a frontról Szovjet film Költőien szép ballada a boldogságról és a szomorú Ságról — így jellemezheti röviden A katona visszatért a frontról című szovjet film, amelyet a forradalom évfordulójának ünnepi hangulatában vetítenek a mozik. Azt. is mondhatni róla, hogy döbbenetes erejű, szuggesztív alkotás, amely puritán egyszerűséggel mutatja meg a háború hátországi gyötrelmeit, a hazatérés fájdalmát, de az újrakezdés első lépéseit is. A túlélőkről szél ez a dm, azokról az emberekről akik a fronton és a hátországban végigszenvedték, végigharcolták a háborút, s miután győztek az ellenség felett, meg kellett nyerniük a békét is. S ahogyan ez a film is bizonyít, ez utóbbi sem volt könnyű, s nem volt bizony áldozatok nélkül. A háború a végét járja, a szovjet csapatok Berlinnél harcolnak, s a vonatok már hazafelé szállítják a sebesült katonákat, a túlélők első hírnökeit. A zsúfolt katonavonaton utazik Nyíkolaj is a békeidők tanítója, aki fél karját vesztette a csaták színterén. De hol az otthon, hol a család, amely visszavárja a megfáradt katonát? A romhalmaz állomásán csak a szomszédasszony vár néma döbbenettel: a feleség meghalt, a falut a németek lerombolták, csöpp lánya pedig nem ismeri meg, idegenként fogadja a visszatérő katonát. Egy másik katona Is leszáll a szerelvényről Iván, a látási zavarokkal küszködő öreg cimbora, akinek se családja, se rokona, de még otthona sincs. így teljesen mindegy, melyik állomáson mond búcsút a vonatnak. Elindulnák hát együtt, hogy lerakják az élet új alapjait Mert a túlélőknek jutott osztályrészül a győzelem mámora, az újrakezdés öröme, de a kálváriája is. S lassan emelkednek a faházak, vetik a földet s kialakulnak az emberi kapcsolatok is. A nézőtér csendjében ülve szinte fellélegzik az ember: végre egy kis mosoly, amikor ismét komor színekre váltanak a képsorok. Mert a háború a béke első napjaiban is szedi áldozatait, szinte átnyúlva a frontvonalak mögött utoléri a sebesült katonákat. E kegyetlen igazságot is jól példázza a film. Es a katonákat visszaváró otthonmaradottak, az asszonyok kitartását! Meg is fogalmazza a film a keserű gondolatot: a háborút a férfiak kezdik, de legfőbb fájdalmát az asszonyok viselik. Szergej Antonov két elbeszélése nyomán Vaszilij Suk- sin írta a filmet Fényképezte Elizbar Karavajev. Az él- sőfilmes rendező — egy fiatal színész a Nyikolájt alakító Ny. Gubenko — a szovjet háborús témájú filmek legjobb hagyományait követve szépséggel és hűséggel adta vissza a lelki dermedtségből NAAA/VSAAAAAAAA/VSAAAÄAAAAAAAAAA, magára találó nép hangulatát S amj a legfontosabb: a döbbenetén és a tragédián túl is őszinte optimizmust közvetítenék a költőien fogalmazott képsorok, amelyek mintegy kollektív portrét rajzolva vallanak egy nép jelleméről, törhetetlen akaraterejéről, egyszóval az újjászületésről. A film legragyogőb*» jelenetei Csuhraj stílusát idézik. Különösen az utolsó rész fájdalmas örömünnepe marad sokáig emlékezetünkben. Béke van, jönnek haza a férfiak, s van akit nem vár senki, s van aki hiába vár... Élettel és fantáziával telített képek peregnek előttünk, mikrodrámák játszódnak le rövid villanásokban: egy nép zárja karjaiba visszatért fiait. Ezt a boldog és fájdalmas ölelést ezt a könnyező mosolyt viszi magával a bemutató közönsége. A saereplók közül elsősorban az öreg katonát mély emberséggel megformáló Mihail Gluszkijt és a fiatal özvegyet alakító Irina Miros- nyicsenkot kell említeni, de dicséret illeti a gyermekszereplőket is. A film zenéje — Vjacseszlav Ovcsinyikov munkája — hangulatilag jöl egészíti ki a balladai képeket Márkust László tanai gondozott, s ezen túlmenően 40 esaar gyermek él, úgynevezett veszélyeztetett környezetben a szüleivel, testvéreivel, vagy a nagyszüleijei együtt lakva ugyan, de az otthon, harmóniáját nélkülözve. Ez utóbbi fiatalokat „nehezen nevelhető- ként” is emlegetjük, miután beilleszkedésük az iskolai, lakóházi otthoni környezetbe nem problémamentes. E két gyermekcsoport — akik természetesen csak minimális töredékét képezik gyermekeinknek — gondviselője közvetlenül, vagy közvetve az állam. A 36 ezer állami gondozott gyermek mindegyikére évente 20 ezer forintot költünk, felmilliárdos költségvetéssel szerepelnek ők, az »élő szülők árvái” népgazdaságunk háztartási naplójában. Nemrég az Országos Gyermekvédelmi Munkabizottság felhívást tett közzé Ennek lényege: patronálják az üzemek, a vállalatok és az intézmények az állami gondozottak nevelő- otthonait, segítsenek abban, hogy ezeknek a gyerekeknek az életmódjában megszűnjön a zártság, s ezáltal megfelelően készülhessenek az életre. Az állam ugyanis még az anyagi ráfordítás növelésével sem tud ja megoldani e gyerekek elszigeteltségét, társadalmon kívüliségét, illetve társadalmi kapcsolataiknak jóformán teljes hiányát A jelenlegi 36 ezer gondozott gyermekből 4000 soha, egy napot sem. élt és töltött el családban; ismeretlen előttük az együttélésnek ez a tormája, anyjuk, apjuk születésük óta nem törődik velük. A többiek viszont szétroncsolt, szétesett, felbomlott családokból érkeztek, vagy teljesen elárvultak. Őket is arra kell nevelni, hogy egykor, nagykorúságuk bekövetkeztével vissza tudjanak épülni a társadalomba, alkalmasak lemegtartására. Ennek érdekében tehát nem az anyagi patronálás a legfontosabb. A gyermekvédelem szakemberei nem az erszények és folyószámlák megnyitását kérik elsősorban az üzemektől, (habár a vállalatok sportpályáit, művelődési intézményeit is szeretnék igénybe venni a nevelőotthonok). Ebben a kapunyitásban az egymáshoz való kölcsönös bejárás és eljárás a legfontosabb. Az Országos Gyermekvédelmi Munkabizottság azt szeretné elérni, hogy ne éljen úgy le 18 évet egy gondozott se, hogy ne kötődjék igazi barátsággal egy- egy családhoz, munkásemberhez, szocialista közösséghez. Vas megyében az idén nyáron kipróbálták a „kihelyezést”, amelynek során az üzemekből, erre vállalkozó családok 258 állami gondozott gyereket vettek magukhoz. Felmérhetetlen, amit ezzel adtak! Egészséges családi életük modelljét, a szocialista emberi együttélés példáját, és egymás kölcsönös emberi támogatását még akkor is, ha a gondjaikat sem tartották rejtve. A 258 családból öten 1—2 hétre, tizennyolcán 3—4 hétre, tizenöten 5—6 hétre, 220-an pedig egy egész nyárra vettek magukhoz egy-egy kisfiút, vagy kisleányt A gyámügyi hatóságoknak 15 napon túli kintlét esetén módjuk van fizetni a gondozott gyermek ellátásáért. S ezt éppen azért valósították meg, hogy a kis keresetű, de nevelésre alkalmas példás családok számára — akik a gyermekük, vagy gyermekeik mellé szívesen fogadnak magukhoz bizonyos időre egy árvát, vagy félárvát —, ne legyen az anyagilag tehertétel. Az üzemek patronálási akciójának tehát nem az a célja, hogy a szocialista brigádok kézrőlkézre adjanak egy-egy Béreket, mert ezzel még »» kötődik a kötelék nélküli kiskorú senkihez sent Egy- egy család tartósabb védelmére, barátságára, befogadására szorulnak ők és nemcsak az év 52 vasárnapján, vasárnapi gyerekként, hanem a hétköznapokon is. A nevelőotthonok nyitottabbá válásának célja tehát az éllebn való felkészítés és alkalmassá tétel. S ezt az első jelek szerint meg is értették a vállalatok. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium — akárcsak a többi tárca — 99 nagyvállalatának küldte meg az Országos Gyermekvédelmi Munkabizottság felhívását azzal, hogy a munkáskolleirtívák' a szamukra legmegfelelőbb módon, de az üzemi patronálás útján is gyakorolják áss ifjúság- és gyermekvédelmet. A Pécsi Tervező Vállalat felajánlotta Baranya megye négy nevelőintézetének, hogy építkezéseik, felújításaik terveit soron kívül elkészíti. A 40 ezer otthon élő, veszélyeztetett fiatal számára társadalmi pártfogókat kérnek a gyermekvédelem szakemberei. Heves megyében is Olyan üzemi munkásokat, és alkalmazottakat, akik alkalmasak arra, hogy szeretettel és türelemmel foglalkozzanak ezekkel a fiatalokkal, megbeszéljék velük tanulásukat, problémáikat, pártfogójuk és tanácsadóik legyenek, de egyben a szülőkkel is szót értsenek. Valljuk be, közvéleményünkben még él, tartja magát az előítélet, hogy az állami gondozottak nagy része személyiségében, jellemében sérült, elvadult bűnözőtípus. Holott az esetek túlnyomó többségében szerencsétlen, önhibáján kívül magára maradt gyermekekről van szó, akik a pótolhatatlan szülői szeretet nélkül kénytelenek felnőni. Segítsünk rajtuk! Kocsis Éva tel tűnnek elő. Hogy mire kepes az ember! Bevallom őszintén, az már nem tud lenyűgözni, megszoktam ezen a földön, hogy a Szár-Darja-i erőmű első lépcsője több mint egymillió kilowatt energiát ad majd, hogy a buharai földgáz eljut az Uralon túlra, s hogy ez a világ legnagyobb földgázvezetéke. .. A milliárdok és millió tonnák, a legek és maximumok, bár érthetőek agyam és láthatóak is szemem számára, mégis mindig valahogy idegenek voltak és maradtak. Bár tudom és csodálom, hogy ember teremti ezt meg, valahogyan mégis embertelen az effajta gigászi alkotás. De ha arról az oldalról közelítem mega dolgot, hogy egy ember- mennyit küszködik, mennyi ötletet és kitartást vet abba, hogy kétarasznyi csatornájának vize felcsillogjon ezer méterekre, s hogy ezek az arasznyi csatornák a karsinai sztyeppén 900 ezer (!) hektárt tesznek termővé a gyapot számára, mindjárt érthetőbbé válnak a dolgok. Érthetőbbé a betoncsatorna partjára guggolva pihenő üzbég és érthetőbbé: miért tudott itt évezredeken át megmaradni az ember. Nemcsak megmaradni, hanem nagyot, néha félelmetesen nagyot, máskor imponálóan gigantikust alkotni Igaz, ma sem jegyzik fel annak az üzbég kolhozistának a nevét, aki az árokásó gép segítségével építi a majd kétmilliárd köbméter befogadó- képességű csarvakai víztárolót, mint ahogy a három hatalmas medresze alkotta lenyűgöző Kegisztán tér pompájának sincs feljegyezve egykori kézműves építője A különbség „csak” any- nyi, hogy az üzbég kolhozista nemcsak e tér egyik megdőlt, s Kelet Pisai tornyának tartott minaretjét tartja múlténak immár, de azt. a kort és világot is, amikor egyedül, magára hagyatva kellett küszködnie és küzdenie a vízért, néha a puszta életért is. A buharai Divan-begi saedresse maarsv falaiban. Allah szolgái gyapotszedésen Egy au Is működő mecset és Allah hívői S^aiuuiKamiba* Kevesen gondolják a mind gyakrabban idekerülő turisták, miközben szájtát- va figyelik és keresik, hol végződik az ég kéksége, s hol kezdődik Gur-i emir mauzóleumának kupolája, hogy ez a föld a világ második legnagyobb gyapottermő országa lett, csak az Egyesült Államok előzi meg termelésében. Hogy a gyapot itt, mint szőlősvidéken hazánkban H«s'enőtt a nép mindennapjával, kultúrájával, hogy a szépség szimbóluma lett, hogy a gyapotszüret vruegih- lette a költőket, a dalosokat, hogy a gyapot kiboruló fehér virága megihlette az ipart is ez természetes. Mohamed Gindi, neves egyiptomi gyapotszakember fél évig tanulmányozta e közép-ázsiai köztársaság mezőgazdaságát, elsősorban persze a gyapottermesztés „titkait”, figyelte a Taskeniben tervezett új gyapotszedő kombinátok munkáját, megcsodálta a „Fedte? arany”-£ajta ellenállóképességét és persze megcsodálta az öntözőrendszereket is. Ha öt-hatezer méter magasból letekintünk az üzbég tájakra, ott, ahol azelőtt Is, vagy ott, ahol csak a szovjet hatalom évei alatt kezdődött meg a földművelés — mindenütt a „Mars- csatornák” szabályos vanaGyapotliegyek Buliarából. mintha a hangyák fúrták volna, apró kis fülkék sorakoznak. Se fűtés, se ágy, se semmi cicoma, ötven mullah, papnövendék lakik, tanul itt a Szovjetunió minden részéből, hogy nyolc év után, mint immáron Allah hozzáértő szolgája, mohamedán papként terjessze a próféta igazságát De hol vannak most ezek - a papnövendékek? Hol lennének? Gyapotszüreten! A köztársaság novemoU 7-re felajánlotta, hogy az idei, nem éppen kedvező időjárás ellenére is túlteljesíti a tervét. S Allah szolgáinak a népet is kell szolgálniuk. szedik hát a gyapotot, hogy a szovjet állam gyarapodjék tovább. Hogy úgy mondjam: kéz kezet mos. Na persze, mert van hozzá víz, amelyet a szovjet hatalom ingyen bocsát az ő igaz hívei számára. Add meg AUahnak, ami néki jár, a na#i ötszöri imát és Szovjet-Uzbegisztánnak, ami ' néki: a gyapotszedő munkáját! Még Rámádén böjt idején is! Egyébként az üzbég vizekért kutató egykori Va- lentyin Fomin, a közelmúltban védte meg Taskentben doktori disszertációját, amelynek témája nem más, mint a víz volt. Az a téted nevezetesen, hogy az izzó homok alatt édesvizű tenger húzódik meg Üzbegisztánban. Nem volt könnyű dolga, huszonnégy, a disszertációjával közvetlen kapcsolatban álló kérdést tettek fel neki a védés során az Üzbég Tudományos Akadémia Egyesített Tudományos Tanácsának tagjai. Megvédte a disszertációt! ... és alattam meg-megcsillan a szu, a zöld sakktáblák szélein! v Gyürke Géza (Következik: Szaliv Adflow tanítványai.) ____
