Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-06 / 263. szám
Ecséden Jártunk: Zöld jelzés a nevelésnek l A ember, a jelLemformá- lás hasonló ahhoz az alkotó, teremtő munkához, amikor a szobrász életet lehel a nyers, a hallgató anyagba. Hasonló, de kevésbé látványos, hasonló de nehezebb, mert nincs megállás, az iskolapadokba újabb gyerekek ülnek, s a „vésőt” ismét kézbe kell venni. A pedagógus számára — ha hivatásérzet vezényli —•« mégis az 'z állandó készenlét adja élete értelmét, hiszen érzi az alkotómunka semmivel sem pótolható örömét. Csak az oktatás! Hiába az alkotókedv, az emberformálás, a nevelés vágya, ha idő híján épp elve nem adódik lehetőség. Hosszú évekig emiatt kesergett az ország pedagógustábora. Elmondták minden fórumon, cikkeztek a szaklapokban, keresve a megoldást , kérve a segítséget. A jogos panasz igazolására elgondolkodtató bizonyítékokat sorakoztattak fel. A napokban a megyei pártbizottságon tartott pedagógus aktíván felszólalt egyik városi gimnázium igazgatója. Arról beszélt, hogy nevelésben korántsem értük el azokat az eredményeket, amelyeket vártunik. Ifjúságunk hazafias nevelése hiányos: a fiatalokat nem hatja át a haza- szeretet szenvedélye, nem becsülik kellőképp' új rendünk eredményeit, nem büszkék huszonhét év világformáló sikereire. Tudják honnan, hová jutottunk, sorolják is, mint jól megtanult tananyagot, de mindebből hiányzik az érzelmi telítés jellem- és egyéniségformáló ereje. Hiányzik, holott a pedagógusok mindent megtettek azért, hogy szocialista világnézetű embereket formáljanak belőlük. Az éllentmon- dás magyarázata az, hogy bár ambícióban, törekvésben nem volt hiány, de idő, alkalom meglehetősen ritkán adódott. A tanárnak elsősorban oktatnia kellett, előadni, magyarázni, megérteni a folyvást növekvő tananyagot, bíbelődni a számonkéréssel, keresni az értelmi ráhatás eredményesebb módszereit. Ugyanakkor lemondott — mi mást tehetett volna idő híján —, arról, hogy érzelmi húrokon játsszék, úgy csoportosítva a tudásanyagot, hogy egyéniségformáló erővé váljék. S mit tett, mit tehetett a gyerek? Biflázott, már amennyire futotta idejéből, erejéből, kedvéből. A nevelés — politikai hitvallás Dolgozhat-e szobrász megkötött kézzel? Ilyet aligha kérdezne valaki, mert képtelenségnek tartja. Nos, a pedagógusnak olykor azt kellett tennie, hacsak nem szegte meg a szabályt, ha nem tépte szét kötelékeit. Szerencsére sokan vállalkoztak erre, s elsősorban ennek a „szabálysértésnek” köszönhető, a nevelési sikerek jó része. Akik félredobták a merev, az élettelen szabályokat. tudták, hogy a nevelés a jövő kulcsa. Érezték — ezt vallotta Makarenko is —, hogy „a nevelés a pedagógus politikai hitvallása”, ha úgy tetszik öröksége, melyet a jövő nemzedékeire testál. Ezt hirdette Lenin is, amikor arra hivatkozott, hogy „o forradalom győzelmét csak az iskola szilárdíthatja meg” Miként ? Csak ügy, ha elsőbbséget, ha zöld jelzést biztosít a nevelésnek, Több-kevesebb sikerrel ezt tették a korábbi évszázadokban is mindazok, akiket izgatott a jövő nemzedékek, a stafétával tók sorsa. Közoktatásunk —- sajnos — hosszú ideig tanácstalanul hárkózotfr korunk motorával a rohanó idővel. Azt hittük, hogy úgy kell, úgy lehet lépést tartani vele, ha új ismeretek tömegével árasztjuk el az ifjúságot, elrabolva idejét, gátat emelve reális gondolkodásmódjának, nem alapozva érzelmi éhségére, eszménykeresésére. A fiatal magára maradt, arra kényszerült, hogy iránytű híján ötletszerűen mérje fel a világot, keresse vagy találja meg helyét. S mi lett a szentségtörésre” is hajlamos pedagógusokkal? önmagukat, hitvallásukat adva, az észrevétlen úttörők sorsára jutottak. Hús-vér embereszmény Az idő mégis őket Igazolta, mert a június 15-1 párt- határozat — alapos vizsgálódás, felmérés előzte meg — zöld jelzést adott minden életszerű elképzelésnek. Megkönnyebbült a diák, s kedvet kapott a tanár, hiszen most már kezében érezheti a „vésőt”. A diáknak sem kell bifláznia, tanulni felesleges ismeretek tömkelegét. Megkapja a nélkülözhetetlen tudnivalót, s megtanítják arra, hogy saját lábára álljon, önállóan gondolkodva válogasson az egyre gyarapodó információk tömegében, kiválasztva azt, ami legfontosabb, ami éppen szükséges pillanatnyi feladata megoldásához. Csak ilyennek képzelhető el a XXI. század embere. Ez az egyik előny, ám még többet ér a másik: a nevelésnek adott zöld jelzés. Csökken a tananyag, alkalom adódik arra, hogy a pedagógusok meglovagolva a lehetőségeket, megtalálva a leghatékonyabb módszereket elvessék a hazafiság, az internacionalizmus, a szocialista erkölcs magvait a fiatalok mindenre fogékony lelkivilágába. Ez a legfontosabb, ennek örülnek leginkább pedagógusaink. Nem véletlen, hogy a megyei pedagógus aktíván éppen erről beszéltek legtöbben. Beszédes az is, hogy majd mindenütt már a tennivalókat vitatják meg, a sorokat rendezik, az elképzeléseket, a terveket összegezik. Érthető ez, hiszen a lehetőség sokat jelent, de önmagában nem csodaszer. önmagában kevés az akarás is, ha az ambícióhoz nem társul a számvetés. Kutatni kell, hogy miként lehet a leghatékonyabban felhasználni a tananyagot jellem-és világnézet-formálásra, történelemszemlélet-alakításra. Valódi tartalmat kell adni a szocialista tanár—diák viszonynak, mert az ifjúság csak így fogadja el a csiszoló, a nevelő szót. S még mennyi tennivaló! A sikeres nevelés elképzelhetetlen az iskolai élet demokratizmusa nélkül, mert ha a diák nem érzi, hogy igénylik véleményét, meghallgatják kételyeit, magába zárkózik, s kárbavész minden fáradság. Elkeseredik a tanár is, ha az iskolavezetés nem törődik javaslataival, nem méltányolja jobbító ötleteit. Ez különösképpen lényeges, mert á pedagógus — s ezt is elmondták többen a megyei aktíván — csak nyugodt légkörben képes alkotómunkát produkálni. Az elismerés egyöntetű, hiszen a pedagógusok zöme mindig nevelőnek érezte magát, mindig azt szerette volna, hogy hivatásának élve érezze az alkotómunka semmivel sem pótolható örömét. Nem túlzunk, ha azt mondjuk: ez a tiszteletet érdemlő alapállás fedezete annak, hogy a lehetőségből valóság váljék. Pécsi István „Egyik szemem síp, a másik meg nevet..." szemünk revet, a másik sír! Ezzel fogad Ecsé- den Smid Dezső tanácselnök. Majd magyarázza örömét Hogy immár közigazgatás, posta, takarékszövetkezet szép, új, közös hajlékban lakozhat. Ahová az ügyfelek is jobb, felszábadúLtabb érzéssel lépnek be. S valóban úgy foglal helyet az irodaház a község térképén, mint szív az emberi testben, A friss öröm nem feledteti azonban a korszakos bajokat Azokat a tényezőket, amelyek hajdan volt évtizedek mulasztásából keletkeztek, vagy éppen a külszíni fejtés megszűntével léptek Keséd életébe. Hat kút közül hármat tud igazán használni a falu. Ennyinek az apadó félben, levő vize lát el töfob mint négyezer embert egészséges vízzel (?) Ez az első számú gond a községben. —Bízunk benne, hogy nem sokáig! — mondja az elnök. — Magunk azonban kevesek vagyunk a probléma megoldásához. Ezért a hozzánk hasonló cipőben járó Szűcsivel szövetkezünk. Hogy miről van szó? A megszűnő külfejtés visszamaradt vízgyűjtő medencéjére kívánunk közösen regionális vízmüvet, telepíteni. Mar most ötmillió köbméter vegyelemzett, fogyasztásra alkalmas víz van a tárolóban, s a fenekén levő forrás biztosítja a folyamatos feltöltést. Közelmúltban megrendeltük a barcikai vízügyi igazgatóságnál a vízmű tanulmánytervét, s anyagi bajainkon csak könnyít, ha Ró- zsaszentmárton is bekapcsolódók az akcióba. A terheket közösen viselik majd a községek Nekünk két soron következő évben négyszázezer forintnál több pénzünk lesz erre a célra községfejlesztési alapból. S ehhez számítjuk a lakosság spontán segítségét, amikor elérkezik a vízmű- társulat megalakításának a terminusa... A külszíni fejtés megszűntével ezerkétszáz munkáskéz szabadult fel a községben. Ideig-óráig gond volt ennek a lekötése. De párhuzamosan megalakult a csőfektető és szerelő vállalat ötszáz dolgozóval, sokan járnak Visontára is, s megnövekedett ugyanakkor a Budapestre, Hatvanba járó munkások lélekszáma. Ez a busz- forgalom felszökését eredményezte, újabb problémát szült. Nincs helyük a napról napra Ecséden tanyázó vállalati gépjárműveknek. Télen pedig az egész éjszakán át járatott motorok zaja háborítja a polgárok nyugalmát. A községi tanács elhatározta hát egy központi telephely kialakítását, túl a Majnik-fé- le hídon! De ehhez megint pénz kell. Elsősorban a tönkrement híd felépítésére, valamint a parkoló tér burkolására. — Mi as elképzelésük? — Szeretnénk e beruházáshoz a Volán és az érdekelt munkahelyek támogatását, anyagi segítségét megnyerni. Nekünk alig ötvenezer forintunk van, ami elenyészően kevés. Különösen ha számításiba veszem, hogy Ecséd huszonkét kilómé ternyi belterületi útjából, utcájából alig tizenkettő a makadámo- sátott. Amikor csak az XJjte- lepen száz gépkocsi gazdája követeli a járható utcák Különben ősztől tavaszig garász- ba szaruinak a masinák a víz és sár miatt... Egy postásdinasztia elmúlásáról ás tudósított a novemberi ecsédi utazás. Nem volt nehéz ebbéli tájékozódásunk, hiszen, mint az előbb mondottuk, egy épületben nyert otthont tanács és postahivatal. Aki elköszön rövidesen a falutól: Szmrecsányi Sarolta. Hűséges, szeretett tisztviselője a településnek. Gondozója milliónyi üzenetnek, hírnek, küldeménynek, ami mind az ország, a világ vérkeringésébe kapcsolta be a bányászfalu polgárait. Apja, anyja .itt szolgált egykor, postamesterként. Jó harminc esztendei példás szolgalat után innen megy nyugdíjba decemberben Sarolta néni. Hogy miként emlékeznek reá az ecsédi ek? — Kissé zárkózott volt mindig! Nem törekedett olcsó népszerűségre. De hivatali tisztében nehéz lesz bárkinek túlszárnyalni őt — mondják többen az ovális címtábla alatt. Látogatásunk során szó esett a falubéliek hétköznapi életéről, boldoguláséról. Arról, hogy a mélyszíni aknák, majd a külfejtés megszűntével csappant a jövedelem, a családok megélhetése. — Mi erről a takarékszövetkezet vezetőjének a véleménye? — Ügy gondolom, nem csappant, hanem erősödött az itteniek vitalitása az utóbbi hónapokban — mondja Dávid Jánosné. — Megszűnt a külfejtés? Mentek az emberek a fővárosba, ahol a különböző építkezéseken többet kerestek, mint előbb. Nem is tudnám magyarázni egyébként, miért ugrott egyetlen hónap alatt félmillió forintot a betétállományunk! Már nyolcmilliónál tartunk. Persze, mindent megteszünk, hogy a lakosságot és közel hétszáz betétesünket megfelelően kiszolgáljuk. Az idén például már három és fél millió hitelt folyósítottunk, részlettel elmaradt ügyfelünk nincs, s ha minden a terv szerint halad, januártól bevezetjük mi is az ifjúsági takarékszolgálatot, amely iránt nagy az érdeklődés. Hazafelé indulóban ez egykori bányászfaluból, amely utóbb arcot váltott, elvisz utunk egy bolt, majd az ÁFÉSZ vendéglője mellett. Erre mondta a tanácselnök, hogy: kevés! Nem neki. Hanem a népes községnek. Mert Újtelepen él a lakosság egyharmada, s ott nincs egy tisztességes bisztró, cukrászda, ahová munka után beülhetnének sörre, jaffára a szomjas emberek. Szándékosan említette csupán ezt a kétféle italt. Hiszen a bor, fölösen is, megterem a hétszáz tagot számláló Egyetértés Termelőszövetkezet szőlőföldjein, amelyek fnindin- kabb termőre fordulnak, s az idén. hangulatos szürettel ajándékozták meg Bcsédet. Moldvay Győző Megszületett az új Visonta A magyar erőműépítés történetében páratlan siker született Visontán. Az ország legnagyobb erőművének már az utolsó blokkja is energiát termel. Indítógombját nem kevesebb, mint két és fél hónappal a határidő előtt nyomták meg. A pillanat egyben azt is jelentette: a régi, patinás Visonta mellett felépült, megszületett, s munkába állt az új Visonta. Győzött tehát ismét az ember, a tudás, a munka, a szorgalom, az összefogás. A Góliát, a hatalmas kémény, akár jelképe is lehet az elvégzett munkának, amelyről a beszélgetésünket is folytattuk Alakszai Lászlóval, a Gagarin Hőerőmű Beruházás pártcsúcsvezetőségének titkárával, és Kallós Józseffel, a Gagarin Hőerőmű Vállalat igazgatójával. — Százak, ezrek dolgoztak ezért az erőműért, de közülük is a legtöbbet a kommunisták vállalták, legtöbbet a kommunisták tettek az új Visontáért. Méltán boldog, s elégedett tehát a párttitkár. .. — Az egész ország tudja, ismeri, hogy a rajt nem éppen úgy sikerült, ahogyan szerettük volna. Az erőmű első két 100 megawattos blokkja öt hónapos késéssel készült el. Mi volt az oka? Azt is mondhatnám: a tanulópénzt fizettük meg. A tervezők, a gyártók, az építők, a szerelők, a'z üzemeltetőik egyaránt. — Pergessük vissza az eseményeket; a 200 megawattos blokkok szerelésével a kezdeti sikertelenségek után 360 fokos fordulat történt Visontán, Lecsillapodtak a kedélyek, megszűntek a korábbi jogászkodások, viták, a „miért” helyett a „hogyan” győzött. A kommunisták újabb példamutatásával. — Valóban így történt. A megyei, a járási pártszervek támogatásával a beruházás pártcsúcsvezetősége és az alapszervezetek is egyik legfontosabb feladatuknak tekintették a gazdasági munka segítését. Részt vettünk a különböző koordinációs tanácskozásokon, a taggyűléseken rendszeressé vált a gazdasági munka elemzése, a gazdasági vezetők beszámoltatása, szinte napi kapcsolat alakult ki a beruházást építő vállalatok dolgozói, vezetői között. Mindezeknek eredményeként a Gagarin Hőerőmű első és második 200 megawattos blokkja már határidőre készült eL — Ez után következett az utolsó blokk szerelése, s a kommunistáknak egy újabb fordulópontot jelentő javaslatuk. .. — Az 1970-ben tartott pártküldött-értekezletünkön kommunistáink nagyon élesen vetették fel, hogy ne elégedjünk meg az eddigi sikerekkel. Javasolták, hogy az utolsó blokkot már határidő előtt helyezzük üzembe. Javaslatukra mindenki igent mondott, s a sok ezres kollektíva eddig soha nem tapasztalt lelkesedéssel, szorgalommal látott munkához. Megszületett az újabb siker: az ötös blokkot két és. tél hónappal előbb kapcsolták be az ország enegiahálózar tába. Az erőmüberuházások történetében es valóban egyedülálló teljesítmény. Hozzá kell gyorsan tennem! a KISZ YSdDöksejM fe íelbcesülhetetlen értékű segítséget adott az itt folyó munkához, az jfjúkommunisták is bebizonyították, hogy van hitük, tudnak és szeretnek dolgozni. — A Visontai Gagarin Hőerőmű az ország történetének egyik legnagyobb beruházása. Nem véletlen, hogy kormányunk, a Gazdasági Bizottság, az érintett minisztériumok is mindent elkövettek a sikeres munka érdekében ... — Ez így Igaz — vette át a szót a vállalat igazgatója. A kommunisták valóban példát mutattak Visontán, de szeretném hangsúlyozni, hogy az erőmű tervezésében, építésében, szerelésében részt vevő vállalatok gazdasági vezetői is erejük, tudásuk maximumát adták a kollektív munkához. Igaz, hogy voltak viták, igaz, hogy voltak kudarcok is, dö a szándékukhoz sohasem férhetett kétség. Ennek az erőműnek a technikája számtalan területen különbözik, nehezebb, bonyolultabb a többi erőművektől. Egy sor dolgot valamennyien itt tanultunk meg mi is, Visontán. Természetes tehát, hogy voltak gondok, s problémák. Ami pedig a kormány és a Gazdasági Bizottság támogatását illeti: segítette a beruházást a honvédség, munkahelyi pótlékot és túlórát is kaptunk. — A tervek szerint november 7-én kezdődik meg az ötös blokk próbaüzeme. Változott-e a program? — Szerencsére igen. A blokkon október 24-en megkezdődött a próbaüzem. Az sem titok, hogy szeretnénk a tervezettnél előbb üzemi jjeppé nyilvánítani Alakszai László és Kallós József. — 'A megye] az ország egyik legfiatalabb vállalata üzemelteti az ország legnagyobb erőmüvét... — Igen. Vállalatunk mindössze öt éves, s 1350 dolgozója van. örömmel mondhatom, hogy van egy erős törzsgárdánk, akik nemcsak szeretik, hanem értik is, amit csinálnak. Említettem, hogy ennek az erőműnek nagyon sok technikai újdonsága van. Ez egyben azt is követeli: ehhez kellett, illetve ehhez kell szakmai ismereteinket Is méretezni. Már eddig is több mint 30 szakmai tanfolyamot szerveztünk, a vállalat dolgozóinak fele szinte mindig tanul. — Kenés vállalat adott annyi lakást is dolgozóinak, mint a Visontai Gagarin Hőerőmű ... — Négyszáz munkatársunk kapott a vállalattól lakást, 1972. október 1-ével megteremtettük az új munkás bérkategóriák anyagi alapjait i& Most készül az gtkal mázott! állomány besorolása. Erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten mindent elkövetünk dolgozóinkért, az erőmű zavartalan üzemeltetéséért, s hogy egyre többen találják meg számításaikat vállalatunknál, hogy egyre jobban, egyre szebben éljünk valamennyien. Nagyon bonyolult, nehéz, felelősségteljes munka vár erre a vállalatra. A küldetést viszont szívesen vállaljuk, s büszkék vagyunk, hogy „miénk” e.z a szép, korszerű erőmű. A blokkok tehát már üzemelnek Visontán. Az építők, a szerelők lassan búcsút vesznek Visontától. Az új Visontától.« , Koós József 1972. november 6„ hétf<|
