Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-05 / 262. szám
Beszélgetés a múzeumban A Mátra első szállo Október hava a régi kalendáriumok szerint a mérleg jegyében áll. Az ízes gyümölcsöt, szőlőt érlelő, a lombokat ezernyi színnel átfestő őszi hónap jelképéhez újabban odatartozik leglátogatottabb közművelődési intézményünk, a sokoldalú tudományos kutatómunka műhelye — a múzeum is. Október immár tizenegyedik esztendeje a múzeumok és a műemlékek hónapja. A különböző események, rendezvények már a hátunk mögött vannak, a múzeumi szakemberek most dolgoznak ezek eredményeinek és tapasztalatainak összegezésén. Erről beszélgettünk a Heves megyei Múzeumok Igazgatósága vezetőjével, az egri Dobó István Vármúzeum igazgatójával, Bakó Ferenccel. A beszélgetést nemcsak protokolláris szempontok indokolják, éppen a napokban múlt 20 esztendeje annak, hogy Bakó Ferencet a múzeumok élére kinevezték. Az eltelt két évtized során teremtődött és erősödött meg megyénkben a múzeumi kultúra, alakult ki múzeumaink hálózata, s jött létre a szabadtéri múzeumok és a múzeumi kiállítóhelyek egész sora, amelyben Bakó Ferenc tudománypolitikai és tudományszervező munkája nagyban benne foglaltatik. — Nálunk nincs szükség különösebb propagandára — mondotta. — Évente félmillió ember keresi fel az egri várat, s 300—350 ezer azoknak a száma, akik állandó kiállításainkat megtekintik. Szinte alig van érdeklődési kör, amelyet gyűjteményeink ki ne elégítenének. A szépművészetek, a természettudomány, a néprajz, a régészet, a helytörténet és az irodalomtörténet anyagai nálunk egyaránt megtalálhatók. — Az idei múzeumi és műemléki hónap programja három jelentős jubileumhoz kötődött: Dobó István halálának 400., Gárdonyi Géza halálának 50., az Egri Képtár és múzeum megalapításának 100. évfordulójára emlékeztünk. Ez a három jubileum többszörösen Egerre irányította az országos figyelmet. Tanácskozások, tudományos ülések, koncertek, színházi bemutató, kiállítások, vetélkedők, szakmai előadások színhelye volt a történelmi város, s ezek mellett még számos esemény, rendezvény segítette elő a múzeumi munka megismertetését és népszerűsítését. Hogy statisztikai adatokkal is szolgáljak: októberben 31 000 látogató fordult meg a vármúzeumban; az előadásokat 2600 ember hallgatta meg. — Mint az éremnek, akképpen a múzeumnak is két oldala van. Az egyik oldalát a közönség felé fordítja, de kevesen látnak be a kulisszák mögé, s el sem tudják képzelni, milyen izgalmas munka egy-egy földterület megásása, régi pincék, padlások átkutatása; s mennyi dologgal jár, amíg a különböző leletanyagok, tárgyak bekerülnek a múzeumba, amíg lajstromozzák, restaurálják, amíg alkalmassá teszik arra, hogy kiállítások vitrinéibe kerüljenek. A muzeológus feladatai közé tartozik a kutatás, a nyomozás is. S nem kevésbé izgalmas egy-egy irodalmi ereklye, dokumentum előhívása az ismeretlenségből, egy-egy szép néprajzi tárgy megszerzése a közösség számára. A látogató csak az érem előlapját látja, a kész eredményeket a múzeumi termekben, s hajlamos arra, hogy a muzeológusok munkáját valami világtól elvonatkoztatott, poros, irigylésremél- tóan nyugalmas tevékenységnek tekintse. Ügy értékelem tapasztalatainkat, hogy munkánk szélesebb körű bemutatásával sikerült előbbre lépni, betekintést adva * ^kulisszák” mögé is. — Gyakran hallaná egy- egy kiállításról olyan véleményeket: a tárgyak önmagukért beszélnek. Pedig ez így nem felel meg a valóságnak. A tárgyak valóban beszélnek. Kérdés azonban, elér-e szavuk minden fülbe? Múzeumunk látogatottsága kielégítő, aligha kívánhatnánk jobbat. Azonban van még javítanivaló a helyzeten. Mert nem elég például iskolák beterelése a múzeumok termeibe, megfelelő előkészítés, vezetés nélkül. És itt kell még sokat tennünk, javítva a látási kultúra terjesztésének színvonalát. — Kiállításaink, rendezvényeink mindenképp eredményeseknek értékelhetők. Jóleső meglepetésekkel szolgáltak egyes előadások, amelyek sok érdeklődőt vonzottak. Kevés érdeklődés mutatkozott viszont a művészettörténeti témák iránt, s ezek kabinetjellegén változtatnunk kell, hatékonyabb propagandával. Terveinkről szólva: a jövőben komplex kiállítások megrendezésére törekszünk, egy-egy letűnt kor társadalmának szemléletét, ízlését, érzésvilágát többrétű emlékanyag segítségével megelevenítve. Tevékenységünk megismertetésével és népszerűsítésével az eddigieknél még fokozottabban szeretnénk hozzájárulni a látási kultúra, az ismeretgyarapítás széles körű terjedéséhez — mondotta befejezésül Bakó Ferenc, (pataky) Szinte hihetetlen már, any- nyiszor hallhattunk róla korábban, hogy végre a Mátra első szállodájának a megépítése kikerült az előkészítés stádiumából. Most már minden előzetes feltétel megvan ahhoz, hogy a tényleges munkát meg lehessen kezdeni. Erről kaptunk tájékoztatást Csernyánszky Tamástól, a Gyöngyszöv igazgatóelnökétől. , Az is figyelemre méltó, hogy az ország leglátogatottabb helységének első szállodáját a gyöngyösi földművesszövetkezet üzemelteti majd. ■ ■ ■ ■ Szívesen megállnak pihenni a turisták Mátrafüreden a fenyvesben. Leülnek valamelyik padra, s miközben a fák mellett húzódó úton egymás után zúgnak el a gépkocsik alig néhány méterrel árrébb, maguk mélyeket szippantanak a csakugyan gyanta illatú levegőből. Nem is gondolják, hogy három év múlva ebben a kis fenyvesben áll majd a Hotel Gyöngyszöv négyemeletes épülettömbje. A hely mindenképpen kiváló, alkalmas arra, hogy ennek a tájnak reprezentatív vendéglátó intézményét ' befogadja. Sikerült olyan megoldást találni, hogy az építkezés a fenyvest érintetlenül hagyja. Tíznél alig több fa esik csak áldozatául a technikának. A szálló homlokzattal majd a város felé néz, főbejárata tehát a Dózsa György utcáról érhető el a legkönnyebben. Az épület oldala áll majd a Parádi út felé. A magas tetőszerkezet alatt a manzard-szobákban a személyzet részére alakítanak ki a tervezők szállást. Miután a terep itt emelkedik, az épület ezt a szintbeli különbséget követi majd. összesen kilencvenhat szobát foglal magába a szálló. Ezek közül nyolcvannyolc kétágyas, négy pedig egyágyas lesz. A magasabb igények kielégítésére négy apartmant is kialakítanak. A szobák alapterülete húsz négyzetméter lesz. A szállodát a B-kategóriá- ba sorolják be, de a negyedik emeleten a szobákért turistaárakat kérnek majd. Összesen száztíz személy szolgálja ki a vendégeket, akár éjszakára pihennek meg itt, akárcsak az étterembe vagy a presszóba tértek be rövidebb-hoszabb időre. Az étterem kétszáz, a presszó —, amely éjszakára bárrá alakul át — százharminc, a borozó pedig ötven személyt tud majd befogadni a megfelelő kényelemmel berendezett teremeibe. Gondolnak arra is, hogy tanácskozások, konferenciák megtartására alkalmas helyiség álljon a szervezők rendelkezésére. Az épület előtt ötven gépkocsi parkolhat, a szálló kiszolgáló részén két kocsimosó-berendezés és egy kisebb műhely biztosítja az autók tisztán és karbantartását, ha a vendég ezt kívánja. ■ ■ ■ ■ Mintegy hatvanmillió forintba kerül a szálloda. Ez olyan összeg, amit senki sem tud a mellényzsebéből kivenni valamiféle elegáns mozdulattal. Természetes, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium jelentős támogatást ad a vállalkozáshoz. Segít a SZÖVOSZ, a MÉSZÖV, ahogy a megyei és a városi tanács is a lehehősé- geihez mérten. Tárgyalás folyik a Coop- tourist és az IBUSZ felelős személyeivel, hogy ezek a szerveik is csatlakozzanak a Gyöngyszövhöz. Ennek fejében a szálló mindig figyelembe veszi az igényeiket, akár a külföldi, akár a belföldi turisták esetében. Az építkezés programja már elkészült, azt kisebb módosításokkal el lehet fogadni, hogy annak alapján a végleges és részletes tervek kialakulhassanak a rajzasztalokon és a számológépek segítségével. Várhatóan az építkezést a jövő évben el lehet kezdeni, a befejezése pedig 1975 idényére várható. ■ ■ ■ ■ Sok menden történt addig, amíg a mátráfüredi szálloda építkezésének ügye eljutott idáig. Senki nem vonta ugyan kétségbe, hogy ennek a szállodának meg kell épülnie, de vitatták azt, hogy ki építtesse, honnan kerüljön elő a pénz hozzá. Országos ügy-e a Mátra első szállodájának a megépítése vagy csak a Heves megyeiek ügye, de főként abban tamáskodtak sokan, hogy ebbe az egész dologba a Gyöngyszöv belevághat-e? A kérdések rendre, sorra választ kaptak. A legfontosabb válasz annak a ténye, hogy az összefogás révén együtt a pénz. megkezdődött az építkezés közvetlen előkészítése, és ha minden a szokásos rend szerint halad, akkor jövő nyáron a Mátrafüredre érkező látogatókat a fenyves területén folyó építkezés képe fogadja majd. Bizonyára lesznek olyanok, akik felsóhajtanak az építkezéssel együtt járó, kissé zilált környezet láttán, de hát őket is megvigasztalhatjuk: ezt a kis kényelmetlenséget nézzék el egy rövid ideig. Megéri, mert a végén egy kényelmes, korszerű szálló .várja majd őke.t is finom falatokra, erőt újító pihenésre. G. Molnár Ferenc SWVWvőA __. 3. . S zu: a varázserejű szó Valentyin Fomin; e kom- szomolista mérnök-geológus és hidrotechnikus abban az időben expedícióval járta a Csu folyó partjait. Talajvizsgálatokat végzett a leendő dargemi vízi erőmű helyén, Szamarkand közelében. A Dzsil Arik szikláit kopogtatta nagy serényen, mint valami megtévedt harkály, aki a homokkövet összetéveszti a tölgyfával. A Dzsil Arik környékén kutatott, ott, ahol annak idején ama nevezetes Timer Lenk vesztette el egyszerre ezer lovasát egy hatalmas földrengés következtében. Közben régi sírokat ásott ki, de nem talált semmit, még egy morzsolódó cseréptöredéket sem. Csak őt találták meg. A fehérterroristák, vagy ahogyan e vidéken nevezték őket és riogatták később a nagymamák az unokáikat a nevükkel: a baszmacsok. Levetkőztették, elvették a lovát, s a banditavezér máris a hasának nyomta a pisztolyt. — Orosz vafff — Orosz... — Kommunistát — Komszomolista.'.'. QMMmM »#72. november 5., vasárnap — Jól beszélsz a nyelvünkön, hé... — Gyerekkorom óta élek itt. — Minek jöttél ide? — Vizet keresek. ■— Szu-mérnök vagy? — Az. Szu-mérnök! ... és eleresztették. A fehérbanditák a komszomolista oroszt, a Dzsil Arik környékén, ahol Timer Lenk vesztette el ezer lovasát. A „szu” — a víz — varázserejű szó a sivatagban! A taskenti piacon mézédes világoszöld, belül sárgásfehér, csodálatos tuxkesztáni dinnyék, a hurik édesíthetik a dinnye mézességével az igazhitűek ínyét és lelkét a paradicsomban. Kilós szőlőfürtök, hüvelykujjnyi szemekkel, ruganyos, kemény hússal és áttetszőén, mint a hegyi kristály, gránátalma és paradicsom és még ki tudja hányfajta gyümölcs, aminek nevét sem tudom, zöldségféle, aminek íze az üzbég ember asztalának csodája. Ez a szu — a víz csodája! Ha nem látnám, hogy Itt- ott azért, vékony karaváncsapások, néha apró kis kerek víztárolók maradnak el alattam, azt hinnem, hogy áll a repülőgép az egyre magasabban szaporázó nap sugarai alatt. Mert alattam van a „semmi”, nem felettem. Holdbéli tájék ez, ahol a víznek nincs értéke. Ami nincs, ugyanis annak hogyan is lehetne értéke. Menynyit érne egy élő Bronto- ßauros? Mert őshüllőcsontokat kitűnően konzerválva találtak ám itt bőven, jelezve, hogy valamikor a föld történetének régebbi korszakában itt zajló és zöld színű élet volt. Mofet sárgásszürke minden. Való igaz: erre még- csak a madár se jár. Minek tenné? Csak az ember jár, mert tudja, hogy miért teszi. Buharában, nem messze a Szamandiák égetett anyagból épült, csipkefinomságú, vöröses színű, de a nap állásától függően mindig más és más színt mutató mauzóleumától húzódik a Selyemút. Ó, micsoda profán dolog: aszfalt borítja az évszázados karavánutat, amely úgy kanyarog az ősi város sok kilométerre nyúló, ma már jobbára rom falai mellett és között, mintha csöppet sem tisztelné saját múltját. Erről a múltról az itt kocogó apró szamarak patáinak kopogása, s a rajtuk ülő kaf- tános és turbános, vagy csizmás, nadrágos, tübetejkás gazdáik viselete tanúskodik. A jelenről meg, hogy mint a számum, úgy viharzanak közöttük el a gyapottal telitömött teherautók, zsúfolt autóbuszok, orruk alá porolnak a traktorok és a speciális, gyapotszedő kombájnok. Ez az ősi város, amely Avi- cennát adta a világnak, s amely ősidők óta vetélkedik A minden kincsek kincse: a víz. szépségben és gazdagságban Szamarkanddal, s amelynek egyik csodája, hogy a középkori mesterek feltalálta légkondicionálás miatt — a falak nem egyszerre melegedvén fel, így állandó a cirkuláció — hűvös medreszével várja a turistákat, — nemcsak a Mahoki Attari mecset faragott terakotta díszítéseiről híres. A buharai pamutkombinát hamarosan évi 110 millió méter szövetet ad majd. Fonógépein 220 ezer orsó pörög és hatezer szövőgép ad majd munkát az üzbég asz- szonyoknak, lányoknak. Kétségtelen, szépségben ez a modern gyár nem vetekszik majd a Buharán ma is uralkodni látszó Ark várával, vagy e vár 46 méter magas borostyántornyú Kaljan mecsetjévé. De nem is akar: az múlt. Ez meg — a jövő. Az óvároson keresztül is átfolyik a felül nyitott betonmedencébe szorított víz, néhány száz kilométerrel odább, a „konkurrens” Sza- markandban is. Szélein ott guggol mindig néhány üzbég, szíva a cigarettát, meg- és kicserélgetve egymás véleményét a világ dolgairól. Van pad a közelben, van park is már, ott is padokkal. .. Mégis, legtöbbször ősi módon odaguggolnak a két- arasznyi széles csoda mellé, amely ma már természetes csoda — de végtére is mégiscsak csoda. Hiszen ezen a tájon nem maroknyi földért, hanem kortynyi vízért folyt a gyilkosságtól sem visszariadó testvéri, rokoni, szomszédi viszály évszázadokon keresztül. Ha nincs víz, nincs Buha- ra, benne a textilkombináttal. Ha nincs viz, nincs Szamarkand ősi kultúrájával csodálatos égkék kupolájú mecsetjeivel, medreszéivel, mauzóleumaival, ezeregynyi legendájával és meséjével és nincs idegesítő tudásadása miatt orvul lefejezett Ulugbek, de nincs az sem, aki megőrizze e nagy tudós emlékét. Ha nincs víz, nincs Taskent, ahol 140 ezer diák tanul, s amelynek egyetemei, főiskolái immáron világszerte hírnevet vívtak ki maguk számára. A Sah-i Zinda, a holtak városa Szamarkandban hiába várná, hogy az igazhitűek és a turisták fellépkedjenek 36 lépcsőjén, s nincs kinek és minek elmondani a földrengés sújtottságában is csodálatos szamarkandi főmecset, a Bibi hanum történetét és a virágos gazdagságú verssort sem e mecset szépségéről. .. „Bibi hanum kupolája lenne a világ legszebb csodája, ha nem borulna az ég kékje reája”. És nem tanulhatna itt sem 30 ezer diák és nem élhetne majd háromszázezer ember az ősi falak között, ha nem lenne víz... A „Szu” itt az élet. Pontosabban itt is. Csak itt nyilvánvalóbb a víz és az ember egysége, mint sok helyütt, másutt a világon. Gyurkó Géza Következik Allah szolgái gyapotszedésen
