Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-05 / 262. szám
Kommunistaműszak a kitérőgyárban A gyöngyösi óvodai férőhelyproblémák megoldására a városi tanács koordinációs tanácskozásra hívta ösz- sze a város üzemeinek vezetőit, s tárgyaltak a megoldás lehetőségéről. Ezt követően a MÁV Kitér őgyártó Üzem politikai és gazdasági vezetői, egyetértésben az üzem dolgozóival, úgy döntöttek, hogy a hozzájárulás növelése érdekében kommunistaszombatokat szerveznek. Az első ilyen műszakon összesen 602 dolgozó vett részt, a megtermelt érték 716 ezer forint volt. A végzett munkáért járó 77 000 forint munkabér egy részét. Vietnam nieg- segítésére, egy részét a városi tanács által építendő óvoda létesítési költségeire ajánlottuk fel. Üzemünk dolgozói lelkesen fogadták a kommunistaműszak megszervezését, sezt az is bizonyítja, hogy a munkaintenzitás nagyobb volt, mint általában, a teljesítés 115 százalék felett volt. Külön figyelemre méltó a műszaki osztály dolgozóinak lelkes munkája, akik mindannyian fizikai munkát végeztek ezen a napon. A kommunistaműszak alkalmával a városi pártbizottság és tanács vezetői meglátogatták az üzem dolgozóit, s a beszélgetések során meggyőződhettek, hogy szívesen vállalták a műn- kätj« Felhívjuk a város üzemednek vezetőit, dolgozóit, csatlakozzanak kezdeményezésünkhöz. Koller György igazgató Gyöngyös, Kitérőgyártó Üzen» Vietnami vendégeink voltak f Iskolánk Ságvárí Endre rabija meghívta az egri Finom- szerelvénygyárban dolgozo és tanuló vietnami fiatalok hét képviselőjét, hogy közelebbről megismerkedhessünk a. vietnami gyerekek életével. A kedves vendégeket apró ajándékokkal köszöntöttük, majd nagyon sok kérdést tettünk fel nekik arról, hogyan élnek a vietnami úttörők. Vendégetek elmondották, hogy népük, történelme során sokáig élt francia megszállás alatt. 1954-ben szabadították fel hazájukat, azonban a béke nem sokáig tartott. Az amerikaiak hatalmas támaszpontokat építettek Dél-Vietnamban, megszegve a szerződéseket. A harc újra kezdődött a szabadságért. Az amerikai bombázások sok vietnami gyermek életét oltják ki. A gyermekek élete ott egészen más mint nálunk, de azért ők is vidámak, játszanak, tanulnak. Elmesélték, hogyan építkeznek, hogyan élnek a felnőttek az állandó háborúk alatt. Nagyon sok kérdésünk lett volna, sajnos, az idő hamar elrepült. Megkértük vendégeinket, tolmácsolják a vietnami gyermekeknek jókívánságainkat, együttérzésünket. Vendégeink megköszönték a vendéglátást, s megígérték, mielőtt hazatérnek, ismét felkeresnek bennünket Csattos Imre Eger, L sz. iskola Nem magánügy Nem magánügy az, hogyan beszélnek az emberek. A lapban megjelent a közelmúltban Kocsis Éva tollából egy cikk, amely szót emelt a trágár beszéd ellen. Teljesen egyetértek a cikkei. Sokat bajo&kodom én is, de már csak a kicsikkel, mert a nagyoktól bizony megkaptam már hová menjek, ha nem tetszik a beszédük. Én is azt tartom, amit a cikk írója, hogy a kulturált beszéd emberségünk alapja. A művelt ember másképp is ki tudja magát fejezni. De túlit hdrghurafro* a hörgők nyálkahártyájának gyulladásával járó inger okozza, ami köhögés formájában jelentkezik. Heveny hörghurutnál a köhögés segíti a beteg gyógyulását, idült formájában azonban a köhögés a tüdő tágulásához, a szervezet oxigén-ellltásának akadozásához, ezáltal az együttműködés zavaraihoz, majd a gyorsabb öregedéshez vezet. Az orvosok egyöntetű véleménye szerint a hörghurut keletkezésében a „főbünós's a cigaretta. Igaz, hogy hasonlóképpen ártalmas a nagyvárosok pora, füstje, amely szintén a tüdő nyálkahártyáit ingerli, ez azonban kevésbé okoz idült hörghurutot. Más a helyzet a megyek a cikken, sajnos, az asszonyoknál is találkozom trágár szavak használatával. Amikor kérdezem, miért, azt mondják: ez a divat. De miféle divat lehet ez? Magam is minden alkalmat megragadok ezután is, mert látom, hogy akadt, aki meg is írta nem tetszését és ez engem bátorít. Harcoljunk továbbra is nyelvünk szépségéért és ilyen értelemben vett tisztaságáért is. Chemez László Eger Véradónap Hatvanban A terveknek megfelelően Hatvanban is most tartják a Vöröskereszt-szervezetek taggyűléseit. Az eddig megtartott vezetőségválasztó taggyűléseken értékelik a négy esztendő alatt végzett munkát. Az eredmények között szerepel a hatvani véradónapról szóló beszámoló, amelynek során a hatvani Cukor- és Konzervgyárból kétszázan — szocialista brigádok tagjai, fiatalok —vettek részt e nemes mozgalomban. Az üzemben már hagyományai vannak az önkéntes véradásnak, 1961-től rendszeresen jelentkeznek az üzem dolgozói közül térítés- mentes véradásra. Szükség esetén azonnal és többször is rendelkezésére állnak a véradó állomásnak. Szűcs Ferenc Hatvan cigarettával, amelynek füstje állandóan és védhetetle- nül ingerli a hörgők nyálkahártyáit. Az orvosok hangsúlyozzák: egyszerűbb és a szervezet számára hasznosabb a megelőzés, mint a gyógyítás. A dohányzást feltétlenül abba kell hagyni, amellett a légutak rendszeres „tisztogatása” vagyis a friss levegőn tartózkodás is elengedhetetlen. Lényeges továbbá, hogy lehetőleg kerüljük a füstös, rossz levegőjű helyiségeket, s otthon és a munkahelyen egyaránt gondosan, rendszeresen szellőztessünk. Még egy megszívlelendő jó tanács: aki gyakrabban, vagy tartósan köhög, forduljon orvoshoz, Orvosi tanácsok a hörghurut megelőzésére 300 éves patika Gyűrött 1654-ben nyílt a. Széchenyi téri gyógyszertár, amelynek berendezését később Széchenyi György püspök és Eszterházi Erzsébet adományaival qyarapítctták. A patika több mint 100 évig — 1773-ig működött. Győr város 700 éves jubileuma alkalmából régi formájában helyreállították. A jelenlegi patikamúzeumban állandó kiállításon mutatják be a már ritkaságoknak számító felszereléseket és irodalmi emlékeket. (MTI foto — Hadas János felvétele — KS) Az álarcos emberek titka Látogatás a kőkorszakban bár már régen, túlnőtte a maA szomszédos Ausztriában, Tirolban élő kartársunk, Reinhoid Materna újságíró és felesége veszélyes, de érdekfeszítő felfedező útra vállalkozott: Üj-Guinea őslakóit látogatták meg, s az alábbi riportban számolnak be az ott ősközösségi színvonalon élő álarcos emberekről. AZ ERDŐBŐL FÉNY csillant élő. Caroline és én egy pillanatra meghátráltunk, majd félénken elindultunk az agyagból épült primitív épület felé. Néhány másodpercen belül megtudtuk, miért fel úgy a többi pápua törzs a mackehucku álarcos törzstől. Amikor az építmény közelébe érkeztünk, nagy csoport ember — férfiak, nők, gyerekek, voltak vagy negyvenen —, rohant ki belőle. Körülvettek bennünket, mindannyian egyszerre beszéltek, de egy szót sem értettem. Valaki vállon ragadott, egy másik kéz pedig a derekamat szorította meg. Igyekeztem körülnézni, hogy meglássam, mi történik a feleségemmel. Alaposan megrémültem. Caroiine-t földre tepertők. Egy csoport csaknem teljesen meztelen asszony állta körül és jobbra-balra rángatták. Végül is előlépett a törzs- főnök. Huibónak hívtak. Tudott néhány szót angolul, s rövid idő múlva szót értettünk vele: megmagyaráztuk jövetelünk célját. Feleségem és én a falujukban akarunk lakni A jövetelünk célját Illető tanácskozás több órát tartott Caroline és én sohasem rettentünk vissza a kalandoktól. Ellenkezőleg: jártunk mar a közép-indiai törzseknél Ausztrália őslakóinál a kelet-grönlandi eszkimóknál és Kínában a határmenti parasztoknál akikhez vízum nélkül surrantunk át a határon. Nemegyszer hajszálon függött az életünk és szabadságunk. Algériában az arabok megdobáltak bennünket. a Szaharában, egy álló napig homokkupacok között rejtőzködve vártuk, hogy elvonuljanak a felbőszült beduinok. JELENLEGI UTUNKBA negyven hordár kísért el .bennünket egy ausztráliai járőrtiszt meg hat fegyveres rendőr. Három hetet töltöttünk az őserdőben. Egy olyan pápua törzset kerestünk, amelyet még nem fedeztek fed. Az erdei ösvényen egy törött nyilat pillantottunk meg. A figyelmeztetés egyértelmű volt Az ismeretlen törzs tagjai mindenkit halállal fenyegetnek, aki a törött nyű. vonalán túl merészkedik. Ott kezdődött az ő felségterületük, ha szabad úgy fogalmazni: birodalmuk. És a nyű nem üres figyelmeztetés volt. Röviddel azután, hogy hordárainkat előre kényszeritettük, két bom- ladozó holttestre bukkantunk. Állandóan úgy éreztük magunkat, mintha láthatatlan szemek kísérnék lépteinket — Barátként érkeztünk! — kiáltottuk angolul, amit az ausztráliai tiszt néhány pápua nyelvjárásra fordított. Izgatottan figyeltük az ösvények melletti bokrokat. Semmi nesz, semmi mozgás. — Nem akarjuk elrabolni asz- szonyaitokát! — Ismét semmi válasz. — Nem akarjuk elrabolni disznóitokat! ismét lac korhatárt, alig volt nagyobb egy pulikutyánál —, egy fedél alatt lakott velünk. A következő reggelen Caroline a faluban élénk cserekereskedelmet bonyolított le: sót és cigarettát adott konyhakerti vetemé- nyekért. Az édesburgonya a bennszülöttek fő eledele. Mialatt a feleségem kufárko- dott, én Huibóval — és néhány „munkatársával” — elénk vitába kezdtem a nőkről. MEGTUDTAM, HOGT a nő ára körülbelül 20 ezer forintnak megfelelő összeg De nem pénzben, hanem áruban kell fizetni: kagyló, a paradicsommadár tolla és a disznó a legmagasabb árfolyamú fizetőeszköz. A disznó a legértékesebb valuta. Nemcsak asszonyt lehet rajta vásárolni, de jóvátétel fejében is elfogadják: megölt barátért, vagy rokonért disznóval ki lehet engesztelni a legvérme- sebb ellenséget is. íme az árjegyzék: a megölt gyermek ára 2 disznó, a feleség meggyilkolásáért 3, a jó harcos apáért és férjért 15—20 disznót is elkérnek a családtagok. De feleséget már egy nyisz- lett disznóért is lehet kapni! — Te, hány feleséged van ? kérdeztem házigazdámat, az öreget, gyorsan ^elsajátított pápua-nyelvtudásommal. Huibo vállalta a tolmács szerepét: Még kettó él, hat meghalt, egyet pedig megölt, mert mindig mérgesítette. — Értetlenül néztem az öregre, de a törzsfönök magyarázkodásba kezdett: Így van ez Üj-Guineában, a házsár- tos feleség semmit sem ér; meg kell ölni. %VV^A^AA/\^AAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.^iKiNAA/>^>A^\AAAAA^>AAAA»*»Aé»»<KA««S*AA^VA^*Vt\AAAAAJWVAAAAAAAAAAAAAAAAAéVV«S/ Barkácsolás Korunk egyik jellemző és hasznos időtöltése a barkácsolás. Többen hajó modelleket, régi varakat építenek gyufaszálakból, mások rádiókat, televíziókat állítanak össze önerőből. Hasznosan telik az otthoni szabad idő. Mesélték kollégáim, milyen ■ felemelő dolog melegítőben fűrészelgetni, kalapálgatni a hosszú téli estéken. A kala- pálgatás eredménye az eltelt idő mellett sok értékes használati tárgyat is eredményez. Egyik barátom szétszedte teljesen egyedül a kályháját. Igaz, hogy öszerakni nem tudta, és a szakértelem nélküli szétszedés folytán a cserepek fele összetört, a lakás elsötétült a koromtól, de mégis büszkélkedik: ő ezermester. Nos, jómagam is beáll tam a barkácsművészek soraiba. Az üzletben, ahol több barkács- társamrnal válogattam a hulladék lemezt és fadarabkákat, rájöttem, hogy a barkácsoláshoz nem elég a szándék és a tudás, tömött erszény is szükséges hozzá. Hónom alatt néhány darabka fával indultam hazafelé, amikor egy könyvüzletben megpillantottam néhány asztalos szakirodalmat. Kell a tudás. Vásároltam néhány könyvet. Ezekből majd megtudom, hogyan fogjak hozzá a virágállvány készítéséhez. Mert az első remekmű — határoztam el —, egy nem akármilyen virágállvány lesz! Menet közben egy kirakatban láttam is egy elképzelésemnek hasonló virágállványt. Meglepően olcsón. Az anyag és a szakirodalom épp annyiba került, mint az új virágállvány, de akkor hol marad a fúrás-faragás öröme? Azonnal hozzákezdtem a barkácsoláshoz. Kerek három hétig tartott, de volt eredménye. Akadtak nehéz pillanatok is. Amikor az enyvesdobozt felrúgtam. Értem, hogy a fürdőszoba és a hall korcsolyapályává változott a meleg enyv száradása után. De azt sohsem fogom megtudni, hogy mitől lett csiri- zes a csillár is? Hogy az ujjaimat lilára szegettem, a fűrész kitépte a nadrágomat? Ki törődött ily bagatell ügyekkel, hisz ott állt készen a remekmű: az új virágállvány. Nejem, akinek semmi szépérzéke a modern asztalos-művészethez, hörögve kérdezte: kutyaólat tennél a lakásba? És miért festetted lilára ezt a borzalmat? — faggatott. Eldicsekedtem újításommal. Mivel festékre már nem volt pénzem, a virágállvány borítására körömlakkot használtam. Nem bírta idegekkel, elrohant. Én egyedül szereltem fel az új állványt: sorra rakosgattam a polcokra kaktuszainkat, philodent- ronjainkat. Ezek a virágok — sajnos —, túltápláltak, állapítottam meg, midőn kiderült, hogy az állvány enyve- zése felmondta a szolgálatot. Ebben nem az alkotó és remekműve a hibás, hanem az átkozott nehéz cserepekben elhelyezett növények. Néhány cserép a földre is esett, a cserepek összetörtek, sebaj. Jövő héten újrakezdem. Bár egyik barátom lebeszélt az otthoni barkácsolásról, ök másképp csinálják. Hot és hogyan? Hát a gyárban, munkaidő alatt. Mutatta is, milyen szép hangulatlámpát, dísztárgyat barkácsolt odabenn. Sokan csináljuk így, közötte. Megspóroljuk az anyagot és az időt, kacsintott kedélyesen. Sajnos, gyárainkban találhatók a „csináld magadnak, a gyáradban” mozgalom hí-i vei szép számmal. Tudom, < értem. De azt nem értem,! mit szólnak ehhez a gyárig rendészek? Én a magam részéről továbbra is az otthoni ezermesterkedés híve maradok. $ Már hozzá is kezdtem új remekművem előkészületeihez :i egy zenélő órát varázsolok> öreg vekkerünkből. A szak-t irodalmat tegnap már sike-i rült a lakásba csempésznem.5 Hogy fog csodálkozni a csa-? ládám, ha óránk hajnalomat elzenétt az „Adj, Uram,\ esőt Abal Páli semmi. Két óra hosszat álltunk így, megfeszített idegekkel. Minden másodpercben, bármelyik irányiból, halálos nyíl érhetett bennünket. Ekkor hirtelen előttünk termett két bennszülött: a fáról ugrottak le. Nyilaikkal célba vettek bennünket. Felénk nyújtott kezükbe sót tettünk és apró ajándékokat nyújtottunk át nekik. A tolmács segítségével is csak nehezen lehetett szót érteni velük. Ekkor azonban hirtelen megtört a jég: néhány fegyveres kísérőt állítottak mellénk és a bizalom jeléül elmosolyodtak. Ma már egyedül járunk-ke- lilnk... TÜRELMETLENÜL néztünk a kunyhóból kijött emberekre. Amennyire csak lehetett, észrevétlenül, elkészítettem róluk az első fény- képfelvételt: postaibélyeg nagyságú, alig észrevehető mini-kamerámmal. Huibo, a törzsfőnök, közölte velünk, hogy vendégül iát bennünket, s érezzük magunkat úgy, mintha minden a miénk lenne. Egy idős férfi kunyhójához vezetett, az öregembert kilakoltatták arra az időre, amíg ott-tartózkodtunk. Mivel alaposan elfáradtunk á több napos gyaloglástól, csakhamar elaludtunk a bambuszból összeeszkábált ágyon. Éjfél tájban felriadtam. Caroline lökött meg: Hallod? — suttogta. — Hallottam: valaki a kunyhó bejáratához lopakodott. A zseblámpa után nyúltam. A fónycsóváhan kővé meredten állt meg a betolakodó. Egy kis, halálra rémült disznó volt, az öregember tulajdona. A disznó — Válás pápua módra! Később a mackenhucku törzs tagjai hajlandóak voltak álarcáik titkát is elárulni. A bizalom különös jele ez, mert ezek a maszkok a törzs harcosai részére még az asszonynál is többet érnek. Az álarc a titkos fegyverük. Álarcaikat kipusztult banánfák vastag gyökereiből faragják. Egy álarc elkészítése hosszú időt vesz igénybe. Végül különböző színű anyaggal festik ki az álarcokat. Elekor különös dolog történt: a férfiak feltették álarcaikat, megragadták íjaikat és nyilaikat, lándzsáikat és botjaikat, és félelmetes léptekkel felénk közelednek. Noha tudtuk, hogy ez csak tánc, mégis szinte a rossz szellemeket láttuk bennük, akiket el akarnak űzni a környékről. MEGÉRTETTÜK, hogy miért menekül minden más pápua az álarcos emberektől, ha indulnak. Semmilyen harci kiáltást nem hallatnak, ünnepélyes, kimért léptekkel, mint valami szellemek, úgy mozognak. Közvetlenül előttünk megálltak, levették maszkjaikat és hangos nevetésbe kezdtek. Mégis, Caroline és én, legalább két percig nem tértünk magunkhoz az ijedtségtő]. A kőkorszak kellős közepén jártunk. (Quick) 1972. november 5,, vasárnap
