Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-05 / 262. szám
Mestermunkák — taps nélkül A közelmúltban váratlan „razziát” tartottak egyik megyei gyárunkban — s a satupadok fiókjaiból, az üzemi szekrényekből a legkülönbözőbb „fekete” tárgyak kerültek elő, „gazdáik” sűrű dadogása közepette... Mestermunkák, valóságos műremekek egész sora vallott az ügyes kezű iparosok rendkívül élénk fantáziájáról, termékeny alkotó kedvéről. Volt ott díszes gyertyatarto, kovácsoltvas fali lámpa és fából készített, karcsú, kecses, modern állólámpa, aztán kukoricadaráló, hurkatöltőhöz szükséges fogasléc, sőt még, uram bocsá’ — egy szabályos puskaszerkezet is! Ügy, hogy az ember önkéntelenül is már csak egy valamirevaló rakétát hiányolhatott e különös bőségszaruból... Az emberi elme, cselekvőkészség eme csodálatos kibontakozásán azonban — mégsem lelkendezett, tapsolt az üzemi rendész, s a gyár vezetősége. S természetesen korántsem azért, mintha nem lennének fogékonyak a szép, a tökéletes munkák iránt Hanem egyszerűen csak azon oknál fogva, hogy: az említettek „tusiban” születtek. Amúgy mellékesen, a természetesen más rendeltetésű műszakokban. A gyár által fizetett időben... Mondani sem kell ezek után, hogy a mégoly nagyszerű munkákat is — annak rendje és módja szerint azon nyomban elkobozták, s „üzemi állományba” vették. Ennélfogva már legfeljebb csak a gyárban alkalomadtán sorra kerülő, házi kiállításon szerepelhetnek. S nyilvánvalóan: elrettentő példaként. Azért, hogy ki-ki lássa, megtanulja: ezt nem szabad! Az ügy azonban — ezzel még persze nincs lezárva. Hiszen önkéntelenül is felvetődik az emberben, hogy: vajon miként történhetett mindez? Hogyan lehet több órás, vagy éppen í több napos „fekete munkát” végezni a műhelyben, az üzemben —a rendért elsősorban felelős • csoportvezetők, művezetők tudta nélkül? Hogy lehet rendes munkaidőben olyan művelettel — esztergálással, marással, hegesztéssel —foglalkozni, amelyről véletlenül sem tűnik fel „illegális volta”? Vajon milyen itt a fegyelem, az öntudat, főleg pedig a norma, a mindennapi követelmény, ha ennyire sok fusi belefér a nyolc órába, a nyolc órákba? Röviden: felelősségre vonják a munkahelyi vezetőket is! Sajnos, azonban még ezzel sem tesznek pontot a téma végére. A fusizás ugyanis nem egyedi eset, korántsem csak a szóban forgó gyár jellemzője. Sajnos még mindig, másutt is találkozhatunk hasonló esetekkel, amely fölött valamiféle hamis álhumánuból szemet hunynak, nem csinálnák ügyet. Jóllehet az üzemben nehezen megy a program teljesítése, túlórákra van szükség a termelési elkéoze- lések válóra váltásához. Emlegetik ugyan az üzemszervezést, a rejtett tartalékok feltárását, ám véletlenül sem gondolnának azokra a belső lehetőségekre, amelyek s szaktársakban szunnyadnák, s csak részben kamatoznak a gyár, a vállalat, a közösség számára. Nem arról van szó, hogy időnként egy-egy jól dolgozó, a feladatát mindig kitűnően teljesítő szaktársnak munkaidő után ne engedjék meg néhány apróbb magánmunka elvégzését a műhely szerszámaival, berendezéseivel. Esetleg önköltségi áron a gyár, a vállalat felesleges, esetleg nélkülözhető anyagából. Mert ennyit feltétlenül megérdemel az az ember, aki ellen nincs kifogás, s már hosszú ideje becsülettel szolgálja a céget. Csupán a szabálytalanságokra figyelmeztetünk, azt kifogásoljuk, hogy boldog, boldogtalan hovatovább valósággal rendszert csinál a „fusizásból” — tudatosam prédálja a közvagyont, károsítja a munkahelyet! Legyen hát vége a hivatalos munkaidőben végzett „maszekolásnak”, ki-ki tudósa, igyekezete legjavát adva dolgozzék műszakjaiban a z egész társadalom hasznára. Ügy, hogy az egész műszak mestermunka legyen — s minduntalan, valamennyien megtapsolhassuk! Gy. Gy. „Beszélő gépn A gép, amely jérti a beszédet” angol tudósok egy csoportja olyan berendezés kidolgozásán fáradozik, amely megérti az emberi beszédet, és ennek során nincs szüksége komputer segítségére. A rendszer jelenleg hat mondat és 27 szó megkülönböztetésére képes, felismeri a számokat 0-tól 9-ig, az év hónapjait, az „igen”-t a „nem”-et. A 1 terv megvalósításának vezetője úgy véli, aránylag olcsón elkészíthető egy olyan berendezés, amely meg tudja különböztetni az emberi beszéd normális hangjainak legtöbbjei, ha nem is valamennyit. Az ilyen rendszerek alkalmazása Lehetővé tenné a komputer kezelője számára, hogy közvetlen párbeszédet folytasson a géppel. Tej, tej9 tej Lesz-e 3SOS liter? — Igaz, hogy se szőlőnk, se borunk, de tejünk az van bőséggel és csak egyre több lesz — mondta tréfálkozva Pétervásárán egy termelőszövetkezeti gazda és még azt is hozzátette, hogy szerinte — a mindennapi szükségletet tekintve — a tej még fontosabb „ital”, mint a bor. Szokatlan az efféle összehasonlítás, de ami a tej táplálkozási fontosságát illeti, valóban nem lehet kétséges: alapvető élelmiszerről van szó. Különösen aláhúzza a tej, a tejtermelés fontosságát, ha figyelembe vesszük, hogy mennyi további nélkülözhetetlen és kedvelt élelEgy interpelláció nyomán ... Folyik a hatvani gyaloghíd tervezése Több éves gond Hatvanban a két városrészt összekötő vasúti híd szűk volta, ami lényegesen lelassítja a forgalmat, azonkívül, hogy számtalan baleset előidézője. A vasútvonalakat átívelő hídon bonyolódik le a Budapestet az ország keleti részeivel összekapcsoló közúti járműforgalom is, amely egyre növekvő, s ezzel párhuzamos a veszélyessége. A szűk híd előtt rendre torlódik a forgalom, a gyalogosoknak jutó alig ötven centi széles járdán mendenki ki van téve a közvetlenül mellette zúgó-zajló járműközlekedés baleseti veszélyének, arról nem beszélve, hogy esős, sáros idő esetén egyetlen gyalogos sem ússze meg „fröccs” nélkül az Űj- Hatvanba vivő sétát. A vasúti híd kibővítését rengeteg panaszos tette már szóvá tanácsüléseken, városi vezetők fogadónapján. De sok választó felkereste a város országgyűlési képviselőjét, dr. Novák Pálnét is, aki a negyedik ötéves terv tárgyalásakor plenáris ülésen szólalt fel a kérdés rendezése érdekében. A panaszosoknak most kedvező hírrel szolgálhatunk. Ügy tűnik, közelít a sok-sok jogos észrevétel, kifogás orvoslása. Mint dr. Novák Pálnétól értesültünk, a közelmúltban levelet kapott dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi minisztertől. Ebben a szaktárca vezetője a képviselőnő interpellációjára reagál, s közli, hogy a 3-as számú főútvonalon, a Hatvan vasútállomásfnál lévő felüljáró forgalmával kapcsolatos problémát megvizsgáltatta, a KPM Közúti Főosztálya pedig már megbízta az UVATERV Vállalatot, egy — a meglévő felüljárótól jobbra eső — önálló gyaloghíd tervezésével. Friss információnkból az Is kiderül, hogy a tervek elkészülte után, várhatóan már 1973 első felében, a Közúti Főosztály értesíti a hatvani tanács vezetőit az építési programba vétel lehetőségéről, illetve a megvalósítás terminusáról. A száguldás ára Ellenőrzésen a közlekedésrendészettel A minap néhány órát töltöttünk a közlekedési rendőrökkel és önkéntesekkel. Az ellenőrzés az estébe nyúlt; míg világos volt, a gyorshajtás „felmérése” szerepelt a programban, sötétedéskor más vizsgálniválónk is akadt. A tapasztalatok enyhén szólva lesújtóak voltak. Sietek a családomhoz ... Szihalom községben. kis rádiókkal felszerelve foglalta el a helyét a kijelölt pontokon két önkéntes rendőr, s egy civilbe öltözött közlekedési rendőr, kezükben stopperórával. Mi a járőrparancsnokkal egy kanyaron túl helyezkedtünk el a község határában. Nem kellet sokáig várni, hamarosan megszólalt a rádiónk: — Az YB 62—33-as rendszámú. pótkocsis Skoda hatvan kilométeres sebesseggel halad. Az ilyen tonnaszámu teherautók megengedett legnagyobb sebessége lakott területen negyven kilométer. Már közeledik is, és a tárcsa intésére ártatlanul megáll. — Ön szabálysértést követett el azzal, hogy lakott területen túllépte a megengedett. sebességet — közli a rendőr.. A sofőr nagy szemeket mereszt. — Az lehetetlen, kérem ... negyvenöttel sem mentem... — Mindjárt bebizonyítjuk — hívja a rendőr, aztán beszól a rádióba —, kérem a pótkocsis Skoda sebességét! — Hatvan kilometer per óra — hangzik a válasz az éterből. További vitának helye nincs. A figyelőpontok között stopperral a sebességet pontosan meg lehet határozni. A sofőr „beletörődik”... És már közeledik egy pótkocsis Z1L, 55 kilométeres sebességgel. A vezető nem vitatkozik, hanem dörmögve kifizeti a helyszíni bírságot. — Bizonyára az órám rossz... — vigasztalja önmagát, kevés sikerrel. — SD 43—80, Csepel tehergépkocsi. Sebessége hatvan kilométer — jelenti be a „következőt” a kis rádió, mint valami rendelésen. — Sietek haza a családomhoz — mentegetőzik a vezető. —■_ Ha így halad, lehet, hogy sose ér oda — figyelmezteti a rendőr, miután kiszabta a bírságot. A vezető fizet. A camion és a tachográí Egy Skoda személygépkocsi vezetője keserű büszkeséggel veszi tudomásul, hogy rozoga járműve (még a CB sorozatból) képes hetven kilométeres sebességre is. A száguldásnak ára van, s nem is olcsó. Pótkocsis camiont jelentenek a rádión. Hetvenessel jön a montsrum, és meg sem várva a tárcsa jelzést, már lassít és megáll. — Mennyivel jöttem? — kérdezi. Megkapja a választ. A camion lehetőséget ad a stopperes ellenőrzés hitelesítésére is. A rendőr elővételi a. beépített tashográí karok kártyáját, amely percről percre, óráról órára megörökíti a jármű sebességét. Igen, hetven és nyolcvan kilométer között robogott át Szihalmon. Nem ártana ilyen műszert valamennyi járműre felszerelni. — Néhány országban — mondja fizetés közben a ea- mionos —, még visszamenő- leg is megfizettetik a büntetést a sebesség túllépéséért.. Ezt sem ártana nálunk be- bevezetni. Míg egy-egy ügy „lerendezésre kerül”, sok gépjármű száguld el mellettünk. — Azt hiszem — mondja a járőrparancsnok szomorúan —, itt minden másodikat meg tehetne büntetni... Apró örömök Besötétedik, áttesszük az ellenőrzés színhelyét Dor- mandra. Máris jön egy tehergépkocsi. amelynek bal oldali lámpája nem jó. Addig nem engedik tovább, amíg ki nem cseréli az égőt. Nagy a forgalom, a gépjárművek már használják a reflektort A kerékpárosok azonban „ráérnek”. Három érkezik éppen, sötétbe burkolózva. Különösképpen nem kell ecsetelni, hogy milyen veszélyt jelentenek önmagukra, másokra nézve is a kerékpárosok az esti országúton, lámpa nélkül... És a pénztárcák szegényednek, a tapasztalatok pedig — remélhetőleg —, gazdagodnak. Egy most közeledő kerékpárosnak nincs pénze. Biztos, hogy nem lámpára teöl- tótte»^. ugyaruö közelébe ás-: ve a rendőr szinte hétratám- torodik a pálinkabűztőL — Mikor ivott? — Félórája __egy kupic ával ... — És azelőtt? Nem emlékszik, s ez bizonyos fokig érthető. Beültetik a kocsiba, s Füzesabonyba viszik vérvételre. Ismeretes, hogy a paragrafusok most már nem feledkeznek meg az ittas kerékpárosokról sem! Sietünk az orvoshoz, miközben megszámlálhatatlanul sok kivilágítatlan kerékpárral találkozunk. Fürtökben, vagy szólóban karikáznak és eszükbe sem jut, hogy mi történne velük, ha egy szembe jövő gépkocsi fényétől kissé „megvakított” sofőr hátulról nekik rohan... Sem elől, sem hátul nem égnek a lámpák! — Ez külön téma — mondja a rendőr. — Nem ártana egyszer amúgy istenigazában „rászállni” a kerékpárosokra. Aztán felsóhajtunk mindketten és még mosolygunk is. Ugyanis — végre! —, sikerült mekpillantanunk az első és az este folyamán egyetlen kivilágított kerékpárt. Még csak nem is ittasan hajtották ... Nehez kérdés: vajon, az ilyen apró örömök megszépítik-e az ellenőrzés túlnyomórészt szomorú tapasztalatait? ★ A kivilágítatlan kerékpárokkal kapcsolatban egyébként a megyei rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztályának vezetője úgy tájékoztatta lapunkat, hogy a nagyarányú szabálysértések miatt rövidesen átfogó ellenőrzést tartanak a közutakon. Bízhatunk-e abban, hoä-y nem születik szomorú tai-asztalat? j&álai Gabor Bojtos Margit és Fábián Erzsébet a szakosított telep „tejpalackozójában” töltőgéppel töltögeti a műanyag tasakokat a pétervásári, erdpkövesdi. istenmezeji, salgótarjáni és natlújfalui fogyasztók számára. Naponta közel ezer liter tejet tasakolnak, (Foto: Kiss B.) m Isz éri pa ri terméknek az alapanyaga a tej. Mert van-e olyan család, háztartás, ahol naponta ne kerülne az asztalra a vaj, a túró, a tejföl és a tej különféle készítményei? Aligha. — Különösen a gyermekek számára fontos a reggeli tej, tejes kávé, vagy kakó — mondja Szél Ferenc, a pétervásári Gárdonyi Termelőszövetkezet elnöke, amikor a négy községet (Pétervására, Erdőkövesd, Váraszó, Kisfüzes) magába foglaló közös gazdaság óriási „tehénistál- lójaban”, a szakosított szarvasmarhatelepen beszélgetünk. Szóba kerül az is, hogy bizony e magasan fekvő hegyes-dombos, hűvös bükki tájon nehéz a földművelés. Szőlő és korán érő zöldséggyümölcsfélék valóban nem teremnek itt meg, s az egyéb növényi kultúrák számára is csak igen kevés a megfelelő terület. — Ezért foglalkozunk főleg állattenyésztéssel — mondja az elnök — legelőnk ugyanis bőven van. Ezeken a legelőkön — különösen, ha egy kicsit javítjuk is — kora tavasztól késő őszig van takarmány, amelyet részben legeltetéssel, részben pedig lekaszálva, egyéb takarmánnyal keverve etetünk meg. A mintegy kétezer anyajuh és az évente leadott 200 —220 hízómarha mellett az állattenyésztési üzemágban a szakosított telepen tartott közel háromszáz tejelő tehén „hozza” a legnagyobb összegű bevételt. — Olyan három, három és fél millió forint jön be a tejből egy év alatt. — Mennyi a napi tejtermelés jelenleg? — Ezernyolcszáz liter átlagban. — A fejlődést azonban a legjobban az egy tehénre jutó éves tejhozam szemlélteti — szól közbe Molnár Péter, a Heves megj'ei Állattenyésztési Felügyelőség munkatársa, aki éppen a tehenek fülében lógó számozott táblácskák felszerelését végzi, irányítja. — Eszerint hol tart a közös gazdaság tehenészete? — A számok önmagukért beszélnek: tavaly 2250 liter volt az egy tehén egész évi tejhozama, s most, alig két hónappal az év vége előtt, olyan háromezer liter körül mozog időarányosan ez a mutató. A környéken ilyen eredményt egyetlen tehenészet sem tud felmutatni. — Meddig fokozható ez a tejhozam? — Ha így haladunk — és a tervek szerint ez nem lesz másképpen — 1975-ig felmegy az egy tehénre jutó éves átlag háromezerötszáz literre — mondja Szél Ferenc. E tervek pedig nem légből kapott illúziókon, hanem realitásokon, a takarmánybázison, a szakszerű gondozáson alapulnak. A közös gazdaság mintegy 800 hold legelőjén immár 200 holdon öntözéses, intenzív legelő- gazdálkodás folyik. A dúsan termő, telepített legelőn jövőre már „villanypásztor” segítségével folyik a szakaszos legeltetés. A többi, száraz legelő talaját is rendszeresen javítják, s így elegendő lesz a fő és a széna. Ezek mellett természetesen számos siló- és abraktakarmány, megfelelő tápszerek segítik a tejhozam növekedését, a hízómarha- állomány súlygyarapodását. A tehénlétszám is növekszik: jelenleg mintegy 100 vemhes üsző kérődzik a szakosított telepen a tehenekkel együtt. Jövőre és azután már közel 400 tehént fejnek majd ie- jőgéppel a tehenészek, s Pétervására még több tejet tud a környező falvak, települések családjainak juttatni. Faludi Sándor Műszaki konferencia az építőknél Az idei tevékenységük eredményeit, tanulságait mérték fel a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói a most megtartott műszaki konferenciájukon, amelyen részt vett Nemeth László, a KISZ megyei bizottságának, Vermes Ferenc, az építők szakszervezetének megyei titkára. Borbély Lajos, a vállalat igazgatója beszámolójában rámutatott, hogy sokat javult a vállalat tevékenységének eredményessége, ami a termelékenység fokozódásában is lemérhető. Sikerült a határidők megtartását is pontosabbá tenni, ahogy a végzett munkák minősége is egyre emelkedik. Felhívta a figyelmet arra, hogy a hátra levő időben az éves terv teljesítésére kell nagy gondot fordítani. A téli felkészülés jó megszervezése pedig már a következő év teljesítményeire is kihat, tehát a gondos előkészítés lét- fontosságú. Cséry József, gazdasági igazgatóhelyettes pénzügyi kérdésekkel foglalkozott. Eddig már közel hétmillió a nyereség. Jelentős segítséget kaptunk a minisztériumtól, ahonnan húszmilliót és a megyei tanácstól, ahonnan tízmilliót biztosítottak gépek beszerzésére. rHmmüaes 133 ií, november vasamat»
