Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-05 / 262. szám

Külpolitikai összefoglaló Heti világhíradó H ETFO: Több jugoszláv pártvezetőt felmentettek tisztségéből — Az izraeli légierő szíriai terület ellen intézett légitáma­dásokat KILÓD Az Egyesült Államok az eredetileg kitűzött napon nem irta alá a vietnami megállapodást — A kanadai válasz­táson Trudeau liberális pártja még viszonylagos többséget sem szerzett SZERŰA. Lemondott a chilei kormány — Budapestre érkezett Henryk Jablonski lengyel államfő CSÜTÖRTÖK: Douglas-Home brit külügyminiszter befejezte pekingi tárgyalásait — Párizsban megtartották a Vietnam-kcmfe­renc-ia 165. ülését FENTEK. Megalakult az új chilei kormány — Kohl—Bahr-taiaikozó Berlinben SZOMBAT: Találgatások Henry Kissinger újabb utazásairól és tár- ; gyalusairól — Az amerikai elnökválasztási kampány vége AAAA/V\AAAAA/VVVVV\AA/VWSA/>yVVV>AA/NAAAAAAAAAAAAAAAAAA/VAAAA/W'AAA* Waldheim-Csandra-találkozó New Yorkban sei szolt a BVT tevékenysé­Igy látta a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József: A hét azzal kezdődött, hogy a világnak mind a négy sarkán azt kérdezték az em­berek: Aláírják? Nem írják alá? Az előző hét közepén ugyanis megtudta az egész világ, hogy a párizsi bizal­mas arherikai—vietnami tár­gyalásokon már megszüle­tett a megegyezés a vietnami fegyverszünetről és a politi­kai kérdések rendezésének mikéntjéről is. Csupán a megállapodás aláírása volt hátra. Az aláírási aktus ere­deti dátuma szintén ismert­té vált: az elvi megegyezés értelmében október 31-én, kedden kellett volna az ame­rikai ’külügyminiszternek és a VDK külügyminiszterének aláirnia a történelmi jelen­tőségű okmányt. Amikor Hanoiban közzé­tették a megegyezés részle­teit, nyilvánvalóan az is volt a VDK kormányának a szándéka, hogy biztosítsa az október 31-i aláírást. Joggal gyaníthatták Hanoiban, hogy a washingtoni vezetők nem fognak sietni az aláírással, hanem, mint már annyiszor, újabb időhúzásba kezdenek. Sajnos, ez történt. Nixon el­nök olyan ürügyekkel, hogy „még további részleteket kell tisztázni az aláírás előtt” meg, hogy „Thieu saigoni el­nök kifogást emelt az alá­írás ellen”, kitért az elől, hogy létrejöjjön a megálla­podás, és ennek következté­ben elhallgassanak a fegy­verek. Világos, hogy az elnök, aki egyben elnökjelölt is, a no­vember 7-re kitűzött válasz­tás napja előtt politikai bű­vészmutatvány segítségével akarta maga mellé állítani mind a vietnami agresszió helyeslőit, mind a háború amerikai ellenségeit. Az előb­bieket meg akarta nyugtatni azzal, hogy az USA nem fo­gad el „akármilyen” békét és nem bocsátkozik bele „meggondolatlanul" a vég­ső tárgyalásokba, az utób­biaknak viszont azt mond­hatta: „valójában már kész a megállapodás, előbb-utóbb meg is lesz. de természete­sen nem viselheti el, ha az elnökválasztás közeledtével akarnak rá nyomást gyako­rolni. .. ” Az aláírás elmaradt. Az el­lenségeskedések tovább tar­tanak. Az amerikai légierő gépel folytatják , a terror- bombázást. A dél-vietnami szabadságharcosok újabb hadműveletekbe kezdenek, hogy biztosítsák a már fel­szabadított területen ural­mukat, a nép uralmát. Ért­hető ez, hiszen a közeljövő­ben mégis csak szükségsze­rűen megteremtendő fegy­verszünet rögzíteni fogja Dél- Vietnam megoszlását a fel­szabadított területek és a saigoni rezsim kezén maradt rész között. Ami magát az elnökvá­lasztási küzdelmet illeti, a kampány végén olyan képet festenek politikusok és pub­licisták, közvélemény-kutató intézetek és hírügynökségek Amerikáról, hogy Richard Nixon újraválasztása 99 szá­zalékig bizonyosra vehető. A demokrata párti McGovern „outsider”-nak, esélytelen versenyzőnek minősül e hely­zetképben — szerdán délben mar többet fog tudni a vi- iág... Észak-Amerika másik nagy országában e hét elején vol­tak parlamenti választások és — ami meggondolásra késztetethet azért az USA választási harcának kimene­telét illetően is — meglepe­tést hoztak. Pierre Elliot Trudeau, az eddigi minisz­terelnök, aki liberális párt­jának abszolút többsége bir­tokában éveken át háborítat­lanul kormányozhatott, előbbre hozta a választások 5972. november 5„ vasárnap esedékes időpontját, úgy hit­te, hogy ez a maga és a pártja érdekeit szolgálja, ab­ban reménykedett, hogy az eddigi abszolút többséget megtarthatja és további öt évig megmaradhat az otta­wai korrpánypalotában. Nem így lett. Trudeau pártja több mint 30 mandátumot vesztett és elvesztette még az egy­szerű többséget is. Az ellen­zéki, ún. „haladó konzerva­tív” párttal, egyformán 100 —109 képviselői helyet sze­rezve, holtversenybe került. A liberális párt kudarcát minden bizonnyal az okoz­ta, hogy az utóbbi években Kanadában megnövekedett a munkanélküliség, fellépett az infláció is, a Quebec tarto­mányban lakó francia ajkú kanadaiak szeparatista szán­déka megszilárdult, az USA gazdasági és pénzügyi nyo­mása pedig mindinkább rá­nehezedett az országra. A hét elején ismét fe­szültté vált a közel-keleti helyzet annak a látványos akciónak a nyomán, ame­lyet a „Fekete Szeptember” fedőnevű szélsőséges arab szervezet emberei hajtottak végre, eltérítették a Lutí- hansa nyugatnémet légitár­saság egyik menetrendszerű utasszállító repülőgépét, majd közölték, hogy a gépet és az utasokat meg a legénységet túszoknak tekintik. Csak ak­kor szolgáltatják vissza a repülőt és csupán akkor nyerik vissza szabadságukat a pilóták és az utasok, ha a nyugatnémet hatóságok MOSZKVA: Bokor Pál, az MTI tudósí­tója Írja: A szovjet főváros az októ­beri forradalom 55. évfordu­lója alkalmából ünnepi kül­sőt öltött. A fő útvonalakon megjelentek a Szovjetunió és a köztársaságok lobogói és a sok millió égőből álló lámpa- füzérek, transzparensek és fénytablók. Az ünnepi dísz- kivilágitást — mint a lapok mór előre közölték — no­vember 6-án 5 óra 20 perc­kor kapcsolják be. Az idén a hétvégi pihenő­napok „beolvasztásával” ösz- szesen négynapos lesz az októberi ünnep, ezért a bel­kereskedelem, és különösen az élelmiszerboltok nem cse­kély feladatot oldanak meg az ünnepi ellátás biztosítá­sával. Az esti lapok részle­tes adatokat közölnek arról, hogy a nyolcmilliós metrpo- lis lakossága hány tonna tor­tát, hány millió hektoliter pezsgőt, s hány millió szál friss virágot vásárol a csa­A bonni közlekedésügyi minisztérium pénteken „tisz­tára mosta” a Lufthansa lé­gitársaság „engedetlenkedő” elnökét. Dr. Herbert Cul- mainn egy héttel ezelőtt a hatóságok kifejezett engedé­lye nélkül hagyta el az el­nöki gépen az NSZK légite­rét, hogy a müncheni me­rénylőket Zágrábba vigye, s ott az elrabolt Lufthansa-gép szabadon bocsátják, méghoz­zá az eltérített gépre téte­tik fél a müncheni merény­let három életben maradt palesztin terroristáját. A bonni kormány rövid tár­gyalás után úgy döntött, hogy eleget tesz a „Fekete Szeptember” követelésének: Münchenből külön gép vitte az időközben Zágrábban le­szállt Lufthansa-gépig a há­rom kiszabadult arabot. A Boeing utána meg sem állt egy líbiai repülőtérig. Itt — ismerve a líbiai kormány élesen izraelellenes magatar­tását — „hősökként" fogad­ták az eltérítőket s a kisza- badítottakat. Az eset várható következ­ményei nem maradtak el. Izrael — mintegy megtorlá­sul — újabb légitámadáso­kat intézett palesztin mene­külttáborokban sejtett geril­lacsoportok ellen. Ezúttal szíriai területen bombáztak az izraeli felségjeles repülő­gépek. Tel Avivban felvetet­ték, hogy még Líbia elleni megtorló akciót is tervbeve­hetnek. Ugyanakkor a bonni kormány magatartása ellen is tiltakoztak az izraeli ve­zetők, a Tel Aviv-i nyugat­német nagykövetség előtt pe­dig egymást érték a tünte­tések. Természetesen Bonn és Tripoli viszonya is feszültté vált. A nyugatnémet kor­mány azonban nem kérte az arab terroristák kiadatását, mondván, hogy nincs kiada­tási egyezmény a két ország között. Iád) asztalokra, Az élelmi­szer- és iparcikkboltok egy része ezekben a napokban éjjel U-lg tart nyitva, hogy az esti munkát végzőknek is ideje maradjon a bevásár­lásra. Az emelkedett hangulatot a szombatra virradó éjjel ér­kezett hideghullám sem hű- tötte le. A mínusz 15—18 fok ugyan még itt is szokatlan november elején, de a kö­vetkező napokra némi felme­legedést ígért a meteoroló­gia. A hivatalos ünnepségek színhelye a Kreml és a Vö­rös tér lesz, ahol 6-án a központi emlékülést, 7-én pe­dig a díszszemlét és felvo­nulást tartják. A főváros helyőrségének csapatai az idén a szokásosnál is na­gyobb szorgalommal készü­lődnek a szemlére, ugyanis ez lesz a győztes szocialista forradalom fegyveres erői­nek századik díszszemléje. Az elsőt — mint a Pravda emlékeztet rá — 1918. má­jus 1-én tartották. utasaival és személyzetével kicserélje. A Cuknannak szóló utasí­tás eredetileg úgy szólt, hogy mindaddig nem hagyja el az NSZK légterét, amíg Zág­rábban megállapodás nem jön létre a géprablókkal a túszok szabadon engedéséről. A minisztérium nyilatkoza­ta szerint Culmann, aki „sa­ját kezébe vette az ügyek in­NEW YORK: Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára New York-ban ta­lálkozott Romes Csandrdval, a Béke-világtanáes főtitká­rával. A beszélgetés során az ENSZ és a Béke-világtanács közötti kapcsolatok megszi­lárdításának szentelték a tó figyelmet. Romes Csandra tájékoztat­ta Kurt Waldheimet a bé­keszerető erők világkong­resszusának előkészítéséről. A kongresszust 1973 őszén tartják Moszkvában. Waldheim nagy elismerés­KA1RÓ Böcz Sándor, az MTI tudó­sítója jelenti: Az izraeli kormány arra az elhatározásra jutott, hogy minden lehetséges eszközt felhasznál a Palesztinái ellen­állás megbénítására. Mint Elazar vezérkari főnök han­goztatta, a védekező taktika nem vezet sikerre, ezért had­műveleteket kell indítani az ellenállási szervezetek, illet­ve az azokat befogadó arab országok ellen. E fenyegetés mögött az az agresszorra jel­lemző logika húzódik meg, hogy Izrael bárhol és bár­mikor lecsaphat a palesztin gerillákra, sőt felelősségre vonhatja és megbüntetheti az őket támogató arab országo­kat is. Izraelt az a felisme­rés sem tartja vissza e táma­dó taktika alkalmazásától, hogy a palesztin ellenállás felszámolását célzó katonai akciókkal veszélyeztetheti a közel-keleti tűzszünetet. SAIGON: „Minden méterért heves harc folyik Dél-Vietnamban” — így kezdj beszámolóját a UPI hírügynökség es a töb­bi jelentés is rendkívül élénk harci tevékenységről ad hírt pénteki összefoglalójában. A szabadságharcosok újabb te­lepülést foglaltak el Saigon­tól 21 kilométerre és meg­támadtak több falut a fő­várost övező mintegy har­minc kilométeres körzeten belül. Az ország északi részén Que Son városa körül lán­goltak fel a harcok. A «ai- goni rendszer katonáinak nem sikerült visszaíoglalniok a Saigontól mintegy 550 ki­lométerrel északra fekvő vá­rost, a népi erők ugyanak­kor megszerezték a QueSon- tól 50 kilométerrel délnyu­gatra levő Han Dúc feletti ellenőrzést is. A két város stratégiai jelentőségű, mert birtoklásuk egyben a máso­dik legnagyoob dél-vietnami városhoz, Da Nanghoz veze­tő utak elvágását jelenti. Súlyos összecsapásokat je­lentettek Da Nang környé­szen a gerillák, akik a bej­rút—ankarai Lufthansa-járs- tot Zágrábba kényszerítették, egy pillanatnyi kétségei sem hagytak az iránt, hogy "ölrob­bantják az üzemanyagból lassan kifogyó gépet, ha a „müncheniek” nem érkeznek meg előbb a fogolycsere kije­lölt saánhelvére, a hoirvát fő­város repülőterére. gerol. hangsúlyozva, hogy az ENSZ mélységesen érdekelt a nemzetközi társadalom olyan erőinek támogatásá­ban, amelyeket a Beke-vi- lágtanács képvisel. Waldheim rámutatott, hogy az olyan megállapodások, mint az atomsorompó-szerző- dés, a nukleáris kísérletek részleges eltiltásáról, a koz­mikus térségnek és a tenge­rek fenéktérségének békés célú felhasználásáról szóló szerződések közelebb hozzák Kairóban úgy értelmezik a Tel Aviv-1 harcias hangú fe­nyegetőzéseket, hogy Izrael kiterjedt hadműveleteket ké­szít elő az arab államok el­len. Libanon, Szíria és Egyip­tom mellett újabban Líbiát és Algériát is felvették a meg­torló műveletek listájára. Az NSZK-ban fogva tartott há­rom Palesztinái merénylő ki­szabadítása után Líbiát em­legetik a tervezett bosszú- hadjárat elsődleges célpont­jaként. Az A1 Atóhbar londoni for­rásokból származó értesülé­se szerint Izrael légi és ten­geri támadásokat készít elő Líbia és Egyiptom ellen. A Líbiában létesített gerillabá­zisokat egyrészt tengeralatt­járók, másrészt ejtőernyős alakulatok bevetésével szán­dékoznak felszámolni. Tájé­kozott brit források szerint Izrael képes lecsapni Líbiára, amennyiben ehhez támoga­kéről. A saigoniak ezerfőnyi egysége súlyos veszteségeket szenvedett. B—52-es bombázók össze­sen harmine bevetésben re­pültek a dél-vietnami had­színterek fölé ég bombáik többek között Saigon közelé­ben robbantak­Thieu tervei SAIGON: Thieu elnöknek megvan­nak a maga terve; a vietna­mi kérdés rendezésére; kü- lön-külön megállapodást sze­retne kötni a VDK és a DIFK képviselőivel, függet­lenül az Egyesült Államok és a VDK tűzszüneti megálla­podásától — állítják saigoni körökben, A saigoni bábrendszer fe­jének elképzelései szerint ez amerikaiak csak a VDK bombázásának beszüntetésé­ről, az északi kikötők akna­zárjának feloldásáról álla­podnának meg, cserébe az amerikai fbglyok szabadon bocsátásáért. A tűzszünetről már Saigon és a VDK kép­viselői közvetlen tárgyalá­sok útján jutnának megálla- xidásra. A harmadik meg- illapodás Saigon és a DIFK képviselői között születne meg a tulajdonképpeni bé­kéről és a politikai hatalom kérdéséről. így tehát Nixon elnök kivonhatná csapatait Vietnamból és az amerikai foglyok hazatérhetnének, de Thieu csak akkor teremtene békét a térségben, ha annak fettételei megnyerik tetszé­sét. A javaslatot állítólag már eljuttatták Washingtonba az­zal a kéréssel, hogy ismer­tessék a VDK képviselőivel folytatandó esetleges újabb titkos tárgyalásokon. a világot a legfőbb cél el­éréséhez : az általános és tel­jes leszereléshez, Romes Csandra ezután új­ságírók előtt hangsúlyozta: Az ENSZ-nek és a BVT-nek közös érdeke, hogy még szo­rosabbra fűzzé« kapcsolatai­kat és kiszélesítsék az együtt­működés területét. A viet­nami kérdést érintve le­szögezte. hogy az amerikai csapatok teljes kivonása Vi­etnamból elengedhetetlen es legfőbb teltétele a békeszer­ződés elérésének. tást kap a hatodik amerikai flottától. Az idézett londoni forrá­sok tudni vélik, hogy Izrael ezenkívül több líbiai politi­kus elrablására is készül. A líbiai külügyminiszter a a minap Damaszkuszban ki- jelentette, hogy országát nem rettentik meg az izraeli fe­nyegetések, s nem tartják vissza a Palesztinái ellenállás sokoldalú támogatásától. McGovern: „flz elnök csak beszéli a békéről” CHICAGO | „Most már láthatjuk, ami-* kor az elnök legfőbb tanács­adója bejelentette,' hogy él4 , jött a béke, csak reményein­ket esigázta fel, mielőtt » választási urnához járul-, námk... Az elnök beszélhet a békéről, de nincs béke és soha nem is volt” — mondot­ta pénteken televíziós besze­dőben McGovern demokra­ta párti elnökjelölt a viet­nami kérdésben elfoglalt hi­vatalos amerikai álláspontot bírálva. Nyugati megfigyelők szerint ez volt a szenátor leg­erőteljesebb hangú beszéde a Nixon-kormány időhúzó tak­tikájáról. Mint Me Goveim rámuta­tott, Kissinger nemzetbizton­sági főtanácsadó október 8- án valóban megállapodott a tűzszüneti egyezmény októ­ber 31-i aláírásában, majd magával vitte a tervezetet Saigonba, ahal Thieu „nem- mel” fogadta. A szenátor sze­rint Kissinger- Párizsban olyan feltételeket fogadott el, amelyeket Thieu mindig is elutasított és minthogy most is elutasítja őket, semmi vál­tozás nem történt az elmúlt négy évben. A CBS amerikai tv-társa- ségnak adott, képmagnóra rögzített nyilatkozatában a demokrata párti elnökjelölt felszólította a republikánus ellenfelét, hogy a hét végén álljon ki vele nyilvános vi­tára, amennyiben nem ért egyet az ellene felhozott vá­dakkal. Mint ismeretes, Ni­xon elnök mindeddig kitért a televíziós vita eiől és négy nappal a választások előtt nem valószínű, hogy felven­né a már többször odave­tett kesztyűt. e fj'UFiwi 'iiwns BUDAPESTI HONVÉD— VM EGYETÉRTÉS 0:0 Kispest, 25 000 néző. V.: Szilvási. Eseménytelen, alaesony színvonalú volt a találkozó. ★ ÜJPJ5STI DÓZSA— FERENCVÁROS 2:0 (0:0) Megveri út 10 000 néző. V.: Palotai. G.: Bene és Fazekas. Ä századik díszszemle Lufthansa-vizsgálat az arab gerillák ügyében tézését”, bölcsen járt el, hl Izraeli fenyegetések Líbiai politikusokat rabolnak el Vietnam; Heves harc minden méterért — javaslatok Washingtonban «V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents