Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-30 / 282. szám
Indiába készül „az Ören hutás’’ Parádhután sokan megálltak már annál a háznál az üvegjnesterség után érdeklődők. amely a Júlia-lak nevet viseli. Itt él az üveg mestereinek családja, a Juhász família. Nem olyan rég derítette ki az.egyik kutató, hogy 170 évvel ezelőtt bizonyos Juhász György volt itt az első üvegfúvó, vagy amint akkor neveztek: hutáslegény. Most kései leszármazottai körében került szóba a múlt, a jelen és a jövendő. A jelen, hogy Júlia lánya megkapta a szakma ifjú mestere címet az üvegíestők vetélkedőjén. A jövendő élmenyeibe elsősorban azt sorolják, hogy a hutás família „öregje”, a már nyugdíjas Juhász József éppen most készül Indiába. Már kézben az útlevél, csak az értesítésre vár, hogy repülőgépre szállhasson, tanítani az üvegfúvás mesterségét, a messzi indiai tájon. — Most épül ott egy üveggyár és Varga József mérnök — szintén nyugdíjas — szólt, hogy volna-e kedvem elmenni vele, betanítani az indiai munkásokat. Mondtam neki, hogy vele szívesen, mert már Bulgáriában is voltunk együtt tapasztalatot átadni és ezzel az emberrel öröm dolgozni. Most együtt készülnek tapasztalatot átadni Indiába. — Nem lesz könnyű, hiszen a franciák, olaszok, belgák is ott lesznek és az in^ diai vallási, társadalmi kötöttségek is nehezítik majd a munkánkat — mondja aggodalmaskodva, amikor az utazás szóba kerül. Aggodalmához járulva, hozzáteszem, hogy eléggé kockázatos vállalkozás bőven a nyugdíjas kor határán túl ilyen messzire utazni és ilyen komoly munkát, megbízatást vállalni. Megnyugtat. — Fél évről van csak szó. Nem idő ez a magamfajta embernek, ha üveggel foglalkozhat. Nem lehet szégyent hozni a magyar üvegiparra, ha már felépítettük ezt a gyárat, Az üveg... Különös varázsa lehet az üvegnek, hogy majd két évszázada a Juhász família szinte minden tagját meghódította. Nemzedékeken keGondozó helyett osztályt 1 Miért nem kötelező a rákszűrés? Korunk veszedelmes betegsége a rák. Bár a harcot felvettük ellene, ma még sajnos nem mondhatjuk el, hogy ez a küzdelem eredményes is. A felmérés szerint Heves megyében évente átlag hatszáz rákos megbetegedést tartanait nyilván. A gyógyulás? Sajnos, ezrelékekben lehet kifejezni csak... Dr. Szűcs Béla megyei onkológussal a rákszűrés fontosságáról beszélgettünk. — Magyarországon 1952- ben vezették be a szűrést — mondta. — Ez év januárjától Egerben és Gyöngyösön a tüdőszűréshez hasonló módszerrel idézzük be az embereket. Persze, nem kötelező jelleggel. — Miért nem lehet ezt kötelezővé tenni? — A megyében ketten vagyunk onkológusok, s ez kevés. Jó lenne, ha kötelezővé tehetnénk a rákszűrést, de mindez elsősorban szakemberkérdés, s emellett biztosítani kell az anyagi, technikai feltételeket is. Gondozónknak pillanatnyilag jó a felszereltsége, de a jelenleginél nagyobb igény esetén már zavarban lennénk. Elsősorban a 30—35 éven felüli nőket hívjuk be szűrésre. Náluk lehet, a vizsgálat jellegét tekintve, a legkönnyebben kimutatni, hogy van-e, vagy nincs rák? Vagy a figyelmeztető jelekből következtetni tudunk a veszélyre. Az ilyen felismerés egyenértékű a gyógyulással is, mért időben tudjuk irányítani a beteget a megfelelő intézethez. — Mit jelent a tüdöszűrés ebben a munkában? — Segítséget. Itt már nemcsak a nőkre, hanem a férfiakra is gondolok. Nemcsak a tbc-t, hanem elég nagy biztonsággal á tüdőrákot is fel 'lehet; fedezni, vagy a figyelmeztető jelek alap-, ján — megelőzni. Ami a férfiakat illeti, a különböző rákos megbetegedések felismerésében, illetve megelőzésére jelenleg nagyarányú kísérletek folynak — remélhetőleg eredménnyel járnak majd. Egyelőre a bőrrák az. amelyet — ez természetes Jimmie 1973. november 30., csütörtök — azonnal fel lehet ismerni, és kezelni is könnyebb. — Hol folyik' a rákszűrés? — Egerben a 2. számú kórházban, az onkológiai gondozóban. Itt folyik a kezelés is, amelyet felszerelésünkkel biztosítani tudunk, vagy, ahogy előzőleg mondtam, innen irányítjuk más intézetekhez a betegeket. Az utógondozás ugyancsak itt történik. A nemzetközi állásfoglalás szerint a rákműtétet követő ötödik esztendő után az illető teljesen gyógyultnak mondható! — Néhány olvasónk nehezményezte, hogy a szűrés után nem kapott újabb értesítést. — Nem könnyű a helyzetünk, hiszen csak ketten vagyunk a megyében onkológusok. Ha valaki nem kap egy éven belül újabb értesítést, önként is jöhet, s ez az önként jelentkezés természetesen másokra is vonatkozik. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy vannak megelőző állapotok, amelyeknek az időbeni felismerése egyenlő a gyógyulással. — Mit tanácsol a szakorvos a megelőzésre? — A dohányzás, a túl forró, vagy túl fűszeres ételek rendszeres fogyasztása nem szül semmi jót. A nyálkahártyákat folyamatos ingereknek tesszük ki, vagyis kitesszük magunkat a rakó megbetegedés veszélyének! ★ A lényeg tehát mindezek alapján az, hogy a rákra gyanús szervezet — ha a veszélyt idejében felfedezik — gyógyítható. Jó, hogy si- ■ került biztosítanunk a nie-' gyében több év után onkológust, hiszen nagyon nehéz (talán a „hálátlannak” vélt feladat miatt is?) utánpótlást biztosítani. Egyelőre csak gondozónk van, viszont: az igények egy onkológia: osztály felállítását sürgetik. Egy ilyen osztály léte — melynek fontosságához két-; ség nem fér — már biztosíthatná a nagyon is méltányos kívánság teljesítését: legyen; rendszeres és kötelező a rákszűrés. Ezt a gondolatot a ; megyei egészségügyi szervek; s támogatják. Reméljük, mihamarabb konkrét, megnyugtató vátasz; születik a felvetett kérdésekre. (kótai) resztül mindenki az üveggel dolgozott a . Juhász családnál. A ház asszonya úgy ki vétel, hogy bár ő nem fest, fúj. vagy csiszol üveget, de olyan szakértelemmel mondja el, miként készítette férje a gondosan őrzött üveg- csodákat, hogy nyugodtan engedném tanácsadónak bármelyik üveggyárba. Mutatja a súlyos, kilónyi és mégis egy tenyérben elférő mestermunkákat. A tömör üvegben belül virágok, szintén üvegből, színesek, szinte illatukat is érzi az ember. Amint magyarázza, hogy milyen nehéz és egyben szép munka ilyen kristálygömb elkészítése, szinte az arcára van írva, hogy ezt úgyse érti az „üvegen kívüli” halandó. Ezért hát újra hétköznapi ra fordítjuk a szót. — Mi lesz ott kint az indiai gyárban a munkája? — Kelyheket készítünk, olyan kelyheket, amiért „arannyal fizetnek”. Lehet, hogy egy az egyben .. . ■mint a korábbi munkáimért. Az öreg hutás ugyanis ar ra a legbüszkébb, hogy olyan tálakat, vázákat, s más üvegcsodákat készít és készített évtizedeken keresztül, amelyekhez szinte más mesternek nem is kellett nyúlnia. Ö azt mondja rá, ezek „hutakész termékek” ,.. egyediek ... meg nem ismételhe- tők, egymáshoz nem hasonlíthatók. Szóval: mesterművek. Mindezek után nem volt meglepő, hogy az egykori sztahanovista, hatszoros kiváló dolgozó nem véletlenül . került arra a listára, akik az indiai „aranykelyhek” készítésének tudják a titkát... Kovács Endre Lopj kevesebbet Mennyit ? Megtudható a Gárdonyi Színház színpadáról A MŰVÉSZÉTÉT kivinni az utcára, egyfajta forradalmi tett. Az utcát bevinni a művészetbe, még nem biztos, hogy az. Különösen tamás- kodásra késztet ez irányba, ha az utca. mondjuk Rimi- niben van. vagy Palermóban. s a művészet meg itt, mondjuk a Gárdonyi Géza Szín- ház színpadán. Egerben. Világosabban fogalmazva, ami elképzelhető, magyarázható, sőt elismerésre méltathatóan bátor is Dario Fo olasz „commedia deH’arte-szerző” produkciójában a sztrájkoló Fiat-művek munkásai előtt, i az üzem csarnoka egyik szögletében például, az minden bizonnyal más akusztikájú vasalt ingben és kisestélyi- ben. Ami természetesen még véletlenül sem jelenti azt, hogy Dario Fo forradalmár lenne csak azért, mert megszidja a tőkéseket és egy sirásó lányt, meg az összes utcasarki tündér barátnőit többre tartja, mint az olasz államminisztert. Mint ahogy a keményített ing és a fényes cipő még nem takar okvetlenül kis-, vagy nyárspolgári magatartást. Az a komédia és az a nem „deH’arte”, hogy a színpadi történés szerzője a — voltaképpen lelkes, nemes szándékú, de a világot mégiscsak isten kegyelméből megváltani akaró — tudatlanul naív kispolgár, s azok természetesen a hősei is, míg a nézők, még a hazai kispolgári nézők is messze több forradalmi öntudatfal rendelkeznek, mint bárki ott fenn a színpadon a csetlő- botló, ágáló hősök közül. TEHAT mit keres a Lopj kevesebbet, Dario Fo olasz szerzőnek ez a komédiája magyar, közelebbről az egri színpadon? Sikert keres, keresgél és talál is, ha nem is teljesen egyértelműt. Neve- * test fcutatgat az arcokon és lám, jobbara nemcsak kutatott, de talált is. Az első pillanatra „kispolgárpukkasztó” hangvételű — valójában dehogyis az, álca csak az, hogy: az — bohózat vaskos szókimöndásaival, mind pergőbb ritmusú, sokszor rögtönzésnek tűnő, éppen ezért fegyelmezetten rendezett — nem szerkesztett és megírt, azt nem! — bukfenceivel, jellegzetesen jellegtelen tilsaival legalábbis pikáns „neo-reál” játéknak indul. Orosz György azzal, hogy függöny nélkül, egy cirkuszi porondon kezdi és játszatja is el végig az előadást, már alaphangot, és alaphangulatot teremtett. Mer? sok minden komoly dolog történik a cirkuszban is, ám mindez persze, ami történik, az csak a cirkuszban komoly. A manézsban a bohócnak hasra esnie is csak nagyon komolyan szabad! S ez a szí apad - manézs a bohózat első részében, sőt a második rész elején is még kicsit groteszk, kicsit morbid — na, csak annyira, hogy utána egy pillanatnyi gondot se okozzon a vacsora elköltése —, tempós ritmusú és egészen mulatságos. A színészek úgy mozognak ebben a furcsa, nem is író írta, inkább ' maguk örömére és leleményére „rögtönzött” buk- féncvdlágban, mini hal a vízben. Persze, nem a természetes vizekben, akvárium vizében inkább csak, amelyet megvilágít a gondos akvarista hősugárzója, s amelyet a néző mindig kívülről szemlél, tudva, hogy a hal jól érzi magát, gyönyörködik is a kedves mozgásában, de sajnos, néki bem lévén kopoltyú ja, nem képes átérezni is a szivárványos lények örömét ÉS A MÁSODIK rész közép« táján az író elkezd komolyan beszélni Olyasmiről, amiről — e darab alapján ítélve —, fogalma sincs. Csak azt hiszi, hogy van. Olyasmiről, amiről tréfásan csak az tud beszélni, aki komolyan tudója annak a társadalmi ügynek és gazdasági szférának, amelyet Dario Fo bizony csak a vásározó szintjén tud kifigurázni. És ez még nem lenne nagy baj. Ez még az író, szerző, Dario Fo magánügye és dolga lenne: beszéljen komolyan, ha úgy véli, komoly is az, amit mond. De Orosz György rendező, aki persze jómaga sem hitte él Dario Fo hozzá nem értő komolyságát. mégis hagyta, hogy valóban fontos dolgokról fecsegjen nekíiqk a színpadról. És ez ítóár baj volt. itt mar nem a'/, utca került be művészet örvén a színpadra,, hanem az utcasarki kispolgár csacska forradalmisága a maga csacska formájában. És lám, az a bizonyos akvárium egyszerre oxigénszegély lett a halak számára. Komáromy Éva, aki csillo- gott-villogott, akinek mindent elhittem, aki hátán hordta körbe a színpadot és a nézőteret, hogy valóban meg is szédült tőle a nagyérdemű közönség, egyszer csak lehorgonyozni készült a színpad egyik sarkában, néhány, maga sem hitte drámai kitörés után idegesen várni látszott, hogy jöjjön a finálé, ahol isimét visszatérhet tulajdonképpeni darábbéli énje. SaUós Gábor pompásnak induló figurája, amiely- lyel már az első pillanatban nyíltszíni tapsra ragadtatta a nézőket, egy fontoskodva készült vezércikk texusává szürkült. S a jó alakítások emléke, Virágh Ilonáé és Pá- kozdy Jánosé, Csapó Jánosé és Lenkey Edité és a többieké. addig kedves és valóban szórakoztató, amíg saját közegükben. e cirkuszporondra adaptált bohózatban mondhatják el nem mély gondolától, de itt-ott még a bohó-, zaton belül is néha azért figyelemre méltó mondanivalójukat. Orosz György különben sziporkázott, mint rendező. Még a „komoly” részre is volt új és sokat mondó ötlete, s aligha sértődnek meg a jeles és jól játszó színészek, ha Dario Fo darabját hibáival. de erényeivel együtt is elsősorban rendezői bemutatkozásnak érzem. Hogy jól szórakoztam-e? Végeredményben is nagyon kellemesen. De egy bohókásan köny- nyed haráti „vacsorán” legalábbis meghökkent, ha a desszerthez tőrt szolgálnak fel evőeszköz gyanánt. S A TÖRNEK ráadásul még hegye sincs! Gyurkó Géza nem beszélgethetünk tovább. Nem szól semmit. — De talán ... lesz még rá alkalom, nem? — Tálán — mondja, de háttal. — Csak-csak találkozunk még az életben... Ez is visszhangtalan marad. Hülyén is hangzott, nem mondom. Kedvetlenül szedegetem a motyömat, ő meg a tűzhelynél motoszkál, kimegy, bejön, suhog a szoknyája. Éppien elkészülök, amikor Miska beszól értem, s már indulunk is. A faterjától el se búcsúzik,— no, ez derék. Nekem plane svarc az öreg. — Vigyázzatok — hallom Margit hangját, s ad egy puszit a bátyjának. Nyújtanám a kezem, mondanék valamit — odalép hozzám, s nekem is ad egyet jobbról, egyet balról. — Jöjjön el máskor is — súgja, é beszalad. Kis híja, szét nem pattal nők a hirtelen örömtől. Si futok Miska után, mint as eszeveszett, lefele a dombról ★ < (Bibok Miska beszélgetés^ a szerzővel: — ... haraggal mentem el otthonról. összejöttem az apámmal, s ha jól meggondolom: Fülemüle miatt. De nem akarom öt bántani, csak azért említem, mert volt bennem egy rossz érzés akkor. Mentünk végig a csapáson, a hó meg nagyon ösz- sze volt esve a meleg széltől, vizes volt, súlyos, nagyon nehéz utunk volt, még ért is belefáradtam, hát még Fülemüle a huszonöt kilójával. Ha visszagondolok, a város felé kellett volna mennünk, de nagy késésben voltunk, a távirat a postán? ki hiszi el azt, éjfélre beérni... (folytatjuk.) ra. — Minél jobban a földhöz vágják, annál magasabbra ugnk — s örülök a jókedvének. — Ha eddig rossz volt, ezután jó lesz. Ha eddig jobb volt, ezután még jobb lesz. Nem szabad a hitet elveszteni. — Egy férfinak könnyű — mondja s elhervad a nevetése. — A férfiak oda mennek, ahová alcarnak. Amelyik dolgozni bír, mindenütt talál munkát, meg tudja keresni a kenyerét. Lelkes vagyok, de azért megakadok azon, hogy mindenről a munka jut az eszébe. — Ne gondoljon folyvást a munkára — mondom neki. — Nem csak munkából áll az ember élete Pihenés is van a világon. Szórakozás. Rálegyint. — Aki teheti, az szórakozhat. Akinek nincs semmije, annak dolgoznia kell. Semmit se adnak ingyen. Nyelvem hegyén van, hogy: téved. Hogy nála csúnyább, jelentéktelenebb nőket olyan módban tartanak, amilyenről ő álmodni se képes. s miért? Igaz, az sincs ingyer.. de hát... csak könnyebb a?, mint maltert keverni az építkezésnél, vagy naphosszat a gazdaság földjén kapálni. itt van minden a nyelvem hegyén, de valahogy nem tudom kimondani, mert néz. Engem néz, bánatosan es őszintén. — Igaza min — mondom, s szinte megkönnyebbülök tőle. — Igaza van, Margitka. Elég nehéz az élet, tudom én is. Én sose éltem jól, pedig engem az állam nevelt és az a leggazdagabb Magyarországon. S azt is tudom, hogy ha leszerelek, semmim se lesz. Csak éppen az van bennem, hogy mire összeszednék valamit, vége az életnek. A fiatalságnak. Ezért mondom, hogy jó volna a szép oldalát is élvezni az életnek. Melegség van a szemében, ahogy rám tekint Nem is állom ezt a pillantást, elbújok a cigarettafüstben, s olyan szerelmes vagyok belé, mint az ágyú. Mert annyira jó lélek, hogy még belőlem is kihozza, ami ér valamit. Szólni kellene... íöléllni, közelebb menni... Nem is tudom, hogy sikerül: ott állok mellette. Tó- rölgeti az orrát, s engedelmesen fogadja, ahogy fél karral átfogom. A fejét azonban elfordítja, így a haját éri a csókom. Belélegzem langyos tis?l.aságillatát. Bumm, bumm! Dörgetik a pitvarajtót! Megrettenve ugrunk el egymástól. Az apja? Na. állok elébe. A sárkánynak is, ha kell. Margit már kinn van, de meghallom Miska basszusát is, meg egy idegen hangot. Valaki más jöhetett, biztos valami szomszéd. Vajon beláttak-e...? Rákényszeríteni magam, hogy leüljek. S — bár most dobtam el a cigit — rágyújtok. A gyufaláng fölül nézek a nyíló ajtóra. Miska ’az. Papírszelet a kezében. — Azonnal menni kell — mondja. Távirat a csapattól, hogy szabadságunkat megszakítják s rögtön be kell vonulni. Á dátumhoz érve Miskára bámulok: — Ma éjfélig?... — Két napja van a postán a távirat. Nem tudták kézbesíteni. No, szedelözköa- jünk! — Készítek, enni — hallom Margit hangját. — Inkább pakolj valamit. Oda se figyelve hajtogatom össze a táviratot, s ká- romkodok magamban. Ilyen az én formám. Pont most, amikor kezdjem volna. mélegedni a lánnyá)!... ■ Nincs mit tenni. Ahogy szedegetem a vackaim, bejön Margit. Olyan hangosnak találom a szivem dobogását, csuda, n»*gy oem halija meg. — Sajnálom — mondom rőted ten. — ^ajnáiotn, ttom
