Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-29 / 281. szám
Megyénk és az export ' HA HEVES MEGYE GAZDASAGÁBÓL szó esik valahol napjainkban, elismeréssel beszélnek róla. Az utóbbi évtizedekben, különösképpen pedig a közvetlenül mögöttünk hagyott esztendőkben ugyanis szembetűnő a fejlődés, üzemeink híre messzire jutott. A megye termékei újra meg újra jelentkeznek az ország piacain s egyre gyakrabban több helyütt találkozhatnak velük külföldön is. Exportunk ugyan a hazai teljes kivitelnek csak kis része, de korántsem jelentéktelen, hiszen egyik-másik gyártmányunk — gondoljunk csak például a Hatvani Konzervgyár paradicsomkészítményeire, vagy éppenséggel a Parádi Üveggyár ólomkristályaira — valósággal fogalom! Nem véletlen, hogy konzervgyárunk ma már termékeinek 85 százalékát szállítja más országokba, közöttük olyanokba — Spanyolországba, az Amerikai Egyesült Államokba, hogy csak legújabb partnereit említsük! —, amelyek választása valóban csupán a kitűnő minőség miatt esett pontosan a hatvaniakra. Miként az is a nagy fokú érdeklődést bizonyítja, hogy a mátrai üveggyár jövőre további tíz százalékkal növelheti kivitelét! MI TAGADÁS, JÓLESŐ TUDNI, hogy ugyanekkor a zöldségfélék és a gyümölcs exportjából nyolc-tíz százalékban részesedik a megye, ami országosan — Szabolcs után — az előkelő második helyet biztosítja szőkébb hazánknak! Iparunk, mezőgazdaságunk egyaránt évek óta többre törekszik, s eközben nemcsak bejut egy-egy külföldi piacra, hanem — mint a sírokiak láncai is igazolják — azon tartósan kelendő is marad terméke. Akkor, amikor sajnos, országosan még nem túlságosan dicsekedhetünk hasonlóakkal, főként pedig nyugati partnereinket illetően. Kétségtelenül része van mindebben az állandó műszaki fejlesztésnek, a gondos kutatásnak, tervezésnek, a lelkiismeretes munkának. Az egészséges törekvéseknek, erőfeszítéseknek és a kölcsönösen gyümölcsöző partneri kapcsolatoknak. Hasznosnak bizonyultak és eredményesnek mutatkoznak a későbbieket tekintve is a különféle kooperációk. Kitűnően mutatja az együttműködés sikerét például a Finomsze- relvénygyár Mecman-programja, hasonlóra enged következtetni a KAEV csuva- siai vállalkozása, vagy hogy a legújabbat említsük: a LIGNIMPEX egyik ajánlata. A LIGNIMPEX ugyanis mintegy kétmillió forintos áruhitellel igyekszik segíteni a Mátra: Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság fővállalkozásával működő gyöngyösi parkettagyár fejlesztését. A pénzért újabb, korszerű gépeket lehetne vásárolni, a ezekkel már . jövőre számottevően bővülhetne az üzem termelése, végső soron tovább növekedhetne az erdő- gazdaság idei, mintegy 45— 50 millió forint értékű exportja. Mi több: ez a külke- kereskedelmi vállalat — az újabb eredményekért — hajlandónak mutatkozna részt vállalni a felnémeti fatelep rekonstrukciójából is, ha a gazdaság később szintén termékkel fizetne, többletexporttal viszonozná a szívességét S hasonló készséget mutatnak ebben az irányban más külkereskedelmi vállalatok is. Mint éppen az elmúlt héten Egerben sorra került tárgyalásokon is szóba jött, különösen a tőkés országok igényeinek megfelelő exportcikkek gyártásának fejlesztését segítenék kedvező hitelekkel, mivel rendkívül fontos a nyugatiakkal folytatott kereskedelmünk mérlegének egyensúlyba állítása. NEM LENNE PERSZE HELYES, ha üzemeink most kizárólagosan a tőkés piacok felé törekednének! Mert — ha kétségkívül itt és ott jól1 is jön a dollár — a szocialista országokkal folytatott kereskedelemben legalább annyi fantázia van! A szocialista országok ugyanis hosszabb távú, tartós igényeket állítanak általában hazánkkal szemben, főként pedig nagy tételekben rendelnék — ami tehát nyilvánvalóan nem lehet közömbös. Nem árt észben tartani, hogy bár kétszáznál is több nyugata kooperációink van, s mindössze hatvanra tehető ami a szocialista országokkal kapcsolatos —, de ez utóbbiakon belül egyedül a Zsiguli-programban való részvételünk jelentősebb, mint a 200 tőkés kooperáció összesen! A leghelyesebb: mindig és mindenütt megtalálni a jelentkező keresletet, ezen belül a legkelendőbb, a legjövedelmezőbb áruféleséget Ha kell, a gyártmány szerkezet. lényeges átalakításával, a választék bővítésével. Tökéletesebb piackutatással, kellő fejlesztéssel, hatékony munka- és üzemszervezéssel. Figyelmet érdemlőek eddigi eredményeink, de az is igaz, hogy korántsem élnek még üzemeink összes lehetőségeikkel, meglehetősen jelentősek a tartalékaik. Vi tathatatlan, hogy jobban ki' használhatnák például az országos alumíniumprogram' ból számukra is adódható előnyöket, ami Apcon, vagy Sírokban egyébként ismert: az ötvözött alumínium, az alumínium öntvények, vagy éppen a tubusok rendkívül keresettek Feldolgozva, a nyers alumínium árának három-négyszeresét is el lehet érni! S szintén Sírokban, akár a járműprogramra is gondolhatnak, hiszen esetleg a Zsigulikhoz is készíthetnének láncokat. Aztán a VI- LATI is jobban érvényesülhetne, jóval többet hozhatna a „konyhára” — igaz, a számítástechnikával összefüggő fejlesztésük már mutatja is, hogy elindultak ezen az úton —, mert körülményei, szakembereinek adottságai képessé teszik erre. Vagy említhetnénk a mátrai ércbányákat, amelyek jó minőségű bentonitját — ha lenne elegendő belőle — változatlanul keresnék továbbra is, nem beszélve legújabb kincséről, a jáspisról! De ugyanígy sikerre számíthatna másutt is a tűzálló agyag, amelyből újabban divatos burkolatokat készítenék! Nem utolsósorban pedig, nyilvánvalóan többet vennének mezőgazdaságunk termékeiből is, a gyümölcs- és zöldségfélékből,'a búsból, s a termelését most már anyagilag is észrevehetően ösztönzött cukorrépából, dohányból, készült — cukorból, Cigarettából, szivarból. Heves megye exportját valamikor talán a híres borok tették ismertté. Ma már azonban mind több a lehetőség arra, hogy egész seregnyi mással tegyük még híresebbé. Csupán kellően élni kell lehetőségeinkkel! KÖZTUDOTT, hogy hazánkban a nemzeti jövedelem 40 százaléka realizálódik a külkereskedelemben, s a nemzeti jövedelem minden egyes százalékának gyarapításához kereken két százalékkal kell növelnünk exportunkat Ez pedig csak általános igyekezettel lehetséges, erőforrásaink legpontosabb számbavételével és kiaknázásával, legjobb akaratunk, igyekezetünk mellett! Gyóol Gyula Az alumínium 25 éve AZ ESZTENDŐ végén a magyar alumíniumipar kettős jubileumot ünnepel: 25 éve államosították a bauxitbányákat, timföldgyárakat, alumírpumkohókat és 10 esztendeje, hogy megkötöttük a szovjet—magyar timföld-alumínium egyezményt. A háború előtt, egy évtizeden át, a hazai és a nemzetközi tőke csatázott a Bakony lankáinak kincse felett, míg végül a német tőke — az erősödő náci hadigépezettel a háta mögött —, megszerezte a fejlesztésben, a magyar bauxitvagyon kiaknázásában a diktálás jogát. A fejlődés egyenetlensége mellé ezzel a magyar gazdaság érdekei is másodrendűvé váltak. A világpiac kapitalista felén ma is több helyen jól tanulmányozható az a konstrukció, amely a magyar bauxit hasznosításában akkor kialakult. Fejlesztették a bauxitbányászatot, valamelyest a timföldgyártást, s nagyon csekély mértékben csupán az alumíniumkohászatot, vagy a fél- és késztermék- gyártást. Amiből az következett, hogy a magyar gazdaság csak a nagyon kis értékű bauxitot adhatta el, illetve szállította a német iparnak — s a bauxit értékének százszorosáért kellett azután alumínium készterméket venni, ugyanazon a piacon. .A bauxit—timföld—alumínium terméksorban ugyanis a világon mindenütt, húszszorta többet adnak az alumíni- umtömbért, és harminc- szorta, százszorta nagyobb árat a feldolgozott alumínium késztermékekért: csomagolóanyagokért, kábelért, idomokért, különféle szerkezetekért, tartályokért A MAGYAR IPAR újjáépítésének időszakában az aluminiumágazat háborús kárainak helyreállítása is lezajlott s a negyvenes évek végétől hozzáláthattak az iparág munkásai az ágazat kiépítéséhez a bauxitbányászattól az alumíniumfeldol- gazásig. Az államosítást követő első évtizedben — nem kevés erőfeszítéssel —. de bővítették az ágazat valamennyi munkafázisában a kapacitást, s egyben egy kielégítő technológiai, technikai korszerűsítést is végrehajtották. Ezzel, a negyvenes évek derekától számítva elértük, hogy 1962- re a timföldtermelés a tízszeresére, a tömbaluminium- gyártás az ötszörösére, a feldolgozás teljesítőképességét a négyszeresére emeltük. Látszott, hogy a hauxitva- gyonból futná többre is, futná a hazai és a külföldi keresletből is — ha a bauxit- kincs mellé villamos energiMilyen változások lesznek a nyagdíjszabályokban VII. Mindkét házastárs jogosultsága öregségi, illetőleg munkaképtelenségi járadékra A jelenlegi rendelkezések szerint az együtt élő házastársak közül csak az egyik házastárs kaphat járadékot. Ha az egyik házastárs már járadékot kap, a másik részére nem lehet megállapítani sem öregségi, sem munkaképtelenségi járadékot. A külön élő házastársak mindegyike kaphat öregségi, Illetőleg munkaképtelenségi járadékot, de csak akkor, ha — legalább 5 éve különélnek, vagy — különélésük a termelő- szövetkezetbe történt belépésük időpontjában fennállott, és vagyoni beviteli kötelezettségüknek is külön-külön tettek eleget Az új rendelkezések lehetővé teszik hogy az együtt élő házxstársak mindegvike kaohss'ot: öregségi il'.e‘őleg jn. i n v a ké-vt e’ en s 4 li 1 á -a d é^o*. feltéve. hogv a járadékra io- gosu1*'á'> feltételei mindkét es°f4b“n külön-kü- lön !s fennállnak. Az egvütí élő ház~s‘á-sak közül azonban -s"k a '•5rad;’'’ fe’é* kaphatja mag. vagyis 1973-ban 209 — Ft-ot az. akinek a járadékra ’O<io~u'‘ságát később állapítják meg. A külön élő házastársak mindegyikét a teljes összegű Cre&ségi, illetőleg munkaképtelenségi járadék továbbra is csak akkor illeti meg, ha — a házastársak az igény- bejelentést megelőzően már legalább 5 éve külön élnek, vagy — különélésük a termelő- szövetkezetbe történt belépésük időpontjában is fennállott, és beviteli kötelezettségüknek külön-külön tettek eleget. Ha a feltételek a külön élő házastársaknál nem állnak fenn (pl. ha 3 éve élnek külön), a járadékra később jogosulttá váló különélő házastárs is az öregségi, illetőleg a munkaképtelenségi járadéknak csak a fele összegét kaphatja meg. \ özvegyi járadékot a túlélő házastárs kaphat akkor, ha — házastarsa öregségi vagy munkaképtelenségi járadékosként, illetőleg az ehhez szükséges termelőszövetkezeti (szakszövetkezeti) tagsági idő megszerzése után halt meg és — az özvegy, házastársának halálakor munkaképtelen volt, vagy a hálái időpontjátó számított 12 hónapon belül munkaképtelenné vált, vagy — házastársának halálakor az özvegyen maradt feleség a 65. életévét, illetőleg az özvegyen maradt férj a 70 életévét betöltötte, vagy a haláltól számított 12 hónapon belül ezt az életkort betölti. Az említett feltételek bekövetkezését a jelenlegi és az új szabályok egyaránt megkívánják. A jelenlegi szabályok szerint azonban, a feltételek bekövetkezése esetén sem kaphat özvegyi járadékot az. akinek havi 260,— Ft-ot meghaladó keresete, jövedelme vagy nyugellátása van. Az új rendelkezések szerint az özvegyi járadékra a jogosultságot csak akkor zárja ki az özvegy keresete, illetőleg a jövedelme, ha a kereset. illetőleg az öregségi járadék összegét — vagyis 1973-ban a havi 418,— Ft-ot — meghaladja. Ai élet!árs özvegyi járadékra jogosultsága A jelenlegi rendelkezések szerint a termelőszövetkezeti tag halála esetén csak a vele együtt élő felesége, illetőleg férje kaphat özvegyi járadékot. A túlélő élettársat özvegyi járadék nem illeti meg, jóllehet a termelőszövetkezeti taggal élettársként együtt élő nő az előírt feltételek fennállása mellett özvegyi nyugdíjat kaphat. Az új szabályok elismerik a termelőszövetkezeti taggal élettársként együtt élő nő özvegyi Járadékra jogosultságát is, ha az élettárs a termelőszövetkezeti taggal annak haláláig legalább 10 éven át megszakítás nélkül együtt élt. Ennél rövidebb együttélés esetén az élettárs akkor kaphat özvegyi járadékot, ha a termelőszövetkezeti taggal annak haláláig legalább egy éven át együtt élt és az együttélésből gyermek származott. Nem jogosult azonban özvegyi járadékra az az élettárs, aki az említett 10 évi, illetőleg 1 évi együttélési időtartam vagy annak egy része alatt özvegyi nyugdíjban (özvegyi járadékban) részesült. A termelőszövetkezeti taggal 10 éven, illetőleg 1 éven át élettársként együtt élő nő ugyanúgy kaphat özvegyi járadékot, mint az együtt élő feleség, vagyis akkor, ha a termelőszövetkezeti tag halálakor a 65. életévét betöltötte, vagy munkaképtelen, illetőleg ezt követő 1 éven belül betölti a 65. életévét, vagy munkaképtelenné válik és az öregségi járadékot meghaladó keresete, jövedelme nincs. ánk is lenne. Nem véletlenül alakul a bauxittól a késztermékig az alumínium terméksor világpiaci ára úgy, ahogy alakul: a bauxit árának százszorosa a késztermék ára. Ez az ágazat ui. egyike a leg- energiaigényesebb iparoknak. Amennyi villany kell, hogy a bauxitból timföld legyen, annyit még előteremtett a gazdaság, de hogy a timföldet a kohókban alumíniummá izzítsák —, ahhoz már kevésnek bizonyult az ország valamennyi erőművének tudománya. Pontosabban ahhoz, hogy a termelés tovább bővülhessen. Egy tonna alumínium előállításához ugyanis 15 ezer kilowattóra villanyáram kell. Ott állt tehát a magyar alumíniumipar a vagyonnal a tulajdonában —, energiaszegényen. Ezt a gondot oldotta fel a 10 évvel ezelőtt megkötött szovjet—magyar egyezmény, elhárítva a magyar alumíniumipar további dinamikus fejlődése elől az energiaszűkösség gátját. Az egyezmény lényege, hogy a bauxitot a magyar ^gyárak timfölddé dolgozzák fel. ezt a Szovjetunióba szállítják, ahol a szovjet alumlniumkohóikban tömbösítik, s az alumínium- tömböket visszaszállítják Magyarországra. Ezzel tulajdonképpen a szovjet gazdaság villamos energiát ad a magyarnak. Az idén például százhatvanötezerszer 15 ezer kilowattot Mert 165 ezer tonna timföldet szállít a magyar alumíniumágazat az idén a szovjet alukohókhoz és egy tonna timföld feldolgozásához 15 ezer kilowatt energia kéH Évente egy-egy komplett erőművet kap így a magyar gazdaság a szovjet partnertől —, alumíniumtömbok- be öntve. ENNEK az egyezménynek köszönhető- nagyrészt, hoiy ma a magyar bauxitkincs 50 százaléka fémtömbben áll az ipar rendelkezésére, és így a legmagasabb árzónában — a; különböző készültségi fokod, álló alumínium félkész és késztermékek forgalmában értékesítheti. A bauxitkin-.'s fennmaradó másik 50 százalékából is csak 25 százalékot exportálunk bauxitként, tehát nem feldolgozva, a töb-. bit tirhföldként adjuk el. Az eltelt 10 esztendőben végbement nagy változást — az iparban és az ország alumínium-felhasználási kultúrájában egyaránt —, az egy lakosra számítót alumínium- felhasználás alakulása mutatja a legjobban. 1962-ben 4,3 kg-ot fogyasztott az ország alumínium-termékekből, ál- , lampolgáronként. Ma: 10,3 kg- ot. Anglia 8,3-t, Franciaország 8,8-t, Olaszország 7,6-ot. Ez a számsor igazolja: a magyar alumíniumipar 25 év alatt, a KGST-tagországok munkamegosztása segítségével, elérkezett ahhoz a teljesítőképességhez, amely a nyersanyagvagyon alapján természetes. A MINŐSÉGET pedig jól jelzi az a megbízatás, amelyet a közelmúltban kapott ez az ágazat a KGST-pgrtnerek _ tői: kidolgozni az alumínium burkolású ú. n. szerelt falak, az alumínium könnyűszerkezetes építési mód legújabb, tömegméretekben alkalmazható technológiáját. Ez már felnőtt iparágakhoz illő megbízatás. Üzembe helyezték a hatvani sertéskemhínáiot Vannak még hibák, részletproblémák, de a pillanatnyi siker feledteti őket. Hétfőn a Jászberényi út mentén átadták rendeltetésének az öt termelőszövetkezet — Hatvan, Heréd, Apc, Boldog, Nagykökényes —, összefogása nyomán létesített sertéskombinátot, amelyet 58 millió forintos beruházással a helyi TÖVÁL épített meg, nem mindenütt a tervdokumentációnak megfelelően. Az öt gazdaság vezetőit, valamint a különböző hivatalok, szervek képviselőit Koch György, a MEZÖBER műszaki osztályának vezetője kalauzolta végig a korszerű sertéstelepen, majd Kovács István, a Zagyva menti Sertéshizlaló Közös Vállalat igazgatója nyújtott tájékoztatást a betelepítésről, az üzembe helyezés problémáiról. A modern technológiával felszerelt kombinát takarmánykeverő részlege, nagy teljesítményű vízmüve, hat nevelőházból álló hizlaldája évente tízezer egymázsás sertés előállítását teszi lehetővé. A telep szervestrágya-hoza- ma ugyanekkor megfelelő hígítás alkalmazásával a közeli határrész 3000 hold földterületének intenzív táplálását teszi lehetővé. Pillanatnyilag 500 sertésből áll a felavatott üzem törzsállománya- Mindez a kormány programjának megfelelően hússertés. Éspedig jól fizető angol, nagyfehér anyakoca, amelyet a tiszaná- nai Petőfi Termelőszövetkezet szállított a SERKÖV-nek. De folyik már az elletés, s minden remény megvan arra, hogy jövő év júliusában a 100—110 kg-os sertések első szállítmányát átadja kül.kereskedelmünknek a hatvani közös vállalkozás. Fontos szerepet tölt be a kombinát életében a Mosonmagyaróvári Gépgyár takarmányszárító rendszere, amely most a start pillanataiban 170 vagon kukoricát készített elő az állatállomány téli ellátására. Spanyol közreműködéssel oldották meg ugyanakkor a 3000 köbméter befogadóképességű szemestakarmány- silót, amelynek szerelését a MEZŐGÉP hevesi gyáregysége végezte el dicséretes pontossággal. E silókból ke- . ríil a takarmány a dán Skjold-cég által szállított óránként 2,5 tonna teljesítményű takarmánykeverő és préselő berendezésbe, ahonnan aztán töltőkocsi viszi a táplálékot az állatok napi ellátását biztosító automatikus tartályokba. A sertéstelep átadásán szót váltottunk a társult szövet-' kezetek néhány vezetőjével. Almási Pál, az apci szövetkezet elnöke, valamint Petik Ferenc. a kökényesiek főkönyvelője bizakodva mondotta, hogy örömmel vettek részt az üzem avatásán és társulásuk elsődleges célját látják abban, hogy sikerrel segíthetik a kormány hősprogramjának megvalósítását. (m. gy.) Hatvani műhelyek • rw F m V ■ - « jovo évi divatja Hagyomány már a hatvani Házi- és Kézműipari Szövetkezetben, hogy a következő időszakra, szezonra ajánlott termékeikből bemutatót rendeznek partnereik számára Így történt most is, amikor szerda délelőttre meghívták otthonukba a kereskedelem szakembereinek egy csoportját, amelyet ez alkalommal bébi-, lányka-, bak- fis-, textil és kötött ruházati cikkekkel, valamint kéz- 1972. november 29., szerét zel horgolt csecsemő- és bébiárukkal ismertetnek meg A hatvani szövetkezet műhelyeinek ugyanezen termékeiből csütörtökön a szövetkezeti kereskedelem képviselőinek tartanak hasonló bemutatót.
