Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-26 / 279. szám

\ XJ-'ö> ­t - * WAAAMMVAMAWi/WwWWa/ Irodalomtörténet millimétereken A Magyar Posta november 9-én egyforintos névértékben többszínnyomású bélyeget adott ki Radnóti Miklós arc­képével- A bélyeg iránt — mint bennünket tájékoztat­tak — a vártnál is fokozot­tabb érdeklődés nyilvánult meg, „Búbás fölXeg HX most a fák felett és holnap dérrel veszekszik már a harmat” — éppen 40 esztendővel ezelőtt írta le ez immár klasszikus sorokat a költő 1932-ben, emlékezetes novemberi sze­relmes versében. Most 63 éves lenne, természetszerűen élhetne és alkothatna. A költő, akit 1944 novemberé­nek elején gyilkoltak meg az országra ránehezedett fa­siszta ködben a pribékek. Megkérdeztük Tolnai Gá­bor professzort, a költő egyik legbensőségesebb ifjú­kori barátját, életútja fárad­hatatlan kutatóját, mit tud Radnóti Miklós megöletésé- nek időpontjáról? Elmondot­ta, hogy azok a megállapítá­sok, amelyek az Irodalom­történet című folyóirat 1989. évi első három számában megjelent „Meredek út vég­ső szakasza” című tanulmá­nyában tett, ma is valósnak tűnnek. A november 8-i dá­tum sem látszik újabban ki­zártnak. a legtöbb valószí­nűség szerint 1944. novem­ber 9-én kora délután vé­gezték ki a halhatatlant. Hogyan készült maga a bélyeg? Bokros Ferenc, a bélyeg alkotója elmondotta, hogy a költő számos rendel­kezésre állő fényképe közül kiválasztotta az egyik legis­mertebbet, azt, amelyik tu­domása szerint Radnóti leg­közelebbi hozzátartozói és barátai számára is a legked­vesebbnek bizonyult. Egyik 1941-ben készült fotót hasz­nálta fél alapul, ezt rajzolta le és bocsátotta nyomóhen­ger alá. Nemcsak a tervező, de a nyomdászok legalapo­sabb figyelmére volt szükség ahhoz, hogy a költő legjel­legzetesebb vonásai a való­ságnak megfelelően és. leg­hatásosabban érvényesülje­nek. A Radnóti-bélyeg megje­lenése felhívja a figyelmet arra, hogy a Magyar Posta — a teljesség igénye nélkül soroljuk fel —, bélyegeket bocsátott ki Petőfi, Arany, Vörösmarty, Jókai, Madách, Zrínyi, Batsányi, Táncsics, Ady, Csokonai Vitéz Mihály, József Attila, Katona József, Móra Ferenc, Gárdonyi Gé­za, Eötvös József és Tompa Mihály emlékére. Természet­szerűen több más klasszi­kusunk is előreláthatóan megjelenik majd a bélyege­ken. A Magyar Bélyeggyűjtők Szövetségétől kapott tájé­koztatásunk szerint a Petőfi- év alkalmából újabb Petőfi- bélyegsorozat jelenik majd meg és mint mondották, egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a sorozat három érték­ben lát napvilágot és egyik Petőfi arcképét, a másik ket­tő, életéből vett jeleneteket ábrázol. Zajtalan város A régi ágyú, amelynek lövése a hagyományok szerint a delet jelzi, hamarosan az egyetlen jelentékeny zajforrás lesz Leningrádban. A Szovjetunió e második legnagyobb városá­ban az általános városfejlesztési terv részeként valósítják meg a zaj leküzdésére kidolgozott programot. Ennek ered­ményeként minden ismert „városi” zaj a minimálisra csök­ken. Mozgó laboratóriumok figyelték a város 250 legfor­galmasabb útját és az adatokból akusztikai térképet állítot­tak össze, ötven útvonalon megtiltották az éjszakai forgal­mat és csaknem ugyanennyi utat lezártak a teherautók elől. Befejezéshez közeledik a várost gyűrűalakban körülvevő főútvonal építésé: ezen közlekednek majd a teherautók a város peremén. A közlekedésben a legnagyobb változás a villamosoknál következik be, új rendszerű, zajtalan kocsik járnak majd a lesüllyesztett, hézag nélküli síneken, ame­lyek „elnyelik” a kerekek zaját A hamuból emelt domb Mohrab’ur örményül annyit jelent: „hamuból emelt domb”. Ezen a helyen, a legendás Ararát völgyében a régé­szek ősi város maradványaira bukkantak. A város az d"- számí! ásunk kezdete előtti negyedik évezred végér. kelet­kezett. Lakóinak kultúráiéról gátak és csatornák, nyerstég­lából és kerámiából épül' lakóházak maradványai, fémmű­vesség nyomai tanúskodnak. A legutóbbi ásatások óriási templomot tártak tel. Ennek kora 5000 év. Az ásatások ve­zetője. Borisz Fiotrovszkij akadémikus úgy vélt ez a temp­lom a monumentális építészet legrégibb emléke a Szovjet­unió területén. ____i____,____________________ 8 . 3 1 Mi) *■0) 'Ö í~ o as o o Eh s TÁSNÁD! VARGA ÉVA: Mert nem lehet... .,. Mert nem lehet hogy többé ne lássam: — vitorla átlóz gyöngyszínű tájban, s piros csónakok egymást követve úsznak a túlsó partig örökre. ... Mert nem lehet, hogy jegenyék karja felhők szegélyét tőlem takarja, s napisten arcát sohasem nézzem, perelek hát a rohanó széllel, perelek én az ősszel, halállal, rámtekeredő pók-függöny szállal, félelem rázta fekete perccel, s rákiabálok: — Élek, eressz el! ... Mert nem lehet, hogy testem törése ne hajtson szárat, szirmot az égre, s levelem bontva, arcom kitárva, ne nézzek tovább születő fákra. FEJES ERIKA: Lakodalmas szűrujjak szikráznak virágok bokáznak gyolcsgatyák lebegnek bocskorok peregnek — daráéból alsóing csípőjén tíz ujj ring megriadt menyasszony — ihajja! újasszony! szűrujjak szikráznak bocskorok bokáznak darócing végtelen virágarc vértelen... SZOKOLAY ZOLTÁN: Öröm Ma minden olyan zizegő, mint a fák a szélben. Szívem is egy libegő kismadár az égen. Láthatatlan hópihék hullanak a számba, könnyet ejtő két szemem elgurult a sárba. tí <1> rQ *o ttx <D •H N Ifi o ‘m*\AAAAA/\AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAASAAAA AAAAAAAAAA/\/V\AAAAAAAA/WVSAA/WWV*4 Humorszolgálat Beton”­» zene Az ausztráliai Sydney egyik bankjának padlózata alól öt napon át halk zene hallatszott. A hatodik na­pon a titokzatos koncert félbeszakadt. A tisztségvi­selők megnyugtatására ax egyik, betonöntő munkás -el­mondta, hogy munka kés­ben a helyszíncne hagyta táskarádióját, amit figyel­metlen munkatársak lebe­tonozott Mindaddig szólt a zene, amíg az elemek ki nem merültek. „Ha én vezérigazgató lennék” — ez az iskolai dolgozat címe. Mindenki lázasan ír, csak az egyik diák ül össze­tett kézzel: — Maga mire vár kérem? — kérdi a tanár. . A diák nyugodtan így válaszol: — A titkárnőimre! ★ Az utolsó tanítási napon ebadta meglehetősen orrló­gatva érkezik haza. — Bizonyítványt nem kaptatok? — kérdi az apa. — De igen. — Akkor mutasd, édes fiam! A gyerek vonakodva előhalássza táskájából a bizonyít­ványt és zavart nevetéssel nyújtja át apjának: — Ugye papa, mégiscsak a legfontosabb, hogy mind­nyájan egészségesek vagyunk? ★ — Figyeljen ide! — mondja az orvos Rösnemék. — Mégiscsak sok, hogy minduntalan altatót kér tőlem, és már harmadizben találkozom magával ebben az éjjeli mula­tóban! — Tudja doktor úr, az altatóra a feleségemnek van szüksége 4r Az anyu. másodszor megy férjhez. — Na, hogy tetszik az új papa? — kérdi ötéves kisfiát. «— Egészen klassz marni, csak így tovább! ★ Az anyóka bent járt a városban és amikor hazaérkezett kijelentette: — Olyan, nagy tömeg volt a villamoson, hogy végül még néhány fiatalnak is állnia, kellett ★ Egy férfi harapósnak látszó kutyáit sétáltat. Szembejön a férfi barátja, aki megkérdezi: — Megengedi ez a kutya, hogy bárki is közel menjen hozzá? — Persze, különben hogyan tudná megharapni? ★ — Egon, nagyon unalmas vagy — panaszkodik ásitoe­,— Ugyan már — csodálkozik a férj. Hiszen már egy órája egy szót sem szóltam! „Butik, bazáráruval... (?!) Nem tudjuk, örüljünk vagy bosszankodjunk azon, hogy Egerben is megnyílt egy olyan üzletecske, amelynek cégtábláján a következő, sok hibával leírt szöveg ékte­lenkedik: „Butik, Háziipari és bazár-árúk (?)” Először is a bazáráru összetételt egybe kell írnunk; másodszor az áru főnév nem hosszú, ha­nem rövid u-val írandó. Az áru főnév melléknévi alak­ját (félárú, mérsékelt árú) kell hosszú ú-val írnunk. Nem tetszik a butik meg­nevezés sem. Elsősorban azért nem, mert sehogyan sem illik ahhoz az üzlethez, bolthoz, amelynek megneve­zésére felhasználtál?. A butik különben francia eredetű sző, s a fővárost üzletek cég­tábláin boutikque idegen írásformában is jelentkezik. Nagyon változatos jelentés- tartalmat hordoz. A jelentés­változatok kialakulásának útját jelzi a következő szó­sor: sátor, kunyhó, bódé, kis elárusító hely, boltocska, csapszék, falatozó, kiskorcs- ma. Nem véletlen az sem, hogy szótáraink így minősítik ezt a megnevezést: „alacsony stilusértékű szó”. Valóban, nagyapáink idejében az el­hanyagolt, a rendszerint sö­tét kis boltok, italmérések, csapszékeK megnevezésére szolgált. Hogy ma újra di- vatszóvá vált, elsősorban az idegen .nyelvhasználat után­zása a ludas benne. A nyu­gati nyelvekben ugyanis nipcs rosszalló jelentéstar­talma s ócsároló hangulati értéke e névnek. A francia, a német nyelvhasználatban csak a kisméretüség képzete társul hozzá, de nem idézi fel az elhanyagoltság, a kul- turálatlanság képzetét, fo­galmát. Fővárosunkban elsősorban az idegenek iránti előzékeny­ségből. idegenforgalmi, ke­reskedelmi érdekből élnek ezzel a megnevezéssel. Re­méljük, hogy Egerben az is­mert körülmények miatt ez a szó aligha fog meghono­sodni és új pozitív értékű minősítést szerezni magának.> Mai nyelvhasználatunkból’ kiavuló bazár szó is újra szerepet kezd vállalni. A szóban forgó egri üzlet jel­legéhez is jobban illik ez az elnevezés, a butik névvel együtt azonban nincs értel­me a használatának. Külön­ben itt Egerben ez a török —perzsa eredetű s vásár, piac, nyílt piac, olcsóbb áru­kat kínáló bolt jelentésvál­tozatokat hordozó megneve­zés a múltban nagyobb sze­repet vállalt, még akkor is, amikor a törökök és keres­kedőik. bazúrosaik elhagyták városunkat. Dr. Bakos József A^AAäAAAAAAAAAAAAäWW be döbbentette meg, Eberhard Haselbach- | ot, a születések ala- $ csony arányszáma, s < az a tény, hogy eb- í ben elsősorban és < alapvetően a nála lé- < nyegesen fiatalabbak < a ludasok, akik nem < restek resteknek len- < ni a megfelelő számú < utódok létrehozásá- 5 ban. < — Nagyapó! < — Tessék kedves- s keim... s — Hans meg én, szóval nem érünk s rá ... Irtózatosan sok > a dolgunk nagyapó ... > Gyerek kellene, öegí- > lene nagya-gó? > — Menetele csak, < gyerekek... Hiába, < jó, ha van öreg a s hasnál; vu? ... Csibé- < szék ... — sóhajtott ? felelőtlen unokái mi- s ott Eberhard Hasel- \ bach és befordult a t hálószobába, mert < tudta, hogy mi a, kö- < t élességé. Lehet, hogy nem > pont így játszódott le > a dolog, az eredmény > a lényeg: az ember ? felelősségérzete, el- \ szántsága és akarat- \ ereje csodákra képes. $ És az asszonyt tűre- ? lem is. Ö, egek, < lesz-e bennem ekko- < ra felelősségérzet < nyolcvankétéves ko- < ■ romra? (egri) $ sem méltó gyönyö­rök kergetése volt az ő célja Eberhard Ha­selbach saint-gallem lakostól mindez oly messze áll már, mint tőlünk a saint-galle- ni portyázások kora Eberhard Haselbachot a mélységes felelős­ségtudat ösztökélte, az az érzés, ami eltöl- tötté ugyan már nem ifjú, de még mindig lelkes és aggódni tu­dó szívét az emberi­ség jövője iránt és érdekében. A demográfiai gör­1 • i dolog, ha az ember, I akár nyolcvankét . évesen is azért kerül i az újságok hasábjai- . ra, teljes név- r vél és pontos lakcím- . mél, mert — Vörös­■ marty szavaival élve t — amit tett az .Jérfi : munka volt”, s me­■ gint más dolog, ha > úgy szerepéi a neve, [ mint egy huligánban­da rezg&szakállú fe­'■ je­lit tartottam a töp- t rengésben, amikor 1 hirtelen rádöbbentem 1 a hír mélyén rejtező t tulajdonképpeni igaz­■ ságra. Haselbach bá- p esi nem kedvtelésből ■ tette amit tett, nem . népszerűséghajhá­szás vezette, még csak I nem is az alantas én s tisztes korához amúgy Jő az öreg a háznál Nyolcvankét éves korában ismét ifjú atya lett a saint-gallé - ni Eberhard Hasel­bach, miután nyole gyermeke és nem ke­vés számú unokája közé megérkezett öt­ven évvel fiatalabb felesége révén az új­szülött bébi. A hír is azt példázza, hogy öregember nem vén ember, legfeljebb a vén embe-r lehet öreg is egyben, amit Ha­selbach úrról aligha lehet ezek után el­mondani. Ugyanakkor a hír azért is érde­kes, mert lám vígjá­tékokban a színpadon öreg aggastyánok lebzselnek fél évszá­zaddal is fiatalabb asszonyok körül, s addig lebzselnek, amíg nyttt színen ki­nevetik őket. És most, e nyolcvankét éves aggastyán, igaz nem nyílt színen, de addig 1ebzselt nála ötven évvel fiatalabb asz- szonya körül, míg vígjáték nem, de új­sághír az lehetett be­lőle S gondolják meg azért, mégis csak más WWMWVNMAMWAMM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents