Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-26 / 279. szám
. hogy van, vagy nincs. Harácsolás. Van, de nem az a jellemző, hiszen voltaképpen társadalmunk erői... Nincs harácsolás, mert ami van az véletlen, egyedi eset... Persze azért fél kell lépni. Azt csinálni kell. És fellépünk. A nincs ellen lépünk fel ? Mert van ugyan például harácsolás Magyarországon, de nem olyan mór. tékű, hogy azért különösebben aggódnunk kellene. Csak fellépnünk kell, mert ha nem lépünk fel a harácsolás ellen, még egyesek azt hihetnék, hogy az a kevéske kis harácsolás és harácsoló, ami szinte a ninccsel egyenlő, nos, hogy az nyugodtan létezhet a mi viszonyaink között. Arról van szó tehát, hogy ebben az ügyben is és más ügyekben is, ha tenni akarunk valamit, akkor határozottan kell tenni, egyértelműen kell cselekedni és ugyanúgy beszélni is, Persze, hogy nem jellemző nálunk az üzemi lopás, vagy nyilvánvaló, hogy nem jellemző a lógás. De ha valamelyik üzemben a lógósok, vagy az üzemi szarkák ellen fel akarnak lépni, minek azzal kezdeni... „bár ugyan, elvtársak, nem ez a jellemző, de...” Így mór az indulás olyan, hogy a gyanúdén szemlélő nem is tudhatja, hogy ’’rükvercbe1', vagy előmemenetbe van-e a szándék sebességváltója. Természetesen úgy igaz, hogy egy kisebb, vagy nagyobb közösség, avagy a legnagyobb közösség, az ország lakossága nem haracsólókból áll, nem olyan emberekből, akik a másikban legfeljebb létrát látnak, vagy a másikból csak zsebel Am ki tagadhatná, s ki is tagadja, hiszen a kisebb közösségekben néven meg tudják nevezni azt, akinek csak maga felé hajlik a keze és akit szentnek tartani a le^cevésbé seen lehet... „...déhát ez nem jellemző ránk....” — szemér- meskadett a szocializmus építése nevében egyik jó szán. dékú beszélgető partnerem... „minek ebből olyan ügyet csinálni 7" „Hogy, bogy nem jellemző? lassan már nem is Magyarország, hanem Haramia les ennek az országnak a neve..." — így a másak. És mint annyiszor máskor, ebben ax esetben Is a tény megállapítható, higgadt, realitás az igazság: van. Fel kell valóban lépni ellene. És semmi többet nem kell az ügyhöz hozzátenni, nem kell hangsúlyozni, hogy nem ez a jellemző, nem kéH féücevemi a vészharangot, és az ország, a szocializmus jövőjéért jajveszékekú, mert. néhány an mélyebbre óhaj tarnak nyúlni a társadalom zsebében. Hiszen úgyis a kezükre verünk! A lényeg: egyértelmű és világos megfogalmazást ebben a kérdésben is. A politika úti huncutság — vallottak es nem is véletlenül annak idején huncutságnak azt, amit az úr politikáinak keresztelt éL A politika nyűt és egyenes beszéd — vallja és nem véletlenül a ma uralkodó osztálya, a munkásosztály. Nyűt és őszinte szó kis és nagy ügyékben egyaránt. A nyűt beszéd nem ismer kis és nagy ügyeket, csalt tényeket, dolgokat ismer, amelyeket elmondani, megmondani szükséges, vagy kell Van-e, nines-e? Vaui Néven tudják nevezni azokat, akik óvják es «ao*- íálják is a kösanondást: „kaparj kurta, neked is jutTj ikik lógnak a munkából; személyesen ismerik az üze- n. szarkákat, a nagyszájúnkat a szakmát nem értő demagógokat ... Varrnak ilyenek? Vannak bizony! Es persze, hogy nem ez a jellemző, hiszen nem ők ilakitják életünk arculatát. De ellenük fellépni, elle- ,lükben politikát — helyi, vagy országos politikát — jiínálná csakis egyértelműen lehet. És kell is. Ahogyan . közelmúlt központi bizottsági határozata tette. Végolvastam újra és újra, hogy találok-e egyetlen pasz- s7.u sábam is „egyrészt.. .másrészt” vízfejű szó testvérkéket. Nem találtam. Csak nyűt és egyenes beszédet. A üurácsoiásról is, amely van, a fegyelemről is, amelynek még jobbnak kell lenni és a sikerekről is, amelyek le- iagadhatatlanok. A politika nyűt egyenes beszéd — nálunk. A határozat, amelyen bízvást lehet még bőven töprengeni, nyűt és egyenes beszéd volt. Munkáspolitika! I Besancon, *£££; egyik legpatinásabb egyetemi városa, a Douba folyó festői partjain terül el. A több mint százezer lakost számláló megyeszékhely egészen közel fekszik a svájci határhoz, s ezért környéke rendkívül előnyösein egyesíti magában az égbe törő, sokszínben pompázó hegyormok lenyűgöző varázsát és a Dobba és Loue folyócskák völgyeiben megbúvó sok intim szépséget. Ez év nyarán hosszabb időt töltöttem Besanconban __ Victor Hugó és Charles F ourier szülővárosában — s alkalmam nyüott arra is, hogy alaposabban megismerkedhessek a város igen élénk kulturális életével. A főszerepet — tudományos és kulturális téren — kétségkívül az 1691-ben alapított nagy hírű egyetem játssza. A mintegy tizenkétezer hallgató szellemi fejlődését irányító intézmény, mind a négy klasszikus fakultást magába foglalja; a nyelvtudományt, a jogit, az orvosit és a természettudományit. Külön rangja és jelentősége van a besanconi nyári egyetemeknek, amelyek elsősorban nyelvoktató jellegűek. Az idén négyszáz résztvevő ismerkedett az öreg épület falai között valamelyik világnyelvvel. Elsősorban kurzusokat szerveznek, főleg a különböző országokban francia nyelvet oktató tanárok számára, de az angol, spanyol, német nyelv is nagyon népszerű. A besanconi nyári egyetem szervezetében és munkájában erősen eltér a nálunk már hagyományossá vált keretektől. Franciaországban — akárcsák nálunk — bárki részt vehet a foglalkozásokon, de ott* minden szervezési problémát a hallgatónak magának kell megoldania. Van ugyan egy CROUS nevű intézmény, amely lakást, menetjegyet, hét végi kirándulást kérésLátogatás a besanconi nyári egyetemen re biztosít, de a szerényebb anyagi tehetségű hallgatók jobban járnak, ha maguk intézik dolgaikat. A nyári egyetemen való részvétel nem olcsó szórakozás. Egy hónapra a tandíj, ha a hallgató a spanyol nyelvet választotta, 600 frank. Angolból ennél valamivel magasabb. Mindenki maga köteles szálásról is gondoskodni. Az egyetemi kollégiumokban az egyágyas szobák, hideg-meleg vizes mosdófülkével, havonta 95—100 frankba kerülnék. Magánházaknál személyenként 180—300 frank közötti összeget kell fizetni. A szálloda még ennél is jóval drágább. Viszonylag olcsóbb az ellátás. A résztvevők ebédet 3,50—4 frankért kapnak az egyetemen, körülbelül ugyanennyibe kerül ott a vacsora is. Vagyis minden kiadást összeszámolva a tanulás; lakás és ellátás egy hónapra kraust ezer frankba kerül; arai nem kevés. A kurzusok általában viszont hat hétig tartanak, tehát egy-két kellemesebb estével együtt bizony a fenti összeg kétszeresével lehet számolni. A megterhelő kiadások ellenére is feltétlenül érdemes részt venni a nyári egyetemen, mert a rövid idő alatt is meglepő szintű tudást leSzázhetven éves a Magyar Nemzeti Múzeum Százhetven évvel ezelőtt. 1802-ben alapította Széchenyi Ferenc a Magyar Nemzeti Múzeumok Hazánkban ez az impozáns épület adott otthont elsőízben nemzeti értékeinknek. Később maga az épület is történelmi jelentőségű lett, — lépcsőin Petőfi Sándor szavalta el 1848. március 15-én a Nemzeti dalk Az épület őrzi patináját, ma is fővárosunk — s az egész ország — egyik ékessége. Képőnkön: a Nemzeti Múzeum kertje, a késő őszi napsütésben is kedvelt találkozóhelye időseknek és fiataloknak. (MTI foto KS) h«t elérni a választott, nyelvben és mindent összevetve különleges élményben van része minden hallgatónak. Magam is benéztem néhány előadásra — csak mint futó látogató — és sok érdekes, újszerű dolgot tapasztaltam. A legkifinomultabb módszerrel természetesen a francia- nyelvet oktatják. Ez heti 100 frankba kerül, s mindenki addig maradhat, amíg kedve tartja, illetve pénztárcája engedi, A beiratkozáskor a jelentkezőket rövid tesztvizsgának vetik alá, ahol eldől, hegy a halgató melyik tudásszintű csoportba kerül. Van olyan tanfolyam is, amelyben teljesen kezdők vannak, de itt is a legelső naptól kezdve csak franciául „folyik az élet”. Mindenhol a speciális képesítést, úgynevezett CREDIF-et megszerzett tanárok oktatnak. CIm , . pár mondat- Ciaemes oan összefoglalni egy hathetes francia kurzus rövid történetét. Mindennap hat óra van, ebből négy a tulajdonképpeni anyagot dolgozza fel, kettő pedig laboratóriumi gyakorlat, ahol a kiejtést csiszolják. A hallgatók a hat hét alatt a Thibault család című közismert regény leegyszerűsített változatát dolgozzák ieL Nap mint nap levetítenek egy-egy részt — állóképekéi — s közben a magnetofonról minden diakockárói elhangzik egy könnyű mondat. ötször egymás után levetítik ugyanazt a filmet a megfelelő szöveggel kísérve minden kommentár nélkül, íőajd pedig a tanár újra sores veszi a filmkockákat és franciáid megmagyarázza a lényegében már megértett trirtéjoeíet. A hallgatók nem szavakat sajátítanak el, hanem stókapcsoiátokat és rövid mondatokat. Az egyes filmekről 30—40 mondatot kell megtanulni. A filmek időről időre fokozatosan nehezebbekké válnak, de mindig ismétlődnék a már elsajátított kifejezések, csak más-más szituációban. Az első fokozatban nyelv- tanítás nincs, sőt a könyvek és szótárak használatát sem ajánlják. A második és harmadik fokozatban már könyvből is olvashatnak, és diktálás után az írást gyakorolják. Vannak sajátos „tran- zitkurzusok” is. A néhány szóban felvázolt audiovizuális hathetes nyelvtanfolyam eredményeképp a szerényebb képességű résztvevők is bátran és könnyedén beszélnek franciául az ismert és begyakorolt kifejezésekkel és egyszerű mondatokkal. Erről személyesen is meggyőződtem. Számtalan olyan hallgatója van a besanconi nyári egyetemnek, aki minden évben visszatér, s mindig magasabb fokú kurzuson tanulja a franciát vagy egy másik. nyelvet. A felbecsülhetetlen értékű tudásmennyiség megszerzésén túl, maga a kultúrtörténeti nevezetességekben bővelkedő város is megigézi a világ minden tájáról összeverődött soknyelvű hallgatóságot. A nyári egyetem „diákjai” szabad idejükben megtekinthetik Besancon neves szülötteinek hagyatékát, felkereshetik a ‘ város szép múzeumát. koncertek között válogathatnak, az elegáns Casinó teraszáról élvezhetik az óváros panorámáját, csónakázhatnak es fürödhetnek a Doubs folyóban, vagy éppen a közeli Roche du Pretre platójáról gyönyörködhetnek a francia —svájci határ változatos begysaorosaibam. A nvnri kurMjfuii zus végére mindenki megtanul pár szót franciául, bármilyen előadásokat is hallgatott, és búcsú- záskor már ezen a nyelven juttatja kifejezésre csodálatát a megkapó és hangulatos kis francia város iránt. Egyöntetűen hangzik fel a kórus: au revoir á Besanconi ftr. Hekli József
