Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-26 / 279. szám
Amerikgi íiim Santa Vittori titka rtanley Krämer, Aa ítélet Kf nioeryöen. a Bolondok h jj)j.nak es löblp más, Vila , sörnek a rendezője megint, egyszer átjött Európába filmét csinálni, egy olasz kisvárosba. Santa Vittoria valóság is, jelkép is: gyarló köznapi kisemberek élnék itt. százados óta, az ital, apró bűnök és a bűnöknél nem nagyobb erú.ivek birtokában De eljön a sarkából mindent kn- foriitó pillanat: Mussolini hatalma megbukik és át kelle te állni. A kisváros minden rendű és rangú polgárának agyában ott a kérdés: most mi lesz. hogyan is kellene mindezt megcsinálni és vé :re is kinek kellene élre állni. S ekkor jön a lelklismeret- fuvdalás egy látványos, mindent feloldó véletlenje: Bom- bolini, ez a részeges, saját sorsával is alig valahogyan álló kocsmáros saját hibáján kívül hatalomhoz jut. Innen már minden világos, a cselekvések és történések értelmet nyernek: az érdek, a hiúság, a hatalom féltése és kívánása, az élet mentése és az erkölcsi szempontok mérlegelése, a szerelem csattanó pofonjai és zárójelenetei egy irányba mutatnak: nem lehet senki felől addig ítélni, amíg cselekedeteiben ki nem tetszik a törvényszerűség. É# Bolbolini nem Mussolini: kicsi, de ember. Stanley Krämer korántsem egy jókedéllyel feltalált háborús mesével kedveskedik a nézőnek. Lélektani dráma ez a javából. Annyira az, hogy őt nem is a mese izgatja, az a bakugrásokkal úgyis a végéig tart, de hosz- szan. szinte lépésről lépésre elidőzget azoknál a párharcoknál, amikor az emberről kisül az, milyen is valójában. Bombolini a kisváros szemében bohóc, ő sem tartja magát sokra, de addig eljut, hogy a nagy pillanathoz képest Macchiavellit választja mintaképül. S nemeibe kész nevetség, amikor egy részeges kocsmáros hatalmat csinál magából és úgy olvassá Macchiavelh híres munkáját, a Fejedelmet, mint egy szakácskönyvet. És miért is tud győzni? Az adott pillanatban komolyan veszi önmagát, az ellenfelei és azt az erkölcsi erőt, amely a mérkőzésre kiállásból kerekedik. Es mindez nyíltan, az. egész kisváros előtt történik. A vagyonért? A helybeli, kisméretű dicsőségért, a halalomért? Azért is! De legfőképpen azért, meri ez a bohóc, akinek az agyában a célok és a gondolatok valahol mégis természetes rendet képeznek, kicsi helyen, kicsi méretek között is a nagyok közül való. Ezt a nagyságot éppen a pillanat váltja ki, úgv, hogy a tragikus és nevetséges lehetőség bármikor véget vethet ennek az emberi komédiának. Ezért komoly művészet a Stanley Krämer által teremtett világ. A rendező nem nyugszik addig, amíg az arcokon végbe nem megy az, amit ő ki akart fejezni. Bombolini alakjában Anthony Quinn talán még azt a hatást is felülmúlja, amit a Zorba, a göröben nem tudtunk neki elfelejteni. Játszik, de olyan hévvel, olyan déli temperamentummal, hogy a született, olaszok is megirigyelhetnek. S a humort, az iróniát úgy igazítja az arcán, hogy a drámai hős tisztasága ragyog a szemében. Mellette Anna Magnani, Vir- na List az érzelmek félkeltésében, Hardy Krüger a fiatal német tiszt alakításában jeleskedik. Giuseppe Rotun- no képei megindítóan szép portrésorozatot adnak a kisvárosi emberekről. Ernst Gold zenéje olasz motívumokból épül fel. ROMANTIKA Magyar film B ereményi Géza novelláját Kezdi Kovács Zsolt fü~ mesítette meg. A XVIII. századi erdélyi nemesek rövidke históriáját látjuk a mozi vásznán, vagy legalábbis azt hisszük, hogy az egymást követő jelenetek, képek, képsorok, homályos indítású és kimenetelű cselekvések. a korhűnek látszó ruhákban moago emberek azt a nyugtalan világot festik meg nekünk, ahol a földesúr tudja, hogy Zsibó, ez a szegénylegény vagy rabló az ő életére, vagy inkább javaira törne. A rendező mindent. az embereket, a drámát, a külső mozzanatokat, a belső ; indításokat, a lelki fejlődéseket úgy tárja elénk, hogy a nézőnek a képek, képsorok láttán kellene élményének, 9 Magyar Rádió és Televízió Bycpmehhőnisánalt hangversenye Egerben December 4-én az egri Gárdonyi Géza Színházban tartja hangversenyét a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusa. Műsorukon Schumann, Mozart, Bartók, Kodály és más neves zeneszerzők gyermekkórusra írt műveit tolmácsolják. Közreműködik Bársony László brácsaművész és Szabóki Márta zongoraművész. A gyerekek számára a hangverseny délután 3 órakor kezdődik, a második előadásra este 1 órakor kerül soc. OMmm 193%. iHKteinbes vasarua» illúziójának támadnia a hiteles valóságtól. Az apró köznapi jelenségek és szertartások torlódnak itt egymásra anélkül, hogy tudnánk: miféle gondolatok szülik a cselekvéseket. Ha jól értjük a rendező által használt eszközöket, azt a szimbolikát, amellyel mintegy, most keletkezett filmbéli vagy filmes anya- nyelvvel meg akarja mutat- ni-magyarézni., hogy az emberi cselekvés, az okok és célok szóbeli közlése és egyidejű megvailása nélkül is lehet nagyszerűt, igazat, emberit és megrendítőt alkotni. Az igény kétségtelenül benne van a felvételekben. Hu- szárik Zoltán mozgó képeivel mutat rokonságot itt minden, és mégis más, mégis sokkal kevesebb Huszárik világánál ez a Romantika, önmagunkban poétikus percek. megnyilvánulások jól halnak a mező szemére, néha érzelmeire is. de a dolgok logikájáról a legedzettebb mozilátogató sem tud lemondani: meg akarja érleni a képekben kifejezett emberi sorsokat, tisztába akar jönni az emberi gondolatokkal, a célok és okok bonyolult vagy egyszerű viszonylataivá!. mert évezredeken keresztül az ember megszokta önmagánál, hogy gondolkozzék. és ezt a szokását rendszerint azzal is megtoldotta, hogy gondolatait a világgal, a többi emberrel közölje. Ez így értelmes Mondhatják, hogy nem ért jük meg a mai fiatalokat, érzelmeiket, gondolkodás- módjukat. Szűkszavúságuk és hallgatásuk mögött értékek vannak, csak nem hivalkodnak azokkal. Ez az érvelés gyakorta elhangzik, vicclapoktól fél a komoly tanulmányok szintjéig, hogy a mai életérzés a fiataloknál más. mint eddig. Versben, novellában szikárabbak, mint elődeik. De itt egészen másról van szó! Itt nem jelennek meg a gondolatólt. itt nincsenek eszmék, nincsenek célok és okok, csak az éíet á llati oldalánál jól-rosszul felöltöztetett, néhol esztétikusán megkomponált képe. Akkor látjuk igazán a rendező elképzelésének abszurd, fonák és lehetetlen voltát, amikor a záró képsorban, a mezítelenül futó főhős köré, a fák között oda- gyülekeznek az erdő vadjai, mintha testvérükké fogadnák öt, ■ vagy mintha ö lenne közöttük a vezér, vagy a fejedelem. Feltéve, ha értem a szimbolikát. De a képsort magyarázhatom vagy negyvenféleképpen, ahogy az én gondolataim jutnak , aiz eszembe. Hol van az alkotás, a kompozíció alsó és felső határa, amíg el lehet merészkedni — intellektus nélkül? Ki érti ezt? Mit kell még kivonni a filmből, hogy a képek önmaguk maradja nak és akkor mit keil a nézőnek hozzáadni, hogy emberi élmény alakuljon ki bennünk ? Vagy mindenekhez elég a látvány, hogy beteljünk a világgal? Ki érti ezt? Farkas András EZT KÉREM A TÉLAPÓTÓL,! (Kiss Béla felvételei Telt raktárak, teli üzletek várják Hatvanban az ünnepeket Itt van Mikulás, jön utána Karácsony, Szilveszter. Ilyenkor megereszti az ember kicsit jobban a bukszáját, enged vágyainak, kívánságának. Költekezik, jobban él. Megnő tehát az élelmiszerüzletek forgalma, kinyílnak a tartalékot őrző pincék, raktá- 'rak. Vajon a hatvani polgár mit remélhet az idei ünnepektől? K7.S.7 SERTÉS, HÉTSZÁZ MÁZSA KRUMPLI — Nemcsak decemberre, hanem az egész télre jól felkészültünk — mondja Szabó Mátyás, az ÁFÉSZ osztályvezetője. öt különböző raktárunkban mintegy tizenöt vagon zöldséget tárolunk, ami bőven elegendő húsz üzletünk folyamaltos ellátásra. Hétszáz mázsa burgonya van ebben a tartalékban, s ha netán elfogyna tavasztájt, kapunk még háromszáz mázsát. Az ünnepek alatt nem lesz hiány húsban, húsáruban sem. Karácsonyig száz sertést vágunk le közfogyasztásra- A házi disznóölések pótolhatatlan kellékét, a rizst és többféle fűszert, szintén kellő mennyiségben biztosítottuk. Míg a karácsonyfákra, Mikulás-esti cipőkbe szánt édességből száz mázsa áll rendelkezíésünkre. Továbbra is slágerünk a téli alma! Négyszáz mázsa a készletünk. Húsz élelmiszerüzlete, kereskedése van Hatvanban a Heves megyei Kiskereskedelmi Válalatnak is. Ezen a fronton a helyi iroda vezetője, Endrei László, az infor- má torunk. VÁGOTT BAROMFI MINDEN MENNYISÉGBEN — Télen általában több húst fogyasztanak az emberek, Karácsony előtt pedig megduplázódik az igény, több éves tapasztalat ez nálunk — mondja az irodavezető. — . Megyei központunk azonban mindent megtesz, hogy semmiféle husiban ne legyen hiány az idén. Decemberi kontingensünk tőkehúsból kétszázötven mázsa körül lesz. Ezzel párhuzamosan megemelkedik a baromfihús az üzletekben. Ebből minden igényt ki tudunk elégíteni, mint ahogyan az alapvető élelmiszerekből, tehát lisztből, cukorból, sóból, zsírból, olajból szintén feltöltöttük üzleteink raktárait. TIZENKÉT EZER MÉTER FENYŐFA Évekkel ezelőtt, sőt még tavaly is, ünnepek előtt néhány nappal Hatvanban és környékén veszekedtek a fenyőfáért. Keveset rendelt a kereskedelem, illetve nem számolt az ugrásszerűen megnőtt fogyasztói igénnyel. Ahogy az ÁFÉSZ és a Kiskereskedelmi Vállalat háza táján értesültünk a dolgokról, az idén decem berben ilyesfélére nem kerül sor a városban. Az ÁFÉSZ ötezer méternyi karácsonyfának valót rendelt az Erdőgazdaságtól, 12 százalékkal többet, mint tavaly, s ezek árusítását boltjainkban december 19 táján meg is kezdik. A Kiskereskedelmi Vállalat, ha nem is dupláz a fogyasztási szövetkezetre, szintén emelt! Hétezer- méter fára kötött szerződést az Erdőgazdasággal, s ezt a mennyiséget, jobbára másfél és egyméteres darabokban, a városban négy helyen árulják majd. A Béke-úti ÁBC-áruházban, a Mészáros utcai élelmiszerüzletben, a cukorgyári boltban, ami az itt dolgozók helyzetét könnyíti meg, továbbá a Lenin téren, a nemrég megnyílt bisztró előtt — S lesz mit rájuk akasztani? — Már most boltjainkban van a függelékáru, a szaloncukor, de a jövő héten további száz mázsát irányítunk az árusí tóhelyeit re! — kapjuk a választ (n. (htJ 15. De ő nem engem izélget! gondolom, azért, mert ilyesmi már vele is előfordult, mesélte Miska, hogy be szokott rúgni. ö nekem nem szól, tartja a nagy fene házigazdái méltóságát. Miskának se szól, pedig ha valakinek kellene szólni, az Miska, ő mondta, hogy jöjjek! nem, ő a lányára morog! állandóan! Gondolkozom, gondolkozom, a lábam már térdig áll a kukoricában. Ügy rémlik, mintha Margit említette volna, hogy ők telente ku- koricamorzsolássaJ gyötrik magukat; no, valamit leveszek a válláról, megérdemli, szegényke. Hidegszik az idő. mióta elállt a szél. Van itt egy öreg bunda, azt szoktam magamra húzni, ha csiklandoz a fázás. Ügy ülök itt, mint valami juhász. Vagy talán inkább: kanász. A bemutatkozásom inkább arra valL jNem is tudóin, hogy, történhetett. A jó zsíros tészta lehette, hogy nem vettem észre, mennyit iszom. Én, aki soha!... no, mondjuk így: nagy ritkán!... Nem is bírnám, kicsi vagyok, rövidek a beleim. Nekem hamarabb megárt, mint például az olyasfajta hosszú embernek, mint a langaiéta szomszéd, a kucsmás-bekecses. Azon semmi se látsfcott, pedig két- s/.erannyit ivott, mint én. Hja, a gyík is hamarabb eltüsszenti magát, ha hideg kőre lép, mint a zsiráf!... Azért az is idetartozik: ha Miska nem üt meg, aligha rókázom el magam. Atu>l kavarodott fel a gyomrom, meg a rángatásától. Csak tudnám, mi hülyeséget mondtam, ami miatt be- gorombult — mert különben nem bántott volna. Nem is haragszom rá emiatt, de a kutyaóllal, azzal mindörökre betette nálam az ajtót. Ha nem csípnek össze a bolhák, soha nem erőltetem az agyam, hogy kerültem reggelre a kemencepadkára; de uöszccsipuás istentelenül, s vakarózás közben csak- esak gondolkodik az ember. Vörös füzérben sorakoznak egyik otthonban — még Vének előtt — a szalmazsáktól megbolhásodtam, s úgy elkapartam a csípéseket, hogy kórházba kellett vigyenek, de még a bőrgyógyászaton is körmöltem volna magam, ha nem madzagolnak egy téli bundakesztyűt a kezemre. Érzékeny a bőröm, a vérem meg sós lehet, mert nagyon ízlik a bolháknak. A vakarózás lassan megvilágosított. Hogy a blöki is milyen jókat vakarózik. S beleütött az orromba valami furcsa szag emléke. Meg a sötétség, meg a szalmazia puklik a derekamon, a combomon. Én soha nem tudtam megállni, hogy ne vakarjam, ami jósakét. Au zegés alattam, ahogy mozdultam. A rossz íz a szájamban, a fájdalom a meg- dagacil ajkamnál, a. amit magam mellett éreztem. Kábult voltam, de annyi eljutott az agyamig, hogy valami szűk helyen vagyok. Később úgy rémlett: vittek. Reggel olyan szag volt a konyhában, hogy megint ki akart jönni a belem: füst, borszag, ételszag, s még valami, amire csak később jöttem rá: kutyaszag. Amit én hoztam be a bundastói! mert Miska berakott a kutyaólba! Gyanítom, hogy ebben a piszkos munkában az öregnek volt benne a keze. Nem tudom feltételezni Miskáról, hogy ilyet megtenne a haverjával. Csak úgy lehetett, hogy az öreg kijött, s látta, mi újság, ón lógok a Miska markában, a pofám összeverve, a taccs meg kidobva a pitvar közepébe — erre belöketett a kutyaházba. A budiba, gondolom, azért nem, mert nem férek át a lyukon. Tán még a vendégeket is kihozta megmutatni, hova kwr«j a „vitéz úr”. Am? rossz van ezen a tanyán. az mind az öregtől indul kíj Látom én. Meg hallom, mert — morog. Állandóan morog. Ez így megy tizenöt-húsz éve, nem csoda, hogy a gyerekei belefásultak. Inkább engednek neki, saját kárukra is. (Mártíromság Itt élni. Ilyen emberrel. Zsarnok! Néró császár. Nem törődik a gyerekei életével, boldogságával, csak a magáét hajtja. . —íro&atj9*0 \
