Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-26 / 279. szám

Külpolitikai összefoglaló HÉTFŐ: AZ ESEMÉNYÜK KRÓNIKÁJA: Közzétették a nyugatnémet törvényhozási választások eredményét: győzött a Brandt-Sheel koalíció két pártja — Hágában ülést tartott kilenc közös piaci ország külügy­minisztere. t KEDD: Népszavazást rendeztek Dél-Koreában, új alkotmány elfogadtatására — Kissinger Brüsszelben Szuharto indonéz elnökkel tárgyalt SZERDA; Megkezdte munkáját az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet előkészítő tanácskozása — Lemon­dott a belga kormány CSÜTÖRTÖK Az ENSZ felszólította Portugáliát afrikai gyarmatainak feladására — Pompidou francia elnök B’eleö-Volta után Togóban tárgyalt PÉNTEK: Bonnban befejezte tanácskozásait a NATO-parlament — Géniben másodszor is tárgyalt a szovjet és az amerikai delegáció a SALT újabb fordulóján SZOMBAT: Le Dúc Tho és Kissinger újabb titkos megbeszélése Pá­rizsban — Szuharto indonéz elnök befejezte római tár- , gyalásait így látta a hetet hirmagvarázónk, Pái v ózset: EURÓPA KÉR magának' vezető helye' a világsajtó­ban az újságok címoldalán: az öreg földrész amelyen két világháború js kirobbant, most az enyhülés új pers­pektíváit ígéri. Helsinkiben végre összeültek az európai országok nagykövetei, hogy hozzálássanak az összeurópai konferencia előkészítéséhez. Az NSZK-ban a múlt vasár­nap; választások eredménye­képp a győztes kormánykoa­líció vezetői az eddigi külpo­litikai vonal további folyta­tásál. helyezték kilátásba. Brand1 kancellár megújítot­ta a választás előtti ígéretét: még karácsony előtt kész el­menni Berlinbe, hogy aláírja az ,NDK és az NSZK alap- szerződését. \mi az európai biztonsági é.i együttműködési értekez­let előkészítését illeti, nvil- \ a’é hogy egy-két hóna­pos n1 ''ka vár a finn fő­városban akkreditált nagy- kötetekre: meg kell állapod­niuk az értekezlet napirend­jében. mint a'hogyán máris megegyeztek abban, hogy a majdani határozatokat • konferencia csak egyhangú­an. tehát valamennyi részve­vő egyetértésével hozhatja meg. Egész sor technikai kérdés vár választ: mi le­gyen ‘ majd a konferencia nyelve és hogy a külügymi­niszterek kezdjék-e az érte­kezletet, később talán rábíz­va újra a nagykövetekre, vagy szakértőikre a tárgya­lás teendőit? Milyen állandó szervezet kellene az összeu­rópai értekezlet munkájának folyamatossá tételéhez? Mert sokan úgy vélik, hogy a konferencia, bármennyire is történelmi jelentőségű lesz, elsőre nem tudja majd meg­oldani a földrész országai közti függő kérdéseket. AZ ÚGYNEVEZETT „NATO-parlament” éppen Bonnban ülésezett ezen a hé­ten. Ugyanezekben a napok­ban jelentette ki a győztes Willy Brandt, hogy választá­si ígéretének megfelelően de­cember 21-én vagy 22-én kész Berlinbe utazni és alá­írni a két német állam vi­szonyát szabályozó alapszer­ződést — ezzel szembe áll a „NATO-parlament” számos hidegháborús hangulatú ál­lásfoglalása. Persze tudniva­ló, hogy a „NATO-parla­ment” nem valami hivatalos szerv, „csak” a 15 NATO-or- szág törvényhozásainak fél- hivatalos küldötteiből áll, akik aztán nem is hoznak bárkire is érvényes határo­zatokat, hanem csupán úgy­nevezett ajánlásokat. Azo­kat a NA TO-országok kor­mányainak legfeljebb csak megszívlelni illik, aszerint cselekedni már nem kell. Mégis elgondolkoztató, hogy a „NATO-parlament” egyes urai a történelem kerekét vissza szeretnék forgatni... Pedig a történelem például a két német állam viszo­nyában is döntött már. Az NDK ’sorra-rendre dolgozza le hátrányát az NSZK-val szemben: ez a hét két ENSZ- vonatkozású fordulatot ho­zott etek in tét. ben. hiszen kedden az UNESCO-nak, az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezetének lett a tagja az NDK, pénte­ken pedig Waldheim ENSZ- főtitkár közölte a berlini kor­mánnyal, hogy az NDK meg­figyelője helyhez jut magá­ban a világszervezetben is. Az NSZK már húsz eszten­deje tarthatott megfigyelőt New Yorkban, az üvegpalo­tában. A VILÁG egyéb térségei­ről, egyéb gondjairól: a vi­etnami—amerikai titkos tár­gyalások Párizsban egész hé­ten folytak Le Due Tho, a VDK küldöttségének külön­leges tanácsadója és Henry Kissinger, Nixon elnök nem­zetbiztonsági főtanácsadója között. Kissinger közben át- rándult a szomszédos Brüsz- szelbe is, hogy az ott ven­dégeskedő Szuharto indonéz elnökkel megbeszélje a viet­nami fegyverszüneti ellenőr­ző bizottságban az indonéz katonai szakértőkre háruló szerepet. A Le Dúc Tho— Kissinger tárgyalásokról sem­mi sem szivárgott ki. A már egy hete zajló megbeszélések ténye arra vall: kemény al­kudozásra került sor. A közel-keleti válság szin­te állandósuló eleme, hogy az izraeli haderő új meg új csapást mér a Szíriái és li­banoni hatáion túlra, abban reménykedve, hogy az ott elhelyezkedő palesztin me­nekülttáborok lakóit éppúgy elriasztja a palesztin felszá- badítási szervezetekben való részvételtől, mint ahogyan a damaszkuszi és a bejrúti kormányt is elrettenti a pa­lesztin szervezet támogatá­sától. A politikai megfigye­lők most különösen azt für­készik: hogyan reagál Egyip­tom és Líbia a Szíriát ért izraeli támadásokra, hiszen a két ország a hármas arab államszövetségben segítséget ígért az államszövetség har­madik tagjának, Szíriának. VÉGÜL még egy európai ügy: a belga kormány le­mondása ismét ráirányította a figyelmet a nyelvi ellenté­tek miatt időnként kettésza­kadással fenyegető ország sa­játos problémáira. A tízmil­lió belga többsége flamand, aki a holland nyelvvel majd­nem azonos nyelvet beszél, minden harmadik belga vi­szont francia ajkú vallon, a maradék pedig kétnyelvű, akiket azonban hol a fla- mandok, hol a vallonok re­mélnek a maguk oldalára ál­lítani. A nyelvi vitának per­sze már régen járulékos okai a politikai, társadalmi, gaz­dasági problémák: a Ga- mandok most indultak roha­mos gazdasági fejlődésnek, a vallonok visszaesőben van­nak, — a flamandok sorai­ban több a reakció híve, a vallon munkásság viszont a baloldal zászlaja alá áll. Szembenállásuk olykor kibé- kíthetetlennek látszik, a mos­tani kormányválság is ezt bizonyítja — egy darabig, amikor a szenvedélyek heve elül majd. Adót senki sem szeret fi­zetni. De azért mindenki fi­zet, legalábbis, akinek kell. A legfontosabb a mi szá­munkra, hogy manapság akinek kell az tud is adót fizetni. Az persze régi embe­ri tulajdonság, hogy mindig az a pénz hiányzik a leg­jobban, amit levonnak, vagy amit be kell fizetni. Dobpergés nélkül Az évek múlásával sokat változott az adó is. Egysze­rűbb, demokratikusabb és humánusabb lett. A durva adószedők már csak az idő­sebbek emlékezetében él­nek, s véglegesen elhallga­tott a kíméletlen kísérőzene, a dobpergés is. Az emberek fizetik az adót. Bóta Sándor, az egri adó­csoport vezetője sokat ta­pasztalt. régi bútordarab a szakmában, ö meséli, hogy 1937-ben, amikor mint szel­lemi ínségmunkás az „adó- ! hoz” került. 10 részre volt osztva a város, s minden ! körzetnek volt egy adótiszt­je. két beosztottja, egy vég­rehajtója és egy becsüse. Ma mindössze tizennégyen dol­goznak a városi tanács pénz­ügyi osztályának adócsoport­jában. És nincs végrehajtó! Az persze ma is előfordul, . ho?;v valaki nem fizeti be időre ,i kiszabot1 időt. Ilyen kor az adócsoport udvarias i hangú értesítést küld, majd felhívást, aztán idézést, s A Magyar Nemzeti Bank Heves megyei Igazgatósága. icéémber 1-i belépéssel felvesz férfi munkaerőt hivatalsegéd! munkakörbe < Jelentkezes: Eger, Beloiannisz u. 1/a., I. emelet *• Stanislaw Trepczynski, a* ENSZ-k5zgyfilés lengyel el­nöke (többről) november 24-én fogadta dr. Gerhard Beil-t, %/. INUK kiiliia/.daságiigyi minisztériumának államtitkárát. (Népújság-telefoto — UPI — MTI — KS) Folytatódtak a párizsi bizalmas tárgyalások Párizsban szombaton — a hivatalos bejelentések szerint — folytatódnak az észak-vi­etnami amerikai bizalmas jellegű tárgyalások. 1969. au­gusztusa óta eddig ez a leg­hosszabb hasonló jellegű megbeszéléssorozat a két fél között. A tárgyalások eredményes­ségéről ellentmondóak az ér­tékelések. A saigoni rezsim­től származó értesülések sze­rint előrehaladás nem tör­tént. Washingtonban a kor­mányzat, Párizsban pedig a külügyminisztérium körei op­timistán nyilatkoznak a tár­gyalások menetéről. SAIGON Folytatódott az amerikai légierő támadása Vietnam mindkét része ellen és az AP amerikai hírügynökség legfrisebb jelentése szerint szombaton reggel B—52-es óriás bomházók a 200. csa­pást mérték a VDK déii te­rületeire öt nap óta. A pén­teki bombázások Vinh és Dong Hói környékéle össz­pontosultak. A bombázások­ban a haditengerészet va­dászbombázói is részt vettek. Ez a saigoni amerikai kato­nai parancsnokság arra vo­natkozó közleményéből de­rült kg hogy az egyik táma­dó gép az anyahajóra való visszatéréskor a tengerbe zu­hant. A légierődök Dél-Vietnam­ban is bombáztak elsősorban Quang Tri környékén. Dél- Vietnamnak ebben a leg­északibb tartományában a felszabadító erők tüzérsége pénteken is folytatta heves támadását a saigoni rezsim egységeinek állásai ellen. Fegyveres összecsapásokról érkeztek jelentések a Saigon­tól 52 kilométerre fekvő kör­zetből is. Thieu államelnök szomba­ton az elnöki palotába hívat­ta minisztereit. Három na­pon belül ez a harmadik je­lentős tanácskozás, a dél-vi­etnami fővárosban. Csütörtö­kön és pénteken az elnök a nemzetbiztonsági tanács tag­jaival folytatott megbeszélé­seket. Bár sem a korábbi sem a szombati ülés tartal­máról hivatalos bejelentés nem történt, megfigyelők biztosra veszik, hogy azo­kon a Párizsban folyó tár­gyalásokról esett szó.-ri£GJFBffSé£B* \PORTJEIíNTíÍÜ»K PÉCS—FÉR ENC V ÁROS 1:2 BP. HONVÉD—KOMLÓ 7:0 GYORSLISTA Gépkocsi-uyereménybetétköuy vek sorsolásáról A gép kocsi -n yenemén ybe- tétkönyvek 46. sorsolását ez­úttal is két részletben ren­dezte meg az Országos Ta­karékpénztár, november 24- én és 25-ón, Budapesten, a Csepeli Munkásotthonban. A Budapesten váltott be­tétkönyveket 24-én délután sorsolták, a vidéken váltott betétkönyvek sorsolására 25- ón délelőtt került sor. A sorsoláson azok a 10 000 és 5000 forintos betétköny­vek vettek részt, amelyeket 1972. július 31-lg váltottak és október 31-én még forga­lomban voltak. Heves megyében váltott 10 000 Ft összegű nyertes be­tétkönyvek: 9 009 321 Moszkvics 9 017 218 Trabant Lim. 9 020 494 Moszkvics 9 024 368 Zsiguli 5000 Ft összegű nyertes betétkönyvek: 9 511 050 Zsiguli 9 532 136 ZaporoHsec 9 537 281 Moszkvics 9 538 398 Trabant Lim. 9 538 760 Moszkvics 9 550 746 Zsiguli 9 551 447 Zsiguli 9 552 013 Zsiguli 9 553 806 Trabant Lmv f 9 553 834 Zaporozsec 9 554 086 Zaporozsec 9 555 462 Zsiguli 9 558 130 Zaporozsec 9 560 613 Zsiguli 9 562 790 Zaporozsec ADÓ ha mindez eredménytelennek bizonyul, következik a fogla­lás. 1971-ben mindössze tíz esetben került sor foglalás­ra, hivatalosan szólva, zálo­golásra, pedig több mint 13 ezren fizetnek adót E^er városában. Nem sértődik meg talán az adócsoport, ha most leírjuk, hogy ezek a zálogolások sem lehettek va­lami komolyak, hiszen senki­nek a bútorát nem kel­lett elszállítani, elárve­rezni. Tíz évvel ez­előtt volt egy eset — öröm, hogy ez a legfrissebb példa —, amikor a Kertész utcából elszállítottak hat hektoliter bort. És hallottunk egy kis­iparosról — évi hatezer fo­rint az adója —, aki notó­rius nem fizető volt mind­addig. amíg egyszer csak be­vonták az iparát. Amikor aztán kifizette a tartozást, visszakapta az ipart, Javult a morál — így jel­lemzik a szál; emberek a je­lenlegi helyzetet. A moral valóban ja\ uit. de ez még nem jelenti azt, hogy min­dig és mindenben teljes az egyetértés az adóhivatal és az adófizető polgárok között. Nem, erről szó sincs. A hely­zet jellemzéséhez az is hoz­zátartozik. hogy gyakran vi­ták, alkudozások és jogi csa­ták színtere az adóhiva. Mm jó ugyan a fizetési mo­rál, de az adóalapot képező jövedelem bevallásával — ahogy mondani szokás — vannak még problémák. Harminc milliói Leírva és kimondva is nagy összeg ez: harmincmil­lió forint. A IV. ötéves terv­ben ennyi adóbevételre szá­mítanak Egerben. Noha je­lentős összeg ez, az adófize­tő polgárok hiedelmével el­lentétben mégsem ebből „él” a város. Az ötéves terv pénz­ügyi tervezete ugyanis más­fél milliárd forint bevételre számít. Az adófizetők forint­jai tehát csak minimális be­vételt jelentenek, az évi költ­ségvetés mintegy öt és fél százalékát. A többit állami hozzájárulásból és a vállala­tok befizetéseiből fedezi a város. Mindez nem csökkenti az adófizetés jelentőségét, hiszen az adózás rendszere és ho­gyanja is egy politikai aka­ratot, elképzelést testesít meg. Többek között azt az elvet, amely a progresszivi­tást fejezi ki: akinek maga­sabb a jövedelme, fizessen több adót! Nem beszélve itt most arról, hogy a befizetett forintokkal a város iránti gazdasági elkötelezettség is társul az érzelmi szálak mel­lé. Adó van többféle is. Adót fizet akinek háza. telke, bo­ra. gépko1 , van, fizetnek az orvosok, a tervezők. a kisiparosok, a kiskereskedők és fizet a mezőgazdasági la­Mongólia ünnepe Negyvennyolc évvel m- előtt, ezerí a napon: 1924. no­vember 26-án kiáltották ki Mongóliában a népköztársa­ságot. Még történelmi mércével mérve is, hosszú utat tett meg odáig Szuhe-Bator né­pe. Valamikor, 2000—2200 évvel ezelőtt a mai Mongó­lia területét a hunok törzs- szövetsége uralta. Utóbb a fél világon rettegett Dzsingisz kán megalapozza a mongol világbirodalmat. Utódai még Perzsiát, Kínát és Oroszor­szágot is a feudális biroda­lom meghódított részévé te­szik. A középkorban kis fe­jedelemségek ádáz villongá­sainak színtere, majd Kína hűbéres állama, a kínai mi­litaristák cs az orosz ellen- forradalmárok uralmát 1921 júliusában buktatja meg a győzelmes népi demokrati­kus forradalom, élén Szuhe- Batorral. 1924. november 26- án Mongóliában kikiáltották a népköztársaságot. A mai Mongóliát, akár csak a fél évszázaddal ez­előttivel is összehasonlítva, rendkívül rohamos fejlődést mutatnak az adatok. Ázsia egyik legelmaradottabb, szinte csak nomád állattenyésztés­ből élő állama agrár-ipari országgá vált. A Mongol Népköztársaság megbecsült tagja a szocialista országok családjának, részt vesz a KGST munkájában, s képvi­selője 11 éve ott van az ENSZ-ben. Népünket és hazánkat szi­lárd barátság fűzi a Mongol Népköztársasághoz. Magyar szakemberek is segítséget nyújtottak ahhoz, hogy a le­gelők többsége már (kifőz­hető. Újabban a mongol ipar fejlesztéséhez is hathatós tá­mogatást nyújtunk. Barátsá­gunk és együttműködésünk elmélyítéséhez, testvéri, elv­társi kapcsolataink még szo­rosabbra fűzéséhez a múlt évben tevékenyen hozzájá- ' rult l.osonezi Pálnak, az El­nöki Tanács elnökének hi­vatalos, baráti látogatása a Mongol Népköztársaságban. Őszinte szeretettel köszön­ti népünk mongol barátain­kat nagy nemzett ünnepü­kön, a népköztársaság nap­ján. Szívből kívánjuk, hogy az ország anyagi és szellemi javainak gyarapítását szolgá­ló terveik népünk javára, a szocialista országok családjá­nak erősítésére rendre va­lóra váljanak. (KS) kosság is. És fizetnék mind­azok, akiknek a fizetésen túl valamilyen jövedelmük van. Itt most nem esilk szó a for­galmi adóról és az illeték­ről sem. amelyek, az adózás egy külön csoportjába tartoz­nak. Témánk tehát csakis az úgynevezett együttesen ke­zelt adó, s ezen belül is csu­pán azokat említjük, ame­lyek a gyakori viták tárgyát képezjik. Van, aki bevallja, von aki megissza Lehet, hogy eddig mé* senki se fárasztotta magát, ezért nincs jobb, szebb ki­fejezés ma még így mond­ják: az adót kivetik. Vagyis a hivatal megállapítja, hogy kinek mennyi adót kell fizet­nie. Nos, éppen e megálla­pítás körül támad a legtöbb vita. Itt van például a mező- gazdasági lakosság jövedelem- adója. amelyet a földtertfiet után fizetitek. Eddig nincs is semmi hiba. hiszen a föld­terület nagy saga könnyű­szerrel mérhető. A minősége már kevésbé! S az értékmé­rő még ma is az az arany­korona, amely a múlt szá­zadból maradt ránk. Egy példa: egy szőlőterület,.ame­lyet az első világháború. ide­jén 50 koronásra értékeltek, ma már talán nem is szőlő, mégis az egykori besorolás alapján kell adózni1 érte. Igaz, ma már nem sok em­bert érintő probléma ez, ■mégis ideje lenne rendezni az értékmérés elavult mód­szereit. A borforgalmi adó már több embert foglalkoztat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents