Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-24 / 277. szám
Azok a bizonyos lakások itn «* »I lízpil m rgyösSn « mezőgazdasági főiskola alagsorában hozták Mw'wt »««««-««'is ftr* /étre a megye egyetlen kormúzeumát. Az országban termett és palackozott valamennyi borféleseyeL megtalalh atók a számukra „fenntartott” fakkokban, sőt az utóbbi napokban már pezsgőfajtákkal is bővült a kollekció. Képünkön Kiss Sándor pincemester és Varsányi hajós művezető a palackozott borok lük) ósségét vizsgálják. (Foto: Kiss Béla) Nem Mit az irattartó mélyére... Kápolnai beszélgetés a választók javaslatairól A .javaslatokat, és kéréseket tartalmazó jegyzőkönyv, amely a tanácstagi jelölő gyűléseken született annak idején. Kápolnán sem került az irattartó mélyére, nem lett amolyan „ráérünk arra még” ügy belőle. Igaz, maguk a választók sem hagyták volna... s az is igaz, hogy a község vezetői szívügyüknek tekintik: méltóvá lenni a bizalomra, teljesíteni minden erővel a nagyon is jogos kívánságokat. Mit kívántak Kápolnán annak idején? Erről, és a teljesítésről beszélgettünk Kelemen Gyulával, a községi tanács elnökével. — Kezdjük mindjárt a legfontosabbal, a Malom-árok rendezésével — vette elő a dokumentumokat az elnök. — Ez főképpen a Kossuth és a Petőfi utca lakóit foglalkoztatta annak idején a je- lölőgyűléseken. Mi a helyzet ma? Az árok medrében a Tárnától a régi 3-as üt híd- jáig körülbelül másfél kilométeres szakaszon végeztünk a munkával. Jelenleg a kertek alatt dolgoznak a markológépek. A hatás mar érezhető: újra szárazak a pincék, lejjebb került a talajvíz szintje. — Mennyibe került mindez? — A tanács hatvanezer forintot torditott a Malomárok tisztítására Ez az ösz- szeg persze kevés lett volna, de a helyi termelőszövetkezet is részt kért a munkából: ők biztosították a szükséges gépeket! Aztán itt van a járdásitás: az Alkotmány és a Béke utcai lakók rna már nem panaszkodhatnak. Az ,új 3-as út két oldalán ugyancsak nem volt járda, sürgősen meg kellett oldani ezt a problémát is, hiszen sem térdig érő sárban, sem az úttesten nem közlekedhetnek az emberek. Ez a gond is a múlté. — Szép lett az új ABC- áruház... A tanácselnök megérti a Célzást, és könnyű szívvel válaszol. __ Igen, annak idején S zámtalanszor felvetődött és jogosan: javítanunk keli a község kereskedelmi ellátottságát" Azelőtt apró vegyes- Ixrltok jellemezték a község kereskedelmi hálózatát. Nemcsak a község lakóira kellett gondolnunk — bár elsősorban őket érintette a probOJ9MőkM 19Ti. november ül., péntek léma —, hanem a betonútépítő vállalat itt élő dolgozóira, és az idegenforgalomra is! Megegyezés született a helyi fogyasztási szövetkezettel, s így épült meg az új áruház. Ezzel párhuzamosan megoldódott a zöldségellátás is, a szövetkezet vágóhídja pedig garancia arra, hogy ne legyen hiány a húsellátásban sem. Érdemes megjegyezni, hogy a kápolnai vágóhíd egy városnak is becsületére válna. A bútoráruházát különösképpen nem szükséges megemlíteni — megyei szinten is versenyképes! — A kisgyermekes an^'ák annak idején azt kérték ' — folytatja Kelemen Gyula —, hogy találjunk ki valamit: nem tudják hová tenni a gyerekkocsit, míg bemennek a zöldkereszthez, s ha oe- mennek, kilányi sárkonco- kat is visznek magukkal a lábukon. Nos, ma már ók sem panaszkodhatnak. — Meglevő gondokról még ; nem esett szó. Bizonyara ■ „azért” ilyen is gkgd. — Sajnos: igen. Tulajdon-! képpen nincs kultúrh ázunk.! A mozihelyiség mellett van! ugyan két kisebb szoba, de I ez nem elégíti ki az igénye- í két. Különösen a fiatalokét; nem. Az ÁFÉSZ, velünk közösen igyekezett, valamilyen ; megoldást találni. Az egyik! bolthelyiség felszabadult, ezt; rendezik be szórakozóhely-! nek. Itt lesz egy kis cuk-; rászda is. és lehetőség nyi- < lik szeszmentes szórakozásra, meg sok más rendez- ! vényre... Megérdemlik a < fiatalok, ámbár ez még nem ! kultúrház — teszi hozzá az; elnök. A vízhálózat létesítése is; gondunk. Megvan ugyan a; vízmű, a víztároló, és eddig; lefektettünk két és fél kilométernyi vezetéket, de ez: kevés. Jövőre elsősorban ezzel foglalkozunk, s bizony teljes egészében kimeríti a; községfejlesztési alapot. Feladat az óvoda és a napközi bővítése is. — Többször szó esett az '■ együttműködésről.... — Egy tanács nem csinál nyarat; Viszont a jó és nemcsak elvi, hanem gyakorlati együltmüködes már igen. A betonútépítő vállalat bármikor a segítségünkre siet, ha valamelyik utca rászorul egy kis felújításra. Az ÁFÉSZ szerepét különösebben nem kell ecsetelni, s a tsz is magáénak érzi a községet: a járdaépítéshez ingyen ad sódert* az ifjúsági klubba 80 ezer forinttal „szállt be”, tehát — nem panaszkodhatunk. Megjegyzem, hogy az ^együttműködés fogalma nem lenne teljes, ha éppen a Iegérdekeltebbekről, a község lakóiról megfeled keznénk. A társadalmi munka sem idősnek, sem fiatalnak nem nyűg. Nem sorolom fel, hogy hányféle akcióban vettek részt. Elég annyit megemlíteni: a falu- virágositási versenyben Kápolna a megyei második helyezést 'érte el. A két esztendeje elhang- zott javaslatok nem mindegyikét soroltuk fel, csak a legfontosabbakat említettük meg. A lejegyzett kívánságok, és ezek teljesítése — önmagukért beszélnek. (kátai) Még augusztusban átadta a Heves megye Állami Építőipari Vállalat Gyöngyösön a Mérges utcai lakótelepen az M—6 jelű épületet. Ebben 54 lakás várt beköltözőkre. Várt, elég sokáig, és a kérvényezők sokaságának a megdöbbenésére. Nemrég mi is foglalkoztunk ezzel az üggyel, ezért is kerestük meg a városi tanács vezetőit, Serényi József elnököt és Keresztesi Lajos elnökhelyettest, hogy tőlük kérjünk tájékoztatást. Mi történt7 azóta? Beköltöztek-e már a lakók valamennyien az épületbe? • • • Az építkezések miatt utcasorokat kellett lebontani, hogy helyet adjanak az új házaknak, összesen 44 volt háztulajdonos kérte a kártalanítás keretében az új lakást. Az M—6-os épület 54 lakásából tehát nekik kellett megfelelő mennyiésgű lakrészt fenntartani. Közülük még mindig hét olyan család van, akik vitatkoznak: a korábbi házban két család lakott együtt, a szülők és a gyerekek, ők azt akarják, hogy két lakást kapjanak. Fellebbezésük még nem zárult le, mivel a tanács álláspontja, hogy egy lakásért csak egy lakást adhat. Hét olyan, korábbi tulajdonos is van. aki viszont komfort nélküli lakást kért. Kívánságukat csak csere útján lehét teljesíteni. Ez a csere sem zajlott le, tehá az új épületben még tizenkét lakás ma is üresen áll. • • • Miért nem készült fel a hatóság úgy. hogy az épület átadásának időpontjára minden kérdést tisztázott volna? Erre olyan választ kaptunk, hogy a fél éves előkészítési szakasz ugyan elegendő a dolgok rendezésére, de most az eredeti szanálási tervet módosítani kellett menet közben. Ennek egyik oka volt az, hogy az állami építőipari vállalat mellé bevonták a lakótelep kialakításához a tanácsi építőket is. Az ő részükre is területet kellett felszabadítani. Az időben való eltolódás innen származik. Azzal is szembe kellett azonban nézni. hogy a későbbi szanálások során is keletkeznek majd vitás ügyek, amikneK a lezárásáig néhány lakást tartalékolni kell. Feltételezhető tehát, hogy nem minden új épületet tudnak benépesíteni az átadás időpontja után azonnal. Másik kérdés is felmerült. Ha több esetben csak csere útján lehet a volt tulajdonosoknak a kedvük és anyagi helyzetük vagy igényük szerinti lakást biztosítani, miért utasítja el a hivatal a partnernak jelentkezőket? A válasz nagyon egyértelműen hangzott: a lakásügyi hatóságnak ezeket a jelentkezőket nyilvántartásba kell vennie. Tény az is, hogy különösen a déli városrészből sokan kínálták fel félkomfortos otthunukat a Mérges utcai összkomfortért. Számuk jóval több, mint amennyi szükséges a cserék lebonyolításához. Hogy ajánlatukat mikor tudják . felhasználni, az ma még nem látható biztonsággal. Vegyünk egy példát. Adva van két család. Mindkettőnek, a jogosultságuknak megfelelően, kétszobás fő- bérleti lakásuk van. Cserélni szeretnének egymással, mert az egyik lakás összkomfortos, a másik félkomfortos. Meg is egyeznek, ás szándékukat bejelentik a tanács szakigazgatási szervének. Mit várhatnak döntésként? Egyszerűen: jóváhagyást. Ezeket az önkéntes cseréket a városi hatóság tudomásul veszi. Más dolog az. hogy nem engedi meg az önkéntes cserét addig, amíg valakinek nincs a kiutaló határozat a birtokában. Ilyen előfordult az M—6 jelű épület esetében is. A még csak megígért lakast nem válthatta át az illető egy neki kedvezőbb lakásra. De amikor Akár egy színdarab. Fura- világ van itt! A törpe, a Gazsi, a központ. Csillog a szeme, sűrűn iszik, s mi vele, mondja a szövegét, de olyan szavakkal, hogy hasadozik belé a deszka. Margit a tűzhelynél tesz-vesz, a hátával közli, hogy ő nem hall semmit a csúnyaságokból. Föl is kelek, odamegyek hozzá! — de ahogy melléérek, rámnéz, s s kimegy. Bumm! Igazgatom a pofámon a nyájas vigyorgást, hogy meg ne lássák a leégésemet. Így még nem jártam, arra nem volt példa, hogy ezt velem valaki megcsinálja. Mérgemben nagyot nyelek, s erre feljön belőlem egy nagy böffentés. Jó, hogy senki se hallja. De már itt is a lány, s igen tüzelő szemmel. kezembe csap egy skatulya gyufát, közben a képembe sziszegi: — Hallja, ne hozzon engem hírbe!.. Hülyén megyek vissza a helyemre, kezemben a gyufával. Ha odamegyek, azzal hírbe hozom < ___._________ M eglátom Miska szemeit. Nagyon tágra nyitva. Azt mondja: — Rafüstölünk? Ez más. Jól van, no, dehogy akarok én rosszat a lánynak. A barátom húgának. Épp jókor kínálok körül, rágyújtunk, hát jön f két újabb szomszéd. Az egyik valami papírossal bevont fa-' holmit cipel, a másik botra támaszkodik. Nekik is poharak. bor, „egészségére”. No, próbálok valamit: — Kedves megegészségese- désünkre — mondom. Ezzel nagy sikerem esz a törpénél, de talán még nagyobb őneki, mikor kerékbe töri a mondást. Nagy a kedvünk, a lány is kacag. Dühös vagyok: a púpos közönséges tolvaj. Nem hagyom annyiban. Meglátok egy kék tálat, fölkapom: — De szeretném én ezt a káposztástésztás-tálat megká- posztástésztásítalanítani! Néznek rám. Várom, hogy röhögjenek — semmi. Egyre kényelmetlenebb a csönd. — No? Utánam tudja mondani? — fordulok a púposhoz. Csak akkor értik meg, hogy. ez — vicc. Próbálgatják, nem megy. No, ez nekem szolgál. Érzem, az öreg is fölengedett kicsit, a lány is másként néz. Ahogy adja az ételt, rámnevet. már kezébe kapta a kiutalást, maris kezdhette az önkéntes cserét. Akár egy perccel a határozat kézhez vétele után. • •' • Az jdén összesen 77 lakásigénytő kap kulcsot. i Jövőre az ideinél kevesebb lakásra lehet számítani a tervek szerint. De már teles aranyban szerepelne1-, majd \ a tanácsi értékesítésig lakások is. A mostani ötéves terv végéig mintegy kétezer lakás készül el a magánerőből történő építkezéseken kívül. ■ Várhatóan a lakásigénylőknek a fele kap majd kiutalást ebben az időszakban. De ennél a megállapításnál csak a mostani lakásigénylők számat vehetjük figyelembe. Érdekes körülmény, hogy egy év alatt megkétszereződött azoknak a száma, akik kérvényt adtak be a tanácsi hivatalhoz. Ha ez a növekedés ilyen ütemben folyik tovább, egyszerűen nem lehet kimondani, mikorra csökken Gyöngyösön a lakásgond, mikorra érjük utói magunkat. • • • Nehéz, fáradságos, idegőrlő munka a szanálás, a ki- sajátítottak'kal folytatandó tárgyalás, a lakáskérvények igazságos elbírálása, az igénylőkkel való tanácskozás, ami soha nem nélkülözheti a humánumot, a törvényes rendelkezések megtartását! Minden állampolgár élhet jogaival, és ez nem a hatóság bosszantására történik, ahogy a szakigazgatási szervek sem szívességet tesznek azzal, hogy az állampolgárok jogait elismerik. De miután itt az intézkedés tárgya és alanya is az ember: a körültekintés nélkülözhetetlen követelmény. Éppen ezért is húzódnak el ügyek olykor, aminek’ okáról a kívülállók alig tudnak valamit. Persze, az is igaz, a jól végzett munka nem mindig a ráfordított idő nagyobb mennyiségétől fü^g. G. Molnár Ferenc a zsír. s a gazda kétszer- háromszor is tölt. Az egyik nagy demizsonnak igencsak az aljára érkeztünk. Kezd tetszeni az élet. Mit kellett nekem kishitűsköü- nöm ' itten! ha emberek között vagyok, mindjárt mása helyzet. Majd én szórakoztatom őket. Vicdmesélés, ez az ... Kezdeni ambicionálni, hogy a magam oldalára állítsam a tahóságot. Ha engem kínpadra húznak, akkor is tagadtam volna, hogy ezt a rengeteg tésztát valaha is meg Jehet enni — s íme, elfogy! főleg az a hosszú ember, a kucsmás, az zabáit rengeteget. Néma Eszünk mindnyájan. Sza- lonnás, nehéz tészta, van benne krumpli is, sonka is, öt falat. után eltelek. A szomszédok azonban kétpo- fára falnak, uborkát esznek hozza, ra&yog a szájuk körül jelbeszéddel figyelmeztetném erre Margitpt, de nem figyel rám. Miska pedig megint a korábbi hangon szól, jól van, no, inkább igyunk egyet erre a sok ételre.------ (folytatjuk!
