Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-24 / 277. szám

KOSSUTH 8.18 Operarészlet. 9.U0 íratlan könyvek ... (Befejezés.) 9.20 Operettrészletek. 10.05 Iskolarádió. 10.25 Édes anyanyelvűnk. 10.30 Zenekari muzsika. 11.00 Előadás ... 12.20 Ki nyer mai 12.36 Tánczene. 13.21 Népdalok. 13.47 Riport. 11.02 Mesélő Magyarország. 14.25 Nyitnikék. 15.10 Kóruspódium. 15.21 Bach-művek. 15.55 Petőfi-kalendarium, 16.05 Dók.-játék. 17.20 Dalok. 17.31 Népi muzsika. 17.49 Mikroíőrum. 19.09 Énekhang, zene, színhá*. 19.40 Kaleidoszkóp az új Vigadóról. 22.20 Kodály rádióelőadástd. S> 22.42 Meditáció. 22.52 Esztrádparádé. 0.10 Operarészletek. ’ PETŐFI 8.05 Nótacsokor. 9.03 Ezeregy délelőtt. 11.41 Miért szép? 12.00 Áz élő népdal. 12.10 Operaötösök. 12.30 A 04, 05, 07 jelenít. 13.03 Ravel; a-moll trió. 13.30 Egy pálya vonzásába»; Mindenki kedvére kettőtől — hatig..; 18.20 Két apától? Ifjúsági rádiójáték. 19.01 Gershwin életéből. 19.35 Dzsesszhangverseny közv.-e Székesfehérvárról. 21.25 Láttuk, hallottuk^; 21.43 Cigánydalok. 22.00 Lemezgyűjtők húsz perce. 22.20 Az NSZK-ban állomásozó amerikai hadseregről. 22.35 West Side Story. Részletek. 23.15 Századunk zenéjéből. MAGYAR 8.05 Iskola-tv. 17.25 Hírek. 17.40 Pillantás a sportvilágba.’ 18.00 Részletek a Videoton- dzsesszfesztivál műsorából. 18.25 A jelszó; Petőfi. Dok.-film. 19.20 Esti mese. 19.30 Tv-hlradő. 20.00 Nyitott könyv.' 21.15 Zenés tv-színház. Boccaccio—Ernőd; A nő meg az ördög. Vigopera. H. Weisgall: Az erősebb. Opera. 22.15 Tv-hiradó. [?HOSU\ EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-*«) Fél 4 és 6 órakor Santa Vittoria titka Színes amerikai film Este fél fl órakor Romantika Színes magyar film. EGRI BRÖDY (Telefon: 14-07) Fél 4, fél 6 és este fél 9 órakor: Feketeszakáll szelleme Színes, szinkronizált amerikai kalandfilm GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Fél 4. háromnegyed 6 és este 8 órakor Harminckét nevem volt Magyar film Ságvári Endréről HATVANI VÖRÖS CSILLAG Fennakadva a fán HATVANI KOSSUTH , Mert szeretik egymást HEVES Halott szemek tanúvallomása FÜZESABONY r Mackesma aranya FETERVÁSÁRA A sirály éjszakája LŐRINCI Meteorvadászok Egerben: este 7 órakor: Lopj kevesebbet! (Shakespeare-bérlet) ÜGYELET Egerben: 19 órától szombat reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsi- •linszky utcai rendelőben. (Te­lefon: 11-10.) Rendelés gyerme­kek rékzére is Gyöngyösön 19 órától szombat reggel 7 óráig, a Jókai utca 41. szám alatti rendelőben. (Tele­fon: 117-27.) Főherceg a Nem a most megalakult Gárdonyi Géza Társaságról esik szó ezúttal, az bizonyos. Főherceg mostanában nincs, csali azért nem hiánycikk, mert senkinek sem hiány­zik. Bár u harmincas évek közepén se lett volna. De volt. József Ferenc főherceg már megtöltötte gyermekek­kel az alcsuti kastélyt, még­is gyötrő hiányérzete tá­madt. Mi nem ékesítette még a Habsburg-dímasztia homlokát? Volt azon már cseh korona is, magyar ko­rona is, mindegyikből egy, aztán magyar átok, abból viszont garmadával. Babér! Ez az. Babér! Igaz, hogy atyja, vagy nagyatyja meg­írta az első cigány szótárt, de a cigány nemzetség bir­tokában nem akadt egyetlen fia babér sem, akár a muzsi­kus, akár a vályogvető ágaza­tot tekintjük is. Abban az időben még nem volt dol­gozó cigány. Magyar se sók. József Ferenc tehát írni kezdett, s írásaival puhato­lózni kezdett a Petőfi Tár­saságnál. A Petőfi Társaság akkor már teljesen elagott intéz­mény volt, afféle irodalmi szeretetház, ahol a nagy köl­tő Ids utánzód olvasták; fel egymásnak műveiket és idézték Petőfi szellemét De Petőfi szelleme nein jeleni meg. Megjelent azonban József Ferenc főherceg, hogy be­aranyozza a szúette társasá­got a dinasztia fényévek Es a Petőfi Társaság elkövette a legpetőfieüenebb lépést? beválasztotta tagjai közé. Egy Habsburg-sarj a Petőfi neve alatt lappangó együt­tesben. Káromkodásnak is túlzás. Ugyanabban az időben éledni kezdett egy politikai irányzat is, amelyet megkö­vesedett jogászok támogat­tak, s amely a Magyar Fér­fiak Szentkorona Szövetsége lobogója alatt azon. fárado­zott, hogy a Habsburg-há- zat visszacsempéssze Magyar- országra. Talán éppen a Szövetség sugalmazta, hogy a főherceget körül kell hor­dozni az országban, hadd lássák a népek, minő tehet­ségesek ezek a Habsburgok. Még irodaimat is tudnak csinálni. Magyarul Eger igen alkalmasnak látszott az íród körút meg­kezdésére. Csak egy halvány célzás kellett, hogy Őfensé­ge. .. s máris meghívta az akkori Gárdonyi Társaság az egész Petőfi Társaságot: Azért az egészet, hogy ne legyen a dolog olyan feltű­nő. Egy jobb sorsra érdemes vasárnap délelőtt zajlott 1« a matiné a Városi Színház­ban. Zsúfolásig télt a szín­ház, aki csak tehette 1 él­ment föherceg-hallani. _ Ha jellemezni lehet az előadást Gárdonyi Társaságban zamatos mai magyar nyel­ven, azt mondanék: proto­kolláris jellegű volt, ami la­tinul annyit jelent, hogy hi­vatalos, hivatalosan ünnepé­lyes. A színpadon egy hosszú asztal húzódott szemközt, s előtte jobbra egy kis felol­vasó asztal, rajta tálca, a tálcán pohár, pohárban víz. Elsőnek a Petőfi Társa­ság vonult be, az egyetlen komoly tekintély: Voinovich Géza vezetésével, utána egy különös porlepte menet, köz­tük, mint tiszteletreméltó: Géczy István, aki már 1860- ban megszületett és a Gyi- mesi vadvirág című nép­színművel tűnt fel. Valami­kor. De megtapsolták töré­keny alakját, pedig már azt sem tudták kicsoda. Utoljá­ra lépett a színpadra a fő­herceg Kettős sorgombós sötétkék ruhát és kötelező mosolyt viselt S a nézőtér hullámzani kezdett. Hason­latosan a széldúlta tenger­hez. A mai nyájas olvasó nem tudná ennek okát ad­ni, ám e jelenség mindjárt érthető válik. A nézőté­ren sok volt a nyugállomá­nyú és tényleges szolgálatot teljesítő katonatiszt Ezek a herceg megjelenésekor fel­pattantak székeikről és vi- gyázzba vágták magukat Csörögtek a kardok, sarkan­tyúk és bokák. A jámbor kispolgári elemek, akik nem ismerték az udvari illem­szabályokat, kisvártatva szintén felálltak, de akkorra a katonák már leültek. Majd a katonákon vett erőt vala­mi kényszer, hogy legyen már egyforma a nézőtér, * újólag felpattantak. Kardok, sarkantyúik, bokák. Ekkorra meg az átkozott civilek ül­tek le. Gyönyörű volt Megkezdődtek az üdvözlé­sek. A Gárdonyi Társaság hangot adott a megtisztelte­tésnek, hogy meghívhatta a Petőfit. A Petőfi hangot adott köszönetének a meghí­vásért s ismét a Gárdonyi Társaság adott hangot a Pe~ tőfi Társaság megjelenéséért. Végre hangot adott a fő­herceg is. Azt mondta: Dhamolett Szahvaskö vadának töhténe­téből. Két dolog vált nyilvánva­lóvá. Az egyik az, hogy az elmondandó mű nem drá­ma, csak drámácska, a má­sik az, hogy a főherceg mo­noklit visel az „r” hangjain. Ki tudná ma már meg­mondani, miről szólt a cLha- molett. Tény, hogy abban az időben játszódott, amikor Egert ostromolták a törökök, s valami császári követ észak felől jövet beszorult a szarvaskői várba. Ezt onnan tydta a közönség, hogy a negyedóráig tartó párbeszé­des jelenetben az illusztris szerző mindig így emlegette a császári férfiút: A benn- szohult követ. Hogy a kő­vetnek mély része és hová szorult be, részletkérdés, amivel nem érdemes törőd­ni. A drámai sűrítmény ab­ban az összecsapásban érte el csúcspontját, amikor im- így szóltak a darabban: BENNSZOHULT KÖVET: Maguk magyahok nagyon fuhcsák. KAPITÁNY: Valóban? Gondolja? A molett kis dramolett többi részét elnyelte a fele­dés és az enyészet. Csak az volt még emlé­kezetes, hogy a főherceg egy ízben beleivott a pohár­ba. Utána Géczy Pista bá­csi ült az asztalhoz, pár pil­lanat múlva felmérte a helyzetet reszketeg kézzel a pohár után nyúlt s 6 is bele­ivott. Ott ivott bele. Ahol a főhercegi ajk érintette. Ezt követőleg jött egy cserkész, árvalányhajjal, elvitte a po­harat, s ezzel megakadályoz­ta a további ajakfürösztést. A főherceget hosszan és melegen ünnepelték. Sok tapsot kapott. Sőt vérszemet is kapott.. Mert nem sokkal egri szereplése után megírta a Columbus című drámáját, amit elő is adott Pesten, sza­bad téren valami alkalmi társaság. Alexandrinusok­ban írta meg, holott az ef­fajta írásműveket ötödfeles jambusofcban írják általá­ban, Dehát az alexandrinus úgy hasonlít az ősi magyar tizenketteshez s ő, mint fém­jelzett magyar író, ehhez kötötte magát. Akik látták, mondták, hogy tökéletes irodalmi hajótörés volt. A főhercegnek nem sikerült felfedeznie az irodáimat. Dr. Kapor Elemér Cs. L., Egf.r: A vers, sajnos, nem üti meg azt a mértéket, amit a közlés­hez elvárunk. Megjegyezzük, hogy névtelen panaszokra sem adunk választ, névtelenül bekül­dött verseket éppen így nem is közölnénk, ha jobb lenne sem. Pálhidy Mihály, Hatvan: önhöz hasonlóan, többen is reagáltak levélben a „Miéit tűrjük” című cikkre, s egyet­értettek azzal, hogy fel kellene léonie a közösségnek is a trá­gár beszéd ellen. Valóban egyet­értünk önnel, hogy a helyes, szép magyar beszédre való neve­lés a családban kezdődik, és el­sősorban a szülőknek kellene fellépniük, ha hallják, hogy gyermekeik ilyen szavakat hasz­nálnak. Reméljük, egyre többen ismerik ezt fel. s valóbán sike­rül előbb-utóbb kiirtani nyel­vünkből a trágár szavak hasz­nálatát. S abban is egyetér­tünk, hogy ebben nagy szerepe lenne a sajtónak és a rádió­nak, valamint a televíziónak is. M. János, Nagyrccic: Panaszukat továbbítottuk az Áramszolgáltató Vállalat gyön­gyösi kirendeltségének, mint il­letékes szervnek. Kérjük szíves türelmüket. „Őszi dallam” jeligére: A beküldött vers. sajnos, nem közölhető. A kéziratok megőrzé­sére, visszaküldésére mi sem vállalkozunk. Aranyláz a nyomornegyedben A szicíliai Messina sze­génynegyedében kitört az aranyláz. Amióta Peppino Caruso sporthorgász a ten­gerpart homokjában egy aranytallért talált, amelyen IV. Bourbon Ferdinand arc­képe volt, naponta több szá­zan kutatnak a tengerparton kincs után. A városnak ez a negyede, ahol felbukkant az aranypénz, a legszegényebb nyomortanyák negyede Mes- sinában. Ezrek élnek barakk- épületekben, alkalmi mun­kából tengetik életüket, s nem ritkán éheznek, nyomo­rognak. Az első aranypénz után még néhány tallér ke­rült napvilágra, s a hír fu­tótűzként terjedt a nyomor- negyedben. Életkörülményeik jobbra fordulásának reményében a férfiak és nők kora reggel­től késő estig térdig vagy kötésig állnak a hideg víz­ben. Kezük megdermed a hidegtől, este agyonfázva, dideregve térnek otthonuk­ba — rendszerint sikertele­nül, de a holnapi fogás re­ményével. Ha valaki talál egy aranypénzt, máris gaz­dagnak érzi magát. A pén­zek, természetesein értéke­sek, de a feketepiacon csak jóval áron alul tudják őket értékesíteni, s a remélt, annyira óhajtott gazdagság mindeddig elmaradt. . (Bunte Illustrierte) A TISZAI VEGYI KOMBINÁTBAN bővítették a salétromsavat előállító üzemet, ezzel lehetővé vált, hogy növeljék a műtrágya gyártását. Naponta 100 tonnával több ammóniumnitrát műtrágyát állítanak elő a mezőgazdaságnak. (MTI foto — Erezd K. Gyula) Karol Culis: A tabletták kora lett Akai. Mit kezdene nélkü­lük a huszadik század embe­re? Röviddel ez­után értekez­letre hívták. — Hogyan fogom végig­ülni ezt az ér­tekezletet? Hi­szen a Meli- pramintól olyan > Hol volt, hol nem volt, > volt egyszer egy ember, aki i nyakra-főre nyelte a tablet- 5 tákat. > Reggel, mihelyt megérke­> zett a munkába és meglát­I s ta az asztalán tornyosuló két és fél kilónyi levelet, kirántotta a fiókját, s elő­vett egy ,JMelipramin” fel­iratú fiolát. A tenyerébe rá­zott egy fehér tablettát, be­kapta, vízzel leöblítette — ahogy más napokon is szok- j ta... — Hja, a magyarok- > ruik van eszük, ők gyártják l a jó közérzetet biztosító tab­/ lettem, mint a csík. Szerencsére voltak a zse­bében másmilyen pirulák is. A sárga színű Phentobarbi- tal: maga a tapintható nyu­galom. Lenyelt két szemet és belépett az igazgató dol­gozószobájába. Az értekezleten nem volt semmi különös. Csak az, hogy harsányan horkolni kezdett. A főnöke feddő sza­vaira ébredt föl. Megdörzsöl­te a szemét... No igen, a Phentobarbitaltól olyan lesz az ember, mint a szilvalek­vár ... Hanem ennek is van ellenszere! Suttyomban be­kapott egy Centendrint. „El­száll a fáradtság, fokozódik a koncentráló képesség, tel­jesen eltűnik az apátia” — mormolta magában a sza­vakat, amelyeket a gyógy­szerhez mellékelt használati utasításban olvasott. Alighogy a Centendrin hat­ni kezdett, vége lett az ér­tekezletnek, eljött az ebéd ideje. — Éppen most kell ebé­delni — morogta zsémbesen —, amikor fel vagyok spa- nolva, mint egy villanyzon­gora. Ilyen állapotban nem lehet enni, ezt egy kisgyerek is tudja. Itt már csak az Atarax segíthet. Kiváló bel­ga gyártmány! Egy fiatalember a köny­velésből hosszan bámult utá­na, ahogy a folyosón az ebédlő felé tartott magában beszélgetve. „Az ostoba! Mit tud ez az Ataraxról?!” — gondolta, miközben lecsavar­ta a fiola kupakját, és a sö­tétzöld drazsé zsupsz! már­is lecsúszott a torkán. Ügy érezte magát, mint aki újjá­született. Odahaza váratlan meglepe­tésben volt része: a felesége teljes gőzzel takarított. — Jó, hogy jössz, fiacs­kám! Csavard fel a szőnye­get és... — Elment az eszed? Még hogy felcsavarjam! Elég ne­kem a Ritalin is, nem gon­dolod? — Mi az, valami új sző­nyegtisztító szer? — Az eszed tokja! Egy ki­tűnő svájci gyógyszer. Be­veszek egyet, hogy el tud­jam viselni ezt a bolondok­házát. Éjszakára meg beka­pok egy szem francia Valiu- mot, hogy nyugodt legyen az álmom. így ment ez néhány hétig, amíg a felesége a gallérjá­nál fogva el nem cipelte az orvoshoz. Akkor már resz­ketett a keze, dadogott és minden ok nélkül állandóan ezt hajtogatta: „Igen, igen, persze!" A bőre először zöld, azután sárga színt öltött. Megsár­gult, mint egy körte — ép­pen megérett az orvosi ke­zelésre. A fiatal, szimpatikus or­vos zseblámpájával embe­rünk szemébe világított. — Maga kábítószeren él? — Isten ments, doktor úr! — Mondja, mit szedett be az utóbbi huszonnégy órá­ban? — Szinte semmit. Csak egy szem Phentobarbitalt, hogy megnyugodjak, aztán Cen­tendrint, hogy feléledjek. Ebéd előtt egy Ataraxot, ebéd után pedig, mielőtt be­mentem az igazgatónkhoz, egy Ritalint... — Ne sorolja tovább. Ag­godalomra nincs oka, de ab­szolút nyugalomra van szük­sége a gyógyuláshoz. — Micsoda? Se tabletta, se pirula? Már megbocsás­son doktor úr... Az orvos kedvetlenül oda­lépett az üvegszekrényhez. Tíz nagy fehér tablettát vett elő. — Felírom ezt a nyugin- tót. Holland készítmény. De figyelmeztetem, hogy nagyon erős gyógyszer, csak három- naponként vegyen be egy szemet. Semmivel se többet, mert különben nagyon igény­be veszi a szervezetét. Emberünk pontosan betar­totta az orvos utasítását és két hét alatt teljesen rend­be jött. Áldotta is érte a hollandokat, sőt egy kicsit a szimpatikus fiatal orvost is,, aki felírta neki ezt a kitű­nő tablettát. Alighogy be­vett egy szemet, kisvártatva egészen megkönnyebbült. így élt a világon egy em­ber és nyelte a nagy fehér tablettákat. Háromnaponként egyet. Megesett néha, hogy kettőt is bekapott, ám ez csak kivételesén fordult elő, mivelhogy rájött, hogy ilyen­kor a megkönnyebbülés ro­hamszerűen tör rá. Hiszen a csehszlovák gyártmányú nagy fehér Phenophtalein-tablet- tát is csak mértékkel szabad szedni. Szlovákból fordította: Zahemszkq üatfté

Next

/
Thumbnails
Contents