Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-23 / 276. szám

Ma este premier az egri színházban Komédia és színházi mutatvány - zenével Mint ahogyan a plakátok U hirdetik, ma este ismét premier lesz az egri Gár­donyi Géza Színházban. Ez alkalommal Dario F« Lopj kevesebbett! című müvét láthatja a közönség. A da­rab műfaji meghatározása — komédia és cirkuszi mutatvány két rész­ben — újkerti, erdekes produkciót ígér. Erii*', be­szélgettünk Orosz Gyöi gy ,!ászai-dijas rendezővel. — Hogyan fedezte fel a meinház Da no Fo koméciia- ját? — Van egy megbízottunk, aki rendszeresen figyelemmel kíséri az olaszországi bemu­tatókat. Tőle kaptuk a ko­média szinopszisát, majd megszereztük a szövegköny­vet. megtetszett és gyorsan lecsaptunk rá. így Magyaror­szágon a mi színházunk mu­tatta be először. A szerző egyébként az olasz színházi élet különös egyéni­sége. Saját társulata van, s azzal, járja az országot, s. ultramodern, variálható szín­padon játszanak mozikban, hangárokban., üzemi csarno­kokban és a piacokon is. Bis hozzáteheteam: mindenütt, nagy sikerrel. Fo ugyanis ak­tuális és politikai, népi szín­házat csinál, olyat, amely a commedia deli' arte hagyo­mányaiból táplálkozik. Mon­dok egy példát: gyakori eset, hogy egy-egy jelentősebb sztrájk hírére Fo színháza megjelenik a városban, és előadásaikba beleszövik az aktuális napi problémákat. — Tudunk-e arról, hagy milyen sikere van Fo szináa- zá-nak? — A társulat nagyon nép­szerű. s nemcsak Olaszor­szágban, hanem Európa szá­mos országában is mindenütt, ahol rendszeresen turnézik a színház. Meg kell mondani persze azt is, hogy Fo rend­szerint csak saját darabjait játssza. Ugyanakkor az ő mü­vét sem játssza más színház Olaszországban. Külföldön annál inkább. — Ha már szóba került a commedia deli’ arte, hogyan érvényesül ez a stilus Fo kö­rmédiájában? Sallós Gábor és Komáromy Éva a komédia egyik jelenetében. — Régen a szerző csak a mesét és a jelene tezést írta meg. a párbeszédeket a szí­nészek rögtönözték az adott szituációban. Ma már persze nem erről van szó. A mi szerzőnk megírta a párbeszé­deket is. Igaz. nem ragasz­kodik mereven a leírt dialó­gusokhoz. Sőt még a szituá- ciókhoz sem. Az egyik jele­net például nekünk nem tet­szett, megbízottunk felkeres­te az írót és tolmácsolta ja­vaslatunkat: írja át a kifo­gásolt jelenetet Fo így vála­szolt: én nem dolgozom át, írják át önök. hangolják, ala­kítsák a darabot úgy, aho­gyan kívánják. ószintén szólva én nagyon szeretem azt a szerzőt, aki így. ilyen lezseren kezeli al­kotását. Mondanom sem kell; mi éltünk a lehetőséggel, s alakítottuk, formáltuk a ko­médiát. A színészeknek is megtetszett a szatirizáló hang, a színjátszásnak- ez a tormája, amikor nem a lé­lektani igazságokra, 'inkább az impresszionalista benyomá­sokra épülnek az egyes jele­netek. A próbákon sikerült megmozgatni a színészek fan­táziáját. a játék öröme ural­kodott a színpadon, s egy­Honfoglalás a játékbirodalomban A Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat eg­ri székházának kapuja előtt hétfő óta egy gyerek sem megy el! Nagy betűk hirde­tik. hogy itt van a játékvá­sár. fönt a nagyteremben. Túlságosan a felnőtteket sem kell biztatni, bár né­melyikük összeráncolt hom­lokkal, vagy éppen alig tit­kolt félelemmel lépeget fel leszármazottja oldalán a já- tékbirodalomba vezető lép­csőkön Talán a pénztárcára gondolnak? — Az árakkal nincs prob­léma — közli Gál Béla áru­forgalmi osztályvezető. — A tavalyi szinten mozognak. Sőt, néhány cikk ára közel ötven százalékkal csökkent iS, min t például a villany- vasúti tartozékoké, a hold- járműé. a terepjáróé, vagy a Vosztok űrhajóé. A felnőttek nagyrészt a hatalmas vasúti terepasztalt állják körül, míg az aprósá­gok türelmesen várakoznak sorukra ... s ugyanez a hely­zet a mechanikus játékok­nál is A terem egyik olda­lán kiállítóboxok, s mind­egyik box egy-egy gyermek- korosztályt érdeklő játék- kollekcióra hívja lel a fi­gyelmet. A babák előtt fe­kete, göndör hajú kislány. Nyolcévesnek nézem. Szé­mást érték a jobbnál jobb ötletek, rögtönzések, amelye­ket aztán természetesén rög­zítettünk és nagyon alaposan begyakoroltunk. Igv alakult, formálódott a-komédia, amely még az előadásokon is gazda­godott. hiszen a közönség reagálása is befolyásolja a produkciót: így és ilyen for­mában követjük mi nap ja­jukban a commedia deli'arte hagyományait. — <1 közönséget bizonyára megltpte a műfaji meghatá­rozás. Hogyan született a cir­kuszi mutatvánnyá hangsze­relt előadás ötlete? — Ügy érzem, hogy ez a vaskos bohózat újszerű szín­padi megoldást követel. A darabban történik egy uta­lás a cirkusz világára, s Fo későbbi darabjaiban már el­jutott a cirkuszi attrakcióig. Kézenfekvő volt az Ötlet: egy cirkuszi porondon játsz- szuk el a darabot. Egyébként számomra a mozgás fejezi ki .legjobban az élet ritmusát, ezért szeretem a forgószínpa­dot, a látványosságot, a sok változást. S minderre nagy­szerű lehetőséget ad Dario Fo porondra állított komédiája. ★ Főszereplők- Komáromy Éva, Sallós Gábor, Csapó Já­nos, Csiszár Nándor, Máthé Eta. *Virágh Ilona és Lenkei Edit. Zeneszerző Herédy Éva. Rendezte: Orosz György. Bemutató ma este az egiri Gárdonyi Géza Színházban. (márkusz) Hatvan új aranydiplomása II Berci/ a demokrata" Az aramydiplomát. ugyanott vette át Bonta Bertalan, ahol ötven éve jogi doktoi'rá avat-! ták. Az Eötvös Egyetem au­lájában. Csak ezúttal mások ültek mellette. Egyik felől Germánusz Gyula, a világhí­rű orientalisla. másik oldalon a jeles jogász Beck Salamon. Az évfolyamtársak, akikkel hajdan együtt szorongott a Parlament karzatán, vagy ko­rábban a csányi elemi pad­jaiban: elfogytak, mint. a vé­nült erdő fái. ő még mindig frissen mo­zog. Tartása egyenes, fiata­los. Kapásból idéz rendelet­szamokat is. hiszen pár esz­tendeje, nyolcvanadik évében, hagyott csak fel a praktizá- lással. Ritka, hogy ügyvéd eddig versenyben marad. Miként az idős jogász életpá­lyája sem szokványos. Jön a falnrossza — Már kisdiákként, a gyöngyösi gimnáziumban, ér­dekek a politika. S falusi származásom, az egyszerű mészáros família, meghatá­rozta hovatartozásom. Szem­ben álltam a kivételezett vá­rosi vezető réteg gyermekei­vel. Később, pesti rokonóm jóvoltából, rendszeresen kap­tam az égjük liberális lapot, cikkeit megvitattam osztály­társaimmal. S olyképpen, hogy idő múltával csak úgy emlegettek az iskolában, hogy „Berci, « demokra­ta ...” Az emlékező szavak, ahogy hatvani lakásán a kitüntetet­tel beszélgetünk, előbb a jo­gászélet eseményeire térnek ki, majd a pályakezdést idé­zik. — Sose feledem, hónapos szobát bereitem Hatvanban ügyvédi irodának! Szüleimtől hoztam bele néhány ócska bútort, agyonstnapált Írógé­pei. s betelepedvén, vártama klienseket. Három hétig sen­- let sem nyitott ránt,!ajtót. Eh­keseredtem. Házigazdám, Hu­llna i néni tartotta bennem a lelket. S akkor megjelent iro­dámban a falu rossza Csáng­óéi, hogy másoljak le neki egg diwnyész szerződést! Ez volt az én első ügyködésem. Húsz koronát fizetett érte a kliens. Nyilaskereszt árnyékában Hónapok- múltén azonban, ahogy ez szokás volt akkor­tájt, egy neves ügyvéd szár­nyai alá vette &z ifjú jogászt, s zsúfolt napjain rábízta va­lamely ügyes-bajos dolgát. Az ilyen tárgyalásokért nem járt honorárium. De .nevet szerez­hetett az ember. Bonta Ber­talan is hamar befutott a városban, mégpedig a kisem­berek ügyvédjeként. Igazán a polgári jog' területén érezte otthon magát. Nem térhetett ki azonban jonéhánv súlyos büntetőper elől sem. Ml több: Hatvány Lajos „hazaárulási'’ perében hozzá fordult egy al­kalommal a bárói család. — Tulajdonképpen akkor Ismerkedtem meg a tudós emberrel, akinék vendégeként heteket töltöttek Hatvanban a szellemi élet olyan kiválósá­gai, mint József Attila. Aminthogy a perben vállalt szerepem, Hatvan,yval való kapcsolatom hívhatta fel rám később a hírhedt nyilas ve­zér, Zöldi Márton figyelmét is. amiből bujkálás lett! Ke­serű idők voltak azok. az or­szágra terjeszkedő nyilaske­reszt árnyékában. Igazi meg­váltás: 1944. novembere. Amikor a keretlegényekkel együtt a németektől is meg- szabadultun i. A Nemzeti Bizottság élén — Alighogy kiűzték a szov­jet csapató!, a nácikat váro­sunkból, ba'átom útján elju­tott hozzám a szegedi Dél- Magyarorszcjf egyik példá­nya. Ebben olvastam Révai József cikkét a nemzeti bi­zottságokról, amelyek aktí­van elősegíthetik asz élet megújulását a felszabadított területeken. Elmondtam a dolgot akkori pdrtvezetöink- nek, az f91í-es boterán Kozsa Józsefnek, Tóth Jánosnak, s nyomban n eg is alakult ná­lunk a nemzeti bizottság, el­sőként az egész megyében. Decembert írtunk, ha, jól em­OiMbmM 1 iffáZ. november 23., csütörtök pen megmondja a nevét, ; hogy ő Varga Ilonka, máso- ; dikos, majd hozzáteszi: — Azt a babát pedig Var­ga Icukának hívják . .. Édesanyja kissé rémülten húzza el onnan, hogy „majd apáddal megbeszéljük”. Az egyik pultnál kamaszodé fia­talemberek népes csoportja szemléli az autókat, • tanko­kat, rakétakilövőket, terepjá­rókat. — Te mit szeretnél? •—! kérdezem az egyik srácot, 1 Tóth Miskát. e tízéves kor-! osztály vágyakozó szemű kép- ! viselőjét. — Tankot — mondja. — Miért pont tankot? ,— Ezt Ígérték karácsony-, ra . .. A készlet ' összetételében jobb mint a tavalyi. Külö­nösen a mechanikus játékok választéka bő. De ugyanez; mondható el a oabakollekcio- ra is. Van. egy baba: beszél, sir es nevet is. Produkció­jában sokan gyönyörködnek, : kár. hogy ebből viszont ke-: vés van A megye három városában körülbelül 2 mil­lió 700 ezer forint értékű árukészlet várja apró tulaj­donosait. Egyelőre még a tervezgeté- sé az első két nap, bár az első kétnapi torgalom az egri ~ vásáron meghaladta a húszezer forintot. December 24-ig azonban bizonyára ala­posan megcsappan majd a készlet, mely „átlényegül" gazdag mikulássá, karácsony- nyá, örömmé, szép órákká. (kalai) Tüdőbe n. Bejött valaki, becsapta az ajtót. Elaludtam, Miska. Rám se néz, ahogy föl­ülök kocosan a kemencénél. Nekem kell kezdenem: — Staub? Kicsit rekedtre sikerült a hangom, de azért elfogadja a cigarettát. Ez békét je­lent. — Tiszta minden? —• kér- , dem. — Akár vacsprálhntnál is ott. — Ö is veszi a lapot, körülnéz,' mond egy jó go­rombaságot, mintha semmi lett volna a délutáni balhé. Kinézek, már sóiét van: — Hány óra? — Egy. — Hülye vagy? — Itt egy! A másik odaát van a szobában! Azon jár az eszem, hol le­het a lány. Odakünn akko­ra pihéket hord a szél. mint egy-egy díszzsebkendő. — Huzat van odakinn — mon­dom. — Mert mindig riyitpa- hagyják az ablakokat — fe­leli rá az előírásos dumát. Meg kell kérdeznem: — Te, hazatalál a húgod ' Felelet helyett odajön és összecsomagol. De fájdalma - s aal ‘ — Most mért marhattál meg? — .sziszegek, csontjai­mat tapogatva. — Megsértettél — feleli röhögve. — Húgomnak ne­vezted Stefit. — Ki az ángyod térdit? — A lovat. Az talál haza. Érdekel téged? Ha akarod, közbejárhatok nála az érde­kedben .., Félig-meddig a családba nősülsz bele. itt lakhatsz a közelben, átjössz egy szer-egy szer. Megmondom neki, hogy kivel szórakozzon. Röhög. — A cukrot nagyon sze­reti. Azzal könnyen levehe­tett a lábáról... Ha fekve akarod találni . .. Erre megint van egy-két szavam. Így társalgunk. épü­letesen. míg elő nem kerül az öreg. Borszag árad felőle. Két jókora teli demizsont hoz. szerintem ő a harmadik. Rá­szól Miskára, hogy készít­sen poharakat. A lány miatt ő sem aggódik.' Megkóstoljuk a bort. Hi­deg, beleüt a fogamba. Sa­vanyúbb egyébként, mint a szolgálatvezetőnk képes fele, bedig az nagy szó. Azért le­lököm,, nehogy afféle geze- micének tartsanak. Miska rögtön utánatölt mindenki­nek. Odaftünn böffen egyef a kutya. Reménytelin nézek föl: megérkezett! De ezek nem mozdulnak. Hogy fog a lány leszálLni a lóról? Meg minden? Én kimé gyek. A kutya, re­mélem, bérekén hagy... Állok a tornácon, erőlte­tem a szemem a lapály fe­le, erre, megszólal mellet­tem egy rongy csomó; — Áktung! Egy tör)>e. Nyomorék hátú emberke, de öreg. Ritkás. őszes szőr a képén, szürke hajcsimbókok a bőrsapka alatt. — Őrségben? — kérdi vi­hogva. — Csak kijöttem — mon­dom zavartan. S zavaromban visszamegyek vele, pedig nincs semmi hideg. Nézem, ahogy kigubózik a göncei­ből, koszéin, s olyanformán kecmereg fel a székre, mint­ha fára mászna. Iszik, na­gyot fúj, élvezi a dolgot, főleg engem. — Fehérséget láttam a tornácon, azt hit­tem a kv.tya — meséli. — Hát a vitéz úr. Ök hárman jót röhögnek ezen, én meg morgok vala­mit, keresem a cigarettát, aztán meg a gyufát, persze, hogy elmjlasztom Margit ér­kezését! Pedig az vuU a léksaem. Pestnél állt a trónt, és mi már intézkedtünk. Azért mondom úgy, hogy mi, mert közbizalomból elnöke lettem a helyi bizottságnak. Mi volt a funkciónk? Inkább véleményezési joggal bírt a .nemzeti bizottság, de azér t gyakran folytatott operatív tevékenységet. Még rendele­tet is hoztunk egyszer! Hiva- ' talosan engedélyeztük a mű­vi abortuszt sok család kilá­tástalannak tűnő helyzete mi­att. A német fegyverletételt kö­veteién Hatvan vezetőinek kö­rében gyakori téma volt a várossá alakulás. Ma számta­lan feltétel szabja meg egy ilyesféle akció sikerét. 1945- ben azonban elegendó volt a pártok egy öntető kiállása. Bonta Bertalan fogalmazta meg a település óhaját! Elő­terjesztését a Belügyminiszté­rium jóvá is hagyta, s város­sá lön a község röv-ui időn be.UU. Ügyvéd, mint népművelő A felszabadulást követően * működött igazoló bizottsági elnökiként a. népszerű fiskálisa Szolgálta a cukorgyárat. Tagja volt az Országos Ügy­védi Tanácsnak és az etikai testületnek. S hatékonyan se­gítette a művelődést. Sokat emlegeti azt aiz értelmiségi aokébot, amelyre a híres Pe­tőfi-könyv szerzőjét, Hatvá­nyt hívta meg előadónak, ki­nek kutatásai nyomán akkor tudták meg a helybéliek, h-ogy a vagy költő Hatvanban is megfordult, s a kántorla­kásban éjszakázott. ★ Nyolcvankét esztendővel a vállán most útra készül Ber­ci bácsi. Húszezer kilométert repül, hogy Ausztráliában élő leányát meglátogassa. — Hiányzanak’ — mondja, mikor bátorságán elcsodál­kozom. — Meg aztán nem árt. ha világot lát az ember. Ki fiatalon, ki idősebb‘ korá­ban, Nekem az utóbbi jutott. És ha eljössz hozzám febru­árban. biztos lehetsz, sok hasznos élményről tudósíta­lak, Mert a szemem... Ebben maradtunk. Moldvay Győző szándékom, hogy künn meg­várom, lesegitem, ellátom a lovat, hogy lássa, . mi van. Jól mulatott volna, így meg fújhatom , az egészet. Miska kimegy a pitvarba, hallom, hogy beszélnek, a lány ne­vet, hallom a csizmadobo­gást. a kendősuhogást, az­tán — pirosra csípett képpel — bejön, hozza a káskát, vígan jár a szeme végig raj­tunk. ad,ionistent köszön a kis gnómnak, az meg egé­szen fel van dobva, célzáso­kat tesz a lovaglásra, aztan ilyeneket mond: — He), ha én tudom, hogy a révhez mégy, hozhattál volna nekem is valami jót! — Mit Gazsi bá? — kérdi Miska. — Hát a kantinosáénak a... — s a nagy röhögés, meg a lány ráripakodása közben így fejezi bej —< ... a bugyellátását! Ejha! s* kétszeresen is ej­ha, mert hz öreg rögtön ad­ja alá a szót: — Minek ké­ne neked az a bugyellárisj Gazsi? — Hát hogy legyen hová tenni az aprómat! No, ezen már muszáj ne­kem is elnevetnem magam, annál is inkább, mert Margit is nevet, nem veszi föl a dolgot, pakol kifele a kosár­ból. Odasündörögnék. de közben inni kell. Ahogy le­tesszük a poharat, ugat a kutya, s bejön egy hóember, kucsmás, bekecses, de isten­telenül befújva a vizes hó­val. Ez szembe kapta a sze­let! Hosszú, langaléta ember, beretvált, a feje is olyan, mint egy uborka. — Agyis­ten.’ — Rámondják: Aggyis- teri! — s leül. megkapja a poharát, a borát. Mintha meg lett volna beszélve, hogy mi­kor jön be, hova ül. mit csinai (Folytatja^ /

Next

/
Thumbnails
Contents