Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-21 / 274. szám

A műteremben a fél évszá­zados alkotómunka eredmé­nye: egy maga teremtet te de­rűs, nyugodt., békés szoborvi­lág fogadja a művészt, s úgy öleli körül a szobrok sugár­zó humanizmusa, mint a gyermek karja szülőanyja nyakát. A szülő, s a gyer­mek, az alkotó és az alkotás viszonya élő közeggé válik. Lágy líraiság. szenvedélyes érzelem, megfontolt életta­pasztalat, s abszolút politikai tudás emeli az alkotásokat művekké, s ezáltal válik a fi­gurákat készítő munkás mű­vésszé. Sok jól ismert szoborral ta- lálkozunk, amelyek első pil­lantásra szemünkbe tűnnek:, az egri, a keceli, a miskolci, a kazincbarcikai, vagy nyír­egyházi munkája közül vala­melyiket szinte mindenki is­meri. De vannak nem ke­vésbé kifejező, apróbto-na- gyobb kompozíciók, amelyek­kel most ismertet meg a mű­vész. A mintázóasztaton egy Té­pő nő formálódik éppen, agyagból gyúrt karja féltőn öleli magához agyag-gyerme­két. míg másik karjával át­kozza a láthatatlant, mégis tudjuk-hogy-ott-van repü­lőgépeket. S kell-e mondani most már, hogy vietnami, anya készül, hogy Halmágyi István is kimondja a saját módján azt, amivel most az egész világ foglalkozik: ves­senek véget a barbár ameri­kai agressziónak! Élő művé­szet ez. művészet a szó leg­tisztább, legnemesebb értel­mében. A mai korban, ami­kor a divat és a hóbort szinte egyik napról a másikra szüli az űj „irányzatokat”, s a mű­fajok. stílusok között még a legavatottabb szakértők is nehezen tudnak eligazodni, Halmágyi István már több­ször, nagyon tisztán, és érthe­tően megfogalmazta, s pub­likálta művészi hitvallását. Pátzay Pál gondolatait helye­selve ő maga is kiáll a köz­érthető, érzelemszülte művé­szet mellett, nemcsak plaszti­kai alkotásaival, de írásai­val is. Tovább nézegetjük alkotá­sait. amelyek anyaga igen vál­tozatos. sokféle. A fa is ép­pen úgy engedelmeskedik akaratának, mint a legpu­hább agyag. Lépő nő című alkotása daccal és büszke­séggel telített. Zsuzsánnáján a szemérmességében meg­Az Amerikai Magyar Szó ünnepe A bátor hangú, haladó lap. az Amerikai Magyar Szó — amelynek példányai rendsze­resen eljutnak a Népújság szerkesztőségébe is —, vasár­nap ünnepelte alapításának 70. évfordulóját, A jeles ün­nep alkalmából New York­ban, a Clark Auditóriumban rendezett banketten, külföl­di honfitársaink egyidejűleg az ugyancsak 70 esztendős szerkesztőt, Lusztig Imrét is köszöntötték. OäMkM 1972. november 21., kedd Egri szobrok alkotója A 75 éves Halmágyi István műtermében bántott leány minden szé­gyenérzetét bele tudta sűrí­teni az alak fejtartásába. Petőfi című szobra a fiatal forradalmár elszánt akaratát hangsúlyozza az egész test­tartással, a kéz mozdulatá­val, a fei állásával. Domfcx#- műben mintázta meg Petőfi örök szépségű versének, 'az Egy gondolat bánt en gémét című költeménynek azt a sorát, amelyben a költő sa­ját halálát álmodja meg: „ ... holttestemen át fújó pa­ripák száguldjanak a kivívott diadalra...” Lenin-portréja a hatalmas tudású lángelmét idézi. Legkitűnőbb alkotásai ta­lán azok, amelyekkel a köz­tereken találkozhatunk. A miskolci Anya gyermekével nehéz feladatot olyan belső líraisággal old meg, amely lehetővé teszi ennek a sza­vakkal le nem írhatóan egye­dülálló kapcsolatnak minden lágyságát, kedvességét, eltép- hetetlenségét, időtlenségét ki­fejezni. A keceli Toldi Mik­lós az Arany János költe­ményét olvasó gyermekek ideáljává vált olyanformán, ahogyan őt Halmágyi István megmintázta, A népi hős mint egy antik félisten, mint egy magyar Heraklész áll a megölt farkasok mellett. S a figura nemcsak a hőst, nem­csak a félistent, de a zsellér- sorsot viselő, bátyjzsamokot tűrő kemény magyar legényt is megragadta. Az egri szo­bor, az Éneklő leá ny olyan át* érzóssel és szelídséggel min- tázódott, hogy szinte mi is halljuk a csengő hangú éne­ket. Az arc átszellemültsége, az egész testtartás azt mu­tatja, hogy az éneklő telje­sen átadta magát a zene él­vezetének. Eger városa számára másik szobrot is mintázott, amely már csak felállításra vár. Start előtt címmel. A vízibe ugrani készülő leány bájos figurája a strand és az uszo­da között felállítva akár szimbólummá is növekedhet. Kevés Alkotásról beszél­tünk csak, mert rövid az idő, s egy gazdag, alkotó fél évszázad eredményeit nem lehet egy beszélgetésbe sűrí­teni. Minden mű története külön kis regény. De a be­szélgetés végén mégis sokkal többet tudunk, értünk: a művész helyes ars poeticá­val igazi realista, harmoni­kus, humanista, modem és soha el nem avuló műveket képes teremteni. Érdemes megjegyezni, hogyan is fog­lalja össze: „Mi a művészet? A művészet az érzelem szü­löttje, nem a tudományé és még kevésbé a tudálékosságé, a spekulatív mesterkedésé.” Chikán Bálint A pármai kolostor, sajnos szinkron nélkül —, a magá- valragadó Darvas Lili est, amely egy nagy művésznő és három kitűnő szerep ritka, nagy találkozásának premi­erje volt a képernyőn, a Figurák bájos tör­ténetei Avercsenkó mű­veiből. Gilbert Beacoud frenetikus tempójú és lírai szépségű estje a párizsi Olympia színpadáról —, hogy csak néhányat említsek a múlt hét műsorából. Külön- külön mindegyik is megérde­melné. hogy méltató sorok lássanak róluk napvilágot, s együttesen: színvonalas, változatos műsora volt a múlt héten a televíziónak. Most mégsem ezt, vagy ..ezeket” kíván ja e sorok író­ja értékelni, hanem azt a szándékában és céljaiban fel­tétlenül elismerésre méltó programot, amelyet Interpel-. láció címmel szerda este He­ves megyéből sugárzott a te­levízió. Vértessy Sándor, a szó legnemesebb értelmében közéleti újságíró. Nemcsak témái megválasztásában, de a témákon belül a gondolati lé­nyeg kibontakoztatásában, a kamera előtti magatartásá­ban is az. A tanácsok és a tömegek közötti kapcsolat, a közéleti demokratizmus, a hivatal és az ügyfél, sőt az ügyek és az emberek viszo­nya méltán tarthat érdeklő­désre számot a képernyőn és joggal tekinthető politikai életünk sarkalatos pontjá­nak. Hogy mennyire az, hogy a tanácstörvény végrehajtása hdgyan és milyen mértékben segíti e demokratizmus ki­bontakozását és fejlődését, hogy mennyire érzik meg ezt az ügyfelek és értik meg a tanácsok felelős vezetői —, erre keresett választ Vértessy Sándor és riporter kollégái­nak ..stábja”. Hogy ez sajnos nem sike­rült, illetőleg, hogy csak rész­ben sikerült, annak több oka van véleményem szerint. S legalapvetőbb talán annak a jó szándéknak visszájára for­dulása, mely szerint az egye­nes, a helyszíni közvetítés primérséget, keresetlenséget kiérezni egy ilyen műsorból, az már magában is fél si­ker. Csakhogy egy órában három, illetőleg négy hely­színről, egyenes adásban szi­szifuszi küzdelemnek tűnik a lényeget érintő. a valóban közérdekű kérdéseket kiemel­ni. Nem is sikerült. Képmag­nóra rögzített, akár kétórás •műsorból több és lényegibb „interpellációt” lehetett vol­na kiemelni, mint az ünnep­lőben feszengő néhány" válasz­tó közismert kérdését, ame­lyet mindig és számomra soha meg nem érthetően a tanács­elnökhöz intéztek. Miért len­ne közvetlenül tanácselnöki feladat egy járda megépítése, s miért interpellációs kérdés az ország-világ előtt — a ház, vagy az utcaszakasz lakói Rendkívüli voft-e a fogadóóra? számára kétségtelenül fontos — járda ügye? Interpelláció­nak érzem ki és közérdeknek is a hevesi nyugdíjas ügyét, sőt annak érzem az egri ter­melőszövetkezetek és a ma­gánosok — „beépíthető—nem építhető” — közötti telekvi­tát, vagy egy mind jelentő­sebb üzem nődolgozóinak problémái. De semmiképpen sem képernyő téma egy kis utca boltjának nyitvatartási rendje. Nem közömbös ugyanis, ha egy ilyen műsor arra is ori­entál — kölcsönösen! —, hogy az ügyfél, a választó, hol keresse panaszának elin­tézését és hol, milyen szinten kell is azt elintézni. S itt hökkentem meg újfent. hogy például az MTS megyéi el­nökének miért kell egyálta­lán interpellálnia a megyei tanács elnökénél, az esti órákban — gondolom az öt­let a tanács elnökét is meg­lephette —, de ha már kell, miért kell olyan jelentékte­len ügyekben, mint a sport­pályák pairkírozási gondjai. Tudniillik — s ezt, biztosan tudják is az illetékesek — Eger az ország egyik sporllétesít- ménvekben legrosszabbul el­látott városa. Lehetett volna szólni bőven erről. Mert interpellálni is tud­ni kell! Az Idő olyan tényező, amely a tollal dolgozó, pon­tosabban közvetlenül csak tollal dolgozó újságíró szá­mára is néha megoldhatatlan problémákat jelent. Hogyne lenne ez így a másodpercre dolgozó televíziónál. Ezért véli úgy e sorok írója, hogy a ki tudja miért késő este tar­tott rendkívüli fogadóóra he­lyett talán több türelemmel, de lényegre törőbben. keve­sebb protókollációval, de semmivel sem alacsonyabb szinten, messzebbre, de a szándékhoz és a célokhoz lé­nyegesen közelebb jutott t volna e különben alaovető kérdéseket érinteni kívánó riport Amely a maga nemében mégis meghozva a maga hasznát, tanulságos fogadó­óra volt. Csak nem rendkí­vüli! Gyurkó Géza Bemutatkozó kiállítás A gyöngyösi képzőművészkor első, bemutatkozó kiállí­tását láthatják most a művelődési ház klubtermében az ér­deklődők. Elöljáróban annyit, érdemes megnézni a képeket. Senki sem várhat valamiféle világújító eredményt ettől a kiállítástól. Még csak azt sem, hogy a művek megállapo­dott alkotói módszereket bizonyítsanak. Az útkeresés azon­ban sajátja a képek és a festők jó részének. Erőteljes egyéni törekvéseket Selmeci István szokatlannak minősíthető gra­fikái adnak, bár ezek sincsenek elődök nélkül. Igaz, hatá­rainkon belül nem megszokott a nála látható forma, kom­pozíció és mondanivaló. Régebbi ismerősünk Volent Miklós, aki akvarel! portré­jával hívja fel most magára a figyelmet. Ezen a képen a technikai biztonságon túl az ember iránti érdeklődés és megértés a legszembeszökőbb. Bárány Pál is keresi még magát is, kifejezendő mondan­dóját is, ahogy a technika sem kiforrott még nála. De két képe minden tekintetet magára vonz. Az egyik: Leány, a má­sik: Fiú. Egyaránt az emberábrázolás az erőssége mind a kettőnek, bár a Leány vaskosan reális fejrészlete mellett visszásnak tűnik a kézfejek romantikus elnyújlása. A Fiú című képe egységes, bár a szén nem tud visszaadni annyit, amennyit lehetne. Pető Imre egy ülő nő! alak foltjait, a test és a kör­nyezet kapcsolatát, a pillanat hangulatát rögzítő Vázlat cí­mű olaját jól esik hosszasabban is nézni. A nyári napfény melegét, oldottságát ad ja vissza Molnár Béla Balatonpart című akvarellje. Ilosvai Gyula tollrajzokat mutat be, amelyek közül a figurák oldottsága a szimpatikusabb. bár a csend­életre jellemző kompozíciók kerek, teljességét sugalló kar­tonjai érzelmi telítettségükkel hatnak erősebben. Szepesy Oszkár Totemje dekoratív, lendületes formai megoldás, stilizált, szellemes faragás. ★ Amikor képzőművészkörről hall az ember, önkéntelenül is feltámad benne valamiféle ellenkezés a várható félmeg­oldások miatt. Sokkal inkább a szándék és az akarat dicsér­hető általában a szakkörök tagjainak alkotó erőfeszítéseiben, semmint a szakmai biztonság, a művészi megjelenítés. Nem állítjuk, hogy a mostani kiállítás minden darabja színvonalas munka. Kezdetibb vonalvezetési gyakorlatok is találhatók köztük. De többségük megérdemli a ráérősebb szemlélődést, a vizsgálgatást, mert élményt nyújtanak, tük­rözik maguk és világunk egy részét, méghozzá szimpatiku­sán és színvonalasan. (g. molnár) 10. Ezért léptem le az eme­leti ablakon át, az eső­csatornán, istenkísértés volt. de én az udivar felé nem mentem volna a nagy isten­nek se, a kutyák miatt. — Ne csináld — mondom a kutyának bizonytalanul. Ettől csak erősíti a mor­gást. Még jó, hogy nem ug­rik nekem, fölzabái nyomta­lanul, még a véremet is föl­nyalja. — Kutyavári — mondom. Hülye vagyok, a nevét se kérdeztem. Margitnak kéne szólni, hogy parancsolja el. Nem szólhatok. Eléggé le­égettem már magam három­szor — négyszer, más se hi­ányzik. Fütyülök egyet a kutyának. Próbából. Megbillenti nagy füleit. S mintha enyhülne. Fütyülök. Hol így próbá­lom, hol úgy. Figyelem, me­lyikre reagál. Hat. Akármi legyek, ha nem hat, Már nem morog, még a fejét is hátrahajtja. Mint aki figyel. Csak ne lenne ilyen átko­zott hideg! "sehrevágom a kezem.-,*. i.. rögtön morog. A fogát mutogatja. Trillázok, erre megenyhül. Ésszel kell eljárni. Fütyü­lök, s közben megkerülöm őkéimét, belépek a tornácra, onnan meg be. Neki ugorhat az ajtónak. Vagy a farom­nak. Azaz annak nem. Előkeresek egyet a pro­dukcióim közül, s megpróbá­lok oldalozni. Ez nem smakkol neki. El­zárja a szöget, morog. Fütyülnöm kell hát, s ki­gondolnom. mi legyen. Előbb- utóbb a lánynak is ki kell jönnie, úgy adom majd elő a dolgot, mint valami jó vic­cet. Hogy — még ilyet! — meg — ejnye-ejnye! Csak addig megvesz az is­ten hidege. Itt fagyok meg az udvaron, a pofám füttyre állva. De mozdulni nem le­het, rögtön támadni akar a kutya. Muszáj fütyülnöm. Berámázni az ilyet, mint én! teljesen meg vagyok za­varodva. Miskán látszik, hogy kiröhög, én meg baktatok mindenütt a nyomában, a kutya miatt. Mire megjöt­tek, keményre fagytam, ő mentett meg. Órágik tartott, mire kiengedtem. S akkor jött a meglepetés, Nahát, ez a lány!... Nem akarta fölfogni az agyam, hogy tizenöt kilo­métert akar lovagjain i, az apja meg a bátyja pedig hagyja, csak ülnek, azt hit­tem, hülyéskednék. Akkor ugrottam csak ki, amikor a lány már a nagykendőt bab­rálta a mellén — nem jó azt énnekem nézni. Épp akkor vezette ki Miska a lovat, már föl is nyergelte, mond­tam neki: — Elengeditek egyedül? — Nem egyedül engedjük el, hanem hárman... Erre csak nyeltem egyet, mert az anyját, nyugodjék, csak-csak nem emlegetem. Néztem, ahogy följebb ve­szi azt a szíjon lógót, lábva­sat. vagy mifenét, csóváltam a fejem. Közben csapódott az ajtó, jött Margit nevetve, se szó, se beszéd, föllépett a Miska térdére, csak néztem, félkézzel élkapta a ló nya­kát, félkézzel meg a nyerget, a szoknyái megkavarod tak. a térde fölött megvillant, a combja fehérje, s már fönn is ült a lovon. Elkaptam a szememét, ő meg hetykén le­szólt nekem valami kis sü­ketséget. aztán úgy elvitte a lé. mint a mesében, s én et­től kezdve olyan tiszta hü­lye vagyok, a Patyolat-rék- lómnak öt hattyúnál jobb lennék. Ez az én barátom meg hozzáfog ganézni! Kicsit megszédültem én azoktól a comboktól. Az istálló hatalmas, van benne két szélesfarkú ló — tisztára a la boros, igy hátul­ról. mindkettő, erről .iut eszembe, a fényképem Mis­kánál maradt —, aztán a hátas üres helye, aztán meg három fejőstehén, mozog a pofájuk, tán rágógumit za­báinak. A lábuk közt, We- oda járkálnak a tyúkok, _ a gombszemük engem fürkész, ahelyett, hogy a trágyát sze­melnék. Kedvem volna le­húzni és közébük vágni a csizmámat. — Vigyázz a gyufával — mondja Miska, ahogy rá­gyújtok. Megkínálom őt is és örülök, hogy észreveszem: előbb kiles az istállóablakon. Félhet az öregtől. Engem meg kiröhög, hogy seholse vagyok a húgánál. — Jó ridegen tarthatott benneteket apátok — mon­dom gúnyosan. — Egy sza­vába kerül, s megcsináltok ti itt mindent neki, tán még az élőfát is leölnétek, ha mondaná. — Ha kell a fa. leöljük — feleli. — Az még mindig jobb, mint felülni az ágára oszt onnan fütyülni a ku­tyának. Déréi:, jó szöveg, ki se nézné belőle az ember, rábó- lintok. — Oda is kell valaki — mondom —. mert a madarai: ilyenkor Afrikába utaznak. Tudja jól, hogy arra cél­zok: az öreg még dolgozni se engedte el a tanyáréí. —- Valahol nekik is le kell bámulni... Persze, a gólyá­nak nem megy, az csak pi­rosodik. .. lábra... merthogy fehér a bőre. Sokat húztak a nyáron, hogy engem nem fog a nap Darabokban jött le a bőröm, de csak halványrózsaszín­ben. — így is félnek tőle a lá­nyok — mondom. Sötéten néz oldalt, Eltra- fáltam. Nagyon érzékeny a húgára. Még figyelmeztetett is annakidején. hogy baj lesz, ha piszkoskodni akarok — Ezt honnan tudod? — kérdi. — Mondta valaki? — Hát! Te! Azért törte magát annyira Mohácsra, mert elmarta öl egy elvált asszony. — En? Nem anyád? Érzem, hogy üres leszek belül. S mintha egy haran; kondulna meg bennem. Ez már haragból volt. Jót tudja, ő, hogy én... hogy en­gem. .. De a paraszt hétszentsé- gií!... Belevágok valamit! Nincs mit. Egy üres bá­dogtok van az ablakban. Ne­ki meg vasvilla a kezibe. Eldobom a csikket., Parázs zsal, mindennel. S szugerá- lom. hogy kapjon lángra £ szalma. Ehelyett: odaszaladnak, * tyúkok. Belekapna!:, s őzzé eloltják. Ahogy fölnézek, találkozik a szemünk. Látta. Fölkelek , és kimegyek Üvölt a szél. viszi a hava. Enyhül az idő. A kutya megéreznek, hog most nem tanácsos kikezd« ni velem. Húzza az ínyét, ci nem mozdul fektéből. ÍFolytatjukJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents