Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-21 / 274. szám

Ötmillió tonna története kő All már az óriás betonko- losszus. A Tisza vize ma már pillérei között hömpö­lyög. A kiskörei vízlépcső, az ország egyik legnagyobb be­ruházása, építésének tehát jelentős állomásához érke­zett. Az ember teremtő ere­jének, az anyag fölötti biz­tonságának szép győzelme ez. Mennyi megmozgatott föld, beton, kő és vas együt­tese a mű, amely ismert és kevésbé ismert szakembe­reik, kubikosok és rakodók munkája nyomán nyeri el végleges formáját. ■ ■ ■ ■ Négy éve, amióta az épít­kezés tart, a kivitelezők né­pes táborában a Volán 4. számú Vállalatának fiatal dolgozói is kiveszik részüket a különböző anyagok szállí­tásából. Kezdetben a bekötő­utak építéséhez hordtak nagy mennyiségű zúzottkövet, a Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyei Tárcáiból és Tokajból, Később pedig már közvetle­nül az erőmű építéséhez szükséges eszközök és anya­gok szállításába» vállaltak úttörő szerepet A fiatalok! lelkesedésének raép példája volt, amikor 1970-ben első­ként csatlakoztak a -KISZ- védnökséghez Hogy azóta milyen sági, mozgalmi és politikai munkát végeztek, erre az il­letékesek válaszolnak. Kutnyák Géza KlSZ-Cb­kár: — Amikor a védnökség! szocialista szerződést megkö­töttük, Kiskörén létrehoztuk a helyi KlSZ-saervezebet Nem sokkal később munka­versenyt hirdettünk, amely­ben három VOLÁN ifjú­sági szocialista brigád vett részit. Munkatársaink a mos­toha körülmények között is helytálltak, és derekas mun­kát végeztek. — Szerveztek-e társadalmi munkaakciókat ? — Az elmúlt két évben- több alkalommal is, mintegy 500 óra társadalmi munkát végeztünk a vízlépcső építé­sénél. Részt vettünk a kom­munista műszakokban, most legutóbb például októberben a vietnami műszákiban. — Műt hiányol a KISZ- szervezet munkájában? — Nem vált rendszeressé a véleménycsere a helyi KISZ -szervezet és a vízlép­cső KISZ-csúcsvezetősége kö­zött. Ezen szeretnénk most leginkább javítani. A köl­csönösség ugyanis kizárja a ikampányszerűséget, megte­remti a folyamatosságot és a tervszerűséget. Madaras Sándor, a Heves megyei Szállítási Bizottság elnöke: — Elégedettek vagyunk a Volán Vállalat KISZ fiatal­jainak védnökségi munkájá­val. Eddig nagyon aktívan kivették részüket az anyag­mozgatásból, amelyet külö­nösen a MÁV-val való ked- t>ezó együttműködési kapcso­lat jellemez. Ennek egyik szimbóluma a közel 20 tagú MÁV és Volán komplex bri­gád, amely más brigádokkal együttműködve 25 ezer va­gon építőanyagot pakolt és szállított rendeltetési helyé­re. A teherfuvarozáson kí­vül a személyforgalomból is kiveszik részüket A válla­lat hat autóbuszával napon­ta műszakváltáskor közel 500 fizikai munkást szállíta­nak munkahelyükre. Balogh Tibor igazgató: Demjéni ősz Elcsendesedett a demjéni határ. Szorgalmas kezek munkája nyomán magtárba került az idei termény, elve­tettek a jövő évi kenyémefc- valót, s felszántották a ta­vaszi vetések, kapásnövényeik alá a földei Kint szemerkél az eső, s reggelente hűvös, ködös időre ébrednek az em­berek. — Mit csinálnak ilyenkor? — kérdeztem a termelőszö­vetkezet elnökétől, Fodor Jó­zseftől. — Mások is kérdezték ezt, amikor elmondtuk, hogy mi már végeztünk az idei őszi munkákkal. Nekik is azt vá­laszoltam — mondja tréfás mosollyal az elnök —, mulat­tatjuk egymást, hogy ne unatkozzunk... Mindez — mármint hogy ne lenne mivel foglalkoznia a termelőszövetkezet vezető­ségének és tagságának —, természetesen csak tréfa. Igaz, hogy a megyében ta­lán elsőként végeztek a mint­egy kétezer holdas területen az őszi munkákkal, s az eredmények is biztatóak. 400 holdon búza termett a közel másfélezer holdnyi szán ló­ból, s a hajdani ti—’7 mázsas átlaggal szemben közel 17 mázsa termett az idén hol­danként. Hasonló jó eredmé­nyek születtek árpából, siló- kukoricából, lucernából és heréből is. — A háztájiból is betaka­rították tagjaink a termést, s mindenkinek hízik az óljában a hízó. A parasztembernek ilyenkor van ideje egy kis pihenésre, vígasságra — be­széli Fodor József. Az irodán a könyvelésben már megkezdték az év gaz­dasági eredményeinek érté­kelését. s előreláthatólag úgy néz ki. hogy a tavaly elért 96,2 forintos, egy tízórás munka napra jutó átlagot mintegy négy százalékkal meghaladják az idén. — Minek köszönhetők az állattenyésztésben, a növény termesztésben és a gyű mölcsösben elért szép ered­mények? — 'Azt mondhatnám — vá­laszol az elnök —, hogy vala­mennyi ágazatunk együttes, összehangolt, tervszerű mun­kájának. Kis termelőszóvet- loeaet a miénk, dolgozó tag­jaink száma alig haladja meg a 90 főt. A határunk sem óriási, de mégis valamennyi mezőgazdasági ágazat megta­lálható közös gazdaságunk­ban. Egyik üzamágunk sem kedvesebb, mint a másik, de a 75 hold új telepítésű sző­lőnkről — amelyből még csak 30 hold termett az idén — mégis legszívesebben beszé­lünk. A pesszimista jóslatok ellenére azt kell mondanom, hogy jól bevált a demjéni határban is a szőlő. — Talán voltak, akik ■nem hittek a demjéni szőlőben? — Igen, köztük megyei szakemberek is. A vezetőség és a tagság azonban erre a kételkedésre szorgos, alapos munkával válaszolt, s ma ott tartunk, hogy például a sasz- la szőlő 80 mázsát hozott hol­danként. Ehhez tartozik még az is, hogy évről évre maga­sabb szőlőink, mustjaink cu­korfoka, mint a környék sző­lőiben. Az idén is elértük a 23 fokot. (Ennél bizony jóval alacsonyabb az idei megyei átlag...) Az elnök és a vezetőség tagjai nagy megelégedéssel és látható örömmel beszélnek a szőlőművelésről. Szóba kerülnek az új telepí­tésű gyümölcsök is. Űj, két- három héttel korábban _ érő cseresznyével, meggyel kísér­leteznek, s tervezgetik, hogy jövőre és a későbbi években tovább gyarapítják ezeket az ültetvényeket Ősz van, tél jön. Demjén- ben azonban már nem ér vá­ratlanul senkit a rossz időjá­rás, az eső, a fagy. Betaka­rították a termést, elvégezték a kinti munkákat. Bent, az irodán készülnek a kimuta­tások a?' eredményekről, sa vezetőség készíti a jövő év gazdasági, gazdálkodási ter­veit _ . _ ££adi) — Vállalatunk vezetése nagyra értékeli a KISZ-esek munkáját, ame­lyet a kiskörei vízlépcső véd­nökségében kifejtenek. Je­lenleg ötven tehergépkocsi segíti az építkezésen az anyagszállítást. Az utóbbi négy évben télen-nyáron melegben, hóban, fagyban egyaránt nagy munkát vé­geztek fiataljaink. Fáradsá­got nem kímélve sokszor éj­jel, nappal szállítottak, pa kották, hogy az építkezés egy pillanatra se álljon meg. Ezt bizonyítják a számada­tok is. Eddig nem kevesebb, mint öt millió 200 ezer ton■ na súlyt mozgattak meg az építkezésen, ami nagy fizi­kai igénybevételt jelentett. Gépkocsijaink a rendkívül mostoha terepviszonyok miatt szintén nagyon igény­be vannak véve. Gyakori az alkatrészkopás és törés, amely nem is csoda. Néhány kocsit szeretnénk lecserélni emiatt, melyhez a Volán Tröszt támogatását kérjük. Mi természetesen továbbra is mindent megadunk a véd­nökség támogatásához, an­nál is inkább, mert a követ­kező években az építkezés befejezéséig fiataljainknak lesz még mit szállítaniuk... ■ ■ ■ ■ Több mint ötrmTBó terma kő. Óriási mennyiség, egy kis kollektíva nagy munká­jának eredménye. Ismert és kevésbé ismert fiatalok tevé­kenységével, sok-sok lapát, emélődaru és mozgó gépko­csi együttes munkájával ke­rült az építkezésre. Példa­mutató tett ez a KISZ- védnökség történetében. Mentusz Károly A Népú jság jogi sorozata Az új nyugdíi- rendeáhezésrői Szerdától kezdve lapunk­ban közöljük a módosított, illetve kiegészített termelő­szövetkezeti nyugdíjrend­szerről szóló cikksorozatun­kat. A sorozat 14 folytatás­ban jogi alapossággal köz­érthetően ismerteti az új szabályokat, írásunk nem­csak azoknak nyújt konkrét segítséget, eligazodást az új rendelkezések között, akik 1973. január elsejétől készül­nek nyugdíjba, hanem a már nyugdíjban lévőkre vo­natkozó változásokat is is­merteti. Bélapátfalva előbbre lép Köszönet negyven év gyógyító munkájáért (Tudósítónktól.) A Vöröskereszt verpeléti vezetőségválasztó taggyűlésén a szokásos program mellett egy kedves ünnepség meg­rendezésére is sor került. Az elmúlt négy év munká­járól Grtutai Dezsőmé szá­molt be a résztvevőiknek, töb­bek között elmondotta, hogy a község lakói évente mint­egy hatvan liter vért adnak a kórház gyógyító munkájá­hoz. Részt vesznek a tiszta­sági mozgalomban, s a tanács segítségére siettek a vöröske­reszt aktívái, mikor az egész­séges ivóvíz bevezetése érde­kében összefogásra volt szük­ség. A vezetőségválaszbó tag­gyűlésen került sor arra, hogy elbúcsúzzanak dr. Sze- merkényi Bemáttól, aki negyven esztendeig gyógyí­totta a verpelétieket, s ebből 25 éven keresztiül aktív segí­tője volt a Vöröskeresztinek is. A járási szervezet nevé­ben Molnár Gábor járási tit­kár köszönte meg a 25 esz­tendős munkát. A helyi szer­vezet tagjai ízléses ajándék­kal lepték meg a nyugdíjba menő orvost. A korszerűség — Bélapát­falván is mind nagyobb és sürgetőbb igénnyé válik. Jól látszik ez már évek óta az egyre jobban „fiatalodó”, tö­kéletesedő gyáron és észre­vehető a további törekvések­ben. Jó ideje, a gázprogram ke­rült előtérbe. S nyilvánvaló­an ez sem holmi divatután­zásból, hanem nagyon is ala­pos meggondolásból. A légne­mű energiahordozó ipari hasznosítása ugyanis a ce- mentszakmában — a tapasz­talatok szerint —, igen ered­ményes, a bélapátfalvi tüze­léstechnika pedig kimondot­tan alkalmas lenne erűnek bevezetésére. Másrészt nem is kellene messze menni in­nen a gázért, hiszen a fedé- mesi lelőhely itt van a „kö­zelben”. Az elképzelések tehát reá­lisak, így Bélapátfalván a korábban biztosított „zöld úton” hozzá is kezdtek a megvalósításaikhoz. Mint Nagy János műszaki osztályvezetőtől értesültünk: a gyár-telepen már szerelésre kész a gáz fogadóállomása, állnak a csővezeték tartóosz­lopai, megoldották a vasút feletti áthidalást is. Mind­ezeken kívül beszerezték az ipartelepi belső rendszerhez szükséges nagy átmérőjű csö­veket és a szerelvények egy részét, s Bélapátfalván van­nak a Klinker- és mészke- meneék égő-, valamint sza­bályozó berendezései is, S hogy élőbbre léphessenek: jó egy hónapja beadták már fogyasztói kijelölésükkel kap­csolatos kérelmüket az Or­szágos Energiagazdálkodási H ivatalhoz. Remélik, hogy az energiaihelyset most már le­hetővé teszi végre számukra is a gáztüzelésre való átté­rést, nem lehet akadálya a megkezdett munka folytatá­sának. Ha megkapják az enge­délyt, a légvonalban mintegy 16 kilométeres szakaszon, Egerbocs és Mónosbél fölött Szezon után — szezon • • • A kenyérgabona és a rizs szárítása után j Ileves megyei Gabon.tfelrás trió és Feldol­gozó Vállalat hevesi körzeti üzemének 600 vagonos tárolójában most a kukorica mor- zsolása és szárítása a legfőbb feladat. A bő termés némi problémát okozott a tárolás­ban. A megyében elsőké itt itt építették meg az úgynevezett szabadtéri kői tárolókat, me­lyekben 50 vagon csöves kukoricái tudnak elhelyezni. Így már folyamatos lehet a szál­lítás, s a beözönlő rakomány azonnal helyet kap. Felvételünk a körtárolóról és az átala­kított cséplő-morzsoló gépről készült, amely óránként 100 mázsa kukoricát tud morzsolni. Tőto Gizella) vezetik át Fedémes gáza* Bélapátfalvára, a gyár kői ségén. S e megoldással, az . fűtőanyag alkalmazású \ évente nem kevesebb, mi 15 millió forintos szállító díjat takaríthatnak meg jelenlegi széntüzeléssel szén ben, s a vasútnál 110 ezc ■ tonnás fuvarkapacitást szc. hódíthatnak fel, engedhetne: Bélapátfalváról a népgazda­ság más, fontos területeire. Nem beszélve az egyéb elő­nyökről, például arról, hogy számottevően csökkenhet a ma még jelentős levegőszeny- nyezés, amely ellen a véde­kezés. a küzdelem köztudot­tan napjaink fontos felada­ta! A beruházás mellett szól — nem utolsósorban —, hogy három, legfeljebb négy év alatt megtéi-ülhetne, ami a cementipari tapasztalatok is­meretében, rendkívül kedve­zőnek mondható. Ennélfog­va, feltétlenül érdemes a programmal foglalkozni, meg­éri áldozatokat hozni az ér­dekében! Bélapátfalván — mint ki­derült —, nagy és jelentős terveket szőnek napjainkban. S hogy mekkorákat, kitűnő­en érzékelteti az, hogy: az elmondottak, csak egy részét jelentik a törekvéseknek! A községben ugyanis — teljesen új, korszerű cementgyárat is szeretnének! Az Országos Tervhivatal valamint az Építési és Város­fejlesztési Minisztérium közös állásfoglalása alapján épülne itt az évi 1,4 millió tonna kapacitású modem gyár. amely a jelenleginél hétszer többet termelve, as ország legnagyobb, vagy legfeljebb második üzemévé lépne elő, a mostani hatodik helyről Felszerelésére már is több ajánlati tervet nyújtottak be az ÉPBER-hez. ahol ezekben a napokban, hetekben gondo­san tanulmányozzák vala­mennyit, alaposan mérlege­lik, hogy végiül is eldömthes- sék: melyik a legjobb, leg­kedvezőbb. Az idei év végéig ugyanis dönteni kell már az ügyben, hogy 1974-ben hozzá­kezdhessenek a nagy beruhá­zás tényleges megvalósításá­hoz, a kivitelezéshez is. Persze, amíg a döntés meg­születik — addig is folytatják Bélapátfalván a munkái, igyékszenek pontosan szám- bavenni a lehetőségeket. Az anyagkutatások megnyugta­tóak: mészkőből, márgáhan van elegendő a környékén, s úgy néz ki, hogy a szükséges víz is rendelkezésre áll majd az új gyárhoz. Mindenesetre: a legjobb megoldást próbál­ják megtalálni Bepillantván a tervekbe — azon túl, hogy a népgazda­ság igényeihez igazodva, nagy teljesítményű, jó hatásfokkal dolgozó cementgyárat akar­nak Bélapátfalván felépíteni —, jóleső észrevenni, hogy egyéb szempontokat is figye­lembe vesznék, mérleglnek. A tervezők például gondolnak a környezetre, a kornyék la­kóira akkor is, amikor olyan megoldást kívánnak alkal­mazni amellyel a tizedére csökken például a mostani porképződés. S hogy mennyi­re nem kevés ez, mi sem bi­zonyítja jobban mint az, hogy napjaikban, a három műszak alatt összesen 30 tonnányi parmennyiség távozik a le­vegőbe az ipartelepről! Máris jelentős események részesei a bélapátfalviak, s mint látható: nagy idők ta­núi is lesznek. Előttük cse­rélődik ki a Cement- és Mészművek öreg gyára, hogy megifjodva holnapjainkat szolgálja a község, a kör­nyék, a hazai ipar büszkesé­gére. Gy. Gy. Mmism © 1973. november 31,, kedd \

Next

/
Thumbnails
Contents