Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-19 / 273. szám
Filmforgatás Tpv/élvekkel A kajak, amelyet egy óriási krokodil követ, sebesen s/aguid a Kék-Nilus vizén. A törékeny csónakban ülő ember minden erejét megfeszíti hogy ,,lerázza” vészéivé* üldözőjét, azonban a 7 méteres hüllő nem tágít. A/ ember erejének végső megfeszítésével a partra irá- nvitie a kajakot és a krokodil csak a szárazföldön hagyja őt békében . .. Ez csupán egyik epizódja annak a dokumentumfilm- nek. amelyet az a négy angol utazó készített, aki a közelmúltban sikeresen fejezte be kajakútját a ’Kék- Nftuson. Ez az utazás egyébként, csaknem az életükbe került. A zátonyos, habzó folyó Etiópiában ered. Innen indultak szokatlan útjukra a fiatal sportolók, akiknek a vezetője — egy orvostanhall- Rato — mindössze 20 éves. A bátor fiatalok útja viharos gyorsasággal száguldó folyón vezetett, amelynek áramlási sebessége helyenként eléri az óránkénti 30— 35 kilométert. Sok komoly akadály nehezítette meg útjukat: zátonyok és 10 méteres vízesések, ezenkívül krokodilok, amelyek valósággal nyüzsögnek a Kék-Nílusban. A négy angol fiatalember a folyó sok részén át evezett, ahová korábban csónak még sohasem merészkedett. Értékes régészeti lelet Régészek egy csoportja a görögországi Thira-szigeten a kréta-mükénéi civilizációhoz tartozó kis mérétű festmény töredékeire bukkant. A töredékek a Nüus folyót, vadászjeleneteket, egy ósi várost, mükénéi harcosokat és a mindennapi életből vett jeleneteiket ábrázolnak. Ilyenfajta leleteket eddig csak Kréta szigetén, Krosz- szoszban, a királyi palota romjai között találtak. Jegyzet Georg Traklról A „Ferenc József-i aranykor” végnapjainak, a k. u. k. oi- rodalom összeomlás előtti időszakának élményed táplálták Georg Trakl költészetét s milyen döbbenetesen hat a tény, hogy a költő ebben a talmi fényű „aranykorban” csak a „szelíd őrületben” lelhette meg a fénylő „aranyigazságot”. Pedig ma már — nagy történelmi fordulók tapasztalásai nyomán, meg történelemszemléletünkből fakadóan is — törvényszerű igazságnak tudjuk e tényt. Trakl költészete egyébként azért is lett rendkívüli teljesítmény Kelet- és Közép-Európa nagy lírai térképén, mert aStra- uss-keringős, Radetzky-tadu- lós, a „boldog békeidők” hazug illúziójának császári birodalmáról tudta kimondani a fenti igazságot. Modem költője volt korának Trakl, az expresszioriizmus egyik előfutára-előkészítője, azáltal mégpedig, hogy — Halász Előd megfogalmazása szerint — a „romboló” szerepét vállalta, „aki a meglevő régi elpusztításával tisztítja meg a helyet a születendő új számára”. De modern abban az értelemben is, hogy a hagyomány ,öesze- rombolása nyomán látnoki módon, víziók segítségéved láttatja az embert körülvevő világ valóságát. Az 6 költészetére is gondolunk Ady szavait olvasva, aki a század modern lírai törekvéseit jellemezve írta, hogy „minden egész eltörött”. Széjjeltöredeztek a hagyományos formák, a költői képalkotás hagyományos módozatai s a látomások tengeréből a „barlang” víziója sejlett fel, ahonnét különös „állatot űzött ki a hold”, majd meg Vörös orcákat nyett el az ej, a szőr-falakon gyermeki csontváz tapogat a részeg árnyékában, széttört kacagás a borban, izzó búskomorság, lelki-kínok — kő nemit ja el az angyal kéklő hangját az alvó fülében. Hanyatló fény. Tragikus költő volt Georg Trakl, tragédiája a monarchia valóságában s kegyetlen, őrületbe hajszoló háborújában gyökerezett. Az első világháború poklának első költóáldozatainak egyike volt 6, akit ráadásul nem is golyó talált önszántából tett pontot életére Galíciában, a háború borzalmainak láttán. Válogatott verseket kapott kézbe most az olvasó, Georg Trakl válogatott költeményeit egy letűnt kor tragikus látomásait. Olvasni érdemes versek ma is, Rilke, Ady, Georg Trakl —így áll egybe századunk Kelet- Közép-Európájának szép lírai vetülete.. Lőkös István Aki nem több, bús tekergő, zörgő csontú, csak olyan jó, föllegtelen, szabad tájra sose nyitó, betett ajtó. Likas vályú, kajla kútgcm szik mezőben botladozva, csövefosztott. magjaveszeil lengertszár, gyalogbodza. Kelj föl. snbás. vén fogatlan, nem addig az, dolgod tenger! Van még nótád, bírnod kéne szerelemmel, türelemmel. Állnád te még a gátoldalt gallyaid közt rigópárral, tartozol még madárfüttyel, farkasoknak számadással. A S3 éves (torában elhunyt Író emlékének. KISS DÉNES; Édes őszi lárma Szüretek méz-ülata s dongakongás hív haza várnak regi őszök Gesztenyefa pagoda könnyet ejtő sátora árnyában időzök Drótkarikán gesztenye kis koronám ékszere parázslana lángban zöld csillagok köldöke nesztelenül feltörne öreg diófákon Delavári muskotály nagyapám ki halott már s csillag-szüret várna iMustban fuldokló darázs mélyről izzó tűzrakás édes őszi lárma. iAAAAMAAAAAAAAAAAAAAAiWAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA MOLDVÁT GYŐZŐ: Virrasztó ének Bibó Lajos ágyánál LATOD? IGY KELL. (Foto: Zeit im Bűd) Időd lejárt, sorsod betett, ki sem maraszt, mi sem köt meg. nincsen annak maradása, kit csak hűlő álmok kötnek! Délutánonként mindig a vasút mögötti ligetiben gyűltünk össze. Ha a felvégiek eljöttek, sokszor még este tízkor .is fociztunk. Ezeket a meccseket rendszerint mi, a ligetiek nyertük, de ha az „Okos” játszott, sohasem sikerült győznünk, ö volt a nagymenő. Tizennégy évesen már a falú felnőtt csapataiban játszott és mi örültünk, ha leállt közénk. Tenyérnyi területen cselezett, húzogatott jobb- ra-balra és mire észbekaptunk, már csak a kapussal állt szemben. Egyszerűen nem lehetett leszerelni. Volt egy igazi, bőrszeges csukája is. Trükkjei melllett legjobban azt a cipőt irigyeltük. Egyikünk sem játszott még stoplis cipőben. így aztán tátott szájjal néztük, amint „Okos” felhúzta és befűzte az övét. Arra gondolni sem mertünk, hogy kölcsönkérjük ... Játéka kísértetiesen hasonlított Albertéhoz. Az „Okos” név is ezért ragadt rá. Mindenki csak így szólította. Mi, akik négy-öt évvel fiatalabbak voltunk nála, észre sem vettük, hogy kihasználta rajongásunkat. Boldogan vittük neki a cigarettát. ha szólt, fényesebbre su- vickoltuk a cipőjét, mint új korában volt.. Loholva kézbesítettük szerelmes leveleit és figyeltük, mikor mennek el a lány szülei otthonról. Ilyerikor kuncogva találgattuk: „Vajon mit csinálhatnak az üres lakásban ... ?” A lányt Icuitak hívták és tizenTeu lehajtott fejjel, szó nélkül horgolt tovább. — Mit akartak? — Kérdezte fiától az öreg Pásztó. — Apám! — kezdte bizonytalanul Okos —, Pestre mehetnék focizni ... — Ne menj, fiam, te sehova! Nem biztos kenyér az. Feleséged, gyerekeid vannak. Meg aztán itt vagyunk mi, öregek... Iskolázott se vagy ... Pénzed itthon is lesz... Ha meghalunk, rád íratjuk a házat ... Meg aztán ott vannak az állatok is... Maradj, fiam! Apám hiába biztatta, otthon maradt. A falúban semmi sem változott. Egy ideig még a vasárnapi látogatóról beszéltek, de néhány hét múlva elfelejtették. Okos is ugyanúgy játszott mint régen. Csak apám vette észre, hogy már nem a tanulni akaró fiatalember jár az edzésekre. Egyre ritkábban ment el játszani és a vasárnapi meccsek után alig tudta letenni a söröskorsót. Ma már nem látni józanul. Ha néha találkozunk, átöleli a váltamat és a bortól megcsukló hangon mondja: — Tudod-e. komám, hogy apád olyan, mint egy falat kenyér? Azt is megmutatta, hogyan álljon a lábam ... Mindig jót akart nekem. A szakramentumát... ! Aztán lassan el vánszorog... Legutóbb vasárnap láttam. Este volt. mentem az állomásra. Ö ott állt az alapvonalon, a kapufának támaszkodva, kezében egy korsó sör és magában beszélt... ... Még láttam, hogy fölemeli a poharat és a szája felé viszi... Aztán lassan, elnyúlva alácsorgott a .fehér hab...--inri.Tinrcir 1-1-11--1-- -----.................. P AUL ÉLUARD: Leszámolás Tíz barát elpusztult a háborúban Tíz asszony elpusztult a háborúban Tíz gyermek elpusztult a háborúban Száz barát pusztult el a háborúban Száz asszony pusztult el a háborúban Száz gyermek pusztult cl a háborúban És ezer barát és ezer asszony és ezer gyermek Ö mesterek vagyunk a halottak számlálásában Négyjegyű meg hétjegyű számokkal dolgozunk Nagy jártassággal de rohan az idő És háborútól háborúig minden feledésbe merül Ékkor emlékeink tömegéből Váratlanul előbukkan egyetlen halott S életünk szembefordul a halállal Védekezik a háború ellen És küzd az életért Boldog Balázs fordítása Húsz évvel ezelőtt. 1952. november 18-án hali meg századunk francia költészetének egyik vezéralakja, a Nemzetközi Lenin-békedlJ tulajdonosa. Katona Horváth /ónosr öt éves volt akikor. Okos a maga tizenhat évével már felnőttnek számított. A nyolcadik osztály után dolgozni kezdett. Kapált, egyelt, kukoricát tört, akár a többi felnőtt. A faluban, mindenki tudja, hogy Ifivel, mi történik. Azt sem titkolhatták el, hogy Icu terhes. Okos tizenhét évesen nősült, és egy év múlva már nagy fia volt. Kellett nekik a pénz, ezért különmunkákat is vállalt. Nappal vontatót vezetetett, éjszaka gabonát zsákolt. Egy évig, még a focipályát is elkerülte... Amikor újra játszani kezdett, már apám foglalkozott a falu csapatával. Nagyon nehéz volt összeszedni a fiatalokat. Emlékszem, sokszor csak apám és a szertáros voltak a pályán. A tsz-ben sötétedésig kellett dolgozni, és aki hathét órakor ment haza, az már nem vánszorgott le az edzésekre. Okos azonban nagyon ritkán hiányzott. Apám mindig külön foglalkozott vele. — A tizenhatosról beadok. Szaladj rá és kapásból lődd! Vagy: — húsz méter labdavezetés és pasz- szold í nekem a labdát. Utána sprintelj és ha visszakapod, egyből lődd! Üjra és újra ismételték. Okos pedig csinálta, mert tanulni akart. — Köszönöm, Jani bácsi! — Szokta mondani. — Ugye, a jövő héten is folytatjuk? Nem kellett sokáig várni az eredményekre. Még a falubeliek is csodálkoztak a változáson. Már nem a félénk kisfiú játszott. Egyénisége hétről hétre teljesebb lett. Egy év sem telt él és mindenhol ismerték. Nem volt olyan falu, ahol ne rúgott volna gólt. ahol ne köszöntek volna neki előre az emberek... Vasárnap a meccs alatt mindig kiürült a falu kocsmája. De annál nagyobb volt utána a forgalom. A férfiak egymás hegyén-hátán tülekedtek a pult felé, hogy megigyanak egy korsó sort. Ez volt a vasárnapi szórakozásuk. Okosnak sohasem kellett sorba állnia, vagy fizetnie. Mire felöltözött, öt-hat korsóval várták a cimborák. — Ne igyál annyit! Tönkreteszed magad! Csak apám intette így az ivástól. Ha ő szolt, Okos letette a poharat és hazament. Hallgatott rá, talán hízott is benne. Egyik vasárnap zöld színű Opel állt meg a pálya mellett. — Pestről jöttek! — Elviszik az „Okost”! — súg- dosták az emberek. — Talán még válogatott is lesz...! A kocsiban valóban egy pesti klub ügynöke ült Okost kereste. Ha akkor igent mond, ma talán ismert labdarúgó. De nem merte vállalná a kockázatot. — Viszontlátásra, Pásztó sporttárs! Két hét múlva visszajövök, addig gondolja meg ... ! Az autó mögött szürke porfelhő kavargóit. Nem lehetett látni az utat, nem lehetett sejteni a jövőt .,. — Lakást, meg állást ígértek, ha elmegyek — mondta otthon a feleségének. Sokáig hallgattak. — ApuskáékkaJ is meg kell ezt beszélni... — nyögte ki végül az asszony. — Ha megy a játék, hamarosan az „egybe” kerülök, és akkor majd dől a penes... I
