Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-19 / 273. szám

Filmforgatás Tpv/élvekkel A kajak, amelyet egy óriá­si krokodil követ, sebesen s/aguid a Kék-Nilus vizén. A törékeny csónakban ülő ember minden erejét meg­feszíti hogy ,,lerázza” vé­széivé* üldözőjét, azonban a 7 méteres hüllő nem tágít. A/ ember erejének végső megfeszítésével a partra irá- nvitie a kajakot és a kro­kodil csak a szárazföldön hagyja őt békében . .. Ez csupán egyik epizódja annak a dokumentumfilm- nek. amelyet az a négy an­gol utazó készített, aki a közelmúltban sikeresen fe­jezte be kajakútját a ’Kék- Nftuson. Ez az utazás egyéb­ként, csaknem az életükbe került. A zátonyos, habzó folyó Etiópiában ered. Innen in­dultak szokatlan útjukra a fiatal sportolók, akiknek a vezetője — egy orvostanhall- Rato — mindössze 20 éves. A bátor fiatalok útja vi­haros gyorsasággal száguldó folyón vezetett, amelynek áramlási sebessége helyen­ként eléri az óránkénti 30— 35 kilométert. Sok komoly akadály nehezítette meg út­jukat: zátonyok és 10 méte­res vízesések, ezenkívül kro­kodilok, amelyek valósággal nyüzsögnek a Kék-Nílusban. A négy angol fiatalember a folyó sok részén át evezett, ahová korábban csónak még sohasem merészkedett. Értékes régészeti lelet Régészek egy csoportja a görögországi Thira-szigeten a kréta-mükénéi civilizációhoz tartozó kis mérétű festmény töredékeire bukkant. A töredékek a Nüus fo­lyót, vadászjeleneteket, egy ósi várost, mükénéi harcoso­kat és a mindennapi életből vett jeleneteiket ábrázolnak. Ilyenfajta leleteket eddig csak Kréta szigetén, Krosz- szoszban, a királyi palota romjai között találtak. Jegyzet Georg Traklról A „Ferenc József-i aranykor” végnapjainak, a k. u. k. oi- rodalom összeomlás előtti időszakának élményed táp­lálták Georg Trakl költésze­tét s milyen döbbenetesen hat a tény, hogy a költő eb­ben a talmi fényű „arany­korban” csak a „szelíd őrü­letben” lelhette meg a fény­lő „aranyigazságot”. Pedig ma már — nagy történelmi fordulók tapasztalásai nyo­mán, meg történelemszemlé­letünkből fakadóan is — törvényszerű igazságnak tud­juk e tényt. Trakl költésze­te egyébként azért is lett rendkívüli teljesítmény Ke­let- és Közép-Európa nagy lírai térképén, mert aStra- uss-keringős, Radetzky-tadu- lós, a „boldog békeidők” ha­zug illúziójának császári bi­rodalmáról tudta kimonda­ni a fenti igazságot. Modem költője volt korá­nak Trakl, az expresszioriiz­mus egyik előfutára-előkészí­tője, azáltal mégpedig, hogy — Halász Előd megfogalma­zása szerint — a „romboló” szerepét vállalta, „aki a meglevő régi elpusztításával tisztítja meg a helyet a szü­letendő új számára”. De mo­dern abban az értelemben is, hogy a hagyomány ,öesze- rombolása nyomán látnoki módon, víziók segítségéved láttatja az embert körülvevő világ valóságát. Az 6 költé­szetére is gondolunk Ady szavait olvasva, aki a század modern lírai törekvéseit jel­lemezve írta, hogy „minden egész eltörött”. Széjjeltöre­deztek a hagyományos for­mák, a költői képalkotás ha­gyományos módozatai s a látomások tengeréből a „bar­lang” víziója sejlett fel, ahonnét különös „állatot űzött ki a hold”, majd meg Vörös orcákat nyett el az ej, a szőr-falakon gyermeki csontváz tapogat a részeg árnyékában, széttört kacagás a borban, izzó búskomorság, lelki-kínok — kő nemit ja el az angyal kéklő hangját az alvó fülében. Hanyatló fény. Tragikus költő volt Georg Trakl, tragédiája a monar­chia valóságában s kegyet­len, őrületbe hajszoló hábo­rújában gyökerezett. Az első világháború poklának első költóáldozatainak egyike volt 6, akit ráadásul nem is golyó talált önszántából tett pontot életére Galíciában, a háború borzalmainak láttán. Válogatott verseket kapott kézbe most az olvasó, Georg Trakl válogatott költemé­nyeit egy letűnt kor tra­gikus látomásait. Olvasni érdemes versek ma is, Ril­ke, Ady, Georg Trakl —így áll egybe századunk Kelet- Közép-Európájának szép lí­rai vetülete.. Lőkös István Aki nem több, bús tekergő, zörgő csontú, csak olyan jó, föllegtelen, szabad tájra sose nyitó, betett ajtó. Likas vályú, kajla kútgcm szik mezőben botladozva, csövefosztott. magjaveszeil lengertszár, gyalogbodza. Kelj föl. snbás. vén fogatlan, nem addig az, dolgod tenger! Van még nótád, bírnod kéne szerelemmel, türelemmel. Állnád te még a gátoldalt gallyaid közt rigópárral, tartozol még madárfüttyel, farkasoknak számadással. A S3 éves (torában elhunyt Író emlékének. KISS DÉNES; Édes őszi lárma Szüretek méz-ülata s dongakongás hív haza várnak regi őszök Gesztenyefa pagoda könnyet ejtő sátora árnyában időzök Drótkarikán gesztenye kis koronám ékszere parázslana lángban zöld csillagok köldöke nesztelenül feltörne öreg diófákon Delavári muskotály nagyapám ki halott már s csillag-szüret várna iMustban fuldokló darázs mélyről izzó tűzrakás édes őszi lárma. iAAAAMAAAAAAAAAAAAAAAiWAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA MOLDVÁT GYŐZŐ: Virrasztó ének Bibó Lajos ágyánál LATOD? IGY KELL. (Foto: Zeit im Bűd) Időd lejárt, sorsod betett, ki sem maraszt, mi sem köt meg. nincsen annak maradása, kit csak hűlő álmok kötnek! Délutánonként mindig a vasút mögötti ligetiben gyűltünk össze. Ha a felvégiek eljöttek, sokszor még este tízkor .is fociztunk. Ezeket a meccseket rendszerint mi, a ligeti­ek nyertük, de ha az „Okos” ját­szott, sohasem sikerült győznünk, ö volt a nagymenő. Tizennégy évesen már a falú fel­nőtt csapataiban játszott és mi örül­tünk, ha leállt közénk. Tenyérnyi területen cselezett, húzogatott jobb- ra-balra és mire észbekaptunk, már csak a kapussal állt szemben. Egyszerűen nem lehetett leszerelni. Volt egy igazi, bőrszeges csuká­ja is. Trükkjei melllett legjobban azt a cipőt irigyeltük. Egyikünk sem ját­szott még stoplis cipőben. így az­tán tátott szájjal néztük, amint „Okos” felhúzta és befűzte az övét. Arra gondolni sem mertünk, hogy kölcsönkérjük ... Játéka kísértetiesen hasonlított Albertéhoz. Az „Okos” név is ezért ragadt rá. Mindenki csak így szó­lította. Mi, akik négy-öt évvel fia­talabbak voltunk nála, észre sem vettük, hogy kihasználta rajongá­sunkat. Boldogan vittük neki a ci­garettát. ha szólt, fényesebbre su- vickoltuk a cipőjét, mint új korá­ban volt.. Loholva kézbesítettük sze­relmes leveleit és figyeltük, mikor mennek el a lány szülei otthonról. Ilyerikor kuncogva találgattuk: „Vajon mit csinálhatnak az üres lakásban ... ?” A lányt Icuitak hívták és tizen­Teu lehajtott fejjel, szó nélkül horgolt tovább. — Mit akartak? — Kérdezte fiá­tól az öreg Pásztó. — Apám! — kezdte bizonytala­nul Okos —, Pestre mehetnék fo­cizni ... — Ne menj, fiam, te sehova! Nem biztos kenyér az. Feleséged, gyerekeid vannak. Meg aztán itt vagyunk mi, öregek... Iskolázott se vagy ... Pénzed itthon is lesz... Ha meghalunk, rád íratjuk a há­zat ... Meg aztán ott vannak az ál­latok is... Maradj, fiam! Apám hiába biztatta, otthon ma­radt. A falúban semmi sem változott. Egy ideig még a vasárnapi látoga­tóról beszéltek, de néhány hét múlva elfelejtették. Okos is ugyan­úgy játszott mint régen. Csak apám vette észre, hogy már nem a ta­nulni akaró fiatalember jár az ed­zésekre. Egyre ritkábban ment el játszani és a vasárnapi meccsek után alig tudta letenni a söröskor­sót. Ma már nem látni józanul. Ha néha találkozunk, átöleli a válta­mat és a bortól megcsukló hangon mondja: — Tudod-e. komám, hogy apád olyan, mint egy falat kenyér? Azt is megmutatta, hogyan álljon a lá­bam ... Mindig jót akart nekem. A szakramentumát... ! Aztán lassan el vánszorog... Legutóbb vasárnap láttam. Este volt. mentem az állomásra. Ö ott állt az alapvonalon, a kapufának támaszkodva, kezében egy korsó sör és magában beszélt... ... Még láttam, hogy fölemeli a poharat és a szája felé viszi... Aztán lassan, elnyúlva alácsorgott a .fehér hab...--inri.Tinrcir 1-1-11--1-- -----­.................. P AUL ÉLUARD: Leszámolás Tíz barát elpusztult a háborúban Tíz asszony elpusztult a háborúban Tíz gyermek elpusztult a háborúban Száz barát pusztult el a háborúban Száz asszony pusztult el a háborúban Száz gyermek pusztult cl a háborúban És ezer barát és ezer asszony és ezer gyermek Ö mesterek vagyunk a halottak számlálásában Négyjegyű meg hétjegyű számokkal dolgozunk Nagy jártassággal de rohan az idő És háborútól háborúig minden feledésbe merül Ékkor emlékeink tömegéből Váratlanul előbukkan egyetlen halott S életünk szembefordul a halállal Védekezik a háború ellen És küzd az életért Boldog Balázs fordítása Húsz évvel ezelőtt. 1952. november 18-án hali meg századunk francia költészetének egyik vezér­alakja, a Nemzetközi Lenin-békedlJ tulajdonosa. Katona Horváth /ónosr öt éves volt akikor. Okos a maga tizenhat évével már felnőttnek szá­mított. A nyolcadik osztály után dolgozni kezdett. Kapált, egyelt, ku­koricát tört, akár a többi felnőtt. A faluban, mindenki tudja, hogy Ifivel, mi történik. Azt sem titkol­hatták el, hogy Icu terhes. Okos tizenhét évesen nősült, és egy év múlva már nagy fia volt. Kellett nekik a pénz, ezért külön­munkákat is vállalt. Nappal vonta­tót vezetetett, éjszaka gabonát zsá­kolt. Egy évig, még a focipályát is elkerülte... Amikor újra játszani kezdett, már apám foglalkozott a falu csa­patával. Nagyon nehéz volt össze­szedni a fiatalokat. Emlékszem, sokszor csak apám és a szertáros voltak a pályán. A tsz-ben sötéte­désig kellett dolgozni, és aki hat­hét órakor ment haza, az már nem vánszorgott le az edzésekre. Okos azonban nagyon ritkán hiányzott. Apám mindig külön foglalkozott vele. — A tizenhatosról beadok. Sza­ladj rá és kapásból lődd! Vagy: — húsz méter labdavezetés és pasz- szold í nekem a labdát. Utána sprintelj és ha visszakapod, egy­ből lődd! Üjra és újra ismételték. Okos pe­dig csinálta, mert tanulni akart. — Köszönöm, Jani bácsi! — Szok­ta mondani. — Ugye, a jövő héten is folytatjuk? Nem kellett sokáig várni az eredményekre. Még a falubeliek is csodálkoztak a változáson. Már nem a félénk kisfiú játszott. Egyénisége hétről hétre teljesebb lett. Egy év sem telt él és mindenhol ismer­ték. Nem volt olyan falu, ahol ne rúgott volna gólt. ahol ne köszön­tek volna neki előre az emberek... Vasárnap a meccs alatt mindig kiürült a falu kocsmája. De annál nagyobb volt utána a forgalom. A férfiak egymás hegyén-hátán tüle­kedtek a pult felé, hogy megigya­nak egy korsó sort. Ez volt a vasár­napi szórakozásuk. Okosnak sohasem kellett sorba állnia, vagy fizetnie. Mire felöltö­zött, öt-hat korsóval várták a cim­borák. — Ne igyál annyit! Tönkreteszed magad! Csak apám intette így az ivástól. Ha ő szolt, Okos letette a poharat és hazament. Hallgatott rá, talán hízott is benne. Egyik vasárnap zöld színű Opel állt meg a pálya mellett. — Pestről jöttek! — Elviszik az „Okost”! — súg- dosták az emberek. — Talán még válogatott is lesz...! A kocsiban valóban egy pesti klub ügynöke ült Okost kereste. Ha akkor igent mond, ma talán ismert labdarúgó. De nem merte vállalná a kockázatot. — Viszontlátásra, Pásztó sport­társ! Két hét múlva visszajövök, addig gondolja meg ... ! Az autó mögött szürke porfelhő kavargóit. Nem lehetett látni az utat, nem lehetett sejteni a jö­vőt .,. — Lakást, meg állást ígértek, ha elmegyek — mondta otthon a fe­leségének. Sokáig hallgattak. — ApuskáékkaJ is meg kell ezt beszélni... — nyögte ki végül az asszony. — Ha megy a játék, hamarosan az „egybe” kerülök, és akkor majd dől a penes... I

Next

/
Thumbnails
Contents