Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-19 / 273. szám
f/fwc-Cj-i.: ,tágéi ... hogy fontos vagyok-e? Mert ha fontos vagyak, akkor: vagyok. Az ember létezése az önmaga fontossága. Nem fontoskodása, hanem fontossága mások és józan önmaga számára. Az ember halála, erkölcsi, vagy biológiai halála — ha egyszerűen feleslegessé válik, önmaga számára, de még előbb egy kisebb, vagy nagyobb közösség számára. Cogito ergo sum. Gondolkodom, tehát vagyok. Ez, persze, világnézetileg sem igaz. „Társadalmilag” meg kevésbé: fontos vagyok, tehát vagyok. Mert erről van szó! Kissé merész parabolával idáig lehet eljutni e politikai kategória értelmezésében: szocialista demokrácia. Vagy e köznapibb kategória értékelésében: üzemi demokrácia Mert ugyanis egymagában az még nem igazsága a szocialista demokrácia tartalmának, hogy milyen a kapcsolata a vezetőknek e vezetettekkel és megfordítva Ez egymagában még csak erősen és újabban túlhangsúlyozottan az éremnek csak az egyik oldala A teljes igazság ugyanis az, s erről kissé megfeledkezik politikus, újságíró, esztergályos és orvos, hogy a demokrácia nemcsak felülről lefelé, vagy fordítva, azazhogy függőleges tagozottságában szocialista, vagy nem az, hanem vízszintesen is, azonos szinten is. A közösség azonos egyed einek megítélése személy «net, személyem fontosságát, lényegét Illetően legalább olyan perdöntő, mint a főnök megítélése. Az ostoba, a rosszindulatú főnök, vagy akár főnökök, a felülről megnyilvánuló elvetélt helyi politika étién a legfőbb védekezés a közösség, osztályos társaim, munkatársaim, akik fontosnak tartják ügyemet, sorsomat, dolgomat Akiknek egységes kiállása mellettem, vagy ellőném — elméletileg egységes persze —, dönti ed tulajdonképpen fontosságom sorsát és dolgát. Mert erről is szó van. £s arról is, hogy a szocialista demokrácia, as ttaewrl ^ munkahelyi demokrácia sohasem valami általános, valami fennköit, valami elegáns és nagyvonalú idézet egy kongresszusi határozatból, vagy egy Kádár- beszédből. Ezek a fogalmak egy kollektív társadalom fogalmai, amely a legnagyobb tiszteletben tartja az egyént, amely az egyes ember fontossága tudatának kialakításával mintegy szintetizálni kívánja az egész társadalom fontosság-érzetének és elhivatottságának tudatát Hiszen ez a nép, mint nép, azelőtt sohasem volt fontos, és ebből következőleg e nép egyeded külan-kü- lön még kevésbé voltak fontosak az uralkodó politika és az uralkodó osztály számára. A létezésen túl alig jutottak uralkodó egykori osztályuk politikai megítélése szerint legalábbis... E fontosságtudat felébresztése, élesítése, tisztelete a legfontosabb politikai tett és feladat országos érvénnyel, de a legkisebb közösségre való érvénnyel egyaránt Az a tény, hogy odafigyelnek, látom is az arcokon, hogy odafigyelnek, amikor szólok, hogy mindazt, amit megéltem, megítéltem és mindaz, ami bennem véleménnyé kristályosodott, az fontos és figyelemre méltó mások számára — ez az én életem. Hiszen dehogyis bibliai szónoklat, hogy bernietek élek és általatok, hogy veletek élek és belőletek vagyok. Közhelytörténet persze, hogy az, ezért is igaz: nyugdíjba megy és meghal rövidesen az eladdig egészséges férfi. Könnyeztető riportok témája, konzekvens publicisztikák példája, szociológusok elemezni való ténye, e meghalt nyugdíjas. Közhely? Az hát. Mert annyira igaz.. És az ellenkezője is. Hogy új életre támad, mint valami poraiból éledt főnix-madár, kire ismét építenek, kinek szavát újból, illetőleg továbbra is meghallgatják. Ósdi és önök új pedagógiai trükk, hogy egy kisebb közösség rakoncátlan tagjából e közösség fegyelmezni tudó fegyelemcsősaét lehet formálni a fontosságtudat felélesztésével. Nem „csak” politikai baklövés az emberi közösség lebecsülése, az egyes emberek véleményének figyelmen kívül hagyása, hanem embertelen is. Az ember, karunk és rendünk embere nem csupán létező lény: létezése munkáján, véleményén, alkotó energiáján keresztül valósul meg, fejeződik ki. Ez utóbbiakat nem figyelembe venni csak létező lénnyé való degradálását jelenti egy embernek, vagy egy közösségnek. Ha úgy tetszik: a szocialista demokrácia elvének megsértését. Mert nagyszerű érzés tudni és érezni: fontos vagyak valahol, valakinek, valakiknek. És az ilyen ember nem hal meg egészen. b e Üvegfantázia A Hucul esküvő című kompozíció egy részlete. Forradalmár volt, a szó lenini értelmében; internacionalista, aki fegyverrel a kezében harcolt spanyol földön, író, aki avatott tollal ostorozta az imperialista érdekeket szolgáló első világháborút Lukács tábornok — Zalka Máté alakja köré legendák szövődtek, ismert, sokszor idézett történetek. Mi most nem ezeket idézzük, hanem kortársak emlékezései alapján hívjuk fel a figyelmet életének kevéssé ismert szakaszaira, megpróbálva érzékeltetni, hogy milyen forrásokból táplálkozott háborúellenessége. Ahol Petőfi verset írt Dombrády Alajos, nyugdíjas pedagógus nemcsak katonatársa volt egy ideig Zalka Máténak — eredeti neve Frank Jenő — hanem szeg- ről-végről földiek is voltak, s már ifjúkorukban ismerték egymást. — A Szatmár megyei Ma- tolcs községben született, ahol apja kocsmáros volt. Akkoriban még sokan tudták, hogy Petőfi itt írta a Falu végén kurta kocsma című, mindenki által ismert versét. Első találkozásunk nem éppen barátságosan végződött. 1905 nyarán társaságban kerékpároztunk Szatmárnémetiből Tunyogra. A matolcsi kocsma előtt tíz év körüli gyerek álldogált, majd hirtelen megragadott egy jókora kavicsot, s barátom kerékpárjához hajította, aki elesett, s felhasította homlokát. Mi tagadás, én vállaltam az ítélőbíró szerepét, s keményen megfedd- tem a rakoncátlan gyereket, nem is gondolva arra, hogy talán az dühítette fel, hogy neki nincs kerékpárja. Elképzelhető, hiszen akkor a bicikli még ritkaságnak számított. Említsünk ennél egy sokkalta lényegesebb epizódot: — Negyedik gimnazista koromban találkoztunk ismét a szatmári katolikus Zalka Máté és a háború gimnáziumban. Apjával járt ott, felvétel végett. A gyerek megismert, apjával is beszélgettem, aki azon kesergett hogy az igazgató elutasította, mivel zsidó származású, s a keret betelt Akkor ugyanis szigorú rend szabta meg, hogy egy iskolába hány zsidó gyereket lehet felvenni Én javasoltam: próbálják meg a mátészalkai polgári iskolában, ahol keressék fel az egyik tanárt, aki családom jó ismerőse, ő majd segít Harcolni! Miért..? Részlet a Doberdó. című regényből: — „Mit gondol, eókáig tart még a háború? — Ha a miniszterektől függ, az utolsó patronig és az utolsó rokkantig —mondtam keserűen. — Maga megelégelte? —- Igen, én nem akarók többé katonát látni... Elfáradtam, ki vagyok fosztva bensöleg, tagadom és gyűlölöm a háborút — mondtam felindulva." Ez már a világot éles szemmel megfigyelő ember kiforrott hitvallása. Nézzük azonban a gyökereket! — 1915. októberében vonult be a 12-es honvéd gyalogezredhez Egerbe, tartalékos tiszthelyettesi képzésre. A parancsnokság a vár mai képtárában volt, a gótikus palotában helyezték el a „növendékeket”. Novemberben Szatmáriéi jöttem szabadságról, s jelentkeztem Vinga alezredesnél a várban, indulni készültem a frontra. Az alezredes közölte, hogy az iskola kiképző parancsnoka beteg, amíg felgyógyul, Egerben maradok, s átveszem a parancsnoki tisztet Ekkor találkoztam ismét Zalka Mátéval. Sorakoztattam a századot, s látom, hogy négy fiú az udvar sarkán külön álL Érdeklődtem Gál hadnagytól, ő így válaszolt: JZsidók, féltik a bőrüket, wem akarnak a frontra menni, ezért reni- tenskednek. Én aztán megdolgoztatom őket, mert a parancsnok at* mondta: vagy kivasalod őket, vagy te is mégy a frontra A Reiner fiúk körében felismertem Zalka Mátét Ismerősként üdvözöltem, majd beszélgetés közben elmondta, hogy semmi kedve harcolni mások érdekeiért. Nem mondhattam, hogy egyetértek, arról mégis meggyőztem, hogy társaival együtt jobban jár, ha nem tüzeli fel állandóan parancsnokait Tíz napig, amíg Egerben maradtam, nem is volt semmi probléma a négy fiúval. Pokol Duhczénél Részlet Zalka regényéből: ..Mi a szándéka ? S én csakugyan nem tudtam, hogy mi az én szándékom. Futottam, futottam onnan, ahol egy óriási tűzvész, a háború emésztett fel mindent, amit az emberi munka, ész, találékonyság és haladás felhalmozott. Városok, falvak, mezők pusztultak el és millió és millió ember terültei holtan.” — Mindez személyes élmény, hiszen Zalka az orosz fronton megismerkedett a háború igazi arcával. 1916. május 3-án, a XX. menet- zászlóaljjal érkezett Wolhy- niába, és Wladimir kornyékén továbbképzésben részesült zászlóaljával együtt Június 4-én közülük kiválogattak egy századot, amely Berestiaoy mellett, a vooM A férfi mélyen a kékes gázláag apró fénye fölé hajolt Kezében vékony üvegpálcát és csipeszt tartott Az üveg vörösen felizzott és képlékennyé vált, majdnem elcsöppent A mesteri kéz gyakorlott mozdulattal visszatartja, kinyújtja, hajlítja, egyengeti, amíg az üveg nem alakul szarvassá, vagy emberré, vagy madárrá, amelyeket a Ívovi mester oly nagy szeretettel készít. Vitalij Ginzburg vezeti a Ívovi Raduga Üveggyár ipar- művészeti műhelyét. Hivatalos képesítése így hangzik — szilikátipari mérnöktechnikus. Az üveggel már diákkorában kezdett kísérletezni, most pedig elismerten iparművész fokon bánik vele. Munkáit eddig húsz nemzetközi kiállításon mutatták be. A művész szüntelenül újabb utakat keres, ezzel egyre gazdagabbá válik alkotásainak formanyelve. Eredeti megoldásokat alkalmazott a Kárpitok hegyilakói, a huculok esküvőjének ábrázolásánál, mintegy illusztrációt alkotva a szájhagyományokhoz és a népviseletükbe». mögött kapott beosztást. Még aznap este találkoztam vele az eligazításkor, a zászlóaljparancsnokságon. Erre az estére életem végéig emlékszem, hiszen ez volt a duhezei pokol nyitánya. Távoli morajlás hallatszott Oly- ka felől, s hajnalban megindult a Bruszilov-offenzíva. Június 10-én már egészen Duhczéig vonultunk vissza. 21-én a Zapusty erdőnél lezajlott csatában eltűnt 24 tisztünk és 1040 emberünk, akiknek jó része fogságba került. Zalka hadapród őrmester itt került át az oroszokhoz. Doberdói élményei forrását az orosz fronton szerezte, hiszen uz olasz harcokban már nem találkoztam vele. Fogoly társ Kiasznojaiszkból Szabó Béla nyugdíjas egri gyógyszerész a háború első napjaiban került fogságba. Krasznojarszkban találkozott Zalka Mátéval, akit ő — szintén szatmári diák lévén — Frank néven ismert Emlékeit így összegzi: — Egy barátomat látogatta rendszeresen, megvitatták az orosz földön kifejlődött forradalmi helyzetet, ö tájékozott volt, hiszen civilben járt és rendszeresen tartotta a kapcsolatot a forradalmi szervekkel. Határozott, nyílt szavú, célratörő embernek ismertem meg, aki tudta mit tesz, tudta, hogy a szovjethatalom mellett a helye. íme, egy ezt igazoló részlet a regényből: ........előre. Mátray hadnagy ú r! Hadat üzentél a háborúnak, es most mégy, hogy megszervezd a barátok, az elvtársak légióját, azoliét, akik majd megfordítják a fegyverek csövét.’’ Zalka Máté harcos élete igazolja, hogy így lett... Pécsi István
