Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-19 / 273. szám
Itt kész a ház, ott még csak alapoznak Örömök, fonákságok egy hatvani pártvizsgálat tükrében A városi pártbizottság a közelmúltban foglalkozott • Hatvan területén folyamatban lévő építőipari beruházások helyzetével, elemezte a különböző vállalatok, üzemek építő tevékenységének hatékonyságát, s ahogyan előremutató vonásokat is jócskán feltárt, ugyanúgy orvoslásra váró tüneteket, betegségeket rögzített. Általánosságban elmondható például, hogy as egészséges beruházási politika egyre inkább érvényre jut a város üzemeiben. Ezt bizonyítja, hogy amíg a korábbi években a Heves megyei Építőipari Vállalat fél esztendőket késett egy-egy 40 lakásos új épülettömb átadásával. az idei esztendőben ez ■m határidő-módosulás szinte a. minimálisra csökkent, s év végéig 160 tanácsi lakással gazdagodik Hatvan. A negyedik ötéves terv kislakásépítési programjának mintegy 65 százaléka is megvalósul a városban, s a Töváü jó munkaszervezése folytán minden remény megvan arra, hogy még 1972-ben átadják rendel tetesénpk a négy termelőszövetkezet Sez- szefogásábol megszülető, éri tízezer hízott sertés kibocsátására alkalmas kombinátot. Ugyanígy, a tervek szinte pontot betartásával hadad a szakmunkásképző-intézet, valamint a város legjelentősebb beruházását képező cukorgyári urebetinüsem építése, ahol a jövő esztendőre csupán a raktárosáé épület beOrvoslásra vémá betegséget «rtíftettüs* fr»k*wn itt ram riasztó tünetnek a kerekharaszU tiz- miUióe építkezés, a Duna Cipőgyár 2-es üzemének bővítése, ami százak keresett tehetőségével, Jo** munkafcö- rülményeiveí szervese» ösz- szefügg! A hatvani Városgazdálkodási Vállalat kötött szerződést ez építkezésre, módosított, LOTS. március 31-i batáridővel. Ebben a szerződésben szerepei, hogy m cég idén szeptember 2Ö-tg etvégzi a kazánház építészeti munkáit, oldalfalakkal, födé- mezéssA, kazánlapok, ét betonpadozat egyidejű kivitelezésével Mind e munkából csak a szimpla alapozás fejeződött be a jelzett időre! De az te hogyan. A vizsgálat adatai szerint naponta 3—4 knbikOB piszmogott a gyártelepen, a közülük egyet ittasan, a fűben heverészva találtak délelőtt U érakor az építkezés ellenőrei. Byen „viharai* _____. t empóval elképzelhető, bogy (jövő év áprilisában indul meg Kerekharaszton a termelés? Aligha. Az iskolai munka hatékonyságává fepesegaios az igazgatók Ismétlődő panaAn Észak-Heves megyei Sütőipari Vállalat Iforop* Mi! bú. 1 fő vízvezeték - szerelőt. 1 fő kőművest. 1 fő segédmunkást. Jelentkezés: Eger, Kertész utca 170. sz. Tmk-telep. sza, amellyel nem csupán a Városgazdálkodási Vállalatot illetik, hanem elmarasztalják a városi tanács másik építéssel foglalkozó intézményét, a Költségvetési Üzemet is. Mi itt a visszatérő jelenség? Hiába próbálnak megegyezni a két üzemmel az iskolák tatarozására, felújítására, azok ritkán végzik el időben a vállalt munkát, s nemegyszer előfordul, hpgy hetek óta folyik a tanítás, amikor a porta, az iskolaépület még munkások „csatazajától" hangos. Honikrét eset! A 3-as számú iskola igazgatója múlt év ószén megrendelte az épület teljes tetőszigetelését, belső festését, mázolását, lépcsőbetonozását. Legfontosabb, halasztást nem tűró feladatnak a tetőfelújítás látszott, mivel az épület beázott, napról napra romlott. A Városgazdálkodási Vállalat — tessék figyelni — ez év július 28-án igazolta visz- sza a megrendelést, mégpedig úgy, hogy abban nem volt berme a tetőszerkezet kicserélései S az igazgató hiáha támadta meg a szerződést, a céget e lehetetlen magatartás miatt, végül a Töváll-boz kellett fordulnia, amely dicséretes gyorsasággal segítette ki a bajba jutott iskolát. Hibákról beszélve nem feledhetjük el megemlíteni a másik fél kifogásait, magyarázatait, amelyek sok esetben helytállóak, s indokolják a késedelmet. Első helyen a szakmunkáshiányt jegyezzük fél, amely mindkét üzemre jellemző. Ugyanakkor a cégek felszereltségi állapota sem olyan, hogy megfeleljen az elvállalt, munkák volumenének, jellegének. De...! Ezek a problémák évek- óta ismertek mindkét üzemben, . akárcsak a kapacitás mutatói. Ezért nem tudjuk elfogadni az érintett vitás esetekben a legobjektívabb gátló tényezőket sem. Inkább arról van itt szó, hogy ezek az üzemek, pénzügyi tervük teljesítése érdekében, felelőtlenül, olyan szerteágazó munkába fognak, annyit vállalnak magukra, aminek — törvényszerűen — később nem tudnak eleget tenni Mi lehet itt a kiút? Az üzemek irányitóinak, vezető munkatársainak több felelősségtudattal kell éves tervüket felépíteniük. Fontos tényező kapacitásuk valósághű felmérése. Epéikül tervezni egyenesen lehetetlen. S ami még annyiszor közrejátszott egy-egy elcsúszásnál: a szükséges anyagot időben, a szükséglethez igazodva kell biztosítom, hogy legalább a glédában álló munkaerő a lehetőség határáig kihasználható legyen. Moldvay Győző KJNEB-vizsgálat A tanácsok önállósága és a közművelődés X Központi Népi EQenfinS Bizottság vizsgálatot intöt anmafe megállapítására, bogy a kffiobüai foRteabbä, így az áhairm költségvetésből a vállalatok, a szövetkezetek részesedési, illetve kuiborálte alapjából származó, kulturális célokat szolgáló pénzeszközök hogyan szolgálják az üzemi dolgozók és a helyi lakosság közművelődési igényeinek kielégítését A vizsgálat az 1970—72-es éveket öleiá fel, a kiterjed egy-egy településen belül működő állami, tanácsi, szövetkezeti vállasatok, ipari és mezőgazdasági és értékesítő szövetkezetek; valamint a közmö- veűődésd intézmények kulturális jellegű tervező, gazdálkodó tevékenységére, a tanácsok irányító, taxsdtaáh munkájára. A vteagStet jelentős abból a szempontból is, hogy az 6j tanácstörvény alapján a lakosságot érintő közművelődési feladatok ellátásában, irányításában, koordináláséiban növekedett a tanácsok önállósága, s rendeződött, hogy egyes srinteken — község, járás, megye —, milyen jellegű feladatokat kell elsősorban megoldani. A vizsgálat elsősorban a községek közművelődési problémást igyekszik feltárni. A vizsgálati egységeket; a településeket a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság jelöli, ki A kéQö reprezentáció biztosítására a vizsgálat megyénként legalább három-négy járás», azokon beKB pedig községre terjed fel Bontják a Bélköt A Bélapátfalvi Cement- és Mészmű kőbányája a falu keleti Bélkő hegyben van. A kőbányában lerobbantott mészkövet a hegybe vájt csúzda juttatja a 400 méter magasan lévő kőtörőbe és osztályosába, onnan pedig csili csór szállítja a mészmű- be. Évente fél millió torma mészkövet bányásznak, amelyből cement és mész lesz. Képünkön az óriásmarkoló dömperre rakja a lerobbantott mészkövet. (MTI foto: — Balogh P. László.) Ha Kápolnán sertést vágnak... — A nyereség — hét község jobb ellátása — Veszteség — félmillió forint Mindenki hitetlenkedve rázta a fejét, amikor arról esett szó, hogy a kápolnai ÁFÉSZ félmillió forintot fi- • zet rá, mert a hét környező fala ellátásának javítására 1300—1400 sertést vess meg, vág le és ad eL S há ehhez még hozzátesszük, hogy állami dotációt is kapnak, még nehezebben érthető a félmilliós ráfizetés. . Lehetséges ez egyáltalán? A számok, tények azt bizonyítják: igen. — Korábban nem számoltuk külön a vágóhíd költségeit, így a veszteséget „fet- vette* a kiskereskedelem, — kezdi a. bizonyítást Farkas József, az ÁFÉSZ elnöke. — Mióta Önálló üzemágként működik a „vágóhíd”, azóta tudjuk csak; nemhogy hozna valamit a konyhára ez az üzemág, inkább veszteséget okoz, — toldja meg a bizonyítást Birgenstock Istvánná, a könyvelési csoport vezetője. Számokkal bizonyít — Ez év három negyedévében az összes árbevétel 3 millió 436 ezer forint volt ennél az üaemágnál, kaptunk hozzá 916 ezer forint állami dotációt is, mégis 450 ezer forint eddig a veszteségünk, s az év végére biztos meghaladja a félmilliót Vilcsek Tibor ellenőrzési osztályvezető még konkrétabb adatokkal szolgálhat mert éppen most vizsgálta ezt a témát és a vágási elszámolást mutatja. 1972. október 12-én, 18 sertést vágtak le, amelyet a háztáji gazdaságiktól vettek 23—24 forintért kilóját Eladták húsként zsírként szalonnaként és csak ezen az „üzleten” 8371 forint- volt a ráfizetés. Nehezen hihetők ezek a számok, amikor az üzletekben 60—80, sót ennél drágább áron lehet kapni szalámit 30—40 forintéit a hús kilóját.. — Pontosan itt a probléma. Ha feldolgozhatnánk a sertéseket talán nyereséges lenne ez az üzemág, bár néztük a budapesti vágóhidakat is, ott sem tudnak nyereséggel dolgozni — mondja rezignálton Vilcsek Tibor. Mégis né viszi el ezt a félmilliót? Az, hogy a háztájiból vásárolt sertések „zsírosak”. A zsír tudvalévő olcsóbb, mint az élősúlyban vett sertés kilója. Aztán ott van az „átvételi veszteség”. Teleetetik az állatot de egyébként is a leszűrés után 12 százalékos veszteséggel kell számolni A csülök, a fej. a belsőség, mind 20 forinton aluli termék. Végeredményben a sertés fele olcsóbban kel gazdára, mint amennyiért vették. A' veszteség tehát /innét származik. — De miért nem dolgozzák akkor fél füstölt húsnak, sültnek, hurkának, kolbásznak, felvágottnak ezt az ezernél több sertést? Vevő lenne rá és... nyereség te. — Vevő lenne, de nines pénz vágóhíd felépítésére. Erre legalább egymillió forintot kellene szánnunk és ezt a mi szövetkezetünk nem bírja el A SZÖVQSZ csak nagy vágóhidakra ad építési hitelt és eddig még nem sikerült megegyezésre jutni a szomszédos szövetkezetekkel A mi hét falunk ellátására pedig ennyi is elég. Ez tehát nemcsak kápolnai gond, nemcsak megyei, de országos és érthetően sürgetik a szövetkezetek, — amelyek a lakosság ellátáséért vállalják a százezres, félmilliós veszteségeket, — hogy valamilyen megoldást találjanak erre a gondra. így ugyanis marad a választás: vagy a hét község jobb húsellátását biztosítják az évi 1300—1400 sertés levágásé vaL .. és a félmilliós veszteséggel, vagy pedig megszüntetik ezt a veszteséges üzemágat. A kápolnai és a többi ÁFÉSZ becsületére legyen mondva, az előbbit választották, abban a reményben, hogy biztos megérti a tagság ezt a döntést az év végi elszámoláskor. Azért persze jó lenne, ha nem ilyen súlyos volna ez a számla. Kovács Endre *1 ai i dTi~ Ä* Wt&n tWMQOíSSK: bau? Érdekű-e valami azon kívül, hogy máméi több pénzt kapjon a munkájáért? Fontos, hogy jói érezze magát a munkahelyén, vagy az embernek. így is, úgy te dolgoznia kétl valahol, tehát mindegy, bői tölti A az időt? Kérem, beszédje» a kajánt, w "’»wir Pénz—munka — közérzet el, ncE»» nem is ikeüleme dolgoznom. Így kezdi a beszélgetést Varga Sándor termelőszövetkezeti tag, az amdoraaktalyai tsz irodájában. — Én azok kfiaé a boldog szülők közé tartozom, akik mindent megkapnak a gyerekeiktől. Hatvanöt éves vagyok, hét gyerekem van, eltartanának. Engem is, meg az asszonyt is. Hát akkor mi volna? Az, ember nem arra van, hogy otthon maogéiyen. Én, kérem, január elsejétől nyugdíjba megyek, de akkor se maradok meg otthon. Az egész életben azt szoktam meg. hogy sokat: kell dolgozni, ez olyan, mint a cigaretta, aki egyszer belekóstol, nem bírja abbahagyni. Mindig fogaton dolgoztam, a tsz előtt is, meg a tsz-ben is, már 12 éve. Amikor az ösz- szes lovat leadták, nekem azt mondták, hogy; Na, Sándor bácsi, válassza ki a két kedvcLRAJfc, HScrí BB cdu magának. Hát ez egy nagyon jó dolog volt sas életemben. Meg aztán engem nemcsak a fogaton tudnak használni, megyek én mindenhova földi munkára, ami csak kén, mert értek a mezei munkához és tudom azt is, hogy mindenhol fel lehet engem használni. Tudom, hogy szükség van a kezem munkájára. ★ — Nézze meg. Holt koszos vagyok állandóan. No, de milyenek legyenek az autószerelők? Amikor másfél évvel ezelőtt elvégeztem a sulit, hívtak az AKÖV-höz, de én ide jöttem, a körösbe, An- domakra. Mezei József 19 éves, gyűjti. a pénzt. Motor, vagy autó? Még nem döntötte el. — Szóval, nem keresek én valami fényesen. Amikor ide jöttem, 7 forintos órabérrel kezdtem, most nyolcat kapok. Kértem emelést. Azt hiszem, január elsejétől adnak is. Otthon lakom a szüleimnél, tudok spórolni. Na, szóval, ez már csak akkor jutott eszembe, amikor itthon dolgoztam, de nem ezért jöttem elsősorban haza. A srácok, akikkel együtt gyűröm az ipart, mind ismerősök. Ha azt mondja az agyIÉ, gyerekek, van nálam fölösleges pénz, ez azt jelenti, hogy munka után betérünk egy-egy sörre. Nagy a haver- ság. Ez így van. A váróéban meg mit tudom én, mi lett volna. Jó is itt dolgozni. A főnök is olyan, hogy teljesen rendes. Amikor a ZIL-ek bejöttek, hát alig értettem hozzá valamit. De a többiek is így voltak. Volt olyan ügy, amivel háromszor menteim oda a főnökhöz, hogy mondja már meg, mi a helyzet itt, mert nem tudom, ö meg mind a háromszor elmagyarázta pontosan, úgy, ahogy először. ■ -k Kovács Józsefné raktárvezető: — Egy negyvenöt éves asz- szonytnak nagy dolog az, hogy ötmilliós értékért felel, atmi a raktáriban, van. Én azelőtt nem szoktam ilyen munkához. Képzelje él, búza, építőanyag, szőlőtám -bér end ezés, benzin. Minden, van a raktárban. Nekem ez a munka az egész élethez is nagyobb önbizalmat, önállóságot adott. Ügy érzem, hogy ha rám mernek bízni ilyen értéket, akkor nem lehetek akármilyen dolgozó. Persze, nagyon nehéz volt megszokni az egészet. Korán reggel jöttek a gépekkel tankolni, aztán az a rengeteg termény, amit behoztak. Ezt mind meg kellett szoknom, és rendszert kellett csinálni, hogy mikor mire készüljek. Nagy feladat volt ez nekem, de most már érzem magamban, hogy el tudom látni. Azt megmondom őszintén, hogy a 2500 forintos fizetés bármilyen szépen hangzik, úgy érzem, nincs arányban azzal a felelősséggel, amit, vállalok a raktárvezetői beosztással. ★ — Az anyagiak nagyon fontosak — mondja Kecső János, a termelőszövetkezet 27 éves pincemesteré. — Azért, hogy az ember teljesen a munkájára tudjon figyelni. Akkor kezd ugyanis valaki a pénz után hajtani, ha kevés fizetést kap. Az embernek még a kedve is elmehet a munkájától, mert ha bevallja magának, ha nem, a kevés fizetés mögött elsősorban az a gondolát motoszkál a fejében, hogy ennyit ér csak a munkája, ennyire becsüli a környezete. Én egyáltalán nem panaszkodhatok, hiszen háromezer forint az alapfizetésem, január élsejé- től már terráelésrö vetkezeti tag leszek, akkor erre jön még 35 százalék prémium. No, de az nem mindegy a termelőszövetkezetnek sem, hogy miközben irányi tom a 17 ezer mázsa szőlő feldolgozási munkálatait, teljesen odafigyelek-e, vagy fél fejjél már azon spekulálok, hogy mit lehetne valahol ösz- szefiisteam egy kis mellékesért. — A másik rész, amit döntőnek tartok, hogy a környezet — most mindegy, hogy egy szőkébb szövetkezeti vagy össztársadalmi méretről van szó — ne csak fizetésben, de erkölcsileg is ismerje el a végzett munkát, és újabb feladatokkal bízza meg. Ezt nagyon jól tudom magamról. Huszonhét éves vagyok és az elnök, valamint a főagronó- mius elmondván az elképzelésüket, rám bízták az egész feldolgozás és borkezelés szakmai problémáját. Ez az, ami kell az élethez. Az emberrel szembe kell állítani egy feladatot, ami mérő érték: megmutatja, mire vagyok képes. Ez a munka. Szigethy András Nwmwty 1972. november W„ vasárnap
