Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-19 / 273. szám
I Dobósok emlékeznek Szervusz, te kisdiák... Dr. Bán Imre... Vermes Béla ... Bárány István. — Gimnazista sörözzön a Koronában? Akkoriban — jó negyven évvel ezelőtt — ez szentségtörésnek számított a javábóL Épp ezért húztunk ujjat a „végzettel”. A rebellisek büszkeségével masíroztunk kifelé, amikor jött a matematika professzora. Magyarázkodni felesleges volt... Dörgedelmeket vártunk, láttuk magunkat az igazgató előtt. Mégsem így lett, az öreg ugyan felmordult: — Készültél, tanultatok? Na persze, de nézzük csak! Gömb felszín, térfogat, lássuk csak a bizonyítást Toll, papír miért is lenne? Mindegy, itt a kréta, s táblának ott a faL Lássuk, lássuk! — Mit tehettünk, róttuk a betűket egymás mellé. Meg is lett az eredmény. Az öreg másnap bevéste a jelest mindannyiunknak. Az öregdiákok felnevetnek. Ki gondol ilyenkor az eltelt negyven évre, az őszülő hajrá! Ilyenkor mindenki ismét kisdiák lesz, s történeteket idéz. Ezekből válogattunk..; Gyalogtúra, Aggtelekre Dr. Bán Imre, tanszékvezető egyetemi tanár, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemről: Hadd idézzem egy kirándulás majd ötven év múltán is frissen élő sztoriját. Akkoriban a gyalogtúra jelentette a természetjárást, s mi mégis milyen kedvvel csináltuk. Sosem indultunk magunk, mindig tanáraink kísértek. Ennek különösképpen örültünk, hiszen a nagy tudású Habán Mihály igazgatótól és Baranya Ernő tanár úrtól oly sokat lehetett tanulni kötetlen beszélgetés közben. 1923 nyarán Egerből Aggtelekre indultunk, természetesen gyalog. Ennek az útnak volt romantikája. bebarangoltuk az egész barlangot, éjjel nem turistaszállóban aludtunk, hanem a puszta füvon. Frissek voltunk, fiatalok, tanáraink mégis lepipáltak: visszafelé jövet — akkor Kazincbarcikáig gyalogoltunk — egyre előttünk jártak. Szóvá tettük, erre azt nondta Bárány ó tanár úr: „Mi nem sietünk, csak nagyokat lépünk” Erre aztán mi is kitettünk magunkért. De szívesen járnám ma is végig azt az utat, persze legalább öt- ven évvel fiatalabban. Hol a végbizonyítvány ? ■ Vermes Béla felett mintha nyomtalanul múltak volna az évtizedek, ma is olyan agilis, ma is olyan fiatalos mint hatvan évvei ezelőtt, kisdiák korában. Ö azt vallja, hogy a fiatalság titka egy: reagálni a kor minden jelenségé€í Mimim* 1972. november 19., vasárnap re, szót emelni minden jogos, igaz ügy érdekében. Ezért volt rebellis diák, ezért lett a Vörös hadsereg politikai biztosa s az internacionalizmus katonája spanyol földön. — Rossz tanuló voltam, kizárólag a földrajz és a történelem érdekelt. Ezért lepődött meg apám, amikor az egyik év végén 10 darab húsz koronás arannyal jutalmazták történelemtudásomat. Mindössze egyet kaptam meg, mert öregem azt mondta: A többi kilenc csak akkor járna, ha minden tárgyból így „vizsgáznék”. Mondanom sem kell: ez aztán nem ment. S maradjunk még a diákéveknél! Kommunista gondolkodású társaimmal jelentkeztünk a Vörös hadseregbe A harminckilen- ces dandárhoz kerültünk, én ott politikai biztos lettem. Rimaszombat környékén történt, a csehekkel vívott kemény tűzharc után. Mondom társaimnak: „Nincs hiányérzetetek, nem hiányzik valami ?” Értetlenül néztek, okmányaikat ellenőrizték, s mivel minden megvolt, mégin- < kább csodálkoztak. Én meg ' csak lovaitam őket: „Tud-; hatnátok, hogy mennyire; fontos...” Végül megszántam 1 őket, s kiböktem: „Hát az is-; kólái végbizonyítvány!” Ki-! tört a nevetés. Gondoltak is ; ők erre, amikor a halál nap '• mint nap közelükben ólálkodott. .. FotbaHpálya, a folyosón Bárány István nevét'ismerik az úszósport kedvelői. Érthető is, hiszen nyolcszor szerzett magyar, egyszer angol, háromszor francia, háromszor Európa-bajnokságot, s 1928-ban, Amszterdamban, az olimpián a dobogó máso-; dik fokára állt, majd visszavonulás után több sportkönyve jelent meg. — Elsősorban kisemberek gyermekei jártak a gimnáziumba, s tanáraink haladó szellemben oktattak, nem úgy mint az egyházi gimnáziumban. Vallottuk is azt,; hogy „mi realisták, megmutatjuk, mi kiteszünk ma-, gunkért”. Nos. irodalomból nem ment olyan könnyen, mint a riválisoknak, ám sport terén nem akadt ver-; senytárs. Még a szüneteket: is felhasználtuk testedzésre. Focipálya nem volt, mi azonban nem keseredtünk el, ha- i nem — szabály ide vagy oda — segítettünk magunkon, kineveztük a folyosót pályának. Baj csak a kapukkal: volt, minden gól egy ablaküveget jelentett. Az árát le. is kellett volna guberálni, ám: a találékonyság ekkor is se- gített. A korábbi érettségi tablókról szedtük le az üveget, s házilag oldottuk meg a pótlást. Amikor a felszabadu- ■ lás után ellátogattunk az is-: kólába, s kerestük régi tab. Iánkat, megdöbbenve vettük észre, hogy az egyik terem sarkába dobták, természetesen üveg nélkül. Az akkori igazgató elmondta, hogy ab- lakszempótlásra kellett. Csak később csodálkoztunk önmagunkon, mert utólag jutott eszünkbe, hogy az ötlet úttörői mi voltunk, még si- heder korunkban. S még egy kérdés mindhármukhoz: — Mit adott örökségül az alma mater? A válás: — bár különféle megfogalmozásban —, de egyértelmű: — Tudást, haladó hitvallást... A rájuk bízott tálentummal jól gazdálkodtak, hiszen visszatértek, annyi évtized múltár is köszönteni az ősi scholát, s üdvözölni, viszontlátni a hajdani ifjút, elmondani, hogy: JSzervusz, te kisdiák’’. .. Péc*si István Princ hatvani botladozása Prime tovább él. Csak éppen levetette katonaruháját, s a televízió képernyőjéről átköltözött a Déryné Színház jelzésszerű kulisszái közé. Megteremtője, Orsi Ferenc, az új játékban ismét válaszút élé állítja hősünket. Döntenie kell a könnyű pénzszerzés és a becsületes munkával közelebb hozott álma között. A lecsúszott ökölvívó, Kocka öngyilkossága nyitja fel végül szemét. Mai, fiatalokhoz szóló, botlása iikról valló mű örsi zenés játéka, amelyet pénteken láthattak a hatvaniak. Ha valamit kifogásolunk a színjátékban, akkor az a figurák kontúrtalansága. Vagyis: nemcsak a díszlet, hanem azok a figurák is jelzésszernek, amelyeket egymással ütköztet az író. Különösen gyengíti a konfliktust a hibás nézetéhez rögeszmésen tapadó Rémai papa és a vezérlő csillagoknak hitt Pet- neházi őrnagy egysíkú alakja. S egyáltalán: a látott világ valahogy azt szugerálta a nézőknek, hogy nálunk csak link, italos, szexőrült ifiak szaladgálnak. Petiik József rendezői munkája még rátesz az utóbbira, előszeretettel domborítva ki az egyértelműen sikamlós, duhaj jeleneteket. De a színészi játék is negatívan hat. Balázsi Gyula (Princ) képtelen versenyben maradni a rosszat megtestesítő Icával, akinek alakját a remekül karikírozó Somfai Éva formálja. Az előadás végén nőtt fel vázlatos szerepéhez Hon János (Kocka) is, s vált emberibbé Siménfalvy Lajos (Rémai). E hibák ellenére, a produkció erényeinek ismeretében, érdeklődéssel várjuk a Déryné Színház következő hatvani bemutatóját, (m. gy.) Hat műszerész, 22 település Szerviz helyett — postaláda Sokakat meglepett a közelmúltban a GELKA káli fiókszervizének ajtajára kifüggesztett közlés, miszerint a javítás átmenetileg szünetel. .'. Ez a tény már csak azért is meglepte a fiókszerviz körzetéhez tartozó három község — Kál, Kompolt és Kápolna — rádió- és tv- tulajdonosait, mert valamennyien jól tudták, hogy ezelőtt, ebben a korszerűnek és tágasnak egyáltalán nem nevezhető műhelyben két fiatal műszerész vette át és a lehetőségekhez mérten megjavította az elromlott készülékeiket. Akit egy kicsit is jobban érdekelt a hirtelen jött változás oka, az a községi tanács illetékeseitől percek alatt megtudhatta, hogy a fiókszerviz két alkalmazottja, a hevesi területi szerviz egyetértésével megvált a munkahelyétől. De tulajdonképpen nem is ez jelenti a fő problémát, hanem a GELKA további intézkedése, miszerint a káli fiókszervizt felszámolják. A továbbiakban csupán az elromlott készülékek begyűjtőhelye — és levélszekrény” lesz! Az intézkedést a GELKA megyei központjában azzal magyarázták, hogy eddig sem volt gazdaságos fenntartani ezt a fiókműhelyt, mert nem volt any- nyi munka, amellyel a két szakembert elláthatták volna. Most viszont alkalmaznak egy nyugdíjast, aki naponta feljegyzi a panaszokat, s azokat — mert így kifizetődőbb —, ha jókora mennyiség összegyűlik, továbbítja a hevesi szervizbe. (A GELKA szabályai ugyanis kimondják, hogy a szerelők a bejelentést követő nyolc napon belül kötelesek kimenni az illető készüléktulajdonos címére!) Ettől függetlenül, minden héten egy napon, csütörtökön, kinn tartózkodik egy szerelő is. Ez azonban csak a szolgáltatás minimumának felel meg. A tüzetesebb vizsgálat után kiderül ugyanis, hogy a három községben több mint 1500 televízió, s legalább kétszer ennyi rádió, de ki tudja hány kávéfőző, mosógép, magnó működik. S ehhez adnak egy állandó szerelőt, s a helyszínre kiutazó dolgozókat. S itt jön a meglepő tény: a hevesi GELKA- szervizben összesen hat szerelő dolgozik! A működési területük viszont 18 községre és 4 tanyára terjed ki... Manapság minden jelentősebb fórumon a szolgáltatások fejlesztéséről, a hálózatok bővítéséről, a lakossági igények tökéletes kielégítéséről esik szó. A GELKA illetékesei — legalábbis úgy tűnik — nem vették magukra ezt az inget, minhogy a fenti eset is bizonyítja. (szilváé) Mezőgazdasági szakmunkások vetélkedője Immár hagyomány, hogy megyénkben minden évben megrendezik a fiatal mező- gazdasági szakmunkások vetélkedőjét Hétfőn délelőtt Pétervásárán rendezik meg az egri járási vetélkedőt, amelyet később a füzesabonyi, a gyöngyösi és a hevesi járási vetélkedő követ, majd december 8-án kerül sor Egerben a megyei döntőre, ahol a járási győztesek vesznek részt. A döntő győzteseit értékes jutalomban részesítik. AAAAAAAWtAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAVWWWVWAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAA* AAAAA/'AAAAAS SAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA* ínyem, nem akad szemembe, biztos nines hideg... No, egy kis tréfát: — Hát akkor... jó munkát. Ha bejövök, körletvizitet tartok. — Azt nyugodtan tarthat — feleli harciasait. Sietve eltűnök. A pitvarban szemközt vág a hideg, de a lendület kivisz, — nahát, mirelit a világ! A levegő valósággal csikorog, úgy kucorodom össze, mint az aszaltszilva. A dohányfüst, amit kifúvok, a lehelle- temtől kövérre vastagszik. Rendcsinálás ide vagy oda — én megyek vissza, majd elálldogálok valahol... ... a dög! A nagy fehér kutya! Bor9. Tehát úgy kell kalkulálni, hogy ide máskor is visszajöhessek, ne kerüljem a szigetet még a térképen is az ujjammal. Lehet eső, lehet sár, de lehet szép idő is, arra is kell gondolni. Viszont — s ez a három —. elég sok az akadály. Mert például milyen vagyok én a lánynál? Nem elég, hogy alacsonyabb vagyok nála pár centivel, alighanem könnyebb is, de itt van ez a tegnapi érkezés, még azt a nyomorult „csó- kolom”-ot se tudtam kimondani, ma meg, ahogy én fölébredtem... Lehet, hogy egy ilyen vidéki lánynál többet nyom a latban a kajak, mint a gógyi. Gógyi! aztán honnan tudhatná, hogy van-e gógyim, amikor olyan intelligensen ülök itt szótlanul és zabátok, mint a címeres magyar ökör a jászol mellett! Valami szellemes ötlettel kellene indítani Nézem az arcát, megérzi a pillantásom, föltekint. Ilyenkor a legtöbb jankó elkapja a szemét, én viszont ráadok egy finom mosolyt és ezt közlöm: — Ha jóllaktam, rögtön beszédesebb vagyok ám! Mindjárt derül örül mindennek, amin derülhet. Azt hiszem, az öreg Bibok nem nagyon kényezteti el tréfával. — Egyen csak — mondja. — Van még a kamrában. Ejnye, ilyesmit miköztünk nem szokás kibeszélni. Minek ezzel dicsekedni ?, de ne akadékoskodjunk, itt más a világ. Félretolom a tányéromat, s tempósan, ahogy a férfiak közt szokás, megropogtatom az első cigarettát. Rögtön észbe is kapok és megkíná— Parancsol? Akkorát nevet, majd elreped a szája: — Kell a fenének az a büdös bagó! — Ez nem bagó, ez szivarka. Oly illatos, enyhe, mint rózsaszirom — s kezemmel felrajzolok egy lenge ívet a levegőbe, ahogy színpadon láttam. Nem érti látom a szemén. Elfütyüljem neki? Eszembejut. hogy nem láttam náluk rádiót. Eszembe jut, hogy nem tudom, mi újság. Minden reggel sajtófoglalkozás van nálunk. Az ember tudja, mi van. a nagyvilágban. — Rádiójuk nincs? Megrázza a fejét. — Igaz, villany sincs — mondom. — A szomszédéknak van telepes rádiójuk — mondja gyorsan Margit. — Apa is vehetne, de azt mondja, neki nem kell. Meg a telepért minduntalan be kellene menni a hídontúlra. — Hát akkor? honnál tudják, hogy mi van? Rámpillant, azt mond ja hűvösen: — Tudjuk. Ránézünk a naptárra: hétfő után kedd. Meg kinézünk az ablakon. Megszívom a cigit, bólogatok. Most nagyon kell vigyázni érezze, hogy egyetértek vele. — De az esték ... Azok biztos unalmasan telnek, nem, Margitka? Nem felel. Fölkel, viszi az ételt kifele, elrakja az edényt. Utánanézek a szoknyája lebbencsének, s rögtön kiszárad a szám. Hiába, én már így vagyok a szoknyákkal. Térül-íordul, ügyet se vet rám, nem is tekint felém. Ez nem jó. Remélem, nem rontottam el a dolgai, __ — Meg sem köszöntem a reggelit — mondom udvariasan. — Hogy annyit fáradt... Hordja a zsírt, a szalonnát.... — Ne nekem köszönje, hanem a disznónak... — ? — ... az többet fáradt vele, mert az többet hordta — s nagyot nevet. Aha. Ez éle volt Van is benne igazság. Eimosolyodok én is. — Jól áU magának, ha nevet — mondja Margit, s rajtam a szeme. Ejha! Most kellene indítani valamit —, de éppen a víg szeme tárt vissza, amelyben nincs semmi játék, vagy kacérkodás, csak afféle rámbámulás. Amitől — hülye dolog — állatkerti lakosnak, egzotikus valakinek érzem magam. — Kimehetne kicsit levegőzni — mondja a lány és vállontaszít barátságosan. — Hadd csinálok itt rendet! <ío óttet. Kere&cm a kopejúnagyságú. Nem is tudom, hogy feledkezhettem meg róla. Nem láttam, azt hittem, elvitték a gazdái. Vagy, hogy elment vadászat Ott áll köztem meg a tornác közt és a fehér csimbók- jai alól fenyegetően néz. Morog. Egyet moccanok, jobban morog. A fehér fogai fölött feketén vonaglik az ínye. Világéletemben rühelltem a kutyákat. Nem tudom, miért, azok is engem. Véneken rém volt, mikor Szomolnok- ra érkeztünk, elsőnek a kutyákat láttam meg, három rúsnya féreg, habzott a pofájuk, hörögve szívták be a levegőt. ffolytaijdki
