Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-19 / 273. szám
Á munkáltatók gondja a munkás Egerből Mezőkövesdre A tervezettnél is kisebb mértékben fejlődik a megye kereskedelme MEGYÉINKBŐL százak, EZ KEK JÁRNAK EL NAPONTA, hetente más megyékbe, városokba — vásárolni. Nagyobb a választék, szebbek, kulturáltabbak az üzletek, nincs tolongás, az utazásra fordított idő bőven megtérül a kulturált kiszolgálásban, a nagyobb választékban. Mindezt jól tudták, jól tudják megyénk kereskedelmi egységeinek vezetői is. Nem véletlen, hogy a két évvel ezelőtt, készített középtávú fejlesztési tervekben nagyon sok új üzlet, áruház, szakbolt építése szerepel, s jelentős költségeket terveztek a már meglévő üzletek korszerűsítésére, bővítésére is. Vajon mi valósult meg eddig a tervekből? A megye kiskereskedelme hogyan biztosítja a lakosság egyre növekvő igényeinek kielégítését? Többek között ezekre a kérdésekre kerestek választ megyénk népi ellenőrei, amikor 1972. július—augusztusában ismét felmérték a kereskedelmi egységek, vállalatok munkáját, elemezték az eddigi fejlesztések eredményeit, s mérlegelték a korábban készített tervek realitásait is. A Heves megyei Népi Elit' zési Bizottság elé került jelentésből egyértelműen kiderült: sajnos már a rajt sem valami jól sikerült. a középtávú tervekben rögzített kereskedelmi fejlesztések 1975-ig már aligha valósulhatnak meg. A szövetkezetek — hangsúlyozza a népi ellenőrzési vizsgálat — célkitűzéseiket legjobb esetben is csak 1977—78-ra tudják valóra váltani. MI AZ OKA A MEGTORPANÁSNAK? Mi teszi szükségessé a tervek felülvizsgálását? Miért nem épülnek meg a tervezett üzletek? Ma már senkinek sem kell bizonyítani: az említett középtávú tervek többsége irreális, és csak extenzív fejlesztéseket tartalmaznak. A beruházási programokat elsősorban juttatott anyagi forrásokra építették — csak a szövetkezetek 110 millió forintra számítottak — és nem a saját fejlesztési alapúkra. A várt, a remélt juttatás, támogatás azonban időközben igen erősen megcsappant, s ráadásul a kiskereskedelmi vállalatoknál a nyereségből képzett fejlesztési alapok is mintegy 15 százalékkal kisebbek a tervezettnél. 1971—72-ben közel 127 millió forintot terveztek fejlesztésre. Az összeg azonban a tervezetthez viszonyítva nem érte el még a 60 százalékot sem. Rendkívül sokat vártak a kereskedelmi egységek, vállalatok vezetői a Belkereskedelmi Minisztérium által meghirdetett országos pályázattól is, amelyen jelentős összegeket lehetett volna „nyerni” a megyei tervek megvalósításához. Sajnos azonban a Fejlesztési Bizottság a megyéből benyújtott pályázatok többségét — egri vegyes áruház, általános áruház, hevesi ÁBC, — elutasította. Ezzel újabb százezrektől, millióktól esett el a megye kereskedelme. Ezzel egy időben ráadásul igen nagymértékben megemelkedtek a beruházási költségek is. A Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalat gyöngyösi „Pálma” presszójának kivitelezési ösz- szege duplájára emelkedett. 17 800 000 forintra tervezték az egri Katona István téri áruház költségeit, s az összeg már 27 millió forintnál tart. A költségek ilyen gyors ütemű emelkedésével egyetlen vállalat sem tudott lépést tartam. Így nem volt más hátra, mint a korábban elfogadott tervek újabb felül- vizsgálása, újabb szelektálása. ES EZ ANNÁL IS INKÁBB SZOMORÚ, mert, mint a megye beruházási adatai is bizonyítják: szemben a többi ágazatok diirami- kus fejlődésével, a megye kereskedelmi fejlesztéseinek összege az elmúlt öt év alatt mindössze 10 százalékkal emelkedett. Nem véletlenül érzik a kereskedelem vezetői, dolgozói, hogy a kereskedelem „szekere” leértékelve kullog a többi népgazdasági ágazat után. S van még egy másik speciális megyei vonásai is Heves megye kereskedelmének. Mivel az új egységek 60 százalékát a falvakban akarták megépíteni, így bármenynyire is furcsán hangzik: a városok fejlesztési üteme messze elmarad a vidéki kereskedelem növekedésétől. Aligha véletlen, hogy bútorért Füzesabonyiba, cipőért Pétervásárára, ingért Hevesre járnak az egriek. A szomszédos község, Mezőkövesd üzletei, s áruválasztékai pedig egyenesen csodálkozásra késztetik megyeszékhelyünk odajáró vásárlóit. Megyénk kereskedelme — mint az elmondottak tényekkel is bizonyítják — változatlanul nem tudja tehát az egyre növekvő fizetőképes keresletet kielégíteni. Teljesítőképessége, technikai színvonala messze elmarad a jogos igényektől. És ez még akkor is így van, akkor is igaz, ha számbavesszük az eddigi nem kevés fejlesztés eredményeit a már megépült, új üzleteket, az új áruházakat is. Csakhogy ez kevés, ennél többre van szükség. Mert életszínvonalunk stabilitásának, növekedésének egyik nélkülözhetetlen alapja a jó. a gazdag, a kulturált, a bőséges kereskedelem. JÖL TUDJUK, EGYSZERRE NEM JUT MINDENRE hogy nincs annyi pénzünk, hogy százával építsük az áruházakat. De az mindenképpen jogos igénye megyénk lakosságának, hogy pénzét elsősorban „itthon”, Egerben, Hatvanban, Gyöngyösön költse el, amire éppen szüksége van. De ez — és elsősorban — Egerben, az ország, a világ által szeretett ősi városban, a megyeszékhelyen immár évek óla egyel jelent a lehetetlennel. Éke- 'sen bizonyítván, hogy a megye, a város kereskedelmi hálózata elavult, korszerűtlen, és mint a népi ellenőri vizsgálat is bizonyítja: fejlődése, fejlesztése mégis elmarad még a tervezettől is. Koós József Egyszerűen: kevés a munkára jelentkező Gyöngyösön és a környékén, erről van most szó. Az üzemeknek számolniuk kell azzal, hogy újabb munkásokat már nem nagyon vehetnek fel, tehát a teljesítmények növelésére, a gépesítés fokozására, a termelékenységre kell erőiket összpontosítani, ha meg akarnak felelni az egyre növekvő követelményeknek. A címben jelzett gondoknak ez a lényege. De közel sem ilyen egyszerű a kép. ★ Már inkább csak rossz emlék a munkásvándorlás. Megszűnt a körbe-karikába játék, amikor mindenki lépett egyet, aztán kétév múlva visszakerült eredeti helyére, de két-három forinttal magasabb órabérért. A tanácsi szervek elrendelték a kötelező munkaközvetítést, ami talán visszalépést jelentett látszólag a karábbi szabadosabb állapotokhoz képest, de kihúzta a talajt a munkásbörze alól. Addig kénye-kedve szerint válogathatott, a lépni szándékozó munkás a sok, meghirdetett állás között. Most csak oda jelentkezhet az új mun- kakönywel rendelkező, ahová az útbaigazítás irányította. Ügy tűnik, most már sikerül a munkásokat a valóságos igényeknek megfelelően irányítani. Csakhát, ki tudja ellenőrizni, vajon jogosan jelentették-e be az igényeiket az egyes vállalatok? Erre nincs felkészülve a tanács hivatala. ★ Furcsa ellentmondás, hogy főként a szakképzettséggel nem rendelkezők vállalnak újabban munkát, mégis, néhány nem egészen közkedvelt munkára, amihez szak- képzettség égyáltalán nem szükséges — nagyon nehéz embereket szerezni. Az iskolák igazgatói mondhatják meg a legjobban, mennyire csínján kell bánniuk a takarítónőkkel. Olykor még az últörőfoglalkozásl is asze- rinl lehet csak megtartani, hogy ezzei elkerülhetik-e a takarítónők mUrrkájanák a növelését. Dédelgetett lények a takarítónők ma már. Igaz, köny- nyebb egy iskola élére igazgatót találni, mint a folyosók, tantermek söprésére, felmosására, vikszolására asszonyt — azért a kis pénzért. ' Pontos számot nem ismerünk, de sokan vannak olyanok, akik csak úgynevezett szociális foglalkoztatóban tudnának dolgozni, hasznos, termelő munkát végezni. Társadalmi érdek a számukra a munkaalkalmat megteremteni. Más dolog, hogy ez a munkalehetőség mennyire növeli pszichi- kailag a magukat olykor csak tehernek minősítő emberek biztonságát. A városi tanács a Munkaügyi Minisztérium jelentős anyagi támogatásával a háziipari szövetkezet keretében megvalósította a csökkent munkaképességűek foglalkoztatását. Egy sor tárgyi feltételt is biztosítani kellett ehhez önerőből is. A foglalkoztató rövid kérészéletet tudhat maga mögött. Néhány hét alatt a sorsa beteljesedett. A befektetett szellemi és anyagi töke most más feladatokat szolgál. Pedig a szűkös munkaerőkínálat a szociális foglalkoztató lehetőségét is hangsúlyozottan a munkáltatók figyelmébe ajánlja. ★ A szakmunkások utánpótlásáról a jó nevű tanulóképző-intézet gondoskodik. Hogy milyen nehéz körülmények között, az most nem tartozik szorosan ide. De nem is intézhető el egy kézlegyintéssel, hiszen a majdani szakmunkások biztonságos tárgyi ismereteit az iskola nyújtja. Olyan mértékben, amilyen lehetőségek állnak a rendelkezésére. A zsúfolt tantermek, a tornaterem hiánya, a háromműszakos tanítás friss emléA dolgozók üzemen belüli, jobb büféáru-ellátásáról tárgyaltak a közelmúltban az Eger és Vidéke Körzeti ÁFÉSZ, valamint az egri Dohánygyár vezetői. A közösen elkészített tervek alapján láttak azután munkához nem sokkal később a szövetkezet szakemberei, akik az üzem területén egy büféautomatát szereltek fel. Ez a berendezés lehetővé teszi, hogy a különböző műszakokban dolgozó munkások a szünetek ideje alatt olcsón és gyorsan megreggelizhessenek, uzsonnázhassanak. Az két mind az oktatási erőfeszítések határait is jelzik. A város üzemeinek többsége közömbösen tekintett az intézet nehézségeire. Segítő kezet nagyon kevesen nyújtottak. A nyolcszáz tanulóra méretezett intézet éveken át ennek a létszámnak majdnem a kétszeresét fogadta be. Kell ehhez a képhez még külön magyarázat? 'Most már lehetőség nyílt, arra is. hogy a felnőttek a meglévő szakmunkás-bizonyítványuk mellé még egy másikat is szerezzenek aránylag rövid idő alatt. Ennek a kétszakmás munkásgárdának a fontosságát ugyancsak fölösleges bizonygatni. ★ Valószínű, hogy a különböző igények megfogalmazásakor a vállalatok egy kis biztonsági tartalékkal is számolnak. Ennek okát az élet sajátossága adja. Ugyanis nem minden fiatal marad meg annál a szakmánál, amelynek elsajátítására adta a fejét annak idején, Feltétlenül szükséges az is, hogy a középiskolákban folyó szakoktatás is a helyi üzemek igényeire épüljön. Olyan szakmákat tanítsanak, amilyenekre a gyöngyösi gyárakban szükség van. De akárhonnan kerülünk is közelebb a kérdéshez, mindig a legfőbb elvre kanyarodunk vissza: a munka termelékenységének további növelése oldhatja csak meg r különböző nehézségeket,. G. Molnár Ferenc automata ugyanis tejet, tejeskávét, kakaót, illetve hús és tészta nélküli gulyáslevest „szolgái ki” a megfelelő pénzdarabok bedobása után. Ezenkívül cukros és édesítés nélküli presszókávét is ad a nap bármelyik időszakában. Az üzem dolgozói hamarosan megkedvelték ezt az ellátási formát; ezt bizonyítja az is, hogy a három műszak alatt az automata egész készlete elfogy. A választék bővítése érdekében egyébként tervezik további automaták felszerelését is. Biiféautomata az egri Dohánygyárban Méltók választóik bizalmára A TANÁCSOK és a népfrontbizottságok együttműködése és a közös tevékenység értékelése szinte’ egyidős a tanácsrendszer létrejöttével. Az együttműködés kereteinek, tartalmának, főbb módszereinek írásbeli megállapodás formájában történő rögzítése 1966-tól vált gyakorlattá. Így ez év tavaszán tulajdonképpen az eddigi, alapjában eredményes gyakorlatot rögzítette a tanács es a népfront megyei bizottsága, amikor a megállapodás írásba foglalt anyagát a határozat szintjére emelte. Az együttműködés egyik fontos területe a tanácsi munka hatékonyságának és ezen belül a tanácstagok tevékenységének segítése. A népfrontbizottságok és a tanácsok testületi üléseken rendszeresen értékeli a tanácstagok munkáját. Az elmúlt hónapokban _ a jövő év tavaszán minden biz onnyal sorrakerülő választások előtt és érdekében — széles körű felmérő munkát végeztünk, melynek során elbeszélgettünk a megyei tanácstagokkal és a helyi tanácsok számos tagjával; tanulmányoztuk a megyei tanácstagi csoportok tevékenységét: figyelembe vettük a járási népfront és tanácsszervek helyi tanácstagi munkáról készített értékeléseit; s beszélgetést folytattunk számos járási és helyi párt- állami, tömegszervezeti vezetővel. Az 197T-ben megválasztott tanácsok összetétele kedvezőbb a korábbinál: 5 százalékkal nőtt a nők és a fiatalok aránya, több fizikai dolgozó került a testületekbe emelkedett az egyetemet és - 'piskolát végzettek aránya is. A tanácsok összetételében megfelelően tükröződik a társadalom osztályainak, rétegeinek arányos képviselete, a tanácstagok nagyobb felkészültsége iránti igény kielégítése. A tanácstagok 33 százaléka első ízben került megválasztásra. A megyei tanács az elmúlt másfél évben hét ülést tartott. Az elhangzott 64 felszólalás —, amely többségében a megyei tanácstagok járási, városi csoportjainak megbízásából történt — megfelelő aktivitást tükröz. A tapasztalatok alapján egyértelműen megállapítható: a megyei tanácstagok első ízben történő közvetett választás és a kettős tanácstagság — a megyei tanács 85 tagja közül 65 ilyen — bevált, kiálta a próbát. A tanácstagok jobb tájékozottsága és bejelentéseik gyors intézése következtében általában csökkent az interpellációk száma. A HELYI TANÁCSTAGOK több mint 80 százaléka vesz részt a tanácsüléseken. Ez a községi tanácsoknál minimális csökkentést mutat, az aktivitás viszont jelentősen fokozódott. Eddig több mint 1600 interpellációs kérdés hangzott el, melynek többsége kommunális, egészségügyi és kulturális jellegű volt. Az eddgi tapasztalatok alapján követendőnek tartjuk a tanácstagi munka segítésének kialakult gyakorlatát: tanácsi ciklusonként egy-két alkalommal történő személyes elbeszélgetést és közben a fórumszerű találkozót rétegenként és szintenként. A Hazafias Népfront megyei titkársága ez évben a megyei tanács női és új tagjaival, a KISZ-szel közös szervezésben pedig a megyei és városi tanácsok 30 éven aluli tagjaival folytatott baráti beszélgetést a tanácsi munkáról. Minden járásban és városban sor kerül fórumszerű találkozásra a községi és városi tanácsok nőtagjaival, illetve a fiatal tanácstagokkal, a községi és a városi népfrontbizottságok pedig állandó munka és személyi kapcsolatban vannak — a választó- kerületben élő népfrontbizottsági tagokon és a városkörzeti bizottságokon keresztül is — az érintett tanácstagokkal. Városokban a körzeti bizottságok tevékenysége szemmel látható és gyakorlatilag mérhető javulást hozott e munkában. A jövőben a tanácstagok találkozóira munkahelyi vezetőket is célszerű lesz meghívni. A VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGOK üléseinek havonkénti összehívása minden szempontból igazolta az elvárásokat: emelkedett a napirendek színvonala, az aktivitás és a részvétel. A végrehajtó bizottságok tevékenysége még azokban a községekben is eredményes, ahol korábban működésük szünetelt. A népfrontvezetők testületi tagként, vagy meghívottként, többségükben mint elismert partnerek mondanak véleményt a napirendre tűzött témákról, sok esetben a népfronttestület megbízásából. A tanácstagi munka egyik igen fontos — a korábbi években sokszor formális — területe a tanácsok bizottságainak, mint a testület javaslattevő, véleményező, előkészítő, ellenőrző és összehangoló szerveinek tevékenysége. Népfrontbizottságaink a különböző szintű tanácsok 454 bizottságába — a tanácstagok mellett — 639 nem tanácstag szakembert javasoltak. E bizottságok több jelentős társadalompolitikai és gazdasági kérdésben végeztek elemző felmérést és tettek a tanácsoknak alternatív javaslatokat. A megyei tanács bizottságai nyolc tanácsülés! és 27 végrehajtó bizottsági napirend előkészítésében működtek közre. A helyi tanácsok 58 ideiglenes és 131 albizottságot hoztak létre, amelyekben közel 800 népfrontaktíva működik közre. A tanácstagi munka hasznos — a megyében már a korábbi években is eredményesen alkalmazott — módszere a megyei tanácstagok járási, városi, nagyközségi, valamint a helyi tanácstagok székhely és társközségi csoportjainak működése. E fórumok jó alkalmat teremtenek a kölcsönös információcserére, a területi érdekek felsőbb szintű tanácsoknál történetére, illetve az erre történő felkészítésére. AZ ÚJ TANÁCSTÖRVÉNY — feltételezve azt, hogy a helyi tanácstagok többsége mindennapi szoros kapcsolatban van a lakossággal — a tanácstagbk beszámolási kötelezettségét évi egy alkalommal határozta meg, a fogadóórák általános kötelezettségét nem írta elő, csák mint a lehetőséget tartja fenn. A megyei tanácstagok rendszeresen beszámolnak az őket megválasztó tanácsoknak. r"V árosok ban ez általában csoportosan történik. Bár jelentős tartalmi jellegű változás történt a tanácstagok és a választók közvetlen kapcsolatában, a jelenlegi helyzettel mégsem lehetünk megelégedve. A helyi tanácstagok többségében még nem élnek megfelelően a fogadóórák tartásával, a választók gyűlése összehívásának lehetőségeivel. A választókkal való találkozás hasznos fórumai a falugyűlések is. A népfrontbizottságok és a tanácsok a közös tanácsú községek mindegyikében — a tanácstörvény kötelezővé teszi — összehívták a választópolgárokat, de a többi községekben — kivéve a hevesi járást — ez még nem vált általánossá. A falugyűlések tapasztalatai pozitívak: nagy az aktivitás és sok hasznos javaslat kerül felszínre. Szükségesnek tartjuk, hogy a népfrontbizottságok a tanácsokkal együtt az év végéig minden községben hívják össze a falugyűlést, nagyobb községekben és városokban pedig szervezzenek körzeti lakossági tanácskozásokat, rétegtalálkozókat, ankétokat. A NÉPFRONTBIZOTTSÁGOK a tanácsi szervekkel együtt keresik a tanácstagok továbbképzésének legcélravezetőbb módszereit, fórumait. A Tanácsok Lapja és más tanácsi munkát érintő kiadványok hasznosan segítik munkájukat. A helyi tanácsok és népfrontbizottságok több helyen — főleg városokban és nagyközségekben — klubszerűén adnak tájékoztatást a területi célkitűzésekről, az új jogszabályok főbb összefüggéseiről. Célszerű lenne ezt általánossá tenni. A továbbképzés általánosítható fórumaiként ajánljuk a népfrontesteket, a politikai előadássorozatokat. A szakmai és politikai látókör szélesítését és az információi egyaránt jól szolgálják a tanácstagi csoportok ülései és a tanácstagok rétegenként! és szintenkénti kötetlen formájú találkozásai. Bár a rövid tanácsi ciklus nem alkalmas messzemenő következtetések levonására, de azt mindenképpen mutatja, hogy jó úton haladunk, s a még tervszerűbb és koordináltabb tanácsi, illetve nép- fronttevékenység a tanácstagok fokozottabb bizalmát és tettrekész- ségét válthatja ki. Páti Jenő, a Hazafias Népfront megyei titkára