Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-18 / 272. szám
Karácsond és a fiatalok Tulajdonképpen az Alfa Ifjúsági Klub u karácsondi fiatalok gyülekező helye. Természetesen ebben a községben is létezik a KISZ, amelyik a klub működésétől sem tartja magát távol. A teljes képhez még hozzátartozik az is, hogy a község fiataljainak jó része nem helyben dolgozik, hanem Gyöngyösön. Vagyis Karácsondon is olyan minden, mint máshol. — Lehet ezekre a fiatalokra számítani a község életében? — kérdeztem meg Száméi Istvánt, a tanács elnökét. — Lehet és kell is — adta a rövid, de sokat mondó választ. G O O O A tanács elnöke maga Is fiatal. Dolgozott korábban KISZ-funkcionáriusként is, tehát tapasztalatok híján sincs, amikor ezt a témát feszegetjük. Amikor nem is olyan régen a községbe került, már akkor számba vet te a fiatalokat is. akikkel összefogva sokat tudnak majd tenni a község jövőjéért. Meg is egyeztek akkortájt, hogy találkoznak majd az Alfa Ifjúsági Klubban. Ö odaáll a fiatalok elé, akik kérdéseik pergőtüzében kifaggatják majd arról, mit is várhatnak az elkövetkező évektől. Mi lesz, ami még nincs, de nagyon hiányzik, és mi az, ami csak a távoli jövő ígérete. Hiszen annyiszor emlegetik. hogy a fiatalokra milyen nagy szükség van mindenütt. Hát akkor tanácskozzanak is velük a felnőttek: kérjék ki az ő véleményüket is, mielőtt döntenének. A tanács elnöke kapva kapott az alkalmon. Meg is történt a „szembesítés” — el is tartott jq néhány óra hosz- szat. o o o o Októberben a fiatalok kétszer is tevékenykedtek a járdaépítés közös munkájában, de a vízmű tereprendezését sem hanyagolták el. Nehezen indult az a bizonyos első szombat délután, mert négy órakor még csak negyedmagával rakta fel a cementlapokat az elnök a Zetorra. Jöttek, menteik az emberek, egyikük-másikuk még a fejét sem biccentette oda. — Maga is itt van, elnök elvtárs? — kérdezte egy fiatal férfi. A hangjában nemcsak meglepetés, de megbotránkozás is bújt. — Itt, ha már maguk nincsenek. Csípett a válasz, de igazat mondott. Mire belelendültek a munkába, mégis összejöttek tizenöten. o o o o Augusztusban Kisnánán a járás egészére megrendeztek egy nagyobb szabású tanácskozást, amelyre a fiatalok képviselőit is meghívták. Itt állapodtak meg abban, hogy az ifjú polgárokkal szocialista szerződést kötnek a helyi tanácsok. Abban rögzítik majd kívánságaikat és kötelezettségeiket is. Az okirat megszületett Karácsondon is. Olyan pontok találhatók benne, hogy a fiatalok a járdaépítésben, a többszintes társasházak épíLépj olajra Francia—olasz film EGY háborús regény újból filmre vándorolt át. Az ember azt hinné, hogy a háború, mint téma lassan majd csak elkopik. Ez azonban nem így van. Sőt egyre inkább szaporodnak azok a kisebb- nagyobb sikerrel megfilmesített epizódok, amelyek azt mutatják, hogy a háború, ez a nagy téma kimeríthetetlen. Sőt megunhatatlan. Ez az utóbbi állítás talán merésznek tűnik, már csak azért is. mert az ember békére vágyik. A háború — a hadseregek és a számok olykor szigorú és olykor kegyetlen szabályszerűségei ellenére — a leg- elképesztőbb abszurdum az ember számára. Az embernek abszurdum, akit a legváratlanabb pillanatokban a legelképesztőbb helyzetek lephetik meg. És ebben az egész. életre-halálra menő küzdelemben, huzavonában talán az a legmeglepőbb, hogy senkit és senkiket nem lehet előre felkészíteni arra, mit és hogyan kell tennie, ha az a bizonyos alkalom, az abszurdum megérkezett. Ebben a megfilmesített regényben Loréne, a svájci diplomata felesége napiürdő- zés közben veszi észre azt a fiatal angol tisztet és alkalmi bajtársat, akiket az olasz és -német hatóságok halálra keresnek és akikről maga sem tudja még, hogy pár órával később a legpusztább életükért velük együtt közösen fog harcolni. Hogyan is verődik össze ez a hármas csoport? A rendező röviden és inkább csattanókban meséli el, hogyan rohannak, repülnek, döcögnek az emberek a nem is sejtett sors, halál felé, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy néhány an életben kell maradnia, minden áron. A képtelenség éppen az. hogy egy-két regény- és filmbeli sakklépés után — amikor már minden logika a feje tetején áll — semmit sem talá- iunk képtelenségnek. És QcMűmsM MM. november 18., szombat mindent azért tartunk természetesnek, mert a hősök belső logikájuk szerint, jel- lemi adottságaik, erkölcsi értékeik vagy egyszerűen emberi önzésük szerint cselekszenek. Philippe de Broca filmje vígjátéki elemei mellett azért köti le érdeklődésünket, mert a témát, a háborút, az abszurdumot, a képtelent úgy hozza közelünkbe, úgy adagolja az élet reális, mindennapi adottságaival, a sivatagot, a nagyvilágot, a hatalmat, a fegyvert, az emberi ostobaságot, Európát, Afrikát, a homokot, a sziklákat és a küzdelmet úgy láttatja, hogy a három hőst elhisszük neki. És ez nem kevés! Gondoljunk arra, hogy a két férfi és az egy asszony a szétválasztó és összefűző kétségek, előítéletek, célok és félelmek, elszántság és hit kötelékében „repül” együtt. Lehet-e "itt maradéktalanul jó és biztos megoldás? Hol van a jókedv és a szomorúság választó vonala? Hol van a cinizmus és a hatalmi gőg közötti tapintatlan mélység és különbség, amikor jellemeznünk kell embereket és ítélnünk kell felőlük. A rendező őszinte szeretettel formálta olyanná hőseit, amilyeneknek látjuk őket. ötletei azért épülnek jól az események közé, mert a megfilmesített regény a sok-sok abszurd vonás ellenére 'nagyon is reális emberi’ sorsokat takar. Michael York angol tiszt-; je, Michel Piccoli öregedő; művésze és világfija, Mariéne ; Jobert diplomata felesége; sok-sok mozzanattal nyeri el; rokonszen vüket. René Mathelin képei és j a képek színei valóban csil- lógnak. A zeneszerző Michel! Legrand kitűnő zenei egyve- ' leget szerkesztett a képek! alá; fájdalmasan szép érzé-! seket tud kelteni a sivatagi ’ környezetben Liszt örökifjú 1 muzsikája is. A film szatíra is, mégis J inkább a hősök érzelmeire, j a drámai fordulatokra gon-; dőlünk vissza. Philippe de; Broca műfajának forró leve- ; gője van. És nagy hatása. ; tésében, a község centrumának szépítésében részt vesznek. A papír azóta is csak írott malaszt maradt. Egyszer-kétszer már szólt az elnök: tenni kellene valamit a szerződés alapján. Lehet, hogy a fiatalok talán orrolnak is egy kicsit. A már elvégzett munkáért, nem kaptak pénzt. Ugyanis Száméi István csak takarék- könyvbe hajlandó az összeget átutalni, befizetni. Aztán csináljanak a forintjaikkal a fiatalok azt, amit akarnak. Októberben a községi tanács végrehajtó bizottsága napirendjére tűzte a fiatalok helyzetének vizsgálatát, elemzését. Itt állapodtak meg abban is, hogy jövőre tízezer forintot adnak a fiatalok céljaira a község pénzéből. Szóval: az idősebbek nemcsak követelnek, hanem segítenek is. o o o o Köztudott: a fiatalok köny- nyen lelkesednek, de köny- nyen el is feledkeznek korábbi fogadkozásaikról. Nem rossz indulatból, csupán fiatalos felületességből. Néha tehát emlékeztetni kell őket adott szavukra. Ha a KISZ-szervezet jobban mozgósítaná a karácsondi ifiket, akkor a szocialista szerződés betűi is hamarabb elevenednének meg. De azt sem ártana tisztázni, hogy a KISZ-esek közül kik végeznek társadalmi munkát a gyöngyösi üzemekben és kik hivatkoznak csak erre. Bizonyára használna az a gyakorlat is, ha az üzemek, az ottani politikai szervek a lakóhely szerinti társszervektől is véleményt kérnének egy-egy fiatal — de akár felnőtt esetében is — jellemzéséhez. így valószínűleg kerekebb, igazabb kép állhatna össze. Igen: annyi lendületet a végrehajtáshoz, amennyi a megajánlásban mutatkozott, és akkor minden rendben lesz. (G. Molnár F.) WWWVWV\' Kiből less építészmérnök ? Pályaválasztási beszélgetés a Megyei Művelődési Központban Meghívót kaptak azok a szülők, akiknek fia vagy lánya e tanév végén érettségizik, majd a sikeres erőpróba után megkísérli a felvételi vizsgát. Ez így látszatra egyszerű, valójában viszont sokkal bonyolultabb a pálya- választás. Hogy mennyire igy van, igazolja a szülők érdeklődése: a kamaraterem zsúfolásig megtelt, akadtak olyanok is, akiknek ülőhely sem jutott. Eljöttek azok is. akik nem kaptak ugyan meghívót, ám vonzotta őket a téma: a pályaválasztás. Jó néhány fiatal elkísérte a szülőket. _ G eológus csak 10 kell Dr. Berentei László pszichológus, a Heves megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet vezetője, bemutatta azt a sokoldalú pályairányítási tevékenységet, amellyel a tanácstalanokat segítik. Felhívta a szülők figyelmét arra, hogy gyermekükkel keressék fel az intézetet, hiszen a csoportos teszt-, a műszeres személyiségvizsgálatok precízen feltérképezik a bizonytalankodó fiatalok rejtett adottságait is, s megkönnyítik a pályaválasztást. Különös érdeklődés kísérte dr. Takács Arankának, a Művelődésügyi Minisztérium főelőadójának előadását. Érthető, hiszen a lehetőségekről tájékoztatta a szülőket, arról beszélt, hogy az egyes felsőoktatási intézményekben milyenek a felvételi esélyek; hová érdemes, s hová nem jelentkezni. Ezekből adunk most ízelítőt, elsősorban azért, mert megyeszerte sok száz diákot, szülőt érdekelnek, hiszen a Művelődésügyi Minisztérium pályaválasztási tanácsadó tájékoztatója csak januárban jelenik meg, s addig is jó tisztában lenni a lehetőségekkel. Az 1973—74-es tanévre az ország felsőoktatási intézményeibe 14 500 érettségizett fiatalt vesznek majd fel. Előzetes becslések, s a korábbi évek tapasztalatai alapján több mint kétszer ennyien jelentkeznek; így minden helyre két fiatal pályázik. Ez önmagában elfogadható, azonban egyetemenként, szakonként más-más a jelentkezési afány. Jogra 3^0 érettségizettet vesznek fel, s legalább négyszer ennyien versengenék a bejutásért. A tudományegyetemek bölcsészkarán egy-egy szakpárra 8— 10 hallgatót várnak. Itt olykor nem ritka a tízszeres igény sem. Különösképp ostromlott a magyar—történelem szak. Akik a természet- tudományi karok matematika—fizika szakára pályáznak, optimistábbak lehetnek, mert ez iránt kisebb az érdeklődés, így a siker esélye is nagyobb. Akik biológusok vagy geológusok szeretnének lerini, nagy versenyre számíthatnak. Budapestre és Szegedre — ahol ilyen képzés folyik —, mindössze 30, illetve tíz jelentkezőt vesznek fel az egész országból. A jövő a számítástechnikáé S még néhány tájékoztató számadat. A Testnevelési Főiskola hatvan, a Jászberényi Tanítóképző 96, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola 312, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola 225 hallgatót vár. Divatos pálya lett az építészmérnöki. Azt azonban kevesen tudják, hogy a jelentkezőnek nemcsak nagy szaktudást, hanem nem mindennapi rajzkészséget is kell bizonyítania. S ehhez még annyit, hogy képzés csak a budapesti Műszaki Egyetemen folyik. Elkeseredésre azért nincs ok, mert nem minden pálya ennyire ostromlott. A közelmúltban vagy az elmúlt években indultak a műszaki, a mezőgazdasági főiskolák, akik itt állam vizsgáznak, üzemmérnöki, üzemgaz- dászi képesítést kapnak. Megjelent az elektronikus számítógép, megkezdődött — főiskolákon, egyetemeken a számítástechnikai oktatás. Az itt tanulók programozó matematikusok lesznek. Jelentkezőkre várnak a műszaki tanári szakok is. Nem titok, hogy jelenleg itt a legkedvezőbbek a felvételi esélyek. Gimnáziumból — egyetemre A pályaválasztás alapszabályairól beszélt Halmos Gyula, a megyei tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetője. íme néhány figyelemre méltó javaslat. Tudományegyetemre elsősorban azok jelentkezzenek. akik gimnáziumban érettségiznek, hiszen a szakközépiskolások kevesebb humán tudásanva- ' got sajátítanak el, így kisebb eséllyel indulnak. Aki a „kertben’’ tanult, annak célszerűbb közgazdásznak jelentkeznie. mint gépészmérnöknek. Elképzelhető persze az is, hogy valaki önszorgalomból behozza a hátrányt. Az érdekes téma magyarázza azt is, hogy az előadások után csak úgy záporoztak a kérdések. Töb szülő kifogásolta, hogy a felvételi pontszámba beszámítják az érettségi átlagát. Sokan azzal sem értettek egyet, hogy az érettségiző csak egy egyetemre vagy főiskolára pályázhat. Érdeklődtek a körzetesítésről, s megtudták, hogy ez csak a tanár-, az óvónő-, a tanítóképző intézményekre és az orvostudományi egyetemekre vonatkozik, a többi felsőoktatási intézménybe mindenki kedve szerint pályázhat, függetlenül attól, hogy az ország melyik városában, megyéjében lakik. Megnyugvással fogadták a pótfelvételikről adott tájékoztatást, hiszen ez azt jelenti, hogy aki betegség, vagy családi probléma miatt képtelen társaival egy időben vizsgázni, az kérheti a későbbi időpontot. Csak elismerő szavakkal szólhatunk a Megyei Művelődési Központ újabb rendez- ményéről. Jó témát, tájékozott előadókat választotta^.. s meg is lett az eredmény: sem az érdeklődés, sem a siker nem maradt el. Mindehhez csak egy javaslat: érdemes lenne az érettségiző egri diáitok számára is rendezni hasonló témájú kereltasz- tal-beszélgeléseket. (pécsi) VWVWM rán reggel. A keze már este is tetszett, jó erős, de kerek, gondolom, minden házimunkát ő csinál, de nem lőrmát- lanította el a kezét, mint sok nőnek. (farkas} 8. — Rosszat álmodtam — mondom, Miska hálóinge van rajtam, akkora, hogy félni kéne benne egyedül, most próbálom kibogozni magam, mint hülye a kényszerzubbonyból. — Azt álmodtam, hogy beestem a jég alá. — Aztán érzett vizet is? és nevetve fordul az asztalhoz. No, ez a tanya, hiába, szólcimondóak az emberek, lám, ez lány, s mégis... Hiába, állatok közt nő fel, meg aztán anya nélkül, nem de- kázza a szót. Vékonyan röhögök, hogy lássa, értem a viccet. Lehet, hogy ez még javamra is lesz, ez a szabad- szájúság. — Tettem föl vizet a mosdáshoz — hallom. — A városiak szeretik a langyos vizet. Nyitom a szám, aztán becsukom. Minek őneki tudni, hogy én miféle városi vagyok? Persze, hogy másfél éve katonáskodom, az nem jut az együgyű kis eszibe. — Miska? Alszik még? — kérdem. Megint nevet, de olyan a nevetése, mint a dinnye karéja, igen szépek a fogai. Nagyon szép arcú lány. — Az volna csak szép, hogy féldélig heverjenek! Kimentek a Kotuba, rókázrú. — Micsoda? Hova? — A Kotuba. A vizes völgybe, a part mentette. Röhögök magamban. Elég lett volna, ha ide mennek rókázni, a ház mögé, úgyse látja senki. Ha elmentek, elmentek, lám, engem meg itthagytak a lánnyal, kettesben. Nem mondom! Fene nagy a bizalom. .. vagy tán próbára akarnak tenni? De, ha próbálni akarok, föl kell kelni... — Maga is elkezdhetné a napot, hallja — mondja a lány vígan, s miután még rárhvág egyet a szemével, kimegy. Csattog a kis papucs a lábán. Kiugrók. Találok egy feketére vénült topogót, gondolom, az öregé. Kinézek, friss lehet odakünn, gyöngyház színű ar levegő, a nap nem süt, de szépen áll minden a világosságban. Az istálló szalmafödelét látni, meg egy galambdúcot. Állok a zöld katonagatyámban, éppen a lavórnak hajolok, hát bejön a lány. Elég furcsa, nem vagyok én hozzászokva, hogy nő eiött félmeztelenül legyek! Ügy teszek, mintha észre se venném, azt mondja: — No, de soványkaf Még meg is nézett. No, itt valóban mások a szokások. Morgok valamit és csapkodom a képembe a vizet. — Majd fölhizlalnám én! — hallom. No, ezzel sok mindent jóvátett. — Ma már nem számit annyira, ki mekkora — mondom elő a törülközőből. — Én például dzsúdóztam, nálam sokkal nagyobb fiúkat egy csípödobással. .. — Mi a bajt csinált? _ Dzsúdó. önvédelmi s port, japán eredetű. Egy-két jó fogással egy Herkulest is földhöz lehet vágni. Néz, aztán azt mondja: — Valami birkózás? No, jöjjön, aztán ezzel birkózzék! Teli az asztal. Nagy szál kolbászok, akkora sonka, mint egy kiseröd, táblákban a szalonna, s most hozza a tűzről a tejet, lábasokban zsír, bögrékben másfajta zsír, nem igaz, hogy itt mi van. A fél asztalt elfoglalja a kenyér, azt nem enni kellene, hanem megmászni, és a tetejére kitűzni a zászlót. Sóhajtok, mert éhes vagyok, de ettől a bőségtől elmegy a péterkém. A lány magának is önt tejet, aztán kenyeret vágna, de én lovagiasan kiveszem a kezéből (vesztemre, soha nem szeltem malomkövet lovassági karddal, itt minden ilyen nagy). Eszünk, közben jól megnézem magamnak. Szőkésbarna, a szemöldöke és a pillája sötétebb, a szeme világosabb, a haja kék szalaggal összefonva hátul, de nagyon ügyesen, a két szalag egymást keresztezi. A nyakán a blúz a legfelső gombbal összefogva, afölött egy vastagabb rékli, de nagyon feszül, nem is nagyon Dumálni kellene, valahogy nem tudok belekezdeni, nem érzem magam biztonságban, minden más, miint amit megszoktam. Süket alaknak tarthat, ülők itt, tömöm a majmot, s nem szólok egy szót sem, csak bámészkodók, mint a moziban. A konyhába belelóg egy nagykemence, a pitvarból fűthetik, igen fines! meleg van, én a kémén- cepadkán aludtam, no. ilyet is > csak. múzeumban látni manapság. Van itt még az ablaknál egy asztal, a sarokban — mi más lehetne —, lóca, a fölső éle faragott, de feketére vénülve: az ajtó mellett, a fán, borotvakés lóg, spárgán egy olcsó kézi- tükör, s valami sárgás, furcsa rongydarab, szalagok lógnak le róla — ahogy jobban megnézem, itt görbüljek meg, ha nem bajuszkötő! Bajusz- kötő! — Egyen még. Lihegek, mint a tömött lúd. — Köszönöm, nem megy. — Dehogynem! Nincs olyan megrakott szénásszekér, amire föl ne férne még egy-két villával! — s lekanyarít egy jókora darab szalonnát, két napig lehetne aratni rajta. Beleizzadok az evésbe, de legalább van időm kigondolni, milyen, szöveget válaszszák. Mert — vegyük csak sorra — a lány az én legjobb barátomnak a húga, ez egy. Itt csiibésrzkedni nem lehet. Csak altkor lehet valamit csinál"’ ha a lány is benne van mókában, akkor fel v mentve az ember a lelkű dalás alól. Kettő: tetszik, nekem, (Folytatjuk.)
