Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-17 / 271. szám
Aä aiapszerzodéi ém Európa yilatkozatok és kom- mentárok özöne üdvözölte és értékelte már, az ellenzék, a bonni uniópártok oldaláról támadások sora kísérte a két német állam alap- szerződésének parafálását. A megjegyzés-özönben, az értékelő szavak százezrei között volt egy rendkívül tárgyilagos, nyílt mondat. A bonni tárgyalóküldöttség vezető jé, Egon Bahr, a kancellári hivatal, államtitkára mondta — miután leszögezte, hogy a két német állam párbeszéde néhány nap híján két év alatt vezetett el az alapszerződés ratifikálásáig: — „A szerződés nem azért jött létre, mert a két állam kormánya ezt így akarta, hanem azért, mert szükségük van rá a két államban élő embereknek.” Másként Js ki lehet ezt fejezni — úgy, hogy azt mondjuk: a történelmi szükségszerűség vitte el az eredményig a tárgyalásokat, az európai realitások, közöttük a két német állam fejlődési útjának realitása vezetett az alapszerződéshez. Persze igaz az is, hogy a Nemet Szövetségi Köztársaságban évtizedeken át fenn lehetett tartani a hidegháborús légkört. Kereszténydemokrata kormányok és hozzájuk húzó jobboldali sajtó- szervek hosszú esztendőkön keresztül egyszerűen, nem vettek tudomást a szocialista német állam létéről és fejlődéséről, később meg, a lebecsülés önteti mozdulatával, idézőjelbe tették a Német Demokratikus Köztársaság nevét. Évtizedek teltek, a szocialista német állam belső ereje és nemzetközi tekintélye szüntelenül nőtt, de a szövetségi köztársaság közéletében — ha egyre elszigeteltebben is — konokul hangoztatták egyesek tagadó álláspontjukat. S ha lassan- lassan. csak történelemkönyvekben találkozni Walter Hallstein nevével, még egy éve is volt olyan nyugatnémet politikus, aki a maga- jobboldali álláspontját azzal is aláhúzta, hogy újra felemlegette az egyedüli képviselet jogát hangoztató, képtelen 11 allstein-doktrínát... . Most pedig, az alapszerződés aláírásának másnapján, a bonni kancellár sajtóértekezletén azt mondta: az alapszerződés megszületése után arra számít, hogy a világ államainak többsége hamarosan. rendezi kapcsolatait a Német Demokratikus Köztársasággal. Amikor pedig a négy nagyhatalomnak a két német állam ENSZ-felvételét támogató nyilatkozata nyilvánosságra került, a New York-i ENSZ-palotában már felkészültek a nagy terem új ülésrendjére — hiszen a két német állam küldöttségének érkezése idején új ülésrend szerint ülnek majd a tagállamok küldöttei... Megkezdődött a találgatás arról is, vajon mikor kerül, sor a para- fálás után az aláírásra... Erre a kérdésre még hozzávetőlegesen pontos választ; is csak november 19-én lehet adni :— akkor, amikor a Bun- destag-választás eredményét ismeri már az ENSZ és a világ Mert ha a jelenlegi szociáldemokrata—szabaddemokrata koalíció akárcsak egyfőnyi többséggel is rendelkezik a bonni parlamentben, még ebben az évben sor kerülhet az aláírásra, esetleg úgy, hogy az ünnepi aktusnak az NDK miniszterelnöke és az NSZK kancellárja lesz a főszereplője. Ám ha no vember 19-én az uniópártok, * CDU—CSU szerzi meg a többséget, új helyzet áll elő. Az ellenzéki vezetők nyilatkozatai nem világosak ugyan (egyelőre csak a bajor CSU utasította el egészében az . alapszerződést, Barzel. az ellenzék . kancellárjelöltje csak a választás után mond végleges véleményt), de a jobboldali sajtó és a Springer- konszem hangja sejtetni engedi a CDU—CSU-taktika fő vonásait. Az ellenzéki álláspont első tétele: az alapszerződés és a hamarosan bekövetkező ENSZ-felvétel „a német megosztottság jog szerinti megerősítése”. Mintha az elmúlt huszonhárom év, a két német állam párhuzamos, ellentéted irányú fejlődése, azaz a valóság bármiféle megerősítésre szorulna. A taktikai elképzelés másik tétele: esetleges győzelme esetén az ellenzék „megkísérel' javítani a jelenlegi szerződésszövegen”. Mintha elképzelhető lenne, hogy a két esztendeig tartó kemény tárgyalásokon a kompromisszumok lehetséges határáig elment Német Demokratikus Köztársaságra ilyen fenyegetéssel hatást lehetne gyakorolni! A két német állam alap- szerződése — együtt a szovjet—NSZK és a lengyel— NSZK szerződéssel — a békés egymás mellett élés szocialista politikájának érvényre jutását és a Szövetségi Köztársaság kormányának valóságérzékét fejezi ki. Két független, szuverén és különböző társadalmi rendben élő állam kötött megállapodást; az NDK és az NSZK huszonhárom hidegháborús év után jó szomszédként élhet együtt. Ugyanabban a hónapban, amikor az alapszerződésre odakerült a két tárgyalóküldöttség vezetőjének kézjegye, Helsinkiben megkezdődik az európai biztonsági értekezletet élőkészítő tanácskozás. A földrész negyedszázadnál hosszabb idő óta megoldatlan problémája volt az egykori,- az éppen száz éve, Bismarck által megteremtett német birodalom helyén- létrejött két német állam egymáshoz való viszonya. Az alapszerződéssel végleg a megvalósíthatatlan ábrándok közé kell sorolni azt az elképzelést, hogy a bismarcki konstrukció — amelyet a történelem, a második világháború eredményeként széttört — valaha is újra összeilleszthető. A földrész békéje a realitások elismerésén, tiszteletben tartásán is alapszik. A realitást, a történelmi fejlődést foglalta megállapodás-paragrafusokba a két német állam alapszerződése, tehát Európa békéjének szolgálatában született. Gárdos Miklós <• & Helsinki felkészült „Technikai előkészületeink jelenlegi állása szerint Helsinki az európai biztonsági konferencia összehívásáról szóló döntéstől számított hat héten belül kész az értekezlet megrendezésére” — jelentette ki Teuvo Aura — Helsinki polgármestere —, a Moscow News című moszkvai hetilapnak adott nyilatkozatában, A polgármester egy héttel a helsinki előkészít» tanácskozás előtt a városi hatóságok és a finn kormány maximális együttműködési készségéről biztosította a -résztvevőket Az értekezlet eszméjét — emlékeztetett Alira —, minden, érdekelt fél elfogadta, így az ésszerűség azt diktálja, hogy megtartására a következő, 1973-as évben sor kerüljön. Helsinki polgármestere elmondta, hogy a technikai elő. készületek a városban már 1970-ben elkezdődték. Az európai biztonsági tanácskozások lebonyolításával megbízott különleges finn munkacsoport azóta élénken tevékenykedett. Érvnek eredményeként a városban és környékén újonnan épült modern konferenciatermek, megfelelő hírközlőhálózat és a legmagasabb igényeket is kielégítő új szállodák állnak rendelkezésre. Megtették a megfelelő intézkedéseket biztonsági vonalon is. Gondoskodtak továbbá az újságírók jő munkakörülményeinek megteremtéséről. „Helsinki mindent megtesz az értekezlet sikere érdekében, amely — őszintén remélem —, beváltja majd a hozzáfűzött reményeket.” — mondta. Svoboda nyilatkozata Ludviik Svoboda csehszlovák köztársasági elnök nyilatkozatot adott a TASZSZ- hírügynökség prágai tiudó«- tójának a Szovjetunió megalapításának közelgő 50. évfordulója alkalmából. Nyilatkozatát csütörtökön, közötte a Pravda. Svoboda egyebek között megállapította: a csehszlovák nép és a Szovjetunió népei közötti kapcsolatoknak mély gyökerük van. „Teljes megjgyózódéssel azt mondhatjuk: amikor köztársaságunkban következetesen megvalósították a lenini elveket, amikor alkotóan alkalmazták a Szovjetunió gazdag tapasztalatát, a szovjet társadalom építésének tapasztalatát, ez mindig a csehek és szlovákok javát szolgálta” — hangsúlyozta a többi között a csehszlovák köztársasági elnöki, Integráció a KGST- tagországokban A SzoaalSszticseszkaja hvdusztrijá című moszkvai lap legfrisebb számában Vlagyi- mor Hakimov elemzi azokat az eredményeket, amelyeket a KGST-tagországok a szocialista gazdasági integrációban a fémkohászat területén értek el. Megállapítja: a KGST-tagországok többségében a fémkohászat elért színvonala a belső piac viszonylagosan szűk volta mellett kiváltja azt a kölcsönös érdekeltséget, hogy fokosak a nemzetközi termelési szakosodást és a céltudatos kooperációt. A Szovjetunió kivételével valamennyi KGST-tagáUam korlátozott vasérckészletekkel rendelkezik. Közülük néhány országnak nincs elegendő kokszolható szene sem. A Szovjetunió biztosítja a tagországok fémkohászati nyersanyagszükségletét, Lengyelországgal és Csehszlovákiával együtt pedig kielégíti a kokszolható szén. iránti igényüket. Hakimov rámutat arra is, hogy az európai szocialista országokban a szakosodással előállított hengersorok lehetővé teszik, hogy 2—4-szere- sére emeljék a fémkohászati termelést, és lényeges mér- téíklben csökkentsék a hengerelt áruk önköltségét. f A lí>7. vietnami négyes értekezlet PÁRIZS: A francia fővárosban csütörtökön megtartották a Vietnamról tárgyaló négyes értekezlet 167. ülését. A tanácskozás előtt Xuan Thuy, a VDK küldöttségének vezetője kijelentette, hogy kormánya „semmiféle olyan érvelést nem fogad el, amelynek célja a megállapodás módosítása. Követeljük — mondotta —, hogy az Egyesült Államok tartsa magát a korábbi megállapodáshoz s minél előbb írja azt alá”. Nguyen Xuan Phong, a saigoni rezsim Párizsban tárgyaló küldöttségének helyettes vezetője az ülés megkezdése előtt elhangzott nyilatkozatában ismét elutasította a VDK kormánya által október 26-án nyilvánosságra hozott megállapodásterveze- tet, hangoztatva, hogy Saigon nem fog hozzájárulni a 9 pontos javaslathoz. SAIGON: Az elmúlt huszonnégy órában sem szüneteltek a harci cselekmények Vietnamban. Az amerikai B— 52-es légierődök csütörtök hajnalig összesen tíz bevetésben támadták a Vietnami Demokratikus Köztársaság déli körzeteit, s 64 kilométerre közelítették meg a 20. szélességi fokot. Délen, a demilitarizált ővezet közelében levő Quang Tri tártománvi székhely körzetében voltak a leghevesebbek az amerikai légiakciók. Hat bevetést hajtottak végre továbbá a dél-vietnami főváros, Saigon környékén. Mint a saigoni katonai parancsnokság jelentéséből kitűnik, ugyanebben az időben a felszabadító erők az ország különböző pontjain nyolcvan különböző akciót hajtottak végre. Kubai kormánynyilatkozat A kdbaj forradalmi kormány Havannában nyilatkozatot tett böeaé, amelyben ismételten javasol ja az Egyesült Államoknak, hogy kétoldalú megállapodás útján vegyék elejét a repülőgépek erőszakos eltérítésének, valamint a szigetország éllemicá£*fßMSW 1*72. november 17., péntek Amerikai áldozatok és a „házi leszerelés n* AZ ELEGÁNSAN öltözött férfi belépett egy New York-i bárba és rendelt egy whiskyt szódával. Italát nyugodtan felhörpintette, majd hirtelen mindkét kezével zsebébe nyúlt, egy-egy pisztolyt rántott ki onnan. Hidegvé- rűen agyonlőtte a bár két vendégét, majd még kettőt megsebesített, aztán nyugodtan távozott. A gyilkos kiléte és tettének oka ismeretlen. Egy nappal korábban a saját lakásán gyilkoltak meg egy férfit. A következő napon a rendőr órákig kergetett az egyik főútvonalon egy lövöldöző bűnözőt. Ez azonban itt nem újság. New Yorkban sűrűn lövöldöznek, akárcsak az Egyesült Államok más városaiban. A hivatalos statisztika szerint kétpercen- ként gyilkolnak vagy sebesí- tenek meg valakit ebben az országban és percenként történik egy-egy fegyveres rablótámadás. Miért változott az Egyesült Államok ilyen lövöldöző országgá? Ennek megvan a maga társadalmi és bizonyos mértékig történelmi háttere. Először is az Egyesült Államokban bár,ki minden megszorítás nélkül vásárolhat fegyvert és lőszert. Egy kisebb pisztoly mindössze 10— 15 dollárba kerül. Az Egyesült Államokban, ahol feltét-- ' lenül be kell jegyeztetni a gépkocsit vagy a kutyát, számos államban a fegyvereket nem kell nyilvántartásba venni, ahol pedig mégis előírják a törvények, ott egyszerűen figyelmen kívül hagyják. New Yorkban a városi hatóságok szerint 500 000 kis kaliberű pisztoly van a lakosságnál. Ebből a bejelentett pisztoly mindössze 20 000. A KONGRESSZUS időről időre kísérleteket tesz, hogy valamiféle rendet teremtsen ezen a területen. 1939-ben például sikerült befagyasztani a golyószórók árusítását. 1968-ban betiltották a kis méretű pisztolyok importját, de a hazai forgalom ugyanakkor elérte az évi egymillió darabot. Birch szenátor nemrégen javaslatot tett a kongresszusnak, hogy tiltsák be a kis kaliberű pisztolyok gyártását és árusítását. Víkend-piszto- lyoknak nevezi az amerikai köznyelv ezeket a fegyvereket, mert olyan aprók, hogy egy campingnadrág zsebében is elférnek. Betiltásuk nem lett volna valamilyen jelentékeny lépés, de még ez is heves ellenállásba ütközött. A szenátor a kongresszus előtt elmondta: javaslata óta „jóindulatúan” figyelmeztették, ne foglalkozzék a lőfegyverek ügyével. Edward Kennedy szenátor egy módosítást terjesztett elő ahhoz a törvényjavaslathoz, amely központilag fogta volna össze a lőfegyverek nyilvántartását és a fegyverviselési engedélyek kiadását. Kennedy szenátor szerint a lőfegyver éppen úgy közkézen forog az amerikai társadalomban, mint például a boxer. Szerződést kell kötnünk az Egyesült Államok polgáraival a leszerelésről — jelentette ki Kennedy nem minden irónia nélkül. — Nyomós érv a fegyverek ellen, hogy naponta növekszik az áldozatok száma. De mekkorára kell növekednie a heti áldozatlistának, amíg országunk eldönti, hogy a névsor már tűrhetetlenül hosz- szú? Az országos lövészegyesület azonban meghiúsít minden olyan kísérletet, amely bármilyen módon is ellenőrzés alá vonná a fegyvereket — folytatta a szenátor. — Az egyesület nem tart mást szem előtt mint azt, hogy bárki kedvére lövöldözhessen és mindenképpen gátolni igyekszik azoknak a szenátoroknak és képviselőknek az erőfeszítéseit, akik szeretnék elejét venni annak, hogy az egész Amerika vadnyugattá változzék. Edward Kennedy szenátor javaslatát elutasították. Jóllehet a Birch-féle törvényjavaslatot annak idején hosszas vita után elfogadták, az ellenzéknek mégis sikerült kierőszakolnia egy olyan módosítást, amely megköny- nyíti a fegyverek vásárlását és eladását. AZ AMERIKAI lövészegyesület és a mögötte álló fegy verkereskedök tömege azért .száll szembe az úgynevezett házi leszereléssel, amiért a hadiipari komplexum is ellenzi a nemzetközi leszerelést. Fő a jövedelem minden áron. G. Geraszímo* — APN nyúló erőszakos cselekményeknek. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy Kuba olyan magatartást tanúsít, amely semmiképp nem ösztönzi az erőszakos cselekedetek elkövetését, de a problémát nem lehet egyoldalúan megoldani, az Egyesült Államok részéiül szükséges kölcsönösség nélkül. A forradalmi kormány 1969. szeptember 16-án az 1226-os számú törvényében rögzítette a gépeltérítéssel és hasonló bűncselekményekkel kapcsolatos álláspontját. Kuba az érdekelt országokkal kötendő kétoldalú megállapodások alapján kívánja elérni a rendezést, amiben az egyik legérdekéltebb ország éppen az Egyesült Államok. A kubai kormány véleménye szerint a gépeltérítések és a nem kevésbé súlyos egyéb erőszakos cselekmé- nyék elkerülésének egyetlen alkalmas, gyors és hatékony módja kétoldalú megállapodás megkötése, s ezt két héttel ezelőtt az Eastern Airlines egyik Boeing—727-es gépének eltérítésekor a kubai kormány az Egyesült Államok kormányának tudomására hozta. A nyilatkozat a továbbiakban ismerteti az Egyesült Államok kormányának Svájc havannai nagykövetségén keresztül a kubai kormánnyal történt levélváltásait. A (kulhai kormány már akkor hangsúlyozta, hogy semmiféle érdeke nem fűződik a géprablások és a hasonló illegális behatolások előfnoz- dításához, de a kubai kormány nem oldhatja meg a kérdést» egyoldalúan, az Egyesült Államok részéről megnyilvánuló kölcsönösség nélkül. A dokumentum állást foglal amellett, hogy mindkét ország szempontjából közös érdek a kérdiés mielőbbi megoldása. „A kubai kormány a maga részéről kész komolyan és halogatás nélkül lépeseket tenni egy megállapodás létrehozása érd ékében, ha az Egyesült Államok kormánya hasonló készséget mutat e téren”. „Amennyiben az Egyesült Államok kormánya úgy kívánja, az említett megállapodást a gépeltérítésekre, a hal ászhaj ók megtámadására. a két országból való illegális távozásra vonatkozóan a képviseletét Kubában ellátó svájci nagy- követségen keresztül lehetne létrehozná.” ) Allende a monopóliumok összeesléüvéséről Dr. Salvador Allende chilei köztársasági elnök mélységesen elítélte az imperialista monopóliumok összeesküvését, amelyek pénzügyi nehézségeket támasztott Chilében. A Népi Egység kormányának döntése, hogy államosítja a Kennecott észak-amerikai réztársaság chilei tulaj-* donát, a reakciós monopólium részéről diszkrimánációs intézkedésekhez vezetett — mondotta. Allende elnök abból az alkalomból tartott beszédet Santiagóhan, hogy a kormány létrehozta a nemzetközi gazdasági kapcsolatok végrehajtó titkárságai. Az új intézmény feladata az elnök szavai szerint, hogy vége vessen a kereskedelemben meglevő bürokráciának, kidolgozza Chile kereskedelempolitikáját, valamint ellenőrzést gyakoroljon az ország export- és importtevékenysége felett. Orlando Mill as pénzügyminiszter a kongresszusban mondott beszédében hasonló hangnemben nyilatkozott, s rámutatott, hogy a jelenlegi chilei valutayálság fő oka az előző kormány helytelen gazdaságpolitikájában és abban keresendő, hogy megbukott a kereszténydemokraták terve a rézipar fejlesztésére vonatkozóan, Nem elhanyagolható körülmény — mondotta Múlás —, a réz világpiaci árá- r .K hirtelen csökkenése sem. A dolgozók egységes kő pontja (CÜT) élére a kormányba került két volt vezető helyett elnökké a kommunista Juan Godoy-t, főtitkárrá a szocialista Manuel Di- namarcat nevezték Jft,
