Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-15 / 269. szám

Látogatóban az ízek birodalmában f A szó legszimpatikusabb értelmében fegyelmezett gyo­morra van szüksége annak, *ki huzamosabb ideig a szakmájáról beszélget Her- czeg József főszakáccsal, il­letve a .,séf”-fel, vagyis: az egri Unicornis konyhájának fiatal uralkodójával. Trónörökös koráiban lecsó­val .és palacsintával kezdte odahaza. Hagy milyen siker­rel? — Közkívánatra sokszor meg kellett még ismétel­nem ... így lett hát a konyha mű­vésze, és az eltelt tizennégy esztendő alatt nem kis nép­szerűségre tett szert. Meg is érdemli, akik már megkós­tolták az Unicornis főztjét, azoknak nyugodtan elhihetik. — Mi kell ahhoz, hogy va­laki jó szakács legyen? — Adottság, lelkiismereti fantázia — sorolja a recep­tet a konyha melletti iro­dában. — Gaykran keli improvizálni, s előfordul, hogy eleinte nem is tudja az ember, mi jön ki a végén..i Ez benne az izgalmas: kom­ponálni az íreket, ebből is, abból is hozzátenni, s ha a vendég még egyszer kér, az a legnagyobb siker. — Komponálni? Ü5 H<j nincs eUenére, szívesen leír­nám valamelyik szerzemé­nyét. — Néöők a Hevesi finom falatokat... ? Nem, inkább a sertésérméket fantázLomód- ra, Lehet borjúból is készí­teni. Kell hozzá: kockára vá­gott csirkemáj, soníka, gom­flz 50 éves Szovjetuniót köszönti a Magyar Televízió Ä Szovjetunió megalakulá­sának 50. évfordulóját ün­neplő magyarországi ese­ménysorozatban részt vesz a Magyar Televízió is: 15 hé­ten át szombat délutánon­ként egy-egy szovjet köztár­saság életét, mindennapjait ismerhetjük meg a szovjet televízió által küldött válto­zatos, színes összeállítás alapján. Megyeri Károly és Kígyós Sándor a közelmúltban a szovjet fővárosban forgatott. A Magyar Televízió és az APN szovjet hírügynökség kooprodukciója lesz több ré­szes filmjük, amely a tervek szerint „Moszkvai emberek” címmel kerül a nézők elé. Tizenkétezer kilométert uta­zott az a magyar tv-stáb, amely többek között Alma- Atát, Jerevánt, Dzsambult kereste fel expedíciója so­rán. A magyar—szovjet együttműködés gyümölcse­ként forgatták itt a Ka­zahsztánt és Örményorszá­got bemutató produkciókat. A Szovjetunió közigazga­tási felépítéséről szól Sugár András és Radó Gyula ri­portfilmje. „Költői térkép” címmel a tv munkatársai verses-zenés utazást visznek képernyőre, amelynek során 16 szovjet szocialista köztár­saságba látogathatunk el. Elbert János válogatása a köztársaságok „költői tájai­ra” kalauzolja el a nézőt: a legfiatalabb Iván Dracsk uk­rán költőtől a legidősebb dagesztáni Rácul Ganzato- vig szinte valamennyi kor­osztály képviselői megszó­lalnak a műsorban. A világirodalmi magazin­ban Leningrád múltjából, jelenéből 'klasszikus és mai szerzőktől — irodalmi adap­tációkat láthatunk. Ugyan­csak műsorrá tűzi a televí­zió a Szovjetunió megalaku­lásának 50. évfordulója tisz­teletére a Bjelorusz pálya­udvar című szovjet filmet is. amely annak idején a mozikban emlékezetes sikert aratott. , sV* Képeznie felülről lefelé: h. kell hozzá: kockára vá­gott csirkemáj, sonka, gom­ÍWm. A világ minden. séfyeHyen sapkát visel. —és módfelett szeretetne Bbamájal! (Kiss Béla felvételei) temi Eledmte a kést, később pedig engem saidott... Búcsúzunk, a séf újra át­veszi a kormányzást az illat- orgiában úszó élombirodal- ma fölött, ahol egyre-másra születnek az ínycsiklandozó és szívfájdító ételköltemé- nyek. Kátai Gábor Napirenden: a pedagógusok érdekvédelme Péter Ernő nyilatkozata Az állami oktatás tovább­fejlesztéséről szóló párthatá­rozat nyomán széles körű tevékenység bontakozott ki a több mint százezres pedagó- g us tábor érdekvédelmének hathatósabb érvényesítésére, élet- és munkakörülményeik tervszerű és következetes ja­vítására. A feladatokról Pé­ter Ernő, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára többek között a következő­ket mondotta az MTI mim­ika társának. A legutóbb tartott közpon­ti vezetőségi ülésünk részle­tesen és sokoldalúan megha­tározta a Pedagógusok Szak- szervezete valamennyi szer­vezetének feladatait az álla­mi oktatás helyzetéről és fejlesztéséről szóló párthatá­rozat végrehajtásában. A ha­tározat végrehajtásának szá­mos objektív és szubjektív feltétele van. Ezen belül is a legfontosabb, hogy a peda­gógusok odaadó munkájuk, önmaguk szakmai, ideológiai, politikai fejlesztése mellett — az élet- és munkakörül­mények továbbá, javításával eleget is tudjanak tenni a rájuk háruló feladatoknak. — A pedagógusok szerepé­nek ilyen megítélése kedve­ző légkört -teremt arra, hogy a szakszervezeti munkában a jövőben még nagyobb szere­pe legyen az oktatásügyi dol­gozók érdekvédelmének, élet. és munkakörülményeik javításának. Kezdeményező szerepet vállalunk mindazok­nak a jogszabályoknak, fej­lesztési terveknek a kidolgo­zásában. amelyek a párthatá­rozat végrehajtásából adódó­an a pedagógusok élet- és munkakörülményeit érintik. — Jelentős feladat vár ránk a pedagógusok admi­nisztrációs tennivalóinak to­vábbi csökkentésében és kor­szerűsítésében, ugyanígy az erkölcsi megbecsülést, a pe­dagógus hivatás nagyobb tár­sadalmi . elismerését szolgáló kitüntetési és címrendszer kialakításában és az igazgatói munkakör betöltése új rend­szerének kialaikitásáiban. — Az oktatáspolitikai cé­lokat szolgáló anyagi eszkö­zök ésszerű, koncentrált fel- használását szorgalmazzuk, ösztönzőbb, a f eladatok meg­valósítását jobban szolgáló gazdálkodási keretek ésmód- (szerek kialakítását szorgal­mazzuk, A meglevő anyagi eszközök hatékonyságának növelése érdekében a jó ta­pasztalatokat széles körben elterjesztjük. — Az oktatási intézmé­nyekben, az iskolákban je­lentősen javítani kell a pe­dagógusok társadalmi közér­zetét és ezt a nyugodt, alko­tó munkahelyi légkör megte­remtésével kell kezdeni. En­nek érdekében növelni kell az iskolavezetés demokratiz­musát. — Az erkölcsi megbecsü­lés növelése érdekében minden intézménynél rögzí­teni kell a jutalmazás irány­elveit, a lehetőség szerint törzsgárdáit kell alakítani. — Kitüntetésre az eddigi­nél jóval több pedagógust kell javasolni. A javaslatok döntő többségének az intéz­ményektől kell kiindulni, mert itt ismerik legjobban a pedagógusok munkáját. A ki­tüntetésre javasoltak ará­nyait a gyakorló pedagógu­sok javára keli változtam. A Dobó Gimnázium ünnepi hangversenyéről Ä Dobó István Gimnáziumi névadója halálának négyszáz éves jubileuma alkalmából ünnepi hangversenyt adott az egri színházban. A műso­ros est művészei az egyre terebélyesedő Dobós hagyo­mányoknak megfelelően volt Dobós diákok, akik az egri középiskola falai közül in­dultak neki az életnek, a művészi pályának. A közönség is méltó volt *z ünnepi alkalomhoz. A nézőtéren nemcsak az évti­zedekkel ezelőtt Egerben ta­nuló öregdiákok ültek, ha­nem a most virágzó iskola diákjai, szülők, barátok is, akik előtt Verebélyi András igazgatóhelyettes emlékezett meg arról, hogy ötven éves ez a Dobó nevét viselő egri középiskola. A műsorban fellépett az egri vonósnégyes — Radnóti Tibor, Lévay Zsolt, Szabó Jó­zsef és Farkas István — Mozart D-dúr divertimentó- jával. Delley József zongora- művész Chopin As-dúr bal­ladáját és Kodály Marosszé­ki táncok című művét betv. sőségesen szólaltatta meg. Tary László két fuvolaszám­mal járult hozzá az ünnepi élményhez. Lugossy Melinda három de Falla-dallal, Ger­shwin Porgy and Bess-éből Clara bölcsődalával és Ko­dály Háry Jánosából két részlettel bizonyította, hogy ez a kitűnő orgánum egyre színesebbé s gazdagabbá nemesedik. Az est egyik kiemelkedő száma Kovács Eszter elő­adásában Leonóra áriája Verdi A végzet hatalma cí­mű operájából. A drámai erő szenvedéllyel és átélés­sel párosulva érvényesült ebben az örökzöld női vallo­másban. A Bartók-népdal- feldolgozások mintha távol esnének Kovács Eszter érze­lemvilágától. Az intézet növendéke, Gó­lya Erzsébet Corelli e-moll szonátáját adta elő. A he­gedűn elhangzó iinom líra jelzi, hogy ez a diáklány ki­tűnő zenei adottságokkal rendelkezik. A gimnázium leánykara Pákotítz István Az egri várban című versé­re Ocskay György tanár kó­rusművét adta elő, nagy ha­tást keltve. Verseket mondottak Ba­logh Éva, Sebestyén Csilla, és Vass Gábor. A műsor be­fejező számaként hangzott el Kertész Tamás bariton­szólójával, az Építők Heves megyei Kórusának és az Eg­ri Szimfonikus Zenekarnak a közreműködésével, Farkas Ferenc Kossuth-díjas zene­szerzőnk Kantátája, Tinódi históriája Eger viadaláról. Ocskay György tanárkar­nagy felfokozott ritmusban dirigálta a művet, inkább az erőt hangsúlyozta, mint azt a méltóságot, amely a mű­ből árad. A zongorakíséretet Vfre­eze Teréz és Pethő Zsolt látták el. A hangverseny jó példa arra, hogyan lehet hagyományt, művészi célo­kat egybeötvözni a közönség és elsősorban a felnövekvő ifjúság érdekében. (farkas) 13TI. november 15., szerda Alig teszünk néhány lé­pést, kapaszkodni kell. — Ez mi itt? A gát? — Nem. — Hanem? — A jég. Ahogy a víz föl­tolja egymásra a táblákat. Ez a Miska nemhiába itt született, itt élt a szigeten, ez itt ismer minden bokrot. Nemegyszer említette, hogy át szoktak járni a jégen. Hogy ezen a szakaszon sok ágra szakad a folyam, zá- tonyos, könnyebben megáll rajta a jég, meg effélék. Le­het, lehet, nekem azért nem tetszik. Semmit sem lehet látni, vastagon áll a hó és Miska megy, megy, gondolom szag után, mert semmi rendszer nincs abban, ahogy jobbra vagy balra elkanyarodik — Te! Honnan tudod, hogy merre kell menni? Nem felel, csak megy. — Hallod? Honnan?... Abban a pillanatban meg­csúszik, nagyot kell dobban­tania a másik lábával, s én megérzem, hogy megreszket alattam minden. Ha nem :j--:lek meg annyira, elüvöl- lóm magam, de így hang se jön ki a torkomon, csakál­: íok dermed tea. ö meg föláll, lecsapkodja a havat a köpenyérői s indul tovább. Menjen. De nélkülem. Én ugyan nem mozdulok. De — menjek vissza? Egyedül? Hátranéz. S int, de a sze­me szúrós. Csak-csak jobb lesz utána menni, ö mégis jobban tud­ja. De a pofámat befogom. A villamoson is ki van írva, hogy a vezetővel tilos szö­vegelni, pedig ott sínen van­nak. Azért — mire átérünk — csuromvíz vagyok. Már a fák közt battyogunk, még mindig nem vagyok biztos a dolgomban; — Te, ez már a part? — Az. — Phű, de jó! — Ne állj meg, hideg lesz. Nem. álló* meg. Örülök, hogy szilárd a falai alattam. Hanem — itt aztán van hó meg hó. Erre senki nem járt, se ember, se állat. Tér­dig gázolunk a szűz hóban. Miska a szokott módján, gépszerűen emelgeti a lábát, én meg a nyomában, az a baj, akkorákat lép, hogy nem tudok ütemet tartani, apróz­ni kell. Akárhol volt serdülő futó­verseny az otthonok közt, azt mind én nyertem, de amikor egyszer a Balcsin nyaraltunk és tréfás vízifu­tás volt, az utolsó lettem. Ahová erő kell, ott én fa­rok vagyok. Gondolom azért, mert kicsi vagyok és kicsi a tüdőm is, meg vékonyabbak az izmaim. Sehol semmi élet errefelé, csak a fekete fák meg a hó. Mögöttünk a ronda nyoma­ink a szép fehér havon. Egy­szer olvastam valamit, hogy ahol az ember megjelenik, belerondít a természetbe, nem hülyeség, pont így van. _ Direkt kár széttaposni e zt a szép szőnyeget, mi? — mondom Miskának. A háta se felel, megy mint va­lami igásló. Jó volna megállni, rá­gyújtani, kifújni magunkat, de es úgy beindult... Már benn lehetünk a szigetben, dombokat látok, de csak úgy hullámformán, ahogy egy bolha láthatja a redőnyt. Jó a bolhának, állítólag negy­ven- vagy hányszorosára tudja elrúgni magát saját testhosszának ... - Vagy a, holdon, egy ugrással fönn az ember a kráter oldalában, egyszer láttam egy trükkíil- met... ... lemaradtam, * m 9 traktor csak megy. — Miska! Hallod? Szív­junk el egy staubot! Meg se áll, úgy szól visz- sza: — Nem. — Miért? — Mindjárt sötét van. Az igaz.; Alkonyodik. Ha el találunk tévedni... — Félsz, hogy elté'vedsz? Erre megint a hátával vá­laszol. Megadom magam, s megyek. Már legalább száz méter óta nem második lépésre ve­szek levegőt, hanem duplá­zom. Az én távom mindig a száz méter volt, nem a tíz­ezer. A megyei serdülő spar- takiádon is azt mondta az a pesti ürge, aki a szövet­ségből volt lenn, hogy ha nem olyan nagyok a füleim, hol másik bukik el, s lom­hán szárnyalnak oda azok a ronda, kopasz nyakú mada­rak. Horgas csőr, horgas karmok, állati rusnya nép­ség, ha ezek beléereszlik az ember húsába a ... Hülye vagyok. De a fá­radtságtól! Ez a tulok úgy megy előttem, mint a meg­szállott. Az agyában semmi más nem pislákol, csak az, hogy „haza”. Hát igen, haza ... Ez azért valami. Végtére én is azért vagyok itt, hátha ... Kuss. Még gondolatban sem lőjük le a dolgokat. Nem emlegetjük, kisfiam. Babonásak vagyunk. A kihirdetés előtt nagy mellényed volt, Véneken. én nyerem a döntőt. Kár volt abbahagyni a sprinte­lést. Mindenről Tuba tehet, az a gané. Meg Szomolnok. Miért is helyeztek át oda!... Kárognak a varjak. Sivatagi film jut eszembe. Mennek a palik, hol egyik, Hogy te már tudod, hova kerülsz: Pestre. Kijött a gyufán, mondtad, közben két hete nem is láttál gyufát. S erre Szomolnokra küldtek, abba a kivégzőtáborba. (Folytat} ükj t ba. zöldborsó, lefőzött borjú- velő. Sóval, borssal és petre­zselyemmel ízesítjük, nyáron kockára vágott paradicsomot is tehetünk hozzá. A sertés- érméket általában lepáro­lom. Könnyű az egészet elké­szíteni. Amolyan ínyencek­nek való étel, s burgonya- fánkkal rendkívül finom. A szakácsművészetnek több műfaja van, ahogy megtud­tam: készételek, frissen sül­tek, mártásos és hidegkony- hás ételek. Herczeg József­hez a mártások állnak a leg­közelebb. Escoffier, a nagy francia szakács és szakíró ezt mondta valahol: „Aki jó mártást tud készíteni, az jó séf”. Miből áll a munkája? — Műszak kezdéskor kije­lölöm az étlapon szereplő ételek műsorát, s személyre szólóan kiosztom a feladato­kat. Igen jó képességű kollé­gáim vannak, öröm velük dolgozni. És van is mat. Csak képzelje el egy szom­batunkat: h idegtálrendelés, a’ la carte, ötvenkét fős es­küvő, három külföldi csoport és öt magyar csoport. *1 Persze, az is igaz, hogy min­den ilyen rendezvény elisme­rést is jelent a konyhánk iránt. A séfet nemcsak a beosztá­sa különbözteti meg a kony­ha többi személyzetétől. Ezt akkor tudtam meg, amikor egy fiatal szakácstanuló jött be tanácsot kérni. Az ő fe­jén fodros „csákó” díszelgett, a főnökén egyszerű, sima. — Ez mindenütt így van — magyarázta — az egész vilá­gon. És az is, hogy a séf koc­kás nadrágot viséL — Elég sokat jogkxOtoztomk mások gyomrával, így ép­pen ideje, hogy a fősoakáa is nyilatkozzék. ~ — Mit mondjate; én na­gyon szeretem a gyomromat Ennek bizonyításául a ked­venc ételeim: újházi tyúk­húsleves, paprikás csirke, füstölt lazac... és módiéiért# szeretem a libamájat! — Én is-á. Ég más főtt­jével hogyan áll? — Szívesen megkóstolom; Néha nem árt a tapasztalat- csere. Persze, a szaktémák­kal vigyázni kell; egy jó ba­rátom és volt tanulótársam — ma már ő is séf —egy­szer egy konylhakendőt paní- rozott be és rántott ki a szá­momra. Viszonzásul egy igen sfzép deszkatortát kapott tő-

Next

/
Thumbnails
Contents