Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-15 / 269. szám

R/idlfr KOSSUTH 8.18 Zenekari muzsika 8.00 Íratlan könyvek... 2. folyt. 9.20 Népi muzsika 10.05 Nyitnikék 10.40 Beszélgessünk zenéről 11.00 Riport 11.10 Áriák 11.30 A Szabó család 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Tánczene 13.21 Népi muzsika 13.45 Válaszolunk hallgatóinknak! 13.59 Vörösmarty cs a muzsika. II. 14.30 Körkapcsolás a labdarúgó- mérk.-ről 15.20 Nőkről — nőknek 15.50 Petőfi-kalendárium 16.05 Világpiac 16.25 Harsan a kürtszó! 17.20 Haydn: Ustdob-szimi. 17.45 Riport 18.00 Schubert: Wenderer- fantázia 18.28 Közv. a Csepel—U. Dózoa labda rúgó-raérk.-ről 19.25 Nótaest »0.20 Lemezek közt válogatva 21.03 Mezőgazdaságunk nagy Öregei 21.38 Könnyűzene 22.20 A dzsessz világa 23.20 Operarészl. 0.10 Cimbalommuzsflca PETŐFI KM Operettre szí. 9.03 Beethoven-müvefc 11.55 Néhány perc tudomány 12.00 Zenekari muzsika 12.40 Házunk tája 13.03 Áriák 13.25 Körkapcsolás a labdarúgó- mérkőzésekről 14.35 Zenés délután 18.20 Vetélkedő gyermekeknek! *9.22 Kis magyar néprajz 19.35 Bangversenyközu. m Erkel Színházból I *1.30 Elő szó *2.05 Népdalok 22.30 Schumann* Apásul | daljáték i 23.13 Könnyűzene I MAGYAR 1 BMvrv I 9.33 Delta I lto.ll A Bisa Mannan-esee | NDK bűnügyi tt-flün t *0.50 RiportHlm I *4.40 ITV: Budapest* tsn« Magyar film I *6.05 Irány, az egyetemi I 16.50 Hírek I 16.55 Csepel—O. Dózsa bajnoki t labdarúgó-mérk. i 18.30 A tánc eredete. I Rövidfilm I 19.IS Esti mese I 19.30 Tv-hlradó i eo.oa A pármai kolostor. 1 n. rész SÍ.25 Interpelláció 22.25 Tv-hlradó [TH&Sti EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.) Fél 4, fél 8 és este 8 órakor Joe Hill balladája Színes svéd—USA fűm EGRI BRÖDY (Telefon: 14-0?) Fél 4. fél 6 és fél 8 órakor Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek Színes, szinkronizált olasz film GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Délután fél 4 és háromnegyed 6 órakor Utazás Jakabbal Színes magyar fiira Este 8 órakor: A rend gyilkosai Színes, szinkronizált francia film HATVANI VÖRÖS CSILLAG Forró vizet a kopaszra! HATVANI KOSSUTH \ A Tenkes kapitánya I—n. £zínhai Egerben: este 7 órakor: A furfangos özvegy (Déryné-bérlet) II GYE LET Egerben: 19 órától csütörtök reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsi- linszky utcai rendelőben. (Tele­fon: n-io). Rendelés gyermekek részére is. Gyöngyösön: 19 órától csütör­tök reggel 7 óráig a Jókai utca 41. szám alatti rendelőben. (Te­lefon: 17-27). A TRAGÉDIA hetven fillérért kapható A kis sarki bazár zsebkendó­nyi ablakán ' beszólva napi saj­tómat kértem, amikor vékony gyerekhangra figyeltem fel: — Néni, kérem, tessék adni egy puffancsot. — Hetven fillér, kisfiam — volt a válasz. A kíváncsiságtól hajtva, én is vásároltam két darabot, s ha­nyagul zsebre vágtam az Isme­retlen holmit. Meg is feledkez­tem róla, míg a hivatalba ér­ve, más tárgyakkal együtt, ezt is előszedtem. Kollégám rögtön elmondta. Ismeri ezt a nem tel­jesen ártalmatlan játékot, s szakszerűen elmagyarázta, mi­képp használjam. A fehér végé­vel előre a földre kell dobni, s rálépni. Óriásit pukkan. Ismét elfeledkeztem róla, s a két puf­fancs ott maradt az íróasztalo­mon. Egy harmadik kollégám kezébe került, s az elmélyül- ten forgatta az ujjal között, majd megnyomta, s az óriásit pukkanva felrobbant. A hatás döbbenetes volt. A robbanás ereje fél körmét leszakította. Szerencsére nem történt na­gyobb baj, s gondolom, ennek velem örülhet az Is, aki ezt a játékot kitalálta. Jó, hogy kollégám arcától tá­vol tartotta kezét, s nem a sze­méhez közel robbant fel a „já­ték”. Gondolataim végén arra a kér­désre bukkantam, hogy vajon, amikor vég nélkül beszélünk a munkavédelemről, a dolgozók testi épségének védelméről hogyan és kik engedélyezték ennek a cseppet sem veszély­telen Játéknak a forgalomba- hozatalát? Vagy ha engedély nélkül került forgalomba, még senki sem vette észre veszélyes- seget? Talán az Illetékesek nem is láttak még Ilyet? Felhívom figyelmüket, Gyöngyös városa hangos az Ilyen durrogásoktól, s a gyerekek elárulják, hoí szerzik be _a hozzávalót”. Bozstk István Gyöngyös Hol a Ráma? Tulajdonképpen n ■ bsj, hogy szeretem nézni a tv-t. Egyik-másik műsor titán ugyan bosszankodom, miért nem kapcsoltam ki, de pél­dául a reklámot eddig min­dig élvezettel néztem, Ahogy mondják, hogy ,JDe...! hal­lotta-e már ön? __* Egy­s zer megütötte a fülemet egy mondat. Ereztem belőle, hogy a hang tulajdonosa ta­pasztalatból beszél, s olyas­valamit dicsér, ami valóban jő lehet Csak annyit hal­lottam még, hogy kenyérre kenve kitűnő, s másnap es­tig találgattam, vajon mi lehet az? Izgatott várakozás­sal kapcsoltam be másnap este a tv-t És jött a rek­lám, s én megtudtam, hogy az a kenyérre kenve kitűnő dolog a Ráma margarin. Tejes, nem hizlal, vaj pótló. Oké! — mondtam, — s mi­vel két növésben lévő gyer­mekem töméntelen meny- nyiségben fogyasztja a va­jaskenyeret, kipróbáltam. Másnap reggel bevásárló körutamon a tejet és kenye­ret megelőzve előbb Ráma margarint kértem. Boldogan vittem haza, és kíváncsian Május végén ax vmokám buzgón számolni kezdte a napokat: még tíz nap ...még nyolc... hat... Június elején, az egyik na­pon aztán vad kiáltás űzte el álmomat: — Hurrá! Vége a sulinak! Én is örültem; végre nyu­godtan együtt lehetek az unokámmal, mehetünk kirán­dulni, csavaroghatunk er- dőn-mezön. Egyik, nap elhatároztuk, hogy elmegyünk az egyik ba­rátomhoz vidékre, hadd él­vezzük egy kicsit a termé­szet szépségeit. Hanem a bu­szon töltött egy óra teljesen felőrölte az idegeimet. Alig hajítottam ki a csikket az ablakon egy patakba, ami­kor az unokám rákezdte: — Hogy lehet az, nagyi, hogy öregember létedre nem vagy képes felfogni, hogy a szabadban nem illik szeme­telni? A dohány méreg. Tü­dőrákot kapnak tőle a ha­lak. A suliban azt tanultuk, hogy kisgyerekkorunlctól kezdve óvnunk kell a ter­mészetet. — Te magad is az imént dobtad ki a cukorkád papír­ját a fűbe — mondtam. KUBA KÖZELRŐL 4. Egy blokád csődje A kubai forradalom nem fenyegetődzik. Békében akar élni. és képes ezt a békét meg is védeni. vártam, mit szólnak hozzá a gyerekek. A papírból ki­bontva valóban friss, ét­vágygerjesztő illata volt, könnyen rákenhettem a ke­nyérre. Gyermekeim egy­mást túllicitálva dicsérték az uzsonnát: „Ilyen friss, ízle­tes vajat régen kaptál, anyu!” Elárultam a titkot, hogy ez nem vaj, hanem osztrák margarin. Tejes! Nem hizlal! Vajpótló! Ke­nyérre kenve is tényleg ki­tűnő. Három napig tartott a cso­da, a negyedig napon már nem lehetett margarint kap­ni a városban. Még egyszer aztán még találkoztam vele egy ÁBC-boltban, s végleg eltűnt. Csak azt nem tudom most, kire haragudjak? A tv-re, amiért olyat reklá­moz ami nincs, vagy az ille­tékesekre, hogy az nem gon­doskodik róla, hogy amit reklámoznak, az kapható is legyen? Mindenesetre ha valaki találkozik azzal a Rámával, értesítsen, mértén azért nem adtam még fel a reményt. S. P. Eger mindent az utasért! A gyöngyösi művelődést ház és a könyvtár dolgozóival 1972. november 9-én szerettünk volna felutazni Mátraszentimre köz­ségbe. A Mátrafüredröl • óra 35-kor induló budapesti Járattal még is kezdtük, a mint később kiderült, eléggé Izgalmas és bosszúságokkal teli utazást. Jármüvünk Galyatetőtől mint­egy két kilométerre ugyanis el­romlott. A vezető minden igye­kezete ellenere sem vált hasz­nálhatóvá. Csoportunkon kívül még mintegy 10—12 utas is a buszon tartózkodott közülük néhány*» bőröndökkel megra­kodva, sót két terhes kismama is volt A vezető és a kalauz (akik nem tehettek a hibáról, mert műszaki hiba voK) meg­nyugtatott bennünket hogy a Gyöngyösről induló járat majd felvisz bennünket Gályáig, s on­nan egy kisegítő járat Mátra- szentimrére. A gyöngyösi Járná valóban Jött te, de kalauza röviden kö­zölte járataink kalauzával, hogy amit kér, arról szó sem lehet Becsapta az autóbusz ajtaját s hosszas dörömbölésre is csak a kalauzt engedte felszállni. A társaság pedig csomagokkal megrakodva, a két terhes kis­mamával együtt megindult gya­log. Az idő egyébként nagyon szép volt de mi van, ha pél­dául zuhogó esőben keU meg­tenni ezt az utat? A mi autóbuszunk vezetője égy-bettőre Intézkedett s vég­tére is megérkeztünk a célhoz. De a gyöngyösi járat kalauzát ma sem értjük. Volna valami szabályzat, amely tiltja a segély- szállítást? De ha lenne, ezt ép­pen udvariasan Is közölhette volna. Az idősebbeket és a két terhes nőt meg kötelessége lett volna felvenni, s elvinni a leg­közelebbi pályaudvarig. Később tudtuk még meg, hogy kéré­sünket a következő megjegyzés­sel hárította el a járat kalauza: „Ml vagyok én, népjóléti in­tézmény?” Az autóbusz rend­számai GC 32—22 volt. Baranyi Tram Gyöngyös — De abban nincs méreg, legfeljebb egy kis édesség! — És ha a méhecskék rá­szállnak a papírra, és cukor - bajt kapnak?! — Ejnye, nagyi, tálán nem tudod, hogy a méheket etetni kelt? — parírozott az uno­kám. — Kevés a virág az idén __ A kilencéves kis diktátor meghátrálásra kényszerített. — Aztán próbálj illedel­mesen viselkedni, ha oda­érünk — fordultam a gye­rekhez, ahogy a, barátom vil­lája felé közeledtünk. — Milyen volt a bizonyít­ványod? — érdeklődött a ba­rátom felesége. — Közepes — felelte az unokám. — Magatartásból vi­szont ötösöm volt. Hű, de klasszak azok a kiscsirkék! — kiáltott fel, ahogy kibá­mult az udvarra. A néni megsimogatta a fe­jét: — Igen, nagyon kedves jószágok, én nevelem őket. A cikksorozat szerzője, az MTI kubai tudósítója, egy esz­tendeje él a karib-tengeri szigetországban. Ez év június elején, aki­nek volt alkalma Magyaror­szágon találkozni Fidel Cast- róval, az meggyőződhetett róla, hogy a kubai párt első titkára, a forradalmi kor­mány elnöke nem szereti a protokollt. Az atlétatermetű miniszterelnök rendkívül közvetlen ember. Kubában nem keltett olyan feltűnést, de az amerikai lapok sokáig cikkeztek arról az esetről, amikor tavaly októberben Koszigin Havannában járt. A főváros közelében levő egyik létesítményt látogatták meg. Egy katonai gépkocsi­ban ült a két kormányfő. S a kocsit Fidel vezette. A ku­baiak természetesnek vették. Épp úgy mint azt, hogy a miniszterelnököt (vagy ahogy itt nevezik: comandante en jefe — a főparancsnok —) 15 éve nem látták civilben. Mindig katonai egyenruhát visel. Egy kicsit jelképezve azt, hogy a mai élet egyenes folytatása a Sierra Maest- ra-i harcoknak. A kubaiak rendkívül nagy­ra becsülik Fidel Castro sze­mélyes bátorságát, forradal­mi elszántságát. Annak ide­jén — 1953-ban — 26 éves jól menő fiatal ügyvéd volt (apósa közlekedésügyi mi­niszter, sógora belügyi ál­lamtitkár). Mégis látva népe mérhetetlen nyomorát, egy maroknyi csoporttal együtt megtámadta a Batista-dikta- túra egyik fellegvárát, a San­tiago de Cuba-i Moncada- laktanyát. Az akció nem si­került: 15 évre ítélték. Két év múlva kiszabadult, s új­ból folytatta. Mexikóból a Granma nevű hajón elindult társaival, partra szálltak, a Sierra Maestra-i hegyekben kezdték néhányan. S csapa­tuk egyre duzzadt. Í959. ja­nuár elsején győztesen vo­nultak be Havannába. Magyarország I960 decem­berében vette fel a diplomá­ciai kapcsolatot Kubával. Akkor ez az aktus egy volt az események sorában, amely jelezte, hogy Amerika első szabad földjének dolgozói szövetségesekre, barátokra ta­láltak a szocialista tábor or­szágaiban. Azóta ez a barát­ság szélesedik, erősödik. Az utóbbi időszakban növeke­dett a műszaki és tudomá­nyos együttműködés. A ko­rábbi Ikarus-buszok, Diesel­mozdonyok szállítása mellett, magyarok vesznek részt pél­dául a kubai vágóhidak re­konstrukciójában, az ország geológiai térképének elkészí­tésében. A szigetország labo­ratóriumaiban, mezőgazda- sági üzemeiben több mint száz magyar szakember tény­kedik. De különösen nagyra értékelik a kubaiak a ma­Már messziről megismernek, amikor viszem nekik a sze­met ... Szívesen adnék ne­ked egyet, de hát a városban nem lehet tartani. Hová ten­néd? — A sütőbe! — rikoltott az unokám. — Nekem sütve tetszenek a legjobban. A hangulat, amely erre a kijelentésére akkorát esett, mint a barométer eső előtt, hazafelé az úton még tovább romlott. A gyerek egy fiatal­emberrel szemben telepedett le, és ki-kipukkanó nevetés­sel tanulmányozta a szere­lését. — Nézd csak, nagyi! En­nek a bácsinak fülbevaló van a fülében, és ki na* rúzsoz- va a szája! „De hosszú ez a vakáció!” gondoltam magamban a he­lyemen feszengve, amikor az egész kocsi már minket né­zett. — Hogy sikerült a kirán­dulás? — kérdezte a felesé­gem. gyér segítséggel épült üveg­kombinátot. A két ország közvetlen gazdasági kapcso­latán túl az eszmék és az ér­dekek azonossága álapján a nemzetközi porondon is szo­ros együttműködés alakúit ki. Kuba és a szocialista or­szágok kapcsolata egyre szo­rosabb. Még inkább érez­hető ez azóta, amióta a Fi­del Castro vezette kubai párt- és kormányküldöttség az európai szocialista orszá­gokban járt. Fidel a kapcso­latokról szólva Moszkvában kijelentette: „Kuba a gya­korlatban tanulta meg, mit jelent és mekkora erő az in­ternacionalista szolidaritás, a szocialista államok szövetsé­gével való szövetség. A ku­bai nép maradéktalanul bí­zik a Szovjetunió elvi poli­tikájában.” A kubai emberek tudják, hogy a szocialista országok politikai, gazdasági, katonai segítsége nélkül sohasem tudták volna megvívni forra­dalmukat, építeni a szocia­lizmust Különösen a Szov­jetunió támogatását értékelik nagyra. Hiszen a szocialista tábor vezető országa a leg­nehezebb időkben sietett a kubai nép segítségére. Az USA 1960. július 6-án meg­tagadta az arra az esztendő­re még fennmaradt 700 ezer tonna cukor átvételét Kubá ­tól. A szigetország piac ivei­kül maradt. Akkor Che Gue­vara, a kubai nemzeti bank elnöke volt. Meghívták Moszkvába. Az akkor aláirt megállapodás értelmében a Szovjetunió vállalta, hogy át­— Nyilván fényesen, ha épségben értünk haza! — vá­laszoltam szárazon. Kitalálhatta, hogy mi tör­tént, mert azt mondta a gye­reknek: — Ügy látszik, me­gint eljárt a nyelved! — En csak azt mondtam — tiltakozott a gyerek —, hogy a csikket nem szabad a patakba dobni, meg hogy egy bácsinak nem illik fülbevalót hordani és rúzsozni a száját. A feleségem válaszul kö­zölte az unokájával, hogy büntetésből az este nem néz­heti a televíziót. A gyerek némán az ablakhoz lépett, és hosszú ideig bámult ki az udvarra szomorúan. — Mi bajod? — kérdeztem egy idő múlva, mert megsaj­náltam. — Semmi.Csak vá­rok... — Mit vársz? — Hogy mikor lesz már vége a szünidőnek! Olyan hosszú ez a vakáció! Bárcsak újra mehetnék már a suliba! Ott nem kell annyi érthetet­len felnőttel vesződnöm... Fordította: Zahemsaky I-áswló (Foto: Kovács Endre) vesz 2,7 millió tonna cukrot. Kuba tehát sem akkor, sem azóta „nem fulladt meg sa­ját cukorjában”, mint azt annak idején az amerikai la­pok megjósolták. Az ország növekvő gazda­sági és politikai súlya az utóbbi években tapasztelt egyértelmű, következetes po­litikája révén a mestersége­sen teremtett, betonnak hitt amerikai blokád falai na­gyon is inognak. Latin-Ame- rika mind több országának vezető körében erősödik az a meggyőződés, hogy helytelen volt Kuba „kiközösítése”, ami azt jelenti, hogy erőszakkal elvágták azokat a szalakat, amelyek a közös történelem, a gazdasági fejlettség Hason­ló foka révén összekötötték Kubát és a többi latin-ame­rikai országot. Allende győ­zelme után, Chile újból fel­vette a diplomáciai kapcso­latot Kubával. Ez év júniu­sában Peru is helyreállítot­ta a szigetországgal a kap­csolatokat. De egészségeseb­bek a kapcsolatok Panama és Kuba között is. S egyre nő azoknak az országoknak a száma, amelyek hajlandók megkérdőjelezni azt a politi­kai irányvonalat, amelyet az USA kényszerített a latin­amerikai országokra. Ügy hírlik, hogy néhány ország az AÁSZ-ban akarja megvi­tatni a kérdést. Kubának az ezzel kapcsolatos politikája egyértelmű. Raul Roa kül­ügyminiszter világosan fo­galmazott nemrég: Kubának semmiféle szándéka nincs visszatérni az AÁSZ-ba, mert nem egyezik forradal­mi elveinkkel. A közeledés alapja csak a b'lokád meg­szüntetése, az amerikai pro­vokációk felhagyása. Bár az USA nagy hangon igyekszik bizonygatni, hogy Kuba milyen veszélyt jelent a földrészre, Fidel Castro éppen e sorok írójának kér­désére válaszolva mondta el, az egyik sajtóértekezleten: „A kubai forradalom nem fenyegetődzik. Békében akar élni környezetével, a latin- amerikai népekkel. Kubának nem érdeke a feszültség fo­kozása. Az USA kormányá­nak kell egyszer s minden­kor felhagyni Kuba elleni fegyveres akcióival...” A 8,5 milliós kubai nép történelmi küldetést vállalt Ailg 150 kilométerre az USA partjaitól, Amerika földjén elsőként látott hozzá egy új élet építéséhez. Bár tenger­nyi gonddal birkóznak, az el­múlt 13 év alatt, csodát mű­veltek a kubai emberek a cukorszigeten. (Vége) Király Ferenc j 1972. uovem’x»r 15., szerda ■ ■■■ ..I II. II. —■ ......................... .............................. ................................... ■ !■ ' M artti Larnh Db hosszú ez a vakáció!

Next

/
Thumbnails
Contents