Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-15 / 269. szám
A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztéséért Szakemberek, szakmunkások HA VALAKI tíz évre visszamenően végignézi azt, hogy az egyes munkaterületeken miként alakult a termelőszövetkezetekben dolgozó emberek részesedése, könnyen megállapíthatja: a fizikai munkások közül a legnagyobb mértékben rendszerint a szarvasmarha-tenyésztők keresete nőtt. Ugyanakkor az adatokból az is kiolvasható, hogy a szarvasmarha-tenyésztésben a legnagyobb az évi össz- kereset. Kivétel persze akad, de ez nem változtat az általános helyzeten. Egy másik jelenség: a leggyakrabban a szarvasmarha-tenyésztésben dolgozók személye változott. Közöttük kevés a fiatal, a szarvasmarha-tenyésztéshez tartozó munkakörökbe nehéz új embert beállítani. A keresetek és a fluktuáció között látszólag nagy az ellentmondás. Pedig törvényszerűen alakultak így a dolgok. A gazdálkodásnak ezen a területén aránylag keveset változott a munka jellege. Miközben az üzemen belül a búzatermesztés, a kukoricatermesztés, a baromfitenyésztés régi, hagyományos munkafolyamatai a gépesítés és a kemizálás révén alapvetően módosultak, itt az esetek nagy részében a fő munkaeszköznek megmaradt a villa, maradt a rendkívül hosszú munkanap, s nem egy helyen még a kézi fejés is. A munkakörülmények keveset javultak, s bár a heia egy szabad napot legtöbbször kiadják a szarvasmarha-tenyésztéssel járó folyamatos lekötöttség sem tette vonzóvá e tevékenységet. A szarvasmarha-tenyésztés, a tejtermelés, hizlalás megváltozó közgazdasági szabályozói, lassacskán kibontakozó új lehetőségei nagyon helyesen arra ösztönzik a legtöbb nagyüzem szakvezetőit, hogy tüzetesen megvizsgálják gazdaságukban a szarvasmarha-tenyésztés helyzetét. Mindezt pedig teszik azért, hogy pontosabb programot állíthassanak ösz- sze. Érdemes egy ilyen elemzés során külön kitérni a szarvasmarha-telepeken kialakított munkarendre, a munka minőségére, s arra, hogy mennyire fegyelmezetten tartják be a tehenészetekben, a borjú-, a növendéknevelésben, a hizlalásban előírt követelményeket." Melyek a munkarend, a fegyelem megsértésének leggyakoribb okai, milyen a szarvasmarha-tenyésztésben dolgozók szakmai felkészültsége, mennyire rendszeres és következetes az ellenőrzés, s milyen annak szakmai színvonala, minősége? Olyan kérdések ezek, amelyeknek tisztázása lényegesen hozzájárulhat a sikeres munkához, a szarvasmarhatenyésztéshez újabban fűzött üzemen belüli remények megvalósításához. AZ TERMÉSZETES követelmény — ha nem is lehet egy csapásra megvalósítani —, hogy a szarvasmarha-tenyésztésben dolgozók munkakörülményei javuljanak. Ebben az ötéves tervben — miután új telepeket nem lehet tömegesen építeni —, a már meglévők korszerűsítése került előtérbe. A modernizálás, a nagyüzemi, iparszerű termelés megteremtésének lehetőségei szerteágazóak. A meglévő épületek méretétől, típusától függően formálható a tartástechnológia rendszere. Az épületek egy-egy telepen belül is gyakran mások és mások. Ez bonyolulttá teszi a -megoldást, s a szakemberek ,elé nagy feladatot állít: hol, milyen módon változtassanak, egyáltalán érdemes-e változtatni? Amikor új telep átadásáról van szó, lassacskán természetes lesz minden gazdaságban az a követelmény, hogy szakmailag képzett emberek irányítsák, szervezzék ott a munkát, s a végrehajtásban részt vevők is rendelkezzenek szakmai ismeretekkel. Ám hiba lenne figyelmen kívül hagyni a szakmai felkészültséget, a már meglévő telep korszerűsítésekor. Nagyon, de nagyon ráfér a legtöbb gazdaság tehenészetére, a szakmai ismeretek, ^ szakképzettség, a hozzáértés „korszerűsítése” is. JELENLEG évente a fiatalok képzése során mintegy 500 szarvasmarha-tenyésztő szakmunkás szerez bizonyítványt. A felnőttek közül ennél kevesebb — háromszáz ember — sajátítja el az ismereteket szakmunkás szinten, s a felnőttek közül hat- százan betanítottmunkás-ké- pesítést szereznek. Nem mondhatjuk tehát, hogy túlságosan sokan tanulnak a Mit ér az új kollektív szerződés? Ezt vitatják, erre keresnek most választ a hatvani vasúti csomópont szak- szervezeti bizottságai, hogy tapasztalataikat november végén tovább adhassák a budapesti MÁV-igazgatóság- nak és a magasabb szak- szervezeti vezetésnek. Elsőként tegnap a hatvani vasútállomás közel ezer dolgozóját tömörítő szakszervezet vezetősége ülésezett e kérdéssel kapcsolatban. A Víg János elnökletével lezajlott tanácskozáson Kijácz József állcmásfőnök, majd pedig Szuromi István szb-titkár számolt be az utóbbi másfél év tapasztalatairól. Amint ez a referátumokból és hozzászólásokból kiderült, az 1971-ben életbe léptetett új kollektív szerződést a vasutas dolgozók általában jónak, részleteiben is hasznosnak, kielégítőnek ítélik. Végrehajtásával sem volt probléma, a vasútállomáshoz tartozó munkahelyeken. Erre mindennél jobban jellemző, hogy a másfél esztendő során egyetlen esetben kellett döntőbizottsági tárgyalást tartani vitás kérdés tisztázására. A vasúti alkalmazottaknál az elmúlt évtizedekben legtöbb gondot a pihenőnapok okozták és a problematikus helyzetek ezek elsikkadasaszakmunkás- és betanított- munkás-képzés intézményeiben. S gon az is, hogy közülük jópáran nem a tanult szakmájuknak megfelelő munkakörbe kerülnek. A következő években mintegy 200 állattenyésztő üzemmérnök és félezer mezőgazdasági mérnök kerül ki esztendőnként a felsőfokú oktatási intézményekből. Az üzemmérnökök természetesen nem mind szarvasmarha-tenyésztők. Ennek ellenére elmondható, hogy a szarvasmarha-tenyésztési programot követi az iskolai és tanfolyamos képzés. Aránylag nem túl nagy azoknak az állattenyésztéssel foglalkozó termelőszövetkezeteknek a száma, amelyekben nem dolgozik felsőfokú képzettséggel rendelkező szakember. Összetettebb feladat a szakmunkásszínvonal megteremtése a munkában részt vevőknél. Néhány tapasztalat azt mutatja, hogy a helyi képzés — különösen nagyobb gazdaságokban, amelyekben az oktatás szintje is megfelelő lehet — gyorsan, eredményesen bővítheti a szarvasmarha-tenyésztésben dolgozók ismereteit. A LEGLÉNYEGESEBB: miközben a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésének, a termelés növelésének, a gazdaságosság javításának anyagi, műszaki feltételeit vizsgálják a nagyüzemekben és e kérdések tanulmányozására, megválaszolására szükségszerűen nagy energiát fordítanak, legalább ilyen következetességgel törődjenek a személyi feltételekkel is. Ha igaz az, hogy mindennek az ember a mozgatója, akkor az is igaz, hogy valamennyi elgondolás megvalósítása olyan mértékben sikerül, amilyen mértékben értik a dolgukat azok, akik a kivitelezésben tevékenykednek. A. J. Eszmék és könyvek Egyetlen ország sem oly hatalmas, niint a betűk birodalma. A táblák közé fogott lapok írott, nyomtatott mondatai immár évezredek, évszázadok óta az ember természetes kísérői. Ám alig több, mint egy évtized is jelzője, bizonyítója lehet lényeges változásoknak. Tizenegyedszer rendezik meg a politikai könyvnapokat; tizenegyedszer igazalódik be, hogy ott, ahol történelmi szemmértékkel nézve még nemrég is cSupán kevesek szellemi tápláléka volt a betű, ma növekvő tömegigényt elégít ki a szépirodalom, s a politikai irodalom egyaránt. Tavaly 5536 művet 53,4 millió példányban nyomtattak ki hazánkban. Sorolhatnák az átlagokat, a kiugró sikereket, de aligha szükséges. Mindennapi tartozéka, segítője életünknek a könyv, s ahogy tágul a látóhatár, úgy növekszik a politikai irodalom jelentősége. Ismerősöknél s ismeretleneknél megfordulva nem mulasztom el könyveik szemügyre vételét. Mi minden érdekli, izgatja, teszi kíváncsivá az embereket! Hiszen van könyv, amelynek forgatása nem több,' mint időtöltés, könnyed szórakozás, ám művek légiója csak akkor kerül a polcokra, a kezekbe, ha tényleges igény, szellemi éhség, tudásgyarapítást fontosnak tartó szándék emeli oda. A politikai irodalomnak jelentősége mellett a befogadására kialakult készségről is szólnia kell. A közgondolkozás szintjének növekedéséről, az országhatáron átnyúló figyelemről, arról, hogy napjaink embere nemcsak tudni akar a világ dolgairól, hanem érteni is kívánja azokat. Sokat mond minderről, hogy évente negyvenmillió forintot tesz ki a poitikai irodalmat gondozó Kossuth Könyvkiadó forgalma. Ám az összeg csak jelző, amely szerzők, művek és olvasók egymásra találásának csupán egyetlen mozzanatát rögzíti. Mert ennél fontosabb — s persze, jóval előbbre való — az az érték, amelyet a könyvtáblák közé fogott eszmék, érvek, tények közvetítenek és sarjasztanak. Az az érték, amely a marixta világnézet térhódításából fakad, a kiművelt, s bonyolult világ ezernyi dolgában könnyebben eligazodó emberfők által jön létre. Általános, kivételt nem ismerő folyamat lenne már ez? Tudjuk, szó sincs róla. Vannak fehér foltok, társadalmi csoportok, ahová még nehezen, sok akadályon át jut csak el a kor meghatározó eszméjének szava. Van tehát tennivaló is bőven megnyerésükért, - ahogy magának a kiadásnak is még frissebbé, rugalmasabbá kell válnia. Napjaink emberét szívesen nevezik racionálisnak, azaz szervezőnek, rendszerteremtőnek, az összefüggések kutatójának. Sok az igazság e megállapításban, hiszen ahogy egyre bonyolultabbá válik, a világ, úgy növekszik az eligazodást segítő eszközök szerepe. A politikai irodalom hazánkban alig két és fél évtizedes műltja jó indulásnak, kedvező startnak tekinthető. Jövendője ígér — a társadalom állapotát, változásra való készségét, a megértés iránti tömegigényt tükrözve — nagy távlatokat. E nagy eredményeket. M. O. Mintatelepek, új építkezési módszerek az EYM sajátlakás-építési célprogrambizottságának tervében Kidolgozta jövő évi munkatervét az Építésügyi és Városfejlesztési. Minisztérium sajátlakás-építési célprogram-bizottsága, amely a korábbinál több segítséget kíván nyújtani a magánlakások építőinek. A sajátla- kás-építés kutatási és fejlesztési eredményeiről az idén három tájértekezleten tájékoztatták az érdekelteket, s a sorozat befejező tanácskozását a jövő évben tartják meg a Pest megyeieknek és a budapestieknek. A vitákban elhangzott javaslatok alapján 1973-ban összefoglaló kiadványt jelentetnek meg. Ezenkívül jövőre újabb öt-hat városban rendeznek magánlakás-építési kiállítást a korszerű családi és társasházakról, a modern telepszerű beépítésről. Az jdén rendkívül nagy érdeklődés nyilvánult meg a célprogram-bizottság irányításával kidolgozott műszaki A „milliomos" gépkocsivezető — Jártam az NDK-ban, Csehszlovákiában, Lengyelországban, Bulgáriában... (EJpto: Kiss Béla.) Huszonhárom esztendővel ezelőtt ült először a gépkocsi kormányához Bozó József, a VOLÁN 4. számú Vállalatának autóbusz-vezetője aki a Munka Érdemrend bronz fokozata mellé a napokban tűzte fel az elismerő szakmai kitüntetést. A hivatalos adatok szerint ugyanis 750 ezer kilométert vezetett baleset nélkül. — A hivatalos adatok szerint valóban ennyit tettem meg különösebb baj nélkül. A huszonhárom év alatt azonban sokkal többet mentem. Saját számításaim szerint ebben az évben túljutottam az egymillió kilométeren is. Ez a kettősség onnan származik, hogy csali 1954-től sikerült beszerezni az adatokat. Még így is kétszer kaptam meg az aranyjelvényt ... — Hogyhogy? — Annak idején ugyanis már 500 ezer kilométer után felterjesztették a gépkocsi- vezetőket a balesetmentes közlekedésért járó kitüntetésre. Akkor is nagyon örültem a sikernek, ma éppolyan boldog vagyok, hogy soha nem volt karambolom. Pedig huszonhárom évet lehúzni a volán mellett, nem könnyű doiag. — Emlékszik még az első útra? — Arra mindig. Bükkszéken dolgoztam az akkori Mélyfúrási Vállalat sofőrjeként. Egy régi öttónmás amerikai teherkocsival jártam, fúrótornyokat szállítottunk az úttalan utakon, kinn a határban. Rengeteget vezettem, menni kellett, hajtott bennünket a munka. Most azért valamivel nyugodtabb, kényelmesebb helyem van. A felelősség azonban nagyobb. Bármilyen helyzetbe kerülőik, nekem kell felelnem az utasok biztonságáért. — Mióta jár autóbusszal? 1953-ban ültem autóbuszra, s azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal állandóan az Eger és Bükkszék között teljesítek szolgálatot. Reggel fél hatkor kezdek és este hat óra előtt állok meg Bükkszéken, a lakásom előtt. — Nem unalmas állandóan, egy útszakaszon közlekedni? — Hát bizony, meg kell szoknia ezt is az embernek, hogy nem nagyon jár másfelé. Bár ennek is van. előnyé: ilyen ködben, mint most is van, könnyebb az ismert úton vezetni. Egy-egy ismert fa, kanyar, kőhalom kitünően eligazítja az embert. Máshol ilyen esetben nem vezet olyan biztonságosan senki. Tudom ezt még a külföldi útjaimról.. — Magánúton járt más országban? — Ügy is, de a legtöbbször hivatalosan. Időnként kamionnal, vagy egy-egy külön- bússza! küldtek ki az NDK- ba, Cseh Szlovákia ba, Lengyelországba, BuLgáriáha, Jugoszláviába és Ausztriába. Volt olyan hetem is, hogy íkamionnal négyezer kilométernél is többet vezettem. — Egy ilyen út rendkívül fárasztó lehet, más közlekedési szokások, ismeretlen utak, mind nagy figyelmet igényelnek. — Valóban nem könnyű egy-egy ilyen út, de szívesen vállalom. Egyébként egy ilyen távolsági vezetés nagyon. az emlékezetemben marad, ugyanis csak egy hajszál választott el a karamboltól. Drezda körül jártunk, amikor egy teherkocsival találkoztunk. A vezetője bizonyára elbóbiskolt, mert egyenesen felénk tartott. Teljes hángerővel rádudáltam, s abban pillanatban félrerántottam a kormányt. Ez volta szerencsénk, mert így el tudott csúszni mellettünk az álmából felriadt vezető... Soha ilyen helyzetben nem voltam. — Sokfelé járt, rengeteg kollégát megismert már, véleménye szerint mi a jó gépkocsivezető jellemzője? — Mindenekelőtt a józanság, a kiegyensúlyozottság. A gépjárművezetés fárasztó munka, épp ezért egészséges embert kíván. Ha valaki bizonytalan, nem érzi otthon magát a volán mögött, az bármikor bajba kerülhet. Akaratra, határozottságra és nagy figyelemre van szükség a mi szakmánkban, mégha a legrövidebb útra készül is ... — Ön most merre indul? — A 10.30-as járattal Bükkszékre. De nemcsak most, tíz évem van még a nyugdíjig, szeretném még nagyon sokszor megjárni ezt a szakaszt. — Jó Utat! Szilvás István tervek iránt, s ezért a jövő évben a kész tervek katalógusának kiadását tervezik. Ebben figyelembe veszik a tájegységek sajátosságait érvényesítő tervgyűjteményeket js. Az újabb kutatási és fejlesztési feladattervek szerint részletesen megvizsgálják a korszerű tetőtérbeépítés alapfeltételeit, s ennek megfelelően a jövő évben elkészítik több épületfajta tervét is. Lehetőséget keresnek a paneles házgyári termékek magánlakás-építési felhasználására is. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággá] karöltve megvizsgálják a fából épített családi házak hazai alkalmazásának lehetőségeit. Szélesebb körben támogatják az újszerű tanácsi magánlakás-építési törekvéseket. Az idén Szeghalmon és Kecskeméten műszaki tervezéssel és más előkészületi munkával segítették a tanács telepszerű magánlakásépítési kezdeményezését. Terveik szerint a jövő évben beépítési javaslatok kidolgozásával és egyes tervezői feladatok átvállalásával már öt magánlakás-építési mintatelep előkészítéséhez nyújtanak segítséget. Az előző munka tapasztalatai ugyanis arra hívták fel a figyelmet, hogy a korszerű magánlakás-építési módszerek legjobb propagandája: a mintatelepek bemutatása. A jövő évi kutatási tervekben újszerű tetőszerkezetek és korszerű fűtőblokkok kialakítását, műanyag fóliák hasznosítását és a házilagos vízellátás megoldását irányozták elő. Ezenkívül még számos épületszerkezettel kísérleteznek és vizsgálják a magánlakás-épitée sok elméleti kérdését. A bizottság támogatásával végez országos jelentőségű kísérletet az Epitesgazdasági és Szervezési Intézet, amely a lakásépítő szövetkezetek új szervezési, jogi és pénzügyi szabályaira és a telepszerű építést lebonyolító beruházó közösség fejlesztésére tesz majd javaslatokat. 1972. november TSL» rurria bál adódtak. Az új kollektív szerződés ezt a kérdést szintén tisztázta. Ma már minden dolgozó kötelező érvénynyel megkapja a heti pihenőnapját. Létszámhiányból eredően csupán az őszi cukorgyár* kampánymunkák során keletkeznek nehézségek. Ilyenkor előfordul, hogy az állomási , személyzethez tartozó vasutasoknak pihenőnapon ts munkába kell állniuk, de ilyenkor minden esetben 100 százalékos munkabérpótlekot folyósítanak nekik. A tárgyalás során kifejtették, hogy az ój kollektív szerződés egyik nagyon fontos, mindmáig hiányosán megvalósított célkitűzését is rendezni kelt. Eszerint szorgalmazni kívánják a közeljövőben a havi 210 munkaórára való átállás bevezetését. Jelenleg ezt csak az állomási szolgálatnál tudják érvényesíteni, az utazó személyzet még mindig 240— 250 órát tölt munkában. A vasútállomáson lezajlott tanácskozást november 20-ig a hatvani pályafenntartási és vontatási főnökségnél rendezendő szakszervezeti bizottsági ülések követik, további sok száz vasúti alkalmazott munkaviszonyának, munka- körülményeinek javítása érdekeben. (moldvai/) Egyetlen döntőbizottsági ülés másfél év alatt Az új kollektív szerződés jó tapasztalatai a hatvani vasúti csomóponton
