Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-15 / 269. szám

■íM^VWSA^AA^A^^AAA^A^y^AAAAA^AAA^SAAA/S^AAAAA^WWVVvA^VWVVS/ Kedd esti külpolitikai kommentárunk Szavazás éjfélkor DRÁMAIAN IIOSSZÜ Kongresszus volt, csak éjfélkor került sor a szava''.irr». Az Olasz Szocialista Párt kong­resszusán alul maradt Mancini, az eddigi főtitkár és Lombardi, az úgynevezett balszárny javaslata. A nagy rvMistéget De Mnrt.ino eddigi pártelnök csoportja kapta annál is inkább, mert hozzájuk csatlakozott a ve­■ Pietro Nenni csoportja. Manclniék szerint nincs alap a kormányon levő ke­reszténydemokratákkal való párbeszédre, határozott el­lenzéket kell képezni. De Martinóék másképp látják: sze­rintük a középbal kormányzati formula felújítására van szükség, mégpedig azonnal. IGAZA VAN-E a kisebbségben maradt csoportnak? Kétséges. A kereszténydemokrata párt, illetve Andreotti kormánya ugyanis többségben uralkodik, voltaképpen e pillanatban nincs is különösebb szüksége a szocialisták­kal való koalícióra, ilyenformán annak ellenzékiségét Is elviseli. Ugyanakkor De Martinóék javaslata — mely a szo­cialista pártvezetésen belül most többséget kapott — megfontolandó. Ha ugyanis elkezdenek tárgyalni a ke­reszténydemokratákkal új, középbal kormánykoalícióról és ezek a megbeszélések sikerre veretnek, elképzelhető, hogy a szocialista pártnak a kormányon belül sikerül a kormányt ama reformok legalább egy részének megva­lósítására szorítania, amelyekre Itáliának oly nagy szük­sége van és amelyek megvalósításáért — úgymond a szo­cialisták — vissza akarnak lépni agy középbal kor­mányba. Különösen figyelemre méltó, hogy a* te elhangzott Genovában, az Olasz Szocialista Párt kongresszusán, ami­kor De Martino és társai az újbóli középbal koalíciós kormány megalakítása mellett érveltek, hogy nem uta­sítják el az Olasz Kommunista Párttal való együttműkö­dést a reformok kidolgozásában és végrehajtásában. ODÁIG PERSZE hosszú még az út Egyelőre ki kell várni a kormányon levő kereszténydemokrata párt ve­zetőségének döntését: elfogadja-e a szocialisták ajánla­tát, a középbal kormányzat felelevenítéséi? Perón hazatér Juan Perón, volt argentin elnök kedden Madridból Rómába érkezett. Ttzenhét évi száműzetés után csütörtö­kön innen indul vissza ha­zájába, Argentínába, hogy ismét részt vegyen ax or­szág {Politikai életében. Perón hazatérése előtt az utolsó előkészületeiket és tanácsko­zásokat Rómában tartja párt- h( vei vei, majd az Alitalia légitársaság egy különgépé- vel repül 120 fős kísérettel Buenos Airesbe. Elindulása előtt szeretné, a VI. Pál pá­pa fogadná őt. A Vatikán azonban a jelek szerint nem mutat hajlandóságot erre. Az évszázad orkánja Tizenkét halálos áldozatot követelt a hétfőd orkán a Német Demokratikus Köz­társaságban, s 148 személy réseiben súlyosan, részben enyhébben, megsebesült. Az anyagi kár is tetemes. Sok épület, villanyvezeték és köz­út megrongálódott, A Harz- hegységlben tombolt a legerő­sebben a vihar, itt másodper­cenként 68 méteres volt a szél sebessége. Ami 245 ki­lómé teres óránkénti sebes­ségnek felel meg. Ez voét az évszázad legerősebb orkánja. Berlinben megrongálódott a magyar nagykövetség épüle­te is. A vihar több hatalmas utcai üvegtáblát és ablak­üveget betört A kereskedel­mi kirendeltség bejárati aj­taját is tönkretette, úgyhogy kedden a kirendeltség épü­letében, csak egy kirakaton át lehetett bejutni. A javí­tási és helyreállítási munkák az egész országban gyors ütemben folynak. Pekingbe érkezett Le Dúc The Megint menekülnek... A felvétel Vietnam Due To tartományában készült, a Saigont rezsim helikoptereken menekülő katonáiról. (Népújság telefoto — UP—MTI—KS) (Folytatás az 1, oldalról) közt. a Thieu elnök által tá­masztott nehézségekre hivat­kozik, Haig tábornok Washing­tonból azonnal tovább re­pült az elnök Camp Davld-i nyaralójába, és beszámolt útjának tapasztalatairól. Je­len volt Henry Kissinger, Nixon nemzetbiztonsági fő­tanácsadója is. A több mint egyórás megbeszélésről ér­demben semmi sem szivár­gott ki, és Ronald Ziegler, a Fehér Ház sajtófőnöke még arra sem adott határozott választ, hogy Kissinger, Il­letve Haig a napokban Pá­rizsba utazik-e. Annyit azon­ban kijelentett, hogy ha lét­re jönne is a találkozó az amerikai kormány megbí­zottai és a VDK képviselői között, „még további kon­zultációkra lesz szükség a dél-vietnamiakkal”. Ebből a kijelentésből — amely el­lentétben áll Henry Kissin­ger korábbi megállapításá­val, mely szerint „még egy” párizsi ülésre kell számítani a végleges rendezés előtt, nyüvánvalóan kitűnik, hogy az amerikaiak időhúzásra játszanak. Bár a szóvivő — mint már említettük — nem adott egyenes választ arra, hogy az amerikai kormány megbí­zottai Párizsba utaznak, meg­figyelők valószínűnek tart­ják, hogy erre néhány napon belül mégis csak sor kerül. SAIGON: Az amerikai légierő ne­hézbombázói hétfőn és ked­den változatlan hevességgel támadták a demokratikus Vietnam területét. A B—52- es óriás bombázók ezúttal a 20. szélességi vonaltól mind­össze kilenc kilométerre dél­re, s a VDK fővárosául 200' kilométerre szórták le bom- baterhüket. A déli frontok közül a központi fennsíkon, Kontum tartományi székhely körzeté­ben a felszabadító erők ala­kulatai 10 órás ütközetet vívtak a Saigont kormány­csapatok egységeivel. Nyuga­ti források szerint a saigoni fél az összecsapásban 79 em­bert vesztett Az amerikai parancsnok­ság kedden bejelentette, hogy az elmúlt héten ezer fővel csökkentették a Dél-Viet­namban levő amerikai had­erők létszámát így jelenleg — amerikai adat szerint — 31100 katonát állomásoztatr nak az országban. Kínai Népköztársaság: Egy év ENSZ-tagság „Forró drót” Bonn és Berlin kozott NSZK választási harc EGY ESZTENDŐVEL rr­előtt, 1971, november 15-én foglalhatta el — a szocialis­ta országok és más haladó országok Hőbb mint két. évti- I zedes harcainak eredménye­képpen —. jogos helyét a Kínai Népköztársaság az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében. Ez az esemény Jól példázta az erőviszonyok alapvető megváltozását, a vi­lágban, s kedvező körülmé­nyeket teremthetett volna, hogy a szocialista országok és a békés és biztonságos nemzetközi viszonyok érvé­nyesüléséért. küzdő többi ál­lam sikeresebben vethesse lath;; “»folyását a világszer- vezt ' ‘ti is. Sajnos, a remények nem teljesültek. Sőt, a Kínai Nép­köztársaság szereplése az ENSZ-ben még tusoknak Is kiábrándulást jelentett, akik — számításba véve Peking politikai tévelygéseit, cikk- cakkjait és főleg szovjetelle- nességtőj fűtött indítékait —. fenntartással és óvatossággal tekintettek a kínaiak fellé­pése elé. A Kínai Népköztársaság ENSZ-szereplése azzal kezdő­dött, hogy az Egyesült Álla­mokkal együtt rágalmazta Indiát és a Szovjetuniót, a bengálial nép nemzett felsza­badító küzdelmét, s elítélte a független Bengált Népi Köz­társaság megalakulását. Az idén csak annyit változott a helyzet, hogy a realitásokkal jobban számoló Egyesült Ál­lamok időközben diplomáciai kapcsolatra lépett a BengAli Népi Köztársasággal, s en­nek megfelelően támogatta felvételét az ENSZ-be. Pe­king ezzel S7,emben, mint a „népi háborúk és a nemzeti felszabadító harcok bajnoka”, vétójogát először alkalmazva a Biztonsági Tanácsban, megakadályozta a Bangla Desh ENSZ-tagságát. Ez a lépés, érthetően, viharos til­takozást, rosszallást váltott ki még olyan ázsiai, afrikai or- »zágokban is, amelyeknek vezető k hajlamosak ar­ra ho ■ ‘ást tanúsít­0 ... 1 972. november 15., szerda sanak Pekingnek a „világot diktátumaikkal leigázó szu­perhatalmak” elleni kiroha­násai iránt. Különösen rossz megvilágítást, adott, a Bengálí Népi Köztársasággal szembe­ni ellenséges lépésnek az a körülmény, hogy a Kínai Népköztársaság maga is két évtizeden keresztül szenvedő alanya volt az ENSZ-tagság ügyében egy bizonyos mono­polkapitalista nagyhatalom, az Egyesül t Államok — nem pedig a „szuperhatal­mak”!... — vétójának. (Egyébként ez a nagyhata­lom, az Egyesült Államok természetesen nem kis meg­elégedéssel nyugtázza ezeket a pekingi húzásokat, s joggal érzi azt, hogy a kínai veze­tés, például a Bengali Népi Köztársaság kérdésében, azt a politikát viszi, amely tu­lajdonképpen Amerikának nagyon tetszik, amelyet azon­ban Washington éppen tak­tikai okokból, a látszat meg­óvása szempontjából nem folytathat!) OKTÓBER 4-ÉN hangzott el Csiao Kuan-hua kínai kül­ügyminiszter-helyettes fel­szólalása az idei ENSZ-köz- gyűlés általános vitájában. A diplomáciai szakértők — amint ez már lenni szokott — azonnal nagyító alá vet­ték a 66 perces beszédet, s még azt is megszámlálták, hányszor ejtette ki az Egye­sült Államok, s hányszor a Szovjetunió nevét. Ez a szor­gos analízis egyöntetű véle­ményhez juttatta a megfi­gyelőket: a két úgynevezett szuperhatalom közül a kínai küldött a Szovjetunió ellen intézte a hevesebb támadá­sokat. Az európai biztonsági ér­tekezlet, mondotta, konfron­tációhoz fog vezetni, s az érdekszférák felosztását cé­lozza. Peking megbízottja ezzel az értékeléssel szinte szó szerint ismétli, amit a biz­tonsági értekezlet ádáz ellen­zői, például olyan ismert ke- reszte&lovagok hirdetnek, mint a bajor demagóg: Franz Josef Strauss. MEGJEGYZENDŐ, hogy a Kínai Népköztársaság telje­sen elvtelen Európa-politiká­ja megmutatkozik abban is, ahogyan az utóbbi időkben a Közös Piac kérdéseire tekint. Ha a pekingi propagandának hinni lehet, akkor ez a mo­nopolkapitalista gazdasági egyesülés a záloga a konti­nens szabad, demokratikus fejlődésének. S ez az állás­pont annál is Inkább átlát­sz», mert közben az európai szocialista országok gazda­sági összefogását, a KGST-t — szidalmazzák. A pekingi logika szerint tehát a szocia­lista országok törekvése az összefogásra, sz integrált gazdaságra helytelen: ki-ki csak önerőre támaszkodva építheti a szocializmust, ha azonban a 'kapitalisták fog­nak össze, ez meggyorsítja« fejlődést. Hasonlóan önieleplező az a kritika, amellyel Kína az ENSZ-közgyűlés elé terjesz­tett szovjet javaslatot illett. Azt állítja, hogy az erőszak alkalmazásának kizárása és az atomfegyverek betiltása a nem-nukleáris országok ellen irányul. Hogy miért? Erre adósak mar adnak Peringben a válasszal, hiszen logiku­san nehéz Is lenne bizonyíta­ni, hogy ha betiltják az atom­fegyvereket, miért kerülnek nukleáris fegyverkezés szem­pontjából rosszabb helyzetbe azok az országok, amelyek­nek nem volt atombombájuk, azokkal szemben, amelyek nukleáris fegyverkészletüket megsemmisítenék, önkénte­lenül is arra kell gondol­nunk, hogy Kína a tilalomtól és az ezzel kapcsolatos nem­zetközi hangulattól saját atomfegyver-kísérleteit félti. UGYANCSAK megmagya­rázhatatlan, miért támadja Kína a szovjet—amerikai SALT-megállapodást, s mi­ért tekint egy le tégy ver kezes felé tett lépést — még ha az kétségtelenül csak. részleges is —, a fegyverkezési hajsza fokozásának. S végül rendkívül leleplező Pekingre, valódi szándékaira és szovjetéUenességére. hogy a Szovjetunió által javasolt leszerelési világértekezletet elveti, mondván ez „üres vi­ták klubja lenne és ezért jobb, ha nem tartják meg”. Nagyon valószínű, hogy egy ilyen értekezleten sokfajta nézel, vélemény kapna han­got, talán éles vitákra Is sor kerülne. De jobb vitat­kozni, mint. fegyverrel egy­másra támadni! S vajon nem vitáikban, sőt kompromiaz- szumokban jutnak valamifé­le kölcsönösen elfogadható álláspontra a különböző tár­sadalmi berendezkedésű or­szágok politikusai, ha egy­mással találkoznak? Ideért­ve mondjuk Nixon amerikai elnök és Csou En-laj kínai miniszterelnök. Illetve Mao Ce-tung elnök találkozását is a pekingi eszmecsere alkal­mával. Ha az egyébként he­lyeselhető tárgyalás a kapi­talista világ képviselőivel be­leillik az eszmecserétől szé­lesebb körben, a szocialista országok és a fejlődő államok képviselőivel? S milyen ve­szélyeket rejt magában egy, a leszerelés kérdéseivel fog­lalkozó konferencia azok szá­mára, akiknek szándékaik békések? PEKING az elmúlt eszten­dőben élénkítette diplomáciai kapcsolatait, ' külpolitikai érintkezését a világ sok or­szágával és a „kulturális for­radalom” elutasító merevsé­gét feladva, rugalmasságot és olykor kifejezetten mosolyt mutatott. Csak éppen ez a nagyon egyenlőtlenül mért rugalmasság és mosoly árul­kodik. Megértés az ideológiai ellenfél és a nem régen még Kína állami létét is tagadó kormányok iránt, s rendíthe­tetlen bezárkózás, elutasítás az azonos társadalmi beren­dezkedésű országok minden ésszerű és — lényegében — a közös ügyet szolgáló kezde­ményezésével szemben! Nemes János A nyugat-németországi vá­lasztási harc központi témá­ja — öt nappal a szavazó- fülkék megnyitása előtt —, a két német állam alapszer­ződése. A nyugatnémet, el­lenzék napról napra dühöd- l ebben támadja a megállapo­dást. Rainer Barael, a CDU— CSU tkancellárjelöHje egy rothenburgi választási gyű­lésen .közölte, hogy „folytatta a szerződés szövegének ta­nulmányozását" és arra a megállapításra jutott, hogy a szövetségi kormány „elnkeit kártyákkal hamisan játszik”, megtagadja az összefüggések feltárását és a választ,ódakai „kétszínű játékot” űz. Az angol hadsereg és az IRA „ideiglenesei” között ki­robbant kilenc hétfői incidens következtében kedden a kórházban meghalt két em­ber: egy tizenkilenc éves katona és egy 24 éves polgári személy. Mindez azon a hé­ten történt, amikor Edward Heath miniszterelnök Bel­fastba utazik, az észak-ír és az angliai rendőrség 200 de­tektívet vezényelt, ki a kor­mányfő személyes biztonsá­gának védelmére. Feltétele­zik, hogy az IRA „ideigle­nes” szárnyának gerillái olyan akcióra készülnek, amivel bebizonyíthatják, hogy még mindig erősek és befolyásuk van a katolikus kisebbségre. A katolikus " politikusok egy része nem akar tárgyal­ni Heath-szel. Egyes katoli­kus pártok az egész lakossá­got felszólították Heath lá­togatásának bojkottálására és azt ajánlották, hogy a kato­likusok tűmnek ki házuk ­értekezletén válaszolt a Jobb­oldal vezérének. Felhívta a figyelmet, rá, hogy a kor­mány már a parafáiéikor közzétett olyan okmányokat is, amelyek publikálására nem volt köteles* Sajtóért«^ kezletén Ahlers kormányszó­vivő bejelentette: az alap­szerződés életbelépésekor „forró drótot” létesítenek Bonn és Berlin között, a Moszkva—Washington „forró drót” mintájára. Willy Brandt, szövetségi kancellár kedden délután újabb választási körútra in­dult: az elkövetkező négy napon 15 városban mond beszédet. Ellenfele, Rainer Barrel kilenc nagyvárosban szólal fel pártjának választá­si nagygyűlésein. ra fekete zászlót Heath je­lenléte elleni tiltakozásul. Az angol alsóház hétfőn rendezett észak-ír vitájában William Whiteiaw miniszter- egyetértett Maudling képvi­selővel abban, hogy a nép­szavazást (a protestánsok új­raegyesítés elleni alkotmá­nyos biztosítékát) „mielőbb meg kell rendezni”. Merlyn Rees, az ellenzék észak-ír ügyekben szóvivője szorosabb kapcsolatokat sürgetett az ír Köztársasággal, egészen egy közös észak-ír köztársasági testület létrehozásáig. Ez — Enoch Powell jobboldali kon­zervatív képviselő szerint — „a katasztrófa receptje” len­ne. Bernadette Devlin, az észak-ír katolikusok’ képvi­selője azt mondotta, hogy nem a kormánystruktúra, vagy a határ kérdése a tar­tomány legnagyobb problé­mája, hanem a nyomornegye­dek a munkanélküliség, az észak-ír munkásosztály sze­génysége es megosztottsága. Conrad Ahlers kormány­szóvivő kedd délutáni sajtó­Belfastban 200 detektív vigyáz Heath-ra Stöftr

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents