Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-13 / 242. szám
Ssus év köszöntése A gyermek fejlődésének fontos szakasza az első három esztendő Bölcsődei ankét Egerben A bensőséges hangulatú házi ünnepségen — a köszöntök sorában — olt volt n Hazafias Népfront tí-es körzetének titkára, megjelentek a Hazafias Népfront me.'ett működő nőbizottsúg, a Vöröskereszt, valamint a £-35 számú általános iskola szülői munkaközösségének képviselői, A- úttörők műsorral köszöntötték az idős asszonyt. ★ Az ezer színű ősz varázsolja még otthonosabbá a Legényt úti családi házat. Az ablakukból lelátni a város* ra, ószí verófénybe sütkéreznek Eger házal. Ez az Őszi nap visszaidézi a rövid, az elmúlt nyarat, s ez különösképp furcsa akkor, amikor egy százéves asszonyt indulunk köszöntéül. Hat évtized is elég arra, hogy megtörje az embert, hogy ráncokkal barázdálja a hajdan fiatal arcot, hogy meghajlítsa az egykor szálfaegyenes derekat. Száz év azonban kuriózum; az iga- t zán keveseknek adatott meg, * hogy tíz évtized után vendégül lássák a népes rokonságot, fogadják a köszöntő szavakat. Tóth R. Józsefnél megtört, fáradt idős asz- szonynak véltem, s a Legá- nyi úti házban ért az igazi meglepetés: a 80—70 éveseket is megszégyenítő frisseséggel fogadott, mintha az a száz év nyomtalanul tűnt volna el, ★ Majdhogy egyenes derék, kevés ránc az arcon, a homlokon, s a szemekben a csorbítatlan értelem, a friss emlékezet fénye villan, ahogy tíz évtized emlékeit idézi: — Nem volt könnyű életem, cselédsorsban nőttem fel, tízéves koromban már szedtem a markot. Akkoriban az volt a szók ás, hogy korán férjhez mentek a lányok. En viszonylag lemaradtam, hiszen ..csak" 10 éves fejjel kötöttem házasságot. Törékeny termetű voltam, férjem rokonsága helytelenítette, hogy ilyen „mihaszna teremtést" választott párjául. Tóth R. Józsefné kevés beszédű asszony. Emlékidézéskor egy mondata felér egy év összegezésével. S azok az évek mennyire hasonlítottak egymásra: cselédsors. Tiszaderzsen a Schilling bá- rőéknál, szolgálóként töltött évek Felnémeten, némileg jobb élet Miskolcon. . . — Akkoriban könnyen vándoroltunk: a kocsira felkerült egy láda. abban néhány kiló kenyér, egy kevés szalonna, levestészta, s odamentünk, ahol éppen több pénzt, vagy egyáltalán munkalehetőséget váriunk. Évtizedek teltek el így. Megjöttek a gyerekek: az első hármat elvitte a csecsemőhalandóság, a nélkülözés. Az egyik kislányra különösképp emlékszik. Néháhy hónapos volt akkor, amikor a Schilling báróékhoz hivatták tél Időben munkára. Ment, mert kellett minden fillér. Megfázott, s megfertőzte az. apróságot: néhány napra rá meghalt. ★ Arra büszke — s tegyük hozzá Joggal —, hogy tíz évtized során bizonyította: nem „mihaszna teremtés-’, hogy két gyerekét tisztességgel felnevelte, s a századik szü-' letésnapon három unoka — közel járnak a negyvenhez —, négy déd- és két ükunoka köszönti. Az élni akarás titkáról így beszél: — Férjem szerette, nem is ritkán megemelni a borospoharat, így aztán legtöbbször rám hárult a család- fenntartás minden gondja. Félretettem minden fillért amit kerestem, s így épült fel, így bővült a kömlői családi otthon, így jutott mindenre, amire a gyerekeknek szüksége volt. ★ Mi lehet a hosszú élet, a csorbítatlan egészség, a szellemi frisseség titka? Így vall erről Tóth R. Józsefné, aki ma is kijár a Legányi úti ház kertjébe, aki ilyenkor ősz időn délelőtt, vagy délutánonként kukoricát morzsol, vagy épp seprűvel tűnik fel a lakás udvarán. — Ügy telik az idő, ha az ember mindig csinál valamit. Sosem ismertem a tétlenséget, s ma sem tudnék eltölteni egyetlen napot munka nélkül, pedig már nincs rá szükség, hiszen családom gondoskodik rólam. Ehhez még néhány jó tanácsot az idős asszony tapasztalataiból: — Sosem ettem zsíros ételt, igen szerettem a különböző gyümölcsöket, Száz év alatt jó ha megittam egy liter bort. ★ Beszélgetünk, s közben arra gondolok: de jó is lenne liven erőben, ilyen szellemi frisseségben megélni a századik évet. önző óhaj, A kívánság, a köszöntés azonban őszinte: gondmentes, nyugodt éveket annak az asszonynak, aki megélt száz évet. Több mint egy életek .. Pécsi István Budapest után először Egerben rendezte meg a Heves megyei Tanács V. B. egészségügyi osztálya, a Heves megyei egészségvédelmi csoport és a Magyar Vörös- kereszt Heves megyei szervezete a bölcsődet ankétot, amelyen a bölcsődei nevelés problémáiról, a szülőt ház és a bölcsőde kapcsolatáról, a helyes nevelési módszerekről szóltak az illetékesek, A bevezetőt dr. Péteri Lajos megyei orvos mondotta el, majd Keresztúri Ferencné. a Bölcsődék Országos Módszertani Intézetének munkatársa számolt be a bölcsődék helyzetéről, az itt folyó nevelési tapasztalatokról, s a módszerekről, külön js hangsúlyozva azt, hogy a gyermek nevelésében milyen fontos időszak az első három esztendő. Or- tutay Zsuzsa, a Magyar Vöröskereszt főtitkárhelyettese a szülői ház és a bölcsőde kapcsolatának fontosságáról szólt, A bölcsőde korunk szükséges és nélkülözhetetlen intézménye, mondotta többek között, szükség van erre a nők munkába állása miatt. Természetesen nem arról van szó. hangsúlyozta, hogy a szülő a bölcsődére hárítsa át a nevelést feladatokat. Igazán helyesen altkor alakulhat a gyermek személyisége, érzelmi világa, ha a bölcsőde mellett a gyermek megtalálja az otthon biztonságát is. Külön foglalkozott annak fontosságával, hogy a szülőknek fel kell készülniük erre a feladatra. E felkészítésből a Vöröskereszt is kiveszi részét. i Dr. Péteri Lajos megyéi orvos a megye bölcsődéinek helyzetét ismertette, külön kiemelve, milyen gondot jelent, hogy megyénkben a Szövetkezeti mozgalmunkban már hagyományos, hogy minden év őszén megrendezik megyénkben a szövetkezeti KISZ-napokat. Az idei, október 15—29. között megrendezésre kerülő kéthetes program igen sokrétű. Felhívja a figyelmet arra, milyen lehetőségei vannak a szövetkezeti dolgozók és tagok szabad idejének hasznos eltöltésére, melyek a legfontosabb gazdasági teendők, s melyek a KlSZ-szervezetek- kel való együttműködés eredményei, A szövetkezeti KISZ-napok megnyitó ünnepségét október 15-én vasárnap délelőtt az egri Gárdonyi Géza Színházbölcsődei férőhelyek «zárna az országos átlag alatt van. A résztvevők közül heten mondották el korreferátumaikat, többek között dr. Vágó Erzsébet a bölcsődei orvos feladatairól, dr. Bereitet Lászlódé pszichológus a gyermek személyiségének fejlődéséről, dr. Magyar Elemérné. mint szülő, az SZM feladatairól szólott. Szót kaptak a bölcsődei gondozónők Is, akiknek nevében Benedek Zsuzsa, a petőfibányat bölcsőde vezetője szólt: munkájuk nehézségeiről. Az ankét, amelyen a bölcsődék vezetői, gondozói, az SZM-ék képviselői és a Vöröskereszt aktívéi vettek részt, segítséget kívánt nyújtani a bölcsődei nevelés terén további eredmények eléréséhez. ban tartják, kórustalálkozóval egybekötve. A találkozón egri, füzesabonyi, kápolnai, tokaji és szolnoki ÁFÉSZ-kó- rusok vesznek részt, s hallhatjuk majd a programban az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola KlSZ-kóru- sát is. A kéthetes programban sor kerül többek között Ifjúsági szakmai vetélkedőire, szövetkezeti sakkversenyre, színjátszó csoportok és irodalmi színpadok megyei találkozójára. amatőr filmfesztiválra, különböző ismeretterjesztő előadásokra, kiállításokra, klubestekre, valamint a szocialista brigádvezetők tanácskozására is. Az ünneplő család, a déd- és ükunokák körében. (Foto: Kiss Béla) ^A/VVWWWWVWVWWW^lVVWWVVVVWV^/VWWVW^A/^AAA/Vv*w^A/VVWWV^A^ Október 15-29: Szövetkezeti KISZ-napok Heves megyében HATVANI DANIÉI . Kölcsönösen bevallják, hogy egyiküknél sincs pénz. Márpedig a nyolcórás busz- szal be kell menni Kecskemétre. — Gyerünk be a vendéglőbe — javasolja Robi, s Zoli követi, bár nem egészen érti, hogy miért éppen oda, amikor egy fltyingjük sincs. Alacsony, piros arcú fiú áll n pultnál. — Mit isztok, fiúk? Vendégeim vagytok, névnapom van — szól oda Hobi- éknak. Árvái Imre — így hívják —mindegyikőjüknek kér egy féldeci meggylikőrt. Zoli cigarettával kínálja. — Jó. akinek külföldi cigire is telik — vihog, s hátba vágja az ágasi fiút. Szemel keresztbe állnak. — Na még valamit ... Zoli újabb fél meggylikőrt, Robi egy Colát kér... Zsibong a vendéglő, alig hallják egymás szavát. —Ne haragudj már, Imrém, most jut eszembe, hogy nincs nálam pénz és be kell mennünk Kecskemétre. Adj egy húszast, majd megküldöm, mondd a címed, felírnám azt is... Kiszámítják, hogy Zolinak csak a Határ útig kell váltani jegyet, onnan bérlete van, így marad összesen 3,60. Elmennek a Kossuth Tsz borozójába és a rexen három partit játsza-pak. 11. Berta János elindul... Mindkettőjüknek Robi vált jegyet. A fiatal kalauznő, Pandúr Istvánná, fel sem néz, amíg a jegyeket lyukasztgat- ja. — Mi az, Kati, már meg sem ismered a kisebbet? — kérdi Zoli évődve. Ismgri jól a fiatalasszonyt, tanyájuk nem egészen egy kilométerre van az övékétől. Az mond valamit, aztán előre libben és a sofőrrel lekapcsoltatja a JAV*, október 13., pénlek belső világítást. Kevés az utas, hatan vagy heten vannak összesen. Ök leghátul ülnek és suttogva beszélnek. Először arról, hogy ki vezeti a kocsit. Zoli azt hazudja, hogy Ő ahhoz jól ért. De Robi a fejét ingatja: — Á 'kocsiban én leszek a parancsnok és én is vezetem. A többi a te dolgod, a szervezés, meg minden. — A másik belenyugszik és elmondja, hogy ő már ki is nézte a Volgát, az kényelmes, stabil kocsi, és a vezetőjével is könnyen el lehet bánni. — De mikor láttad te azt a kocsit? — kérdezi Robi elkomolyodva. — Ma délelőtt is. — No, akkor arról lemondhatunk, az mór ilyenkor nincs szolgálatban. De nem baj, választunk Zsigulit, azok jó kis fürge kocsik. — Zoli erre azt mondja, hogy ilyen taxi még nincs is. — Ne hülyéskedj, láttam Pesten is, meg Kecskeméten is. Tudom, hogy van. Aztán megbeszélik, hogy a sofőrt hogyan kapják el. Zoli azt mondja, ő tud egy elhagyott helyet Ágasegyházán, erdőben, ahol ván egy tanyabejáró is, és ez azért kell, hogy a sofőr ne fogjon gytr- nút. Robi ejmondja, hogy ő már megfigyelte: megállás után a sofőr kicsit oldalt hajol, fejét is leszegi. így tudja leolvasni a taxiórát. - A cselgáncstanfolyamon a srácok, persze, csak úgy, edzésen kívül mutatták a karate-ütést: a kisujj felőli kézéllel kell a tarkó és a nyaki ütőér közötti részre sújtani. Ez, ha pontos az ütés, eszméletvesztéssel jár, de ha csigolyát ér és az kiugrik, akkor kampec. Robi elmondja, hogy ug^anígy lehet halálos ütést mérni a gégére és a szívgödörre is. No most a másik figura... Szintén csak „maguk között” nevezték „mandula-műtétnek” azt a fogást, amikor jobb kézzel nyúlnak át az ellenfél válla fölött és ragadják meg a kimonó szélét úgy, hogy az a nyakra tekered- jen, eközben bal kézzel az áll alá betámasztanak. Ha lent, a gyomor tájékán sikerül megfogni a ruha szélét, akkor az a nyakon szinte körültekerhető, s elszorftja a fő ütőereket, így az ellenfél elszédül... Verseny közben ez nemigen következik be, mert ilyen helyzetben az ellenfél, mielőtt elveszítené az eszméletét, kopogtat a szőnyegen és akkor el kell engedni. Ha mégis, akkor a fej néhány erőteljes mozdításával észre tértíhető. Felelevenednek benne a tatami-szőnyeggel kapcsolatos összes emlékek ... Aztán a feladatra koncentrál: a sofőrt, ha zakóban lesz. a „mandula-műtéttel” kell ártalmatlanná tenni. Mert a zakó erre épp úgy alkalmas, mint a kimonó. A karatét sem kell végleg elejteni, attól függ. mennyi hely lesz a pontosan kimért ütéshez. 0 ül a sofőr mögé, Zoli meg mellé. Zoli gyomorszájon vágja, rugdossa, de a legfontosabb az lesz, hogy lefogja a kezét. Hogy ne tudjon ellenkezni. Különben attól függ minden, milyen fizikumú u sofőr. Az lesz a Jel ha fizetésre kerül a sor, Zoli hátranéz. Közelednek Kecskeméthez. Megint elábrándoznak, hogy mi lesz majd akkor, ha átérnek a határon. — A pénzt beváltjuk — mondja Zoli. — De Robi felemeli az ujját: — Előbb megharmadoljuk. Egy részt kapok én, egyet az öcsém, a többi a tiétek. A másik rábólint, hogy ez így jó lesz. A Bányai Júlia Gimnázium előtt szállnak le. ... A főtéren kevesebb a járókelő, mint máskor. Háromnegyed kilenc van. Sötét is most ez a tájék, a taxiállomás környéke, áramszolgáltatási zavar lehet, a nagy csemegeboltban is gyertyával világítanak. A taxisoknak „gyenge napjuk” volt, kevés volt az utas, egy-egy kocsi lel óráig is bent áll. Es semmi jel nem mutat arra, hogy ezután élénkebb lesz a forgalom. Sofőrök állnak a telefonoszlop környékén és beszélgetnek. Berta János a padra könyököl. Fél hat körül állt szolgálatba, de eddig még csak csip-esup, filléres kis helyi fuvarjai voltak. Igaz, hogy közben otthon is volt, hét óra után hazaszaladt a vacsoráért. öt-hat kocsi áll a sorban, ■ Van közöttük két Zsiguli. A többi Warszawa. Az elől álló is az. Oldalt, külön a sortól, szintén egy Zsiguli. Ez utóbbihoz szalad a két fiatalember. A vékonyabb és magasabb átmeneti, az alacsonyabb és zömökebb télikabátban van. Nyitnák a kocsi ajtaját, de az zárva van. — Az a garázsba megy, emide Szánjanak — szól oda az egyik sofőr. A két ifjú egy pillanatra megdermed. Csak a követke-- ző kérdés: — HoVá mennének? — oldja fel bennük a riadalmat. Zoli válaszol: — Ágasegyházára. De a Robi agya egy váltással előbbre jár. — Mennyi az idő? — kérdi. Megmondják. — Akkor van még időnk, elmegyünk egy helyre. A Nagykőrösi utca felé veszik lépteiket. A Wesselényi utcán át kimennek a Rákóczi útra, annak tg a túlsó, a .'Iírös felőli oldalára és c leánygimnázium előtti parcmii választják ki azt a padot, ahonnan a legjobb rálát!« nyílik a taxiállomásra. Most már Zoli is a Zsigulihoz ragaszkodik. De Róbertnek — 80 fillér csörög a zsebében — a megszerzendő pénzen Jár az esze. Megint rákezdi. mennyire Izgatju, hogy nem beszélhetett azokkal a hők kel. Erre Zoli a zsebébe iyú: és előveszi a plexigombV. és Robi felé nyújtja. — Minek ez? — Felmutatod e* arról tudják meg. Ez a jel... Aztán erről — és most nyújtsd a karod egy pillanatra. Robt a bal kezét nyújtja. Zoli egy arasznyira felhúzza a kabát és alatta a garbó ujját, s ironjával két párhuzamost rajzol, középen merőlegesen egy vonalat, és az elfektetett H-betű mindegyik részébe egy-egy kört. Nahát, ez szenzációs! — lelkendezik Robi, majd szeme a tér túlsó sarka felé villan: — Nézd, Zsiguli áll elől. Gyerünk! Fábián Pál, Berta János és Nagy József a padnál beszélgetnek. Sorrendben ők állnak elől. A többiek — négyen vagy öten lehetnek még — volánjaik mögött bóbiskolnak. Felberreg a telefon: Fábián veszi fel: — ...Jó, kérem, indulok.., Értettem, nagyállomás. x Ebben a pillanatban, míg helyére akasztja a kagylót, két fiatalember mint a villámlás, robban elő a nagy fenyőbokor irányából. Egyenest a Zsigulihoz. — Hová, fiúk? — kérdezi Fábián. Megint Zoli válaszol: — Ágasegyházára. — Sajnos, ez már foglalt. — Talán a követKezŐ- vel — és Berta Warszawáiá- ra mutat. Magában pedig: „Az ördögbe is, Bertának most szerencséje van. Ha nagyon akarnám, elorozhatnám előle ezt az utat... De hát ne toljunk ki egymással.,.” Robi a szeme sarkából észreveszi: Zoli meg akar lépni. Könyökével meglöki és a szája sarkából odaszól: — Ezzel kell mennünk! Gyanús lesz! — s ezzel átsomíordál a túloldalra. i — Ágasra, fiúk? —• 'kérdi a jól megtermett, pirospozsgás arcú, negyvenévesnél alig Idősebb sofőr. A fiuk hüm- mögnek. — A nagytemplomnál kétoldalt, buszok. — T»e- kéiték a buszt, ugye? — Le, a szentségit! — így -Robi, s határozottan örül a kérdésnek. Szemét a sofőr tarkóján legelteti. A sofőr zakóban van. (i olytahiukj
