Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-07 / 237. szám
r KARÄCS TEREZ MAGYARORSZÁGON a ina., század első felében a leányok legföljebb elemi ismereteket sajátíthattak el ez iskolákban: a mai általános iskolai alsó tagozatot mégha ladó szintű iskolák csak fiúk. számára voltak. Működtek leánynevelő intézetek, ahol nagyobbacska leánykák is tanulhattak, de ezek nem nevezhetők iskoláknak a mai értelemben, Idegen — német és francia — nevelőnők foglalkoztak bennük a gazdag családok leányaival. .Korszerű” nevelést ígértek ezek az intézetek, a magas tandíj fejében, de igazában meg sem kísérelték, hogy művelt magyar nőket formáljanak növendékeikből : inkább csak arra tanították meg őket, hogy csillogni tudjanak az előkelő társaságokban. „Mily nevelt, mily szépen beszél németül, franciául, mily könnyen táncol, mily mesterien zongorázó’ — ilyen dicséreteket kaptak környezetükben a végzett intézeti növendékek, akik hazájuk földjéről, népéről, irodalmáról mit sem hallottak tanulmányaik során. Abban az időben meglehetősen általános volt az a felfogás. hogy csak a férfiaknak lehet szükségük tudományos ismeretekre, a nőknek fölösleges művelődni, így a leggazdagabb családok leányai idegen jellemű ál- műveltséget szereztek, az óriási többség pedig semmilyent. A magyar lányok legtöbbje a nevét sem tudta leírni, amikor férjhez ment. 1846. szeptember 8-án Karács Teréz vezetésével nyílt meg Magyarországon — Miskolcon —, az első „nagy leánytanoda”: az első olyan iskola, ahol a leányok nemcsak az olvasást-írást-számo- lást tanulhatták meg, hanem magasabb ismeretek birtokába is juthattak, mégpedig magyar nyelven. Karacs Teréz a reformkor legműveltebb magyar női közé tartozott. írásait szívesen (1808 1892) közölték a besti folyóiratok. Egy évvel a .miskolci iskola megnyitása előtt jelent meg az Életképekben Néhány szó a nőnevelésről című nagy tanulmánya. Kifejti ebben, hogy a nőket is „legszélesebb értelemben világosodott emberré”, de nem szobatudóssá, hanem ..életemberré” kell nevelni. Létesítsenek számukra megfelelő leányiskolákat. ahol kizárólag anyanyelvükön folyjon a tanítás, mert a gyermek szivére „hona nyelvén” lehet leggyorsabban hatni. És: „Ezen magyar nyelveni oktatás hatalmas napsugárként űzné el a magyart már régóta ködöző azon balhitet. hogy honi nyelvt nem elég a műveltség szent helyébe juthatásra.” ö ÍRTA LE hazánkban először' — s a reformkor leghaladóbb politikusait és íróit is megelőzve —, azt a határozott követelést, hogy ne csupán a gazdagok leányainak, hanem a „hon minden leányának’’ tegyék lehetővé a tanulást. „A terveztem nőnevelő intézetnek ... — írja —, oly forrásnak kellene lenni, melyhez nem néhány dús juthat szellemét tisztázó tanulmányokért, hanem a magyar nők serege.” Az első tanévben 69, a másodikban már 80 növendéke volt — három osztályban —, Karacs Teréz miskolci intézetének: olyan 12—16 éves leányok, akik az elemi iskolában vagy otthon már elsajátították a legalapvetőbb ismereteket. Az iskolában a mai elméleti tárgyak mellett „a munkás nőknek szükséges kézimunkák minden nemeit” is tanították, s a tandíj meglepően alacsony volt. Ez az intézet ma is működik Miskolcon — Zrínyi Ilona Gimnázium néven. Tavaly ünnepelték meg az iskola fennállásának 125. évfordulóját. „A nevelői pálya nem kincsesbánya — olvassuk Karacs Teréz egyik öregkori Cilikében —, de lehet meg-, elégedés kútfeje. Én magam — írja —. harminchárom év alatt ezernégyszáznál több növendék mellett tanítós- kodtarn. S mi lett a jutalmam? Szegénység, de egyszersmind megelégedés.” Karacs Teréz, aki a magyar nőnevelés úttörő munkásaként ennyi leányt nevelt a hazának és az emberiségnek (s köztük sok későbbi pedagógust is), megérdemelné, hogy elnevezzenek róla az országban néhány iskolát és egy pedagógusképző intézményt. Meggyőződésem, hogy ő mint pedagógus és mint ember a magyar művelődés legértékesebb. legvonzóbb alakjainak egyike, akitől a rni korunknak is igen sokat lehet és kell tanulnia. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1892. október 7-én halt meg Békés nagyközségben, ahol életének utolsó esztendeiben lakott. A békési temetőben egy szép gránitkövén „a magyar pedagógia apostola” felírás hirdeti emlékét az utókornak. Ma, amikor sok százezer leány tanulhat hazánk általános és középiskoláiban, és a százezernyi pedagógus között a nők vannak többségben — hálával gondolunk a magyar nők művelődésének úttörőjére: Karacs Terézre. AMIKOR 1848 júliusában összeült a magyar pedagógusok első kongresszusa, vagyis az első egyetemes tanítógyűlés (akkor még a későbbi „tanárok” is „tanítók” voltak!), ott a mintegy kétszázötven résztvevő körében a magyar nőket, s a magyar női pedagógusokat egyedül a miskolci intézel vezetője, Karacs Teréz képviselte. Azt hiszem, ez a tény is megmutatja, hogy ki volt ő: első igazán nagy női pedagógusunk, akinél a nagyszerű elméleti programhoz egy egész élet kitűnő gyakorlati pedagógiai munkája kapcsolódott. Dr. Pásztor Emil Mi történik a Kozmári kilátóval ? Nagy riadalmat keltett a mátraf ürediek körében a gyorsan tovaterjedő hír: beépítik a Kozmári kilátó környékét. Méghozzá úgy. hogy a kedves kirándulóhely minden egyébre alkalmas lesz, csak kirándulásra nem. De eredeti rendeltetése betöltésére sem. hogy onnan messze el lehessen látni a környék lankás dombjaira, a távolabb meghúzódó hegyekre. A Kozmári kilátó fogalom. Nem eshet meg senkivel, aki felkeresi Mátrafüredet, hogy el ne sétáljon hozzá. Ügy ösz- szenőtt az építmény Mátraf ü- red nevével, mint Egerrel a minaret. Érthető, hogy a féltés és az aggódás hangján közölték szerkesztőségünk gyöngyösi kirendeltségén a kósza híreket, kérve, hogy szóljunk a Kozmári kilátó érdekében, ha erre szükség volna. Megkerestük a Gyöngyösi Városi Tanács szakigazgatási szervét, ahol Nagy László adott felvilágosítást az ügyben. Tőle tudjuk, hogy a hírt felelőtlenül röppentették fel azok, akik a kilátó közelében levő egyik telket felmérték. Ezt a telket a városi hatóság két személy részére házépítésre átruházni engedélyezte. A geodéták tréfás kedvükben lehettek, amikor az érdeklődőknek azt válaszolták, hogy kiparcellázzák a kilátó egész környékét, és oda jó összeköttetésekkel rendelkező személyek fognak majd építkezni. Méghozzá csupán különféle hétvégi házakat, esetleg bódékat. Mivel a terep itt nagyon meredeken emelkedik, a házak helyét csak robbantással tudják majd kiképezni. Más sem kellett, lett is riadalom. De a Kozmári kilátót semmi veszély nem fenyegeti, nem építik be, nem fosztják meg funkciójától. Tovább szolgálja majd a Mátrafü- redre kirándulók kellemes élményeinek gyarapítását. (gmf) ét*. A KENYÉR Két fiúcska egy fél veknivel futballozik. — Miért rugdossátok a kenyeret? — Nem kell ez már sekinek. Itt találtuk a kerítés mentén. Erre jött egy kutya, az is csak megszagolta és szaladt tovább. — Tud,iátok-e, hogy a kenyérnek meg kell adni a tiszteletet? Azt, hpgy kenyér nélkül nem élhetnénk meg, bármenynyi szalonna, kolbász is lenne? A két megszeppent fiúcska egymásra néz. A bátrabb nyelvelni kezd. — Nem kellett ez már a kutyának se! Ezért rúgjuk bőr helyett. Egyszerűen nem bírom nézni, hogy a kenyeret rugdossák, ezért a sövény közé dobatom velük ... Talán egy hónapja egy napközi otthonban jártam. Falusi gyerekek napközi otthonában. Érdeklődtem az alkalmazottak fizetése felől. , — Tetszik tudni, nem sok, de azért megjárja. A fizetés, meg a moslékhordás ... Észrevette az arcomon a megdöbbenést. — Igen, a moslékhordás. Mert az úgy van, hogy a férjem meg én minden esztendőben három hízót hizlalunk meg azon a moslékon, amit innen hazahordunk. — Ne beszéljen ilyet! Moslékon nem lehet disznót hizlalni. — Ezen a moslékon lehet. Ez a moslék tele van kenyérrel. zsemlével, kiflivel . Néha magam is megdöbbenek, amikor látom, hogy a gyerekek egész vagy fél szelet vajaskenyeret dobnak el. Pocsékolás: tiszta pocsékolás, amit ezek csinálnak! De ha már így van, legalább hízzon rajta a disznó. Nem igaz? Szóval, pocsékolásig van kenyerünk. Tessék csak figyelni! — Anyuci! Hozz egy friss kenyeret. — De édesapa! Tegnap hoztam egy fél veknit. — Csak nem akarsz velem száraz kenyeret etetni ? A szárazát dobd a fenébe! Nem tiszteljük a kenyeret. Bizony nem! A házmester bácsi a minap megjegyezte. — Kenyérrel vannak tele a kukák. Már egész veknit is találtam. Nem tudom, ki hogyan van vele, de engem annak idején megtanítottak a kenyér tiszteletére. Ismerősek a régi kenyér- szegési hagyományok. A szegés előtti keresztrajzolás, a felvágandó kenyér megcsókolása. Ezek a tisztes szép szokások elavultak az idők folyamán, hiszen azokban az időkben gyökereztek, amikor még sok magyar háznál „Űr” volt a kenyér. Amikor azt mondta az anya a fiacskájának: — Ne sírj, kisfiam! Elment édesapád kenyeret keresni ... Bizony, nem ártana, ha a régi kenyértiszteletből legalább annyit megtanulnának gyermekeink, hogy a kenyér nélkülözhetetlen emberi táplálék. Ezért meg kell becsülnünk! Szülő, pedagógus dolga is, hogy így legyen... Móra Ferenc elbeszélése jut eszembe: háromféléLebédel- tünk: kenyeret, haját, meg belit .7 Jólétünket mutatja az, hogy nálunk bőven, nagy választékban van kenyér. De az is, ahogyan bánunk vele. .. Szalay István VVVWWWWVSAAA/VW\AA/VVAAAAAAAAA^VWVWVAA/W\AA/VNAA/WNA/YVVAys/VYvA^VVVNAAAa^VVVWWWVAAAA/VVA/V^^ "AAAAWA 6. Róbert és a nevelőapja Kiss Ferencné, Király Róbert édesanyja, fiatal lány korában a fővárosba került Páhiról, kitanulta az esztergályos szakmát, s alig múlt 18 éves, amikor férjhez ment Király Lajoshoz, 1953-ban. Szakmáját tekintve a férj motorszerelő volt, s jó érzéke is lett volna ehhez, de minden keresetét elitta, elkártyázta, estéit duhajkodással. randalírozással töltötte. A két gyerek — Robi és Zoli — már megvolt, amikor Kecskemétre költöztek. Korábbi életmódjával itt sem hagyott fel a férj. Az asz- szony nem bírta tovább, 1957-ben benyújtotta a válókeresetet. Ennek egyik fő indoka az volt, nem szeretné, hogy „a gyermekekből idegroncsokat neveljen”. A bíróságtól külön kérte, hogy Király Lajos számára ne engedélyezze a gyermekek látogatásai. akinek egyébként házasságon kívül született gyermekei is voltak, s hogy azok után ne kelljen gyerektartást fizetnie, inkább nem vállalt állást sehol. Az elvált asszony két kisgyermekével már Izsákon lakott, apja házában, amikor Király Lajos felkereste. De a gyerekek akkor épp Páhin voltak, a nagymamájuknál. Róbertnek csak annyi emléke van apjáról, hogy négyéves korába.* — közvetlenül a válás előtt — odabújt anyjához és szipogva ezt kérdezte: „Ugye, nem fog bennünket az apu agyonütni?” QJ/éflögM október 7„ szombat HATVANI DÁNIEL 'át: -ASáE —"L„ntoi.t Szandikkal Néhány nyugalmas év következett. Az elvált fiatal- asszony az Izsáki „vasgyárba” járt dolgozni. Sikerült a szakmájában elhelyezkedni, autóbusz-alkatrészket készített’ akkor az üzem. Itt ismerkedett meg egy fiatal legényemberrel, Kiss Ferenccel. A vonzalomból 1963-ban házasság lett, Kiss Ferenc — 27 éves volt akkor — odaköltözött hozzájuk. Akkor még ott élt velük Szőke János, Királyné, illetve most már Kissné édesapja. Az asszony második házasságát előbb az anyagi gondok ásták alá. Az üzemből az alkatrészgyártás Székesfehérvárra került, maradt az utcai szemetesládák és a lapátok készítése, primitív lemezmunka, amellyel a 7,50- es órabérszintet lehetetlenség volt tartani. 1964 februárjában kettőjük keresete összesen alig érte el a 600 forintot. Mindketten munkahelyet változtattak: Kiss Ferenc elment az erdészethez fűrész- gépesnek, az asszonyt pedig felvettél-: a postához kézbesítőnek. s a legsivárabb, leg- elhagyottabb — s egyúttal a községtől legtávolabb eső — külterületet, Matyópusztát kapta. Éveken át 35—40 kilométert biciklizett naponta a dülőutak feneketlen homokjában. Csak pár évvel ezelőtt kapott szolgálati motort, egy Riga mopedet. A konfliktus előbb Szőke .János és Kiss Ferenc között mélyült el, majd fajult tett- tetű Dokumentumregény hogy az idős ember elköltözött Soroksárra. A haszonélvezeti jogot 32 ezer forint ellenében íratta a- láriyára. Ez havi 600 forintos törlesztési kötelezettséggel terhelte meg a családot. Maga a ház egyébként alacsony, földes, szoba-konyhás vityilló, elhasználódott szimpla ajtókkal és ablakokkal, télen nem győzik fűteni, mégis hideg. Nevelt fiaival, főleg Ró- berttel, Kiss Ferenc egyre inkább ellentétbe került. „Évek alatt alakult ki olyan helyzet, amelyet nem lehet bírni idegekkel” — vallja később a bíróságon a tanúként megidézett nevelőapa. Annyi tény, hogy Kiss Ferenc évek óta mértéktelenül hódol az ital szenvedélyének. 1969-ben kisebb sikkasztás miatt is ült néhány hónapot. Nyolc-,, vagy kilencezer forint visszafizetési kötelezettség hárult a családra, s hogy ezt ki tudják nyögni, az akkor 14 éves Róbert szüret idején egy hónapon át vállalt puttonyozást, s napi 120—150 forintot keresett. Ilyen előzmények után javallottá Kiss Ferenc a felesének: — Munkára kéne szoktatni ezeket a kölyköket! — De hiszen még gyerekek! — mondotta az asszony. Kiss az asztalra csapott: — De az úristenit, amikor bálba mennek, már felnőttek, mi? Anyjuk megengedte, hogy moziba menjenek. Kiss közben hazaérkezett, Italosán, a fiúk resaér« <no*hugrott ételt a földre öntötte, lábánál fogva az asztalt fejre állította. Házi munkát a fiúk odahaza nem végeztek, s ez a nevelőapát gyakran felbőszítette. Egyik vasárnap délelőtt elment hozzájuk Robi izsáki barátja, Illés Pista, az ő jelenlétében küldözgette Kiss a padlásra Robit, hogy hozzon le egy zsák kukoricát, de a fiú nem ment. Egy másik alkalommal ráparancsolt: — Hozzál be tűzifát! — Azért sem hozok! — így a fiú, s máris hátrált az ajtó felé. Az bi este 11 után ért haza. Moziban volt, a Bostoni foj- togatót látta — másodszor. Tízkor már véget ért az előadás, de haverjaival még jó órán át együtt maradt, „kiértékelték a látottakat”. A nevelőapa reggelig tartó patá- liát csapott emiatt. De volt olyan eset is, hogy Róbert a péktől egy ledolgozott éjszakai, majd egy nappali műszak után tért csak haza, a környékbeliekkel kiült valamelyik ház előtti padra, Kiss eközben észrevétlenül a háta mögé lopódzott, s kétszer egymás után tarkón vágta a fiút. Róbert ennyit mondott: — Majd odahaza még beszélgetünk erről. Később bent a szobában hallotta, hogy édesanyja és Kiss valami miatt veszekednek. Ezt már megszokta. Csak arra figyelt fel, amikor Kiss ezt mondja: — ... akkor feküdj a fiad asszony éppen mosogatott, Kiss felkapott egy csorbult tányért, Róberthez vágta, s az edény egyik darabja mélyen íelhasította a fiú karját. Égy másik alkalommal Kornéllá/ — Ezután mondta valakinek a fiú, hogy meglásd, egyszer még kikészítem. Illés Pisla édesapjának pedig ezt mondta: — Pista bácsi, én egyszer megfojtom azt az embert, amikor alszik. Ugyan Róbert, verd ki a fejedből, tán csak nem csinálsz ilyet? — Megcsinálom én, Pista bácsi... — Volt olyan is, hogy Kiss az édesanyjánál levő postai pénzből akart elvenni. Mondta az asszony, hogy ezt nem lehet. Erre ököllel az arcába sújtott, majd eszméletlenséget mímelve kifeküdt az udvarra. Robi ekkor ért haza, s miután megtudta, mi történt, ezt mondta: — Az ilyen embert ki kéne hegyezni és beleverni a földbe! — Előfordult még, hogy Kiss részegen akart felülni felesége szolgálati motorjára. Róbert ezt meg akarta akadályozni. Dulakodás támadt, végül is a nevelőapát a két fiú fogta le. Kissné 1971 márciusában a gyámhatósághoz fordult férje elleni panaszával. Az ügyből az lett, hogy Kiss kijelentette: ő ezek után nem törődik a fiuk nevelésével. Elhatározásának később is hangot adott. így: — Én nem keresek senkinek a szájába. Amikor Róbert felvételire készült, előbb a postaforgalmira, majd a tiszthelyettesire, ezt mondogatta: — Hiába minden, belőled úgysem less semmit Szeptemberben Rob! máf) hetekig nem aludt otthon,- Kiss meglógta az ágyát est kitette az udvarra. Ha néhai hazament a fiú, az ágybal* aludt öccsével, Zolival. ,, ... Vonatja háromnegyed, kettőkor gördül ki a nagyál-' lomásról. ötven fillérje maradt, nincs hová mennie. Hazafelé?... ki •’.-»•.•A.
