Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-07 / 237. szám

Búcsú a gépkocsiktól ’ A GYALOGOSOK HATÁR­TALAN EGYETÉRTÉSSEL, a jó adag kajánkodással fo­gadták az állami személy­gépkocsik csökkentésére ho­zott kormányrendeletet, örö­müket elsősorban nem is az okozta, hogy az állami gép­kocsik számának csökkenté­sével százmilliókat lehet 'megtakarítani az államnak, a népgazdaságnak, hanem sok­kal inkább a gépkocsikat ad­dig használókért „aggódtak’' színes csipkelődés közepette. „Mi lesz majd velük, hogyan tanulnak meg ismét gyalog járni?’’ — hallottuk úton- útfélen tőlük. Nincs szándékunk a máig Is tartó jó hangulatukat el­rontani, de a kormányrende­let nem a „turisztikavezetők­nek” mozgalmát kívánja népszerűsíteni, hanem a ha­talmas állami gépkocsipark közel kétmilliárdos éves költ­ségeit „srófolja le” jelentő­sen. MÉGPEDIG ÜGY, HOGY A 37 EZER ÁLLAMI SZE­MÉLYGÉPKOCSIBÓL 9 ezer 500-at a szolgáltató kategó­riába soroltak, 6 ezer 500 ko­csit pedig elvettek, illetve le­adattak a vállalatokkal. így ezután a 27 ezer állami ko­csi helyett csak 11 ezer szol­gálja majd a törvényes, az indokolt személyszállítást. Az egyik neves, gyakran utazó magyar író-publiciszta mesélte a közelmúltban a tv- képernyőjén, hogy mint az Angol Tudományos Akadé­mia vendégét, taxin szállítot­ták be a repülőtérről a lon­doni akadémiára. Nem tör­tént udvariatlanság — tette gyorsan hozzá —, ugyanis az Angol Tudományos Akadé­miának sohasem volt és ma sincs állami gépkocsija. Egyetlen egy sem. Nem is olyan rég, e sorok írójának pedig a következő látványban volt része me­gyénk egyik kiemelt beruhá­zásán. A minisztériumoktól, az országos főhatóságoktól látogatók érkeztek az építke­zéshez. Pontosan megszámol­tam — velük ebédeltem —, hogy kilencen voltak. És hány Mercedessel jöttek? Ezt is megszámoltam: pon­tosan kilenccel... Egészen biztos, hogy a lon­doni és a Mercedesek esete is a szélsőséges példák közé tartozik. De, hogy Magyaror­szágon sikk az állami gépko­csi, hogy nélküle elképzelni sem tudnak még egy ötsze­mélyes ktsz-t sem, azt éke­sen bizonyítja az eddig futó, s gyakran „kalandozó” 27 ezer állami személygépkocsi. Ráadásul az utóbbi időben már a Volga, a Moszkvics és a Polski Fiat sem felelt meg az igényeknek. Egyre több üzem, szövetkezet vásárolt nyugati márkájú gépkocsit. Az nem számított, hogy mennyibe került, fő, hogy hosszú és széles legyen a „járgány”. TERMÉSZETESEN IGAZ­SÁGTALAN, TISZTESSÉG­TELEN lenne valamennyi ál­lami gépkocsi „tulajdonosát” egy kalap alá venni. Ismerek olyan gyáregységvezetőt, aki minden reggel gyalog teszi • meg a másfél-két kilométe­res utat az üzemig, pedig jo­gosan használhatná a hiva­tali kocsit is. Mindez azonban csak a ki­sebb táborra jellemző. Az ál­lami gépkocsik vezetői szí­nes, érdekes regényeket tud­nának mesélni, hogy hol, merre jártak, kivel és miért. Sokszor már a kilométeróra is alig győzte számolni a megtett utak hosszát. S ab­ban is igaza van a visontai hegesztőnek, hogy az állami gépkocsipark jóvoltából szép számmal vannak olyanok is, akik már el is felejtették, hogy Magyarországon vona­ton és autóbuszon is lehet közlekedni. Senki sem essen át azon­ban „volán” túlsó oldalára. Akinek beosztása, munkája megköveteli, az ezután is ál­lami gépkocsin utazik majd Mert a 11 ezer állami gép­kocsi, amelyekben elsősorban ezután is vezetők ülnek, népgazdasági érdeket szolgál. Mégpedig azoknak az idején, munkáján keresztül, akik benne ülnek. Különben már meg is volt a premierje az új rendszá­mú gépkocsik bemutatkozá­sának. Megyénkben is 700 gépkocsi került leadásra, il­letve átminősítésre. MINT AZ ORSZÁGOS, MEGYEI ELLENŐRZÉSEK bizonyítják: valamennyi le adásra ítélt gépkocsi még „nem jelent meg” a hatósá­goknál. Ki tudja miért, még mindig sokan reménykednek, hogy hátha történik valami, hátha meg lehetne menteni a kocsikat. Fölösleges a várakozás, alaptalan az optimizmus, a rendelet október 1-vel élet­be lépett, s így legfeljebb már annyi történhet, hogy az „eldugott” gépkocsik csak később találkoznak a ható­ságokkal. Bármennyire is fáj tehát: ezektől a kocsiktól búcsút kell venni Koós József V Szolgáltatnak - titokban ? Magyarán arról van szó, hogy ' a különböző cégek, vál­lalatok, szövetkezetek igye­keznek a kedves vevő. az ügyfél kedvébe járni. Oda­édesgetik magukhoz, vegyen tőlük, rendeljen , náluk, mert ha ezt teszi, ilyen és ilyen kedvezményben részesül. Semmi más ez, mint ver­seny a vevőért, végső fokon a nagyobb nyereségért. Olyan verseny, ami a vásár­lónak kellemes. Nem is bán­ja, sőt! Furcsa azonban, hogy ez a nagy vetélkedő olykor titok­ban folyik. Nincs propagan­dája, mondhatnánk így is. Vagy nem is baj, ha nem vesz róla mindenki tudo­mást? Utólvégre pénzről van szó! © o © © Az autószerviz megegye­zett az OTP-vel, hogy a ta­karékpénztár hitelt ad a gép­kocsi-tulajdonosoknak a na­gyobb javítások, felújítások elvégeztetéséhez. A Patyolat kérésre szíve­sen felvarrja a leszakadt gombokat de pótolja a nad­rágon a kőplatót is, ha az már elrongyoiódott. A Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat megtéríti azoknak az útikölt­ségét, akik az üzleteiben ve­szik meg a bútort. A város határain belül a nagyobb ér­tékű cikkeket ingyen haza­szállítja a messzibb fuvaro­kat is jutánvosan elvégzi. Az élelmiszer kisker a je­lentősebb tételű, házhoz szál­lított áru értékének három százalékát adja vissza a megrendelőnek. A GELKA a tv-készülekek be- és hazaszállításáért már nem kér díjat Ö ö © © Legutóbb a népi ellenőrök vizsgálták meg, milyen szol­gáltatásokat élvezhetnek az emberek Gyöngyösön ? Meg­állapították. nogy ezeknek a köre egyre bővül. Előfordul azonban, hogy a vállalat szolgáltatást, más szóval: figyelmességet, szí­vességet megtagadják. Most nem, mert... Ebben az eset­ben lehetetlen, mivel... így kezdődik az indokolás« Kézenfekvő a következte­tés, mivel a szolgáltatást ép­pen önérdekből ajánlották fel a vállalatok, ezt minden körülmények között meg is kell tartaniuk. Ne keresse­nek kibúvót, mivel minden ilyen magyarázgatás rontja nemcsak annak a boltnak a hitelét, ahol a szívességet visszaszívják, hanem az egész vállalatét. Ilyenkor mindenki általánosít ugyanis. © © 0 © Az egyik üzlet vezetője azt ajánlotta, ha a bútort nem akarják hazaszállítani, írja be a megjegyzését a panasz- könyvbe a vevő. Annak majd lesz foganatja. • Nem a panaszkönyv a fon­tos. Az már csak következ­mény. Egyszerűen nem sza­bad olyan helyzetet teremte­ni, ami a panaszkönyv elké­réséhez vezethet. Mert ilyen­kor a vevőt már sérelem ér­te. Könyebb lenne az ideges­kedést, a feszültséget meg­előzni azzal is, hogy sem a rakodómunkások, sem az üz­lethez tartozó segédszemély­zet nem informálná a vevőt. Olykor azért is emlegetve a nehézséget — elromlott a gépkocsi —, hogy nemi ke­nőpénz felajánlására kész­tesse a kínos helyzetbe ke­rült vásárlót. Ha kedvesek, előzékenyek iránta, melyik vevő nem ad borravalót a rakodóknak, a gépkocsivezetőnek ? Mennyivel egyszerűbb ez így. Ahogy az útiköltség-vissza- tentést is mindjárt a szám­iara ra lehetne vezetni. Nem pedig utólag akarnak esetleg tizenót-husz forintot leszá­molni a vevő markaba. Aki néhány ezer forint értékű bútort ki tudott fizetni, eset­leg sértésnek veszi a kis ösz- szegü autóbuszjegy árának a visszaadását. Szóval: a tapintat is fontos kereskedő’ eszköz. © © © © Egy sor jó dolog született már a vevőért, a nyereségért folyó versenyben. Ennek a hasznát érzik, látják a vevők is, jól is esik nekik, meg is hálálják úgy. hogy ingyen propagandát fejtenek ki a cég mellett. Ahogy rossz ta­pasztalataikat sem rejtik vé­ka alá esetenként. Mindkét fél érdeke tehát, hogy kölcsönösen elégedettek legyenek egymással a vevők és az eladók egyaránt. Alakul már ez, de hát azért akad még tennivaló is. (G. Molnár Ft) Megkezdődött a folyamatos termelés Látogatóban az automatizált egri eserepgyás#ban Tagadhatatlanul a legjel­lemzőbb téglagyári kép fo­gadott berniünket: a magasba nyúló, vörösesbarna kémény, amely körül katonás rend­ben sorakoznak az égetőből kihordott tégla- és cserépku­pacok. S a finom, szürke por, amely valamikor átláthatat­lan felhővé sűrűsödve mér­gezte a nehéz fizikai mun­kát végző dolgozók tüdejét. De csak valamikor, amikor még nem emelkedett az egri 1. számú téglagyár udvarán az új cserépgyártó üzem, amelyben szinte minden mű­velet gombnyomásra törté­nik. Egy-két munkaterület kivételével ugyanis ebben az üzemrészben csupán a kor­szerű. automata gépsorok munkájának az iránsótására és ellenőrzésére korlátozódik az itt dolgozók feladata ... — Közel egyéves megfeszí­tett munkával tettük ilyen korszerűvé a cserépgyártást — mondja a gyár műszaki ve­zetője, Gremsperger György. — Az építési munkák elké­szülte után, ez év márciusá­ban indult meg a próbater­melés az új üzemrészben. ■ Eleinte, ezt el kell ismerni, nem ment minden a legsi­mábban. Nem készült el ugyanis határidőre az agyag­tároló medence, amely ha­zánkban az első ilyen konst­rukció. A tárolórész üzembe­helyezése után már a tervek szerint alakult a próbater­melés. A kísérleti időszak utolsó hónapjában, szeptem­berben már több mint 570 ezer darab hornyolt, illetve kúpcserepet adtunk át a TU Z EP - telepeknek. — Az addigi tapasztalatok alapján miben jelent újat a most bevezetett cserépgyár­tási technológia? — Az NDK, nyugatnémet és a hazai gyártmányú meg­munkáló gépsorok, illetve cserépgyártó gépek minde­nekelőtt a termékek minősé­gi javulását eredményezik. A termelés növelése mellett le­hetővé teszik, hogy szinte teljes mértékben megszün­tessük á nehéz fizikai mun­kát. Ezen túl pedig folyama­tossá válik a gyártás. Nem befolyásoló tényező ma már az időjárás, amely valamikor lehetetlenné tette a téli cse­répszárítást, de magát az anyagelőkészítést is... Szállítószalagon érkeznek a kész cserepek. (Foto: Tóth Gizella) Október, 1-én megkezdő­dött az üzemben a folyama­tos termelés. Az új csarnok­ban már az előző hónapok tapasztalatai alapján beállí­tott gépek végzik a monoton mozdulatokból álló munkáju­kat. A háromezer köbméteres tárolómedencéből szállítósza­lag továbbítja az agyagot az első géphez. — Csupán arra kell vi­gyázni, hogy állandóan egyenletesen kerüljön a ke­verőbe az anyag. Itt ugyanis annyi vizet engedünk hozzá, hogy félpuhává, 24 százalé­kos nedvességtartalmúvá váljék. Nézzék csak, ilyenné, mint amilyen most jön ki a gépből —. mutatja a kipré- selődő agyagot Soczó József - né, a berendezés kezelője, ö egyébként 16 évvel ezelőtt lépett be először a téglagyár kapuján, s azóta az egész családjával együtt itt dolgo­zik. A cserépgyártó gépsorból kiözönlő nyers termék a szál­lítószalagról a Keller-lécekre kerül, onnan pedig a szárí­tóba. Ezen a munkahelyen még meg kell fogni a csere­peket. Naponta tíz-tizenhat­ezer darabot is. Az egyik gép védőrácsán kis tábla lóg, rajta a tömör szöveg: „Olimpiai rekord IX. 8. I. műszak — 57 kocsi: 17 943 . . .*’ Ez volt az eddigi legnagyobb teljesítmény, amióta beindult az üzem. Ennyi cserép in­dult el ezen a napon, hogy 75 óra múlva kiégetve, lehűl­ve az udvari raktárakba ke­iül jön. — A szárítóban 130 fokon készítjük elő az égetésre a termékeket. A kemencében 900 fokos hőmérsékleten tart­juk, majd amikor letelt az előírt égetési idő, a hűtőté­ren keresztül jut a rakodók­hoz a kész cserép — mondja Kriston Árpádné, aki az ége­tőautomata vezérlőasztala mellől irányítja ezt a nagy figyelmet igénylő műveletet, aztán a rengeteg villogó lám­pa, műszer közül rámutat az egyikre, s már olvassa is az adatokat... Minden kezdet nehéz — tartja a mondás. Nehéz volt az egri téglagyárban is, ahol a több hónapos előkészítő munka, a próbaüzemelés után a napokban megkezdő­dött a folyamatos termelés. S ezt ott mindenki örömmel fogadta, hiszen a 95 millió forintos költséggel épített üzem első sikeres műszakjai­nak részesei voltak vala­mennyien. Szilvás István Törzstenyészet hét megyéből A sertések hízékonyságát vizsgálják az atkári állomáson Készt vesznek a hősprogram megvalósításában ‘ ATKAr régi település a gyöngyösi járásban. Egykor uradalmi birtok volt. Ezt őr­zi a néhai Tabi család kas­télya, az országút melletti parkban. A kastély nemrég megújult, régi, megkopott fa­Dr. Soós János járási fő­állatorvos a levágott sertése­ket vizsgálja. laira új vakolatréteg került. Szobáit átalakították, s közel egy éve az Országos Álatte- nyésztési Felügyelőség Ser­téshízékonysági Vizsgáló Ál­lomása működik itt. Sertéshízékonysági vizsgá­lat, nem sokat mond a kí­vülállónak, de ha részlete­sebben. bepillantunk ebbe a munkába, mindjárt megvál­tozik a kép és e tevékenység jelentősége. A húsprogram eredményes megvalósításá­ban ugyanis az állomás dol­gozói is részt vesznek, éppen a hízékonysági vizsgálatok­kal, a törzstenyészetek kiala­kításában. Heves megyén kí­vül hat tiszántúli •megye: Borsod-A bauj-Zemplén, Nógrád, Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Biha.r, Szolnok és Bé­kés megye nehány közös gaz­daságának. sertéstenyészetét vizsgálják. Az első ser tésszáüi tm any tavaly ősszel erkezett a bi- randi Űj illet Termelőszövet­kezetből. A gazdaság észt la­pálysertéseit vizsgálták. Ké­sőbb Heves megyei termelő- szövetkezetek is bekapcsolód­tak és ma már az atkári Űj Elet, az erki Űj Barázda és a tiszanánai Petőfi termelőszö­vetkezetek sertéstörzs tenyé­szetét vizsgálják. AZ UTÓBBI hónapokban szinte az összes Magyarorszá­gon tenyésztett fontosabb sertésfaj táltat — például a fehér hússertést, az angol, az észt és a svéd lapálysertése­ket — is hízékonysági vizsgá­latoknak vetették alá. Az állomáson Nádasdi La­jos telepvezető irányításával dolgozó szakemberek többek között arra kíváncsiak, hogy az egyes sertések súlygyara­podásához naponta mennyi takarmányt hasznosítanak. Ultrahangos műszer segítsé­gével megállapítják a szalon­na vastagságát, amelyből a hústermelésre következtet­nek. Ugyancsak erre kapnak választ a karajkeresztmetszet mérési adataiból, illetve a sonka vastagságából is. Ac adatok alapján az állomás dolgozói azután kiválasztják azokat a fajiakat és sertés­egyedeket, amelyek leginkább alkalmasak a törzstenyésztés­re, a. hús-, illetve zsirterme- lésre. Az eredményekről rendsze­resen tájékoztatják a közös gazdaságokat, amelyeket a tenyésztői munkában haszno­sítanak. A hízékonysági vizs­gálatokkal az állomás szak­emberei is részt vesznek a húsprogram eredményes megvalósításában. Keresik azokat a módszereket, ame­lyek hozzájárulnak a gazda­ságos hús- és zsírtermelés- hez. Az atkári állomást a jövőbss, tovább bővítik. Egy Mit árul el a karajkereszt­metszet? Erre keres választ műszerével Nyeső Andrásné, az állomás dolgozója. (Foto: Kiss Béla) korszerű húsvizsgáló labora­tóriumot létesítenek, ahol egyszerű kémiai és élelmi­szerhigiéniai vizsgálatokat végesnek majd. A VIZSGALATRA kerülő állatokat több mint 400 fé­rőhelyes fűthető istállókban tartják és egyedileg takar- mányozzák, ideális tartási és higiéniai körülmények kö­zött. A hízékonysági vizsgá­latok után a sertéseket az állomás saját húsfeldolgozó üzemében levágják és évente 1100-at szállítanak Gyöngyös­re a város húsboltjainak ellá­tására, (mentusz) Mm 1973, október 7.#

Next

/
Thumbnails
Contents