Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-06 / 236. szám
TRÓNÖRÖKÖSÖK (Foto: Kiss Béla) Aranykoszorú diplomával Az Építők Heves megyei Kórusának sikeres szereplése Ismét egy lépés A korábban minősített énekkarok újabb minősítő hangversenye kétévenként kerül megrendezésre. Székes- fehérvár megalapításának ) 1000. évfordulója alkalmával több kórus, közöttük az Építők Heves megyei Kórusa is meghívást kapott a milleniumi rendezvénysorozat záróeseményére, amikor az énekkarokat minősítették. A megyei kórus, dr. Valentin Kálmán és Ocskay György karnagyok vezetésével a nemes vetélkedőn Farkas ferenc-, Lassus-, Kodály-, Bárdos-, Juhász-, Haydn-műveket adott elő. A Heves megyei kórust, amely eddig aranykoszorúval büszkélkedhetett, a zsűri az újabb aranykszorú mellé a diplomát is mellékelte az együttes magas szintű teljesítményéért. Értéke« lelet A Szovjetunió Gromij városában értékes hanglemezt találtak a következő felirattal : „összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság. Központi Sajtó. Szovjet lemez/ V. I. Lenin egyik rádiószereplését örökítik mega több mint fél évszázados barázdák, aminf éppen a má- gyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségével, Kun Bélával folytat megbeszélést. 1919-et írunk. Moszkvában már elterjedt a hír a Tanácsköztársaság megalakulásáról. Lenin a hír hallatára felhívással fordul az új magyar kormányhoz, és a rádión keresztül tárgyalásokat folytat Kun Bélával. A nagy eseményről felvétel készül, majd több milliós példányban, „beszélő újság” formájában terjed a nép között. Saiga Attila delem továbbfejlesztéséről szóló kormanyhatárórat kötelezte a vállalatok és a szövetkezetek felügyeleti szerveinek vezetőit, hogy az üzemi patronálási mozgalom útján, valamint ifjúmunkás otthonok és a túlkoros állami gondozott gyermekek szakmai képzéséhez szükséges műhelyek szervezésével is segítsék a gyermek- és ifjúságvédelmet. Az ilyen jellegű vállalati és a szövetkezeti munka irányításának és szervezésének megkönnyítésére az Országos Gyermekvédelmi Munkabizottság ajánlást készített, amelyben megjelöli a patro- nálás céljait és feladatait. Az ajánlás egyebek között rámutat: a vállalati és a szövetkezeti patronálás megvalósítható oly módon, hogy vállalják az állami gondozott gyerekek egy, vagy’több nevelőotthonának átalános pat- ronálását. A gazdasági egységek szocialista brigádjai a (Bárányt Imre tudósítónktól.): Az egységes közművelődési tervek előkészítésével, a községi művelődési intézmények 1972. évi munkájával foglalkozott az a Gyöngyös járási munkaértekezlet, amelyen a községek tanácsi vezetői és népművelői vettek részt. Az év eltelt időszakának tapasztalatairól Nagymáthé Attila, a járási hivatal népművelési felügyelője számolt be a résztvevőknek. Külön kiemelte beszámolójában, hogy a művelődési kiválasztott nevelőotthon valamely gyermekcsoportjának adnak a nevelőotthon céljaival és törekvéseivel összehangolt támogatást az életre való felkészítéshez. Az Országos Gyermekvédelmi Munkabizottság javasolja, hogy a patronáló adjon lehetőséget a nevelőotthonok számára sokoldalú kölcsönös társadalmi kapcsolat létesíté- téséhez, az állami gondozott gyerekek életre való felkészítése érdekében. A szükséges esetekben — a nevelőotthon irányításával —, a patronáló üzem akkor is kísérje figyelemmel az egyes gyerekek életútját, ha már megszűnt állami gondozása, és termelő munkába állt. A társadalmi és vállalati érdek találkozik, ha a túlkorosok otthonaiban a vállalatok, a szövetkezetek valamely szakma elsajátítására alkalmas műhelyeket létesítenek, illetőleg szerelnek fel, és folyamatosan gondoskodnak ezek fejlesztéséről. Az így létesített műhelyek, foglalkoztatók ban egyre több ismeretbővítő előadás hangzik el- Az ismeretterjesztés belső arányai azonban még ma sem egészen megfelelőek. Növelni kell a természettudományos előadások számát, ezen belüi is kiemelt feladatnak kell tekinteni a munkások műszaki fejlettségét emelő szakmai továbbképzések számát. Nem megfelelő a művészeti' csoportok, 1 műkedvelő együttesek szakmai felkészültsége. bár bizonyos előrelépés mutatkozik ezen a téren is. Növelni kell a művelődési házakban tartandó műsoros estek számát. Újdonság, hogy ezért is hasznosak, mert —a társadalmi cél megvalósítása mellett — közvetlenül is segítik az üzemek munkaerőgondjainak megoldását. Szerepel az ajánlások között az is: a patronáló munka keretében tegyék lehetővé az üzemek, hogy a nevelőotthoni műhelyekben, foglalkoztatókban és szakkörökben nagy számiban oktassanak olyan üzemi dolgozók, akik alkalmasak a gyerekek nevelésére is, és képesek felkelteni érdeklődésüket valamely szakma, vagy hasznos foglalkozás iránt. Az Egészségügyi Minisztérium felhívással fordult az egészségügyi szervek, intézmények, intézetek és vállalatok vezetőihez, hogy támogassák a maguk területén a patronálási mozgalmat. Egyidejűleg felkérte a vezetőket, hogy az ajánlást ismertessék a dolgozókkal, és nyújtsanak segítséget ilyen irányú kezdeményezéseik kibontakozásához. (MTI) előbbre 1972-ben több ifjúsági klubunkban rendezték meg az ifjúsági fórumot. Ez alkalmat biztosít a községi tanácsi, társadalmi és politikai vezetőivel való találkozásokra és szó eshet aktuális művelődéspolitikai, szociális kérdésekről. Az előadó kiemelte, hogy az év hátralevő részében fokozott figyelmet kell szentelni az ifjúsági törvény megr ismertetésére. Erre jó alkalom lesz a TIT által szervezett „Jogi esték” előadássorozat, amelyen neves jogászok, politikusok és művelődési osztályaink munkatársai tartanak vitaestéket, konzultációt. A járás könyvtárügyével kapcsolatosan a beszámoló megállapította, hogy az olvasómozgalom szervezése és a növekvő államánymeirnyiség lehetővé tette a magasabb szintű munkát intézményeinkben. Sajnos több községünkben hiányoznak még a nyugodt, színvonalas könyvtári munka elengedhetetlenül szükséges feltételei. A népművelési munka egyik fontos területe a filmszínházak működése. A megyei moziüzemi vállalat az utóbbi néhány évben sokat tett ennek javításáért. Az értekezlet második részében a népművelési felügyelő hasznos tanácsot, útmutatást adott az 1973-as évad népművelési munkatervének elkészítéséhez. Hangsúlyozta, hogy a helyi párt-, tanácsi és gazdasági szervek összefogására elengedhetetlenül szükség lesz a tervek megvalósítása idején, ezért már a tervezés időszakában keresni kell a koordináció lehetőségét. A munkaértekezletet a községi vezetők, népművelők hozzászólásával zárták be. Ügy érezzük, hogy a hasznos tanácskozás után jogosan várhatunk színvonalas munkát kulturális életünk műn - kásáitól. házakban és a könyvtárak- A Az országos gyermekvédelmi munkabizottság ajánlása a vállalati és szövetkezeti patronálási mozgalom továbbfejlesztésére Az Egészségügyi Minisztérium felhívása A gyermek- és ifjúság véhatvani Dániel: • tej##*'- Dokumentumregény5. Négyesben Kecskeméten Robi egy ideig még az ál- iomásparkban járkál, aztán — már délfelé — a Rákóczi út felé veszi lépteit. Az utat kettéválasztó sétány egyik padjára ülve, átellenben a Hírős Étteremmel, megszámolja, mennyi pénze van. Már október végén is hol volt nála pénz, hol nem. A novemberi vonatbérletet az öccse kiváltotta, ő már' nem. Ezen a napon is a Zoli bérletével jött be. Kettőjük között van annyi hasonlóság, hogy a kalauz, ha nem ba- kafántoskodik, a bérlet fényképe alapján nem jön rá a huncutságra. Anyjának mondta reggel, hogy el akar helyezkedni, kért tőle pénzt, de összesen csak hat forint apró volt nála. 14 forint 70 fillér az ösz- szes vagyonom — állapítja meg a fiú. Szemét a követelődző éhség az étterem ablakai felé fordítja. Kiszámítja, ha tíz forintból megebédel, a maradék pontosan kifutja egy doboz Fecske és egy 30 filléres doboz gyufa árát. Bemegy, ^lkéri az étlapot, egy kis adag rántott szelet 9,50, ezt rendeli. Nézelődik, szeme ismerősök után kutat. Az utóbbi időben sokat járt ide. Bélával. meg a két lánnyai: Valival és Csépivel. Nagy Béla Valinak udvarolt, ő viszont a filigrán, de arányos termetű Csöpit kedvelte. A két képzős lány UTA. október ti., pcutek nem kecskeméti, dunántúliak mindketten és a Kaszap utcai kollégiumban laknak. Hetente kétszer-három.szór mentek el a fiúkkal, egy- egy alkalommal két-két és fél órára táncoltak, sört és jaffát ittak, s majdnem mindig Béla fizetett. Néha, a látszat kedvéért Robi állta a cehhet, de előtte Bélától kért kölcsön. Adott is majd mindig, bár tudta, hogy nem látja viszont. . Úgy 'volt vele, hogy „ma nekem, holnap neked”. Jó hónappal ezelőtt történt az ismerkedés, szinte spontánul, bár Béla ismerte a két lányt, mivel azelőtt is képzős lánynak udvarolt. Legtöbbször ide jöttek a Hírősbe, de nénányszor ellátogattak a Jaltába és a Toronyházba is. Könyvekről, filmekről, zenéről beszéltek leginkább. Csépinek imponált, hogy Robi még az irodalomban is „egészen tájékozott”, csakugyan, Adytól idézett verset meg Tóth Árpádtól. Egyszer valami zeneiskolás srác is odaült hozzájuk, szóba került Beethowen, dudolásztak, skáláztak, a lányok csak arra figyeltek fel, hogy Robi mérgesen érvel: „Ez nem igaz, ez nem úgy van”, s a srác ezután homlokráncoló gondolkodásba esett, végül kibökte: „Igazad van, igazad van.” Amikor t lányokat esténként e' us t’i a képző kollégiumáig. a kél. pár kissé lemaradt egymástól. Ez volt a csókolózások ideje. Csöpi nem ellenkezett, igaz, hogy Robi sem erőszakoskodott különösebben. Béla egyszer meg is jegyezte, amikor már csak ketten sétáltak visszafelé: — Ügy viselkedsz, mint aki csak lelkiekre megy. — Robi erre azt mondta: — Minek elsietni? Van időnk, nem? — Ebben, úgy nagyjából. egyetértettek. Azon is meditáltak maguk között, hogy van-e perspektívája a képzős lányokkal való kapcsolataiknak. Előttük már említették, hogy majd a jövő nyáron, 1972-ben, motorra ülnek és meglátogatják mindkettőjüket. De a két fiú között felvetődött az is, hogy esetleg mái szilveszterezni is elmehetnének négyesben, mégpedig a pécsi turistaházba. Persze ehhez sok pénz kell. Robi erre azt mondta, hogy addig még van idő, ő is félretesz kétezret, Béla is. Ebben maradtak. Körülbelül egy évvel ezelőtt Robi már megismerkedett a testi szerelem titkaival. Hétvégeken néhányszor Pestre utazott, meglátogatta Soroksáron élő nagyapját. Esti szórakozásaihoz pénzt is kapott az öregtől. Megismerkedett egy húszéves elvált asszonnyal, aki valami irodában volt adminisztrátor, azelőtt pedig Szabadszálláson élt. Rí bi önbizalmának általában hízelgett, hogy koránál idősebbnek látszott 4—5 évvel, Csöpi is abban a hitben élt, hogy legalább húszéves. Lányokkal könnyen és simán ismerkedett, bálban, szórakozóhelyen, vonaton. Azt tartotta, hogy nőkkel szemben határozottnak és udvariasnak kell lenni. Minden a jó fellépésen múlik. Lenézte azokat a pesti belvárosi srácokat, akik csak úgy leszólítják a nőt, s még csodálkoznak, hogy az elküldi őket a fenébe. Ezt primitív módszernek tartotta. Sikerre az számíthat, aki a „korrekt úriember formáját öltj magára”. Négyes találkozásaik alkalmával Ujjúi olykor tele volt a többiek számára ismeretlen eredetű feszültséggel, ideges vibrálással. Látszott, hogy rossz a közérzete. Remegett a keze és azt mondta: — Mindjárt összeroppan- tom ezt a poharat. — Vagy: — Belevágom az ablakba. — Máskor Vali és Béla között volt valami évődés, s a lány ezt mondta: — Ide figyelj, én megfojtalak. — Robi erre felfigyelt és halkan megjegyezte: — Én meg tudnálak tanítani egy olyan fojtásra, hogy ne maradjon utána ujjlenyomat. — Ezen aztán sokáig kuncogtak, nevetgéltek. Holott Robi. ha tréfának is szánta, komolyan gondolta a kijelentést. Tudták róla a többiek is, mert nemegyszer beszélt róla. hogy nyolc-ki- lenc hónapon ái cselgáncso- zott. Egy ízben azzal dicsekedett, hogy 21 mérkőzésből 13-at fojtással nyert meg. Ö tudta, hogy ez nem igaz, hiszen még az övszerző versenyig sem jutott el. Am edzői úgy látták, ha rendszeresen csinálja, viheti valamire. Átlagon felüli testi erővel és igen jó reflexekkel rendelkezik. Különösen erős az alkar és a csukló. De azt is tudták, hogy Robi szívesen alkalmaz tiltott fogásokat, főleg azokkal szemben, akik nála gyengébbnek mutatkoztak, vagy nem szívesen álltak ki vele. Néha ’ úgy látszott, „mérget visz a fogásokba”. Kerekes Sándort, a junioredzőt egyszer meglátogatta a lakásán. Ennek is már egy éve. Nézegette az érmeket, s tudta, hogy Kerekes, aki kilenc éve dzsúdózik, a válogatott keret tagja, évente kétszer-háromszor megy külföldi versenyekre, járt már Nápolyban, Berlinben, Spinben. Egyszer — négyesben voltak akkor is — Bélával kipróbálták a „szkanzert”, vagyis a kitámasztott könyökből való karlenyomást. Nyiszlett fiúnak Béla sem nevezhető, az bizonyos. De karja félpercig sem tudott ellenállni a Robié nyomásának. Bélával néha motorokról, autókról beszéltek. Robi elmondta, hogy nagyon szeretne egy Hondát. Mert a motorban az a fontos, hogy nagy legyen és gyors. Az, hogy szép formája legyen, mellékes. Más a helyzet az autóknál, ott már a külső is számít. Robi az olasz kocsikról áradozott, a Fiatokról. Azt mondta, ha ötös találata lenne a lottón, akkor is 850-es Fiat Coupét venne. S aki bármikor is szemtelenül viselkedett vele, az csak úgy ülhetne be a kocsiba, ha neki előbb kezet csókolna. És csak azokkal állna szóba, akik rendesek voltak hozzá. (Folytatjuk)
